Borsod - Miskolci Értesítő, 1887 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-06 / 1. szám

Miskolcz, 1887. január 6 1-ső szám. Huszonegyedik évfolyam. BORSOD. BRSKOLCZi értesítő. Társadalmi érdeteket képviselő vegyes tartalma hetilap, Borsodiegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet" hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ARAK : a „Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre: Kél évre ........................2 fit—kr. Egész évre ...................4 » » Rendkivüliley : Negyeit évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorja ... »25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Elölegesen fizetendő: 50 szóig ...................—frt 50 kr. fiO-töl 100-ig .... 1 » » Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek n kiadó-hivatalhoz intézendők. A »Gazdasági rovat< külön egész évre 1 frt Felhívás előfizetésre. Ismét elfutott fejünk felett egy év s ennek letiintével lapunk XXI. évfolya­mába lép. Huszonegy év! Ennyi idő férfiúvá növeli a gyermeket, aggá a férfit; nagyszerű változá­sokat hoz létre államok és intézmények életében ; átalakít kort és társadalmat, sőt eszméket, me­lyeket egykor a világ imádata oltárára emelt, végkép ledönt, eltöröl. De van, mit az idő is megkímél. Ez a jog és igazság. A ki e két eszmének hódol, a mely organum azt lűzte ki feladatául, hogy e két eszmének szolgáljon, azokat védje, azokat terjeszsze, az győzedelmeskedik a romboló időn. Mi azt hisszük, hogy a XX. életév, melyet lapunk homlokán visel, ez elv igazságát hirdeti. Kétszeres öröm nekünk e sark-igazságra támaszkodhatni, mert midőn a lap vezetésére a tollat kezünkbe fogtuk, mindenekfelett ez elvet inauguráltuk és érezzük is, hogy múltúnkban ez elv ellen akarva nem vétettünk Önérzetesen hivatkozhatunk arra, főleg most, a csalárd fény, a káprá- zat, a méltatlan tömjénezés e korszakában, midőn oly nehéz bele nem szédülni az aranyborjú körüli körtánczba s midőn az igazság leplezetlen kimondása szálka azok szemében, a kik örökké hangoz­tatják azt, de maguk épen nem követik ; kik megvonják a bizalmat másoktól, melyet maguk há­zalva csikarnak ki s a kik a gazdagok és hatalmasok —- de csakis ezek — előtt való alázatos hu- nyászkodást az üdvözülés »credo«jává tették. És — fájdalom ! sokan vannak, kik az effajta tömjénezést nemcsak eltűrik, de az nekik jól is esik. Éljenek vele ! Mi nem mondunk le jelszavunkról: igazat mondani! Ez fog vezérelni ezután is És midőn a társadalmat bonczkés alá vesszük, midőn megyénk és városunk vitalis érdekében felszólalunk, midőn a közönség jogos óhajainak hangot adunk, szó­val midőn az élet ezerféle bajaival és követelményeivel foglalkozunk, vigyázunk rá, hogy olyat te­gyünk, mit jogérzetünk követel igazságérzetünk jóváhagy. Tisztelt közönség ! Ha ez elvek csakugyan valók és helyesek s egyszersmind méltányolha­tok is, ha múltúnkban talál biztosítékot arra nézve, hogy minden, a mi jogos, a mi helyes, a mi szép és jó : lapunkban támogató szavakra lel s minden, a mi erkölcstelen és ferde, igazságtalan és rósz, jogtalan és undok, tisztára lelepleztetik, úgy lapunkat becses pártfogásában részesíteni szí­veskedjék. A Borsodmegyei gazdasági egylet közlönye jövőre is lapunk keretében fog megjelenni. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Tisztelettel maradtunk Miskolczon, 1886. decz. 20. A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj adó terven, népünk szegény­sége Nem titok, hogy a kormány részint adóemeléssel, részint uj adónemek felál litásával akarja újra a jó magyar nép teher­hordozó türelmét megpróbálni, slegfelebb még abban tétovázik, hogy erre vonat­kozó törvényjavaslataival bevárja-e a fo­lyó évi országgyűlési képviselőválasztáso­kat, s addig a szokásos és úgyis elkerül- hetlen kölcsönnel segitsen a helyzeten vagy pedig kirukkoljon a „farbával " ide- jekorán. Akár egyiket teszi akár mási­kat. ezzel már a magyar emberben sem nem köt, sem nem old hajlandóságot ma­ga iránt. Tudja már magát mihez tartani mindenki. Fizetni kell igy is, úgy is ; akár előbb, akár utóbbb. Mert fizetni kell. E'őttlink áll a nagy kényszerűség az állami költségvetés 40 —50 milliónyi hiányában. Az állam egy­sége, üdve — mondják —- nem enged­het azokból az összegekből, melyek elő- irányozvák. Mit csináljon tehát a magyar pénzügyminiszter ? O tőle kérik a pénzt uj munkára, nagyobbitott hadseregre, ő pedig onnan veszi, a hol van ; egy keve­set — amennyit még lehet — a zsebe­inkből, a többit a hitelezőtől. A felett tehát, hogy most megint többet keil majd fizetned, ne káromkod­jál édes magyarom! Ez a közvetlen szük­ség, hogy: űzetni muszáj! Ezen most hirtelen nem változtathatsz, s oktalanság volna e miatt keleti humorodból kiesni Más kérdés az aztán, hogy miért muszáj r E felett már érdemes eltűnődnöd, s ha tűnődésed után magadnak a »tanulsá­got“ a dologból kivontad, azt magadnak megtartani s adandó alkalommal felhasz­nálni. Igen ! felhasználni, ha fájdalmat és morált egy szép szóért egyszerre el nem felejtesz édes magyarom, mert legelső virtusod neked a könnyen feledés. Miután tehát úgyis tudom, hogy bármi ékes szónoklatomnak sem lesz annyi ereje, hogy téged a visszaemlékezés erejével való élésre, és a múlt példájá­nak felhasználására megtanítson, nem is töröm magamat e részben a czéltalan gyámkodással hanem más utón igyek­szem rajtad segíteni abban a nagy kér­désben, mely egy adóvégrehajtó képé­ben ajtód elé áll ezen szavakkal: „ tudsz- e fizetni“? Mert az államnak fel kell állani. Ez már egyszer megmásithatlan Ha pedig tehát az áliám politika irányát megvál­toztatni nincs erőnkben, akkor nincs más mód, mint az állampolgárokat hozni olyan helyzetbe, hogy képesek legyenek az ál­lamnak minden ama politikából fo’yó — még ha túlságos — követeléseit is tel- jesiteni, szükségleteit fizetni. Sok művelt államban megértették azt: az állam szükségletekkel párhuzam­ban az állampolgárok adóképességét ne­velni. A nagy Francziaország egy költ­séges háború után képes volt 5 milliárd­nyi sarczot azonnal kiteremteni, s azóta 12 — 14 év alatt hadseregénekszámát megkétszerezni, évi kiadásait meghárom­szorozni. Mert polgárai között szinte a túltengésig ment a jólét, az adóképesség fokozható volt bármennyire. Sajnos, ez nálunk nem igy van. Mint a kifeszitett bőr, nyúlik ugyan adóképessé­günk egy-egy kicsit, de félő, hogy ez is mint az élet nélküli bőr, melyet már nem táplál szerves élet ha túlságosan feszitik, egyszer megreped. Az adóképességet fentartják a ter­melőre nézve a biztos és jó piaczok; az ipa­rosra nézve a helyes védvámok és szintén az alkalmas piaczok, melyek neki nyeresé­ges foglalkozást biztosítanak. Az állam­nak tehát akkor, midőn polgárai adó ru* galmasságát akarja próbára tenni, más oldalról gondoskodnia kell a lennebbi tényezők biztosításáról, mert az meg me­gint az ő hatalmában áll. De, ha az ál­lam-kormány ezt sem teszi ? Ekkor áll be az állampolgárra nézve azon kötelesség^

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék