Borsod - Miskolci Értesítő, 1887 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-15 / 50. szám

Iványi Kálmán pénztárnoknak pedig 100 — 100 írt drágasági pótlékot engedélyezett. A főszolgabirák jelentést tettek, hogy a vásárterek elkerítése és ott az állatoknak fa­jok szerint való elkülönítése tárgyában min­denütt felszólították a vásártartó községeket, azonban ezeket keresztülvinni csak néhol sikerült, néhol félig volt keresztül vihető e rendszabály csupán, míg több helyen csak biztatást nyertek arra nézve. Egy erdei út használ­tatásának kérdése alkalmából Lichtenstein József biz.­tag indít­ványt tett az iránt, hogy miután a Szakó Lajos főmérnök által már régebben készített úttérkép el is fogyott, különben nem is felel meg már a tényleges állapotnak, ennélfogva rendelné el a megye, hogy a kir. főmérnök egy új úti térképet készítsen, melyben az ál­lami törvényhatósági és községi utakon kívül lehetőleg fel legyenek tüntetve a magán­utak is. A bizottság a­. indítványt elfogadta és in­tézkedett a kérdéses térkép elkészíttetése iránt. Az adóügyek tárgyalásának kezdetén a kir. adófelügyelő mindenekelőtt két községi jegyző felfüggesztését kérte elrendelni. Ezek Bérczy Károly sajó­velezdi és Lux István sajó-kazinczi körjegyzők. A bizottság a kir. adófelügyelő előterjesztéséből sajnosan győző­dött meg arról, hogy a nagymérvű hanyag­ság, hivatali rendetlenség, sőt a kisebb nagyobb visszaélések is, a kérelmet nagyon is indo­kolttá teszik, ennélfogva a fegyelmi eljárást elrendelte és nevezetteket hivataluktól is fel­függesztette. Az ülés 12 óra után ért véget. Sály 1887. deczember 6. Tekintetes szerkesztő úr! A „Borsod“ folyó évi 46-ik számában egy czikk jelent meg, mely Sály község közállapotai­val foglalkozik. Tagadhatatlan, hogy fordultak elő esetek községünkben, melyek elég elszomorítóak s me­lyek a közerkölcsiség rovására esnek. Azért nem is tartottam volna szükségesnek a kérdéses czikkre legkisebb megjegyzést is tenni, ha a czikk írója tisztán ezen közállapotok ismerteté­sével foglalkozik, s czikkét nem ezen szavakkal végzi : »Pedig ebben a községben kiváló intelli­­genczia — és még jegyző is van* s ez által a czikkben elmondottakat mintegy okozati össze­függésbe nem állítja a község intelligentiája és jegyzőjével. Igaz, megtörtént azon sajnos eset, hogy folyó évi augusztus hó 18-án éjjel az izraelita imaházat, a rákövetkező éjjel pedig a község főutczáján egy bolt ajtaját ismeretlen tettesek feltörték. Előbbi helyről egy segély­gyűjtő per­sely tartalmát el is vitték, az utóbbi helyről azonban, mielőtt a szándékolt rablást végrehaj­­tották volna, a házbeliek által észrevétetvén, hirtelen a rájok váró befogott szekérre felkapva eltávoztak, úgy hogy mire a szomszédok s a nép segélyre összecsődült, a tettesek jó lovaikkal már a községtől messze jártak, és üldöztetésükre gondolni sem lehetett. Ez eset — eltekintve attól, hogy minden kétségen felül más községbeli jó madarak által követtetett el s igy nem is a községbeli hanyat­lott közerkölcsiségnek számítható be — jóval megelőzte a biró korcsmárosságot, mely csak octóber hó 1-én kezdődött s amennyire idősze­rűtlen, épen úgy értelmetlen és következetlen a czikk írójának azon feltevése , hogy, ahol a köz­ségi biró korcsmáros, ott nem csoda, ha feltörik a zsinagógát. Nemkülönben következetlen a czikk író­jának azon rosszakaratú törekvése is, miszerint azon tényekkel a község inteligenciáját s az én személyemet igyekszik mintegy összeköttetésbe hozni, holott egyik részről sem követtetett el bármi mulasztás, mely az előfordult események megtörténtének elősegítésére, vagy megkönnyíté­­sére szolgált volna, sőt az inteligencia, mint képviselő testület, az elöljárósággal egyetemben, épen a hasonló előfordulható esetek megakadá­lyozása czéljából, a folyó évben rendszeresített nem csekély áldozattal, fizetéses éjjeli­őri állo­másokat, a megtörtént események után pedig minden lehető intézkedés megtétetett a tettesek­­ kipuhatolására. Mi módon terhelhetne tehát akár engem, akár az intelligentiát legkevesebb mulasztás vádja is, azt oly félrezökkent logiká­val, mint a­milyennel czikkéből láthatólag Rep­­kény úr rendelkezik, — állítani ugyan igen — de bebizonyítani bizonnyal nem lehet. Vagy talán azért akarná okolni az intelli­gentiát és engemet a czikk írója, a miért a köz­ség fél éves korcsmáját a községi biró bérelte ki ? Nem csodálom, hogy ezt teszi, mert úgy lát­szik, hogy két év óta aludt az illető úr s igy gon­dolkodás módjának hátramaradottsága kellő magyarázatot nyer, ellenkezőleg tudnia kellene, hogy a régibb, vagyis az 1871. évi XVIII. t. ez. azon általam igen helyeselt és üdvösnek tapasz­talt intézkedését, mely szerint községi elöljáró nem lehetett az, aki a község közjavadalmait bérelte, a most hatályban lévő újabb, vagyis az 1886. évi XXII. t. sz. nem tartotta fenn, s így annak, hogy a községi biró a község fél éves korcsmáját kibérelje, semmi akadály útjában nem állott. A bérbeadás pedig a törvény min­den intézkedésének szigorú szem előtt tartásá­val történvén meg, nem hiszem, hogy e részben még a czikkíró is legcsekélyebb mulasztást vet­hetne szememre. Miképen gondolja tehát a czikk írója, hogy én mint községi jegyző, a tör­vény ellenére megakadályozhattam volna azt, hogy a nyilvános árverésen legtöbbet ígérőnek maradt községi bíró nyerje el a bérletet. Egyébiránt felfogása nagyon gyarló voltá­nak adja bizonyítékát Repkény úr czikkében a közigazgatás és rendőri ügy szervezetét illető­leg is, midőn a felett sírja­ el jeremiádjait, hogy most már — ha a községi biró korcsmáros lett, — ki fogja ellenőrizni a közegészség ügyét, ki fogja megvizsgálni a biró korcsmájában az ita­lok egészséges voltát stb. Hát a czikkíró valóban olyan mindenek felett álló hatalmasságnak képzeli azt a községi bírót, hogy felette a közigazgatás jelen szerveze­tében már nem volna lehetőség az ellenőrzésre ? Nem tudja, hogy a bíró az italok egészséges vol­tát megvizsgálni, illetve megállapítani képesítve nincsen ? S nem tudja, hogy a közegészségi tör­vény épen azért állított fel oly közeget a köror­vosi hivatalban, hogy legyen aki nemcsak joggal s kötelességgel, de képesítéssel is bírjon ezen teendő betöltésére ? Nincsen fogalma az illető­nek a csendőrségi intézményről sem ? S végül nem tudja, hogy mind­ezek felett ott van még a járás közigazgatási tisztviselője , a főszolgabíró is, ki az ellenőrzést és felügyeletet úgy maga, mint közegei által is gyakorolhatja. Mindezt nem azért említem, mintha a bí­rói és korcsmárosi állást magam is összeférhe­­tőnek tartanám, csupán bizonyságául a czikk­író úr igen naiv felfogásának, valamint annak, hogy azért, mert a bíró esetleg korcsmáros, még nem fordul fel a világ, sem folyása meg nem akadt, mint azt czikk írója képzeli. Egyébbként pedig közel azon időpont, midőn ezen minden­esetre visszás helyzeten változtatni a község­nek módjában leend, használja fel tehát Rep­kény ur befolyását a kellő siker elérésére s bi­zonyára több hasznot tesz vele a községnek, mint indokolatlan czikkével. Fogadja tekintetes szerkesztő úr, jelen soraim közlése iránti kérésem mellett, kiváló tiszteletem nyilvánítását. Kapczy Gyula, jegyző, ejtett községi tisztújító gyűlésén megmutatta, hogy érett az önkormányzatra, mert a választás valóban példányszerű lefolyást nyert. E dicsősé­günk szerzője első­sorban I. Somogyi Kálmán szolgabiró ur lett, ki nem tekintve, hogy az 1886. törv. értelmében a bírói hármas kijelölés joga őt illeti, szükségesnek s czélhozvezetőnek tartotta a választást megelőzőleg a községi kép­viseleti tagokkal egy előértekezletet tartani, an­nak kipuhatolására, kik volnának közvélemény szerint a községi tisztségek viselésére legalkal­masabbak. A képviseleti értekezleten szerezte meg az irányt, s hogy a választó közönség ne legyen mellőzve saját érdekének nyilvánításai­ban, a választás cselekményét az elnöklő szolga­biró úr azzal kezdé, hogy