Borsod - Miskolci Értesítő, 1898 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-05 / 1. szám

7 Miskoicz, 1898. január 5. f 1-SŐ SZálH. Harminczkettedik évfolyam. BORSOD. «SKOLCX5 ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képtíselő regyes tartalmú hetilap, Borsolmegye es a „öorsodmegyei gazdasági egylet" kitatalos közlönye, Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ARAK Helyben és vidékre: Fél évre . Egész évre 2 írt—kr. 4 » — » Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt dU kr. Nyilt-tér sorja ... » 25 kr­BEIQTATASI DÍJ . Előlegeden fizetendő: Bélyegaij : Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. | minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. j mely szintén előre fizetendő. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hnnyad-ntcza 58. Felhívás előfizetésre. Fel kellett tűnnie olvasó közönsé­günk előtt annak, hogy lapunk ez utóbbi évben nemcsak külalakjára, hanem béltar­talmára nézve is, mily előnyös átalakuláson ment keresztül. A vármegyei „Hivatalos Értesítő“ a maga mostani alakjában át­helyeztetvén a mellékletre, a hol minden egyébb dolog hozzákeverése nélkül, maga is mint már önálló közlöny szolgál a hiva­talos érdekeknek, maga a főlap tisztán a közönségnek szenteli hasábjait és pedig kellő mértékben és határozottan, ki nem téve annak a régebben gyakori eshetőség­nek, hogy a hivatalos közlemények nagyobb tömege úgyszólván- minden egyébb közle­ményt kiszorított. Eme változás előnyössége és tetszetőssége abban nyilvánult, hogy la­punkat mindtöbben keresik fel azóta a őzéi­ből, hogy eszméiket a lap irányába eső dol­gokról itt elmondhassák. Nyert tehát a lap változatosság, tartalom és erő dolgában. Úgy, hogy főként a gazdasági és tanügyi kérdé­sek lapunk hasábjain beszéltetnek meg vár­megyénk legkiválóbb szakértői által. Amire azonban mindig a legnagyobb súlyt helyeztük: a vármegye dolgairól szóló közlemények, gyűlések, tanácskozások stb. leírása, most még pontosabb, kimerítőbb és megbizhatóbb mint valaha, mindazért, mert ezek felvételére idővel és térrel rendelkezünk. Elmondhatjuk tehát, hogy a „Borsod“ a maga elé tűzött programmot betölti s jö­vőre még fejleszteni is fogja. Nagy előnyükre szolgál a lap előfize­tőinek, hogy ugyanazon árért kapják egy­szersmind a hivatalos értesítőt is, melyben pedig annyi közérdekű rendelet és tudósítás jelenik meg a leghitelesebb tartalommal, a mi csaknem megbecsülhetlen dolog, bárminő foglalkozású is legyen valaki. Ily viszonyok között bátrak vagyunk felkérni a közönséget, hogy lapunkat tüze­tesebb figyelmére méltatva a „BorSOd“-ra, mely immár 32-ík évfolyamába lép, előfi­zetni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Miskolczon, 1897. év deczember hó. A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Boldog uj évet! Hányszor röppent el pár nappal ezelőtt ez a sokat mondó, de tartal­matlan és mégis »drága« kívánság az emberiség millióinak ajkairól! Hány de­rék görbült meg ez igéknek alázatos kimondása közben ? Hány büszke, ön­telt mosoly felelt reá hasonló szavak kíséretében ? Hány marok nyúlt ki e stereotyp >jó kívánság« árának átvéte­léért f Hány névjegy, hány levélpapír restelte magát emez »őszinte« kívánság igazságért f És különösen hány ajkról hangzott el e kívánság csupa megszo­kásból, üresen, a szívnek minden hozzá­járulása nélkül? ... A mindentudó Isten annak a megmondhatója! Ha ösz- szevetnénk a valódi szívből jövő kíván- J ságokat az érdek sugallt, vagy csak szokásból