Borsod - Miskolci Értesítő, 1883 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-03 / 1. szám

már tanácskozásuk tárgyává, miként lehetne ennek a bajnak, mely a nép jólé­tét oly­annyira veszélyezteti, a legszűkebb korlátokat szabni. Emberszerető társula­tok mértékletességi egyletek alapítását eszközölték ki a munkások közt vagy ápoldákat állítottak a szeszes italok által tönkrement szegények számára vagy di­jakat tűznek ki oly munkások részére, kik az egész éven át józan magaviseletűek voltak. S egyes férfiak népszerű előadá­sok tartása és tanulságos iratok terjesz­tése által iparkodtak és iparkodnak az iszákosság kiirtására. Uj büntető törvénykönyvünknek a kihágásokról szóló része 85. §-ban eze­ket mondja: „A ki mást korcsmában, vendéglőben, utczán vagy más nyilvános helyen szándékosan lerészegít, továbbá a kik szeszes italok eladásával iparszerűleg foglalkoznak, és ezek megbízottjai, ha részegnek — noha ezen állapotát tudják — még szeszes italt adnak . . . bünteten­dők". Ez ugyan kevés egy oly ellennek legyőzésére, mint az iszákosság. S a társadalom részéről mi sem tör­ténik nálunk, pedig a közvélemény ítéle­tétől, az értelmiség vezéreszméitől függ nagyrészt az egyesek magaviselete. Ha tovább is közönnyel nézzük az iszákosság terjedését, megtörténhetik, hogy oly mér­veket ölt, melyeknek a nép jóléte, erköl­csi és szellemi vívmányaival együtt, áldo­zatul esik. A törvényes intézkedés egymaga soha sem volt elégséges a közerkölcsök nemes­ítésének czéljára, ahhoz a társa­dalom közreműködése kívántatik meg. A­milyen a társadalom szelleme, olyanok a népnek életjelenségei. Ne engedjük, hogy ezek kultúránk humanitása ellen bizo­nyítsanak. _______ Danyi völgye és Kőporos. Köztudomás szerint e két hely, a saját hibájuk által elpusztult dologtalan és renyhe férfiak és nőszemélyek bűvö­s tartózkodási helye. Találkozik ugyan köztük egy két munkás, a vá­rosból adó alól menekülő ember, de ezeknek száma vajmi kicsi, és egészséges házikót gala­­biloztak maguknak, míg a többiek patkányok­nak való pincze lyukakban fertőzik meg vérü­ket a dögleletes­ségtől. Dr. Kun Tamáshoz e napokban épen a Danyi völgyéből vitte egy alig lézengő anya kis­dedét gyógyítás végett. Kikérdezvén ölet körül­ményesen, és megvizsgálván az ártatlan kisde­det, meggyőződött, hogy úgy a még egy hetet jóformán el sem töltött betegágyas asszony, mint kisdede, szánalomra méltó állapotban van. Ezeknek házi gyógykezeléséről szó sem lehet­vén, városi főorvos úr tüstént fölvetette őket a kórházban, és intézkedett, hogy felgyógyulás után a kórházi gondnokság, a rendőrkapitányi hivatal­nak adja át, illető községébe leendő haza kül­detés végett, Alsó-Vadászra. A szerencsétlen nő bevallotta, hogy ő utolsó hetében áldott állapotának a Danyi völ­gyébe ment­ ki, ott­ egy asszony neki helyet adott, és itt szülte meg már egy hetes gyermekét. E tény magában véve, nem okozhat ugyan valami nagy feltűnést, csak azért jegyeztük fel curiosumként, hogy hát csak Miskolcz városa azon hely, hol minden ember meghúzhatja ma­gát, és elrejtőzhet s ide bejöhet mindenki, jó és gonosz ember a­nélkül, hogy az illető hatóság tudna róla valamit ? a­nélkül, hogy a felállított nyilvántartási intézmény kezelői, ha nem is mindjárt, de egy pár nap alatt tudomást szerez­hetnének róla ? A Kőporos valamivel ugyan tisztessége­sebb hely, de itt is vannak oly búvó rejtek­­lyukak, hol más községbeliek menhelyet talál­nak, és