Borsod - Miskolci Értesítő, 1891 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1891-01-01 / 1. szám

táján az egri járásban számosabb kanyaró észlel­­tetett. A dyptheritis és a cronpas toroklob az egri járásban 10 gyermeken mutat­kozott , de Ózdról csak 1, Bolyokról 1, Mező­­csáthról 2 és így mind a három járásból 14 eset lett ismeretes. A kökhurutban csak Alacskán szen­vedett néhány gyermek. Az arczorbáncz csak az egri járás­ban figyeltetett meg nagyobb számban. Bujakóros beteg az egri járásból 5, az ózdi járásból 4 jelentetett be. Ezek gyógyke­zelés alatt állnak. A trachomás szembetegség a szendrői járás Szendrőlád helyiségében kutattatott fel a járás- és körorvos által, kik itt házról-házra járva, az összes lakosságot vizsgálták. A bajt csakis czigányok között találták elterjedve, a­kik között számosabb közhártyaláb is fedeztetett fel. Ezen betegek az egészségesektől elkülöníttettek és gyógykezelés alá vétettek. A tüdőgümőkór a megelőző hóna­pokhoz képest valamivel nagyobb számmal van kitüntetve a halálokok kimutatásában. A typhus (bélhagymáz) szeptemberben szórványosan jelentkezett a mo­csáthi és a szent­­péteri járásokban. Ezen utóbbiban ugyanazon községekben lépett fel ismét, hol az tavaly is uralkodott, így Tardonán 4, Bótán 2, Velezden 2, Nekézsenyen 1 , összesen 9 megbetegedés je­gyeztetett fel. Októberben ez a betegség Neké­zsenyen 3-mal szaporodván, az egész összeg 12-re rúgott. Ezen betegek állítólag mind felgyógyultak, a­mi a kórnak rendkívül enyhe természetére vallana. Szeptember, október és novemberben a hagymáz a szendrői járásnak is több községében lépett fel; szám szerint 80 megbetegedés észlel­­tetett. Nevezetesen a sápi pusztán (Edelény szom­szédságában) 4, Balajton 7, Damokon 5, Szend­­rőben 5, Viszlón 4, Szalonnán 2, Rakacza Szentén 2, Debrétén 1. Az egész járásban fel­jegyzett typhusz betegek száma tehát 30, a halá­lozás pedig 6 lévén, a halálozásnak százaléka 20% ot tesz. A helyszínen megjelenvén, és a kór állása felől magamnak a kellő felvilágosítást megsze­rezvén, a betegségnek elfojtása czéljából — te­kintve a kórnak terjeszkedési útjait — ezeknek megfelelő intézkedéseket tartottam szükségesek­nek, a­melyeket írásban foglalva a t. járási fő­szolgabíró úrnak azon megkereséssel adtam át, hogy azoknak megismerhetését és pontos keresz­tülvitelét a községi elöljáróknak szigorú köteles­ségévé tegye. Nem érhetem be a járványoknak egyszerű bejelentésével. Ennél fontosabbnak tartom, hogy az ezek ellen irányítandó, a szokásos eljárástól lényegesen eltérő, és ennél meggyőződésem sze­rint, czélszerűbb orvosrendőri intézkedéseket, habár csak körvonalazva is, tisztelettel beter­­jeszszem. Nem szabad elhallgatnom, hogy majdnem valamennyi járványos betegségnél az orvosrend­őri intézkedések alkalmával rendesen nem szokás azt kérdezni, hogy sajátképen mit kell az egyes járványoknál desinficiálni ? — pedig ez a cardi­­nális kérdés, hanem elégségesnek tartják, ha min­den körülmények között és minden megkülön­böztetés nélkül a carbolsavat vagy ennek vala­melyik praeparátumát elhintik, abban a meggyő­ződésben, hogy ez majd megteendi a magáét, a­mikép az orvosrendőri szakközeg is azt hiszi, hogy ezzel már ő is megtette a magáét! Mindenek­előtt tisztában kell lennünk arra nézve, hogy az egyes járványoknál ezeknek fer­tőző csírája milyen uton jut el az állati szerve­zetbe és ennek melyik szervét támadja meg kü­lönösen ; másodszor pedig arra nézve, hogy milyen útón hagyja el a testet, milyen közegnek közvetítése által kerül az ismét vissza az ember vagy más állat testébe ? Ezen körút nem egyforma minden egyes ragályos betegségnél, ennélfogva a desinfectió tárgyai se­­hetnek egyformák. (Folytatása következik.) Tervek és nézetek az új év haj­nalán. Azoknak, akik a közigazgatással bárminemű kapcsolatban állnak, egy fon­tos kérdéssel több okuk van most az el­mélkedő és fürkésző találgatásra a fe­lett : várjon mit hoz az új esztendő ? ! A közigazgatás nagy átalakulásá­nak kérdése úgy­szólván a levegőben van. Első­sorban maga a tárgy tolako­dik elsőrendű kérdés gyanánt, mivel el­jutott az érettség azon fokára, a­hol — mint érett búza-kalász — önként felhívja a kaszás figyelmét, hogy rajta ama fon­tos átalakító munkájat végrehajtassák, mi, ha nem történnek, rothadásnak, szét­hullásnak, megsemmisülésnek kellene be­következnie. Másodsorban első­rendű kérdéssé tette a dolgot az ország gaz­dája, a kormány, a­mely a közvélemény figyelmeztető szavát átérezve és átértve, terveket csinál a jövőre, hogy mielőtt az első kaszavágást tenné az ért kalászok soraiba, tisztában legyen a teendőkkel, sőt tisztázza azt a község szemei előtt is, vájjon minő kenyér lesz az, amit az új búzából sütni akar. Nem lévén kellően beavatva a kor­mány terveibe, nekünk csak a találgatás szerepe jutott osztályrészül: mit hoz a közigazgatás dolgában ezen megnyílt új esztendő. Mert, hogy hoz valamit, ez egyszer tény. Mondjnk, hogy a kérdés már magában véve is az explosióig te­lítve van s még akkor is történie kell valaminek, nézetünk szerint, ha a kor­mány az átalakulás kérdésében semmi előkészületet nem tett volna. Úgy, de tett. Tudjuk, hogy a kormányelnök fiók­jában mélyreható tanácskozások, bő ta­pasztalatok és lelkiismeretes hosszas ta­nulmány anyaga van felhalmozva. Az első harangkondulás, mely jelezni fogja a munka kezdetét, nemsokára, talán már a legközelebbi napokban, hallatszani fog. Ránk nézve most már csak az a legfon­tosabb, hogy mily irányban és mily tar­talommal fognak a reform munkálatok megindulni. Vannak ugyan jelek, a­melyek a kormány szándékának körvonalait mu­tatják, de ezek csak általános körvona­lak, a­nélkül, hogy a tárgy eleje és vége határozottan felismerhető lenne. Némelyek azt tartják, hogy teljes lehetetlenség a közigazgatás reformálá­sát másutt kezdeni, mint alul, vagyis a községeken. Ha a kormány nem ezt te­szi, akkor — úgymond — azon bolond építész módjára jár el, aki a ház fedelén akarta az építést kezdeni. Mások ismét azt vélik, hogy a köz­­igazgatás reform munkálatát nem lehet hasonlítani az épülő házhoz, és hogy fe­lül kezdve a reformot, csak oly jó, csak oly bölcs munkálat lehet. Határozottabb jelek vallanak arra, hogy a munkálat egyszerre széles körben fog megindulni, mely t. i. a vármegyéket, járásokat rendezi, administratióját és hi­vatali pragmatikáját megállapítja, végez az árvaügyek mikénti ellátásával, vala­mennyi közigazgatási ágat szerves össze­függésbe kapcsol s csak épen a községet hagyja ki a reform munkálatokból. Ha igy áll a dolog, — a­minthogy na­gyon valószínű, hogy így áll — a kormány munkája nem tekinthető rossz munká­nak, sőt tekintve, hogy javítás alá épen azon kérdések vannak felvéve, a­melyek legsürgősebben igénylik az átalakítást, és hogy a felölelt kérdések között mégis ott van a közigazgatásnak — egy-kettő híján — valamennyi fontos kérdése, és tekintettel különösen arra, hogy a köz­ségi szervezet jelen alakjában a követel­ményeknek megfelel és csak az ellenőr­zés és kiviteli eszközök bővítésére lehet szükség, azt hisszük, hogy a kormány ha­tározottan jó munkát végez. A községi szervezet bárminő át­alakulás mellett sem lehet, nézetünk sze­rint, más jövőre sem, mint a mostani, meg­jegyezve, hogy ez állításunk különösen az alapelvekre vonatkozik. Nem lehet szó más községi szervezetről, ha az auto­­nómiával teljesen szakítani nem aka­runk. A községi képviselőtestületeknek ugyanis meg kell maradniok, mint az au­­tonomikus kormányzat biztosítékainak és kifejezéseinek és mellettök ott kell államok a végrehajtó közegeknek: a jegyzőnek, birónak, esetleg rendőrkapi­tánynak, községi orvosnak stb., melyek­nek bárminő szervezetben sem lehet más teendőjük, mint a közigazgatás érdekeit szolgálni s az állam nagy feladatait utolsó fokon teljesíteni, végrehajtani. Hogy a közigazgatás emez egyedei, melyek az ostorcsapót képezik, választás, vagy ki­nevezés útján jutnak-e hivatalukhoz, az egyelőre különbséget nem tesz, különben is egy részük az állam érdekeinek meg­óvása czéljából már­is a kinevezés útján jutottak hivatalukhoz, a jegyzők a holtig való választás által szintén bizonyos füg­getlenségi garantiát élveznek s más ré­szük jövőre sem képzelhető máskép, mint az autonmikus testület kifejezése gyanánt. Némelyek úgy állítják fel a czélba­­vett reform­munkálatok képét, mint va­lami elképzelhetetlen súlyos, bonyolult és csak évek hosszú során megoldható nagy kérdést. Igaz, hogy nagy és széles a mező, melyen csapásokat kell vágnunk, de egyátalán nem olyan, hogy magunkat keletelni ne lehessen s még kevésbé olyan, hogy ha jól tájékoztuk magunkat, a munkálatot aránylag rövid idő alatt el ne végezhessük. Minden a végrehajtó eszközöktől függ. Föltesszük, hogy a gazda, midőn terveit megcsinálta, a kivihetőség elé a jó s elégséges eszközöket elsőrendű té­nyezőként tette. A község felett közvetlenül álló já­rási szervezet, ha a kormány terveiből kiszivárgott, némely dolgokat szabad reá­lis értékűeknek vennünk, jól van kom­binálva. A vármegyei szervezet a maga tanácsaival, közigazgatási bizottságával, autonóm testületével bár alakjában vilá­gosnak és tetszetősnek látszik, működé­séről előlegesen nem merünk véleményt nyilvánítani. Mintha előre éreznénk az új csizma nyöszörgését, mely itt is tör, ott is szerű­, a lépése sem biztos. Lehet, hogy a gyakorlat mihamar meg fogja adni a könnyű járást, ezt természetesen a laiku­sok előre felfogni se tudják; egy tiszta

Next