Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1905 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-05 / 1. szám
községeknek az állami fúróeszközök használatánál kerülnek. Elhatároztam ez okból, hogy az állami kútfúró felszerelések működését egy fúrógépnek kivételével, melyet kutató fúrásokra tartottam fenn , beszüntettem. Ehez képest ezentúl az eddig már előjegyzésbe vett fúrásoktól eltekintve, a fentartott fúrógép csak oly kivételes esetekben fog az ez iránt folyamodó községeknek átengedtetni, amikor a községnek jó ivóvízzel való ellátása okából szükséges fúrást a vállalkozók amiatt, mert az illető vidéken mély fúrás még nem létesült s igy az altalajt még nem ismerik, vagy egyáltalán nem, vagy csak aránytalanul magas áron lennének hajlandók elvállalni. Továbbra is változatlanul fentartom azonban azt, hogy a mély fúrások létesítésénél szükséges geológiai és műszaki tanácsnak megadása végett, valamint a vállalkozókkal kötendő szerződés feltételeinek a megállapításánál és a mélyfúrási munkálatok ellenőrzése körül, illetve felülvizsgálatánál a községeknek czimed útján hozzám intézendő kérelmére szakközegeim díjtalanul fognak eljárni. Felhívom czimedet, hogy ezen elhatározásomat megfelelő módon hozza köztudomásra. Budapest, 1904. évi november 25 én. Tallián, s. k. 18163—ai. 904. sz. Borsod vármegye alispánjától. Köztudomásúi. A m. kir. földművelésügyi miniszter urnak az oklevéllel nem biró gazdatisztek gyakorlati vizsgájára vonatkozó szabályzat módosítása tárgyában kibocsátott alábbi körrendeletét tudomásvétel és az érdekeltekkel leendő közlés czéljából ezennel közhirré teszem. Miskolcz. 1904. deczember 27. Dr. Tarnay Gyula s. k., alispán. Másolat. 100971. sz—VII. 4. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Rendelet az oklevéllel nem bíró gazdatisztek gazdatiszti gyakorlati vizsgájára vonatkozó sz. évi május hó 18-án 46001. sz. alatt kelt rendeletemmel kiadott szabályzat kiegészítéséül ennek 1. pontját a következőleg módosítom: 1. ,,A gazdatiszti gyakorlati vizsga czélja, az oklevéllel nem biró gazdatiszteknek oly bizonyítvány megszerzésére módot nyújtani, melynek alapján az 1900. évi XXVII. t.-cz. 25. §-ában foglalt, illetve felsorolt birtokokon az 1906. év után is akadálytalanul alkalmazhatók legyenek s az alkalmaztatásuknak megfelelő gazdatiszti czimeket használhassák“. Ezen intézkedésből folyólag a gyakorlati vizsga sikeres feltétele esetén kiadandó bizonyítvány szövegének második pontját a következőleg állapítom meg: ,,Ezen bizonyítvány az említett, valamint az 1904. november hó 17-én 100971. szám. alatt kelt földmivelésügyi miniszteri rendelet alapján az 1900. évi XXVII. t.-cz. 25 §-ában foglalt rendelkezések szemponjából a m. kir. gazdasági tanintézetek végbizonyítványával egyenértékű és tulajdonosa a törvény fentjelzett §-ában felsorolt birtokokon a törvény életbeléptét követő ötödik év után és bármikor akadálytalanul alkalmazható s az alkalmazásának megfelelő gazdatiszti czimet használhatja“. Budapest, 1904. deczemb. 17-én. Tolmásy s. k. 17424/ai. 904. Ezen miniszteri rendelet másolatát tudomás és alkalmazkodás végett a községi és körjegyzők részére, továbbá a leltározással megbízott közegek megfelelő utasítása végett, Miskolcz város tanácsa részére kiadom. Miskolcz, 1904. deczember 12. Alispán helyett: Vadnay. 113880 V.a. 1904. B. M. számú körrendelet. A hagyatéki ingatlanok leltári becsértékeinek megállapítása tárgyában. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. A hagyatéki ingatlanok leltári becsértékének megállapitása tárgyában. Valamennyi vármegye és törvényhatósági város közönségéhez hivatali elődöm által 1896. évi deczember hó 11-én 108093. szám alatt kibocsátott rendelet (L. 1896. évi Rendeletek Tára V-ik kötet 793—794. lap) akként intézkedett, hogy ,,az ingatlanok becsértéke — hacsak valamely érdekelt félnek kérelmére a leltározó által alkalmazott egy, vagy több szakértő többre nem becsülné az ingatlant — az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §. második bekezdése, valamint az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1895. évi október hó 11-én 43194. J. M. szám alatt kibocsátott bel és igazságügyminiszteri rendelet (Lásd 1895. évi Rendeletek Tára, II-ik kötet 548. lap) 44. §. 2-ik bekezdése szerint az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §. első bekezdésének rendelkezéséhez képest állapítandó meg, vagyis a becsérték szőlőknél és házosztály-adó alatt álló ingatlanoknál az évi állandó kétszázszoros összege, házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál az évi állandó százszoros összeget. Ez a rendelkezés a gyakorlatban oly magyarázatra szolgáltatott alapot, melynél fogva az