Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-07 / 1. szám

ráesett beszédet, melyre [Horváth Lajos [[szokott ékesszólásával és tartalmúságával válaszolt. így szeretjük mi is, ha a polgárság és társadalmi tényezők megragadják az alkalmat, hogy egy­másnak kölcsönösen elmondják érzelmeiket, s az érdem iránt kifejezzék becsüléseket, mert igaza van Horváth Lajosnak midőn azt mondja, hogy az ilyen anyagias világban midőn mindenki az arany borjú után fut, és a társadalomért ön­zetlenül munkálkodó férfinak a közönyös pénz­­hajhász előtt semmi becse, az ilyen demonstrá­­tióra szükség van. * Miskolcz városában a népesedési moz­galom a múlt 1884-ik évben a következő ada­tokat tünteti elő : Az alsó róm. kath. plébánia körében született összesen 297. Ebből 154 fi, 143 nő. A törvénytelen gyermekek száma : 101. Házasságra lépett 54 pár. Vegyes házas­ság köttetett: 5 Meghaltak: 308 an. Ebből fi: 159; nő: 149. Ezek közzül a kórházban elhalt: 112. A miskolczi róm. kath. felső egy­ház kebelében született : 80 fi és 80 nőnemű, összesen 160; meghalt 79 fi, 67 nőnemű, összesen 146; házasságra lépett 32 pár. Az ev. ref. egyház körében születtek összesen 356- an, kik közzül 185 finemű, és 171 nőnemű Meghaltak : 331-en, kik közül finemű 173, nőnemű 158. Ezek közé a kórházból temeltetett, idegen illetőségűek is be vannak számítva, há­zasságra lépett 95 pár, ebből vegyes házasság 30, tiszta ref. 65. — Az ág. ev. egyházban kereszteltetett: 49 fi, 45 nő, összesen 94, ezek között törvénytelen 20. Eskettetett 31 pár. El­temet­tetett 50 fi, 43 nő, összesen 93, kik közül 58 nőtlen és hajadon, 21 házasfél és 14 özvegy.­­ Az izr. anyahitközség kebelében született élve 115 fiú és 123 leány, ebből 12 törvényte­len. Született halva 11 fiú, 3 leány, összesen 14. Elhalt 106 férfi, 86 nő, összesen 192. Az 1883. évi elhaltaknál 60-nal több. Összekelt 45 pár. * Borsod megye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én délelőtt 10 órakor az alispáni hiva­talos helyiségben fogja rendes havi ülését tar­tani. * A Kiss Lajos halálával megüresült mis­kolczi járásbirói állásra Ő felsége Strázsek Já­nos sajó-szentpéteri kir. járásbirót nevezte ki, illetve helyezte át. Strázsek úrban egy kiváló tehetséges és szorgalmas tagot nyer bírói karunk, ki a járásbirói ügymenet meg­feneklett szekerét minden bizonynyal megfogja lendíteni. Azonban nem hisszük, hogy ő is képes leend azt abba a helyzetbe juttatni, a­melyben lennie kell. Már magában a most meglevő óriási hátralék nem enged arra még csak gondolni sem, hogy az ügyek azon folyamatjukat egyhamar vissza­nyerjék, melyben Kiss Lajos alatt voltak. De hogy minden a törvény és az ügy természetének meg­felelően menjen, ahoz lényeges személy szaporí­tás kell, mire egyhamar megint nincs remény. Ugyanazért midőn üdvözöljük a hozzánk áthe­lyezett járásbíró urat, egyszersmind sajnálatun­kat fejezzük ki helyzete felett, mert itt mártírrá lehet ugyan, de azt nem fogja elérni, hogy azt mondhassák, miszerint vezetése alatt az ügyek kellő gyorsasággal folytak. * Az igazságügyi palota tervrajzai e hét elején „érkeztek le a minisztériumtól a kir. "ügyészséghez. Alkalmunk volt e terveket meg­tekinteni, s mondhatjuk, hogy az építendő palota úgy terjedelemre, mint kiállításra nézve egy ritka impozáns épülettel fogja gazdagítani váro­sunkat. A megyeház utczára eső frontja két eme­letes rend, melynek szylja a mellett, hogy egy­szerű, szépségében ritkítja párját, a törvényszék komoly méltóságával is teljesen összhangzó lesz. A Palóczy utcza felé eső homlokzat legna­gyobb része, valamint a Rozmaring utcza felé be­hajtó épületrész is a börtön­helyiségeket fogja tartalmazni, s az előbbi rész négy emeletes leend, úgy hogy e helyen a börtön­helyiségek őt sorban fognak egymás mellett sorakozni. Lesz még egy negyedik homlokzat is a Rozmaring utcza felé, mely két egy-egy emeletes pavillont fog feltün­tetni. A berendezést illetőleg természetes, hogy az igazságügy czéljairól lehető legbővebben és jegyzélszerűbben van gondoskozva. Végül meg­említjük, hogy