Borsod - Miskolci Értesítő, 1899 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-04 / 1. szám

Miskólcz, 1899. január 1. 1-S. Szám. Harminczharmadik évfolyam. BORSOD. miskolci­ értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő kegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIKTATÁSI DÍJ : Helyben és vidékre: Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő: Bélyegdíj: Fél évre...........................2 frt—kr. Negyed évre .... 1 frt 20 kr. Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. minden hirdetéstől 30 kr Egész évre.....................4 * — * Nyílt­ tér sorja :25 kr­ Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. mely szintén előre fizetendő. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hunyad-utcza 58. Járványos idők. Majdnem egy félszázadra kellene visszamennünk, hogy párját találjuk hazánk jelenlegi állapotának. Borús a láthatár mindenfelé, nyomott a hangu­lat, ijesztőek a viszonyok. Ha valaha, úgy most méltán elmondhatjuk a köl­tővel: „Rossz időket élünk, rossz csil­lagok járnak“. Legnagyobb a baj két­ségtelenül a parlamentben, a­hol a szenvedélyek küzdenek egymás ellen újabb bizonyságául ama közmondásnak: „Átok verte meg a magyart, mert ez soha együtt nem tart.“ És ha a par­lamentben baj van, az annyit jelent, hogy maga az ország beteg. Rosszak a közgazdasági viszonyok is, vagy leg­alább annyira roszszá váltak, hogy azt a pár év előtti kedvező kilátások után hinni sem mertük volna. Azonban a parlamenti viszonyok gyógyítása és a gazdasági viszonyoknak is javítása politikusaink dolga. Ne szól­junk ezekhez. Mi csak igaz, hazafias szívvel bánkódni tudunk ezeken az ál­lapotokon és bár sokkal kisebbek va­gyunk, mint­sem hinni mérnök, hogy a mi szavunk vétója megállíthatná a közállapotok sülyedését, mindamellett nem zárkózhatunk el ezeknek felemlí­­tésétől és a figyelmeztetéstől, hogy amennyiben rajta múlik, tegye meg e hazában mindenki a maga kötelességét, nem közéleti dispozitiója, hanem haza­­fiúi lelkiismerete szerint. Hiszen annyi bajjal kell küzdenie ennek a szegény országnak. A nagyobb bajok mellett az apróbbaknak egész tengere borítja el a hazát. Íme a gyer­mekölő járványos kórok: a vörheny és kanyaró az ország számos vidékein jobban pusztít, mint valaha. Nagy ará­nyaiból egy év óta alig veszített valamit. Fordítsuk csak figyelmünket ez­úttal erre a bajra. Ha a gyermek­gyilkos kórokat tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy ezek nem függenek a rossz időjárástól és más ilyen külső viszonyoktól. Mert ime az elmúlt esztendő elég száraz volt s egyébb tekintetben is elég normális és mégis a gyermek­kórok nagy mérték­ben és állandóan grassáltak. Az orvosi tudomány kétségtelenül megállapította már, hogy mind a két gyermek­ gyilkoskór, t. i. a vörheny és a kanyaró ragályozás útján terjed. Két-­­­ségtelen ma már az is, hogy az iskolák­­ főfészkei és leghatalmasabb terjesztői eme betegségnek. Ennélfogva arra akarjuk különösen felhívni a hatóságok figyelmét, hogy az iskolai viszonyokra a legnagyobb gondot fordítsák. A jár­ványos kórok terjedését ugyanis a tisz­tasággal és a szigorú elkülönítéssel. Azért legokosabb intézkedésnek azt tartjuk, ha azon iskolát, a­melyben a vörheny föllépett, azonnal bezárják.