Borsodi Bányász, 1962. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1962-10-10 / 41. szám

sBORSOM BÁNYÁSZ Teljes felelősséggel Feljegyzések a Miskolci Bányaüzem pártértekezletéről Az alapszervezetek kommu­nistái miután megválasztották küldötteiket a pártértekezletre, útravalóul azt tanácsolták, a pártszerűség, a józan megfon­toltság, mélységes felelősségér­zet és kérlelhetetlenség a hi­bák ellen, merész előrelátás jellemezte a munkálatokat. Eb­ben a tudatban gyűltek össze tehát a küldöttek. És ez a fe­lelősségtudat nyomon kísérte őket a pártértekezlet egész munkája alatt. Mind a beszá­molóból, mind a felszólalások­ból a való helyzet reális érté­kelése kristályosodott ki. Nagy, jelentős dolgokról, kérdésekről beszéltek, frázisok puffogtatása nélkül. Az egyszerűség, de an­nál nagyobb következetesség és bátor kritikai légkör jellemezte a pártértekezlet munkáját. Sok mindenről szó esett, amit nehéz lenne ebben az írásban összesűríteni. A jelentős és lé­nyeges kérdésekről azonban feltétlen szólni kell Nincs ok az elbizakodottságra Ha nem is hangoztatták minden tizedik mondatban, de a beszámoló és a legtöbb fel­szólaló szavából az csendült ki, hogy nincs ok a miskolci bá­nyáknál az elbizakodottságra. Igaz, értek el kiváló eredmé­nyeket. Az összüzemi teljesít­mény például az elmúlt három év során csaknem 20 százalék­kal növekedett. Javult a gazda­ságosság is. Mintegy 6,5 száza­lkkal csökkent az önköltség, ugyanakkor a dolgozók átlag­­keresete 4,5 százalékkal meg­növekedett. Fellendült és külö­nösen most a pártkongresszus­ba való felkészülés idején szár­nyakat kapott a munkaverseny. A végzett munkának, azon­ban van árnyoldala is. Több olyan fogyatékosságot említett meg a­ beszámoló és a felszóla­lók is, amelyek a belső szerve­zésből, felelőtlenségből adód­tak. Az 1962 első félévben — mint ahogy azt a beszámoló is hangoztatta — az ütemtelen­ség sok esetben rányomta bé­lyegét a tervteljesítésre. A fél­év során 66 esetben nem telje­sítette tervét az üzem. Gyak­ran előfordult, hogy műszakon­ként 50—60 vagon szénnel ter­meltek kevesebbet. Az egyen­letlen termelés természetesen oda vezetett, hogy megnöve­kedtek a vasárnapi és ünnep­napi műszakok. S ez jelenleg nemhogy csökkenne, hanem növekedik. Hasonló rossz képet mutat a baleseti statisztika is. Sajnos azt kell mondani, hogy a Mis­kolci Bányaüzemnél a baleset alakulása évről évre romlott. 1961-ben például 12 054 mű­szak, 1962 első felében pedig 7 235 műszak esett ki baleset miatt a termelésből. Tehát mint látható már itt is növeke­dés mutatkozik. Ha ez nem for­dult volna elő, akkor 1961-ben 11 427, 1962-ben pedig 7 263 tonna szénnel termeltek volna többet az üzemnél. Többen szóvá tették a mű­szaki feltételek biztosításának hiányát is. Ezen a téren való­ban sok mulasztás van. Sajnos azonban az aknák anyaggal való ellátása nehéz viszonyok között történik. Nincs Pereces­nek átrakó fatelepe, ahonnan közvetlen tudnák irányítani az anyagokat az aknák felé. Lyu­­kóbánya esetében azonban ért­hetetlen a helyzet. Mint azt Dozsnyák János igazgató elv­társ mondotta: „Lyukóbánya rontja le eredményeinket. Hi­ába termelnek többet a többi aknák, saj­nos nem tudják pó­tolni a lemaradást. Pedig ki­­stafírungozták az aknát műsza­ki gárdával, felszerelésekkel egyaránt. Csak egy kicsit ké­nyelmesek. Jellemző erre a front teljesítménye is. Amíg a lyukói fronton — azonos viszo­nyok és feltételek között — 45,24 tonna/műszak a teljesít­mény, addig az annabányai fronton 78,28 tonna­ műszakot érnek el.” A pártértekezlet, mint a fen­tiekből is látható, jelentőségé­nek megfelelően foglalkozott a termelés alakulásával. Megmu­tatta mi a jó és mi a rossz és azt is, hogyan kell mielőbb fel­számolni a fogyatékosságokat. A pártmunka főtartalma a nevelés A pártértekezlet megállapí­totta, hogy a Miskolci Bánya­üzem területén az agitációs munka nem vált szerves részé­vé a mindennapi életnek. En­nek egyik alapvető oka az, hogy a pártbizottság tagjai sem végezték ezirányban a reájuk bízott feladatokat. A nevelés­re, a felvilágosító szóra pedig szükség van az aknáknál. A pártértekezleten többen el­mondották, hogy nem kerülne sor annyi fegyelmi ügy tárgya­lására, ha rendszeresen foglal­koznának a dolgozókkal. Hege­dűs Ferenc Máriabányáról pél­dául elmondotta, hogy sok esetben túlzottan büntetnek embereket, ha hibát vétenek, mint Oláh Sándor, B. Tóth Fe­renc esetében is, pedig ezek az emberek a baráti nevelő szó­ból is értenek. Gyakran meg­esik, hogy elhangzik a bírálat, a jószándékú figyelmeztető szó, vagy javaslat, de utána nem tapasztalnak semmi intézke­dést. Különösen a gazdasági vezetők körében tapasztalható ez. A nevelés feladata lenne el­oszlatni az emberek tudatában lévő seregnyi helytelen nézetet is. Ilyen többek között az ön­zés, a jogtalan előnyök biztosí­tása, a bizalmatlanság légköre, stb. Mindent egybevetve sok vi­tatott kérdésre tett pontot a pártértekezlet és messzemenő­en utat mutatott, feladatokat szabott meg, hogy a Miskolci Bányaüzem kommunistái jól munkálkodjanak a Központi Bizottság kongresszusi tézisei­nek megvalósításában. Török Alfréd Új front Somsilvon Egy alkalommal néhány bányász és vezető felkereke­dett, és elment Egercsehibe tapasztalatcserére, megtudni: Hogyan boldogulnak ott az acéltámmal, milyen módsze­rekkel dolgoznak, ennek nyo­mán milyen eredményeket ér­nek el. Amikor hazajöttek, összegezték élményeiket és tapasztalataikat, és megtették a szükséges lépéseket. Ennek egyik eredménye, hogy a III- as telepen, a 40-es siklónál, az V-ös ereszke nyolcas nyi­laméban e hónapban új front kezdi meg a munkát. Ezen a fronton a korszerű biztosí­tásnak megfelelő módszere­ket alkalmazzák, szinte telje­sen megszüntetik a fával való munkát. Ez jelentős eredmény lesz, mert az üzem mindig arról volt nevezetes, hogy jó­val több faanyagot használt fel a szükségesnél. Bányászból a mérnök 1S képtelen az aknairoda, a külső szobában az admi­­i­nisztrátor körmöl valami kimutatáson, a bánya­mester már lement a bányába. Vígh Józseffel, az ormosi III. akna vezetőjével így zavartalanul beszélgethetünk. Fiatal, 35 éves, markáns arcú, magas férfi Vígh József, öt évvel ezelőtt szerezte meg a mérnöki diplomát. Az­előtt?. .. Éppen erről érdeklődöm tőle, hol dolgozott, hogyan szánta rá magát mint hat elemit végzett bányász az egyetem elvégzésére. — Hosszú, s nem is mindig sima út vezetett odáig, hogy egyetemre iratkozhattam be. Édesapám vájár volt, korán meghalt, öt gyerek nevelésének gondját hagyva édesanyámra. Igaz, bátyám és én akkor már dolgoztunk az edelényi bányában. Sőt már 1941—42-ben megkezd­tük a bányászkodást, de csak mint kisegítők, mert a 16 évet még nem töltöttük be. Negyvenkettő nyarán a MÁV-hoz kerültem pályamunkásnak, a következő év­ben Kapuváron az Eszterházy-birtokon voltam summás. Később — miután elmúltam 16 éves — az edelényi bá­nyánál helyezkedtem el, ott dolgoztam a felszabadulásig. Akkor elöntötte a bányát a víz, munka nélkül maradtam, nem volt mit tenni, kellett a pénz, elmentem az útfenn­tartókhoz és az Edelény-szendrői vonalon dolgoztam. Negyvenhatban Rudolftelepen vágtam a szenet. Amikor 47-ben megkezdték az edelényi I. telep művelését, áthe­lyeztettem magam oda. A család Edelényben lakott, mégiscsak otthon voltam. Meglehetősen rossz körülmé­nyek között dolgoztunk, gumicsizma nem volt, bakancs­ban, térdig érő vízben műveltük a bányát. Minden év ho­zott valami újat. Letettem a segédvájárt, majd a vájár vizsgát. Azután segédaknász iskolára mentem. 1952-ben szakérettségiztem s a következő évben megkezdtem Sop­ronban az egyetemi tanulmányokat. Havonta 1200 forint támogatást kaptam az államtól. Ebből 400 forint egyete­mi hozzájárulást fizettem, a többi maradt a feleségemnek és kislányomnak. 1957 novemberében kaptam meg a dip­lomát, akkor Ormosbányára helyeztek. Beosztott mérnök voltam VI. aknán, aknavezető II. aknán, két évvel ezelőtt megbíztak a III. akna vezetésével, azóta itt dolgozom. Hát ez az én diplomám története rövidem Sokat kellett tanulni, szorgalmasan, töretlen hittel, szívós akarattal míg elérte célját és teljesült a vágya Vígh Józsefnek. S­zíve mindig a bányához húzta, a családban négy bányász van. Testvérei az edelényi üzemnél fejtik a szenet. Vígh József életútja talán küzdelmesebb volt, de most úgy érzi megérte az átvirrasztott éjszakákat, a tananyaggal való­ viaskodást. S mint volt bányász jobban ismeri és értékeli a fizikai munkát mint azok, akik a pu­ha, kényelmes otthon melegéből kerültek az egyetemre és családi gondok sem zavarták tanulmányaik menetét. Külpolitikai kommentárunk AZ ELMÚLT HÉT ugyan­csak bővelkedett külpolitikai eseményekben. Jemenben ka­tonai lázadás tört ki, amely a jelek szerint felülmúlta az egyszerű katonai államcsíny ismérveit, és polgári demok­ratikus forradalommá fejlő­dött. Az ideiglenes forradalmi kormány polgári demokratikus reformokat ígér, és azt, hogy az abszolutista királyi hatalom elavult rendszere helyett köz­­társasági államformával és ter­mészetesen alkotmánnyal ajándékozza meg a jemeni né­pet. A Jemennel kapcsolatos sajtóvélemények kiemelik, hogy a királyság megdöntése Jemenben szükségszerű folya­mat manapság; nem lehet csak erőszakkal fenntartani közép­kori királyi rendszereket, sőt, még az erőszakszervek is előbb-utóbb a nép törekvései­nek oldalára állnak. Az ENSZ-közgyűlésen újabb szovjet javaslat hangzott el. A javaslat kéri, az ENSZ- közgyűlés foglalkozzék egy nemzetközi kereskedelmi érte­kezlet összehívásának gondola­tával. Mint tudjuk, a KGST tagállamainak moszkvai ta­nácskozásán a tanácskozás részvevői felhívással fordultak a világ valamennyi kormányá­hoz, hogy a kölcsönös előnyök, a kereskedés kialakult formái­nak kölcsönös tiszteletben tar­tása mellett tegyenek lépéseket a kereskedelmi kapcsolatok ki­­szélesítésére, ne a társadalmi berendezésektől tegyék függő­vé, létesítenek-e valamelyik országgal kereskedelmi kapcso­latokat. A tanácskozáson elfo­gadott határozatot terjesztette most a szovjet küldöttség az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszaka elé. A javaslat kéri: a nem­zetközi kereskedelmi értekez­letet 1963-ban szervezzék meg. Az elmúlt hétre esett Brezs­­nyev szovjet államfő jugosz­láviai látogatása is. A látoga­tásra az adott okot, hogy Brezsnyev most viszonozta Tito elnök moszkvai látogatá­­sát, mely még 1956-ban folyt le. Sok találgatásra ad okot ez a látogatás, benne a két ország ideológiai közeledését is felfe­dezni vélik egyes nyugati kom­mentátorok. Az igazságot lé­nyegében a két államfő, Brezs­nyev és Tito baráti eszmecse­réiről kiadott közlemény mondja ki. A Szovjetunió kö­vetkezetesen igyekszik alkal­mazni külpolitikájában a leni­ni elveket. Az ideológiai nézet­­eltérések nem ronthatják meg a két ország államközi kapcso­latait, s az is igaz, hogy a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság lendületesen halad a szo­cializmus építésének útján. A Szovjetunió és Jugoszlávia ál­lamfője kifejtette véleményét nemzetközi kérdésekben is, s ebben teljes nézetazonosság mutatható ki. Jugoszlávia tá­mogatja a Szovjetuniót a békés egymás mellett élés politiká­jában, az atomfegyverek eltil­tásáért, a leszerelésért folyta­tott harcban. • Ugyancsak az elm­últ hét produkálta a francia kormány megbukását. Pénteken, tizen­­kétórás elkeseredett vita után a kormány ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt megszavazta a francia nemzet­­gyűlés, ezzel megbuktatta a francia kormányt. De Gaulle köztársasági elnök azzal fe­nyegetőzött, hogy ha a nemzet­­gyűlés rendetlenkedik, nem hajlandó hozzájárulni az álta­la javasolt alkotmánymódosí­tásnak — kénytelen lesz le­mondani. De Gaulle nem első esetben fenyegetőzik lemon­dással. Meg akarja félemlíteni a belső békességért sok min­denre kapható francia polgá­rokat, akik elhiszik, hogy ha a tábornokból lett és erőskezű­nek hirdetett köztársasági el­nök lemond tisztségéről, Fran­ciaországban minden a feje te­tejére áll. Most tehát várjuk, lemond-e De Gaulle. Valószí­nűleg nem mond le, hanem feloszlatja, minthogy már fel is oszlatta a szófogadatlan nemzetgyűlést. )CXX)OOOOOOOOOOOOOOOO.OOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOCOOOOOOCOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO( A tanévnyitás után - vájár ipari tanulók között - Sajószentpéteren Berren a csengő, vele a szünetnek, az udvaron szalad­gáló, beszélgető fiúk sorba igazodnak, irány a tanterem. Ez ma az utolsó óra, magyar — utána ebéd — mondja egy hosszúra nyúlt elsős. A padokban ülő fiúk áhí­tattal hallgatják a rímek csen­gését, egyik-másik még a sze­mét is lehunyja a gyönyörű­ségtől, hiszen a felolvasott vers csodaszép, és a tanár néni, elő­adásában még élvezetesebb. * Amikor később az i-en találkozunk velük látjuk, hogy bizony nincs hiba az ét­vágy körül. A második fogás­nál tartanak, fahéjos cukor­ral hintett gombócok tornyo­sulnak a tányérokon. Csak az evőeszközök koccanását halla­ni. Beszélni teleszájjal nem le­het. Itt enni kell. Zsuzsi néni a szakácsnő adagolás közben is talál alkal­mat, s időnként gyönyörköd­ve figyeli, hogy ízlik a főztje. Egyszeresük megszólal: ki kér repetát? Szinte kórusban felelik a fiúk: — Fűrész! Túrész Sándorról el kell mondani, hogy a jó kondíció­ban lévő harmadéves vájár­tanuló ifjúsági ökölvívó is. Az intézetben az a legenda járja, hogy együltében hat adagot is meg bír enni. Annyi azonban bizonyos, hogy ha repetáról van szó, neki nem kell jelent­kezni, a repeta-kórus tolmá­csolja kívánságát. * Mustrálgatjuk szait. A szélesvállú, karcsú, magas fiatalemberek — bizto­san harmadévesek. A kiseb­bek ugye másodikosok. Az el­sősöket nemcsak a termetük, hanem bátortalan viselkedésük is elárulja. Bár a kezdeti elfo­gódottságuk már felengedett — s ehhez mint megtudjuk, a tantestület tagjain kívül az intézet két KISZ-alapszerve­­zete, a felsős fiúk is hozzájá­rultak — meglátszik rajtuk, hogy még csak 20 napja tagjai a kollektívának. — Megváltozott az időbeosz­tásunk, keményebb a fegye­lem és minden más itt mint az általános iskolában volt. De sokkal érdekesebb lett az életünk — ez az egyik elsős véleménye, aki csak annyit hajlandó elárulni magáról, hogy a keresztneve — Jancsi. Demeter Béla a 13 éve mű­ködő intézet igazgatója véle­ménye szerint elég jól alakult az idén a beiskolázás. Az első­sök között több a bányászgye­rek, mint az előző évben volt. A lemorzsolódás is kevesebb. Mindössze egy gyerek ijedt be, s találta „félelmetesnek­” a bányászkodást. Ezzel szem­ben érdekes — meséli Deme­ter elvtárs, — hogy egy fiú, akit mi küldtünk el, mert nem volt meg a 8 általánosa — mikor megtudta a határozatot, elájult. Nem akart elmenni. * — A tanbánya ~ánH^n ez évtől. Korszerű üzem, s itt bizonyos géptani oktatásban is részesülhetnek a fiúk, így a kisebb bányagépek kezelését is elsajátítják. Minden lehető­ség megvan, hogy a bányász­kodás korszerű követelményei­nek megfelelő képzést tudja­nak biztosítani. Egyébként a fiúk között néhánynak az a véleménye, hogy jobb dolgoz­ni, mint tanulni. S mikor megjegyeztük, hogy az elmé­leti tudás a gyakorlattal páro­sulva adja meg a szakmai képzettséget, és úgy kapják meg a szakmunkás bizonyít­ványt, ha tanulnak, — meg­jegyzik, ezt ők is értik, de sokkal érdekesebb élményeket nyújt nekik a bányabeli mun­ka. Persze — mint ahogy Cs. Tóth József igazgató­helyettes elvtárstól megtudjuk, — mit sem számit ha egyesek nem szívesen tanulnak, mert dél­utánonként 2 órás kötelező tanköri foglalkozás van az in­tézetben és itt ha tetszik, ha nem — ellenőrzés mellett készülni, tanulni kell a fiúk­nak. Szóltunk a tanbányáról, a tanulásról, étkezésről, mi tölti ki még a vájártanulók napjait. Elsősorban a sport, a labdarú­gó, asztalitenisz, ökölvívó, sakk, röplabda, kosárlabda szakosztályok, osztálybajnok­ságokat is rendeznek. A 111­ évesek közül Terenyei István mint ökölvívó kétszer nyert ifjúsági bajnokságot. A több mint kétezer kötetes könyvtárnak sok az állandó olvasója. A József Attila ol­vasómozgalomban résztvevők még sohasem vallottak szé­gyent. A TIT előadások, szakasz és egyéni elbeszélgetések ideje az este. Saját filmvetítőg­éppel rendelkeznek, tudományos, szakmai és sportfilmeket­­ néz­hetnek a fiúk. A televízió is nagyon nép­szerű, csak a gyenge műsort kifogásolják — tolmácsolja a vásártanulók kritikáját Móré Sándor otthonvezető. Azt is megtudjuk, hogy az in­tézet KISZ-szervezete gyakran rendez szellemi öttusát, ahol szakmai, politikai, sport és ter­mészettudományi kérdésekre kell válaszolni. A nyerteseket csokoládéval, bambival díjaz­zák. Jó híre van a színjátszó cso­portnak. Nemcsak az intézet­ben, de a környéken is. Mi sem bizonyítja jobban mint a következő kis eset. A műkedvelők előadást tar­­­tottak a szentpéteri ált. iskola­i­ban. Az egyik tehetséges — de legnagyobb bánatára alacsony­ termetű — színjátszó Cserniki Árpád, annyira megtetszett a­ lányoknak, hogy néhány­­ nap­pal az előadás után a keríté­sen becsúsztattak egy neki szó­ló levelet „szeretlek Árpi" Szöveggel. Mint kiderült má­­­sodik általánosba járó kis­­­lányok írták. Árpival történt­ az is, hogy Hark­án a tanbá­­­nya előtt álldogáló fiúk cso­­­portjához odatipegett egy há­­­roméves forma kislány­ kezé­­­ben álma, s egyből Árpinakjs nyújtotta „tessék baba" — azóta a 11. éves Csernik Árpá­dot osztálytársaik, balhénak] szólítják. Tanulás, munka, £ £ £;< sport — ez a vájártanulók éle­­­te. Tiszta, szép otthonban él­­­nek, korszerű bányában vég­­­zik a szakmai gyakorlatot,­ minden lehetőségük megvan­ művelt, jó szakmunkássá fej­e­lődni. Szeretik a bányát, még az(_ a zömök, izmos termetű első-­­éves fiú is, — pedig paraszt­­szülők gyermeke, s csak most­ ismerkedik a bányászélettel5 — aki így felelt kérdésemre­ — miért éppen a bányász szak­­­mát választotta, s nem a föld­­­művelést? — Ugyanazt csiná­­­lom mint az édesapám, csak­ ő fent műveli a földet, én megi­lem­ a mélyben. | KOLTAI KATÓ < 1962. október Id Elhagyva a mélypontot Szuhakálló I-es akna még mindig nehézségekkel küzd. Mintegy 2 hónappal ezelőtt olyan helyzetbe jutottak, hogy 70—75 százaléknál nem tudták többre teljesíteni a tervet. A problémát a geológiai viszo­nyok hirtelen megváltozása okozta. Az történt ugyanis, hogy a frontnak a fővonalhoz való közeledtével egyenes arányban jött a nyomás is. Minden intézkedést megtet­tek, hogy megakadályozzák a katasztrófát. Az egyik az volt, hogy beszerelték a VIII-as ereszkei új front alapvágatát. Ilyen esetben az első dolgok közé tartozik, ha nagy a ve­szély, leszerelni a gépeket Bár a nyomás minden 24 órában 50 centimétert nőtt, mégis ar­ra a megállapításra jutottak: az előnytelen helyzet dacára, a gépek nincsenek veszélyben. A fő problémát inkább az okozta, hogy nem tudnak kel­lően termelni. A tennivalókat az új viszo­nyok szabták meg. Hozzá kel­lett kezdeni az előváráshoz, kb. 65—70 métert kellett kihajta­ni. Ugyanakkor a veszélyezte­tett terület miatt az embereket is át kellett csoportosítani, ami viszont megint a terv teljesíté­sének rovására ment. Bár­mennyire is akarták és szeret­ték volna, a terveket nem si­került teljesíteni. Pedig ennek az aknának a dolgozói is kima­gasló eredményekkel akarják köszönteni a párt VIII. kong­resszusát. S hogy ezt meg ha tehetik az a becsületes, jó mun­kának köszönhető. Mindezek a problémák, a ba­jok lényegében már megszűn­tek. A nehézségek még na­gyobb tettekre sarkallták az üzem dolgozóit. Hozzákezdtek a TH gyűrűzéshez, a végén tartanak a víztelenítésnek is. Minden a legjobb mederben halad, így beszélnek: — Igaz, tervünket még min­dig nem tudjuk teljesíteni, de a mélypontról már elszakad­tunk. A terv teljesítése jelen­leg 84,9 százalék. Egy hét múl­va úgy egyenesbe jutunk, hogy a hónap végére nemcsak a ter­vet teljesítjük, de a 131 vago­­nos lemaradást is pótoljuk. Az akna nem kap új gépe­ket. Azzal a berendezéssel kell dolgozni, ami már be van épít­ve. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a karbantartásra Mint mondják feladatuknak a megelőzést tekintik. S ez a he­lyes módszer. Persze előfor­dul, hogy elromlik egy motor, egy kaparó, a legnagyobb elő­vigyázatosság mellett is. Ilyen­kor már a karbantartókon a sor. A szuhakállói lejtős aknán tehát mindent megtettek an­nak érdekében, hogy csökkent­sék a lemaradást és méltóan készüljenek a kongresszusok

Next