Borsod - Miskolci Értesítő, 1886 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-01 / 26. szám
Miskolcz, 1886. julius 1. 26-ik szám Huszadik évfolyam. BORSOD. WIKOLGH ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyílt tér sorsa ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a „Borsod" Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre. Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kv, melyek a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás. A nagyérdemű közönséget és Lapunk szives olvasóit tiszteletteljesen felhívjuk, hogy becses pártfogásukkal ezután is szíveskedjenek támogatni, illetőleg lapunkra előfizetéseiket megújítani. Előfizetési díjak: Egész évre . . 4 frt két évre . . 2 frt házhoz hordva. Negyed évre . . 1 frt Tisztelettel A „Borsod“ kiadóhivatala. M8S/Bi hivatalos közlemények. Másolat. 32,416. szám. Földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumtól. Borsodmegye közönségének Miskolczon. Az egri járás Szomolya község, valamint Eger város szőlőiben a phylloxera jelenléte constatáltatván, a rovar elhurczolásának megakadályozása czéljából tekintettel arra, hogy ezen községek, valamint a 27,032 — 1884. szám alatt már külön zárlat alá helyezett F.-Tárkány községnek határai egymást érintik, ezennel a következőket rendelem : 1. az 1884. évi 56,945. sz. alatt 1885. évi márczius hó 27-én kelt rendelettel megállapított zárlati csoportok módjára Felső- Tárkány, Szomolya községek — és Eger város határaiból »Egri« zárlati csoport elnevezéssel egy ulabbi csoport alakulalik és vétetik zár alá. A zárlat értelmében az említett községek határában lévő összes szőlőterületről (esetleg olyan kertekből, melyekben egyes szőllő tőkék állanak) gyökeres vagy gyökértelen szőllövessző, szőllőnövény, szőllőlevél és általában a szöllőtő minden egyébb alkatrésze (a szöllőfürt kivételével), továbbá bármilyen fa- vagy cserje nemű ültetmény, használt dúczok és szőllő karók, szöllő levélbe csomagolt bárminemű tárgyak kivitele a zárlati csoporton kívül eső községekbe jutazik. 2) A zár alá helyezett csoport egész területének szőllő tulajdonosai nyilvános kihirdetés útján nemcsak ezen tilalmakra, hanem általában a phylloxera veszélyes voltára figyelmeztetendők. 3) A zár alá helyezett »egri« csoporttal szomszédos községek szőllő tulajdonosai szintén nyilvános kihirdetés útján figyelmeztetendők, hogy a zár alá helyezett csoport községeinek területén foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, mivel ezek lábbeliekön és ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könynyen elhurczolhatják a még egészséges területre. 4) A jelen rendelet ellen vétők az 1883. évi XVII-ik t. sz. értelmében az abban kiszabott büntetés alá esnek. Utasítom a közönséget, hogy a tett intézkedésről, nevezetesen a zárlatnak miként történt foganatosításáról ide azonnal jelentést tegyen. Budapesten, 1886. évi junius hó 18-án. A miniszter helyett : Matlekovics. Ezen rendelet másolata a »Borsod« hivatalos közlönyben közhírré tétetik s a szükséges óvakodásra kiváltképpen az egri járás lakosai felhivatnak. Miskolczon, 1886. junius 26-án. Melczer Gyula alispán, 1547. sz. 1886. Pályázati hirdetmény. Péntek István csépányi körorvosnak elhalálozásával a körorvosi állomás üresedésbe jött, miután a kitűzött határnapon a választás meg nem ejtetett, újabban ezen körorvosi állomás választás útján leendő betöltésére határidőül f. év július 29. napjának reggeli 9 órája Ózdon a szolgabirói hivatal székhelyére kitűzetik. Ezen egészségügyi körhöz tartoznak Csépány székhelyivel, Ózd,Bolyok, Arló, Disznósd, Járdánháza, Nádasd, Várkony, Czenter, Sajó- Németi, Királd és Mercse községek. A körorvos javaba utazása 600 frt évi fizetés és a szabályrendeletileg megállapított látogatási dijak. Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy az 1876. évi XIV. t. ez. 143. §-a értelmében felszerelt kérvényüket f. év julius hó 27-ig alólirott főszolgabíróhoz adják be. Kelt Ózdon, 1886. évi junius hó 26 án. Csépányi Ignácz, főszolgabiró. Egy társadalmi betegség. Nemrégiben történt velem, hogy egy az utczán beszélgető férfi társaság egyik tagja (ismeretes azon hajlamáról, hogy szeret másokkal foglalkozni) egy előtte elmenő urnak az öltözékére felette kedvezőtlen megjegyzéseket tett. Megbírálta tetőtől-talpig, alig maradt rajta valami, odaértve természetesen a viseletét egészben és a testtartást is, hogy alaposan meg ne lett volna iszapulva. “ A társaság komolyabb tagjai, észrevétel nélkül hallgatták a gúnyolódó, epés megjegyzéseket, de ugyanakkor mosolyogva tekintenek szurkálódó társukra, kinek különben sem mindig kifogástalan öltözete ezúttal különösen „megszólásra méltó“ állapotban volt. Gyakran előforduló eset az, de nagyon jellemző is, hogy az, aki szennyes és rendetlen, tesz megjegyzéseket a nullánál kevésbé rendetlenre. Rút társadalmi betegség a mások fogyatékosságaival való foglalkozás, a megszólás. Nem ringatjuk magunkat azon képzelődésben, hogy értekezésünk a társadalmat rögtön megfordítja az önmegbírálás, a tartózkodás, és magába szállás pólusai felé, azonban hisszük mégis, hogy olvasóink között lesz néhány jóakaratú szemlélődő ember, ki ha nem mindenben is, de sokban önmagára ismer a mondottakból. Ez pedig már nyereség, mert a figyelmet önmagunkra, hibáinkra irányítani, egyenlő a megjobbulással. Mert bármiként tagadnánk is, sajnos, mindnyájunkban meg van kisebb-nagyobb mértékben ama ferde szokás: foglalkozni másokkal, mások tetteivel, s különösen úgy látszó hibáival. Mert mások tetteivel, hibáival foglalkozni ahelyett, hogy saját egyéniségünkre irányítanánk figyelmünket, már általában véve is helytelen és rossz szokás, de a kóros állapot különösen abban rejlik, hogy mások tetteit, szokásait és foglalkozását megítéljük anélkül, hogy azokat közelebbről fürkésznők, körülményeiket tekintetbe vennék, és indokaikat érthetővé tenni magunkak fáradságot vennénk. Olyan ez a szokása, jobban mondva hibája az embereknek, mint játszása tűzzel, épületek között. Lehet, hogy sokan vészt hozó hatását elkerülik. Aki bölcs magába zártkozottsággal hagyja feje fölött elpattogni a felé röpített szikrákat, annak mit sem fog ártani, legalább közvetlenül nem, de a legtöbb ember tüzet fog belőle, s ha aztán egynek feje fölött meggyulad az épület, lángja ki tudja hol áll meg, mily romlással ér véget. Vagyis képes az emberek e hibája megzavarni egy egész együtt élő társadalmat, feldúlni nyugalmát, békéjét hosszú időre tönkre tenni. Vészhozó volta még abban is rejlik, hogy legtöbbje tudomással sem bír ilyen természetéről. Sokan játéknak tekintik, vagy egyszerű nyelvgyakorlatnak; közöttük a neve: „beszélgetés.* Mások mulatságnak tekintik, ha társaságba összeülve megjegyzéseik nyilait minden irányban kilövöldözhetik, talán