elmormogott kívánságokkal fel se lehetne számítani ennek tömén- telenségét, míg amaz szégyenletesen kis számával elférne egy kis kunyhóban. Ez a kényszerű és főként chab- lonszerű játék a szív érzelmeivel, azok szivével, melyre hazug érzelmeket reá erőszakolni nem lehet, mert ha a kö­rülményekkel megalkudó ész ellenkező nyilatkozatot sugall is az ajknak, az a szivet más irányba nem téríti, mondjuk, ez az utálatos chablonszerűség oly te­herrel nehezedik ma már azokra a kü­lönben fehér holló ritkaságu emberekre, akik megbecsülik még az őszinte szót, hogy szinte szeretnének pinczébe bújni az uj évi kívánságok járványos napjai alatt, hogy ne kelljen sem adni, sem venni ebből az álnok, hamis portéká­ból. Avagy nem tapasztalta-e akárki i közülünk, mily kelletlen, fanyar viszon­zást kap egy-egy ilyen „jókívánságba“ csömörlött felebarátjától, ha alkalom nélkül, vagy kell vagy nem, előront: boldog újévével ? ! De bizony ! És mégis nurczoljuk, koszpitoljuk ezt a jobb sorsra méltó igét annál dühösebben, mennél jobban belénk fészkeli magát a czivi- lizáczió. Bizony a társadalom, a nagy, az általános társadalom nem hallgat a jó­zan észnek, még kevésbé a szívnek sza­vára. Jelszavuk után indul, divatot maj­mol, a legjobb esetben a rideg számí­tás alapjára helyezkedik. Boldog uj évet! — ez annyit tesz a legtöbb embernél, hogy „jónapot!“ Ismerlek, tehát köszöntelek, mert ez úgy szokás, mert különben azt mon­danád, hogy goromba és neveletlen vagyok. A másik nagy tömegnél annyit tesz, hogy »tartok tőled«, a harmadik­nál, hogy »várok tőled valamit« és vé­gül egy nagy csomó proletárnál annyit, hogy »adj valamit, de azonnal.« No ez az utolsó alakja a boldog uj év kívánásának a legterhesebb, a legutálatosabb. Lépten-nyomon megtá- madtatni ismeretlen toprongyoktól, aki­ket soha nem ismertünk, akik nekünk- soha semmi szolgálatot nem tettek -és a szó szoros értelmében megsarczolta- tunk a »boldog uj év« nagyon kétes értékű kívánságának kopott nevében, ez már-már terhesebbé válik reánk nézve akármilyen cholera járványnál. És még hagyján a proletariátus, amelyet egy pár krajczárral kielégíthetünk, hanem a hivatalos uj évi könyörgők, azok kerül­nek sokba. De legalább ne rejtenék olyan tet­szetős önzetlenséget szenvelgő álarcz alá olyan nagyon is önző czéljaikat ! Azonban csudálatos, az emberek annyira megszoknak valamit, amitől egy­kor irtóztak, hogy később szinte jól esik nekik az. Különösen a nagy városok emberei el se tudnának már lenni e nélkül a csúnya megkoldultatás nélkül. Oly boldogan nyitja meg olyik az er­szényét a »boldog uj évre«, mintha ez­által megtámadhatlan jelzálogi biztosíté­kot nyerne a menyországon. Ebből kü­lönben megint csak az tűnik ki, hogy az emberi természet kiszámithatlan. Mi, akik felvilágosodottabbnakszeretjük ma­gunkat nevezni, ugyebár nem hiszünk a hajnövesztő szerek csodatevőségében ? és mégis hány hivő használja titokban, hány gyáros, hány patikus lesz belőle gazdag. Vannak, akik hisznek benne. Épen úgy, mint a »boldog uj év« őszinte kívánságában. A gyümölcsfák trágyázásáról. Eléggé ismeretes, hogy kultúrnövényeink­től csak az esetben várhatjuk a lehető legmaga­sabb terméseredményeket, ha azokat a szükséges ápoláson kivűl a nekik megfelelő táplálékban is részesítjük. Ezen állítás nemcsak a szántófölde­ken tenyésztett növényeinkre, hanem gyümölcs­fáinkra is vonatkozik. Gyümölcsfáink is csak az esetben adják az annyira kívánt terméshozamot

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék