Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
ráesett beszédet, melyre [Horváth Lajos [[szokott ékesszólásával és tartalmúságával válaszolt. így szeretjük mi is, ha a polgárság és társadalmi tényezők megragadják az alkalmat, hogy egymásnak kölcsönösen elmondják érzelmeiket, s az érdem iránt kifejezzék becsüléseket, mert igaza van Horváth Lajosnak midőn azt mondja, hogy az ilyen anyagias világban midőn mindenki az arany borjú után fut, és a társadalomért önzetlenül munkálkodó férfinak a közönyös pénzhajhász előtt semmi becse, az ilyen demonstrátióra szükség van. * Miskolcz városában a népesedési mozgalom a múlt 1884-ik évben a következő adatokat tünteti elő : Az alsó róm. kath. plébánia körében született összesen 297. Ebből 154 fi, 143 nő. A törvénytelen gyermekek száma : 101. Házasságra lépett 54 pár. Vegyes házasság köttetett: 5 Meghaltak: 308 an. Ebből fi: 159; nő: 149. Ezek közzül a kórházban elhalt: 112. A miskolczi róm. kath. felső egyház kebelében született : 80 fi és 80 nőnemű, összesen 160; meghalt 79 fi, 67 nőnemű, összesen 146; házasságra lépett 32 pár. Az ev. ref. egyház körében születtek összesen 356- an, kik közzül 185 finemű, és 171 nőnemű Meghaltak : 331-en, kik közül finemű 173, nőnemű 158. Ezek közé a kórházból temeltetett, idegen illetőségűek is be vannak számítva, házasságra lépett 95 pár, ebből vegyes házasság 30, tiszta ref. 65. — Az ág. ev. egyházban kereszteltetett: 49 fi, 45 nő, összesen 94, ezek között törvénytelen 20. Eskettetett 31 pár. Eltemettetett 50 fi, 43 nő, összesen 93, kik közül 58 nőtlen és hajadon, 21 házasfél és 14 özvegy. Az izr. anyahitközség kebelében született élve 115 fiú és 123 leány, ebből 12 törvénytelen. Született halva 11 fiú, 3 leány, összesen 14. Elhalt 106 férfi, 86 nő, összesen 192. Az 1883. évi elhaltaknál 60-nal több. Összekelt 45 pár. * Borsod megye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én délelőtt 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben fogja rendes havi ülését tartani. * A Kiss Lajos halálával megüresült miskolczi járásbirói állásra Ő felsége Strázsek János sajó-szentpéteri kir. járásbirót nevezte ki, illetve helyezte át. Strázsek úrban egy kiváló tehetséges és szorgalmas tagot nyer bírói karunk, ki a járásbirói ügymenet megfeneklett szekerét minden bizonynyal megfogja lendíteni. Azonban nem hisszük, hogy ő is képes leend azt abba a helyzetbe juttatni, amelyben lennie kell. Már magában a most meglevő óriási hátralék nem enged arra még csak gondolni sem, hogy az ügyek azon folyamatjukat egyhamar visszanyerjék, melyben Kiss Lajos alatt voltak. De hogy minden a törvény és az ügy természetének megfelelően menjen, ahoz lényeges személy szaporítás kell, mire egyhamar megint nincs remény. Ugyanazért midőn üdvözöljük a hozzánk áthelyezett járásbíró urat, egyszersmind sajnálatunkat fejezzük ki helyzete felett, mert itt mártírrá lehet ugyan, de azt nem fogja elérni, hogy azt mondhassák, miszerint vezetése alatt az ügyek kellő gyorsasággal folytak. * Az igazságügyi palota tervrajzai e hét elején „érkeztek le a minisztériumtól a kir. "ügyészséghez. Alkalmunk volt e terveket megtekinteni, s mondhatjuk, hogy az építendő palota úgy terjedelemre, mint kiállításra nézve egy ritka impozáns épülettel fogja gazdagítani városunkat. A megyeház utczára eső frontja két emeletes rend, melynek szylja a mellett, hogy egyszerű, szépségében ritkítja párját, a törvényszék komoly méltóságával is teljesen összhangzó lesz. A Palóczy utcza felé eső homlokzat legnagyobb része, valamint a Rozmaring utcza felé behajtó épületrész is a börtönhelyiségeket fogja tartalmazni, s az előbbi rész négy emeletes leend, úgy hogy e helyen a börtönhelyiségek őt sorban fognak egymás mellett sorakozni. Lesz még egy negyedik homlokzat is a Rozmaring utcza felé, mely két egy-egy emeletes pavillont fog feltüntetni. A berendezést illetőleg természetes, hogy az igazságügy czéljairól lehető legbővebben és jegyzélszerűbben van gondoskozva. Végül megemlítjük, hogy