Borsodi Bányász, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-10 / 28. szám
Újjáválasztják az üzemi tanácsokat Az üzemi tanácsoknak fontos szerepük van egy üzem életében. Ezek a szervek a szakszervezet keretében, illetve mellett működnek. Beleszólási joguk van, sőt kötelesek beleszólni az üzem életével kapcsolatos minden olyan dologba, ami a munka, a termelés kapcsán, felszínre kerül. Képviselik az adott üzem dolgozóinak érdekeit, segítik a gazdaságos termelés kialakítását, s egyéb nemzetgazdasági szempontból is fontos teendőket látnak el. Így például az üzemi tanács ülésén tárgyalják meg a nyereségrészesedés elosztását, itt határozzák meg ki kaphat, s ki nem ebből az összegből, megtanácskozza és jóváhagyja a munkaruhák elosztását, dönt ilyen értelemben vitás kérdésekben, tehát fontos szerepet tölt be. A látszólag csak gazdasági és adminisztratív tevékenység egyben politikai munka is. Sajnos, az utóbbi időben ezeknek a tanácsoknak a működése teljesen leszűkült, vagy egészen abbamaradt, ellaposodott. Az újjászervezésre, illetve újjáválasztásra — amely e hónapban befejeződik azért van szükség, mert egy idő óta ezt a munkát és feladatkört lényegében a szakszervezetek látták el. Ebből következett, hogy sok üzemben egyszerűen már nem is voltak kíváncsiak az üzemi tanácsok véleményére, pedig a felelősség ezzel nem szűnt meg. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a tanácsok tagjai többnyire bele is nyugodtak ebbe, ami nem helyes dolog. Az újjászervezés, illetve választás nagy és felelősségteljes munka. Arra van szükség, hogy az előkészítés során ki-ki őszintén mondja el véleményét nemcsak a tanács egészének, de egy-egy tagjának is a munkájáról. Tegyenek javaslatokat, kiket látnának szívesen az üzemi tanácsokban, milyen kiváltságaik vannak a további munkát illetően. E tekintetben nagy a szerepe a szakszervezetnek, a szakszervezet aktivistáinak. Beszélgessenek a dolgozókkal minél többet... Ez akkor biztosítékot nyújt arra, hogy az újjáválasztott üzemi tanácsok a továbbiakban betöltik szerepüket egyegy bányaüzem életében, a dolgozók megelégedésére. Ь 77 А 3 Világ proletárjai egyesüljetek! IV. évfolyam 28. szám. Ára 50 fillér, 1963. július 10. ÖJTIPUSÚ KEZDEMÉNYEZÉS A terv és vállalás teljesítésének biztosítéka A Borsodi Szénbányászati Tröszt széntermelési tervteljesítés vonatkozásában, illetve az előírt évi túlteljesítést tekintve, igen sikeresen zárta az első félévet. Esedékes féléves tervét 103 százalékra teljesítette, s ezzel közel 68 ezer tonnás, többtermelést ért el. Az országosan előírt egymillió tonnás többtermelésből a Borsodi Szénbányászati Trösztre 136 ezer tonna jut. Így ж első félévi túlteljesítés annyit jelent, hogy a többlet szénigény arányos része teljesítve van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a második félév feladatai kisebbek lennének. Sőt! A második félév során a másik 68 ezer tonna többlet széntermeléshez fokozottabb erőfeszítésekre van szükség, hiszen e tervidőszakban az alaptervek is további feszítést tartalmaznak. Éppen ezért fontosnak tartjuk és igen jelentősnek azokat az új típusú versenykezdeményezéseket, amelyek a közelmúltban Alberttelepen megtartott akna- és csapatvezetői értekezleten hangzottak el. Mit is tartalmaznak ezek a versenyfelhívások? A frontfejtéseken dolgozókhoz a felhívás úgy hangzott, hogy a második félév során csupán napi 10 centiméterrel növeljék meg az előrehaladási sebességet. Reális és teljesíthető célkitűzés. Amennyiben ezt a tröszt összes frontfejtéseinél megvalósítják, úgy ebből tröszti szinten 90 ezer tonna többtermelés származik, amely mennyiség bőségesen fedezi a terven felüli termelési igényt A kamrafejtési csapatok munkaversenyével kapcsolatban azt a javaslatot tárgyalta meg és fogadta el az értekezlet, hogy kamrafejtésenként napi egy tonnával termeljenek több szenet a második félév során. Ez sem jelentéktelen többlet, mert napi 180 tonna terven felüli termelést jelentene, amely féléves szinten több mint 30 ezer tonnát képvisel. S ezért örömmel kell üdvözölni az alberttelepi értekezleten elhangzott kezdeményezést, amely az elővárosi csapatok versenymozgalmát lendítené előre, a megkívánt fejlődés útján. A javaslat azt tartalmazza, hogy minden egyes vágathajtási munkahelyen a napi előrehaladási sebességet 10 centiméterrel növeljék meg. Ez a célkitűzés is reális és teljesíthető. Csupán megfelelő szervezettségre és összefogásra van szükség. Mégis a teljes,a második félév során több, mint 4 ezer méter többlet vágathajtást jelentene, amely megfelelően ellensúlyozza a gyorsabb lefejtést. A másik jelentősége abban rejlik, hogy a szénelővágások kihajtásának meggyorsítása révén, még közel 26 ezer tonna többlettermelés is származik. Megvan tehát a módja a második félévi termelési feladatok túlteljesítésének. Most már csupán a következetes munkára van szükség és a siker nem marad el. Sz—ntése igen jelentős, megvalósulás esetén mert a Új hont indul Kilásdon KIRÁLD EGY IDŐBEN sok nehézséggel küzdött. Gyakran elvékonyodott a szén, sok volt a vető, s akadt a munkafegyelemmel is baj. Ennek ellenére mégis sikerekről számolhatnak be. Első féléves tervüket 104,1 százalékra teljesítették. A munka még tovább javul majd, ha az új front, ahogy mondani szokták, „belerázódik” a kerékvágásba. Az új frontnak nagy szerepe lesz, hiszen a szénmennyiség 60 százalékát innen termelik majd ki. A front homlokhossza 100 méteres, és 110 ember dolgozik itt. Most az indulásnál ideálisak a viszonyok. A szénfal vastagsága 1,80 méter. Igaz, hogy még fával biztosítanak, de nincs kizárva, hogy ide is bevonul az új biztosítási mód, az acéltám. SAJNOS, A TERMELÉSI eredményekre rányomja bélyegét a magas baleseti arányszám. Amíg 1961. évben 2040 műszak esett ki a termelésből, addig a múlt évben ez a szám már 2472-re növekedett. S a helyzet lényegesen most sem javult. Csak az első negyedévben 36 balesetet jelentettek. Igaz, hogy a félév végére van némi javulás, de az eredménnyel nem lehetnek megelégedve. Mi a balesetek oka? Erről Tuza Ernő, idős bányász így nyilatkozik: — Negyven éve dolgozom a bányában, de balesetem még nem volt. Lehet, hogy holnap lesz. Viszont én azt és úgy akarom, hogy ne legyen. Éppen ezért vigyázok magamra, és munkatársaimra is. A lényeg, hogy az emberek megértsék: a saját érdekük, ha vigyáznak magukra. A balesetet meg lehet előzni, ki lehet küszöbölni. De nem úgy, ahogy egyesek csinálják. Nagyon gyakran, ha egy idősebb dolgozó figyelmeztet egy fiatalt, hetykén odavágja: — Nyugi, öreg ... ! HÁT EZ ÍGY NEM MEHET. De az sem, hogy a kapcsos gyakran elhagyja a helyét, mert neki „más” dolga van. Hol itt a fegyelem, az idős munkatársak, szaktársak iránti tisztelet, megbecsülés?! Verbán József, aki a fenntartásnál dolgozik, így nyilatkozik: — Mi mindennap rendbe rakjuk az anyagot. De ha másnap lemegyünk, biztos nem találjuk a helyén. Így soha nem fogjuk elérni, hogy baleset nélkül dolgozzunk. VAN TEHÁT TENNIVALÓ Királdon. S ezek nem egyszerű dolgok. Hogy jól menjen a munka, nagyobb felelősségtudatra, nagyobb körültekintésre van szükség. Szépül a bánya Farkaslyukon nagy szorgalommal végzi a vágatok falazását Hajdú József és munkatársa. A MOCSOLYÁSI AKNA UTÓDA... Királd község és a bányász lakótelep között 1952-ben nyitották meg, a királdi üzem Mocsolyás-aknáját. A kis akna termelése maximum 16—20 vagon volt naponta, viszont 3800—4090 kalóriás szenet bányásztak ki a föld mélyéből. Mocsolyás akna néhány hét múlva augusztus 15-én befejezi üzemelését. Az akna gazdasági kimerülése azonban nem érte váratlanul a Királdi Bányaüzem vezetőségét. Ismerték a szénvagyont, ezért Mocsolyás termelésének pótlására a „Szabadsági’ aknát fejlesztették fel. A kimerült akna termelését a „Szabadság” akna veszi át. A dolgozókat is idehelyezték — nem kellett senkit elbocsátani. Az aknaüzem bezárása tehát nem okoz törést a királdi üzem termelésének felfejlesztésében, és a növekvő termelési terv teljesítésében. Elmozdul-e a holtpontról Felsőnyárád? Az aknák közül egyik sem okoz annyi gondot a Szuhavölgyi Bányaüzem vezetőségének, mint a felsőnyárádi. Az alma hosszú hónapok óta nem teljesíti előirányzatát, annak ellenére, hogy biztosítva van a lehetőség. Műszaki hibák, hiányosságok nem gátolják a termelést, mégsem produkál 45— 55 százaléknál magasabb eredményeket. Mit mond az igazgató? — Felmértük a bánya adottságait, helyzetét, s az a véleményünk — mondja Kovács Ferenc elvtárs —, hogy a reális lehetőség megvan ahhoz, hogy a tervet 90 százalékra hozzák. A hozzáállásban van a hiba, ahol egy 2 szárnyú frontfestést 24 óra alatt nem szerelnek ki, ott baj van a munkaszellemmel, márpedig ez így van Nyárádon. Kérdeztem akkor az anyavezető mérnököt, milyen segítség kell, mit adjunk még? Bodnár elvtárs ezt válaszolta: nem kérek segítséget, megkaptam, az anyagellátás kielégítő, gépészetileg is biztosítva van a zavartalan üzemelés, mégsem megy úgy a termelés, ahogy kellene.” Műszakilag rendben van az akna, tehát más oldalon kerestük a hibát. A műszaki vezetők és a középkáderek munkáját vizsgálva kiderült egy sor lazaság. Most van a krízis ideje, forr a világ Felsőnyárádon — folytatja az igazgató. Július elsejével lecseréltünk néhány aknászt, akik gyengének bizonyultak ilyen felelősségteljes beosztás ellátására. Hat technikus került az aknához. Átcsoportosítottuk a létszámot, és megerősítettük a törzsgárdát. Hatástalan figyelmeztetések A bányamester sem úgy végezte munkáját, ahogy képes »Augusztusban hozzuk a tervet« A radikális intézkedéseket, több hónapig tartó megfigyelések előzték meg, s az így szerzett tapasztalatok tették indokolttá a személycseréket. A műszaki feltételek biztosítva vannak. Erőskezű, következetes vezetés mellett biztos, hogy a bányászok hozzáállása is javulni fog. A frontfejtési tapasztalatokkal rendelkező dolgozókkal megerősített frontosok így nyilatkoztak: — Júliusban még talán lesz egy kis lemaradás, de augusztusban már hozzuk a tervet. Szégyelnénk ha a megfelelő körülmények mellett sem teljesítenénk előirányzatunkat. Megmutatjuk, hogy a Felsőnyárádi bányászok is tudnak jól dolgozni. Az ígéreteket remélhetőleg tettek követik és a nyárádi aknát a jövőben nem a lemaradók között emlegetjük majd. Koltai Kató :Én már ségétől tellett volna. Klikkmindent rendszert alakított ki maga körül, visszavonult, elszakadt a dolgozóktól, a műszakiaktól. Néhány kedves emberen kívül a dolgozók nem szerették, nem támogatták, nem tisztelték. Az üzemvezetőség többszöri figyelmeztetése is hatástalan maradt. Nem ismerte el hibáit, továbbra is passzív magatartást tanúsított. Le kellett tehát a bányamestert is váltani, áthelyezték egy másik aknához alacsonyabb beosztásba. Ezen a fronton az edelényi I-es aknában még fával biztosítottak. Az előkészített mező festése már a határhoz közeledett. A fotoriporter akkor készítette ezeket a felvételeket, amikor már csak néhány óra volt a munka befejezéséhez. Azóta, akik itt dolgoztak, más munkahelyre mentek át, hogy ott is ugyanolyan szorgalommal fejtsék a szenet, mint itt, ezen a határig lefejtett fronton. A gép, barátja az embernek a bányában. Barát az az alapkaparó is, amely sok fáradtságos csillézéstől kíméli meg a dolgozókat. Trészi Zoltán garatos gépkezelőnek viszont nem nagy fáradságba kerül az üres csillék megtöltése. A bányában munka közben gyakran igen sok nehézséggel kell megküzdeni. A bányászok elé bukkan a víz , ilyenkor bármilyen nagy is a meleg, kénytelenek felölteni a képen is látható gumiöltözéket. Lakatos László is ilyen ruhában dolgozta végig a műszakot, — ugyancsak meg — A FARKASLYUKI Bányaüzemben munkásvédelmi jelleggel új karbitoló raktárt állítottak be. Ezzel elsősorban a bányászokon könnyítettek. Műszak után nem kell a bányászoknak hazavinniük a karbid-lámpákat, azokat leadják, és műszakkezdéskor megfelelően előkészítve kapják kézhez›