Borsod - Miskolci Értesítő, 1892 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-07 / 1. szám

B O RS OD. HESKQLeXI ÉETIElTé. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Miskolcz, 1892 január 7. 1-SO SZR,m. Huszonhatodik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. BEIKTATÁSI DÍJ : Helyben és vidékre: Fél évre . .... 2 írt—kr. Egész évre ...................4 » — » Rendkivülileg: Negyed évre .... 1 frt 20 kr. Nyílt-tér sorja ... » 2ö kr Előlegeden fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők Egyes számok kaphatók Falkenstein Sománál (szinház épületben), Groszman Jágónál a Széchényi-utczán és a kiadóhivatalban : Nagy-Hunyad-utcza 58. sz. Felhívás előfizetésre ! Az 1892-ik év megnyíltával lapunk 26-ik, évfolyamába lép. Tehát ez év végével betölti életének teljes 25-ik évét. Testületek, intézmények és emberek szokás szerint szívesen megragadnak egy ilyen alkalmat arra, hogy egy jubileumi ünnepet csapjanak, sokszor méltán, sokszor méltatlanul. Az érdem határozza meg; mert csak az érdemnek van joga jubilálni, s az elismerés hangjait maga iránt felhívni. Hogy van-e joga erre egy lapnak, mely 25 éven keresztül anny i megtámadtatás, gyanúsítás és minden kigondolható bántalmak között, kedvet nem veszítve szolgálta a közönséget és a legfőbb czélt: az igazságot, azt olvasó közönségünkre bízzuk. Mégis mi e nevezetes alkalmat nem akarjuk felhasz­nálni arra, hogy zajjal, kihívókig ünnepeljünk, Átlépünk a határkövén is nagyobb felindulás nélkül, csupán arra vi­gyázva, hogy irányt ne téveszszünk, Egyetlen jutalom, mit ez alkalommal várunk az, hogy a közönség legalább benső- leg elismerje, hogy csekély szerepünket a társadalomban betöltöttük. És miután reméljük, hogy az elismerés ezen érzete él olvasóinkban, bizalommal várjuk előfizetéseiknek meg­újításéit és újakkal való szaporítcisái. Ebben a reményben maradtunk Miskolczon, 1891. decz. 21. A. »Borsoda szerkesztősége és kiadó-hivatala. jegyei hivatalos közlemények, 19458. a. i. 1891. Versenytárgyalási hirdetmény. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottsága a f. évi deczember 15-én s folytatva tartott közgvűlésében 186. sz a. hozott határo­zatával a zsadányi Tárczahidra engedélyezett vámszedési jognak a jövő 1892. évi február 1-től számított három egymásután következő évre való bérbeadását rendelvén el, a bérbevételre vo­natkozó ajánlatok benyújtására ezennel zárt aján­lati versenytárgyalást hirdetek. A tárgyalás az 1892. évi január 15-én, délelőtt 10 órakor fog Kassán az alispáni ható­ságnál megtartatni A vámdijtételeket és a vámfizetés alól való mentességeket tartalmazó engedélyokirat, nem­különben a bérleti föltételek, a hivatalos órák alatt a vármegye irattárában tekinthetők meg. Felhívom a bérleni szándékozókat, hogy lepecsételt Írásbeli ajánlataikat, melyekben kife­jezés adandó annak, hogy az ajánlattevő az en­gedélyokiratot és a föltételeket ismeri s ezeknek magát aláveti, a megajánlott évi bérösszeg 10 %- nak megfelelő bánatpénzzel a tárgyalás napjának délelőtti 10 óráig az alispáni hatóságnál nyújt­sák be. Kelt Kassán, 1891. deczember 24-én. Az alispán helyet: Hammersberg főjegyző. 8573. sz. ai. 1892. Borsodvármegve alispánjától. Ezen hirdetmény a «Borsod* czimű hív. lapban közze'tétetik. Miskolcz, 1892. január 2. Melczer Gyula, alispán. A gazdasági cselédség újéve. Aki a múlt napokban az újév első napját közvetlenül megelőző, vagy kö­vető napokban az országúton megfordult, nem ritkán egész karavánját láthatta a felpakolt szekereknek, a melyek ide-oda, minden tájék felé lassan döczögve üget­tek. A szekerek megvannak rakva min­dennemű dolgokkal, amelyek egy szegé­nyes háztartásnál előfordulnak. Kopott, szegényes, töredezett bútordarabok, raj­tok nagyon is élénkjeiéi a gyakori köl­tözködésnek, egymás tetejébe jól-rosszúl összehányva; közte ágynemű, baromfi ketrecz, ezeken felül vedlett, szellős öltö­nyökbe pólyáivá egy pár siró gyermek, a szekér-lőcshöz egy sovány tehénke kö­tözve, ezután egy pár rívó malacz s a szekér körül egy férfi és egy asszony dideregve és mindezt a száz felé hullani készülő és futni akaró fárgyat és állatot fogdosva, kötözgetve hajszolva. Ez a gazdasági cselédek újévi köl­tözködésének képe. Mikor mások meleg szobában, fűtött kályha mellett élvezik a téli nyugalom kényelmét, ezek kiűzve a hideg téli időbe, a vigasztalan semmiségbe, járják a távoli országutakat. Mig mások kará­csony estéjén a családi boldogság meleg hajlékában meggyujtogatják az ünnepi örömek apró gyertyácskáit, addig ezek­nek homlokára a gond sötét fellege bo­rul, azon gondé, hogy a közelgő újévkor hogyan fognak elhurczolkodni, mily csa­pás várja testi egészségüket és mily pusztulás kevésből álló vagyonkájukat. Valóban valahányszor látjuk e sze­gény embereket hidegtől elcsigázott test­tel és gondtól elborult lélekkel, lehetet­len, hogy a részvét érzete irántuk lei­keinkben fel ne ébredjen. Pedig ők sze­gények nem is panaszkodnak. Ők egy rósz szokás hatalma alatt állva, nagyon természetesnek találják, hogy újévkor hidegben, szélben és sokszor igen messze utakra mindenükkel, a mijök van, utaz- niok kell, de érzik leikökben a helyzet sanyarúságát, érzik a kárt vagyonúkban és testük egészségében és különösen ez utóbbiban, mert a szegény embernek a jó egészség mindene, ha ez nincs, meg­hal éhen ő és családja. A mai kor méltán nevezhető a hu­manizmus korszakának. Sok esetben túl­zásba is csap a humanizmus terén, olya­nokat követelvén némely osztály és egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék