Borsodi Bányász, 1956. január-október (5. évfolyam, 1-43. szám)
1956-04-04 / 14. szám
4 SORSOD! BÁNYÁSZ A. KÍSÉRTET oi& ey.ÍM. fitt Úgy történt, hogy Dani Fen, az alacsony termetű s eleg vékonypénzű (mármint ami a fizikumát illeti) fiatal, szőkehajú vájár, akinek nyáron annyi szeplő ugrándozott az arcán, hogy meg nem állhatta az ember mosolygás nélkül egyszóval a mi fiatal vájárunk megint a pohár fenekére nézett. Nem olyan rettenetes nagy baj ez, nem éppen megvetendő a borivó ember, hiszen végeredményben azért termesztik a szőlőt és a vendéglátóipari vállalat a maga francia nedajert (zsuplé), hogy elfogyjon s hogy néhány kellemes percet, vagy aki jobban bírja, órát szerezzen magának. Csakhogy... És itt van a legnagyobb hiba, hogy a mi Dani barátunk, aki minden soványsága és gyenge fizikuma ellenére egyike a legfürgébben mozgó vájároknak és a legnagyobb százalékot elérőknek, bizony nála elég sűrűn megtörténik a pohár fenekére való nézés. Sokan megkérdezték már tőle, hogy »ugyan Feri komám, cimborám, hogy nem tudsz betelni végre azzal a fenéknézéssel s nézned inkább a tejesköcsög fenekét, mivel hogy aki azt nézegeti, az hétfőnként mindig eljön a siklába«. Persze, ez az igen enyhe figyelmeztetés mit sem használt. A hétfői nap mint valami balvégzet sötét, komor felhője lebegett állandóan Damokles kardjaként ifjú barátunk feje fölött. A brigád vezetője, Pécsi András, aki felette kedvelte mindezek ellenére a pettyesarcú Ferit, már meglátogatta az otthonában is, beszélt az édesanyjával, aztán elment a DISZ-szervezethez s így egyesült erővel próbálták jobb belátásra bírni. Hanem bizony mit sem használt a szép szó s ha használt is, sok hasznát ugyan nem vették. Almos és kókadt volt, mint a nagy nyári melegek idején a határban pirosló pipacs virága. Ő is oly gyengén, erőtlenül lézengett jobbra-balra a cimborák között, mint a búzatáblák szépséges kisasszonya s csak ide-oda lökdösték. Ha a légvágatban nagyobb a huzat, talán még az is földre dönti. Л százaléka meg — arról jobb nem beszélni — kevés volt. Irtózatosan kevés, messze alatta maradt a híres Vani-féle százalékoknak. Merthogy egy szerdai, vagy csütörtöki napon ebben az időpontban este 6—7 óra felé jókora üreg tátongott már előtte a szénfalban, vagyis 130 százalékon is túlhaladt. Most pedig... Qlégyen dolgoznak a pillérfejtésen a bánya egyik legtávolabbi mezőjében. Az aknász is csak néha vetődik el hozzájuk. Ismeri őket jól, megbízható bányászemberek, kiváltkép a brigádvezető, Pécsi Bandi, arra akár az egész bányavezetést is rá lehetne bízni, holott alig töltötte be a harminc évet. Hanem akármilyen jó bányász, nem bír a Danival s most is, mivel hogy az áldott szent hétfői napot jelzi a naptár, Dani szeme olyan picire zsugorodik össze, mint a szintén álmosnak tűnő karbidlámpa lángja. Az is éppen pislákol, talán a karóid kevés benne, vagy a víz, és Dani dühösen horkan egyet, miközben neki neki üti a tetőt tartó gerendának, hogy hátha legalább az nem lenne álmos. A brigádvezető nem szól semmit, csupán szúrós oldalpillantást vet kókadt fejű cimborája felé, hanem ebben a pillantásban aztán van annyi mondanivaló, hogy Daninak egyszeriben nagyra tágul a szeme s »jól van nő« dörmögéssel nagy kegyetlenül vágni kezdi a szenet. A nekibuzdulás tart vagy jó öt percig s a Dani szeme, meg a lámpa is újra csendes, békés szendergésbe merül. Nem alvás ez, ilyesmi nem is lehet, olyan fél álom, fél ébrenlét közti állapot, mert hogy igen zúg az a kutya fej s a savanyú ■uborkával teli gyomor sem ad sok erőt. Feri már abbahagyná az egész munkát, de jó két óra van hátra a siscra végéig. Hogy hogy bírja ki, az aztán igen fogas kérdés. Magában dunnyog, hogy műszakba jött, de el kellett jönnie, mert ünnepélyes igéretet tett, hogy nem fog hiányozni. Persze, borzasztó ez az állapot, legszívesebben ott a munkahelyen végignyújtózna. Legalább öt percre. Annyi talán elég is lenne. Borzasztó lassan telik az idő, minden perc külön kínszenvedés a Dani fiú számára. Jól jön — hogy Pécsi tudva azt, hogy mi megy végbe fiúban — a főmesterért küldi. A légvágaton keresztülhaladva majd csak felfrissül — gondolja magában brigádvezető. Most semmi esetre sem akarja megmosni a fejét, egy lépéssel már közelebb jutottak a célhoz, hiszen Dani már a negyedik hétfőn bejön. Igaz, hogy kába aggyal, de r Dani kifelé botorkál a munkahelyről, vizet ereszt a lámpájára és ez egy kicsit magához téríti. Megymegy s ahogy a szerszámosládához ér, elhatározza, hogy megpihen. A hosszú szerszámosláda teteje nyitva, üres, csupán két ócska rossz nadrág szomorkodik az alján. És olyan hivogatóan, olyan kedvesen pihen ott ez a két nadrág, mintha a világ legfehérebb, legteltebb, legkövérebb párnája lenne. Legalább most ő így látja. Ügyfélhangosan egyezkedni is kezd önönmagával »befekszem egy pillanatra, legalább két perc, többet semmiesetre sem szunyókálok«. A másik Dani, — a rendesebb, aki más napokon sosem adja alább 130 százaléknál és »kedves, édes fiam« az anyjának — az imigyen válaszol a lőmesterért küldtek, kötelességed utána menni, a szunyókálást meg hagyd éjszakára. Na, indulás!« Azonban semmi nem lesz az indulásból. A lámpa is olyan gyengén pislog, hogy egy leheletnyi favintástól elalszik. Dani ott marad a sötétben, megtapogatja a ládát, aztán csendesen belemászik. Végigfekszik a ládában, a fehérnek tetsző rossz nadrágot feje alá gyömöszöli s miután egy bágyadt mozdulattal kihajintja a mellé szemtelenkedő patkányt, magára húzza a ládafedelet. Ezzel aztán el is van intézve minden a maga rendje-módja szerint s egy perccel később halk, egyenletes horkolás jelzi, hogy Dani barátunk már álomország mezején kószál. QMD*A múltCl pécsi, a brigádvezető már takargatni kezdte a fejét. E sajátságos művelet közben persze a száját is kinyitotta s holmi nagymamát emlegetett, egy bizonyos Dani nevezetű fiatalember nagymamáját. Pécsi nem az a fajta ember volt, aki a dühöngés legmagasabb fokáig fel tud emelkedni, egyszerűen fogta a lámpáját s ment a cimbora után. Nyugodtan, egyenletesen ballagott s csak akkor állt meg fülelni, amikor a szerszámosláda felől meghallotta Dani horkolását. Azaz még nem tudta, hogy é s ezért még csendesebb léptekkel a ládához sompolygott. Jó percig mozdulatlanul állt, a lámpát úgy fordította, hogy a fény ne vetődjön a ládára és azután lassan felemelte a tetejét. A brigádvezető nem nagyon lepődött meg még csak azon sem, hogy Dani nadrágzsebéből egy jókora, arasznyi hosszú patkány ugrott ki s bámult rá visszafordulva apró cipőgomb szemeivel. — Hát tete kutyaházi — mordult fel a brigádvezető kis stuccolt bajusza alatt — hát te ugyancsak szorgalmasan mész a lőmester után. Most mit csináljak veled! A leghelyesebb lenne fülednél fogva kiráncigálni és azt mondani: »édes cimborám, elég volt a veled való vesződésből, keress magadnak más csapatot«. Hanem... Most már magában gondolkozott tovább. Elhatározta, hogy meg sem kelti fel. Ad ő olyan leckét, amitől remélhetőleg megjön az esze a fiúnak. A láda mellett, az egyik tartógerendára volt felakasztva a lakat. Levette, óvatosan visszatette a tetőt és gyengéd mozdulatokkal belakatolta a szerszámos ládát. Így ni! Éjszakai váltótársuk nincs, erre a munkahelyre csak holnap reggel jönnek. Ha néhány óra múlva felébred Dani, hát reggel 6 óráig nyugodtan elszórakozhat a patkányokkal, mert azok be tudtak menni, akkora rés volt a ládán. De Dani hogy nem tud kijönni belőle, az biztos. Du Illek munkahelyének közelében olyan vízgyűjtőmedence volt, amiből 24 óránkint szokták kiszivattyúzni a vizet. Hajnali 4 órakor — a csinos, fekete, babra arcú Szabó Jolán, aki Danival földi volt és mellesleg arról rebesgetett a falu, hogy az isten is egymásnak teremtette őket — a másik kettő mellett ennek a távoli bányarészben lévő szivattyúnak a kezelésével is meg volt bízva. A gép elé tartott. Karórája pontosan 4 órát mutatott s legkésőbb negyed ötig be kellett indítania a motort, máskülönben kicsapott volna a medencéből a víz. Szaporábban kezdett lépegetni, lámpájára bőségesen eresztett vizet, ami nagy süvítve kékesfehér lánggal lobogott, így kisebb lett az árnyék is a vágat falán s a csend sem oly borzasztóan mély. Jolán nem ijedős, nagyszerű leány, pontos, lelkiismeretes munkát végez s ha tudná, hogy a szomszéd vágatban két kisember is leselkedik rá, még akkor is elmenne a szivattyúhoz. Első a kötelesség, de... Hirtelen megtorpan s a Dani Ferit szerető szíve erősebben kezd dobogni. Mert hogy mégis csak leány és valami ott elől a sötétben nincs rendjén. Olyan nyöszörgésféle hallik, halk sóhajtások, majd mintha valaki dörmögne és kipp-kopp, te szent isten, hát mozog a szerszámos láda. És nem akármilyen mozgás ez, dörömbölnek is, azután majdhogynem féloldalra dől, jaj már féloldalra is dőlt s egy veszett ordítás harsog végig a vágaton. Mi tagadás, Jolán remeg, s csak ereszti a vizet a lámpájára, hogy minél nagyobb legyen a világosság. De, ha bátortalanul is, a láda felé merészkedik. Persze olyan lassan, hogy perc is beletelik míg egyet lép. Azért megy előre. Jó kétméternyire áll a dühöngő, szitkozódó és mozgó ládához, amikor kiremeg belőle a kérdés: — Ki az? Ki tetszik lenni? A láda megenyhül, mozdulatlanná válik s a hirtelen beálló csendben egy fájdalmas, panaszos nyögés kíséretében, mintha így rimánkodna valaki: — De hogy az ég szakadjon rátok, még aki bezárt arra is, Bandi te, Bandi segíts!Jólunkáttak, roppant ismerős a hang, annak ellenére, hogy a düh egészen eltorzítja. De ugyanebben a percben eszébe jut egy kísértethistória. Nemrégiben hallotta a vén Küküllőitől, a Hainan dolgozó nyugdíjas bányásztól. S most már még jobban rátelepszik szivére a rémület. Persze kíváncsisága még a rémületnél is nagyobb s közelebb lép a ládához. Jó három centiméter széles hasíték van a deszkán s ahogy előretartja a lámpáját egy szeplős arc darabkáját pillantja meg. Ez még jobban ismerős s most már a hang is, ami mégegyszer megszólal: — Eresszetek ki az anyátok ... Dani dühöng a ládában. Mit tudja ő, hogy éppen szerelmetes mátkája a kíváncsiskodó, kiröppent már az álom a szeméből, felfrissült agya rájön, hogy mi is történt, hogy nem koporsóban fekszik, hanem éppen cimborás szerszámos ládájában. Ezen még jobban felbőszül és ordít, ahogy torkán kifér. — Hát ezért jöttem be hétfőn? Eresszetek már ki, ha mondom, mert nem lesz jó vége! És ekkor megszólal az a kedves, lágyzengésű hang, amit olyan jól ismer már a kapu melletti csókolózások idejéből: - Hát Ferká te, hát te mit keresel abban a ládában? Hiszen az este hazamentél... Ferkó úgy érzi, mintha a munkahely főtéje szakadna a nyaka közé s csak hápog nagy megdöbbenésében. Most már egészen suttogó a hangja, mintha valóban egy kísérteté lenne. - Te vagy az lelkem Jolánka? Csinálj már valamit kedveském, verd le ezt a lakatot, csak szabadíts ki, mert megöl a szégyen. Hanem éppen az a baj, hogy oly síri hangon beszél, hogy Jolán azt hiszi, hogy kísértetjárás történik itt a bányában. Nem mer nekifogni a lakatleverésnek, pedig a Ferkó fejszéje ott van belevágva egy stomp tövében. Laposakat pislantva s újabb vizet eresztve a lámpára, egészen közel lép a ládához. Ha kísértet, úgy sem tud kijönni, mert le van lakatolva, ha pedig nem, hát.■. s — Ki tudnád-e nyújtani az ujjadat nekem, Ferkó kedves? — Azt meg már minek? — Hogy megfoghassam csak egy pillanatra. No, nyújtsd már ki. (~j Fejrkörtem tudja elképzelni, mi ütött drágalátos menyasszonyába, ám mielőtt kinyújtaná ujját, megkérdezi: — Osztán, ha kinyújtom, kiengedd? •— Ki én, csak nyújtsad már. És Dani nagy óvatosan kinyújtja bütykös ujját a láda hasadékán. Jolán először csak nézi, azután egy kissé borzongva megfogja a nikotintól barnás ujjat. S jól meg is szorongatja. Hát bizony ez nem kísértet, mert ezer ujj közül is ráismerne a Ferkóéra. Nem egyszer simogatta már a kezét. A többi azután pillanatok alatt történik. Jolán izmos kezecskéiben már ott a balta süti, püföli a lakatot, ami nagyot csörrenve vágódik a sínkoronának. A többi pedig nem reánk tartozik. Hanem, ha valaki kíváncsi arra,hogy Dani Feri szokott-e álmos lenni a bányában úgy a hét eleji napon, menjen és érdeklődjön utána. Mi már tudjuk, hogy nem. S így nem fontos elmenni érdeklődni semi (HOLDI JÁNOS) * Kisember — crcei bányászok szerint Dányaszellem. A megyei bajnokság mérkőzései Áprilisban az alábbi csapatok mérik össze erejüket, vajon ki szerzi meg a két pontot: IV. 8. • Bükkaljai B.—Borsodnádasd, Putnok—Bánszállás, Saujhelyi Törekvés —Szerencsi K., Somsály—Ormosbánya, Barcikai V.—M.-kövesdi VM., M.-kövesdi Szp.—Barcikai Sz. IV. lo Bánszállás—Bükkaljai B. Szeren* esi K.—Putnok, Ormosbánya—S.-uj-*helyi Tör.. M.-kövesd VM—Somsály, Barcikai V.—M.-kövesdi Szp., Borsodnádasd—Barcikai Sz. IV. 22. Bükkaljai B.—Szerencsi K., Putnok—Ormosbánya, S.-ujhelyi Tör.— M.-kövesdi VM, Somsály—Barcikai V, Barcikai Sz.—Bánszállás, M.-kövesdi Szp.—Borsodnádasd. BORSODI OANYASZ A miskotci járás pártbizottság bányásztapja Szerkeszti: Makaricza József. Felelős kiadó: Kutasz Győrev. Borsodmestyei Nyomdaipari Vállalat. Miskolc Felelős nyomdavezető: Koszti balos. 1956. április 5- iHi иm — A Börzsöny és a Mátra turistaútjainak térképe rövidesen megjelenik a Kartográfiai Vállalat kiadásában. A térképek a jelzett utakat, a menedékházakat, a településeket, a folyókat, a főbb utakat és vasútvonalakat tüntetik fel, s ismertetik a jellegzetes növényzetet és a hegyrajzot. Egy-egy térkép ára 11 forint lesz. — Hazai gyártmányú, gyűrhetetlen anyagok kerülnek forgalomba. Az új technikával készített tavaszi anyagokból az első, kisebb mennyiséget a napokban adják át a kereskedelemnek. — A párizsi Magyar Intézet és a párizsi Magyar Sajtóiroda március 29-én Magyarország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából jól sikerült közös fogadást rendezett a Magyar Intézet helyiségében. A fogadáson a francia kulturális élet több kiváló személyisége, valamint a francia sajtó képviselői jelentek meg. Alexandriában is bemutatják a Kairóban megrendezett magyar képzőművészeti kiállítást — közli az Ahram című egyiptomi lap. Árvízi tolvajt tartóztatott le a paksi ügyészség. Kerer János bölcskei lakos mintegy 2000 forint értékű füstölthúst és zsírt lopott a helybeli földművesszövetkezet raktárából. A házkutatás alkalmával 18 új zsákot és több más, az árvízvédelmi munkák idején lopott holmit találtak nála. Fecskék és gólyák érkeztek Szeged környékére. Érdekes, hogy a rendkívül hosszú és kemény tél ellenére a fecskék és a gólyák a szokottnál csak alig pár nappal később érkeztek haza. A Fehérítőn kanalasgémeket és gulipánokat is láttak. — Borosits Edénének hármasikrei születése alkalmából három*» ezer forintot adományozott az Elnöki Tanács. Az ifjú költő elhatározta, hogy alkotóházba vonul. — Be kell fejeznem a szűzföldek hőseiről szóló elbeszélő költeményemet! — kiabált hevesen gesztikulálva. — Ilyen körülmények között képtelenség dolgozni! Alkotó légkörre, dolgozószobára van szükségem! Megkapta a beutalót. Az alkotók házába megérkezve, a költő körülnézett tágas, világos, csendes szobájá- KÉT HÁZ írta: V. GYAGILJEV ban és elégedetlenül megjegyezte: — Miért nincs a falon egyetlen kép sem? Szeretem, ha festmény van a szobámban. A képek ihletnek. Még aznap egy Ajvazov-festményt akasztottak íróasztala fölé. A költő körüljárta az alkotóházat: ezt az ízléssel és szeretettel berendezett pompás palotát. Az alkotóház mögött egy szerény, fehérre meszelt kis épület húzódott meg. — Felháborító! —t kiáltott a költő. — Ea a vityilló az egész kilátást elrontja! Erre nem gondol a vezetőség? — Nem vityilló ez, fiatalember — jegyezd, te meg az őszszakállú gondnok —, hanem emlékmű. Ebben az igénytelen, apróablakos házban maga Alekszej