ezen tervek bár itteni megbeszélé­sek alapján készültek már, mindazáltal a kir. ügyész úrhoz most még azon czélból küldettek le, hogy ő, valamint a törvényszék s a városi építészeti szakosztály, észrevételeiket tegyék meg, és­pe­dig lehető sürgősen, mert úgy látszik, hogy az építkezésbe még a tavaszon szándékoznak bele­fogni. * Az egyetemi ifjak bálja ma este fog tar­tatni a Stögermayer szálloda nagy termében. Az érdeklődés iránta nagy. Jegyeket a bizottság iro­dájában Stögermayer szállodában 2-ik szám alatt délelőtt és délután válthatni. A rendező bi­zottság lapunk útján is felhívja mindazokat, a­kik meghívót nem kaptak, hogy ez iránt a bizottság irodájában jelentkezhetnek és hogy karzati jegyek is adatnak ki a meghívók előmu­­tatása mellett­­ írtjával. * A sajó­szentpéteri járás főszolgabírói hi­vatalát, mely a járás új felosztása folytán, most megüresülni fog, a februáriusi közgyűlésen fogják betölteni. A jelöltek száma úgy halljuk, immár négy. Ezek : L. Farkas Károly, Terhes Lajos edelényi ügyvéd, Vadnay István és Lekky István segéd­szolgabírák. * A miskolczi korcsolyázó egylet a gőz­malom taván levő korcsolya pályát tegnap délután 2 órakor nyitotta meg Az idő e kitűnő sporthoz jelenleg jól szolgál. * Tűz. Vasárnap délelőtt a forrás-völgyön egy kis ház lett a lángok martalékává, a hétfőn este a Gordonban támadt tűz az ottani rom. kath. népiskola udvarán lévő rozzant házat hamvasztotta el. Mindkét esetben gyorsan ott volt a derék tűzoltók oltalmazó csapata. * Hymen. Dr. Szepessy Z­dgmond megyei aljegyző új­év első napján váltott jegyet Gibárt Abaujmegyebeli községben Özv. Gábrielné ot­tani földbirtokosnő szép, műveit, és szereidre méltó leányával Zsuzsikával. Szivünkből kívá­nunk minden jót a kötendő frigyhez. * Halálozás. Társadalmi életünk egyik tisz­teletre méltó ismert alakja, az aggkorában is ifjú lelkű és jó tartású öreg úr: egerfarmosi Kandó Ferencz h. ügyvéd és Borsod megye volt szolgabirája, ez év első napján eszveli 10 órakor életének 75-dik évében elhalt. Nyugodjék bé­kével ! * Jutalomjáték. Szepessy Gusztáv holnap reendi jutalomjátékául Sh­akespeare „Szent­­ivánéji álom“ czimű gyönyörű színművét. A közönség figyelmébe ajánljuk! (Beküldetett.) A „Borsod miskolczi köz­löny“ nemzeti kaszinánk ügyeit tárgyalván, elevenen rajzolja dr. Gencsi úr gesztelyi uta­zásának következményeit, beszél az olvasó­asztal tisztessége s ezzel kapcsolatban a „Függetlenség“ tisztességtelenségéről, míg utol­jára azután jó tanácsait ide is, oda is megadja. Legyen mindez a B. M. K. kedve szerint. Kaszinónk intézi a maga ügyeit, úgy a mint jó­nak látja, úgy a mint neki tetszik. S mindezen sok tekintetben téves dolgokat nem akarjuk de nem is szükség a nyilvánosság előtt tár­gyalni. Hanem már kétszer is em­líté a B. M. K. hogy immár a caszinó existentiája is veszélyezve van. Erre nézve tehát egész bátran állíthat­juk, hogy ez a nagy dolog nincs kérdésben, nincs veszélyben. S tisztetelettel kérjük a B. M. Közlöny szerkesztőjét, hogy ilyetén rosz hírek­kel se magát, se olvasóit ne rémilgesse. Kaszinótagok. (Beküldetett.) A „Borsodmegyei lapok“ valamint a „Borsod miskolczi közlöny“ egész sértve érzik magukat, hogy az uj évi üdvözlet városházi ünnepélyéhez meghiva nem lettek. Ezen igen tisztelt lapokat vagy szerkesztőit pedig sérteni senki sem akarta, mert ez ünnepélyhez a rendezők által csakis a városi képviselők lettek meghíva. Ennél nagyobb körre terjeszkedni nem akartunk , az igen tisztelt újságírókat pedig meghívásnál azért is mellőznünk kellett, mert mi egyszerűen újévi tisztelkedést —és nem pedig ezen tisztelkedés újságba leendő kiíratását rendeztük. — Intézkedtünk azonban, hogy az ünnepélytől, ki annak tanúja akar lenni, senki el ne zárassék. Felhagyatott a mód is, ott az ünnepélyen jelen lenni, s arról ha tetszik, re­ferálhatni. A referádó azután mind a két lapban pontosan meg is jelent. Czéljukat érték a szerkesztő urak minden meghívó nélkül. Egyébként pedig bármily nagy értéke legyen is aprehendáló két lapunknak, mindenesetre kér­dés, várjon a közönség vagy publicumnak van-e ezen lapokra, vagy inkább e lapoknak legyen a publicumra nagyobb szükségük ? ! ---------------- Egy rendező.*) Színészet. Egy színészed újdonságnak hirdetett opera adatott szombaton és vasárnap színházunkban. Ez volt a „Bűvös vadász“, Weber gyönyörű dalműve. De újdonságnak nálunk sem újdonság, a­mennyiben a hatvanas években többször ho­zatott, az színre az akkori igazgatók által. Mostani színrehozatalában több volt a jó akarat, mint a képesség, de még az utóbbinál is kevesebb volt a törekvés. Hogy ha már ily nagy szabású ope­rát adnak, azt, a­mit belőle előadnak, legalább kellően betanulják. Mert szerintünk a közön­ség (és vele úgy vagyunk mi is) nem abban akad fel, hogy valamely darabnak előadására a társulatnak nincs kellő képessége, hanem ab­ban, hogy a meglevő erőkhöz mérten kellő igye­kezetet nem talál a betanulásra. Az előadás közben még leginkább feltűnt a karok műkö­dése, nem azért, mintha nagyon jók lettek volna, hanem a szokottnál voltak valamivel jobbak. Igaz, hogy eredeti partitúrájukból alig maradt meg valami. A magán­énekesek közzül természetesen legjobban megoldotta feladatát Juhász Sándor, de a­hol prózában kellett neki beszélni vagy játszani, ott már ő is úgy aka­dozott, mintha második próbáját tartotta volna. Éneke sem volt teljesen kifogástalan, a­meny­nyiben alsó hangjai több ízben nem érvénye­sültek teljesen. Juhászné, Anna szerepében vi­dám dalainak majd mindegyikével jó hatást keltett. Berzsenyi Júlia, Agata terhes szerepét a körülményekhez mérten, kellően megoldotta, bár többször látszott rajta a gyakorlat hiánya, és hogy ezen partré erejét fölülmúlja. Nagy Pista csudára nem énekelt oly hamisan mint máskor, hanem ha e tekintetben tűrhetőbb volt is, alakja, játéka és keserves grimaceai alig tűr­­hetők voltak. Az utolsó felvonásban egy Aga­­távali duett jelenetben csinált oly disharmo­­niát, mely bennünket azon jelenetre emlékezte­tett, mit Petőfi a „Helység kalapácsában“ sze­replő czigánybandáról ír. Különben a zenekar is meglehetős rosszul játszott ez estvén, daczára megerősített voltának, vagy talán épen ezért. Mindezekből az a tanulság, hogy a­ki nem tud beszélni arabusul, ne beszéljen arabusul. Mind­­azáltal végül nem lehet dicséret nélkül mellőz­nünk a rendezést és a látványosságok ügyes színrehozatalát. Csakhogy azokat a tűzokádó szörnyeket nem szívesen látjuk színpadunkon. Annyi szerencsétlenség után borsódzik a közön­ség hála azok láttára. Miskolcz, 1884, decz. 31-én Felelős szerkesztő: Miskolczy Pál. Kiadó-tulajdonos: Forster Rezső. Métermázsánként srtkr. frt kr. Búza .............................6 807 — Rozs .............................6 206 60 Árpa .............................6 207 20 Zab .............................6 — 6 40 Kukoricza .......................5 105 30 Bab ....................... 11— 13— Köleskása ....................... 13— 15— Lencse ....................... 16— 18— Borsó ....................... 16— 17— 1 liter szesz........................— — __ 35 1 kilo szalonna . . .— — __ 64 [ » marhahús . . .— — __ 52 1 > borjúhús .....— — 60 *) Ezen ügyhöz valóban mi is akartunk szó­lani és szintén csak annyit, hogy nem értjük t. lap­társaink érzékenykedését. Ha olyan helyről rekesz­­tetik ki a sajtó, hol a belépésért fizetni kell, vagy a hol csak meghívottak vehetnek részt, és az oda való meghivatáshoz jogos igényük lehetett volna, ez eset­ben panaszkodhatnának, mint a­hogy nem­régiben is ugyancsak panaszkodtak. De ilyen esetben, midőn az ünnepély teljes nyilvánosságban folyt le, ezt talán oly módon, hogy az valakinek felrovassék, nem te­hetik. A zsurnalisztika hivatása ilyen esetben az, hogy ha csak a fél válla fér is be az ünnepély szín­helyére, ha csak lehet befurakodjék. Ha a­­­ laptár­saink által azt hisszük csak elhamarkodva vallott elv vitetnék keresztül, akkor bármely nyilvános ese­ményről, és csak akkor lehetne referálni, ha arra meghivatnánk is ezen elv szerint egy rablógyilkos­sági eseményhez is külön meghívót kellene várnunk. Szerk.

Next