Borsod - Miskolci Értesítő, 1882 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-18 / 42. szám
helyzetébe, mindegyik megyei ifjúság külön társaskört igyekszik alkotni, sokszor egymás estélyein 5—6 is találkozik, de az előadási termekben, hol egy közös testben jelentkeznek, az idegenszerű magaviselet a »ciic« ... Az öreg jogász csak a »jóképű firmákat« méltatja ismeretségére, ilyeneknek nevezi a még mindenre könynyen hajló fiatalabb nemzedéket, ha pénze van, — a tandíjmentesek csak az egyetemi questor által készített statistikai összealkotásnál tesznek számot, meg ha mint volt iskolatársát, »szívélyesen« felkéri valamelyik firtsi ismerős, hogy kiáltson »itt vagyok«-ot helyette is. Furcsa kép a mostani egyetemi élet képe. Régi barátság, gyermekkori emlékek megszakadnak az egyetem kapujánál, s azon belül megjelenik a mai társadalom zűrzavaros képe. Itt a legnagyobb rész a belépéssel megváltozik modorában, erkölcsében, ítéleteiben, illőnek találja elveket állítani fel, melyek időszerint mint meg- győződésük magával hozza, divatosak, mint maga a meggyőződés. Van jeles szónok, kitűnő vitázó tehetség, kedvelt zeneíró, költői lélek, mély gondolkozó, hazafiés kebel, derék athleta, függetlenségi eszmékért rajongó, jó vivő, gyakorlott lövő kipróbált vadász, elkeseredett szív, előkelő sportsmann, de legtöbb tekintélye annak van, aki 15—20 páros viaskodásból sértetlenül viszszatérve, a kezdő hősök rettegett mintaképe, mindegyiknek van speciális jellege, de közös tulajdonságuk bizonyos gőgös hidegség, s szoros elzárkózottság a nem rokon elemektől . . Legábrándosabb az »író« s legkevélyebb a »báli rendező.« ... .... Igen jó irányú törekvése az az egyetem kebelében nemrég fennálló megyei köröknek, hogy összetartják legalább azokat, akik helyileg összetartozók, s akiket egymáshoz úgyis legtöbbnyire a tanulási élet emlékeivel járó kölcsönös vonzalom, a gymnasiumi jó barátság köt össze, az ilyen körhöz tartozóknak közös érdekévé lesz aztán az egyes tagok méltányosnak elismert, érdeke, s ha egyenlő jóakarat vezeti a hozzátartozókat, nemes czélok nyerhetnek bennök megvalósulást, sejtik a társas szellem, segélyt, nyújt az egyesnek az egész, s jól eshetik mindenkinek, ha földjeivel folyton érintkezik. Mindegyik megye megfér egy társaságban, antisemiták és sémiták elvkülöbbségei kiengesztelődnek a folytonos együttlétben, s most a „Borsodi kör“ helyiségében felszolgáló pinczér Elek azzal mulattatja vendégeit, hogy a napokban valamelyik stáczió utczai harmadragú vendéglőben, hol ő is megfordult, egy rajongó izraelita ifjakból álló társaság mérgesen élteti a „miskolczi kört“, éljenek!! hogy az egyetemen „rituális körnek“ hivják őket, az persze nem az ő hibájuk, közgyűlési meghívójukra heccből irta a „rituális“ szót valamelyik jókedvű polgártársuk s rajtuk maradt. — A „Borsodi körből“ nem az antisemitismus riasztotta el őket, nem azért nem lehettek ott irányadók, mert izraeliták, hanem mert a többség bizalma egyszerűen más felé fordult, szabad térre volt tehát szükség, hol nagyságuk érvényesülhet, s megalakult a „miskolczi kör.“ De elég is volt a csevegésből. — „Helén hozzon kérem egy pohár vizet! — máskor a mondat végével előttem állt, a pohár viz, most, kívánságom teljesítetlen marad, mert mint háziasszonyom szives értesíteni, Helén ma délután engem ki nem szolgálhat, mert elment a szobaleányok segély- és önképző-egyletének bizottsági gyűlésére, hol jelenleg másodelnök!!.... (Debreczeni emlékek. — Az 1882. évi halárünnepély alkalmából. — (Folytatás.) És mit beszéljek még az estvérel ? Elmondjam-e, hogy a túláradó, de nem izgága jókedv, miként borított el mindenkit s benne hogyan merült el közönség és határsereg egyaránt? — Elmondjam- e, mint testvériesült egy közös eszmében, közös lelkesültséggel az ország valamennyi itt összegyűlt fia ? Szóljak-e rólla, hogy a verseny után, miként simultak el jobban jobban a versengés válaszfalai, s lépett helyébe az egymás érdemeit kiemelő, megbecsülő elismerés? Hogyan fakasztott könnyet egyik vagy másik dalért lelkesülő ember szemében egy-egy szép magyar dal, melyet