Borsod - Miskolci Értesítő, 1882 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-18 / 42. szám

helyzetébe, mindegyik megyei ifjúság külön tár­sas­kört igyekszik alkotni, sokszor egymás esté­lyein 5—6 is találkozik, de az előadási termek­ben, hol egy közös testben jelentkeznek, az ide­genszerű magaviselet a »ciic« ... Az öreg jo­gász csak a »jóképű firmákat« méltatja ismeret­ségére, ilyeneknek nevezi a még mindenre köny­­nyen hajló fiatalabb nemzedéket­, ha pénze van, — a tandíjmentesek csak az egyetemi questor által készített statistikai összealkotásnál tesznek számot, meg ha mint volt iskolatársát, »szívélye­sen« felkéri valamelyik firtsi ismerős, hogy ki­áltson »itt vagyok«-ot helyette is. Furcsa kép a mostani egyetemi élet képe. Régi barátság, gyermekkori emlékek megsza­kadnak az egyetem kapujánál, s azon belül meg­jelenik a mai társadalom zűrzavaros képe. Itt a legnagyobb rész a belépéssel megváltozik mo­dorában, erkölcsében, ítéleteiben, illőnek találja­­ elveket állítani fel, melyek időszerint mint meg-­­ győződésük magával hozza, divatosak, mint maga a meggyőződés. Van jeles szónok, kitűnő vitázó tehetség, kedvelt zeneíró, költői lélek, mély gon­dolkozó, hazafiés kebel, derék athleta, függet­lenségi eszmékért rajongó, jó vivő, gyakorlott lövő kipróbált vadász, elkeseredett szív, előkelő sportsmann, de legtöbb tekintélye annak van, a­ki 15—20 páros viaskodásból sértetlenül visz­­szatérve, a kezdő hősök rettegett mintaképe, mindegyiknek van speciális jellege, de közös tu­lajdonságuk bizonyos gőgös hidegség, s szoros elzárkózottság a nem rokon elemektől . . Leg­ábrándosabb az »író« s legkevélyebb a »báli ren­dező.« ...­­ .... Igen jó irányú törekvése az az egyetem kebelében nemrég fennálló megyei köröknek, hogy összetartják legalább azokat, a­kik helyi­leg összetartozók, s a­kiket egymáshoz úgyis legtöbbnyire a tanulási élet emlékeivel járó köl­csönös vonzalom, a gymnasiumi jó barátság köt össze, az ilyen körhöz tartozóknak közös érde­kévé lesz aztán az egyes tagok méltányosnak elismert, érdeke, s ha egyenlő jóakarat vezeti a hozzátartozókat, nemes czélok nyerhetnek ben­­nök megvalósulást, sejtik a társas szellem, se­gélyt, nyújt az egyesnek az egész, s jól eshetik mindenkinek, ha földjeivel folyton érintkezik. Mindegyik megye megfér egy társaságban, antisemiták és sémiták elvkülöbbségei kiengesz­telődnek a folytonos együtt­létben, s most a „Bor­sodi kör“ helyiségében felszolgáló pinczér Elek azzal mulattatja vendégeit, hogy a napokban va­lamelyik stáczió utczai harmadragú vendéglőben, hol ő is megfordult, egy rajongó izraelita ifjak­ból álló társaság mérgesen élteti a „miskolczi kört“, éljenek!! hogy­ az egyetemen „rituális körnek“ hivják őket, az persze nem az ő hibájuk, közgyűlési meghívójukra heccből irta a „rituá­lis“ szót valamelyik jókedvű polgártársuk s raj­tuk maradt. — A „Borsodi körből“ nem az an­­tisemitismus riasztotta el őket, nem azért nem lehettek ott irányadók, mert izraeliták, hanem mert a többség bizalma egyszerűen más felé for­dult, szabad térre volt tehát szükség, hol nagy­ságuk érvényesülhet, s megalakult a „miskolczi kör.“ De elég is volt a csevegésből. —­ „Helén hozzon kérem egy pohár vizet! — máskor a mondat végével előttem állt, a pohár viz, most, kívánságom teljesítetlen marad, mert mint házi­asszonyom szives értesíteni, Helén ma délután engem ki nem szolgálhat, mert elment a szoba­leányok segély- és önképző-egyletének bizottsági gyűlésére, hol jelenleg másodelnök!!.... (Debreczeni emlékek. — Az 1882. évi halárünnepély alkalmából. — (Folytatás.) És mit beszéljek még az estvérel ? Elmond­jam-e, hogy a túláradó, de nem izgága jókedv, miként borított el mindenkit s benne hogyan me­rült el közönség és határsereg egyaránt? — El­mondjam- e, mint testvériesült egy közös eszmé­ben, közös lelkesültséggel az ország valamennyi itt összegyűlt fia ? Szóljak-e rólla, hogy a ver­seny után, miként simultak el jobban­ jobban a versengés válaszfalai, s lépett helyébe az egy­más érdemeit kiemelő, megbecsülő elismerés? Hogyan fakasztott könnyet egyik vagy másik dalért lelkesülő ember szemében egy-egy szép magyar dal, melyet lelkesült ajk mondott el, fel­­magasztosult kebelnek ? Avagy megkísértsem-e leírni azt, amit­ leírni nem lehet; azt, az össze­olvadó, s egyesült erejével csillagokig csapongó örömet, azt a zajt, azt a fényt, életet­, mely ki­tör, mint vulkán, és elhallgat, mint a pusztai csend és önkénytelenül uralkodik minden szive­ken, pedig vezérlője csak egy hang, csak egy lehellet, de az a lehellet a magyar dal szelleme. Ilyen egy magyar dalárünnepély. Alapjá­ban nemes, eszközeiben szivet magával ragadó, czéljában magasztos és nemzeties, — eredmé­nyében népeket összeforrasztó. — Adnák meg csak a magyar dalárszövetségnek a kellő módot, és alkalmat, erejét a szorosan vett magyarság keretén kívül is érvényesíthetni, biztosak lehe­tünk felőle, hogy az agyarkodó testvér nemze­tiségeket oly alaposan meghódítaná a magyar­- miskolczi önkéntes tűzoltó egylet, három­­­ezredik őrsége alkalmából m. hó 30-án Steger-­­­mayer nagy termében rendezett dísz­ünnepélyre, illetve az egylet czéljainak előmozdítására be­folyt adományokat s a tisztelt adományozók névsorát midőn nyilvánosságra hozzuk, ked­ves kötelességet, vélünk teljesíteni, midőn az egylet érdemdús elnöke tek. Horváth Lajos orszá­ggűl. képviselő úrnak s mind azoknak, kik ezen kegyeletes ünnepély sikerét anyagi támogatá­sukkal s annak fényét jelenlétekkel emelni szíve­sek voltak, az egylet nevében hálás köszönetün­­ket nyilvánítjuk. Különösen kiérdemelte az egy­let háláját a miskolczi derék daláregylet, mely szives s tesvéries közreműködésével az estélyt oly élvezetessé s feledhetlenné tette. Ságnak, minőt semmi más eszközzel elérni nem , lehetne. Meghódítaná pedig szeretettel, azon ha­talom prestigeje alatt, mely a legbékésebb, még is a leghatalmasabb: a művészet által. Nálunk pedig különösen hatalmas, mert lobogóját a ma­gyar dal fugalma lengeti. Ilyen estvét ezenkívül még kettőt töltöt­tünk együtt a Bikában. Ezekről későbben már nincs szándékom szóltani. A­ki benne van, an­nak gyönyörködtető mindenik, a ki olvassa azon­ban, talán külön-külön leírva meg is unhatja. Csupán azon csodálatos dolgot kell felemlíte­nem, hogy — tudja Isten, mintha felfújták volna a Bikának az oldalait, minden estre több-több vendég látszott beleférni. — Soha annyi népet egy rakáson ! Szombat, és vasárnap az összelőadások és díszhangverseny napjai. A halárseregre többé már nem annyira érdekesek, mint az előbbiek. Megszűntek az egymás közti versenyek, tehát megszűnt az érdek is, mely oly szoros féket tartott a testületekben. Leléptek a dicsőséget, termő deszkáról, nincs miért többé küzdeni. —■ Még­is e napok oly sajátságos ingerrel bírnak, minővel egyik sem. S ennek oka a versenyek eredménye feletti találgatásokban, továbbá a puhatolózásokban és végre némelyek részéről a jury ítéletének praeokkupálásában, sőt pressio­­nálásában rejlik. — Mindenki birálgat, de a mellett utána jár, várjon a jury itélt­e már s ha igen, miként ítélt? Sőt mint mondom, vannak olyanok is, kik a körülmények adta befolyásu­kat a jury ítélete irányítására használják fel. Ezeket figyelemmel kisérni, s amennyiben lehet, a sajtó útján vagy más módon ellensúlyozni, a a többiek feladata. — Mind oly inger és lázba !­­... 1 —■ a ,­ejtő érdekeltség, melyet csak az ért, a ki valaki művészeti versenypályázaton személyesen rész vett. Estre 7 órakor kezdődött az összelőadás ugyancsak a színházban. —­ A rendkívül tágas színpad egészen megtelt énekesekkel és zené­szekkel. Mintegy 7—800 énekes és 30—40 ze­nész. — A minő hangot e tömeg adni fog, az szintén érdemes a meghallásra. Igaz, hogy a nagy tömeg éneke mindig az egyöntetűség rovására esik, de kárpótol érte az a rendkívüli imposanteria, az a gigási erő, mely lágyságában is a természetfölötti nagyság bélye­gét hordja magán. . Azt hiszem mindenkinek volt alkalma ta­pasztalni a különbséget, mely van 1—2 ember éneke és pl. egy templomi gyülekezeté között. Amaz művészi és kerekded. Meg is teszi hatását a kedélyre , legtöbbször azonban csak a fülre. De az utóbbi egy ritkán érintett, húrt rezdít meg a kebelben : a magasztos lelkesedését. Mennyi­vel nagyobbszerű a hatás, hová fokozódhatik ennek ereje, azt csak az képes érteni, a­ki egy ilyen tömeget, mindnyájan kitűnő énekest, össz­hangban s a zenetan szabályai szerint hallott énekelni. A hallgató hátán az a bizonyos hideg fut végig, mely a föltétlen lelkesedést szokta ki­sérni ; hajszálait ég felé meredezni érzi, hallgat és egész lényét eltölti azon ér­zés, melyről nem tud magának számot adni, és tudja, hogy ez az érzelem az, mely méhében hordja a nagy tettek csiráit. — Egy ilyen érzéstől áthatott tömegnek csak egy szó kell azon irányban, honnan keble húrjai megrázattak, és mint egy kar emelkedik fel, hogy alkosson vagy szétzúzzon. Magok a működök is ilyenkor elvesztik (Köz- és egyleti élet. Értesítés. Az 1883-ik évi közmunka összeírás be­fejeztetvén, az összeirási munkálatok a városi számvevő hivatalnál f. hó 22-ik napjától 30-ig nyolcz napi közszemlére tétetnek ki, az érdek­lettek az összeírás megtekintésére és netaláni észrevételeiknek a fenti határidőn belől való beadására felhivatnak. Kelt Miskolczon, a városi tanácsnak 1882. évi oct. hó 2-án tartott