Makszimovics Gorkij élt és alkotott. Bizony! ASSZONYOKNAK Gombás vagdalthús krémmártással. Sovány sertéshúst vegyünk, daráljuk meg s keverjük össze zsírban párolt, reszelt vöröshagymával és apróra vagdalt gombával. Tegyünk bele petrezselyemzöldet, sót, pirospaprikát s gyúrjuk össze tejben áztatott, kicsavart zsemlével, s egykét egész tojással. Majd zsírozott tepsibe tesszük, s hosszúkásra formálva sütőben megsütjük. Sütés közben a tepsi alján levő mártással többször megöntözzük. Ezalatt zsírban késhegynyi cukorral, reszelt vöröshagymát, sárgarépát, és zöldséget, egy szál babérlevéllel, néhány szem <eketeborssal megfonnyasztunk. Meghintjük liszttel, kevés vizet öntünk alá s addig pároljuk, míg a zöldségféle megpuhul. Azután szitán áttörjük s jó sűrű tejföllel, cseppnyi ecettel s a vagdaltus zsírjával összekeverjük. A gombás vagdalthushoz adhatunk burgonya-, rizs- vagy tarhonyaköretet. Omlós fánk. Három deci aludttejet, kevés cukorral és sóval, egy evőkanál fagyos zsírral, egy egész tojással, egy késhegynyi szóda-bikarbónával és annyi liszttel, hogy rétestészta lágyságú tésztát kapjunk, összekeverjük. Jól kidolgozzuk! Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, s négyszögletes darabokra vágjuk, széleit derelyevágóval körülvágjuk, s forró zsírban szép pirosra sütjük. Forrón meghintjük vaníliás cukorral. Gyorsan elkészíthető tészta. Burgonyás sütemény. Negyven deka lisztet tizenöt deka zsírral, tizenöt deka cukorral, cseppnyi sóval, egy sütőporral, három tojás sárgájával, kevés tejjel jól összegyúrunk. Két részre osztjuk, s mind a két részt tepsinagyságúra nyújtjuk. Az első tésztalapot zsírozott, lisztezett tepsibe tesszük, megtöltjük, ráhelyezzük a másik lapot, villával megszurkáljuk, tojásfehérjével megkenjük és megsütjük. Töltelék: Fél kiló főtt, áttört burgonyát negyedkiló cukorral, tíz deka darált dióval, kevés rummal s a három tojás fehérjéből vert kemény habbal összekeverjük. Amikor a tészta megsült, hintsük meg vaníliás porcukorral, s vagdaljuk fel négyszögletes darabokra. Külföldi *0 H Z ® á*I*K*0 Hz KOK böhleni bányakombinátjának újítói 2.5 millió D-márkát takarítanak meg a népgazdaságnak A Német Demokratikus Köztársaság böhleni ,,Otto Grotewahl“ binyakombinátjának dolgozói 1955-ben 2.5 millió D-márkát (kb. 12.5 millió Ft.) takarítottak meg újításokkal és ésszerűsítésekkel. 100 tonna kőszenet adnak naponta terven felül Az NDK kőszénbányáinak dolgozói jelentős vállalásokat tettek a második ötéves terv túlteljesítésére. A „Martin Hoop“ művek bányászai például vállalták, hogy a második negyedévtől kezdve naponta 100 tonna kőszenet adnak a népgazdaságnak terven felül. A „Kari Marx” bányák dolgozói a harmadik negyedév elejétől kezdve naponta 50 tonna kőszenet, a negyedik negyedév kezdetétől pedig ugyancsak 100 tonnát adnak terven felül Óriási értékes széntelepre bukkantak Kanszu tartományban Kanszu kínai tartományban, a Ноlan-San hegység keleti lejtőin, több mint 200 négyzetkilométernyi kiterjedésű értékes széntelepre bukkantak. A szén kokszolásra is alkalmas. A jelenleg épülő paotou-lancsout vasútvonalat ezen a területen fogják átvezetni.