Borsod - Miskolci Értesítő, 1888 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-05 / 1. szám

Miskolcz, 1888. január 5 1-ső szám. Huszonkettedik évfolyam. BORSOD. tfiS&QLCSl ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ARAK : a ,,Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre: Bendkivülileg : Fél évre ........................2 frt—kr. Egész évre ...................4 » » Negyed évre . Nyílt-tér sorja 1 frt 20 kr. » 25 kr. BEIGTATASI DÍJ : Elölegesen fizetendő: 50 szóig ...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetésre való felhívás! Lapunk az 1888-ik év megnyíltával éleiének 22-ik évébe lépett. Mennyire teljesítette feladatát: szolgálni a társadalmat minden közügyet, mellék érdekek nélkül, csupán csak az igazságot tartva szem előtt és mennyire teljesítette föfeladatát: hű kifejezője lenni a megye és város közigazga­tási életének, azt bírálja meg a t. közönség. Vannak, a kik azt tartják, hogy Ingjunk nem- szolgált kellő hűséggel efeladatának. Am, ha a feladat alatt azt értjük, hogy egyesek hiúságának tömjénczzünk, magaviseletük felett igazságos bírálatunkat elhallgassuk, akkor igazuk lehet. De mi, és velünk — hál' istennek — azok, kiket a társadalomnak divatos doktrínái el nem szédítettek, azt tartjuk, hogy lapunk ott is helyes irányban mozgott. Lehettek, mint minden emberinek a világon — gyengeségeink, de nyomja le ezeknek súlyát azon őszinte kijelentésünk, hogy mindenütt az iyazságot kerestük és épen nekünk fájhat az legjobban, ha azt meg nem találhattuk, sőt ereszben félreértésekkel találkoztunk. Az igazságra törekvésünket azonban nevezhe­tik tapintatlanságnak vagy bárminek, mi róla nem tehetünk, czélunktól el nem térhetünk e részben és e tekintetben másfélék lenni nem tudunk. Jövőre is azt ígérhetjük olvasóinknak, hogy minden törekvésünk oda lesz irányítva, miszerint az iyazságot minden téren megközelítsük. Mint a megye hivatalos lapjának — mint eddig, sőt ennél inkább — törekvésünk lesz, a megyei közigazgatás minden fázisáról értesíteni olvasóinkat és a megye kormányzóit nehéz feladatuk teljesítésében tőlünk kitelhetőleg támogatni, őket védelmezni. Emellett végül megjegyezhetjük, hogy mint eddig, úgy ezután is a helyreigazításoknak mindig készségesen tért adunk, és valamint eddig egyetlen politikai pártnak szolgálatában nem állottunk, úgy ezt jövőre sem teszszük. Ilyen devise alatt hívjuk fel a t. közönséget elößzetesre az 1888-ik évre, remélvén, hogy jóakaratát tőlünk meg nem vonandja. Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók. Miskolcz, 1887. decz. 27. (A „@orsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Községi gazdálkodás. j Gyakran hallani panaszokat az or- I szág minden részéből a községekben i folytatott gazdálkodás és a közigazgatás módja ellen. Mi tudjuk, bogy ezek a panaszok nem alaptalanok. A tavaly életbe lépett uj községi törvény lehetőleg minden irányban gon­doskodik ugyan arról, hogy a község vagyona csonkitatlanúl fenntartassék, ki­jelölvén mindazon érdemleges határoza­tok sorát, melyek csak a törvényható­ság jóváhagyása után hajthatók végre, sőt azon túl is számos intézkedéseket tar­talmaz, melyek a vagyonkezelés és a közigazgatási ügyvitel ellenőrzésére van­nak hivatva, nem is említve azt, hogy ezekenkivűl még egész szertára van a köz­ségek feletti felügyeletnek, melyből tet­szés szerint válogathat akadályozó és megtorló rendszabályokat a főszolgabi- rától a miniszterig mindenki, mégis meg­esik, hogy számos rendezett tanácsú vá­ros, a benne évtizedeken keresztül foly­tatott lelkiismeretlen gazdálkodás foly­tán elmerül az adósságokban, másutt az árvapénztárak sinylik meg a csúnya gaz­dálkodás következményeit, magok a nagy és kis községek pedig mondhatni egy állandó kritika alatt állanak, és ha vagyon- és ügykezelésük körül szoro­sabbra vonatik a vizsgálat gyűrűje, min­dig lehet találni feljegyzésre méltó gra- vament. Rendezett tanácsú városoknál, úgy mint a nagy- és kis községeknél megvan az oka ennek a helyzetnek. Az előbbieknél ugyanis rendszerint annyira ki van fejlődve a pajtáskodás egyrészről a tisztikarban, másrészről a tisztikar és képviselőtestület tagjai kö­zött, lévén minden hivatal a rokonság, atyafiság, érdekközösség szálain betöltve, hogy itt nem arról van szó, hogy egy­mást ellenőrizzék, hanem, hogy miként segítsenek elhárítani minden akadályt egymás érdekeinek utjából. Természe­tesen ilyen helyen a számadások mindig vágnak, a pénztárak teljesen rendben ta­láltatnak, a mint ez másként nem is kép­zelhető. És ha hallja az ember azokat a hálától szaturált, elismeréstől duzzadozó és lelkesedéstől gerjedező felköszönté­seket, miket imitt-amott egymásra el­mondanak, megesküdnék rá bárki, hogy szebben adminisztrált város annál nin­csen Hanem egyszer csak beüt a krach, mint ez Győrött történt, és akkor látjuk csak : mivé lettünk, minő mocsaras fe­neke van annak a szépen folydogáló közigazgatási életnek. A rendezett tanácsú városok themá- jánál nem akarunk sokáig időzni, mert hála istennek a fennebb festett kép re­ánk nem illik. Akár szerencsés véletlen­nek tulajdonítsuk, akár pedig e város polgáraiban élő helyes ösztönnek, a ne­potizmus és ennek édes gyermeke a cor- ruptió nálunk még meglehetős sovány falatokat kapnak. A nagy- és kis- községekben azon­ban általában van valami baj a vagyon­kezelés és a közigazgatás ügymenete kö­rül. Pedig a községek nem bírnak olyan visszatermő erővel, mint a városok. A helytelen vagy éppen rosszindulatú gaz­dálkodás és a kuszáit közigazgatás a községeken gyakran gyógyithatlan sebe­ket üt. Mindezeknek oka pe­dig a szellemi erő hiánya, i Még akkor is ez az ok, ha hűtlen va­gyonkezelés, vagy rosszakarat esete fo­rog fenn. Mert sok esetben meg van ugyan a jóakarat, de nincs szellemi erő, mely a tettek horderejét belátná, nincs tanácsadó, mely jóra vezérelné, s megy minden vaktában, pusztul a vagyon mint­egy a sors kezei között. De a rosszakarat működése folytán történt vagyonpusztulásnak is a szellemi erő hiánya az oka. Ez esetben ugyanis a hűtlen községi tisztviselőt nincs a ki el­lenőrizze. És itt egy nagyon elszomorító je­lenségre kell utalnunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a falusi íöldesurak, a jómódú közbirtoko­sok jóformán egészen visszavonulnak a községi élettől. Nem érdekli őket sem j biró választás, sem képviselőtestületi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék