Borsod - Miskolci Értesítő, 1886 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-01 / 26. szám

Miskolcz, 1886. julius 1. 26-ik szám Huszadik évfolyam. BORSOD. WIKOLGH ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyílt­ tér sorsa ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a „Borsod" Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre. Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kv, melyek a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás. A nagyérdemű közönséget és Lapunk szives olvasóit tiszteletteljesen felhívjuk, hogy becses pártfogásukkal ezután is szí­veskedjenek támogatni, illetőleg lapunkra előfizetéseiket megújítani. Előfizetési díjak: Egész évre . . 4 frt két évre . . 2 frt házhoz hordva. Negyed évre . . 1 frt Tisztelettel A „Borsod“ kiadóhivatala. M8S/Bi hivatalos közlemények. Másolat. 32,416. szám. Földmivelés- ipar- és kereskede­lemügyi m. k. minisztériumtól. Borsodm­egye közönségének Miskolczon. Az egri járás Szomolya község, valamint Eger város szőlőiben a phylloxera jelenléte con­­statáltatván, a rovar elhurczolásának megaka­dályozása czél­jából tekintettel arra, hogy ezen községek, valamint a 27,032 — 1884. szám alatt már külön zárlat alá helyezett F.-Tárkány köz­ségnek határai egymást érintik, ezennel a követ­kezőket rendelem : 1. az 1884. évi 56,945. sz. alatt 1885. évi márczius hó 27-én kelt rendelet­tel megállapított zárlati csoportok módjára Felső- Tárkány, Szomolya községek — és Eger város határaiból »Egri« zárlati csoport elnevezéssel egy ulabbi csoport alaku­lalik és vétetik zár alá. A zárlat értelmében az említett községek hatá­rában lévő összes szőlő­területről (esetleg olyan kertekből, melyekben egyes sz­őllő tőkék állanak) gyökeres vagy gyökértelen szőllövessző, szőllő­­növény, szőllőlevél és általában a szöllőtő min­den egyébb alkatrésze (a szöllőfürt kivételével), továbbá bármilyen fa- vagy cserje nemű ültet­­mény, használt dúczok­ és szőllő karók, szöllő levélbe csomagolt bárminemű tárgyak kivitele a zárlati csoporton kívül eső községekbe jutazik. 2) A zár alá helyezett csoport egész területének szőllő tulajdonosai nyilvános kihirdetés útján nemcsak ezen tilalmakra, hanem általában a phylloxera veszélyes voltára figyelmeztetendők. 3) A zár alá helyezett »egri« csoporttal szom­szédos községek szőllő tulajdonosai szintén nyilvános kihirdetés útján figyelmeztetendők, hogy a zár alá helyezett csoport községeinek területén foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőik­ben alkalmazni óvakodjanak, mivel ezek láb­­beliekön és ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart köny­­nyen elhurczolhatják a még egészséges területre. 4) A jelen rendelet ellen vétők az 1883. évi XVII-ik t. sz. értelmében az abban kiszabott büntetés alá esnek. Utasítom a közönséget, hogy a tett intézkedésről, nevezetesen a zárlatnak miként történt foganatosításáról ide azonnal je­lentést tegyen. Budapesten, 1886. évi junius hó 18-án. A miniszter helyett : Matlekovics. Ezen rendelet másolata a »Borsod« hiva­talos közlönyben közhírré tétetik s a szükséges óvakodásra kiváltképpen az egri járás lakosai felhivatnak. Miskolczon, 1886. junius 26-án. Melczer Gyula alispán, 1547. sz. 1886. Pályázati hirdetmény. Péntek István csépányi körorvosnak elha­lálozásával a körorvosi állomás üresedésbe jött, miután a kitűzött határnapon a választás meg nem ejtetett, újabban ezen körorvosi állomás választás útján leendő betöltésére határidőül f. év július 29. napjának reggeli 9 órája Ózdon a szolgabirói hivatal székhelyére kitűzetik. Ezen egészségügyi körhöz tartoznak Csé­­pány székhelyivel, Ózd,­Bolyok, Arló, Disznósd, Járdánháza, Nádasd, Várkony, Czenter, Sajó- Németi, Királd és Mercse községek. A körorvos javaba­ utazása 600 frt évi fizetés és a szabályrendeletileg megállapított lá­togatási dijak. Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy az 1876. évi XIV. t. ez. 143. §-a értelmében felsze­relt kérvényüket f. év julius hó 27-ig alólirott főszolgabíróhoz adják be. Kelt Ózdon, 1886. évi junius hó 26 án. Csépányi Ignácz, főszolgabiró. Egy társadalmi betegség. Nem­régiben történt velem, hogy egy az utczán beszélgető férfi társaság egyik tagja (ismeretes azon hajlamáról, hogy szeret másokkal foglalkozni) egy előtte elmenő urnak az öltözékére felette kedvezőtlen megjegyzéseket tett. Meg­bírálta tetőtől-talpig, alig maradt rajta valami, odaértve természetesen a visele­tét egészben és a testtartást is, hogy ala­posan meg ne lett volna iszapulva. “ A társaság komolyabb tagjai, észrevétel nélkül hallgatták a gúnyolódó, epés meg­jegyzéseket, de ugyanakkor mosolyogva tekintenek szurkálódó társukra, kinek különben sem mindig kifogástalan öltö­zete ezúttal különösen „megszólásra méltó“ állapotban volt. Gyakran előforduló eset az, de na­gyon jellemző is, hogy az, aki szennyes és rendetlen, tesz megjegyzéseket a nullá­­nál kevésbé rendetlenre. Rút társadalmi betegség a mások fogyatékosságaival való foglalkozás, a megszólás. Nem ringatjuk magunkat azon kép­zelődésben, hogy értekezésünk a társadal­mat rögtön megfordítja az önmegbírálás, a tartózkodás, és magába szállás pólusai felé, azonban hisszük mégis, hogy olvasó­ink között lesz néhány jóakaratú szemlé­lődő ember, ki ha nem mindenben is, de sokban önmagára ismer a mondottakból. Ez pedig már nyereség, mert a figyel­met önmagunkra, hibáinkra irányítani, egyenlő a megjobbulással. Mert bármi­ként tagadnánk is, sajnos, mindnyájunk­ban meg van kisebb-nagyobb mértékben ama ferde szokás: foglalkozni másokkal, mások tetteivel, s különösen úgy látszó hibáival. Mert mások tetteivel, hibáival fog­lalkozni a­helyett, hogy saját egyénisé­günkre irányítanánk figyelmünket, már általában véve is helytelen és rossz szo­kás, de a kóros állapot különösen abban rejlik, hogy mások tetteit, szokásait és foglalkozását megítéljük anélkül, hogy azokat közelebbről fürkésznők, körülmé­nyeiket tekintetbe vennék, és indokaikat érthetővé tenni magunkak fáradságot vennénk. Olyan ez a szokása, jobban mondva hibája az embereknek, mint játszása tűz­zel, épületek között. Lehet, hogy sokan vészt hozó hatását elkerülik. A­ki bölcs magába zártkozottsággal hagyja feje fö­lött elpattogni a felé röpített szikrákat, annak mit sem fog ártani, legalább köz­vetlenül nem, de a legtöbb ember tüzet fog belőle, s ha aztán egynek feje fölött meggyulad az épület, lángja ki tudja hol áll meg, mily romlással ér véget. Vagyis képes az emberek e hibája megzavarni egy egész együtt élő társadalmat, fel­dúlni nyugalmát, békéjét hosszú időre tönkre tenni. Vészhozó volta még abban is rejlik, hogy legtöbbje tudomással sem bír ilyen természetéről. Sokan játéknak te­kintik, vagy egyszerű nyelvgyakorlat­nak; közöttük a neve: „beszélgetés.* Mások mulatságnak tekintik, ha társa­ságba összeülve megjegyzéseik nyilait minden irányban kilövöldözhetik, talán

Next