Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-03 / 48. szám
Az egyesülésben erő van. Az összpontosított erő hatalom. Az egyesületek tehát hatalmat képviselnek, mely előtt az egyes önkénytelen meghajlik , hiszen azokban egy egy eszme nyer megtestesülést, egy-egy eszme üli diadalát. Az egyesületek hatalma a humanismus hatalma a nyers erő, az önző anyagiasság, a realizmus túlkapásai ellen. Az egyesületek a béke harczosai, a háborúnak ma már minden okos, józan gondolkodó által elítélt jogosultsága ellen. A szellem, az érzés emelkednek itt a test, a hideg, érzéketlen számítás felé s a tudomány, művészet elfoglalják őket megillető legelső helyeiket, hogy a jó, az igaz, a szép eszméjének megvalósítása által az emberiséget megdicsőitsék. Borsod megye, Miskolcz városa legnemesebb törekvései közt, a humanismusnak általa magasra emelt zászlójára újra egy fényes csillagot hímezett, midőn legközelebb, november 29-én özvegy Szathmáry Király Pálné elnöklete alatt „Borsod megyei gyermekóvó intézeteket terjesztő egye sü let“-et megalakította. Nálunk vidéken az egyesületekkel szemben nagy erkölcsi és anyagi áldozatokat hoz a közönség. A társadalom ugyanazon elemeivel találkozunk a különböző egyesületeknél ezeknél kell idejüket, pénzüket áldozatul hozni, hogy az egyesület éljen, virágozzék, haladjon a kitűzött czél felé. Évi tagsági díjak vannak megállapítva minden egyletnél, melyek kissebb, nagyobb arányokban, de amint mondani szoktuk, tisztességes adót képeznek együtt, az állami, községi adóval versenyző, sokszor azt meghaladó humanizmus adóját. A megalakult „Borsod megyei gyermekóvó intézeteket terjesztő egyesület“ nagy áldozatot nem, csak erkölcsi erőt, buzgóságot kíván. A nagyméltóságú belügyminisztérium által megerősített alapszabályok 1. §-a nyilvánosan kimondja, hogy „ezen legszentebb czélú intézmény létesítésénél úgy kíván eljárni, hogy lehető legkissebb áldozattal egész községeknek nyújtson oly jótéteményt, amilyet még eddig nem élveztek.“ És mi ez a jótétemény? Gyermekóvó intézetek, gyermekmenhelyek, kisdedóvodák állítása Borsod megye területén, a nép számára. Én a magam részéről nem ismerek jobb embert, mint aki a gyermekeket szereti. És nem ismerek szívtelenebbet, mint aki az ártatlan gyermeket elhagyja, elhanyagolja. A gyermekvilág a mi örömünk, törekvésünk tárgya. A gyermekek alkotják a családot, ezt a kis hazát, kis világot. Ki akarná már magát száműzni e legszebb, legbiztosabb helyről? Pedig száműzi, ha a gyermekekkel nem gondol, azokat elhanyagolja, szerencsétlenségnek, veszélynek, rosz példának, erkölcstelenségnek dobja oda közönyössége, tudatlansága, szűkkeblűsége miatt. És ki merné mondani, hogy a mi magyar népünk, a mi magyar apáink és anyáink oly közönyösek, tudatlanok, szűkkeblűek, hogy gyermekeiket elhanyagolnák, szerencsétlenségnek, veszélynek, rosz példának, erkölcstelenségnek dobnák oda? Ne haragudjál meg jó borsodi magyarom, kettő a vádak közül terhel. Te értelmes, józan gondolkozásu magyar faj, mely értelemben, józanságban királya lehetsz a föld összes népének, te mégis oly hibában, oly bűnben leledzel, melyet magadról el kell ismerned és ez az, hogy gyermekeidet elhanyagolod, gyermekeidet nem tekinted családod fő-fő kincseinek, hanem tartod legfeljebb családod cselédeinek, kiket gyakran túlzó munkával sanyargatva, gazdagságod, jó móduságod mellett kiteszesz a körülmények szeszélyeinek, szerencsétlenségnek, veszélynek, mikor őket okosan veszélylyel megóvhatnád. Túlságosan takarékos vagy a gyermekek gondozásának költségeiben, ha nem annál nagyobb gondot fordítasz az oktalan állatokra, a te fő-fő jövedelmedre. Egy borjú, egy csikó nagy gondjaid tárgya. Az ezekre fordított kiadást nem számítod, de az iskolai pénz, az iskolai kiadás igen sok egy gyermekre, ki a te nevedet hordozza s isten képére teremtetett, valóságképen kell, hogy felneveltessék. Én édes józan magyarom! Térj a te józan eszedre! Légy büszke fajodra, nemzetiségedre, nyelvedre! Ápold, neveld a gondolatot, hogy gyermekeidben a te büszkeséggel emlegetett magyar nemzeted él s fog élni, a mely ezredes multat élt s fogékonysága, tehetsége, gyönyörű nyelve, európai műveltsége, minden művészetre képessége által másik ezredévet van hivatva megérni. De hogy érjen el egy másik ezredévet, ha közönyösséged, hanyagságod által magad ásod meg sírját évről-évre ? Hiszen nem szaporodunk,hanem fogyunk. Igen, a tiszta magyar faj évről-évre fogy. Nem háború, nem ragályos betegségek által, hanem igenis a szülők, a nép hanyagsága következtében, hogy helyzetét fel nem fogva, inkább a bizonyos veszélynek, szerencsétlenségnek teszi ki gyermekét, mint pár krajczár, vagy pár liter búza áldozat árán valamely óvóhelyet biztosítana számára azon idő alatt, mig ő a majdan békés télre a kenyeret keresi. A kenyér meglehet, meglesz, de gyermek nem lesz, ki azt