Borsod - Miskolci Értesítő, 1901 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-02 / 1. szám

Pedig ismételve mondjuk és erősítjük, hogy a népszámlálás műveletében most sincs semmi adóztatási c­élzat. Ismételve figyelmez­tetjük a népet, a­hol még nem késő, hogy aggodalmait tegye egészen a sutba, nincsen azoknak semmi alapjuk. Ellenben könnyen érthető érdeklődéssel kell, hogy kísérje mindenki a most folyó népszámlálást is. Minő eredményt mutat majd fel hazánkban egészen, minél szőkébb ha­zánkra Borsod vármegyére nézve? Már magá­ban véve érdekes dolog megtudni, mennyit szaporodott a lakosság száma az utóbbi tíz év alatt? Hiszen az államok ereje népeik számá­ban rejlik első­sorban. Szerencsés az a nép, amelynek arányos és természetes szaporulata tizedről-tizedre megmarad. És Magyarország­nak még eddig mindig megmaradt. Mit nem adna érte a degenerált franczia nép, ha el­mondhatná magáról, hogy egyáltalán szaporo­dik valamit ! De sokkal érdekesebb a népszámlálás megtudni a műveltség előhaladását, hogy pl. mennyivel az írni, olvasni tudók száma ? Ám még ennél is sokkal érdekesebb nekünk magyaroknak, hogy mennyit haladtunk 10 év alatt magyarosodás dolgában. Nincs sem­­i, ami reánk nézve ennél fontosabb lenne. Az 1890. évi népszámlálás e tekintetben ha nem is egé­szen kielégítő, de félig meddig mégis meg­nyugtató adatokat hozott tudomásunkra, te­kintve azt, hogy akkor még alig 20 év telt el alkotmányuknak visszaállításától és nemzeti kormányunk működésétől kezdve. Most már 30 éves múltra tekinthetünk vissza és külö­nösen az utolsó 10 évnek e részben hatvá­nyozott eredményt kell felmutatnia. Ha nem úgy van, akkor baj van. Akkor mulasztások követtettek el. És a statisztika azt is meg­mutatja, hogy hol, megmutatja hogy hol és minő mérvben kell az akcziót kifejteni ma­gyarosodásunk szent ügye érdekében. íme ezekre jó a statisztika, ezekre jó a népszámlálás. Sóskai magasabb érdekek ezek, mitsem kicsinyes fiskális szempontok gyanú­jával terhelni illenék. Azért újólag mondjuk, hogy a népszámlálás most folyó mű- ■ veletét mindenki úgy tekintse, mint magyar­­ hazánk haladásának és erősödésének mérlegét,­­ melyből reánk csak haszon háramolhat. ----------- M. Köz- és egyleti élet. Hirdetmény. Az 1899. évi­ XV. t. ez. 150. sza­kaszának azon intézkedéséhez képest, misze­rint az országgyűlési képviselő választók név­jegyzékének egy példánya a kir. körjegy­zőnél elhelyezendő, értesittetik a nagy­közön­ség, hogy a miskolczi országgyűlési képviselő választók 1901. évre érvénynyel birandó állandó névjegyzékéből az északi kerület jegyzéke Szaffka Pál, a déli kerületbe tartozó választók jegyzéke pedig Éder Elek kir. köz­jegyző uraknál a hivatalos órák alatt meg­tekinthetők. Kelt Miskolcz város központi választ­mányának Miskolczon, 1900. november hó 27-án tartott üléséből. Soltész, Krizsanovszky, kpv. elnök, kpv. jegyző. Felhívás előfizetésre. Lapunk az 1901. év első napjával 35-ik évfolyamába lép. Tehát Magyarország leg­régibb lapjainak egyike. Ad-e jogot ez várjon arra, hogy a közönséghez azzal a kéréssel forduljunk, hogy lapunkat jövőre is támo­­gatni szíveskedjék? Igenis, nem is. A magas életkor már magában jogezim ugyanilyen kérelem kifejezésére, mint a­hogyan az emberi életben tiszteletet követel az évek nagy száma. Ám ez magában véve egy hír­lapnál elegendő még nem volna. De ha az a hírlap annyi éven keresztül következetesen megmarad egy ügynek s különösen egy elv­nek a szolgálatában s ha az az elv, amaz első és legnagyobb­, az igazság, akkor mél­tán kívánhatja, sőt követelheti, hogy tisz­­ telybeli és vegyes­ hírek, * Tüzérek inspicziálása. Kropacsek Ferdinánd altábornagy, tüzérségi­ főparancsnok a múlt napokban Miskolczon időzött az itteni tüzércsapatok megszemlélése végett. * Előléptetés. Vidats János, a m. á. v üzletvezetőség általános osztályának főnöke ez év 1-ével magasabb fizetési osztályba léptette­­tett elő. * Katonáink áthelyezése. Kilátás van rá, hogy a városunkban állomásozó 5-ik gyalogezredet ennek az esztendőnek szeptem­ber havában Bécsbe helyezik át és helyére az ungvári gyalogezredet helyezik ide. * Halálozás. Négyesi Szepessy Géza földbirtokos, a Szepessy család legidősebb tagja, a­ki városunkban is több éven át la­kott, a közbecsülésben és szeretetben élt öreg úr, deczember 27-én Gibárton elhunyt, életének 78-ik évében. * A miskolczi példány óvoda. Van a mi városunknak egy régi, régi intézménye : a példány óvoda, mely már több mint félszá­zad óta terjeszti áldásos hatását e város falai között. A legelsők közzül való e hazában, a­melyek a kisdedek óvására itt létesültek.­­ Ez óvoda kormányzó testületet a nagy vá­lasztmány e hó 30-án tartotta közgyűlését Lo­­sonczy Farkas Gusztáv elnöklete alatt, a­mely gyűlésen sok tekintetben érdekes, feljegyezni való dolgok fordultak elő. A gyűlést az elnök megnyitván, mindenek előtt ő maga olvasta fel gondosan szerkesztett szép jelentését, a­mely­nek adataiból közöljük a következőket. Az óvoda népessége volt a múlt évben 207, kép­viselve benne a város minden felekezetű gyer­meke. A legtöbben az izraeliták, a­kik 103-an voltak. Tüzetesen emlékezik meg aztán a je­lentés Tóth Istvánnak, az óvodában 43 évig áldásosan működött óvójának nagyszerű ala­pítványáról, mely a rendelet szerint 15 éven­ként felszámolandó s újra visszahelyezendő a takar­ékpénztárba, míg nem érkezik a jövő század első éve, a­mikor az egész alapítvány, a­mely már akkor körülbelül egy millió koronára növi ki magát, nagyszerű rendeltetésére t. i. az óvoda új szervezésére, és amennyiben a költség már akkor engedni fogja, fejedelmi berendezésére lesz fordítandó. Az alapítvány betét könyvecskéje Borsod vár­­megye pénztárában őriztetik s jelenleg 9800 korona összeget foglal magában.­­ A Dunky fivérek fényképész czég által az óvoda utczai részen épitett bérház készen áll s a kötött szerződés szerint 25 évig fogja azt használni a nevezett fényképész czég„ a mely idő alatt évi 1900 s bizonyos idő múlva 2000 korona bérösszeget fizet az óvodának. 25 év leteltével pedig az egész bérház teljes rendelkezési szabadsággal visszaszáll az óvodára. Meg­jegyzendő, hogy ezen bérleti idő alatt is tar­tozik a Dunky az épület adóját, közterheit és fenntartási költségeit viselni.­­ A gyűlés in­tézkedett arról, hogy amennyiben lehetséges az óvoda most már a Tóth István intenzióinak megfelelően, a melyet ő végrendeletében ki­fejtett, átalakitassék és szerveztessék. Ennek vég­hez vi­telé­vel az igazgató választmány bízatott meg s a munkában való részvételre a kir. tan­felügyelő is felkéretett. Üdvös és szép­ intéz­kedése volt a gyűlésnek az is, a­melyben ki­mondotta, hogy a Tóth István után maradt gazdag természetrajzi, numizmatikai és egyébb gyűjteménynek azt a részét, a­mely az óvoda czéljaira nem szük­­séges, mert az­ok ápolt kis­dedek értelmi színvonalát az azokban való ok­tatás felülhaladja a nemrég megalakult borsod­­miskolczi múzeumnak fogja átengedni. Az óvoda igazgató választmánya és a múzeum meg­bí­zottai fogják e tárgyakat együtt kiválogatni. — Fűrész Ferencz az óvodának 13 éven ke­resztül buzgó pénztárnoka ez állásáról most lemondott. Áldozatkész működéséért neki a gyűlés meleg köszönetét fejezte fel és helyére Kóris Kálmánt választja meg. Ugyancsak kö­szönet fejeztetvén ki az elnök és ügyész buzgó működéséért is és a Tóth István sírjának állandó gondozásáról intézkedés