Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-14 / 7. szám

Borsodvármegye részvétirata az özv. trónörökösné Stefánia cs. kir. főherczegnő ő Fenségéhez: Fenséges császári és királyi trónörö­kös főherczegné! Nemzetünket is gyászszal vonta be az özvegyi fátyol, melyet a végzet sajtoló keze oly korán és oly megrendítő módon borita Fenséged ifjú arczára. Egy rövid, fényes családi élet örö­mei után, hosszú, sötét fájdalom! édes re­ményekkel biztató találkozás után, keserű búcsúvét, örök elválás! Szivünk egész teljességéből oszto­zunk Fenséged határtalan keservében s örömest sietnénk annak enyhítésére a vi­gasztalás balzsamával, ha módot és erőt engedne arra saját fájdalmunk, melynek súlya alatt magunk is vigasztalásra szo­rulunk. Mert a fejedelmi férfiú, kinek végze­tes elhunyta miatt Fenséged a női és anyai szív fokozott bánatával kesereg, a mi szeretetünk és reményeinknek is ked­ves tárgya volt. Egy boldogabb jövendő ábrándképeit fűzögette Hozzá ő sokat szenvedett haza, melyeket majd Felséges atyja dicső példája után egykor a trónon megvalósítand. S­ime ! Fenségednek a családi bol­dogságot, nekünk pedig a boldogság ál­mait is megirigyelte a szörnyű sors, csu­pán annyit engedvén meg, hogy együtt könnyezzünk a romok felett. Tiltják e könnyek, Fenséges asszo­nyunk, hogy hiú szavakkal közelítsünk a mély fájdalomhoz, mely Fenséged szivé­ben most még annyira uj, annyira égető. De szabad bíznunk s bízunk is az isteni gondviselésben, hogy bölcs rendelése sze­rint e nagy veszteség súlyát is megköny­­nyítendi egykor s nem zárja el Fenséged ifjú életét a szelíd megnyugovástól és az élet örömeitől. Találjon vigaszt és kárpótlást Fen­séged ama szivéről fakadt gyönge virág­bimbó fejlődésében, a­ki még nem érzi teljes mértékben a vihar súlyát, mely ő felette is elzúgott s árván mosolygó, ár­tatlan szemeivel egy szebb jövő derűjét sejteti a múlt távolában setétlő felle­gek után Vigaszt abban is, hogy a hit Fensé­ged sirat, azt országok szerették, orszá­gok siratják és hogy az ő emlékét a mi szivünk részvétteljes rokonszenvvel és szeretettel visszhangzani és őrzeni soha meg nem szűnik. Hódoló legmélyebb tisztelettel ma­radván Miskolczon, 1889. évi február hó 11-én tartott közgyűlésünkből. Császári és királyi Fenségednek alázatos szolgája Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán. Borsodvármegye felirata a­ kép­­viselőházhoz a véderő törvény­­javaslat tárgyában. Mélyen tisztelt képviselőház ! A legélénkebb érdeklődéssel kisérte vármegyénk közönsége azon rendkívül heves parlamenti vitát, melyet a mélyen tisztelt­­ képviselőházban közelebbről a véderőtörvényjavaslat tárgyalása előidé­zett. Megfoghatóvá és indokolttá teszik előttünk a vita hevét és nagy mérveit, a tárgy fontossága s az alkotmány és nem­zeti élet vitális érdekei, melyek ott szó­ban forogtak. Arról volt és van a szó, hogy korlá­­toltassék, sőt megrövidíttessék a nemzet törvény által biztosított azon alkotmányos joga, mely szerint a magyar hadsereg létszámát időről-időre maga a törvény­­hozás állapítja meg ; arról volt és van a szó, hogy a hadseregbe önkéntesen lépő magyar ifjaktól ne fogadtassák el magyar nyelven a tiszti vizsga s reájok a német nyelvű vizsga nem sikerülte esetén, bün­tetésül egy évi szolgálat-meghosszabbitás szabassék. Ha nem tűnnék is fel előttünk első tekintetre ezen intézkedések részben tör­vényellenes és veszélyes volta, — ha nem riasztotta volna is fel nemzeti önérzetün­ket a magyar nyelv tekintélyéről, sőt jo­gáról való ama megfeledkezés , c­áfolhat­­lanul meggyőztek bennünket a törvény­­javaslat imezen két szakaszának (a 14. és 25. §-nak) sérelmes voltáról a mélyen tisztelt képviselőházban minden oldalról bőségesen felsorolt érvek. Jól tudjuk, hogy parlamenti kormány mellett a törvényhatóságok nem gyako­rolhatnak jogos befolyást a törvényhozó testületre , mindazáltal egyes esetekben hazafiús kötelességet teljesítenek azok, ha törvényadta joguknál fogva szavukat fel­emelik , ha mint a nemzettest tömör al­katrészei, hangot adnak a bennök és kö­­rülöttök alakuló és működő közvéle­ménynek,­­ ha tevékenységre buzdul­­nak, kérnek, intenek, tiltakoznak, midőn ezt kívánja tőlük a nemzet tekintélye, alkotmánya, szabadsága és nyugalma. Ily meggyőződéstől áthatva intézzük jelenleg is, midőn annak még ideje van, esdő szavunkat a mélyen tisztelt képvi­selőházhoz, mély tisztelettel kérvén, hogy az általánosságban immár elfogadott véd­erő törvényjavaslatnak 14-ik és 25-ik §-át akként méltóztassék módosítani, hogy az a fennálló törvénynek, a törvényben biz­tosított alkotmányos jognak, a magyar állam­nyelv jogának és tekintélyének s így, a valódi gyakorlati czélszerűségnek is megfeleljen, vagyis , hogy az országnak a hadilétszám időtartamára vonatkozó alkotmányos joga az 1868. évi XL. t. ez. ll-ik§-a értelmében sérelmet ne szen­vedjen ; az egy éves önkéntesi intézmény továbbra is mai alakjában tartassák fen s az egy éves önkéntesek az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven is le­­tehessék. Kelt Miskolczon, 1889. évi február hó 11-én tartott rendes közgyűlésünkből. A mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgája Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán, jegyei hivatalos közlemények. Másolat: 160. em­. sz Magyar kir. belügyminiszter. Körrendelet. «A Nemzetgazdasági Szemle» cz. folyó­irat szerkesztésével a magyar tudományos aka­démia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága Dr. Jekelfalussy Józsefet bízta meg. Ezen közgazdasági téren hézagot pótló folyóirat fenállásának tizenharmadik évfolya­mába lép, s ez által a midőn szerkesztésében lényeges változtatás történt : indíttatva érzem magamat ezen művet támogatásban részesíteni. A «Nemzetgazdasági szemle» tizenhárom évi fennállása alatt kiváló szerepet játszott a nemzetgazdaság, pénzügy és statisztika körébe vágó és hazai viszonyainkból merített kérdések megoldásánál. Ajánlom tehát ezen művet figyelmébe s felkérem, hogy annak minél szélesebb körben leendő elterjedését előmozdítani szíveskedjék. Végül megjegyzem, hogy az előfizetési ár évenként 8 forint, félévenként 4 forint. Az elő­fizetési összeg és a megrendelések a szerkesztő nevére (Budapest VI. Terézkörut 54. sz.) kül­dendők, ki a füzetek bérmentes és pontos szét­küldéséről gondoskodik. Budapesten, 1889. évi február hó 1-én. B. Orczy Béla, 711. sz. m­al. 1889. Ezen ministeri körrendelet a főszolgabi­­rákkal s a községi elöljáróságokkal a »Borsod« hiv. lap utján közöltetik. Miskolcz, 1889. február 7. Melczer Gyula, alispán. Másolat. 85531. szám. Magyar királyi belügy­ IV. b. ex. 1888.~ miniszter. Körrendelet a községi illetőség mikénti tárgyalása iránt. Tapasztaltatott, hogy a községi illetőségi kérdések elintézése czéljából a belügyminiszté­riumhoz felterjesztett ügyek száma évről-évre szaporodást mutat fel. Ezen szaporodás oka itteni megfigyelés szerint nem csak azon törvények és szabály­rendeletekben keresendő, melyek az illetőség előzetes megállapítását bizonyos közigazgatási és közrendészeti teendők feltételéül kívánják, hanem a legfőbbképen abban, hogy a községi illetőség kérdését akkor is, mikor azt a rendel­kezésre levő támpontok felhasználása mellett sa­ját ügykörében intézhetné el, sok törvényható­ság úgyszólván első fokú elintézés végett már és pedig némely esetben még hiányosan is fel­szerelt jelentés kapcsán ide terjeszti fel. A felszerelési hiányok közé tartozik : ha az érdekelt társhatóság nyilatkozata az iratok­hoz nem csatoltatik, ha az 1886. XXII. t. sz. 10. § ának alkalmazását igazolandó kimutatás csak az állami adókról, de nem egyszersmind a községi teherviseléssel való megrovásról szól, ha a születési hely anyakönyvi feljegyzés hiá­nyában máskép bizonyítható ugyan, de a bizo­nyító tanúvallomások nem küldettek be. Az érdemleges felülbírálatnál észlelt azon hiányok közé, melyek a felterjesztést idő előtti­nek, vagy épen feleslegesnek tüntetik elő, a kö­vetkezőket kell sorolnom : Midőn két vagy több törvényhatóság te­rületén fekvő községek közt vitásnak látszó il­letőségre nézve csak a községek hallgattatnak meg és tagadó nyilatkozataik egyszerűen a meg­kereső társhatósághoz elküldetnek, avagy épen ide terjesztetnek fel, a­helyett, hogy a törvény­­hatóság a nyilván helytelen kijelentéseket felül­bírálta és a törvényt érvényesítette volna ; midőn az illetőség a hivatali törvény 5. 15. §§-aiban foglaltak szem előtt tartásával ugyan ki nem deríthető, de a 16. §-ban elősorolt támpontok valamelyike rendelkezésre áll, még­is a törvényhatóság azt saját ügykörében alkal­mazni nem akarja, midőn hivatalosan igazolva van, hogy a négy éven át félbeszakítás nélkül eszközölt községi teherviseléssel való megrovás meg nem történt, mégis egyik másik törvény­­hatóság az eredetileg bírt illetőségnek a törvény 10. §-a alapján történt megszűnte iránt kifejezett nézetéhez azért ragaszkodik, mert ezen megro­vásnak meg kellett volna történnie. Ezeknek példakép kiemelése után az ille­tőségi tárgyalások gyorsabb véglegesítésére való tekintetből felhívom a törvényhatóságot, hogy oly

Next