Borsod - Miskolci Értesítő, 1891 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1891-01-01 / 1. szám
táján az egri járásban számosabb kanyaró észleltetett. A dyptheritis és a cronpas toroklob az egri járásban 10 gyermeken mutatkozott , de Ózdról csak 1, Bolyokról 1, Mezőcsáthról 2 és így mind a három járásból 14 eset lett ismeretes. A kökhurutban csak Alacskán szenvedett néhány gyermek. Az arczorbáncz csak az egri járásban figyeltetett meg nagyobb számban. Bujakóros beteg az egri járásból 5, az ózdi járásból 4 jelentetett be. Ezek gyógykezelés alatt állnak. A trachomás szembetegség a szendrői járás Szendrőlád helyiségében kutattatott fel a járás- és körorvos által, kik itt házról-házra járva, az összes lakosságot vizsgálták. A bajt csakis czigányok között találták elterjedve, akik között számosabb közhártyaláb is fedeztetett fel. Ezen betegek az egészségesektől elkülöníttettek és gyógykezelés alá vétettek. A tüdőgümőkór a megelőző hónapokhoz képest valamivel nagyobb számmal van kitüntetve a halálokok kimutatásában. A typhus (bélhagymáz) szeptemberben szórványosan jelentkezett a mocsáthi és a szentpéteri járásokban. Ezen utóbbiban ugyanazon községekben lépett fel ismét, hol az tavaly is uralkodott, így Tardonán 4, Bótán 2, Velezden 2, Nekézsenyen 1 , összesen 9 megbetegedés jegyeztetett fel. Októberben ez a betegség Nekézsenyen 3-mal szaporodván, az egész összeg 12-re rúgott. Ezen betegek állítólag mind felgyógyultak, ami a kórnak rendkívül enyhe természetére vallana. Szeptember, október és novemberben a hagymáz a szendrői járásnak is több községében lépett fel; szám szerint 80 megbetegedés észleltetett. Nevezetesen a sápi pusztán (Edelény szomszédságában) 4, Balajton 7, Damokon 5, Szendrőben 5, Viszlón 4, Szalonnán 2, Rakacza Szentén 2, Debrétén 1. Az egész járásban feljegyzett typhusz betegek száma tehát 30, a halálozás pedig 6 lévén, a halálozásnak százaléka 20% ot tesz. A helyszínen megjelenvén, és a kór állása felől magamnak a kellő felvilágosítást megszerezvén, a betegségnek elfojtása czéljából — tekintve a kórnak terjeszkedési útjait — ezeknek megfelelő intézkedéseket tartottam szükségeseknek, amelyeket írásban foglalva a t. járási főszolgabíró úrnak azon megkereséssel adtam át, hogy azoknak megismerhetését és pontos keresztülvitelét a községi elöljáróknak szigorú kötelességévé tegye. Nem érhetem be a járványoknak egyszerű bejelentésével. Ennél fontosabbnak tartom, hogy az ezek ellen irányítandó, a szokásos eljárástól lényegesen eltérő, és ennél meggyőződésem szerint, czélszerűbb orvosrendőri intézkedéseket, habár csak körvonalazva is, tisztelettel beterjeszszem. Nem szabad elhallgatnom, hogy majdnem valamennyi járványos betegségnél az orvosrendőri intézkedések alkalmával rendesen nem szokás azt kérdezni, hogy sajátképen mit kell az egyes járványoknál desinficiálni ? — pedig ez a cardinális kérdés, hanem elégségesnek tartják, ha minden körülmények között és minden megkülönböztetés nélkül a carbolsavat vagy ennek valamelyik praeparátumát elhintik, abban a meggyőződésben, hogy ez majd megteendi a magáét, amikép az orvosrendőri szakközeg is azt hiszi, hogy ezzel már ő is megtette a magáét! Mindenekelőtt tisztában kell lennünk arra nézve, hogy az egyes járványoknál ezeknek fertőző csírája milyen uton jut el az állati szervezetbe és ennek melyik szervét támadja meg különösen ; másodszor pedig arra nézve, hogy milyen útón hagyja el a testet, milyen közegnek közvetítése által kerül az ismét vissza az ember vagy más állat testébe ? Ezen körút nem egyforma minden egyes ragályos betegségnél, ennélfogva a desinfectió tárgyai sehetnek egyformák. (Folytatása következik.) Tervek és nézetek az új év hajnalán. Azoknak, akik a közigazgatással bárminemű kapcsolatban állnak, egy fontos kérdéssel több okuk van most az elmélkedő és fürkésző találgatásra a felett : várjon mit hoz az új esztendő ? ! A közigazgatás nagy átalakulásának kérdése úgyszólván a levegőben van. Elsősorban maga a tárgy tolakodik elsőrendű kérdés gyanánt, mivel eljutott az érettség azon fokára, ahol — mint érett búza-kalász — önként felhívja a kaszás figyelmét, hogy rajta ama fontos átalakító munkájat végrehajtassák, mi, ha nem történnek, rothadásnak, széthullásnak, megsemmisülésnek kellene bekövetkeznie. Másodsorban elsőrendű kérdéssé tette a dolgot az ország gazdája, a kormány, amely a közvélemény figyelmeztető szavát átérezve és átértve, terveket csinál a jövőre, hogy mielőtt az első kaszavágást tenné az ért kalászok soraiba, tisztában legyen a teendőkkel, sőt tisztázza azt a község szemei előtt is, vájjon minő kenyér lesz az, amit az új búzából sütni akar. Nem