tétezvén, s ezzel a gyűlés véget ért. * Gazdák gyűlése. A borsodmegyei gazdasági egyesület ig. választmánya a múlt szombaton ülést tartott Miklós Ödön elnök­lete alatt, a­melyen a megyei birtokosok és gazdák közzül többen vettek részt. Az elnök az ülés elején megemlékezvén a párisi kiállí­tásról, sajnálatát fejezte ki, hogy ott várme­gyénkből oly kevesen vettek részt, s felemlí­tette egyúttal, hogy a múlt évi miskolczi sör árpa vásáron a kiállításra küldött árpa colectiv arany éremmel tüntettetett ki. Elek Kálmánnak a választmányi tagságról való le­mondása elfogadtatott, valamint elfogadtatott a jövő évi költségvetés is. Érdekes és ered­ményeiben továbbra kiható vitára adott okot a titkárnak az 1900 ik évi állat­díjazásokról szóló jelentése. Általában nincsenek meg­elégedve a ló és szarvasmarha tenyésztés eredményével, minél fogva elhatározták, hogy e terén erélyesebb rendszabályok léptessenek életbe. Az igazgató választmány örömmel vette tudomásul az alispán azon ígéretét, hogy a vármegye átveszi a megyei utak befásítá­­sára azon gyümölcsfákat, a­melyek az egye­sület faiskola kertjében a tagok igénybe ki­elégítése után felmaradnak. * A gőzmalom karácsonyi­­ajándéka. A borsod-miskolczi gőzmalom a múlt kará­csonykor is bőkezűen éreztette munkásaival ajándékozó kedvét. Mintegy 170 munkást ré­szesítettek ajándékban és pedig az előmunká­­sok kaptak 25 ki. kalács lisztet, és 15 mm. kőszenet, a többi munkások 10 ki. finom lisz­tet és 5 mm. kőszenet Többen kaptak ezen­kívül szorgalmunk elismeréséül 3—10 aranyat. * Városi közgyűlés. Miskolcz városá­nak a múlt évben legutolsó (decz. 27-iki) közgyűlése a milyen néptelen, és olyan rö­vidke is volt, no meg olyan kevés tárgyú is, mintha csak valami illendőségből, vagy meg­szokásból tartották volna. Mindenekelőtt az 1900. évi túlkiadásokat törvényesítette a gyűlés, helyben hagyván a 18000 koronányi eme túlkiadásokat. Azután hivatalosan megígérte Kellner Jakabnak, hogy a gömöri vasút mel­lett levő telkéhez bevezető út használhatása végett pártfogólag közben jár. Ezzel aztán a rövidke gyűlés véget is ért. * Sylveszter a gyárban. Évről-évre pompás mulatságok színhelye az ó-év utolsó estélyén a diós­győri vasgyár. A gyári alka­lmazottak dalköre, ez a kitűnő szellemű tes­tület szokta rendezni e mulatságokat. Kite­lik belőlük minden : író, színész, fordító, ze­nész, énekes. És még milyenek! Megirigyel­hetné tőlük akármelyik színház. Előszednek ilyenkor mindenféle tréfás bohóságot, hogy a közönség nem jön ki a kaczagásból és való­ban alig van hely széles­e Magyarorszá­gon, a­hol ingaban surrannának át az új évbe, mint a vasgyárban.­­ Ilyen pompás estélyük volt a gyáriaknak a legközelebbi Sylvesterkor is. Elsőbben elő­adtak egy kis vígjátékot „Már alszik“ czímmel, kerekded, szép előadásban, a mely­ben Landai János különösen feltűnt izmos színészi tehetségével. Ugyan ő előadott még egy magán jelenetet is „F u v o 1 a szól­ó“ czimmel a melyben még jobban kitűnt e te­hetsége. Voltak aztán igen mulatságos, de tetjék és pártolják. Követelheti különösen a mai korszakban, a­mikor politikában, társadalomban, művészetben és minden elvi kérdésben oly nagy az állhatatlanság, azaz hogy mikor tulajdonképen egy az elv: szél­kakas politikát űzni. Egy egy igaz szó, bármilyen jelenték­telen helyről jöjjön is az, kell hogy értékkel bírjon. Az ezen körülményből merített önérzet ad nekünk jogot arra, hogy kérjük közön­ségünket, mis­zerint lapunkat pártolni és arra most az újév közeledtével előfizetni szíves­kedjék Az előfizetési feltételek a lap homlo­kán olvashatók. Tisztelettel maradván Miskolczon 1900. évi decz. hó 20-án. A „BORSOD“ szerkesztősége és kiadóhivatala.

Next