­­ Némelyek ugyan azt mondják, hogy nem szükséges mindjárt az iskolát be­záratni, csupán a megbetegedett gyer­meket kell szigorúan elkülöníteni. De ez nem elég. A gyermek még sokáig lábon jár, mikor már fertőzött, és ez­által másokat is fertőztet. Köhög, nát­hás, bágyadt,­­ a szülők azt gondol­ják, hogy ez az idő befolyása és a baj könnyen elmúlik. Azzal pedig, hogy is­kolába engedik járni, a baj terjedését hathatósan elősegítik. E szerint a­hol egy esetét is konstatálják az említett betegségeknek, azon iskolát azonnal be kell csukni. Nem helyes dolog meg­várni azt az időpontot, midőn a baj járványszerűvé lesz, mert már akkor talán az iskola összes gyermekei fertő­zöttek és a betegségbe sodortattak. Azonban a gyermek­gyilkos kórok terjedésével nem egyedüli baj a gyer­mekek együtt­léte, hanem szinte oly nagy, sőt talán még nagyobb az is­kolák állapota. Mert sajnos, még ret­­tenésen sok iskolánk van olyan, mely modern értelemben iskolának sem ne­vezhető. Büzhödt lyuk, miazmák te­nyésztője, betegségek meleg ágya. Ezekben kélnek ki a legveszélyesebb betegségek, a­melyek — ha sehol nem is — itt megteremnek és úgy lehet, egy ifjú nemzedék korai halálát okozzák. Semmi tekintet nem foroghat te­hát már fenn arra nézve, hogy ily iskolákat megtűrjünk. A közigazgatási hatóságoknak ennélfogva — szerintünk — egyik legfontosabb feladata, az ily iskolák kérlelhetlen bezáratása és kény­szerítése az is­kolafentartó hatóságnak, hogy az egészségi szabályoknak meg­felelő iskolákat építsen. Az ezen czél elérésére törekvő szigorúságban ne tántorítson el senkit az a felfogás, hogy az iskolák bezárá­sával, vagy időleges megszüntetésével a népoktatás vall kárt, mert hev­­esen mondja Legonné, hogy: „Idővel az egészséges ember sokkal többet hasz­nál a hazának, mint a tanult.“ Köz- és egyleti élet. Hirdetmény. Az 1884. XVII. t. sz. 169 §-a értel­mében választandó iparhatósági megbízottat a 172. §. és a volt földmivelés, ipar és keres­kedelemügyi magyar kir. minisztériumnak 40452/884. sz. rendelete folytán azon iparo­sok és kereskedők közzül választandók, a­kik a múlt 1898. évben legalább 15 frt. 111-ad osztályú kereseti adót fizettek. Az ekként jogosultak névsora ellen a közszemle tartama alatt észrevétel nem emel­tetvén, az megállapítottnak jelentetik ki mi­ért is ez alkalommal értesittetnek Miskolcz vá­ros kereskedői és iparosai, hogy az iparha­­­­tósági megbízottak választására határidőül,­­ 1899. évi január 15-nek délelőtti 9 órája Miskolcz város közházánál a főjegyzői hiva­talos helyiségbe kitüzetik. A választáson, a melyen Miskolcz vá­ros iparhatósága a miskolczi járás mint iparhatósági székely területére 20—20 ipar­­hatóségi megbízott lesz választva, a válasz­tásra jogosítva van minden iparos és ke­reskedő, a megválaszthatásra azonban csak az jogosított, a kinek neve az összeirási lajstromban ben foglaltatik. E választáshoz a miskolczi kereskedők és iparosok ezennel meghivatnak. Kelt Miskolczon, 1898. évi deczem­­ber 31-én. A városi tanács mint első fokú ipar­hatóság. Pallaghy, polgármester. Hivatalos hirdetmény. Mindazon magán borfogyasztók, kik az 1899. év folyamára saját fogyasztásukra nézve az átalányszerű egyezséget kívánják igénybe venni, ezennel felhivatnak, hogy az átalányösszeg elfogadása végett a városi fo­gyasztási és italadóhivatalnál saját érde­kükben bezárólag 1899. január hó 8-ig an­nyival inkább jelentkezzenek, mivel ezen határidő elmulasztása esetén borkészületük vizsgálat alá fog vétetni. Megjegyeztetik azonban, hogy ha egy fedél alatt levő pin­­czébe többen járnak és habár minden egyes

Next