Borsod - Miskolci Értesítő, 1887 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-15 / 50. szám
Iványi Kálmán pénztárnoknak pedig 100 — 100 írt drágasági pótlékot engedélyezett. A főszolgabirák jelentést tettek, hogy a vásárterek elkerítése és ott az állatoknak fajok szerint való elkülönítése tárgyában mindenütt felszólították a vásártartó községeket, azonban ezeket keresztülvinni csak néhol sikerült, néhol félig volt keresztül vihető e rendszabály csupán, míg több helyen csak biztatást nyertek arra nézve. Egy erdei út használtatásának kérdése alkalmából Lichtenstein József biz.tag indítványt tett az iránt, hogy miután a Szakó Lajos főmérnök által már régebben készített úttérkép el is fogyott, különben nem is felel meg már a tényleges állapotnak, ennélfogva rendelné el a megye, hogy a kir. főmérnök egy új úti térképet készítsen, melyben az állami törvényhatósági és községi utakon kívül lehetőleg fel legyenek tüntetve a magánutak is. A bizottság a. indítványt elfogadta és intézkedett a kérdéses térkép elkészíttetése iránt. Az adóügyek tárgyalásának kezdetén a kir. adófelügyelő mindenekelőtt két községi jegyző felfüggesztését kérte elrendelni. Ezek Bérczy Károly sajóvelezdi és Lux István sajó-kazinczi körjegyzők. A bizottság a kir. adófelügyelő előterjesztéséből sajnosan győződött meg arról, hogy a nagymérvű hanyagság, hivatali rendetlenség, sőt a kisebb nagyobb visszaélések is, a kérelmet nagyon is indokolttá teszik, ennélfogva a fegyelmi eljárást elrendelte és nevezetteket hivataluktól is felfüggesztette. Az ülés 12 óra után ért véget. Sály 1887. deczember 6. Tekintetes szerkesztő úr! A „Borsod“ folyó évi 46-ik számában egy czikk jelent meg, mely Sály község közállapotaival foglalkozik. Tagadhatatlan, hogy fordultak elő esetek községünkben, melyek elég elszomorítóak s melyek a közerkölcsiség rovására esnek. Azért nem is tartottam volna szükségesnek a kérdéses czikkre legkisebb megjegyzést is tenni, ha a czikk írója tisztán ezen közállapotok ismertetésével foglalkozik, s czikkét nem ezen szavakkal végzi : »Pedig ebben a községben kiváló intelligenczia — és még jegyző is van* s ez által a czikkben elmondottakat mintegy okozati összefüggésbe nem állítja a község intelligentiája és jegyzőjével. Igaz, megtörtént azon sajnos eset, hogy folyó évi augusztus hó 18-án éjjel az izraelita imaházat, a rákövetkező éjjel pedig a község főutczáján egy bolt ajtaját ismeretlen tettesek feltörték. Előbbi helyről egy segélygyűjtő persely tartalmát el is vitték, az utóbbi helyről azonban, mielőtt a szándékolt rablást végrehajtották volna, a házbeliek által észrevétetvén, hirtelen a rájok váró befogott szekérre felkapva eltávoztak, úgy hogy mire a szomszédok s a nép segélyre összecsődült, a tettesek jó lovaikkal már a községtől messze jártak, és üldöztetésükre gondolni sem lehetett. Ez eset — eltekintve attól, hogy minden kétségen felül más községbeli jó madarak által követtetett el s igy nem is a községbeli hanyatlott közerkölcsiségnek számítható be — jóval megelőzte a biró korcsmárosságot, mely csak octóber hó 1-én kezdődött s amennyire időszerűtlen, épen úgy értelmetlen és következetlen a czikk írójának azon feltevése , hogy, ahol a községi biró korcsmáros, ott nem csoda, ha feltörik a zsinagógát. Nemkülönben következetlen a czikk írójának azon rosszakaratú törekvése is, miszerint azon tényekkel a község inteligenciáját s az én személyemet igyekszik mintegy összeköttetésbe hozni, holott egyik részről sem követtetett el bármi mulasztás, mely az előfordult események megtörténtének elősegítésére, vagy megkönnyítésére szolgált volna, sőt az inteligencia, mint képviselő testület, az elöljárósággal egyetemben, épen a hasonló előfordulható esetek megakadályozása czéljából, a folyó évben rendszeresített nem csekély áldozattal, fizetéses éjjeliőri állomásokat, a megtörtént események után pedig minden lehető intézkedés megtétetett a tettesek kipuhatolására. Mi módon terhelhetne tehát akár engem, akár az intelligentiát legkevesebb mulasztás vádja is, azt oly félrezökkent logikával, mint amilyennel czikkéből láthatólag Repkény úr rendelkezik, — állítani ugyan igen — de bebizonyítani bizonnyal nem lehet. Vagy talán azért akarná okolni az intelligentiát és engemet a czikk írója, a miért a község fél éves korcsmáját a községi biró bérelte ki ? Nem csodálom, hogy ezt teszi, mert úgy látszik, hogy két év óta aludt az illető úr s igy gondolkodás módjának hátramaradottsága kellő magyarázatot nyer, ellenkezőleg tudnia kellene, hogy a régibb, vagyis az 1871. évi XVIII. t. ez. azon általam igen helyeselt és üdvösnek tapasztalt intézkedését, mely szerint községi elöljáró nem lehetett az, aki a község közjavadalmait bérelte, a most hatályban lévő újabb, vagyis az 1886. évi XXII. t. sz. nem tartotta fenn, s így annak, hogy a községi biró a község fél éves korcsmáját kibérelje, semmi akadály útjában nem állott. A bérbeadás pedig a törvény minden intézkedésének szigorú szem előtt tartásával történvén meg, nem hiszem, hogy e részben még a czikkíró is legcsekélyebb mulasztást vethetne szememre. Miképen gondolja tehát a czikk írója, hogy én mint községi jegyző, a törvény ellenére megakadályozhattam volna azt, hogy a nyilvános árverésen legtöbbet ígérőnek maradt községi bíró nyerje el a bérletet. Egyébiránt felfogása nagyon gyarló voltának adja bizonyítékát Repkény úr czikkében a közigazgatás és rendőri ügy szervezetét illetőleg is, midőn a felett sírja el jeremiádjait, hogy most már — ha a községi biró korcsmáros lett, — ki fogja ellenőrizni a közegészség ügyét, ki fogja megvizsgálni a biró korcsmájában az italok egészséges voltát stb. Hát a czikkíró valóban olyan mindenek felett álló hatalmasságnak képzeli azt a községi bírót, hogy felette a közigazgatás jelen szervezetében már nem volna lehetőség az ellenőrzésre ? Nem tudja, hogy a bíró az italok egészséges voltát megvizsgálni, illetve megállapítani képesítve nincsen ? S nem tudja, hogy a közegészségi törvény épen azért állított fel oly közeget a körorvosi hivatalban, hogy legyen aki nemcsak joggal s kötelességgel, de képesítéssel is bírjon ezen teendő betöltésére ? Nincsen fogalma az illetőnek a csendőrségi intézményről sem ? S végül nem tudja, hogy mindezek felett ott van még a járás közigazgatási tisztviselője , a főszolgabíró is, ki az ellenőrzést és felügyeletet úgy maga, mint közegei által is gyakorolhatja. Mindezt nem azért említem, mintha a bírói és korcsmárosi állást magam is összeférhetőnek tartanám, csupán bizonyságául a czikkíró úr igen naiv felfogásának, valamint annak, hogy azért, mert a bíró esetleg korcsmáros, még nem fordul fel a világ, sem folyása meg nem akadt, mint azt czikk írója képzeli. Egyébbként pedig közel azon időpont, midőn ezen mindenesetre visszás helyzeten változtatni a községnek módjában leend, használja fel tehát Repkény ur befolyását a kellő siker elérésére s bizonyára több hasznot tesz vele a községnek, mint indokolatlan czikkével. Fogadja tekintetes szerkesztő úr, jelen soraim közlése iránti kérésem mellett, kiváló tiszteletem nyilvánítását. Kapczy Gyula, jegyző, ejtett községi tisztújító gyűlésén megmutatta, hogy érett az önkormányzatra, mert a választás valóban példányszerű lefolyást nyert. E dicsőségünk szerzője elsősorban I. Somogyi Kálmán szolgabiró ur lett, ki nem tekintve, hogy az 1886. törv. értelmében a bírói hármas kijelölés joga őt illeti, szükségesnek s czélhozvezetőnek tartotta a választást megelőzőleg a községi képviseleti tagokkal egy előértekezletet tartani, annak kipuhatolására, kik volnának közvélemény szerint a községi tisztségek viselésére legalkalmasabbak. A képviseleti értekezleten szerezte meg az irányt, s hogy a választó közönség ne legyen mellőzve saját érdekének nyilvánításaiban, a választás cselekményét az elnöklő szolgabiró úr azzal