Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-27. szám)

1903-07-02 / 1. szám

árvái részére az illetőségre való tekintet nélkül létesített alapítványi helyek közül folyó évi szeptember 1 -től a József fiárvaházban két hely kerül betöltés alá, melyeknek betöltése czéljából ezennel pályázat hirdettetik. A felvétel kellékes kép igazolandó: a) az, hogy a felvételni kért gyermek tény­leg a m. kir. honvédség kötelékébe tartozott vagy tartozó apának törvényes leszármazója; b) a vagyontalanság; c) félárváknál (a kik t.­i apátlanok vagy anyátlanok) az életben lévő szülő vagyonta­lan­sága; d) hogy az árva 6-ik életévét már betöl­tötte és hogy a 10-ik életévét még túl nem haladta; e­ hogy ép testű és elméjű, a himlőn átesett vagy ellene sikerrel beoltatott. Az árva kora és a szülők elhalálozása hi­teles anyakönyvi kivonattal, a testi és elmebeli állapot, a himlő oltás és a vagyontalanság köz­­hatóságilag hitelesített orvosi és helyhatósági bi­­zonyítványnyal igazolandó. A kellően felszerelt bélyegtelen kérvények, melyekben a szülő vagy gyám neve, állása és lakhelye (város, megye, utolsó posta) is felem­lítendő, folyó évi augusztus hó 1-ig a m. kir. honvédelmi ministerhez nyújtandók be, a honnan Budapest székes főváros hatóságához fognak kül­detni és a kijelölési joggyakorlása végett József főherczeg úr , cs. és kir. Fenségéhez fognak felterjesztetni. Az alapítványi helyek az 1903/1904. tanév kezdetén lesznek betöltendők, s a felvételről, vagy fel nem vételről az árvák hozzá­tartozói Budapest székes­főváros tanácsa által hatósági úton fognak értesíttetni. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy ezen pályázati hirdetményt a törvényhatóság egész területén a szokásos módon a legszélesebb körben azonnal tegye közzé: Budapesten, 1903. évi junius hó 16-án. A minister helyett: Gromon s. k., államtitkár. 19­ W. Borsodvármegye alispánjától. A kereskedelemügyi m. kir. minister urnak 35104/VIII. A. 1903 sz. alatt kelt alábbi kör­rendeletét, — a vármegye hivatalos lapja utján oly felhívással közlöm Miskolcz város tanácsával­­és a járási főszolgabírókkal, hogy annak rendel­kezéséről, a hatóságok területén levő ipar­testü­leteket, tudomásvétel és alkalmazkodás végett megfelelő lesz értesítsék. o . Miskolcz, 1903. junius 23. Dr. Tarnay Gyula, alispán. 80104^7. Kereskedelemügyi m. kir. minister. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. A kassai ügyvédi kamara az igazságügyi miniszer úrhoz intézett jelentésében panaszt emelt a miatt, hogy a kassai ipartestület kebelében szervezett békéltető bizottság egy közelebbről felmerült és eléje vitt ügyben az ügyvédi kép­viseletnek nem adott helyet, mely eljárást az ügyvédi kamara, az ügyvédi rendtartást szabályozó 1874. évi XXXIV. törvényczikk 38. §-ával ellentétben állónak talált. A kassai ügyvédi kamarának az igazság­­ügyminiszer úr által hozzám áttett jelentése folytán felkivántam a vonatkozó összes ügyiratokat s ezekből megállapitást nyert, miszerint a kassai ipartestület békéltető bizottsága alapszabályai 14 §-ra támaszkodva (a szakszövege azonos az ipar­törvény végrehajtása tárgyában 1884. évi augusztus 1 hó 26-án 39266. sz. alatt kibocsátott földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszeri rendelettel ki­adott ipartestületi békéltető bizottsági alapszabály­minta 14. §-nak szövegeivel) kimondotta, miszerint " a békéltető bizottság előtt ügyvédi képviseletnek csak az esetben enged helyet, ha a fél személyesen épen nem jelenhetik meg, vagy ügyét személyesen képviselni nem képes. Az ügyvédnek a tárgyalás helyén való jelenléte ellen a békéltető bizottság nem tett az ügyvédi kamara által szóvátett esetben kifogást, sőt azt is tetszésére bízta hogy a tár­gyalás folyamán felének a védekezés irányára, vagy a tanukhoz intézendő kérdésekre nézve tanács­sal szolgálhasson, erre azonban az ügyvéd nem volt hajlandó. Ami az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályai 14. §-ának rendelkezéseit (illetve az alapszabály minta 14. §-ával azonos rendelkezéseket­ illeti, meg kell jegyeznem, miszerint e rendelkezések értelmezése tekintetében egyik hivatali elődöm arra az álláspontra helyez­kedett, hogy miután az ipartestületi békéltető bizottságok hatásköre az 1884. évi XVII. törvény­c­ikk 176. §-a értelmében nem annyira birói funkcziók gyakorlásában mint inkább az iparos munkaadók és a segédek vagy tanonczek közt felmerülő súrlódások, vitás kérdések s a munka, vagy tan­viszony megszűnéséből keletkező kár­térítési követelések elintézésében áll és ha az ipartestületi békéltető bizottságok korlátolt mérvben némely birói vagy hatósági jogokat törvény erejénél fogva átruházott hatáskörben gyakorolnak is, ezért még az 1874. évi XXXIV. tezik 38.

Next