Borsod - Miskolci Értesítő, 1896 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1896-01-01 / 1. szám
Miskolcz, 1896. január 1. 1-ső szám. Harminczadik évfolyam. BORSOD. miskolczi értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlöny Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIUTATÁSI DÍJ Helyben és vidékre: Fél évre.........................2 írt—kr. Egész évre....................4 » — » Rendkivülileg: Negyed évre . . . . 1 írt 20 kr. Nyilt tér sorsa ... .25 kr. Előlegesen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Bélyegdíj: minden hirdetéstől 30 kv, melyek a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hunyad-utcza 58. (Megyei hivatalos közlemények. 336. Borsodvármegye közigazgatási bizotterde 95- sagától. Az uj erdei érték és árszabályzat életbeléptetése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 91385/895. számú rendeletével jóváhagyja a Borsod vármegyét megilletőleg újonnan készített erdei érték és árszabályzatot. Határozat: Fenti miniszteri rendeletből kifolyólag a földmivelésügyi m. kir. miniszter által 3131/87. sz. alatt jóváhagyott s eddig érvényben volt erdei érték és árszabályzat vármegyénk egész területére nézve 1895. évi decz. hó 31-ik napjának leteltével hatályon kivül helyeztetik, midőn is helyébe az 1879 évi XXXI. t.-cz. 85. §-a értelmében a földmivelésügyi m. kir. miniszter által 91385/95. szám alatt jóváhagyott uj erdei érték és árszabályzat érvénye 1896. évi január hó 1. napján életbe lép. A megyebeli összes járási főszolgabírók utasíttatnak, hogy az 1879. évi XXXI. t.-czikk értelmében hozzájuk utalt erdei kihágási esetek elbírálásánál, 1896. évi január hó 1. napjától kezdve, ezen uj erdei érték és árszabályzatban foglalt tételeket vegyék alapul, elrendelvén egyúttal, miszerint a járási főszolgabírók a járásuk területén levő kis és nagyközségekben alkalmazott bírókat is ilyen értelemben utasítsák, s hogy ezen új erdei érték és árszabályzat életbeléptetését járásuk területén szabályszerűen, mégpedig haladéktalanul közhírré tegyék. Az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó összes megyebeli erdőbirtokosok a jelen határozatnak külön-külön való kiadása mellett, a megyebeli magán erdőbirtokosok pedig a megyei hivatalos lap utján értesittetnek, hogy az uj erdei érték és árszabályzatnak 11 példánya az előállítási költségnek vagyis 20 krajczárnak beküldése mellett ezen közigazgatási erdészeti bizottság jegyzője által megküldetni fog. Kelt Miskolczon, 1895. decz. hó 9-én. Lévay József, alispán-elnök 13321. szám Borsodvármegye alispánjától. al. 95. Alábbi rendelet a »Borsod k cz. hiv. lapban közzététetni rendeltetik. Miskolcz, 1895. decz. 17. Lévay József, alispán, 85051. sz. Magyar kir. belügyminiszter. V. b. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Folyó évi 81,945. szám alatt kiadott rendeletemmel a lőfegyvereknek és lőszereknek Abyssiniába való kivitelét megtiltottam. Ezen rendeletem kiegészítéséül értesítem a törvényhatóságot, hogy azon terület, amelyre a lőfegyverek és lőszerek kivitele tilos, a keletafrikai tengerpartnak azon részét képezi, mely északon az erytai gyarmatnál kezdődik és kelet-afrikai olasz birtokok délpontjáig terjed, tehát magában foglalja a tengerpart azon részét, mely a Tokártól délre, egészen a kis-maju melletti Juba torkolatáig terjed. Budapesten, 1895. évi november hó 15. A miniszter helyett: Latkóczy Ferencz, államtitkár. (gém hivatalos rész, Uj évkor. Azon a melankholikus hangulaton kivül, mely ilyenkor megszokta lepni