üléséből. Báthy Lajos, v. aljegyző­. Köszönet nyilvánítás. Ezen ünnepély előmozdításához szives adományaikkal hozzájárultak: 20 írttal tek. Horváth Lajos, 5 írttal Kun József, Bay Bertalan, 3 írttal Dálnoky N. Barnabás, Adler Ká­roly, Kun István, Kun Kálmán, 2 írttal Lichtensten Jó­zsef, Radvány István, Dr. Szabó Gyula, Gláthy Szabó István, Lachs Gyula, Soltész N. Albert, Szeremley La­jos, Rácz Ák­ám­, Bartány Gyula, Dr. Ixel Soma, Dr. Markó László, Fűrész Ferencz, Leszih Barna, Prevoszty Oszkár, Forster Rezső, Fischer Lajos, Tepper Lajos, Szombathy József, Wächter Vilmos, Horváth László, We­­ber Boleszláv, Witchen Károly, Mikuleczky István, Mahr Károly, Koós Soma, Petró József, Kovács György, Lang Károly, Dr. Gencsi Soma. Fóliák .1.. Dr. Fodor Pál,­ Spuller József, dr. Kaczander, Szélig Antal, Kubacska István, Dr­. Grosz J , Dr. Kazay Mór, I­­ttal Szekrényesy Lajos, Névtelen, Volny Vilmos, Muszka Sándor,­­ Dr. Juhász P., Ortvay M., Molnár Emil, Kapusinszky J., Korniczky Lajos, Kulin József, Zureich Károly, Herz Adolf fia, Karner Miklós, Silbiger Ármin, Schlesinger Sándor, Lázár Miksa, Nagy László, Kohn Lipót, Kohn Jakab, Dr Popper József, Rott E. M., Berger M., Gulyás Károly, Tokay István, Vandrák József, Kerékgyártó Bertalan, Kulcsár Károly, Kun Pál, L. Farkas Gusztáv, Leszih Lajos, Allman Pál, Rock Gyula, Stern Benja­min, Weisz Jakab, Pfligler János, Grünfeld és Goldner, Feuerstein M. Wittenberg Ferencz, Leszih Miksa, Weisz Mór, ifj. Fischer Lajos, Slochman Ignácz, Feldmann Leopold, Schlesinger Izráel, Bankaláry Domokos, Ko­pácsi Károly, Molnár Elek, Nagy István, Dr. Singer Henrik, Friedmann Bertaim, Steinfeld Sámuel, Reisz Márk, Steiner Lipót, Fischer Mór, Rácz József, Czakó István, Léka Szilárd, Dr. Szánthó Bertalan, Szűcs Miklós, Szűcs Sámuel, Tóth Pál, Greutter Antal, Pollák Mór, Zurik János, Kántor Dániel, Tatár Béla, Ruttkay Imre, Lévay József, Füzessy Jósef, Hudák Andor, Dr. Kovács Gyula, Újhelyi Miklós, Főzy Bertalan, Stein­­feld Zsigmond- Klein Károly, Pongor Lajos, Kiss István, Bodnár János, Zeiszler Dániel, Fantosy János, Thomay Pál, Bacsó Andor, Varga Mihály, Deutsch Mór, Jelinek Péter, Kellner Ignácz, Reidinger, Majercsik J., Fried­man J., Lichter R., Kun Bertalan, Pfliegler Ferencz, E. E. Mahr Nándor, Sir Nándor, Pless Ferencz, Betlen­­falvy István, Fodor Endre, Kőris Kálmán, Szinay Ist­ván,­ Ferenczy B. Schweitzer Sámuel, Lengyel Lajos, 50 krral Klein Ágoston urak. Kelt Miskolczon, 1882. octóber 8. a rendezőség Helybeli és vegyes hírek. * Borsodvármegye bizottmánya múlt hé­ten szerdán tartott rendkívüli közgyűlésében első­sorban a megye jövő évi költségvetését ál­lapította meg. Megyénk jövő évi szükséglete 68 ezer forintban állapíttatott meg, és igy 17768 forinttal kisebb összegben mint a jelen évben. Ezen körülmény abban leli magyarázatát, hogy a közrend felett való őrködést az állam január hó 1-jétől maga veszi át, s a megyei­­csendbiz­tosi intézmény helyett az állami csendőrség lép életbe. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott a megye összes szolgabiráinak egy beadványa , melyben

Next