kezdé, hogy felszólitá a választó közönséget, hogy álljanak elő s jelentkezzenek a bírói tisztségnek vállalására, kik magukban képességet éreznek, s ő hajlandó lesz 3-at azokból kijelölni, s csak miután szerénységük valamennyit hallgatni kényszerité, a községi képviselők értekezletében történt megállapodáshoz képest tette meg a kijelöléseket. Ezen előzmények után a szabad választás a komoly higgadtságnak s rendnek példányszerűségével ment végbe, mindnyájunk közmegelégedésére. Éljen tehát részünkről a választás elnöke, éljen a választó közönség, s éljenek a megválasztottak édes hazánk javára s mindnyájunk jólétének előmozdítására. T Községi tisztujitás Szirákon. Becsületes természetéből kifolyó közérzelme a szabadságra alkotott magyarnak, hogy nemzeti életének egyik legnagyobb kincsét az önkormányzatban keresi. Ez vezette és éltette a magyar szellemet egy ezredév óta, noha a pártviszály azt sokszor megzavarta s zavarja nemzeti életünk újjáalakulási törekvései közt is. Jól esik tehát a magyar szívnek látni, a szerény községi közpolgárnak is meggyőződni, hogy önválasztotta megyei tisztviselő választási eljárása s tapintatos vezetése alatt szabadon, minden nyomás nélkül, törvényadta jogánál fogva megválaszthatja községi elöljáróságát. Szirák község a köznép értelmi fejlettségét s szerény közgazdasági életét tekintve, Borsodmegye kiváló községeinek egyike, csak a közelmúltban pártviszályok színhelyéül tűnt fel, de folyó hó 4-én meg Jegyzőkönyve a magyarországi községi és körjegyzők országos központi egylete által az 1887. évi szeptember hó 21. napján Budapesten Pest-Pilis-Solt- és Kis- Kun vármegye házának nagytermében tartott évi rendes közgyűlésének. (Folytatás.) A számvizsgáló bizottság jelentésében kiemeli, hogy amennyiben a bevételek 1. tétele alatt 47 frt 15 kr. a múlt évi tiszta nyeremény részét képezi, s amennyiben a kiadó által a múlt évben ezen összeg után az 5 százalék kezelési költség levonatott volna, a levonásnak ezúttal helye nem lenne, s így ez alkalommal a levonásba hozott 2 frt 35 kr. a kiadó terhére lenne írandó. Hasonlókép megjegyzi, hogy a számadásban kiadásba hozott több rendbeli írói tiszteletdíjakat a munka értékéhez és terjedelméhez képest túlságos magasnak tartja, minélfogva azon véleményének ad kifejezést, hogy minden oly szellemi termékek díjazása, melyek 10 fzton felüli tiszteletdíjra tarthatnak igényt, esetről-esetre a lapfelügyelő bizottság hozzájárulásával utalványoztassanak ki. Nemkülönben javasolja a számvizsgáló bizottság, hogy az előfizetők névsora a befizetett előfizetési összegek, úgy a hátralékok feltüntetésével a »Községi Közlöny« az évi utolsó vagy a következő év első számában tétessék közzé ; ezen eljárással alkalom nyuttatik mindenkinek az ellenőrzés gyakorlására s még azon jótékony hatás is eléretik, hogy senki sem szeret a nyilvánosság előtt közönyösnek látszani, igyekezni fog kötelességének eleget tenni, igy némileg eleje vézetik a hátralékok folytonos szaporodásának. Egyebekben a számvizsgáló bizottság a lap számadását minden tételeire és okmányaira nézve helyesnek és rendben levőnek találván, a lapkiadónak a felmentvényt az 1886. évi zárszámadásra nézve a szokott óvások fentartása mellett kiadatni javasolja. A választmány a számvizsgáló bizottság jelentésének alapján véleményezi a közgyűlésnek, mikép az egyleti elnök bizassék meg a múlt évi hasontárgyú közgyűlési határozatra való hivatkozással, hogy miután a lap előfizetéssel hátralékban levők már a „Községi Közlöny” útján megintettek, a hátralékosokat perelje be, vagy ha másként nem lehetne, a lap előfizetési hátralékokat törlés útján is tisztába hozni igyekezzék. Ez alkalomból a választmány különösen felhívandónak véleményezi az elnökséget, hogy a jegyzői kar azon részét, mely az egylet vagyonát s tulajdonát képező szaklapot a , Községi Közlöny“-t nem járatja, a megyei jegyzői egyletek elnökei útján keresse meg, hogy az