lelkesült ajk mondott el, felmagasztosult kebelnek ? Avagy megkísértsem-e leírni azt, amit leírni nem lehet; azt, az összeolvadó, s egyesült erejével csillagokig csapongó örömet, azt a zajt, azt a fényt, életet, mely kitör, mint vulkán, és elhallgat, mint a pusztai csend és önkénytelenül uralkodik minden sziveken, pedig vezérlője csak egy hang, csak egy lehellet, de az a lehellet a magyar dal szelleme. Ilyen egy magyar dalárünnepély. Alapjában nemes, eszközeiben szivet magával ragadó, czéljában magasztos és nemzeties, — eredményében népeket összeforrasztó. — Adnák meg csak a magyar dalárszövetségnek a kellő módot, és alkalmat, erejét a szorosan vett magyarság keretén kívül is érvényesíthetni, biztosak lehetünk felőle, hogy az agyarkodó testvér nemzetiségeket oly alaposan meghódítaná a magyar- miskolczi önkéntes tűzoltó egylet, háromezredik őrsége alkalmából m. hó 30-án Steger-mayer nagy termében rendezett díszünnepélyre, illetve az egylet czéljainak előmozdítására befolyt adományokat s a tisztelt adományozók névsorát midőn nyilvánosságra hozzuk, kedves kötelességet, vélünk teljesíteni, midőn az egylet érdemdús elnöke tek. Horváth Lajos országgűl. képviselő úrnak s mind azoknak, kik ezen kegyeletes ünnepély sikerét anyagi támogatásukkal s annak fényét jelenlétekkel emelni szívesek voltak, az egylet nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Különösen kiérdemelte az egylet háláját a miskolczi derék daláregylet, mely szives s tesvéries közreműködésével az estélyt oly élvezetessé s feledhetlenné tette. Ságnak, minőt semmi más eszközzel elérni nem , lehetne. Meghódítaná pedig szeretettel, azon hatalom prestigeje alatt, mely a legbékésebb, még is a leghatalmasabb: a művészet által. Nálunk pedig különösen hatalmas, mert lobogóját a magyar dal fugalma lengeti. Ilyen estvét ezenkívül még kettőt töltöttünk együtt a Bikában. Ezekről későbben már nincs szándékom szóltani. Aki benne van, annak gyönyörködtető mindenik, a ki olvassa azonban, talán külön-külön leírva meg is unhatja. Csupán azon csodálatos dolgot kell felemlítenem, hogy — tudja Isten, mintha felfújták volna a Bikának az oldalait, minden estre több-több vendég látszott beleférni. — Soha annyi népet egy rakáson ! Szombat, és vasárnap az összelőadások és díszhangverseny napjai. A halárseregre többé már nem annyira érdekesek, mint az előbbiek. Megszűntek az egymás közti versenyek, tehát megszűnt az érdek is, mely oly szoros féket tartott a testületekben. Leléptek a dicsőséget, termő deszkáról, nincs miért többé küzdeni. —■ Mégis e napok oly sajátságos ingerrel bírnak, minővel egyik sem. S ennek oka a versenyek eredménye feletti találgatásokban, továbbá a puhatolózásokban és végre némelyek részéről a jury ítéletének praeokkupálásában, sőt pressionálásában rejlik. — Mindenki birálgat, de a mellett utána jár, várjon a jury itélte már s ha igen, miként ítélt? Sőt mint mondom, vannak olyanok is, kik a körülmények adta befolyásukat a jury ítélete irányítására használják fel. Ezeket figyelemmel kisérni, s amennyiben lehet, a sajtó útján vagy más módon ellensúlyozni, a a többiek feladata. — Mind oly inger és lázba !... 1 —■ a ,ejtő érdekeltség, melyet csak az ért, a ki valaki művészeti versenypályázaton személyesen rész vett. Estre 7 órakor kezdődött az összelőadás ugyancsak a színházban. — A rendkívül tágas színpad egészen megtelt énekesekkel és zenészekkel. Mintegy 7—800 énekes és 30—40 zenész. — A minő hangot e tömeg adni fog, az szintén érdemes a meghallásra. Igaz, hogy a nagy tömeg éneke mindig az egyöntetűség rovására esik, de kárpótol érte az a rendkívüli imposanteria, az a gigási erő, mely lágyságában is a természetfölötti nagyság bélyegét hordja magán. . Azt hiszem mindenkinek volt alkalma tapasztalni a különbséget, mely van 1—2 ember éneke és pl. egy templomi gyülekezeté között. Amaz művészi és kerekded. Meg is teszi hatását a kedélyre , legtöbbször azonban csak a fülre. De az utóbbi egy ritkán érintett, húrt rezdít meg a kebelben : a magasztos lelkesedését. Mennyivel nagyobbszerű a hatás, hová fokozódhatik ennek ereje, azt csak az képes érteni, aki egy ilyen tömeget, mindnyájan kitűnő énekest, összhangban s a zenetan szabályai szerint hallott énekelni. A hallgató hátán az a bizonyos hideg fut végig, mely a föltétlen lelkesedést szokta kisérni ; hajszálait ég felé meredezni érzi, hallgat és egész lényét eltölti azon érzés, melyről nem tud magának számot adni, és tudja, hogy ez az érzelem az, mely méhében hordja a nagy tettek csiráit. — Egy ilyen érzéstől áthatott tömegnek csak egy szó kell azon irányban, honnan keble húrjai megrázattak, és mint egy kar emelkedik fel, hogy alkosson vagy szétzúzzon. Magok a működök is ilyenkor elvesztik (Köz- és egyleti élet. Értesítés. Az 1883-ik évi közmunka összeírás befejeztetvén, az összeirási munkálatok a városi számvevő hivatalnál f. hó 22-ik napjától 30-ig nyolcz napi közszemlére tétetnek ki, az érdeklettek az összeírás megtekintésére és netaláni észrevételeiknek a fenti határidőn belől való beadására felhivatnak. Kelt Miskolczon, a városi tanácsnak 1882. évi oct. hó 2-án tartott üléséből. Báthy Lajos, v. aljegyző. Köszönet nyilvánítás. Ezen ünnepély előmozdításához szives adományaikkal hozzájárultak: 20 írttal tek. Horváth Lajos, 5 írttal Kun József, Bay Bertalan, 3 írttal Dálnoky N. Barnabás, Adler Károly, Kun István, Kun Kálmán, 2 írttal Lichtensten József, Radvány István, Dr. Szabó Gyula, Gláthy Szabó István, Lachs Gyula, Soltész N. Albert, Szeremley Lajos, Rácz Ákám, Bartány Gyula, Dr. Ixel Soma, Dr. Markó László, Fűrész Ferencz, Leszih Barna, Prevoszty Oszkár, Forster Rezső, Fischer Lajos, Tepper Lajos, Szombathy József, Wächter Vilmos, Horváth László, Weber Boleszláv, Witchen Károly, Mikuleczky István, Mahr Károly, Koós Soma, Petró József, Kovács György, Lang Károly, Dr. Gencsi Soma. Fóliák .1.. Dr. Fodor Pál, Spuller József, dr. Kaczander, Szélig Antal, Kubacska István, Dr. Grosz J , Dr. Kazay Mór, Ittal Szekrényesy Lajos, Névtelen, Volny Vilmos, Muszka Sándor, Dr. Juhász P., Ortvay M., Molnár Emil, Kapusinszky J., Korniczky Lajos, Kulin József, Zureich Károly, Herz Adolf fia, Karner Miklós, Silbiger Ármin, Schlesinger Sándor, Lázár Miksa, Nagy László, Kohn Lipót, Kohn Jakab, Dr Popper József, Rott E. M., Berger M., Gulyás Károly, Tokay István, Vandrák József, Kerékgyártó Bertalan, Kulcsár Károly, Kun Pál, L. Farkas Gusztáv, Leszih Lajos, Allman Pál, Rock Gyula, Stern Benjamin, Weisz Jakab, Pfligler János, Grünfeld és Goldner, Feuerstein M. Wittenberg Ferencz, Leszih Miksa, Weisz Mór, ifj. Fischer Lajos, Slochman Ignácz, Feldmann Leopold, Schlesinger Izráel, Bankaláry Domokos, Kopácsi Károly, Molnár Elek, Nagy István, Dr. Singer Henrik, Friedmann Bertaim, Steinfeld Sámuel, Reisz Márk, Steiner Lipót, Fischer Mór, Rácz József, Czakó István, Léka Szilárd, Dr. Szánthó Bertalan, Szűcs Miklós, Szűcs Sámuel, Tóth Pál, Greutter Antal, Pollák Mór, Zurik János, Kántor Dániel, Tatár Béla, Ruttkay Imre, Lévay József, Füzessy Jósef, Hudák Andor, Dr. Kovács Gyula, Újhelyi Miklós, Főzy Bertalan, Steinfeld Zsigmond- Klein Károly, Pongor Lajos, Kiss István, Bodnár János, Zeiszler Dániel, Fantosy János, Thomay Pál, Bacsó Andor, Varga Mihály, Deutsch Mór, Jelinek Péter, Kellner Ignácz, Reidinger, Majercsik J., Friedman J., Lichter R., Kun Bertalan, Pfliegler Ferencz, E. E. Mahr Nándor, Sir Nándor, Pless Ferencz, Betlenfalvy István, Fodor Endre, Kőris Kálmán, Szinay István, Ferenczy B. Schweitzer Sámuel, Lengyel Lajos, 50 krral Klein Ágoston urak. Kelt Miskolczon, 1882. octóber 8. a rendezőség Helybeli és vegyes hírek. * Borsodvármegye bizottmánya múlt héten szerdán tartott rendkívüli közgyűlésében elsősorban a megye jövő évi költségvetését állapította meg. Megyénk jövő évi szükséglete 68 ezer forintban állapíttatott meg, és igy 17768 forinttal kisebb összegben mint a jelen évben. Ezen körülmény abban leli magyarázatát, hogy a közrend felett való őrködést az állam január hó 1-jétől maga veszi át, s a megyeicsendbiztosi intézmény helyett az állami csendőrség lép életbe. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott a megye összes szolgabiráinak egy beadványa , melyben