az érző és gondolkozó embert, rendesen egy másik, s amainál erősebb »hangulat is beköszönt hozzánk az újévkor. Ez az újévi köszöntések nyomasztó társadalmi törvénye által előidézett speciális újévi hangulat. Azon érzés, amelyben mindnyájan vergődünk ilyenkor, amelytől szabadulni nem tudunk, mert lefog, rabjává tesz a megszokás, a társadalmi törvényesség, illem stb. erejénél fogva, amelyben tudjuk, hogy adnunk és vennünk kell számtalan gratulációkat, amelyről tudjuk, hogy azoknak meg kell lenniök, mint a meghalásnak. Mert mindenféle gratulációk között, melyeknek ugyancsak bővében vagyunk, a legelterjedtebb, legáltalánosabb s tegyük hozzá: a legtörvényszerűbb, az új évi, mely már valóságos társadalmi nyűggé változott. Nem említve azt a sok ajándékot, melyet e napon szét kell osztanunk, atársaságban élő ember ilyenkor százával küldi szét az üdvözlő iratokat. Ügyvédek, orvosok, kereskedők, sőt más állású egyének is, külön e czélra nyomtatnak névjegyeket és fő a fejük erősen, hogy valaki, aki arra bármiképen igényt tarthat, a megtiszteltetésből ki ne maradjon. Az újévi gratuláczió szokása, amint azt történeti adatok bizonyítják, nagyon régi. Voltak már az ókorban bizonyos időpontok, melyeket az emberek egymás üdvözlésére alkalmul használtak fel, habár emez időpontok akkor nem voltak is az évforduló napjai, így például a keresztyénség régi korszakában a karácsony és húsvét ünnepek voltak a legkedveltebb köszöntési napok. Azonban Nyugat-Európában századok óta az új év állott már legelőt e tekintetben, s a diplomatáktól kezdve, akik a III. Napóleon által meghonosított szokásnak hódolva, e napot tüntették ki mindenek felett, a köznépig, mindenfelé, a népek minden rétegében divattá lett az üdvözölgetés e napon inkább, mint ünnep, vagy névnapokon. A középkorban az év kezdete nem volt mindig a mai új év napjával ugyanegy, ellenkezőleg több új év* napja volt, s ezek között ott volt a mostani január elseje is, — de természetesen üdvözlet tekintetében jelentősége mindeniknek ugyanaz volt. Nagyon régi tehát az újévi üdvözlés szokása s bizonyára épen azért, mert régi, bizonyos törvényszerűség jellegével és erejével bír. Az emberek a saját maguk által felvett szokás követésében nagyon konservatívok. Ám az ellen senkinek nem lehet szava, hogy az emberek valamely szokásnak tartósan hódolnak, főkéntha ez a szokás gyöngéd ezélzatu s a keresztyénség legfelségesebb tanának a felebaráti szeretetnek gyakorlását tűzte ki czélul. De nyűggé válik és gyűlöltté lesz ez is, mint minden, amit túlhajtanak. Azért voltak már régen is bizonyára, habár az újévi üdvözlés szerfölöttiségéről adataink nincsenek, ma azonban már bizonyosan vannak sokan, akik e társadalmi szokás igája alatt és miatt erősen békételenkednek, jóllehet kevesen vannak, akik ezen érzésnek hangot ismernek adni. Úgy vannak ezzel is az emberek, mint minden divatos áramlattal, szűr alatt zúgolódnak ellene, de tettleg szakítani nem mernek vele, így hazánkban egy nagynevű államférfi küzdött még miniszterelnök korában e terhes formalitás ellen csekélyke hatással. Hogy mióta megszűnt miniszterelnök lenni, követői elmaradtak, sőt talán maga sem követi önönmagát, majdnem bizonyosra vehető. Nem is akarunk mi jelen czikkünkben olyan követeléssel előállani, hogy az emberek egyszerre hagyják abba az újévi üdvözlést különben alapjában véve dicséretes szokását, mert tudjuk, hogy lehetetlen, sőt nem is heves dolgot kívánnánk. Csupán szerföztiséget akarnánk korlátozni, s hatni a jó ízlésű emberekre, hogy ők viszont