Borsod - Miskolci Értesítő, 1896 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1896-01-01 / 1. szám

Miskolcz, 1896. január 1. 1-ső szám. Harminczadik évfolyam. BORSOD. mískolcxi értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalma hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlöny Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben és vidékre: Fél évre .........................2 írt—kr. Egész évre ....................4 » — » Rendkivülileg: Negyed évre . . . . 1 írt 20 kr. Nyilt-tér sorja ... »25 kr. BEIOTATÁSI DÍJ Előleg esen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melye» a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hunyad-utcza 58. (Megyei hivatalos közlemények. 336. Borsodvármegye közigazgatási bizott- erd> 95- ságától. Az uj erdei érték és árszabályzat életbe­léptetése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 91385/895. számú rendeletével jóváhagyja a Borsodvármegyét megilletőleg újonnan készített erdei-érték és árszabalyzatot. Határozat. Fenti miniszteri rendeletből kifolyólag a földmivelésiigyi m. kir. miniszter által 3131/87. sz. alatt jóváhagyott s eddig érvényben volt erdei érték és árszabályzat vármegyénk egész terüle­tére nézve 1895. évi decz. hó 31-ik napjának leteltével hatályon kivül helyeztetik, midőn is 1 helyébe az 1879 évi XXXI. t.-cz. 85. §-a értei- 1 méhen a földmivelésügyi m. kir. miniszter által 91385/95. szám alatt jóváhagyott uj erdei érték és árszabályzat érvénye 1896. évi január hó 1. napján életbe lép. A megyebeli összes járási főszolgabírók utasíttatnak, hogy az 1879. évi XXXI. t.-czikk értelmében hozzájuk utalt erdei kihágási esetek elbírálásánál, 1896. évi január hó 1. napjától kezdve, ezen uj erdei érték és árszabályzatban foglalt tételeket vegyék alapúi, elrendelvén egy­úttal, miszerint a járási főszolgabírók a járásuk területén levő kis és nagyközségekben alkalma­zott bírókat is ilyen értelemben utasítsák, s hogy ezen uj erdei érték és árszabályzat élet- beléptetését járásuk területén szabályszerűen, még pedig haladéktalanul közhírré tegyék. Az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó összes megyebeli erdőbirtokosok a jélen határozatnak külön-külön valő kiadása mellett, a megyebeli magán erdőbirtokosok pedig a megyei hivatalos lap utján értesittetnek, hogy az uj erdei érték és árszabályzatnak 1—1 példánya az előállítási költségnek vagyis 20 krajczárnak beküldése j mellett ezen közigazgatasi erdészeti bizottság j jegyzője által megküldetni fog. Kelt Miskolczon, 1895. decz. hó 9-én. Lévay József, alispán-elnök­13321. szám Borsodvármegye alispánjától. ai. 95. Alábbi rendelet a »Borsod* ez. hiv. lap­ban közzététetni rendeltetik. Miskolcz, 1895. decz. 17. Lévay József, alispán. 85051. sz. Magyar kir. belügyminiszter. V. b. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Folyó évi 81,945. szám alatt kiadott ren- deletemmel a lőfegyvereknek és lőszereknek Abyssiniába való kivitelét megtiltottam. Ezen rendeletem kiegészítéséül értesítem a törvényhatóságot, hogy azon terület, amelyre a lőfegyverek és lőszerek kivitele tilos, a kelet­afrikai tengerpartnak azon részét képezi, mely északon az erylhai gyarmatnál kezdődik és ke­let-afrikai olaszbirtokok délpontjáig terjed, te­hát magában foglalja a tengerpart azon részét, mely a Tokártól délre, egészen a kis-maju mel­letti Juba torkolatáig terjed. Budapesten, 1895. évi november hó 15. A miniszter helyett: Latkóczy Ferencz, államtitkár. (gém hivatalos rész, Uj évkor. Azon a melankholikus hangulaton kivül, mely ilyenkor megszokta lepni az érző és gondolkozó embert, rende­sen