Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-03 / 1. szám
is : a liberalizmus és a demokratizmus. Heteken, hónapokon át azon vitatkoztak, hogy ki a liberálisabb, ki a demokratikusabb és e mellett elfoglaltak olyan álláspontokat, teremtettek olyan jelenségeket, amik a leghatározottabb ellentétben vannak a hangoztatott magasztos ideákkal. A liberalizmus nevében föllázították a fajgyűlöletet, vallási türelmetlenséget, megcsinálták a gentry-kérdést és a demokratizmus nevében oltárt emeltek az arisztokráczia, meg a klérus dicsősége számára Szóval : megcsúfolták a liberalizmust és a demokratizmust. És a magyar közélet terén csináltak egy merőben illiberális közfelfogást. A parlamentnek megvolt a hatása, de ez a hatás nem üdvös, nem egészséges. Meghamisította a közfelfogást, és népszerűséget teremtett a magyar társadalomban, olyan eszméket, amelyek szégyenére válnak ennek a kornak. A klérus befolyása minden irányban növekedett, s a klérus támaszkodva a parlament által teremtett felfogásra, hatalmi befolyását még izmosítani törekszik. Erre vall az a lázas tevékenység, mely a legutóbbi időben a klerikális körökben nyilvánul. Pedig sehol a világon nincsen a katholikus klérusnak olyan tekintélye, gazdagsága, befolyása, mint nálunk. Ez odavezet, hogy egyre erősebb a felekezeties felfogás, mely legutóbb már az irodalom terén is álláspontot igyekszik hódítani magának. Sajnálatos jelenség, hogy a protestáns egyházban, különösen a ref. egyházban utánzóra talált a kath. klérus hierarchikus törekvése. A magyarországi református egyház a legutóbbi időben kétségtelen jelét adja annak, hogy hierarchikus vágyai vannak, s egyben-másban alig ismer határt. Vallási türelmetlenség dolgában versenyez a kath. klérussal, s illiberális működésével megtagadja múltját. A protestáns egyház is arra törekszik, hogy felekezeties irodalmat teremtsen és ezenkívül centralizálja az egyházi életet, ami egyrészről tönkre tenné az autonómiát, másrészről a hierarchia kiterjesztésére vezetne. A parlament cinizmusa semmiféle irányban nem nyilvánul olyan eklatáns módon, mint a közerkölcsök felfogásában. A legutóbbi időben olyan dolgok történtek a parlamentben, amelyek általános felháborodást keltettek, s alkalmasak annak a nézetnek a megszilárdítására, hogy a törvényeket nem szükséges okvetlenül megtartani. Ezek a példák a közerkölcsök elfajulására vezetnek, aminek szomorú példáit látjuk is már naponként a magyar közélet terén. Mind e bajokkal szemben a közélet másik nagy orgánuma, a sajtó, tehetetlen, mert a mai informatív zsurnalisztikai rendszer mellett nem képes országos áramlatok leküzdésére, de sőt ezekkel szemben nem is harczolhat. Az országos áramlatok, amiket a parlament teremtett, átjárják az egész társadalmat, s azokat hírlapi czikkekkel paralizálni nem lehet. De még manapság a zsurnalisztika üzlet s a lapok fennmaradásának kérdése is nagy szerepet játszik. A sajtónak számolnia kell a közönség ízlésével, felfogásával és érzületével, mert különben a közönség elfordul tőle. A magyar sajtó önzetlen, becsületes, s hogy a mostani bajokon mégsem segíthet, az nem rajta múlik. Csak a meghamisított közfelfogásnak, a magyar nép eredeti karakteréhez képest való megváltoztatása segíthet a bajokon Erre kell törekednie mindenkinek, aki a magyar közéletben most tapasztalható általános visszaesés helyett az egészséges fejlődést óhajtja. Egyelőre csak a becsületes eszmék és tisztult nézetek terjesztése lehet erre hathatós eszköz, példája által buzdíttatva, ez ódon házat diszesíteni elhatározta, meg fogja ugyan jelölni a helyet, hol a nagy király bölcsője ringott, de maga a romladozott ház csak alapjából leendő stylszerű újjáépítés által lehetne a jövendő nemzedék kegyelete tárgyául fönntartható. Ez a körülmény hozta létre azt az óhajtást, hogy Kolozsvár városa legnagyobb szülöttjének, a magyar nemzeti jellem legigazabb képviselőjének, a legnépszerűbb magyar királynak emlékét falai közt a késő századokra is megörökíteni törekedjék s kegyeletét és háláját a szülővárosát jótéteményekkel elhalmozott dicső király emlékezete iránt az ő nagyságához méltóan fejezte ki. így született meg a város közterét diszesitendő Mátyás király szobrának eszméje. A lelkesedéssel fogadott eszme megtestesítésére Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése megtette az első lépést, midőn e czélra 5000 forintot szavazott meg s kebeléből bizottságot alakított, mely a város értelmiségének kiváló tagjaival együtt a czél kivitelére szolgáló módokról és eszközökről tanácskozzék és a végrehajtás terén a kellő intézkedéseket megtegye. A bizottság azt az elvet tartva szeme előtt, hogy a tervezett Mátyás szobornak a nemzeti közérzelem megtestesült kifejezésének és így országos műemléknek kell lenni, abban állapodott meg, hogy az egész magyar hazában gyűjtést indít meg a szobor költségének előteremtésére. Abban a hitben és reményben, hogy felhívásunk mindenütt, hol magyar él, visszhangra fog találni, bizodalommal fordulunk hazánk hű fiaihoz és leányaihoz, hogy adományaikkal, a gazdagok forintjaikkal, a szegények filléreikkel, e nemzeti emlék minél előbb leendő felállítását lehetővé tenni sziveskedjenek. Az erdélyrészi megfogyott, de lélekben meg nem tört magyarság, melynek ősei a nagy király és dicső atyja, a kereszténység középkori legnagyobb hőse, zászlai alatt mindig híven küzdöttek a magyar állam s az európai polgárisultság védelméért vívott nehéz harczokban, melyek fiai és leányai a legnehezebb időkben is mindig minden nemzeti közczélra lelkesülten meghozták áldozataikat, joggal vél arra számíthatni, hogy az erdélyi részek legmagyarabb s legmiveltebb városában fölállítandó nemzeti emlék eszméjét, mely hivatva van a dicső múlt iránti kegyeletet ápolni s nemzeti miveltségünk fensőségi hatalmát hirdetni — a hazafi érzelem kész lesz s a nemzet közakarata erős lesz megvalósitni. Szives adományok nagytiszteletű Nagy Lajos unitárius esperes és főgymnásiumi tanár úrhoz, mint a szobor-bizottság pénztárnokához (Kolozsvár, hosszú utcza 5. szám) küldendők, Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósága által kiküldött szobor-bizottság nevében, 1888. deczember 1-én . Hegedűs Sándor, elnök. Sigmond Dezső, működő alelnök. Albach Géza, alelnök. Dr. Szabó Károly, alelnök. Dr. Hegedűs István, titkár. Dr. Szabó Gyula, jegyző. Hagy Lajos, pénztárnok. Dr. Bánffy György, Gr. Bánffy György, Gr. Béldi Ákos, Benigni Sámuel, Dobál Antal, Gr. Esterházy Kálmán, Dr. Ferenczi Zoltán, Gámán Zsigmond, Dr. Gross Gusztáv, Gyarmathy Miklós, Br. Jósika Sámuel, Köváry László, Gr. Kuun Géza, Sándor József, E. M. K. E. titkár, Dr. Szász Béla, Dr. Török István, Weisz Mór, a végrehajtó bizottság tagjai, idézett szabályrendelet 1-fő §-a értelmében minden darab ló, csikó után 10 forintig fog büntettetni. A bejelentési kötelezettség a hivatalos személyek által hivatali czélból, továbbá a posta szállításra használt lovak kivételével minden, tehát a tanyákon levő lovak és szekerekre is kiterjed. Miskolcz, 1888. évi deczember hó 23-án. Pataky, v. r.-főkapitány. A nemzethez !*) Kolozsvár sz. kir. város legnevezetesebb történelmi emlékű épülete az óvárban az az ódonszerű polgári ház, melyben Magyarország dicső királya Mátyás született, majdnem öt század viszontagságai által megviselve, oly roskatag állapotban van, hogy fönnmaradása csak idő, legfeljebb egy-két évtized kérdése. Az emléktábla, melylyel a város közönsége, dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk I. Ferencz József Ő Felsége adománya s lelkesítő *) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad. 16%- os egyleti élet, Hirdetmény. A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi minisztérium folyó évi 55260/X. számú magas rendeletével az 1878. évi XX-ik t.-czikk végrehajtása iránt kiadott szabályrendelet I-fő §-ához képest 1889. évre a ló és szekér összeírást elrendelte. Felhivatnak tehát mindazok, kik lovakkal, szekerekkel bírnak, hogy lovaikat, szekereiket (még az ökrös szekereket is) 1889. évi január hó 20-ik napjáig a rendőrkapitányi hivatal szállásmesteri helyiségében annyival inkább bejelentsék, mivel a bejelentés elmulasztása a fent Nyilvános nyugtázás és köszönet A Ballagi féle síremlék alapra a legutóbbi kimutatás óta hadakozni szíveskedtek : tek. Kozma Andor úr és tek. Pontos István úr 5—5 frttal, a mit is köszönettel nyugtatványoz Gálffy Ignácz, mint az e czélra alakult gyűjtőbizottság megbízottja. — Továbbá: ^A Trieszti ált. biztositó társaság (Generáli) a miskolczi középkereskedelmi iskola czéljaira 20 frtot adományozott, miért is a nevezett nagyérdemű társulat nemes lelkű igazgatóságának nyilvánosan is hálás köszönetét fejezi ki Gálffy Ignácz keresk. középiskolai igazgató, helybeli és vegyes hírek. * Miskolcz város képviselőtestülete igazán csekély számú bizottsági tagok közreműködésével tartotta rendkívüli közgyűlését az elmúlt év 31-én. A legtöbb adót fizetők 1889. évi névjegyzékének összeállítása képezte a gyűlés első és egyik nevezetes tárgyát. A erkölcsi testületek és az özvegyasszonyok bejelenték, megbízattak a neveit. A közgyűlés ezen bejelentéseket tudodomásul vette és a megbízottak neveit a virilisták névsorába beigtatni rendelte. Csupán az izr. hitközség gabella jövedelmének bérlőjét illetőleg tétetett kifogás, miután ezen bérlet, nem képezhet jogi testületet, s annak bérlője képviselő ezen a czimen nem lehet. Miután azonban a gyűlés felvilágosíttatott arra nézve, hogy Wechsler Antal nem mint megbízott szerepel itt, hanem mint a saját adója után felvett virilista, az ügy elintézettnek tekintetett. Komikus mozzanat volt az, midőn Blechner Adolfné megbízó bejelentése is felolvastatott, megnevezvén férje nevét, aki őt képviselni fogja. Miután ő nem erkölcsi testületet képvisel, sem pedig nem özvegy asszony, kérvénye félrevettetett. Horváth Sándor tanár lemondott képviselői állásáról, miután Miskolczról eltávozik. Az általa elfoglalt bizalmi állásokra az egészségügyi és ápoldai választmányoknál, egyhangúlag Kurucz János választatott meg. A pénzügyi szakbizottság jelentése felolvastatott a téglagyári telepnek eladása tárgyában. Ebben a bizottság 10,000 frt vételárért való eladását ajánlja a közgyűlésnek. Többen hozzászólottak e kérdéshez, részint általában ellenezve az eladást, részint pedig támogatva a pénzügyi szakosztály javaslatát. A vitát a polgármester fejezte be azzal, hogy tudtára adta a közgyűlésnek, miszerint az eladásról jelenleg alig lehet szó és pedig azon okból, mivel a téglagyár tulajdonosai hallani sem akarnak a tízezerért vételárról. A városi mérnök indítványára a pénzügyi bizottság tehát újból megbizatott, hogy a helyszínére kimenve a gyártulajdonosokkal együttesen tartsanak egy egyezkedő tárgyalást, melynek czélja az leend, hogy a méltányos és a város érdekeinek is megfelelő vételár egyezségileg állapíttassák meg. Az árva pénztárak kezelését új rendszer szerint átidomítani rendelő miniszteri utasításra felirat intézése határoztatott, melyben kéretik a nagyméltóságú minisztérium, hogy a teljesen kielégítő régi rendszert hagyja életben. A baromvásártér megszerzésére és a vágóhíd felépítésére nézve részletes előterjesztés terén a polgármester, az előterjesztés további eljárás és véleményadás végett kiadatott egy külön bizottságnak. Ezzel kapcsolatban említést tett arról is a polgármester, hogy a kisajátítandó földterület vételárának mely alapból leendő fedezésére külön fog előterjesztést tenni. Végül előterjesztés létetett az iránt, hogy miután a regáló kártalanítási törvény életbe lépte az 1889-ik évtől kezdve városunkat évenként mintegy 15 — 18 ezer frt jöve- Folytatása a mellékleten.