Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-06 / 1. szám
Helyben és vidékre: Fél évre.........................2 frt—kr. Egész évre.................... » — » Rendkivülileg : Negyed évre .... 1 frt 31 kr. Nyilt-tér sorsa ... . 25 kr. Előlegesen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban .Nagy-Hanyad-utcza 58. Mt. Miskolcz, 1897. január 6.1-fő szám. Harminczegyedik évfolyam. BORSOD. MSKOLCZI ERVELLY. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAS . NEIOTATÁSIDÍJ : Bélyegdíj: minden hirdetéstől 30 kv. mely szintén előre fizetendő. Felhívás előfizetésre! Annak oka, hogy lapunk előfizetési felhívása csak most, a már beállott új esztendőben jelenik meg, az, hogy egészen a legutóbbi időig folytak a tárgyalások Borsod vármegye alispánja és lapunk képviselői között arra nézve, mely mód lenne legalkalmasabb, teljes érvényre emelni a hivatalos érdeket, mely e lap megjelenésénél főszerepet játszik s a mellett fenntartani lapunkat is legalább régi formájában és jelentőségében. Arról volt ugyanis szó néhány héttel ezelőtt, hogy a „Borsod“ egészen átváltozik hivatalos lappá, vagyis kizárólag Borsod vármegye közigazgatási érdekeinek fog szolgálni, közölvén a hivatalos rendeleteket, intézkedéseket, hirdetményeket stb. Úgy éreztük azonban, hogy nagy mulasztást, sőt hibát követnénk el, ha nem igyekeznénk 30 éves múlttal dicsekvő lapunkat megmenteni eme lényegi megsemmisüléstől. Éreztük, hogy egyebeket nem tekintve , legalább is kultúrtörténeti létjoga van e lapnak, mely harminc év alatt nevével és mindig higgadt, kibékítő irányával beleszőtte magát a közönség tudatába és szükségérzetébe. És ide sikerült megtalálnunk a módot, amely mellett lapunk nemcsak meg nem semmisül, hanem tágabb tért, erősebb cselekvési szabadságot nyer, hogy úgy mondjuk szárnyat, amelyek a hivatalos rendeletek tömegétől sokszor lenyomva valának, feloldódnak. A hivatalos érdekek, meg épen a legteljesebb kielégítésben részesülnek. Abban történt ugyanis megállapodás, hogy a hivatalos közlemények melléklet gyanánt fognak a laphoz csatoltatni. E melléklet jókora nagyságú könyvalak leend. Tisztán hivatalos közleményeket fog tartalmazni. E melléklet röpivei aztán év végén összegyűjtve beköthetők és ekként megőrzendők lesznek. Nagyobb tér mellett, nagyobb kedvvel is szólhatunk tehát ezután a társadalmi kérdésekhez, nem történhetvén meg az, hogy egynémely czikkünk megjelenését el kelljen odáznunk. Mindamellett lapunk irányában most is a régi higgadtságot fogjuk szem előtt tartani , pártállás izgalmaiba nem merülünk el. Bármely kérdést tisztán az igazság szempontjából, legbensőbb meggyőződésünk sugallata szerint tárgyalunk. És természetesen a vármegyei és városi élet körében előforduló, közlésre méltó események fogják figyelmünket legkiválóbban érdekelni, úgy, hogy a vidék is ezekről mindig alaposan lesz tájékoztatva. Nélkülözhetlen lesz lapunk a közigazgatási hivatalokon kívül, más hivataloknak is, de még inkább pénzintézeteknek, vállalkozóknak, kereskedőknek, iparosoknak stb , mert minden a közigazgatás körében előforduló hirdetmények, tehát a vállalati hirdetmények is,kavics szállításra, hídépítésre, ruházati, irodai ellátásra stb.) itt fognak megjelenni. És amellett természetesen a nem hivatalos kötelékben élő emberekre nézve sem közönyösek azok a kormányi és vármegyei rendeletek, melyek a hivatalos részben meg fognak jelenni. Hiszen nincs ember, akit a közigazgatás kérdései közelről ne érintenének, akár adminisztratív, akár rendőri, akár gazdasági természeteknél fogva. Mindamellett lapunk előfizetési ára marad a régi, vagyis évi árt, amelyért valóban sokat adunk. A hivatalos rendeleteket tartalmazó mellékletnek czíme lesz: „Borsodvármegye hivatalos értesítője“, melynek jelentőségéről, kézhezvételi módozatairól, kezeléséről stb. Borsodvármegye alispánjának az ezen első számban megjelenő rendelete intézkedik. Mindezek után bizalommal, de amellett a tisztán átlátott hivatás önérzetével is kérjük közönségünket, hogy lapunkat, mely életének 31-ik évfolyamába lép pártfogásába venni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Miskolczon, 1897 . évi január hó - án, A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy kis programm. Jó gazda év utolján számadást csinál bevételeiről és kiadásairól, hogy jövőre tájékozhassa magát. Ami fontos, sőt majdnem elengedhetlen teendője bármely foglalkozású embernek. De szintoly fontos, hogy év elején megállapítsuk azon év munkaprogrammját is, mert különben e nélkül tétova keresgélésben telik el az időnk és akkor kapkodunk, mikor már a dolog a körmünkre égett. Nem magunknak, hanem a közéletnek néhány kérdéséből akarunk az alábbiakban egy kis programmot öszszeállítani, mintegy figyelmeztetésképen az illetékes körök részére, jóllehet megvagyunk győződve arról, hogy azok a férfiak, akik vezérkednek közéletünk mezején, tisztában vannak teendőikkel, vagy legalább általános működési irányelveik megállapítják, de talán egy némely kérdés sürgősségéről és arról a nézetről, melylyel azt a közvélemény tekinti, nincsenek kellően tájékozva. A fontosak közt is a legfontosabbat vetjük fel mindjárt először a közegészségügy kérdésében. Nem mintha ezzel a dologgal sokat ne foglalkoznának, de nézetünk szerint nem eleget és nem is oly irányban, mint ahogyan mi azt szeretnénk. Mert hogy sokáig ne hímezzünk-hámozzunk — annak, hogy a közegészségügy még mai napig sem áll a megkívántató színvonalon, nem annyira a közegészségügyi személyzet csekély létszáma az oka, mint inkább az egészségügyi törvények és rendeletek végrehajtásának a lanyhasága, vagy még jobban mondva, nem időszerű beosztása. Nem azt akarjuk mi ezzel mondani, hogy a főszolgabirák, rendőrkapitányok nem dolgoznak, vagy hogy hiányzik náluk az erély. Ellenkezőleg — jól tudjuk — hogy igen sokszor annyi a dolguk, hogy a hajok szála sincs ki belőle, de — engedjenek meg — s ez így van mindenfelé — a közegészségügyet egyéb dolgunk mellett oly alárendelt természetűnek tekintjük. Voltaképen csak akkor foglalkozunk vele, mikor valami esemény felzavarja a csendet, pl. itt vagy ott valami járvány üti fel a fejét. Akkor aztán kapkodunk s nem is lehet mondani, hogy az utolsó pillanatban erélyesen is nem cselekszünk, csakhogy persze már későn. És amint természetesen megszűnt a járvány, megszűntnek tekintik az okot is a további őrködésre. Ez szerintünk nem jól van így. A közegészségügy praeventív rendszabályokat követel. Másként úgy járunk vele, mint az egyszeri ember aki verekedésben volt s jól el is rakták és csak otthon jutott eszébe, hogy neki is volt bot a kezébe, amelylyel üthetett volna. Az, hogy mik a közegészség fentartásának a feltételei, bölcsen meg vannak írva nemcsak orvosi könyvekben, hanem törvényekben és hatósági rendeletetekben is. Az is meg van írva, hogy