Borsod - Miskolci Értesítő, 1884 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-02 / 1. szám

5059. sz. Borsodvármegye alispánjától, ul. 1883. Nyilvános nyugtázás. A felvidéki magyar közmivelődési egye­sület javára Nikell Aurél szolgabiró utólagosan 4 frt 50 krt küldött be, a mely öszveg a tibold­­daróczi körjegyző által gyüjtetett. Eme gyűjtés eredményét ezennel hirlapilag köztudomásra hozom , megjegyezvén, hogy a kitett öszveget illetékes helyre juttattam. Miskolcz, 1883. deczember 27. Bay Bertalan, alispán. 3922. sz. Borsodvármegye alispánjától, ul. 1883. Nyilvános nyugtázás, A csángó testvérek segélyezése végett utólagosan 4 frt 3 kr. gyüjtetett és adatott be hozzám; és pedig Nikell Aurél szolgabiró utján befolyt Bábolna községéből 21 kr.,s Zsóry Gusz­táv szolgabiró utján Dubicsány, Galgócz és Kaza községekből 3 forint 82 kr. Midőn eme gyűjtés eredményét ezennel hirlapilag köztudomásra hozom, egyszersmind megjegyzem, hogy ama 4 forint 3 krt illetékes helyre juttattam. Miskolcz, 1883. deczember 27. Bay Bertalan, alispán. 4992. sz. Borsodmegye alispánjától, ul. 1883. Nyilvános nyugtázás. Fekete László szolgabiró a liptói tüzkáro­­sultak részére, Cserépfalu, Felső-Tárkány, Nosz­­vaj és Valk községekben gyűjtőt 33 frt, 17 krt hozzám utólagosan beküldötte. Midőn eme gyűjtés eredményét ezennel hirlapilag köztudomásra hozom, egyszersmind megjegyzem, hogy ama 33 frt 17 krt a m. kir. belügyministéráimhoz terjesztettem fel. Miskolczon, 1883. deczember 27-én. Bay Bertalan, alispán. ( gy évi elmélkedés közigazgatá­sunkról. (P). A mai napon már országszerte életbe léptek azon intézkedések, melyek a megyék uj szervezése tekintetében a múlt év nehéz munkáját képezték. A mai nappal már kezd érvényesülni megyénk területének új közigazgatási beosztása, valamint új szervezete is. Sőt az új keret­ben és a megjavított alapon a restaurált tisztikar is most kezd működni. Tehát nemcsak új év, de új korszak elején is állunk; egy olyan korszak elején, mely többször kifejezett meggyőződés szerint hivatva lesz dönteni afelett, vájjon a régi vármegyék viharoktól megrongált falai fennálhatnak-e még tovább, vagy pedig beáll a kénytelenség, hogy a falak lebon­tassanak és köveikből új, életerős épület alkottassák ? Mindenha érdekes kérdés, de sok­szorosan érdekes az, ez új év, és ez új korszak megnyílta alkalmából. Újévi el­mélkedésként vessünk tehát néhány pilla­natot előre ,és hátra főként megyénk hely­zetére, a­mely t. i. bennünket leginkább érdekel. Azon áramlatnak, mely megyénk­ben a közigazgatási terület beosztására és a szervezetre nézve a kormány inten­­zióit magáévá tette, sikerült nézetét ér­vényre,­­ és törekvését sikerre juttatni. A múlt év május havában lefolyt heves küzdelmekre, az elv és az opportunitás közötti harczokra még élénken emlé­kezünk. Ekkor rajzoltatott le Borsod me­­gyének azon képe, mely ez új évvel élénkbe tárult. Győzött azon elv, hogy a közreazcratási kerületek összeessenek az a­j igazság­szolgáltatás tekintetében alko­tott kerületekkel, hogy ez által a baját orvosolni akaró nép, és a községi elöljá­rók, az ügyeiket intéző hivatalokat együtt találhassák; időt, pénzt megkíméljenek, és a hivatali szerves összeköttetés, köz­­igazgatás és igazság­szolgáltatás között, közeli, és akadálynélküli legyen, hogy ez­által az állam czélja, mely nem egyébb, mint az államgépezetek gyors és egybevágó működése, elérhető legyen. Győzött azon elv, hogy lehetőleg ugyan­azon személyzettel, helyesebb alkalma­zás mellett, nagyobb eredmények éres­senek el és kiadást szaporítani, vagy pót­adó által az adózókat megterhelni ne kellessen. Nem szükség az olvasó figyelmét valami különös éberségre felhívni, hogy észrevegye, miszerint a dec­emberi res­­taurációnál ismét az az áramlat győzött, mely májusban törekvéseit érvényre jut­tatta. Csekély különbséggel azonban, mely már a helyzetben és személyekben találja magyarázatát. És ez természetes is, mert hiszen, ha az a sokat emlegetett áramlat a­zért a választásoknál nem tart­hatja meg, körülbelül csak fél sikert ara­tott. Miután pedig jelöltjeit saját érdeké­ben némi engedményekkel ugyan, meg­választotta, ez által ismét győzelemre juttatta azon másik elvét, hogy a tisztvise­lői pozitiók csak kipróbált és arra érde­mesük egyénekkel töltendők be. De mindkét esetnél, t. i. májusban és de­­czemberben győzelmet szerzett különö­sen azon magasabb czéloknak, melyek abban állottak, hogy egyrészről kétség­telenül tanúbizonyság tetessék a mellett, miszerint a megye épülete nem a min­den áron hivatalt keresők kortestanyája, nem a nepotizmus fészke, hanem az ön­zetlen hazafiak tanácsháza és szorgalmas, tehetséges hivatalnokok munkahelye és a megye teste egy magát még erősen és életképesen kormányozni tudó orgánum ; másrészről, hogy bebizonyítsa, az orszá­gos kormány előtt, miszerint e helyen az alkotmányos törvényeken alapuló józan életnézet uralkodik és tehát nincs helye a vádnak a megye szúette intézményei ellen és e pont a hazában a centralizáló törekvéseknek kezére nem játszik. Borsod megye így járt el, és ez által becsületet szerzett régi jó hírnevének és De a legfigyelemre méltóbb dolog kétség­kívül az, hogy a tünemény kiterjedt mind az öt földrészre, s megkerülte a földet. Foglaljuk össze megfigyeléseinket. A Jóremény fokáról ezt, írták nekünk no­vember 2-diki ketettel : »Majd öt hete különös égi fényünk van esténkint. Mindjárt napnyugta után vörös vagy sárga fény jelenik meg nyuga­ton, élénk világosságot terjeszt bizonyos ideig, aztán elenyészik; e világításban a virágok ra­gyogóbbaknak tetszenek, különösen a rózsák, néha reggel is látható a fény.« Bengáliából is írtak nov. 5-áről: »Bizo­nyos idő óta különös véres fény jelentkezik az égen napkelet és napnyugat után. Beszélik, hogy egész Indiában és Egyptomban látták, nem tudom, látható volt-e Európában. A ben­­szülöttek el vannak telve babonás félelemmel.« Arábiában október két első hetében a nap nyugtára esténkint pirkadás következett, mely úgy látszott, Mekka fölött terjedt el. Olyan különös volt, hogy a muzulmánok a Messiás el­jövetelétől tartottak. A colombiai Egyesült Államokból Munoz Fa­ur szept. 8-iki kelettel megküldte részletes leírását a légköri tüneménynek, melyet főkép Medelinben figyeltek meg, hol az a legnagyobb izgatottságot keltette. Vasárnap 2-án a nap­nyugta előtt, sugarak nélkül, s szép zöld szín­ben jelentkezett, úgy hogy káprázás nélkül le­hetett beletekinteni. Észrevétlenül azúr, majd violaszinüvé változott. Ködréteg nyúlt, el az ág egész nyugati felén. A nap a Kordillerák mö­gött nem vörösen, hanem violaszinűen nyugo­dott le. A színek tökéletesen úgy következtek egymásután, mint a nap színképében, s a meg­figyelő e, annak tulajdonította, hogy a nap 1 I á 8 C I á, Uj­évkor 1884. Itt vagy uj név alatt, pedig az ablakod A­min beköszöntél, a régi alakod, Színe sem változott. Csakhogy szökő lettél. De ilyenek voltak Minden elődeid, kik ujulva holtak, Jót egyik sem hozott. Jót olyat, mi elébb már rég nem lett volna, Jót, mit ő után az uj el nem rabolna, A mit adtak egygyel. Elvették két kézzel. Mint a tolvaj méhe, Ettünk viráginak tudták hol a méze, Orozva vitték el. Elvitték erőnket, el étettüzünket, Aztán elbob­ták busongó fejünket Harnyval, utóbb hóval. Kevés vig perczekre bánatból bőséget Pohárnyi örömhez a keserűséget Öntötték a hóval. Oh légy te szökőév ! jobb mint elődeid, Kiket sírva találsz, töröld le könnyeit A fájdalmasoknak. Az ifjú szívnek, mely rád várt reménykedve, Hozd meg a mit óhajt. Hadd teljék be kedve A hajadonoknak. Hozz­áj erőt minden iparos osztálynak, Tort tenyerű népnek, szolgának, gazdának. Ha ezt megteszed és Hogy uj lendületet, ui virágzást nyerjen, Hazánk gazdászata, közel s távol helyen, És a kereskedés, Hogy ifjainkból jó pár, jó család váljon, Hegyre völgyre áldott termékenység szálljon, Aztán szökjél tova. Meglehet, hogy elébb megszököm én tőled. S a korodra mit sem tudhatok felőled Elvisz Mihály lova. Édes Albert. A „ködizzás“ és a jávai föld­rengés. Irta : Camille Flammarion. A sajátságos esthajnali égi tüneményről, melyet hónapok óta észlelünk itt Miskolcson, Budapesten és a föld legtávolabb részeiben, és melyet »ködizzás«-nak nevezett el a csillagá­szok legnagyobbika, Camille Flammarion, czik­­ket közöl a »Voltaire« egyik legközelebbi szá­mában. A híres csillagász szokott, élénk, lebi­lincselő modorában ecseteli a tünemény lefolyá­sát és igen érdekesen, világosan fejtegeti an­nak okait. A czikk egész terjedelmében igy szól: »A különös alkonyati világítás, mely nov. 26-án kezdődött Párisban, s még most is tart, nem csak egész Franczia­országban volt látható, hanem egész Európában. Bizonyítják a távíra­­tok és levelek melyeket Rómából, Nápolyból, Athénből, Konstantinápolyból, Bécsből, Berlin­ből, Stockholmból, Krisztiániából, Koppenhágá­­ból, Antwerpenből, Brüsselből, Londonból, Edin­burgbb­ól, Liszabonból és Kartagénából kaptunk. Elég ritka tünemény ez úgy kiterjedésére, mint tartamára. Észak fenynek semmi nyoma. A vi­lágítás góc­.pontja mindig összevágott a látha­tár alatt levő nap helyzetével, úgy napkelte előtt, mint napnyugta után.

Next