Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-14 / 7. szám
Borsodvármegye részvétirata az özv. trónörökösné Stefánia cs. kir. főherczegnő ő Fenségéhez: Fenséges császári és királyi trónörökös főherczegné! Nemzetünket is gyászszal vonta be az özvegyi fátyol, melyet a végzet sajtoló keze oly korán és oly megrendítő módon borita Fenséged ifjú arczára. Egy rövid, fényes családi élet örömei után, hosszú, sötét fájdalom! édes reményekkel biztató találkozás után, keserű búcsúvét, örök elválás! Szivünk egész teljességéből osztozunk Fenséged határtalan keservében s örömest sietnénk annak enyhítésére a vigasztalás balzsamával, ha módot és erőt engedne arra saját fájdalmunk, melynek súlya alatt magunk is vigasztalásra szorulunk. Mert a fejedelmi férfiú, kinek végzetes elhunyta miatt Fenséged a női és anyai szív fokozott bánatával kesereg, a mi szeretetünk és reményeinknek is kedves tárgya volt. Egy boldogabb jövendő ábrándképeit fűzögette Hozzá ő sokat szenvedett haza, melyeket majd Felséges atyja dicső példája után egykor a trónon megvalósítand. Sime ! Fenségednek a családi boldogságot, nekünk pedig a boldogság álmait is megirigyelte a szörnyű sors, csupán annyit engedvén meg, hogy együtt könnyezzünk a romok felett. Tiltják e könnyek, Fenséges asszonyunk, hogy hiú szavakkal közelítsünk a mély fájdalomhoz, mely Fenséged szivében most még annyira uj, annyira égető. De szabad bíznunk s bízunk is az isteni gondviselésben, hogy bölcs rendelése szerint e nagy veszteség súlyát is megkönynyítendi egykor s nem zárja el Fenséged ifjú életét a szelíd megnyugovástól és az élet örömeitől. Találjon vigaszt és kárpótlást Fenséged ama szivéről fakadt gyönge virágbimbó fejlődésében, aki még nem érzi teljes mértékben a vihar súlyát, mely ő felette is elzúgott s árván mosolygó, ártatlan szemeivel egy szebb jövő derűjét sejteti a múlt távolában setétlő fellegek után Vigaszt abban is, hogy a hit Fenséged sirat, azt országok szerették, országok siratják és hogy az ő emlékét a mi szivünk részvétteljes rokonszenvvel és szeretettel visszhangzani és őrzeni soha meg nem szűnik. Hódoló legmélyebb tisztelettel maradván Miskolczon, 1889. évi február hó 11-én tartott közgyűlésünkből. Császári és királyi Fenségednek alázatos szolgája Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán. Borsodvármegye felirata a képviselőházhoz a véderő törvényjavaslat tárgyában. Mélyen tisztelt képviselőház ! A legélénkebb érdeklődéssel kisérte vármegyénk közönsége azon rendkívül heves parlamenti vitát, melyet a mélyen tisztelt képviselőházban közelebbről a véderőtörvényjavaslat tárgyalása előidézett. Megfoghatóvá és indokolttá teszik előttünk a vita hevét és nagy mérveit, a tárgy fontossága s az alkotmány és nemzeti élet vitális érdekei, melyek ott szóban forogtak. Arról volt és van a szó, hogy korlátoltassék, sőt megrövidíttessék a nemzet törvény által biztosított azon alkotmányos joga, mely szerint a magyar hadsereg létszámát időről-időre maga a törvényhozás állapítja meg ; arról volt és van a szó, hogy a hadseregbe önkéntesen lépő magyar ifjaktól ne fogadtassák el magyar nyelven a tiszti vizsga s reájok a német nyelvű vizsga nem sikerülte esetén, büntetésül egy évi szolgálat-meghosszabbitás szabassék. Ha nem tűnnék is fel előttünk első tekintetre ezen intézkedések részben törvényellenes és veszélyes volta, — ha nem riasztotta volna is fel nemzeti önérzetünket a magyar nyelv tekintélyéről, sőt jogáról való ama megfeledkezés , cáfolhatlanul meggyőztek bennünket a törvényjavaslat imezen két szakaszának (a 14. és 25. §-nak) sérelmes voltáról a mélyen tisztelt képviselőházban minden oldalról bőségesen felsorolt érvek. Jól tudjuk, hogy parlamenti kormány mellett a törvényhatóságok nem gyakorolhatnak jogos befolyást a törvényhozó testületre , mindazáltal egyes esetekben hazafiús kötelességet teljesítenek azok, ha törvényadta joguknál fogva szavukat felemelik , ha mint a nemzettest tömör alkatrészei, hangot adnak a bennök és körülöttök alakuló és működő közvéleménynek, ha tevékenységre buzdulnak, kérnek, intenek, tiltakoznak, midőn ezt kívánja tőlük a nemzet tekintélye, alkotmánya, szabadsága és nyugalma. Ily meggyőződéstől áthatva intézzük jelenleg is, midőn annak még ideje van, esdő szavunkat a mélyen tisztelt képviselőházhoz, mély tisztelettel kérvén, hogy az általánosságban immár elfogadott véderő törvényjavaslatnak 14-ik és 25-ik §-át akként méltóztassék módosítani, hogy az a fennálló törvénynek, a törvényben biztosított alkotmányos jognak, a magyar államnyelv jogának és tekintélyének s így, a valódi gyakorlati czélszerűségnek is megfeleljen, vagyis , hogy az országnak a hadilétszám időtartamára vonatkozó alkotmányos joga az 1868. évi XL. t. ez. ll-ik§-a értelmében sérelmet ne szenvedjen ; az egy éves önkéntesi intézmény továbbra is mai alakjában tartassák fen s az egy éves önkéntesek az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven is letehessék. Kelt Miskolczon, 1889. évi február hó 11-én tartott rendes közgyűlésünkből. A mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgája Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán, jegyei hivatalos közlemények. Másolat: 160. em. sz Magyar kir. belügyminiszter. Körrendelet. «A Nemzetgazdasági Szemle» cz. folyóirat szerkesztésével a magyar tudományos akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága Dr. Jekelfalussy Józsefet bízta meg. Ezen közgazdasági téren hézagot pótló folyóirat fenállásának tizenharmadik évfolyamába lép, s ez által a midőn szerkesztésében lényeges változtatás történt : indíttatva érzem magamat ezen művet támogatásban részesíteni. A «Nemzetgazdasági szemle» tizenhárom évi fennállása alatt kiváló szerepet játszott a nemzetgazdaság, pénzügy és statisztika körébe vágó és hazai viszonyainkból merített kérdések megoldásánál. Ajánlom tehát ezen művet figyelmébe s felkérem, hogy annak minél szélesebb körben leendő elterjedését előmozdítani szíveskedjék. Végül megjegyzem, hogy az előfizetési ár évenként 8 forint, félévenként 4 forint. Az előfizetési összeg és a megrendelések a szerkesztő nevére (Budapest VI. Terézkörut 54. sz.) küldendők, ki a füzetek bérmentes és pontos szétküldéséről gondoskodik. Budapesten, 1889. évi február hó 1-én. B. Orczy Béla, 711. sz. mal. 1889. Ezen ministeri körrendelet a főszolgabirákkal s a községi elöljáróságokkal a »Borsod« hiv. lap utján közöltetik. Miskolcz, 1889. február 7. Melczer Gyula, alispán. Másolat. 85531. szám. Magyar királyi belügy IV. b. ex. 1888.~ miniszter. Körrendelet a községi illetőség mikénti tárgyalása iránt. Tapasztaltatott, hogy a községi illetőségi kérdések elintézése czéljából a belügyminisztériumhoz felterjesztett ügyek száma évről-évre szaporodást mutat fel. Ezen szaporodás oka itteni megfigyelés szerint nem csak azon törvények és szabályrendeletekben keresendő, melyek az illetőség előzetes megállapítását bizonyos közigazgatási és közrendészeti teendők feltételéül kívánják, hanem a legfőbbképen abban, hogy a községi illetőség kérdését akkor is, mikor azt a rendelkezésre levő támpontok felhasználása mellett saját ügykörében intézhetné el, sok törvényhatóság úgyszólván első fokú elintézés végett már és pedig némely esetben még hiányosan is felszerelt jelentés kapcsán ide terjeszti fel. A felszerelési hiányok közé tartozik : ha az érdekelt társhatóság nyilatkozata az iratokhoz nem csatoltatik, ha az 1886. XXII. t. sz. 10. § ának alkalmazását igazolandó kimutatás csak az állami adókról, de nem egyszersmind a községi teherviseléssel való megrovásról szól, ha a születési hely anyakönyvi feljegyzés hiányában máskép bizonyítható ugyan, de a bizonyító tanúvallomások nem küldettek be. Az érdemleges felülbírálatnál észlelt azon hiányok közé, melyek a felterjesztést idő előttinek, vagy épen feleslegesnek tüntetik elő, a következőket kell sorolnom : Midőn két vagy több törvényhatóság területén fekvő községek közt vitásnak látszó illetőségre nézve csak a községek hallgattatnak meg és tagadó nyilatkozataik egyszerűen a megkereső társhatósághoz elküldetnek, avagy épen ide terjesztetnek fel, ahelyett, hogy a törvényhatóság a nyilván helytelen kijelentéseket felülbírálta és a törvényt érvényesítette volna ; midőn az illetőség a hivatali törvény 5. 15. §§-aiban foglaltak szem előtt tartásával ugyan ki nem deríthető, de a 16. §-ban elősorolt támpontok valamelyike rendelkezésre áll, mégis a törvényhatóság azt saját ügykörében alkalmazni nem akarja, midőn hivatalosan igazolva van, hogy a négy éven át félbeszakítás nélkül eszközölt községi teherviseléssel való megrovás meg nem történt, mégis egyik másik törvényhatóság az eredetileg bírt illetőségnek a törvény 10. §-a alapján történt megszűnte iránt kifejezett nézetéhez azért ragaszkodik, mert ezen megrovásnak meg kellett volna történnie. Ezeknek példakép kiemelése után az illetőségi tárgyalások gyorsabb véglegesítésére való tekintetből felhívom a törvényhatóságot, hogy oly