Borsod - Miskolci Értesítő, 1884 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-02 / 1. szám

fölibe emelkedett az ország sok más me­gyéjének. De így történt-e ez a többi megyék­ben is? Várjon mindenütt az elv­i meg­győződés jutott-e győzelemre? Valóban nem. Pedig : Unus hirundo non facit ver. És így az általános bírálatnak még­is csak az lesz az ítélete, hogy a megyei in­tézmény mai alakjában többé meg nem felel a kor követelményének, sőt magá­ban az államban is, szemben az igazság­szolgáltatással, az állam testnek sánta lábát képezi, mely amazzal lépést nem tarthat. És egyáltalán véve, a dolgoknak Borsod megyében ekként történt megol­dása, vajjon lehet-e biztosítéka a fennebb kimondott nézetnek, és lehet-e különö­sen a körülmények jövő alakulásának ? Nem heves küzdelem árán lehetett-e csak megalkotni a mostani állapotokat, és nem csupán hajszálon függött-e, hogy nálunk is minden a régiben maradjon ? Egy újabb szervezésnél, vagy egy újabb választásnál nem rombolhatók-e le, az elmúlt év minden üdvös alkotásai ? Valóban épen annyira lehetséges ez, mint nem. És ez a pont az, melyhez fejtegeté­seink fonalán el akartunk jutni, a­hol t. i. kimutatjuk, hogy tehát minden intézmény, melynek működése egyesek, vagy a mi ennél ingatagabb, egy tömeg személye, és változó ízlése, által vezéreltetik; — a melynek a kiküszöbölhetlen kortes poli­tika szab irányt, melynél az esélyektől függ mindig a legk­dvösebb czélnak el­érhetése ; hol egyöntetű irányelv megho­nosítása lehetetlen, — hol, szilárd kezek­kel a legfüggetlenebbnek látszó ember sem kormányozhat, mert a legközvetle­nebb s egyszersmind a legérzékenyebb oldalról és ezerféleképen befolyásoltatik az az intézmény korszerű nem lehet, esz­ményi czélnak meg nem felelhet. íme itt reá a példa. Az ország köz­­igazgatási­ állapota, a kormány azon törek­vése mellett is, hogy rendeletei által le­hetőleg egyöntetűvé igyekszik tenni az egészet, egy kaleidoskopszerű látványt nyújt. Még abban az esetben sem lehetne helyes, ha elérhető volna az az állapot, miszerint minden megye mintaszerűleg rendezné be közigazgatását s a közegek azt ekként hajtanák is végre, mert ha egyöntetűség nincs, ha egy vezérelv nem követtetik, és ha egy öntudatosan működő s az egészet áttekintő egy fej hiányzik, a siker minden esetre elmarad. Hogy Borsod megye, a maga részére eredményeket fog elérni, hogy a maga partiális érdekeinek megfelelőleg, terü­letén jó közigazgatást fog létesíteni, an­nak biztosítékai megvannak, mert mint fennebb is mondánk akként szervezkedett amint azt a józan ész parancsolta ; tiszt­viselőit érdemesei és kipróbált képességei közzül választá, és mindenek felett a köz­­igazgatás élére oly férfiút ültetett, kinek képessége, gyakorlata, szilárd igazság szeretete és különösen vas erélye isme­retesek. De az itt elérhető eredmény, va­lamint más megyéé is, mely hasonló vi­szonyok közt van, csak részleges és az országos közérdekkel szemben alig mér­­legelhető lesz. Pedig ez a főszempont. Nem egy-egy független kis király­ságok, ma már a magyar megyék. És ne is legyenek azok. Be kell már azoknak is olvadniok a közös anya testébe és annak czéljai elérésében együttesen közre mun­­kálniok. Tagadhatlan azonban, hogy egy át­tekintő szem, ügyes, tapintatos kéz, a mos­tani körülmények között is rendkívül sok akadályt elháríthat azok közzül, melyek egyöntetű vezérlet nélkül elháríthatlanok lennének. Mi azt hisszük, hogy mi Borsod me­gyében, bírjuk azt az áttekintő szemet, azt az ügyes, tapintatos kezet, fénye az égitest és megfigyelés helye közé ékelt valami prisma vagy lencse­ alakú átlátszó és át­tetsző anyagban törik meg, s ez anyagot valószí­nűleg a Medellin-völgy fölött a nyugodt jégben megjegyszedett vízgőzök képezik. Másnap reg­gel a tünemény ismétlődött, csakhogy megfordí­tott sorrendben. Másfelől a Kem­ién szigetről írták szep­tember 14-ről, hogy aug. 27-én, s különösen sept. 11-én a nap­nyugtát pirkadás követte, mely az összes nézőket meglepte .A zenitben az első negyedében levő hol­dat udvar vette körüli s nyugat felé áttetsző ködfátyolon át három-négy lépcsőszerű fénylő alakzat látszott, valóságos Jakab lajtorjája, melynek fokai egyfelől a hold zöldes színét, másfelől a láthatár bíborát verték vissza.» Ez utolsó részletet, ha tetszik, megmagya­rázhatjuk úgy, hogy az említett ködfátyol alatt volt egy második foltos ködréteg is, melyet az elsőnek áttetszősége miatt látni lehetett. Ez a komplicált világítás az egész tüneménynek erő­sen fantastikus jelleget kölcsönzött. Jegyezzük meg, hogy e rikító alkonyi fénynek, mely cso­dálatra készt bennünket egy idő óta, épen az a sajátossága, hogy teljesen egyszínű, s nem ár­nyalt semmiképen. A Réunion-sziget »Courrier«-je október 9-én ezt jelenté: »Szeptember 16-ka felé, úgy látszott, be­áll a régi rend, kétfelé megoldás volt, tragikus a tengerszorosok felé, békésen költői, nálunk egy délsarki fény alakjában. De szept. 25-ke óta, s minden 12 órában megjelen­tek ismét a különös tünemények a fejünk fö­lött nagyobb mértékben, s még állhatatosab­­ban. Például esténkint a láthatárt vizsgálni elég érdekes. Semmi jelet nem látni rajta elég soká a nap utolsó sugarainak kialvása után, s az ember már hajlandó úgy szóltani: »Menjünk haza, ma nem lesz semmi«, annyira szürke és rendes szinű az ég. De azonnal szétterül valami halványsárga szin, mint egy asztalkendő, s az­tán lángvörösre változik átfutva a két szin kö­zött levő összes árnyalaton. Az a sajátságos, hogy ez a színváltozás többször megtörténik mindaddig, míg a láthatár alá folyvást mélyeb­ben sülyedvén a nap, a visszaverődés fölté­telei annyira nem módosulnak, hogy a fény kialszik.« A Szent­ Háromság szigetén vasárnap, sept. 2-án (ugyanaz napon, mint Kolumbiában) öt óra felé a nap sugártalan, kék szinű golyó­nak látszott. Lenyugvása után a pirkadat olyan ragyogó volt, hogy azt hitték, ég a város nyu­gaton. E tájon valamennyi megfigyelő kékszinű­­nek látta a napot. Angolában (Angol-Indiában) sept. 10-től 13-ig délután négy óra felé mindig kékes szi­ntire változott a nap, s lenyugvása után az ég nyugati része sárgás fényben ragyogott, mint nagy égéskor. A fény látható volt napnyugta után egy óráig, míg rendes körülmények között a szürkület fél órával napnyugta után megszűnik. A venezuelai San­ Cristobalban sept. 2-án Carriley Navas úrnak hozzánk intézett jelen­tése szerint délután három órakor a nap csak­nem rögtönösen elvesztette fényét, úgy, hogy bele lehetett nézni. »Előbb halvány, ezüst színű gömb volt, aztán elég gyorsan világos, majd égszínkékre változott. Öt órakor mind kéknek látszottunk s úgy tetszett, az egész természet ezt a szint vál­totta, valamint a nap szomszédságában levő ködrétegek is.« Megfigyelte Donk­eras ur. Folytatása a mellékleten. Újév napja. Az idő óráján gyorsan követik egymást a homok­szemek. Alig jött meg, csakhamar távo­zik el egy év, alig üdvözöljük egymást annak kezdetén s int a vég, hogy búcsúzzunk. Tegnap és ma! Tegnap egy évet temet­tünk el s vontunk be a feledés szemfödelével, közötte állt sok gyászoló magzata: koldusbot, fejedelmi pálcza, meghiúsult remény és vérző fájdalom ; a sok bölcső és a sok sirhalom s lé­tünk ősz papja az idő énekli fölötte bús requiem­­jét: ma bölcsőnél állunk s boldogság után do­bogó kebellel legeltetjük tekintetünket a benne nyugvó csecsemőn, a ma született újéven. Teg­nap a búnak fia egy évvel messzebbre taszítván el keserve fájdalmas emlékét, zokogva monda el egy évvel többet sajgóit e kebel, egy évvel tovább kinzi a remény, egy évet ismét átszen­­vedtem én, ma a jövőbe vetett bizalommal fölsóhajt. Majd ez újévben tán boldog leszek én. És ma itt állván ez újév bölcsője felett, úgy fáj szívem, látván ez újszülöttet, fáj, mert bár mint minden év kezdetén, ma is boldog új évet kívánunk egymásnak, mégis, mint mindig, ez évben is sok lesz a panasz; fáj a gondolat, hogy azok közül, kik a go­ndviselés kegyéből ez új évet megérték, a legtöbben ismét boldogta­lanságról fognak panaszkodni, mert a legszen­tebb tan szerint, józanul, igazán és vallásosan kellene élnünk, az anyagias világ pedig sem jó­zanul, sem igazán, sem vallásosan nem él most. Ha csak egy lépést teszünk a palotáktól a kunyhókig, lehetetlen be nem látnunk, hogy e három szenvedély : a hírvágy, dicsvágy és élv­­hajhászat alkotja a világ szellemét. Igen-igen, hasonlít a mai világ egy nagy tőzsdéhez, melynek nyelvtana csak e két szóból áll: emelkedik és száll s melynek jelszava: siess meggazdagodni, ha becsületedet s lelkedet kell is feláldozni; hasonlít a mai világ egy nagy ne­velő intézethez, melyben mindenki érdemjel után vágyódik s melynek jelszava: hajhászd a hírnevet­, ha csúszva mászva is; hasonlít a mai világ egy nagy mulató helyhez, melyben mintha az élet nem is előkészítő pálya volna, hanem csak egy bohócz nyitány a legvigabb dalműhöz, minden vetélkedés­ szellem kihall, csak egy nem : vetélkedni az élvekben s melynek jelszava: siess élvezni, ha egészségedet kell is feláldozni. És a népség ily életében találom én fel a boldogtalanság egyik okát. Avagy mi okozza a folytonos nyugtalanságot, aggályt, álmatlan éjeket, a kétségbeesést s mi az oka, hogy nincs nap, nincs lap, hogy öngyilkosságról ne olvas­nánk, nemde a bitvágy ? És mi okozná, hogy oly sok elégedetlennel találkozunk, kik átkozzák a napot, melyen születtek, kik magukat nél­­külözhetlen tényezőnek vélik a világ­egyetem összhangzatában s fűnek, fának panaszkodnak, hogy jeles tulajdonaikat nem méltányolják, nemde a dicsvágy ? Mi okozza végre a sok be­tegséget, családok elpusztulását s hogy az élvek legcsillogóbb kelyhéből is egy kígyó emelkedik ki, a késő bánat, mardosó kígyója, mely falánkjá­val egész életen át meg nem szűnik kínozni, nemde az élvvágy? Nincs tehát más mód, mint eddigi élet­módunkat megváltoztatva, józanul élni. De nem elég csak józanul élni, hanem még igazán, vagyis igazságban kell élnünk. Igaz­ság, mi ez ? Ki mondja meg? Diogenes lámpájá­val keresem s ott találom egy zugban mint ár­vát sirdogálva, földig bocsátja le fátyolát, csak néha-néha emeli fel azt s mutatja vérrel festett homlokát ; ellenben a hazugság ezen alakban, majd szép szavakba s édes-mézes biztatásokba göngyölgetve, majd a közvélemény, felvilágoso­dás, haladás bő köpenye alá bujtatva jár körül, sőt arczán gyakran a jámborság máza ül. Igen, a hazugság jellemvonása századunknak; ez a gőz, mely mindent mozgat, ez a gép, mely az

Next