megegye. (Folytatjuk.) A csúfos betegségekről. Saison-czikk. Közli: Dr. Berger Ödön. Minden évszaknak megfelelőleg vannak betegségek, melyek úgy jellegzetes lefolyás, mint gyakoriságuk folytán úgyszólván laison bántalmaknak mondhatók; ily neműek a késő őszi és téli hónapokban a különböző rheumaticus bajok. E kórok nagy elterjedés, makacs mivoltuk s nagy fokú fájdalmasság által tűnnek ki. E tulajdonai indítottak arra, hogy e sorok által róluk kissé bővebben értekezzem ama reményben, hogy tanácsi útmutatás által az e bajokra hajlammal bírók, esetleg már benne szenvedőknek hasznára lehessek. A csúzos kór vagy az izomzatban vagy az ízületekben, de többnyire mindkettőben elosztva fészkel. Észlelhető az egész földgömbön, azonban gyakrabban a mérsékelt, mint a hideg vagy a tropicus égöv alatt. Némely téli hónapokban oly számban lép fel, hogy valóságos epidemicus jelleget ölt. Okai e köralaknak nem ritkán öröklött hajlam, melynek jelenlétében már csekély rendelleneségek, u. m. meghűlés, a meleg test átázása, száraz léghuzam, mint e baj közvetlen előidézői szerepelhetnek, miért is oly egyének, kiknek családjaiban e bántalom honos, kettőzött óvatossággal kerüljék el az ily eshetőségeket. A heveny izületi csúzok keletkezésére nagy befolyásnak egy már előbb átélt hasonnemű baj, a kor (igen ritka a gyermek s agg korban, gyakori 15—40 év között) az időszak őszutó és téli úshónapok, gyakoriak a heveny rheumák némely lázas betegségek idülési stádiumában (u. m. vörheny, vérhas), nagyobb e kór iránti hajlam erős testalkatú, vérdús, mint gyenge, vérszegény egyéneknél. Fontos szerepet játszik végül az okozatok között az életmód, u. m. hideg, nedves lakások s műhelyekbeni huzamosabb tartózkodás, ez okból a heveny izületi csúzok gyakoriabbak a munkás osztálynál, kik már foglalkozásuknál fogva a fennebb elősorolt ártalmasságnak különösen exponálva vannak. Van azonban a csúfos bajoknak egy neme az u. n. podagra (köszvény) mely eltérőleg az előbbitől leginkább a jobb módú osztály speciális baja, miután e kor, mindég vele született hajlamosságot tételezve föl, korlátolt testi mozgás mellett, tápanyagok, különösen húsneműek, erősen fűszerezett étkek, valamint erős szeszek (bor, sör) túlságos élvezete által fejlődik. E bántalom gyermekeknél általában nem, nőknél sokkal ritkábban fordul elő, mint férfiaknál, s ez utóbbiaknál többnyire a legszebb férfikorban t. i. a 30 ik év után lép föl. Az első csúfos roham megjelenését bizonyos előjelek szokták megelőzni. Az illetők szemlátomást elhízásnak indulnak : rövid időközökben ismétlődő általános rosszullét, erős izzadás melletti nyugtalan alvás, légzési nedélyek, gyakori szívdobogás lépnek föl. Könnyelmű betegek ezen előjeleket, melyek valószínűleg az életszervek — rendellenes táplálkozásából kifolyó — rendellenes működéseire vezethetők vissza, nem szokták figyelembe venni s a szokott életmódot folytatják. Az első valódi roham a jelzett előjelek p daczára majdnem mindég váratlan jön s az illetőket orozva miként tolvaj éjjel lepi meg, miután azok lefekve, nem is sejtve a közelgő katasztrophát, nyugodtan elaludtak, rendesen az éjfél tájban fellépő rendkívül heves fájdalomra fölébrednek, mely fájdalom fokát csakis az képes megítélni, ki már azt önmagán tapasztalta. Ha elmúlt, s külső nyomokat hátra nem hagyott e fájdalom, oly könnyen nem felejtetnék, akkor a betegség eme első felvonása úgyszólván utolsó is lehetne. Ily betegek azonban átlag miután egy pár hónapon által az orvos rendeleteit teljesítették, feledve a multat lassanként szokott s megkedvelt életmódjukhoz visszatérnek, míg a második, harmadik stb. rohamok képében nem emlékeztetnek állapotukra, s ezzel kapcsolatban előállanak az ízületek elferdülései, sőt rheumaticus hüdések s igy lerakják az illetők önmaguk alapját egy kínos úgyszólván állandó betegségnek, mely ha nem is életveszélyes jellegű, de oly bántalom, hogy alig létezik más, mely oly intensiv befolyású lenne a szenvedő egész lényére, oly deprimáló hatást gyakorolna kedélyi állapotára mint ezen köralak. Nem ritka az eset, hogy e baj hosszú, makacs tartama, rendkívüli fájdalmassága a legszebb életkorban levő szenvedőkben minden jobb iránti reményt megölve, életuntságot idéz elő s őket egyetlen menhely gyanánt az öngyilkosság örvényébe sodorja. (Folyt. köv.) A miskolczi példányóvoda. (Vége.) Mindezek után még egy eszmét kívánok a tiszt. közgyűlés figyelmébe ajánlani. Miként az előadottakból kitűnik, az 1878-ik évben történt építkezésre felvett 5 ezer frt adósság a most említett Kun József úr adományának is felhasználásával immár anynyira letörlesztetett, hogy egy az óvoda javára talán még ez év végén rendezendő jótékony czélú előadás vagy estély bevétele útján — mihez intézetünk magaslelkü védasszonya, B. Vay Béláné sz. Teleki Zsófia grófnő . Méltósága hathatós pártfogását újólag szíves érdek-