Borsod - Miskolci Értesítő, 1898 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-05 / 1. szám
Miskolcz, 1898. január 5. Helyben és vidékre: 2 frt—kr. 4 » — » Fél évre . Egész évre Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt d0 kr. Nyilt-tér sorsa ... » 25 kr ELŐFIZETÉSI ÁRAK BEIKTATÁSI DÍJ . Előlegeden fizetendő: Bélyegdij : Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. mely szintén előre fizetendő. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hunyad-utcza 58. 7 1-SŐ SZálH. Harminczkettedik évfolyam. BORSOD, ISKOLCX5 ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „Borsodmegyei gazdasági egylet" hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. f Felhívás előfizetésre. Fel kellett tűnnie olvasó közönségünk előtt annak, hogy lapunk ez utóbbi évben nemcsak külalakjára, hanem béltartalmára nézve is, mily előnyös átalakuláson ment keresztül. A vármegyei „Hivatalos Értesítő“ a maga mostani alakjában áthelyeztetvén a mellékletre, ahol minden egyébb dolog hozzákeverése nélkül, maga is mint már önálló közlöny szolgál a hivatalos érdekeknek, maga a főlap tisztán a közönségnek szenteli hasábjait és pedig kellő mértékben és határozottan, ki nem téve annak a régebben gyakori eshetőségnek, hogy a hivatalos közlemények nagyobb tömege úgyszólván minden egyébb közleményt kiszorított. Eme változás előnyössége és tetszetőssége abban nyilvánult, hogy lapunkat mind többen keresik fel azóta a szélből, hogy eszméiket a lap irányába eső dolgokról itt elmondhassák. Nyert tehát a lap változatosság, tartalom és erő dolgában. Úgy, hogy főként a gazdasági és tanügyi kérdések lapunk hasábjain beszéltetnek meg vármegyénk legkiválóbb szakértői által. Amire azonban mindig a legnagyobb súlyt helyeztük: a vármegye dolgairól szóló közlemények, gyűlések, tanácskozások stb. leírása, most még pontosabb, kimerítőbb és megbízhatóbb mint valaha, mindazért, mert ezek felvételére idővel és térrel rendelkezünk. Elmondhatjuk tehát, hogy a „Borsod“ a maga elé tűzött programmot betölti s jövőre még fejleszteni is fogja. Nagy előnyükre szolgál a lap előfizetőinek, hogy ugyanazon árért kapják egyszersmind a hivatalos értesítőt is, melyben pedig annyi közérdekű rendelet és tudósítás jelenik meg a leghitelesebb tartalommal, ami csaknem megbecsülhetlen dolog, bárminő foglalkozású is legyen valaki. Ily viszonyok között bátrak vagyunk felkérni a közönséget, hogy lapunkat tüzetesebb figyelmére méltatva a „Borsod“-ra, mely immár 32-ik évfolyamába lép, előfizetni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Miskolczon, 1897. év deczember hó. A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala, matlan és mégis »drága« kívánság az emberiség millióinak ajkairól! Hány derék görbült meg ez igéknek alázatos kimondása közben ? Hány büszke, öntelt mosoly felelt reá hasonló szavak kíséretében ? Hány marok nyúlt ki e stereotyp «jó kívánság« árának átvételéért ! Hány névjegy, hány levélpapír restelte magát emez »őszinte« kívánság igazságért ! És különösen hány ajkról hangzott el e kívánság csupa megszokásból, üresen, a szívnek minden hozzájárulása nélkül? ... A mindentudó Isten annak a megmondhatója! Ha öszszevetnénk a valódi szívből jövő kíván- t ságokat az érdek sugallt, vagy csak szokásból elmormogott kívánságokkal fel se lehetne számítani ennek töméntelenségét, míg amaz szégyenletesen kis számával elférne egy kis kunyhóban. Ez a kényszerű és főként biablonszerű játék a szív érzelmeivel, azok szivével, melyre hazug érzelmeket reáerőszakolni nem lehet, mert ha a körülményekkel megalkudó ész ellenkező nyilatkozatot sugall is az ajknak, az a szivet más irányba nem téríti, mondjuk, ez az utálatos biablonszerűség oly teherrel nehezedik ma már azokra a különben fehér holló ritkaságú emberekre, akik megbecsülik még az őszinte szót, hogy szinte szeretnének pinczébe bújni az új évi kívánságok járványos napjai alatt, hogy ne kelljen sem adni, sem venni ebből az álnok, hamis portékából. Avagy nem tapasztalta-e akárki közülünk, mily kelletlen, fanyar viszonzást kap egy-egy ilyen „jókívánságba“ csömörlött felebarátjától, ha alkalom nélkül, vagy kell vagy nem, előront, boldog újévével ? ! De bizony ! És mégis narczoljuk, koszpitáljuk ezt a jobb sorsra méltó igét annál dühösebben, mennél jobban belénk fészkeli magát a czivilizáczió. Bizony a társadalom, a nagy, az általános társadalom nem hallgat a józan észnek, még kevésbé a szívnek szavára. Jelszavuk után indul, divatot majmol, a legjobb esetben a rideg számítás alapjára helyezkedik. Boldog új évet! — ez annyit tesz a legtöbb embernél, hogy „jónapot!“ Ismerlek, tehát köszöntelek, mert ez úgy szokás, mert különben azt mondanád, hogy goromba és neveletlen vagyok. A másik nagy tömegnél annyit tesz, hogy »tartok tőled«, a harmadiknál, hogy »várok tőled valamit« és végül egy nagy csomó proletárnál annyit, hogy »adj valamit, de azonnal.« No ez az utolsó alakja a boldog új év kívánásának a legterhesebb, a legutálatosabb. Lépten-nyomon megtámadtatni ismeretlen toprongyoktól, akiket soha nem ismertünk, akik nekünksoha semmi szolgálatot nem tettek -és a szó szoros értelmében megsarczoltatunk a »boldog új év« nagyon kétes értékű kívánságának kopott nevében, ez már-már terhesebbé válik reánk nézve akármilyen cholera járványnál. És még hagyján a proletariátus, amelyet egy pár krajczárral kielégíthetünk, hanem a hivatalos újévi könyörgők, azok kerülnek sokba. De legalább ne rejtenék olyan tetszetős önzetlenséget szenvelgő álarcz alá olyan nagyon is önző czéljaikat ! Azonban csudálatos, az emberek annyira megszoknak valamit, amitől egykor irtóztak, hogy később szinte jól esik nekik az. Különösen a nagy városok emberei el se tudnának már lenni e nélkül a csúnya megkoldultatás nélkül. Oly boldogan nyitja meg olyik az erszényét a »boldog új évre«, mintha ezáltal megtámadhatlan jelzálogi biztosítékot nyerne a menyországon. Ebből különben megint csak az tűnik ki, hogy az emberi természet kiszámíthatlan. Mi, akik felvilágosodottabbnak szeretjük magunkat nevezni, ugyebár nem hiszünk a hajnövesztő szerek csodatevőségében , és mégis hány hivő használja titokban, hány gyáros, hány patikus lesz belőle gazdag. Vannak, akik hisznek benne. Épen úgy, mint a »boldog új év« őszinte kívánságában. Boldog új évet! Hányszor röppent el pár nappal ezelőtt ez a sokat mondó, de tartal m gyümölcsfák trágyázásáról. Eléggé ismeretes, hogy kultúrnövényeinktől csak az esetben várhatjuk a lehető legmagasabb terméseredményeket, ha azokat a szükséges ápoláson kívül a nekik megfelelő táplálékban is részesítjük. Ezen állítás nemcsak a szántóföldeken tenyésztett növényeinkre, hanem gyümölcsfáinkra is vonatkozik. Gyümölcsfáink is csak az esetben adják az annyira kívánt terméshozamot