Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-03 / 1. szám

is : a liberalizmus és a demokratizmus. Heteken,­­ hónapokon át azon vitatkoztak, hogy ki a li­berálisabb, ki a demokratikusabb és e mellett el­foglaltak olyan álláspontokat, teremtettek olyan jelenségeket, a­mik a leghatározottabb ellentét­ben vannak a hangoztatott magasztos ideákkal. A liberalizmus nevében föllázították a fajgyűlö­letet, vallási türelmetlenséget, megcsinálták a gentry-kérdést és a demokratizmus nevében ol­tárt emeltek az arisztokráczia, meg a klérus di­csősége számára Szóval : megcsúfolták a libera­­lizmust és a demokratizmust. És a magyar köz­élet terén csináltak egy merőben illiberális köz­felfogást. A parlamentnek meg­volt a hatása, de ez a hatás nem üdvös, nem egészséges. Megha­misította a közfelfogást, és népszerűséget terem­tett a magyar társadalomban, olyan eszméket, a­melyek szégyenére válnak ennek a kornak. A klérus befolyása minden irányban nö­vekedett, s a klérus támaszkodva a parlament ál­tal teremtett felfogásra, hatalmi befolyását még izmosítani törekszik. Erre vall az a lázas tevé­kenység, mely a legutóbbi időben a klerikális körökben nyilvánul. Pedig sehol a világon nin­csen a katholikus klérusnak olyan tekintélye, gazdagsága, befolyása, mint nálunk. Ez odave­zet, hogy egyre erősebb a felekezeties felfogás, mely legutóbb már az irodalom terén is állás­pontot igyekszik hódítani magának. Sajnálatos jelenség, hogy a protestáns egy­házban, különösen a ref. egyházban utánzóra talált a kath. klérus hierarchikus törekvése. A magyarországi református egyház a legutóbbi időben kétségtelen jelét adja annak, hogy hierar­chikus vágyai vannak, s egyben-másban alig is­mer határt. Vallási türelmetlenség dolgában versenyez a kath. klérussal, s illiberális műkö­désével megtagadja múltját. A protestáns egyház is arra törekszik, hogy felekezeties irodalmat te­remtsen és ezenkívül c­entralizálja az egyházi életet, a­mi egyrészről tönkre tenné az autonó­miát, másrészről a hierarchia kiterjesztésére ve­zetne. A parlament c­inizmusa semmiféle irány­ban nem nyilvánul olyan eklatáns módon, mint a közerkölcsök felfogásában. A legutóbbi időben olyan dolgok történtek a parlamentben, a­me­lyek általános felháborodást keltettek, s alkal­masak annak a nézetnek a megszilárdítására, hogy a törvényeket nem szükséges okvetlenül megtartani. Ezek a példák a közerkölcsök el­fajulására vezetnek, a­minek szomorú példáit látjuk is már naponként a magyar közélet terén. Mind e bajokkal szemben a közélet másik nagy orgánuma, a sajtó, tehetetlen, mert a mai informatív zsurnalisztikai rendszer mellett nem képes országos áramlatok leküzdésére, de sőt ezekkel szemben nem is harczolhat. Az országos áramlatok, a­miket a parlament teremtett, átjár­ják az egész társadalmat, s azokat hírlapi czik­­kekkel paralizálni nem lehet. De még manapság a zsurnalisztika üzlet s a lapok fennmaradásának kérdése is nagy szerepet játszik. A sajtónak szá­molnia kell a közönség ízlésével, felfogásával és érzületével, mert különben a közönség elfordul tőle. A magyar sajtó önzetlen, becsületes, s hogy a mostani bajokon még­sem segíthet, az nem rajta múlik. Csak a meghamisított közfelfogásnak, a magyar nép eredeti karakteréhez képest való megváltoztatása segíthet a bajokon Erre kell tö­rekednie mindenkinek, a­ki a magyar közéletben most tapasztalható általános visszaesés helyett az egészséges fejlődést óhajtja. Egyelőre csak a be­csületes eszmék és tisztult nézetek terjesztése le­het erre hathatós eszköz, példája által buzdíttatva, ez ódon házat diszesí­­teni elhatározta, meg fogja ugyan jelölni a he­lyet, hol a nagy király bölcsője ringott, de maga a romladozott ház csak alapjából leendő styl­­szerű újjáépítés által lehetne a jövendő nemze­dék kegyelete tárgyául fönntartható. Ez a körülmény hozta létre azt az óhajtást, hogy Kolozsvár városa legnagyobb szülöttjének, a magyar nemzeti jellem legigazabb képviselőjé­nek, a legnépszerűbb magyar királynak emlékét falai közt a késő századokra is megörökíteni tö­rekedjék s kegyeletét és háláját a szülő­városát jótéteményekkel elhalmozott dicső király emlé­kezete iránt az ő nagyságához méltóan fejezte ki. így született meg a város közterét diszesitendő Mátyás király szobrának eszméje. A lelkesedéssel fogadott eszme megtestesí­tésére Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése megtette az első lépést, midőn e czélra 5000 forintot szavazott meg s kebeléből bizottságot alakított, mely a város ér­telmiségének kiváló tagjaival együtt a czél kivi­telére szolgáló módokról és eszközökről tanács­kozzék és a végrehajtás terén a kellő intézkedé­seket megtegye. A bizottság azt az elvet tartva szeme előtt, hogy a tervezett Mátyás szobornak a nemzeti közérzelem megtestesült kifejezésének és így or­szágos műemléknek kell lenni, abban állapodott meg, hogy az egész magyar hazában gyűjtést indít meg a szobor költségének előteremtésére. Abban a hitben és reményben, hogy fel­hívásunk mindenütt, hol magyar él, visszhangra fog találni, bizodalommal fordulunk hazánk hű fiaihoz és leányaihoz, hogy adományaikkal, a gazdagok forintjaikkal, a szegények filléreik­kel, e nemzeti emlék minél előbb leendő felállí­tását lehetővé tenni sziveskedjenek. Az erdélyrészi megfogyott, de lélekben meg nem tört magyarság, melynek ősei a nagy király és dicső atyja, a kereszténység közép­kori legnagyobb hőse, zászlai alatt mindig hí­ven küzdöttek a magyar állam s az európai polgárisultság védelméért vívott nehéz harczok­­ban, melyek fiai és leányai a legnehezebb időkben is mindig minden nemzeti közczélra lelkesülten meghozták áldozataikat, joggal vél arra számíthatni, hogy az erdélyi részek leg­­magyarabb s legmiveltebb városában fölállítandó nemzeti emlék eszméjét, mely hivatva van a dicső múlt iránti kegyeletet ápolni s nemzeti miveltségünk fensőségi hatalmát hir­detni — a hazafi érzelem kész lesz s a nemzet közakarata erős lesz megvalósitni. Szives adományok nagytiszteletű Nagy Lajos unitárius esperes és főgymnásiumi tanár úrhoz, mint a szobor-bizottság pénztárnokához (Kolozsvár, hosszú utcza 5. szám) küldendők, Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósága által kiküldött szobor-bizottság nevében, 1888. deczember 1-én . Hegedűs Sándor, elnök. Sigmond Dezső, működő alelnök. Albach Géza, alelnök. Dr. Szabó Károly, alelnök. Dr. Hegedűs István, tit­kár. Dr. Szabó Gyula, jegyző. Hagy Lajos, pénztárnok. Dr. Bánffy György, Gr. Bánffy György, Gr. Béldi Ákos, Benigni Sámuel, Do­bál Antal, Gr. Esterházy Kálmán, Dr. Fe­­renczi Zoltán, Gámán Zsigmond, Dr. Gross Gusztáv, Gyarmathy Miklós, Br. Jósika Sá­muel, Köváry László, Gr. Kuun Géza, Sándor József, E. M. K. E. titkár, Dr. Szász Béla, Dr. Török István, Weisz Mór, a végrehajtó bizottság tagjai, idézett szabályrendelet 1-fő §-a értelmében minden darab ló, csikó után 10 forintig fog büntettetni. A bejelentési kötelezettség a hivatalos személyek által hivatali czélból, továbbá a posta szállításra használt lovak kivételével minden, tehát a tanyákon levő lovak és szekerekre is kiterjed. Miskolcz, 1888. évi deczember hó 23-án. Pataky, v. r.-főkapitány. A nemzethez !*) Kolozsvár sz. kir. város legnevezetesebb történelmi emlékű épülete az óvárban az az ódonszerű polgári ház, melyben Magyarország dicső királya Mátyás született, majdnem öt század viszontagságai által megviselve, oly roskatag ál­lapotban van, hogy fönnmaradása csak idő, leg­feljebb egy-két évtized kérdése. Az emléktábla, melylyel a város közön­sége, dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk I. Ferencz József Ő Felsége adománya s lelkesítő *) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad. 16%- os egyleti élet, Hirdetmény. A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi mi­nisztérium folyó évi 55260/X. számú magas ren­deletével az 1878. évi XX-ik t.-czikk végrehaj­tása iránt kiadott szabályrendelet I-fő §-ához képest 1889. évre a ló és szekér összeírást elrendelte. Felhivatnak tehát mindazok, kik lovakkal, szekerekkel bírnak, hogy lovaikat, szekereiket (még az ökrös szekereket is) 1889. évi január hó 20-ik napjáig a rendőrkapitányi hivatal szállásmesteri helyiségében annyival inkább be­jelentsék, mivel a bejelentés elmulasztása a fent Nyilvános nyugtázás és köszönet A Ballagi féle síremlék alapra a legutóbbi kimutatás óta hadakozni szíveskedtek : tek. Kozma Andor úr és tek. Pontos István úr 5—5 frttal, a mit is köszönettel nyugtatványoz Gálffy Ignácz, mint az e czélra alakult gyűjtő­bizottság megbí­zottja. — Továbbá: ^A Trieszti ált. biztositó társaság (Generáli) a miskolczi középkereske­delmi iskola czéljaira 20 frtot adományozott, miért is a nevezett nagyérdemű társulat nemes lelkű igazgatóságának nyilvánosan is hálás köszönetét fejezi ki Gálffy Ignácz keresk. közép­iskolai igazgató, helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város képviselőtestülete igazán csekély számú bizottsági tagok közreműködé­sével tartotta rendkívüli közgyűlését az elmúlt év 31-én. A legtöbb adót fizetők 1889. évi név­jegyzékének összeállítása képezte a gyűlés első és egyik nevezetes tárgyát. A erkölcsi testületek és az özvegyasszonyok bejelenték, megbíza­ttak a neveit. A közgyűlés ezen bejelentéseket tudo­­domásul vette és a megbízottak neveit a viri­listák névsorába beigtatni rendelte. Csupán az izr. hitközség gabella jövedelmének bérlőjét il­letőleg tétetett kifogás, miután ezen bérlet, nem képezhet jogi testületet, s annak bérlője képvi­selő ezen a czimen nem lehet. Miután azonban a gyűlés felvilágosíttatott arra nézve, hogy Wechsler Antal nem mint megbízott szerepel itt, hanem mint a saját adója után felvett virilista, az ügy elintézettnek tekintetett. Komikus mozza­nat volt az, midőn Blechner Adolfné megbízó bejelentése is felolvastatott, megnevezvén férje nevét, a­ki őt képviselni fogja. Miután ő nem er­kölcsi testületet képvisel, sem pedig nem öz­vegy asszony, kérvénye félrevettetett. Horváth Sándor tanár lemondott képviselői állásáról, miután Miskolczról eltávozik. Az általa elfoglalt bizalmi állásokra az egészségügyi és ápoldai vá­lasztmányoknál, egyhangúlag Kurucz János vá­lasztatott meg. A pénzügyi szakbizottság jelen­tése felolvastatott a téglagyári telepnek eladása tárgyában. Ebben a bizottság 10,000 frt vétel­árért való eladását ajánlja a közgyűlésnek. Töb­ben hozzászólottak e kérdéshez, részint általá­ban ellenezve az eladást, részint pedig támo­gatva a pénzügyi szakosztály javaslatát. A vitát a polgármester fejezte be azzal, hogy tudtára adta a közgyűlésnek, miszerint az eladásról je­lenleg alig lehet szó és pedig azon okból, mi­vel a téglagyár tulajdonosai hallani sem akar­nak a tízezer­ért vételárról. A városi mérnök indítványára a pénzügyi bizottság tehát újból megbizatott, hogy a helyszínére kimenve a gyár­­tulajdonosokkal együttesen tartsanak egy egyez­kedő tárgyalást, melynek czélja az leend, hogy a méltányos és a város érdekeinek is megfelelő vételár egyezségileg állapíttassák meg. Az árva pénztárak kezelését új rendszer szerint átido­­mítani rendelő miniszteri utasításra felirat inté­zése határoztatott, melyben kéretik a nagymél­tóságú minisztérium, hogy a teljesen kielégítő régi rendszert hagyja életben. A baromvásártér megszerzésére és a vágóhíd felépítésére nézve részletes előterjesztés terén a polgármester, az előterjesztés további eljárás és véleményadás végett kiadatott egy külön bizottságnak. Ezzel kapcsolatban említést tett arról is a polgármes­ter, hogy a kisajátítandó földterület vételárának mely alapból leendő fedezésére külön fog elő­terjesztést tenni.­­ Végül előterjesztés létetett az iránt, hogy miután a regáló kártalanítási tör­vény életbe lépte az 1889-ik évtől kezdve váro­sunkat évenként mintegy 15 — 18 ezer frt jöve- Folytatása a mellékleten.

Next