hozzájárulnak az angyalcsinálás lelket­len munkájához. Ezelőtt néhány nappal egy kétségbe esett külsejű asszony ment be dr. Kun Tamás udvarába, ölében egy kisded hulla elta­karva, — kézen vezetve egy másik 3 — 4 éves leány gyermeket, — negyedikkel teherben. Bár zászló látvány volt ! Az asszonyt kórházba ve­zettette be, a kis hullát ott helyezték el. Orvosi szemle után konstatálva jön, miszerint az ártat­lan gyermek gyanús halállal múlt ki. A rendőri köpenybe burkolt alak sietett a börtön felé,­­ a burkolathoz fagyott hős­­ég csikorgása messze kihullott. A gyermek szemei megvillantak, felállt s közelebb húzódott a börtön falához. — Hát, te öcsém kit vársz itt? —­ talán a börtönömet akarsz vizitelni, vagy légyottad van? — rosszul választottad meg az időt. — Ne gúnyolódjék uram, az isten nevére kérem, ne tetézze kaczajával kínomat. Legyen inkább könyörületes és mentsen meg a meg­­fagyástól, utolsó —­ — — De ne politizálj soká öcsém, mert a fa­képnél hagylak; ha nincs lakásod, jer velem, otthon majd elbeszélheted bajodat. S a gyermek feleletét be sem várva, karon fogá azt s elvezette lakásáig. — Most már öcsém, — mondá az öreg úr magát kényelembe véve, — elmondhatod, hogy mit akartál künn azzal az utolsóval mondani. — Utolsó reményem volt, — kezdé a gyer­mek nagy fekete szemét jóllevőjére meresztve, — e roppant hidegben a városi börtönt fölkeresni. Csengettem a börtönömet, bebocsátásért kö­nyörögtem, de hiába, — morogva csapta be előttem a börtön ajtaját. Oh uram, köszönöm ön­nek a mit értem tett,, köszönöm, hogy befogadott s megmentett a bizonyos haláltól. — Amit tettem, más is megtette volna,— beszéld el, mint jutottál oda, mint maradtál e rettentő hidegben hajléktalanul. A gyermek szót fogadott s a kandalló mögé húzódva kezdé: — Atyám szegény, nagyon szegény ember volt. Életében is küzdöttem - de a mindennapi kenyerem meg volt. Mikor elhalt, én segély nél­kül, magamra hagyatva tanultam, tengődtem egy ideig mások jószívűségéből, hanem a múlt héten még előbbi lakásomról is kitiltottak. bonczolást rajta eszközölvén dr. Ixel Soma v. főorvos úr konstatálta, hogy éhhalál végezte ki. Ez eset a kir. ügyészségnél, mint törvényszéki eljárás alá tartozó bűntény bejelentetett. Ideje volna már, hogy a városi tanács hatá­rozatának érvény lenne szerezve! A lakható há­zikók, hol rendszerető szegény családok laknak megtartandók lennének, a többi ingyenes bar­langokat pedig be kellene temetni, s igy zárni el az utat, melyen az angyalcsinálók járnak és évenként több több kiadást kényszerítenek a város pénztárára. f A S­a­­­Jtu . (Régi képek. in. Az örökbe fogadott. — Elbeszélés. — Irta: Törös Feren­cz. Éjfél volt. A szél süvöltve rohant át a nép­­telen utc­­ákon, a gázlámpák kísérteties lobo­­gása még szebbé tette a pompás de kegyetlen éjszakát. A városi börtön ajtaján levő csengetyűt kétszer megrángaták. Benn nehéz léptek zaja hallatszott, az ajtó megnyílt s középtermetű férfi tűnt elő a nyíláson. — Ki vagy, mit akarsz ? — kérdő dörgő hangon. A fal mellé húzódva 10— 11 éves gyermek állt, alig fedé testét néhány rongy darab, — keze a hidegtől egészen megkékült, beesett ar­­czát némi pir­borttá. •— A durva szavakra kö­­zelebb lépett s alig érthetőleg monda : — Uram, az isten nevére kérem eresszen be, hadd húzzam meg magamat benn a bűnösök között e borzasztó éjszakán át. Oh higyje el, hogy még ott is jobban fogom magamat érezni, mint itt, e rettentő hidegben. A gyermek elhallgatott, szeméből köny­­cseppek gördültek alá, a börtönőr pedig morogva csapta be az ajtót s nehéz léptei csakhamar el­hangzottak. — Ez volt utolsó reményem, tehát még ez sem teljesülhetett,, — susogta a gyermek, — is­ten veled tehát anyám, nem látod többé gyer­mekedet ! . . S meghúzódott, ismét a börtön vastag fala mögé. Az éj mindég borzasztóbb lett, a hideg egyre magasabb fokra hágott. A közeli utczában * ■ * • * Pár év telt el leirt, esemény óta. Gyö­nyörű tavaszi este itt. Alig hangzott el a haza­térő nyáj kolompja,alig zendült meg a kifáradt munkások ajkain­­al, még repkedtek a nyárfa rezgő levelei körül seregélyek, a vadkacsa éj­jeli nyugvóhelyet késett magának a nádas kö­zött — s megkondi; a falu kis harangja azon a régi, ismerős hanon. Értesítés. A miskolczi helv. hitvallást követők ly­­ceumában a folyó 1882—83-ik iskolai év vé­gével tartandó érettségi- és közvizsgálatok nap­jait az iskolai elöljáróság következőleg állapí­totta meg: A gymn. 3-ik osztály vizsgája lesz junius 4-én és 5-én. Az írásbeli érettségi vizsga junius 7, 8, 9-én; a szóbei érettségi vizsga junius 12, 13, 14, 15, és 16-i­ napjain lesz. A közvizsgálat június 24-én kezdődik, mi­dőn a délelőtti isteni tisztelet végeztével az avasi templomban, az igazgatói évi jelentés után, az összhangzatos énnekkar vizsgálata, a gym­na­­siumi 8 ik osztály termében pedig rajzkiállítás lesz. Ugyan e napon délután 3 órakor az avari templomban a tanuló ifjúság Kazinczy-köre tartja örömünnepét, a­melyen egyszersmind a pályakérdések tilalmai is kioszlatnak. Ennek végeztével a gymnasium­i négy alsó osztály nö­vendékei mutaták be a testgyakorlatból elő­­haladásukat. A közvizsgálat rendje ez: Az első küldöttség előtt vizsgáltatnak: Junius 25-én és 26 án a gymnásiumi 7-ik, Ju­nius 26-án és 27 én a gymnásiumi 6-ik, Junius 27- én és 28 án a gymnásiumi 5-ik­­. A második küldöt­tség előtt : Junius 24-én és 26-án a gymnasiumi 3-ik, Junius 27-én és 28- án a gymnasium 4-ik. A harmadik küldöttség előtt: Junius 25-én és 26 án a gymnasiumi 1-ső, Junius 27-én és 28-án a gymn .ik oszt. Az elemi oztályok vizsgálatai július 2-án négy külön bizotság előtt tartatnak. A gymn. 8 k osztályba bejegyzett magán-Ekkor fűhő-fához folyamodtam segélyért, de hiába. Háron estén át, mivel enyhébb idő volt, meghúztam magamat a falak mögött, ma azonban a hideg zött utczáról utczára. Végig kóborom a várost kétszer-három­­szor, kopogtattam ismerőseim ajtaján, de hiába való volt minden fradozásom, durva szavakkal űzlek el mindenünen. Éjfél előtt ma egész át voltam fázva, ek­kor villant meg eszében az a gondolat, hogy hát ha a a városi börtön­ adna helyet ez éjre a rablók és a többi gonoszteők között, s ott kihúzhatnám e rettentő éjszakát,hogy reggel tanulmányaimat félben szakítva anyuihoz mehetnék, — de csa­lódtam, itt is süke fülekre találtam. Ekkor jött­ az ur, midőn már majd megdermedtem a hideg­től, fizesse meg az Úz isten jószívűségét. A fiú elhallgtott, szemében könycseppek csillogtak, felállt iztasan vonta ajkához az öreg kezét. — Soh'­se ólálkodj öcsém, felebaráti kö­telességből teszem át a mit tehetek,-- ha meg­becsülöd magadat,nálam maradhatsz s bevégez­heted iskoláidat. Így jutott, a­zzal Fenyvessy Zoltán a Ka­­dai Dániel házába Kadai egyike volt. K. köztiszteletben álló ügyvédeinek. Zoltán gyessége, szorgalma, meg­bízhatósága követkitében csakhamar megnyerte szeretetét.

Next