egy másik, s amannál erősebb »han­gulat* is beköszönt hozzánk az újévkor. Ez az újévi köszöntések nyomasztó tár­sadalmi törvénye által előidézett spe- cziális uj évi hangulat. Azon érzés, a melyben mindnyájan vergődünk ilyen­kor, amelytől szabadulni nem tudunk, mert lefog, rabjává tesz a megszokás, a társadalmi törvényesség, illem stb. erejénél fogva, amelyben tudjuk, hogy adnunk és vennünk kell számtalan gra- tulácziókat, amelyről tudjuk, hogy azok­nak meg kell lenniök, mint a meg- halásnak, Mert mindenféle gratulátiók között, melyeknek ugyancsak bővében vagyunk, a legelterjedtebb, legáltalánosabb s te­gyük hozzá: a legtörvényszerűbb: az uj évi, mely már valóságos társadalmi nyűggé változott. Nem említve azt a sok ajándékot, melyet e napon szét kell osztanunk, a »társaságban* élő ember ilyenkor százával küldi szét az üdvözlő iratokat. Ügyvédek, orvosok, kereskedők, sőt más állású egyének is, külön e czélra nyomtatnak névjegyeket és fő a fejők erősen, hogy valaki, aki arra bármiképen igényt tarthat, a meg­tiszteltetésből ki ne maradjon. Az újévi gratuláczió szokása, amint azt történeti adatok bizonyítják, nagyon régi. Voltak már az ó korban bizonyos időpontok, melyeket az emberek egy­más üdvözlésére alkalmul használtak fel, habár emez időpontok akkor nem ; voltak is az évforduló napjai. így pél­dául a keresztyénség régi korszakában a karácsony és husvét ünnepek voltak a legkedveltebb köszöntési napok. Azon­ban Nyugot-Európában századok óta az uj év állott már legelői e tekintet­ben, s a diplomatáktól kezdve, akik a III. Napóleon által meghonosított szo­kásnak hódolva, e napot tüntették ki mindenek felett, a köznépig, minden­felé, a népek minden rétegében divattá lett az üdvözölgetés e napon inkább, mint ünnep, vagy névnapokon. A kö­zépkorban az év kezdete nem volt mindig a mai uj év napjával ugyanegy, ellenkezőleg több uj év* napja volt, s ezek között ott volt a mostani január elseje is, — de természetesen üdvözlet tekintetében jelentősége mindeniknek ugyanaz volt. Nagyon régi tehát az újévi üd­vözlés szokása s bizonyára épen azért, mert régi, bizonyos törvényszerűség jel­legével és erejével bir. Az emberek a saját magok által felvett szokás köve­tésében nagyon konservativek. Ám az ellen senkinek nem lehet szava, hogy az emberek valamely szokásnak tartó­san hódolnak, főként |ha ez a szokás gyöngéd ezélzatu s a keresztyénség leg­felségesebb tanának a felebaráti szere­tetnek gyakorlását tűzte ki czélul. De nyűggé válik és gyülöltté lesz ez is, mint minden, amit túlhajtanak. Azért voltak már régen is bizonyára, habár az újévi üdvözlés szerfölöttiségéről ada­taink nincsenek, ma azonban már bi­zonyosan vannak sokan, akik e társa­dalmi szokás igája alatt és miatt erő­sen békételenkednek, jóllehet kevesen vannak, akik ezen érzésnek hangot is­mernek adni. Úgy vannak ezzel is az emberek, mint minden divatos áramlat­tal, szűr alatt zúgolódnak ellene, de tettleg szakítani nem mernek vele. így hazánkban egy nagynevű államférfi küzdött még miniszterelnök korában e terhes formalitás ellen csekélyke hatással. Hogy mióta megszűnt miniszterelnök lenni, követői elmaradtak, sőt talán maga sem követi önönmagát, majdnem bizonyosra vehető. Nem is akaruuk mi jelen czikkünk- aen olyan követeléssel előállani, hogy az emberek egyszerre hagyják abba az újévi üdvözlés — külömben alapjá- aan véve dicséretes szokását, — mert tudjuk, hogy lehetetlen, sőt nem is he- yes dolgot kívánnánk. Csupán szerfö- öttiségét akarnánk korlátozni, s hatni a jó ízlésű emberekre, hogy ők viszont

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék