Borsodi Bányász, 1962. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1962-10-10 / 41. szám
sBORSOM BÁNYÁSZ Teljes felelősséggel Feljegyzések a Miskolci Bányaüzem pártértekezletéről Az alapszervezetek kommunistái miután megválasztották küldötteiket a pártértekezletre, útravalóul azt tanácsolták, a pártszerűség, a józan megfontoltság, mélységes felelősségérzet és kérlelhetetlenség a hibák ellen, merész előrelátás jellemezte a munkálatokat. Ebben a tudatban gyűltek össze tehát a küldöttek. És ez a felelősségtudat nyomon kísérte őket a pártértekezlet egész munkája alatt. Mind a beszámolóból, mind a felszólalásokból a való helyzet reális értékelése kristályosodott ki. Nagy, jelentős dolgokról, kérdésekről beszéltek, frázisok puffogtatása nélkül. Az egyszerűség, de annál nagyobb következetesség és bátor kritikai légkör jellemezte a pártértekezlet munkáját. Sok mindenről szó esett, amit nehéz lenne ebben az írásban összesűríteni. A jelentős és lényeges kérdésekről azonban feltétlen szólni kell Nincs ok az elbizakodottságra Ha nem is hangoztatták minden tizedik mondatban, de a beszámoló és a legtöbb felszólaló szavából az csendült ki, hogy nincs ok a miskolci bányáknál az elbizakodottságra. Igaz, értek el kiváló eredményeket. Az összüzemi teljesítmény például az elmúlt három év során csaknem 20 százalékkal növekedett. Javult a gazdaságosság is. Mintegy 6,5 százalkkal csökkent az önköltség, ugyanakkor a dolgozók átlagkeresete 4,5 százalékkal megnövekedett. Fellendült és különösen most a pártkongresszusba való felkészülés idején szárnyakat kapott a munkaverseny. A végzett munkának, azonban van árnyoldala is. Több olyan fogyatékosságot említett meg a beszámoló és a felszólalók is, amelyek a belső szervezésből, felelőtlenségből adódtak. Az 1962 első félévben — mint ahogy azt a beszámoló is hangoztatta — az ütemtelenség sok esetben rányomta bélyegét a tervteljesítésre. A félév során 66 esetben nem teljesítette tervét az üzem. Gyakran előfordult, hogy műszakonként 50—60 vagon szénnel termeltek kevesebbet. Az egyenletlen termelés természetesen oda vezetett, hogy megnövekedtek a vasárnapi és ünnepnapi műszakok. S ez jelenleg nemhogy csökkenne, hanem növekedik. Hasonló rossz képet mutat a baleseti statisztika is. Sajnos azt kell mondani, hogy a Miskolci Bányaüzemnél a baleset alakulása évről évre romlott. 1961-ben például 12 054 műszak, 1962 első felében pedig 7 235 műszak esett ki baleset miatt a termelésből. Tehát mint látható már itt is növekedés mutatkozik. Ha ez nem fordult volna elő, akkor 1961-ben 11 427, 1962-ben pedig 7 263 tonna szénnel termeltek volna többet az üzemnél. Többen szóvá tették a műszaki feltételek biztosításának hiányát is. Ezen a téren valóban sok mulasztás van. Sajnos azonban az aknák anyaggal való ellátása nehéz viszonyok között történik. Nincs Perecesnek átrakó fatelepe, ahonnan közvetlen tudnák irányítani az anyagokat az aknák felé. Lyukóbánya esetében azonban érthetetlen a helyzet. Mint azt Dozsnyák János igazgató elvtárs mondotta: „Lyukóbánya rontja le eredményeinket. Hiába termelnek többet a többi aknák, sajnos nem tudják pótolni a lemaradást. Pedig kistafírungozták az aknát műszaki gárdával, felszerelésekkel egyaránt. Csak egy kicsit kényelmesek. Jellemző erre a front teljesítménye is. Amíg a lyukói fronton — azonos viszonyok és feltételek között — 45,24 tonna/műszak a teljesítmény, addig az annabányai fronton 78,28 tonna műszakot érnek el.” A pártértekezlet, mint a fentiekből is látható, jelentőségének megfelelően foglalkozott a termelés alakulásával. Megmutatta mi a jó és mi a rossz és azt is, hogyan kell mielőbb felszámolni a fogyatékosságokat. A pártmunka főtartalma a nevelés A pártértekezlet megállapította, hogy a Miskolci Bányaüzem területén az agitációs munka nem vált szerves részévé a mindennapi életnek. Ennek egyik alapvető oka az, hogy a pártbizottság tagjai sem végezték ezirányban a reájuk bízott feladatokat. A nevelésre, a felvilágosító szóra pedig szükség van az aknáknál. A pártértekezleten többen elmondották, hogy nem kerülne sor annyi fegyelmi ügy tárgyalására, ha rendszeresen foglalkoznának a dolgozókkal. Hegedűs Ferenc Máriabányáról például elmondotta, hogy sok esetben túlzottan büntetnek embereket, ha hibát vétenek, mint Oláh Sándor, B. Tóth Ferenc esetében is, pedig ezek az emberek a baráti nevelő szóból is értenek. Gyakran megesik, hogy elhangzik a bírálat, a jószándékú figyelmeztető szó, vagy javaslat, de utána nem tapasztalnak semmi intézkedést. Különösen a gazdasági vezetők körében tapasztalható ez. A nevelés feladata lenne eloszlatni az emberek tudatában lévő seregnyi helytelen nézetet is. Ilyen többek között az önzés, a jogtalan előnyök biztosítása, a bizalmatlanság légköre, stb. Mindent egybevetve sok vitatott kérdésre tett pontot a pártértekezlet és messzemenően utat mutatott, feladatokat szabott meg, hogy a Miskolci Bányaüzem kommunistái jól munkálkodjanak a Központi Bizottság kongresszusi téziseinek megvalósításában. Török Alfréd Új front Somsilvon Egy alkalommal néhány bányász és vezető felkerekedett, és elment Egercsehibe tapasztalatcserére, megtudni: Hogyan boldogulnak ott az acéltámmal, milyen módszerekkel dolgoznak, ennek nyomán milyen eredményeket érnek el. Amikor hazajöttek, összegezték élményeiket és tapasztalataikat, és megtették a szükséges lépéseket. Ennek egyik eredménye, hogy a III- as telepen, a 40-es siklónál, az V-ös ereszke nyolcas nyilaméban e hónapban új front kezdi meg a munkát. Ezen a fronton a korszerű biztosításnak megfelelő módszereket alkalmazzák, szinte teljesen megszüntetik a fával való munkát. Ez jelentős eredmény lesz, mert az üzem mindig arról volt nevezetes, hogy jóval több faanyagot használt fel a szükségesnél. Bányászból a mérnök 1S képtelen az aknairoda, a külső szobában az admiinisztrátor körmöl valami kimutatáson, a bányamester már lement a bányába. Vígh Józseffel, az ormosi III. akna vezetőjével így zavartalanul beszélgethetünk. Fiatal, 35 éves, markáns arcú, magas férfi Vígh József, öt évvel ezelőtt szerezte meg a mérnöki diplomát. Azelőtt?. .. Éppen erről érdeklődöm tőle, hol dolgozott, hogyan szánta rá magát mint hat elemit végzett bányász az egyetem elvégzésére. — Hosszú, s nem is mindig sima út vezetett odáig, hogy egyetemre iratkozhattam be. Édesapám vájár volt, korán meghalt, öt gyerek nevelésének gondját hagyva édesanyámra. Igaz, bátyám és én akkor már dolgoztunk az edelényi bányában. Sőt már 1941—42-ben megkezdtük a bányászkodást, de csak mint kisegítők, mert a 16 évet még nem töltöttük be. Negyvenkettő nyarán a MÁV-hoz kerültem pályamunkásnak, a következő évben Kapuváron az Eszterházy-birtokon voltam summás. Később — miután elmúltam 16 éves — az edelényi bányánál helyezkedtem el, ott dolgoztam a felszabadulásig. Akkor elöntötte a bányát a víz, munka nélkül maradtam, nem volt mit tenni, kellett a pénz, elmentem az útfenntartókhoz és az Edelény-szendrői vonalon dolgoztam. Negyvenhatban Rudolftelepen vágtam a szenet. Amikor 47-ben megkezdték az edelényi I. telep művelését, áthelyeztettem magam oda. A család Edelényben lakott, mégiscsak otthon voltam. Meglehetősen rossz körülmények között dolgoztunk, gumicsizma nem volt, bakancsban, térdig érő vízben műveltük a bányát. Minden év hozott valami újat. Letettem a segédvájárt, majd a vájár vizsgát. Azután segédaknász iskolára mentem. 1952-ben szakérettségiztem s a következő évben megkezdtem Sopronban az egyetemi tanulmányokat. Havonta 1200 forint támogatást kaptam az államtól. Ebből 400 forint egyetemi hozzájárulást fizettem, a többi maradt a feleségemnek és kislányomnak. 1957 novemberében kaptam meg a diplomát, akkor Ormosbányára helyeztek. Beosztott mérnök voltam VI. aknán, aknavezető II. aknán, két évvel ezelőtt megbíztak a III. akna vezetésével, azóta itt dolgozom. Hát ez az én diplomám története rövidem Sokat kellett tanulni, szorgalmasan, töretlen hittel, szívós akarattal míg elérte célját és teljesült a vágya Vígh Józsefnek. Szíve mindig a bányához húzta, a családban négy bányász van. Testvérei az edelényi üzemnél fejtik a szenet. Vígh József életútja talán küzdelmesebb volt, de most úgy érzi megérte az átvirrasztott éjszakákat, a tananyaggal való viaskodást. S mint volt bányász jobban ismeri és értékeli a fizikai munkát mint azok, akik a puha, kényelmes otthon melegéből kerültek az egyetemre és családi gondok sem zavarták tanulmányaik menetét. Külpolitikai kommentárunk AZ ELMÚLT HÉT ugyancsak bővelkedett külpolitikai eseményekben. Jemenben katonai lázadás tört ki, amely a jelek szerint felülmúlta az egyszerű katonai államcsíny ismérveit, és polgári demokratikus forradalommá fejlődött. Az ideiglenes forradalmi kormány polgári demokratikus reformokat ígér, és azt, hogy az abszolutista királyi hatalom elavult rendszere helyett köztársasági államformával és természetesen alkotmánnyal ajándékozza meg a jemeni népet. A Jemennel kapcsolatos sajtóvélemények kiemelik, hogy a királyság megdöntése Jemenben szükségszerű folyamat manapság; nem lehet csak erőszakkal fenntartani középkori királyi rendszereket, sőt, még az erőszakszervek is előbb-utóbb a nép törekvéseinek oldalára állnak. Az ENSZ-közgyűlésen újabb szovjet javaslat hangzott el. A javaslat kéri, az ENSZ- közgyűlés foglalkozzék egy nemzetközi kereskedelmi értekezlet összehívásának gondolatával. Mint tudjuk, a KGST tagállamainak moszkvai tanácskozásán a tanácskozás részvevői felhívással fordultak a világ valamennyi kormányához, hogy a kölcsönös előnyök, a kereskedés kialakult formáinak kölcsönös tiszteletben tartása mellett tegyenek lépéseket a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére, ne a társadalmi berendezésektől tegyék függővé, létesítenek-e valamelyik országgal kereskedelmi kapcsolatokat. A tanácskozáson elfogadott határozatot terjesztette most a szovjet küldöttség az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszaka elé. A javaslat kéri: a nemzetközi kereskedelmi értekezletet 1963-ban szervezzék meg. Az elmúlt hétre esett Brezsnyev szovjet államfő jugoszláviai látogatása is. A látogatásra az adott okot, hogy Brezsnyev most viszonozta Tito elnök moszkvai látogatását, mely még 1956-ban folyt le. Sok találgatásra ad okot ez a látogatás, benne a két ország ideológiai közeledését is felfedezni vélik egyes nyugati kommentátorok. Az igazságot lényegében a két államfő, Brezsnyev és Tito baráti eszmecseréiről kiadott közlemény mondja ki. A Szovjetunió következetesen igyekszik alkalmazni külpolitikájában a lenini elveket. Az ideológiai nézeteltérések nem ronthatják meg a két ország államközi kapcsolatait, s az is igaz, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság lendületesen halad a szocializmus építésének útján. A Szovjetunió és Jugoszlávia államfője kifejtette véleményét nemzetközi kérdésekben is, s ebben teljes nézetazonosság mutatható ki. Jugoszlávia támogatja a Szovjetuniót a békés egymás mellett élés politikájában, az atomfegyverek eltiltásáért, a leszerelésért folytatott harcban. • Ugyancsak az elmúlt hét produkálta a francia kormány megbukását. Pénteken, tizenkétórás elkeseredett vita után a kormány ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt megszavazta a francia nemzetgyűlés, ezzel megbuktatta a francia kormányt. De Gaulle köztársasági elnök azzal fenyegetőzött, hogy ha a nemzetgyűlés rendetlenkedik, nem hajlandó hozzájárulni az általa javasolt alkotmánymódosításnak — kénytelen lesz lemondani. De Gaulle nem első esetben fenyegetőzik lemondással. Meg akarja félemlíteni a belső békességért sok mindenre kapható francia polgárokat, akik elhiszik, hogy ha a tábornokból lett és erőskezűnek hirdetett köztársasági elnök lemond tisztségéről, Franciaországban minden a feje tetejére áll. Most tehát várjuk, lemond-e De Gaulle. Valószínűleg nem mond le, hanem feloszlatja, minthogy már fel is oszlatta a szófogadatlan nemzetgyűlést. )CXX)OOOOOOOOOOOOOOOO.OOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOCOOOOOOCOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO( A tanévnyitás után - vájár ipari tanulók között - Sajószentpéteren Berren a csengő, vele a szünetnek, az udvaron szaladgáló, beszélgető fiúk sorba igazodnak, irány a tanterem. Ez ma az utolsó óra, magyar — utána ebéd — mondja egy hosszúra nyúlt elsős. A padokban ülő fiúk áhítattal hallgatják a rímek csengését, egyik-másik még a szemét is lehunyja a gyönyörűségtől, hiszen a felolvasott vers csodaszép, és a tanár néni, előadásában még élvezetesebb. * Amikor később az i-en találkozunk velük látjuk, hogy bizony nincs hiba az étvágy körül. A második fogásnál tartanak, fahéjos cukorral hintett gombócok tornyosulnak a tányérokon. Csak az evőeszközök koccanását hallani. Beszélni teleszájjal nem lehet. Itt enni kell. Zsuzsi néni a szakácsnő adagolás közben is talál alkalmat, s időnként gyönyörködve figyeli, hogy ízlik a főztje. Egyszeresük megszólal: ki kér repetát? Szinte kórusban felelik a fiúk: — Fűrész! Túrész Sándorról el kell mondani, hogy a jó kondícióban lévő harmadéves vájártanuló ifjúsági ökölvívó is. Az intézetben az a legenda járja, hogy együltében hat adagot is meg bír enni. Annyi azonban bizonyos, hogy ha repetáról van szó, neki nem kell jelentkezni, a repeta-kórus tolmácsolja kívánságát. * Mustrálgatjuk szait. A szélesvállú, karcsú, magas fiatalemberek — biztosan harmadévesek. A kisebbek ugye másodikosok. Az elsősöket nemcsak a termetük, hanem bátortalan viselkedésük is elárulja. Bár a kezdeti elfogódottságuk már felengedett — s ehhez mint megtudjuk, a tantestület tagjain kívül az intézet két KISZ-alapszervezete, a felsős fiúk is hozzájárultak — meglátszik rajtuk, hogy még csak 20 napja tagjai a kollektívának. — Megváltozott az időbeosztásunk, keményebb a fegyelem és minden más itt mint az általános iskolában volt. De sokkal érdekesebb lett az életünk — ez az egyik elsős véleménye, aki csak annyit hajlandó elárulni magáról, hogy a keresztneve — Jancsi. Demeter Béla a 13 éve működő intézet igazgatója véleménye szerint elég jól alakult az idén a beiskolázás. Az elsősök között több a bányászgyerek, mint az előző évben volt. A lemorzsolódás is kevesebb. Mindössze egy gyerek ijedt be, s találta „félelmetesnek” a bányászkodást. Ezzel szemben érdekes — meséli Demeter elvtárs, — hogy egy fiú, akit mi küldtünk el, mert nem volt meg a 8 általánosa — mikor megtudta a határozatot, elájult. Nem akart elmenni. * — A tanbánya ~ánH^n ez évtől. Korszerű üzem, s itt bizonyos géptani oktatásban is részesülhetnek a fiúk, így a kisebb bányagépek kezelését is elsajátítják. Minden lehetőség megvan, hogy a bányászkodás korszerű követelményeinek megfelelő képzést tudjanak biztosítani. Egyébként a fiúk között néhánynak az a véleménye, hogy jobb dolgozni, mint tanulni. S mikor megjegyeztük, hogy az elméleti tudás a gyakorlattal párosulva adja meg a szakmai képzettséget, és úgy kapják meg a szakmunkás bizonyítványt, ha tanulnak, — megjegyzik, ezt ők is értik, de sokkal érdekesebb élményeket nyújt nekik a bányabeli munka. Persze — mint ahogy Cs. Tóth József igazgatóhelyettes elvtárstól megtudjuk, — mit sem számit ha egyesek nem szívesen tanulnak, mert délutánonként 2 órás kötelező tanköri foglalkozás van az intézetben és itt ha tetszik, ha nem — ellenőrzés mellett készülni, tanulni kell a fiúknak. Szóltunk a tanbányáról, a tanulásról, étkezésről, mi tölti ki még a vájártanulók napjait. Elsősorban a sport, a labdarúgó, asztalitenisz, ökölvívó, sakk, röplabda, kosárlabda szakosztályok, osztálybajnokságokat is rendeznek. A 111 évesek közül Terenyei István mint ökölvívó kétszer nyert ifjúsági bajnokságot. A több mint kétezer kötetes könyvtárnak sok az állandó olvasója. A József Attila olvasómozgalomban résztvevők még sohasem vallottak szégyent. A TIT előadások, szakasz és egyéni elbeszélgetések ideje az este. Saját filmvetítőgéppel rendelkeznek, tudományos, szakmai és sportfilmeket nézhetnek a fiúk. A televízió is nagyon népszerű, csak a gyenge műsort kifogásolják — tolmácsolja a vásártanulók kritikáját Móré Sándor otthonvezető. Azt is megtudjuk, hogy az intézet KISZ-szervezete gyakran rendez szellemi öttusát, ahol szakmai, politikai, sport és természettudományi kérdésekre kell válaszolni. A nyerteseket csokoládéval, bambival díjazzák. Jó híre van a színjátszó csoportnak. Nemcsak az intézetben, de a környéken is. Mi sem bizonyítja jobban mint a következő kis eset. A műkedvelők előadást tartottak a szentpéteri ált. iskolaiban. Az egyik tehetséges — de legnagyobb bánatára alacsony termetű — színjátszó Cserniki Árpád, annyira megtetszett a lányoknak, hogy