lévén kellően beavatva a kormány terveibe, nekünk csak a találgatás szerepe jutott osztályrészül: mit hoz a közigazgatás dolgában ezen megnyílt új esztendő. Mert, hogy hoz valamit, ez egyszer tény. Mondjnk, hogy a kérdés már magában véve is az explosióig telítve van s még akkor is történie kell valaminek, nézetünk szerint, ha a kormány az átalakulás kérdésében semmi előkészületet nem tett volna. Úgy, de tett. Tudjuk, hogy a kormányelnök fiókjában mélyreható tanácskozások, bő tapasztalatok és lelkiismeretes hosszas tanulmány anyaga van felhalmozva. Az első harangkondulás, mely jelezni fogja a munka kezdetét, nemsokára, talán már a legközelebbi napokban, hallatszani fog. Ránk nézve most már csak az a legfontosabb, hogy mily irányban és mily tartalommal fognak a reform munkálatok megindulni. Vannak ugyan jelek, amelyek a kormány szándékának körvonalait mutatják, de ezek csak általános körvonalak, anélkül, hogy a tárgy eleje és vége határozottan felismerhető lenne. Némelyek azt tartják, hogy teljes lehetetlenség a közigazgatás reformálását másutt kezdeni, mint alul, vagyis a községeken. Ha a kormány nem ezt teszi, akkor — úgymond — azon bolond építész módjára jár el, aki a ház fedelén akarta az építést kezdeni. Mások ismét azt vélik, hogy a közigazgatás reform munkálatát nem lehet hasonlítani az épülő házhoz, és hogy felül kezdve a reformot, csak oly jó, csak oly bölcs munkálat lehet. Határozottabb jelek vallanak arra, hogy a munkálat egyszerre széles körben fog megindulni, mely t. i. a vármegyéket, járásokat rendezi, administratióját és hivatali pragmatikáját megállapítja, végez az árvaügyek mikénti ellátásával, valamennyi közigazgatási ágat szerves összefüggésbe kapcsol s csak épen a községet hagyja ki a reform munkálatokból. Ha igy áll a dolog, — aminthogy nagyon valószínű, hogy így áll — a kormány munkája nem tekinthető rossz munkának, sőt tekintve, hogy javítás alá épen azon kérdések vannak felvéve, amelyek legsürgősebben igénylik az átalakítást, és hogy a felölelt kérdések között mégis ott van a közigazgatásnak — egy-kettő híján — valamennyi fontos kérdése, és tekintettel különösen arra, hogy a községi szervezet jelen alakjában a követelményeknek megfelel és csak az ellenőrzés és kiviteli eszközök bővítésére lehet szükség, azt hisszük, hogy a kormány határozottan jó munkát végez. A községi szervezet bárminő átalakulás mellett sem lehet, nézetünk szerint, más jövőre sem, mint a mostani, megjegyezve, hogy ez állításunk különösen az alapelvekre vonatkozik. Nem lehet szó más községi szervezetről, ha az autonómiával teljesen szakítani nem akarunk. A községi képviselőtestületeknek ugyanis meg kell maradniok, mint az autonomikus kormányzat biztosítékainak és kifejezéseinek és mellettök ott kell államok a végrehajtó közegeknek: a jegyzőnek, birónak, esetleg rendőrkapitánynak, községi orvosnak stb., melyeknek bárminő szervezetben sem lehet más teendőjük, mint a közigazgatás érdekeit szolgálni s az állam nagy feladatait utolsó fokon teljesíteni, végrehajtani. Hogy a közigazgatás emez egyedei, melyek az ostorcsapót képezik, választás, vagy kinevezés útján jutnak-e hivatalukhoz, az egyelőre különbséget nem tesz, különben is egy részük az állam érdekeinek megóvása czéljából máris a kinevezés útján jutottak hivatalukhoz, a jegyzők a holtig való választás által szintén bizonyos függetlenségi garantiát élveznek s más részük jövőre sem képzelhető máskép, mint az autonmikus testület kifejezése gyanánt. Némelyek úgy állítják fel a czélbavett reformmunkálatok képét, mint valami elképzelhetetlen súlyos, bonyolult és csak évek hosszú során megoldható nagy kérdést. Igaz, hogy nagy és széles a mező, melyen csapásokat kell vágnunk, de egyátalán nem olyan, hogy magunkat keletelni ne lehessen s még kevésbé olyan, hogy ha jól tájékoztuk magunkat, a munkálatot aránylag rövid idő alatt el ne végezhessük. Minden a végrehajtó eszközöktől függ. Föltesszük, hogy a gazda, midőn terveit megcsinálta, a kivihetőség elé a jó s elégséges eszközöket elsőrendű tényezőként tette. A község felett közvetlenül álló járási szervezet, ha a kormány terveiből kiszivárgott, némely dolgokat szabad reális értékűeknek vennünk, jól van kombinálva. A vármegyei szervezet a maga tanácsaival, közigazgatási bizottságával, autonóm testületével bár alakjában világosnak és tetszetősnek látszik, működéséről előlegesen nem merünk véleményt nyilvánítani. Mintha előre éreznénk az új csizma nyöszörgését, mely itt is tör, ott is szerű, a lépése sem biztos. Lehet, hogy a gyakorlat mihamar meg fogja adni a könnyű járást, ezt természetesen a laikusok előre felfogni se tudják; egy tiszta