felszólitá a választó közönséget, hogy álljanak elő s jelentkezzenek a bírói tisztségnek vállalására, kik magukban képességet éreznek, s ő hajlandó lesz 3-at azok­ból kijelölni, s csak miután szerénységük vala­mennyit hallgatni kényszerité, a községi képvi­selők értekezletében történt megállapodáshoz képest tette meg a kijelöléseket. Ezen előzmé­nyek után a szabad választás a komoly higgadt­ságnak s rendnek példányszerűségével ment végbe, mindnyájunk közmegelégedésére. Éljen tehát részünkről a választás elnöke, éljen a vá­lasztó közönség, s éljenek a megválasztottak édes hazánk javára s mindnyájunk jólétének előmozdítására. T­ Községi tisztujitás Szirákon. Becsületes természetéből kifolyó közér­zelme a szabadságra alkotott magyarnak, hogy nemzeti életének egyik legnagyobb kincsét az önkormányzatban keresi. Ez vezette és éltette a magyar szellemet egy ezredév óta, noha a párt­viszály azt sokszor megzavarta s zavarja nem­zeti életünk újjáalakulási törekvései közt is. Jól esik tehát a magyar szívnek látni, a szerény községi közpolgárnak is meggyőződni, hogy ön­választotta megyei tisztviselő választási eljárása s tapintatos vezetése alatt szabadon, minden nyomás nélkül, törvényadta jogánál fogva meg­választhatja községi elöljáróságát. Szirák község a köznép értelmi fejlettségét s szerény közgaz­dasági életét tekintve, Borsodmegye kiváló köz­ségeinek egyike, csak a közelmúltban pártviszá­lyok színhelyéül tűnt fel, de folyó hó 4-én meg­ Jegyzőkönyve a magyarországi községi és körjegyzők országos központi egylete által az 1887. évi szeptember hó 21. napján Budapesten Pest-Pilis-Solt- és Kis- Kun vármegye házának nagytermében tartott évi rendes közgyűlésének. (Folytatás.) A számvizsgáló bizottság jelentésében ki­emeli, hogy a­mennyiben a bevételek 1. tétele alatt 47 frt 15 kr. a múlt évi tiszta nyeremény részét képezi, s a­mennyiben a kiadó által a múlt évben ezen összeg után az 5 százalék ke­zelési költség levonatott volna, a levonásnak ez­úttal helye nem lenne, s így ez alkalommal a levonásba hozott 2 frt 35 kr. a kiadó terhére lenne írandó. Hasonlókép megjegyzi, hogy a számadás­ban kiadásba hozott több rendbeli írói tisztelet­díjakat a munka értékéhez és terjedelméhez ké­pest túlságos magasnak tartja, minélfogva azon véleményének ad kifejezést, hogy minden oly szellemi termékek díjazása, melyek 10 fzton fe­lüli tiszteletdíjra tarthatnak igényt, esetről-esetre a lapfelügyelő bizottság hozzájárulásával utal­­ványoztassanak ki. Nemkülönben javasolja a számvizsgáló bizottság, hogy az előfizetők névsora a befize­tett előfizetési összegek, úgy a hátralékok feltün­tetésével a »Községi Közlöny« az évi utolsó vagy a következő év első számában tétessék közzé ; ezen eljárással alkalom nyuttatik min­denkinek az ellenőrzés gyakorlására s még azon jótékony hatás is eléretik, hogy senki sem sze­ret a nyilvánosság előtt közönyösnek látszani, igyekezni fog kötelességének eleget tenni, igy némileg eleje vézetik a hátralékok folytonos sza­porodásának. Egyebekben a számvizsgáló bizottság a lap számadását minden tételeire és okmányaira nézve helyesnek és rendben levőnek találván, a lapkiadónak a felmentvényt az 1886. évi zár­számadásra nézve a szokott óvások fentartása mellett kiadatni javasolja. A választmány a számvizsgáló bizottság jelentésének alapján véleményezi a közgyűlés­nek, mikép az egyleti elnök bizassék meg a múlt évi hasontárgyú közgyűlési határozatra való hi­vatkozással, hogy miután a lap előfizetéssel hát­ralékban levők már a „Községi Közlöny” útján megintettek, a hátralékosokat perelje be, vagy ha másként nem lehetne, a lap előfizetési hát­ralékokat törlés útján is tisztába hozni igye­kezzék. Ez alkalomból a választmány különösen felhívandónak véleményezi az elnökséget, hogy a jegyzői kar azon részét, mely az egylet va­gyonát s tulajdonát képező szaklapot a , Köz­ségi Közlöny“-t nem járatja, a megyei jegyzői egyletek elnökei útján keresse meg, hogy az

Next