ezen tervek bár itteni megbeszélések alapján készültek már, mindazáltal a kir. ügyész úrhoz most még azon czélból küldettek le, hogy ő, valamint a törvényszék s a városi építészeti szakosztály, észrevételeiket tegyék meg, éspedig lehető sürgősen, mert úgy látszik, hogy az építkezésbe még a tavaszon szándékoznak belefogni. * Az egyetemi ifjak bálja ma este fog tartatni a Stögermayer szálloda nagy termében. Az érdeklődés iránta nagy. Jegyeket a bizottság irodájában Stögermayer szállodában 2-ik szám alatt délelőtt és délután válthatni. A rendező bizottság lapunk útján is felhívja mindazokat, akik meghívót nem kaptak, hogy ez iránt a bizottság irodájában jelentkezhetnek és hogy karzati jegyek is adatnak ki a meghívók előmutatása mellett írtjával. * A sajószentpéteri járás főszolgabírói hivatalát, mely a járás új felosztása folytán, most megüresülni fog, a februáriusi közgyűlésen fogják betölteni. A jelöltek száma úgy halljuk, immár négy. Ezek : L. Farkas Károly, Terhes Lajos edelényi ügyvéd, Vadnay István és Lekky István segédszolgabírák. * A miskolczi korcsolyázó egylet a gőzmalom taván levő korcsolya pályát tegnap délután 2 órakor nyitotta meg Az idő e kitűnő sporthoz jelenleg jól szolgál. * Tűz. Vasárnap délelőtt a forrás-völgyön egy kis ház lett a lángok martalékává, a hétfőn este a Gordonban támadt tűz az ottani rom. kath. népiskola udvarán lévő rozzant házat hamvasztotta el. Mindkét esetben gyorsan ott volt a derék tűzoltók oltalmazó csapata. * Hymen. Dr. Szepessy Zdgmond megyei aljegyző újév első napján váltott jegyet Gibárt Abaujmegyebeli községben Özv. Gábrielné ottani földbirtokosnő szép, műveit, és szereidre méltó leányával Zsuzsikával. Szivünkből kívánunk minden jót a kötendő frigyhez. * Halálozás. Társadalmi életünk egyik tiszteletre méltó ismert alakja, az aggkorában is ifjú lelkű és jó tartású öreg úr: egerfarmosi Kandó Ferencz h. ügyvéd és Borsod megye volt szolgabirája, ez év első napján eszveli 10 órakor életének 75-dik évében elhalt. Nyugodjék békével ! * Jutalomjáték. Szepessy Gusztáv holnap reendi jutalomjátékául Shakespeare „Szentivánéji álom“ czimű gyönyörű színművét. A közönség figyelmébe ajánljuk! (Beküldetett.) A „Borsod miskolczi közlöny“ nemzeti kaszinánk ügyeit tárgyalván, elevenen rajzolja dr. Gencsi úr gesztelyi utazásának következményeit, beszél az olvasóasztal tisztessége s ezzel kapcsolatban a „Függetlenség“ tisztességtelenségéről, míg utoljára azután jó tanácsait ide is, oda is megadja. Legyen mindez a B. M. K. kedve szerint. Kaszinónk intézi a maga ügyeit, úgy a mint jónak látja, úgy a mint neki tetszik. S mindezen sok tekintetben téves dolgokat nem akarjuk de nem is szükség a nyilvánosság előtt tárgyalni. Hanem már kétszer is említé a B. M. K. hogy immár a caszinó existentiája is veszélyezve van. Erre nézve tehát egész bátran állíthatjuk, hogy ez a nagy dolog nincs kérdésben, nincs veszélyben. S tisztetelettel kérjük a B. M. Közlöny szerkesztőjét, hogy ilyetén rosz hírekkel se magát, se olvasóit ne rémilgesse. Kaszinótagok. (Beküldetett.) A „Borsodmegyei lapok“ valamint a „Borsod miskolczi közlöny“ egész sértve érzik magukat, hogy az uj évi üdvözlet városházi ünnepélyéhez meghiva nem lettek. Ezen igen tisztelt lapokat vagy szerkesztőit pedig sérteni senki sem akarta, mert ez ünnepélyhez a rendezők által csakis a városi képviselők lettek meghíva. Ennél nagyobb körre terjeszkedni nem akartunk , az igen tisztelt újságírókat pedig meghívásnál azért is mellőznünk kellett, mert mi egyszerűen újévi tisztelkedést —és nem pedig ezen tisztelkedés újságba leendő kiíratását rendeztük. — Intézkedtünk azonban, hogy az ünnepélytől, ki annak tanúja akar lenni, senki el ne zárassék. Felhagyatott a mód is, ott az ünnepélyen jelen lenni, s arról ha tetszik, referálhatni. A referádó azután mind a két lapban pontosan meg is jelent. Czéljukat érték a szerkesztő urak minden meghívó nélkül. Egyébként pedig bármily nagy értéke legyen is aprehendáló két lapunknak, mindenesetre kérdés, várjon a közönség vagy publicumnak van-e ezen lapokra, vagy inkább e lapoknak legyen a publicumra nagyobb szükségük ? ! ---------------- Egy rendező.*) Színészet. Egy színészed újdonságnak hirdetett opera adatott szombaton és vasárnap színházunkban. Ez volt a „Bűvös vadász“, Weber gyönyörű dalműve. De újdonságnak nálunk sem újdonság, amennyiben a hatvanas években többször hozatott, az színre az akkori igazgatók által. Mostani színrehozatalában több volt a jó akarat, mint a képesség, de még az utóbbinál is kevesebb volt a törekvés. Hogy ha már ily nagy szabású operát adnak, azt, amit belőle előadnak, legalább kellően betanulják. Mert szerintünk a közönség (és vele úgy vagyunk mi is) nem abban akad fel, hogy valamely darabnak előadására a társulatnak nincs kellő képessége, hanem abban, hogy a meglevő erőkhöz mérten kellő igyekezetet nem talál a betanulásra. Az előadás közben még leginkább feltűnt a karok működése, nem azért, mintha nagyon jók lettek volna, hanem a szokottnál voltak valamivel jobbak. Igaz, hogy eredeti partitúrájukból alig maradt meg valami. A magánénekesek közzül természetesen legjobban megoldotta feladatát Juhász Sándor, de ahol prózában kellett neki beszélni vagy játszani, ott már ő is úgy akadozott, mintha második próbáját tartotta volna. Éneke sem volt teljesen kifogástalan, amenynyiben alsó hangjai több ízben nem érvényesültek teljesen. Juhászné, Anna szerepében vidám dalainak majd mindegyikével jó hatást keltett. Berzsenyi Júlia, Agata terhes szerepét a körülményekhez mérten, kellően megoldotta, bár többször látszott rajta a gyakorlat hiánya, és hogy ezen partré erejét fölülmúlja. Nagy Pista csudára nem énekelt oly hamisan mint máskor, hanem ha e tekintetben tűrhetőbb volt is, alakja, játéka és keserves grimaceai alig tűrhetők voltak. Az utolsó felvonásban egy Agatávali duett jelenetben csinált oly disharmoniát, mely bennünket azon jelenetre emlékeztetett, mit Petőfi a „Helység kalapácsában“ szereplő czigánybandáról ír. Különben a zenekar is meglehetős rosszul játszott ez estvén, daczára megerősített voltának, vagy talán épen ezért. Mindezekből az a tanulság, hogy aki nem tud beszélni arabusul, ne beszéljen arabusul. Mindazáltal végül nem lehet dicséret nélkül mellőznünk a rendezést és a látványosságok ügyes színrehozatalát. Csakhogy azokat a tűzokádó szörnyeket nem szívesen látjuk színpadunkon. Annyi szerencsétlenség után borsódzik a közönség hála azok láttára. Miskolcz, 1884, decz. 31-én Felelős szerkesztő: Miskolczy Pál. Kiadó-tulajdonos: Forster Rezső. Métermázsánként srtkr. frt kr. Búza .............................6 807 — Rozs .............................6 206 60 Árpa .............................6 207 20 Zab .............................6 — 6 40 Kukoricza .......................5 105 30 Bab ....................... 11— 13— Köleskása ....................... 13— 15— Lencse ....................... 16— 18— Borsó ....................... 16— 17— 1 liter szesz........................— — __ 35 1 kilo szalonna . . .— — __ 64 [ » marhahús . . .— — __ 52 1 > borjúhús .....— — 60 *) Ezen ügyhöz valóban mi is akartunk szólani és szintén csak annyit, hogy nem értjük t. laptársaink érzékenykedését. Ha olyan helyről rekesztetik ki a sajtó, hol a belépésért fizetni kell, vagy a hol csak meghívottak vehetnek részt, és az oda való meghivatáshoz jogos igényük lehetett volna, ez esetben panaszkodhatnának, mint ahogy nemrégiben is ugyancsak panaszkodtak. De ilyen esetben, midőn az ünnepély teljes nyilvánosságban folyt le, ezt talán oly módon, hogy az valakinek felrovassék, nem tehetik. A zsurnalisztika hivatása ilyen esetben az, hogy ha csak a fél válla fér is be az ünnepély színhelyére, ha csak lehet befurakodjék. Ha a laptársaink által azt hisszük csak elhamarkodva vallott elv vitetnék keresztül, akkor bármely nyilvános eseményről, és csak akkor lehetne referálni, ha arra meghivatnánk is ezen elv szerint egy rablógyilkossági eseményhez is külön meghívót kellene várnunk. Szerk.