Borsodvármegye Hivatalos Értesítője, 1902 (1-53. szám)
1902-10-22 / 43. szám
ritkábban. Azonban csakis a magtárban elhelyezett magvakban, lábon álló gabonában nem. A nőstény petéit úgy rakja a szemekbe, hogy rajtuk hosszúra nyúlott fejével (orrmányával), elébb egy kis lyukat fúr, azután megfordul és petéjét a fúrott lyukba tojja. A gabonazsizsik lárvája fehér színű és csak rágó szerve barnás színű; teste formátlan és igen ránczos; lába nincs. Egész kifejlődöttségét a szem belsejében éri el és lisztes belsejével táplálkozik is, benne bábozódik és a gabonaszemet csak akkor hagyja el, hogyha már teljesen kifejlődött, azaz mikor már bogárrá vált. Kártétele abból áll, hogy valamint kifejlődött bogár, úgy a lárvája is a gabona szem belsejét annyira kirágja, hogy annak csak épen a korpája, héja marad meg. Minthogy pedig a zsizsik teljes kifejlődéséhez körülbelül 45 — 50 nap szükséges, s egy nősténye 36 — 60 petét tojhatik és továbbá minthogy a bogár fejlődése egyes melegebb fekvésű magtárban egész éven át majdnem fennakadás nélkül folyik, vagy télen legfeljebb két három hónapig szünetel, azért könnyen érthetővé válik, hogy e bogár rövid idő alatt miért szaporodik el néha olyan tömegesen és miért tesz olyan nagy kárt a gabonában. Figyelmet érdemel az is, hogy a zsizsik tömegesen csak a zugokban felhalmozott szemetes gabonában szokott szaporodni s innen húzódik át a magtárban lévő tiszta gabona-garmadákba, melyekben tovább szaporodik. Egyáltalában szereti a nyugalmat és a sötétséget! A gabonazsizsik ellen való sikeres védekezésnél figyelembe veendő mozzanatok a következők : 1. Hogy a gabonazsizsik a gazda, vagy gabonakereskedő magtárában el ne szaporodhassak, szükséges, hogy a magtár mindig tiszta legyen. Ez oknál fogva fel kell használni minden alkalmat, hogy valahányszor a magtár kiürül, annak összes zugai (lépcsőalja, a falburkolat belseje, vakablaka, a támasztó oszlop alja, a padló-, a falburkolat s a mestergerendák repedései) kisöpörtessenek, minden maghulladék szemetestől onnan kitakaríttassék; általában vigyázni kell, hogy a magtár e helyein semmiféle maghulladék vagy piszok hosszabb ideig meg ne hagyassák. 2. Magtárban tehát szeméthulladék (rostaalját söpredéket, bocsút) egy fél napig sem szabad hagyni hanem a felgyülemlő hulladékot onnan rögtön el kell távolítani , vagy erősen égő tűzben el kell égetni, vagy trágyáiéba kell fojtani, hogy a zsizsik belőle ki ne mászhassék. A hol az efféle mag baromfi etetésre szolgál, azt olyan helyen kell tartani, hogy az esetleg benne élő zsizsik a magtárba vissza ne juthasson. 3. Ahol alapos takarításnak egyszerre való végrehajtása nem volna lehetséges, mert pl. a magtár (nagy gazdaságban vagy gabona nagykereskedőknél) egészen sohasem üres, ott a takarítást úgy kell beosztani, hogy a magtár egyes helyei akkor takaríttassanak ki, amikor az lehetséges, de úgy, hogy ilyen módon az egész magtár havonként legalább egyszer alapos takarítás alá jusson. 4. A takarítás (kisöprés) megkönnyítése végett szükséges, hogy a magtár padlójának, falburkolatának minden egyes hézaga olyan anyaggal tapasztassák be, mely felel (vagy nagyobb) részben marha- (tehén vagy ökör-) trágyából és fele-vagy kisebb részben jól gyúrható (ragadós) agyagból készült. Hogy e tapasztás annál jobban oda ragadjon, szükséges, hogy a tapasztás munkája előtt a betapasztandó részek megnevesztessenek. 5. Hogy a tiszta (pl. új) gabona meg ne zsizikesedjék, okvetetlenül szükséges, hogy gyakran (hetenkint legalább egyszer) kevertessék (lapátoltassék), mert a gyakran megbolygatott gabonában a zsizsik nem marad meg. 6. A zsizsikes gabonát a gabonazsizsiktől akként kell megtisztítani, hogy azt előbb olyan szemű rostán megrostáljuk, amelynek szövetén a gabonazsizsik kihűl ugyan, de a magszem nem. Rostálás közben vigyázni kell, hogy a zsizsik a megrostált gabonába ismét vissza ne húzódhassák. Minthogy pedig a megrostált gabonában a rostálás ellenére egy-két zsizsik még bent maradhat, azért szükséges, hogy a kirostált és garmadába hányt gabona felülete, de leginkább a fallal érintkező része, rongyokkal, zsákokkal,— ha rendelkezésre állanak — juhbőrös bundákkal, len vagy kenderkóczczal betakartassék, melyekbe a garmadából menekvő zsizsik belehúzódik. A ilyen helyen meghúzódott zsizsiket azután 7 — 13 óra, legkésőbben egy nap múlva zsákostól-rongyostól együtt a magtárból ki kell vinni és olyan helyen kirázni ahol az összeseperhető és tűzön vagy forró vízben megsemmisíthető Ez az utóbbi eljárás (lapátolás és zsákkal való betakarás) megismétlendő ötszörhatszor, míg a gabona teljesen meg nem tisztul. Azután mint a tiszta gabona, hetenkint csak egyszer lapátolandó. 7. Hogy pedig a gabonazsizsik magtári csapássá ne váljék, legfőbb szabály az, hogy a magtár gyakran szellőztessék, és mindig a legnagyobb tisztaságban tartassák. 8. Ismeretlen helyről, vagy gazdaságból érkező gabonát, vagy gabona szállításhoz való zsákot a magtárba csak akkor szabad bevinni, ha