néhány nappal az előadás után a kerítésen becsúsztattak egy neki szóló levelet „szeretlek Árpi" Szöveggel. Mint kiderült második általánosba járó kislányok írták. Árpival történt az is, hogy Harkán a tanbánya előtt álldogáló fiúk csoportjához odatipegett egy hároméves forma kislány kezében álma, s egyből Árpinakjs nyújtotta „tessék baba" — azóta a 11. éves Csernik Árpádot osztálytársaik, balhénak] szólítják. Tanulás, munka, £ £ £;< sport — ez a vájártanulók élete. Tiszta, szép otthonban élnek, korszerű bányában végzik a szakmai gyakorlatot, minden lehetőségük megvan művelt, jó szakmunkássá fejelődni. Szeretik a bányát, még az(_ a zömök, izmos termetű első-éves fiú is, — pedig parasztszülők gyermeke, s csak most ismerkedik a bányászélettel5 — aki így felelt kérdésemre — miért éppen a bányász szakmát választotta, s nem a földművelést? — Ugyanazt csinálom mint az édesapám, csak ő fent műveli a földet, én megilem a mélyben. | KOLTAI KATÓ < 1962. október Id Elhagyva a mélypontot Szuhakálló I-es akna még mindig nehézségekkel küzd. Mintegy 2 hónappal ezelőtt olyan helyzetbe jutottak, hogy 70—75 százaléknál nem tudták többre teljesíteni a tervet. A problémát a geológiai viszonyok hirtelen megváltozása okozta. Az történt ugyanis, hogy a frontnak a fővonalhoz való közeledtével egyenes arányban jött a nyomás is. Minden intézkedést megtettek, hogy megakadályozzák a katasztrófát. Az egyik az volt, hogy beszerelték a VIII-as ereszkei új front alapvágatát. Ilyen esetben az első dolgok közé tartozik, ha nagy a veszély, leszerelni a gépeket Bár a nyomás minden 24 órában 50 centimétert nőtt, mégis arra a megállapításra jutottak: az előnytelen helyzet dacára, a gépek nincsenek veszélyben. A fő problémát inkább az okozta, hogy nem tudnak kellően termelni. A tennivalókat az új viszonyok szabták meg. Hozzá kellett kezdeni az előváráshoz, kb. 65—70 métert kellett kihajtani. Ugyanakkor a veszélyeztetett terület miatt az embereket is át kellett csoportosítani, ami viszont megint a terv teljesítésének rovására ment. Bármennyire is akarták és szerették volna, a terveket nem sikerült teljesíteni. Pedig ennek az aknának a dolgozói is kimagasló eredményekkel akarják köszönteni a párt VIII. kongresszusát. S hogy ezt meg ha tehetik az a becsületes, jó munkának köszönhető. Mindezek a problémák, a bajok lényegében már megszűntek. A nehézségek még nagyobb tettekre sarkallták az üzem dolgozóit. Hozzákezdtek a TH gyűrűzéshez, a végén tartanak a víztelenítésnek is. Minden a legjobb mederben halad, így beszélnek: — Igaz, tervünket még mindig nem tudjuk teljesíteni, de a mélypontról már elszakadtunk. A terv teljesítése jelenleg 84,9 százalék. Egy hét múlva úgy egyenesbe jutunk, hogy a hónap végére nemcsak a tervet teljesítjük, de a 131 vagonos lemaradást is pótoljuk. Az akna nem kap új gépeket. Azzal a berendezéssel kell dolgozni, ami már be van építve. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a karbantartásra Mint mondják feladatuknak a megelőzést tekintik. S ez a helyes módszer. Persze előfordul, hogy elromlik egy motor, egy kaparó, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is. Ilyenkor már a karbantartókon a sor. A szuhakállói lejtős aknán tehát mindent megtettek annak érdekében, hogy csökkentsék a lemaradást és méltóan készüljenek a kongresszusok