Borsodi Bányász, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-10 / 28. szám

Újjáválasztják az üzemi tanácsokat A­z üzemi tanácsoknak fontos szerepük van egy üzem életében. Ezek a szervek a szakszervezet ke­retében, illetve mellett mű­ködnek.­­ Beleszólási joguk van, sőt kötelesek beleszól­ni az üzem életével kapcso­latos minden olyan dolog­ba, ami a munka, a termelés kapcsán, felszínre kerül. Képviselik az adott üzem dolgozóinak érdekeit, se­gítik a gazdaságos terme­lés kialakítását, s egyéb nemzetgazdasági szempont­ból is fontos teendőket lát­nak el. Így például az üzemi tanács ülésén tárgyalják meg a nyereségrészesedés el­osztását, itt határozzák meg ki kaphat, s ki nem ebből az összegből, megtanácskozza és jóváhagyja a munkaruhák elosztását, dönt ilyen érte­lemben vitás kérdésekben, tehát fontos szerepet tölt be. A­ látszólag csak gazdasági és adminisztratív tevékeny­ség egyben politikai munka is. Sajnos, az utóbbi időben ezeknek a­­ tanácsoknak a működése teljesen leszűkült, vagy egészen abbamaradt, ellaposodott. Az újjászervezésre, illet­ve újjáválasztásra — amely e hónapban befejeződik azért van szükség, mert egy idő óta ezt a munkát és fel­adatkört lényegében a szak­­szervezetek látták el. Ebből következett, hogy sok üzem­ben egyszerűen már nem is voltak kíváncsiak az üzemi tanácsok véleményére, pedig a felelősség ezzel nem szűnt meg. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a tanácsok tag­jai többnyire bele is nyu­godtak ebbe, ami nem he­lyes dolog. Az újjászervezés, illetve választás nagy és felelősség­­teljes munka. Arra van szükség, hogy az előkészítés során ki-ki őszintén mondja el véleményét nemcsak a ta­nács egészének, de egy-egy tagjának is a munkájáról. Tegyenek javaslatokat, ki­ket látnának szívesen az üzemi tanácsokban, milyen kiváltságaik vannak a to­vábbi munkát illetően. E tekintetben nagy a sze­repe a szakszervezet­nek, a szakszervezet aktivis­táinak. Beszélgessenek a dolgozókkal minél többet... Ez akkor biztosítékot nyújt arra, hogy az újjáválasztott üzemi tanácsok a továbbiak­ban betöltik szerepüket egy­­egy bányaüzem életében, a dolgozók megelégedésére. Ь 7­7 А 3 Világ proletárjai egyesüljetek! IV. évfolyam 28. szám. Ára 50 fillér, 1963. július 10. ÖJTIPUSÚ KEZDEMÉNYEZÉS A terv és vállalás teljesítésének biztosítéka A Borsodi Szénbányászati Tröszt széntermelési tervtelje­sítés vonatkozásában, illetve az előírt évi túlteljesítést te­kintve, igen sikeresen zárta az első félévet. Esedékes fél­éves tervét 103 százalékra tel­jesítette, s ezzel közel 68 ezer tonnás, többtermelést ért el. Az országosan előírt egymillió tonnás többtermelésből a Borsodi Szénbányászati Tröszt­re 136 ezer tonna jut. Így ж első félévi túlteljesítés annyit jelent, hogy a többlet szén­igény arányos része teljesítve van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a második félév feladatai kisebbek lennének. Sőt! A második félév során a másik 68 ezer tonna több­let széntermeléshez foko­zottabb erőfeszítésekre van szükség, hiszen e tervidőszakban az alaptervek is további feszítést tartalmaznak. Éppen ezért fontosnak tart­juk és igen jelentősnek azokat az új típusú versenykezdemé­­nyezéseket, amelyek a­ közel­­­múltban Alberttelepen meg­tartott akna- és csapatvezetői értekezleten hangzottak el. Mit is tartalmaznak ezek a versenyfelhívások? A frontfejtéseken dolgozók­hoz a felhívás úgy hangzott, hogy a második félév során csu­pán napi 10 centiméterrel­­ növeljék meg az előrehala­dási sebességet. Reális és teljesíthető célkitű­zés. Amennyiben ezt a tröszt összes frontfejtéseinél megva­lósítják, úgy ebből tröszti szin­ten 90 ezer tonna többtermelés származik, amely mennyiség bőségesen fedezi a terven fe­lüli termelési igényt A kamrafej­tési csapatok munkaversenyével kapcsolat­ban azt a javaslatot tárgyalta meg és fogadta el az értekez­let, hogy kamrafejtésenként napi egy tonnával termeljenek több szenet a második félév során. Ez sem jelentéktelen többlet, mert napi 180 tonna terven felüli termelést jelen­tene, amely féléves szinten több mint 30 ezer tonnát kép­visel. S ezért örömmel kell üdvö­zölni az alberttelepi értekezlet­­en elhangzott kezdeménye­zést, amely az elővárosi csapa­tok versenymozgalmát lendí­tené előre, a megkívánt fejlő­dés útján. A javaslat azt tar­talmazza, hogy minden egyes vágathajtási munkahelyen a napi előrehaladási sebességet 10 centiméterrel növeljék meg. Ez a célkitűzés is reális és tel­jesíthető. Csupán megfelelő szervezettségre és összefogásra van szükség. Mégis a teljes,­a második félév során több, mint 4 ezer méter többlet vágathajtást jelen­tene, amely megfelelően ellensú­lyozza a gyorsabb lefejtést. A másik jelentősége abban rej­lik, hogy a szénelővágások ki­hajtásának meggyorsítása ré­vén, még közel 26 ezer tonna többlettermelés is származik. Megvan tehát a módja a második félévi termelési fel­adatok túlteljesítésének. Most már csupán a következetes munkára van szükség és a siker nem marad el. Sz—n­tése igen jelentős, megvalósulás esetén mert a Új hont indul Kilásdon KIRÁLD EGY IDŐBEN sok nehézséggel küzdött. Gyakran elvékonyodott a szén, sok volt a vető, s akadt a munkafegye­lemmel is baj. Ennek ellenére mégis sikerekről számolhatnak be. Első féléves tervüket 104,1 százalékra teljesítették. A munka még tovább javul majd, ha az új front, ahogy mondani szokták, „belerázó­dik” a kerékvágásba. Az új frontnak nagy szerepe lesz, hi­szen a szénmennyiség 60 szá­zalékát innen termelik majd ki. A front homlokhossza 100 méteres, és 110 ember dolgozik itt. Most az indulásnál ideálisak a viszonyok. A szénfal vastag­sága 1,80 méter. Igaz, hogy még fával biztosítanak, de nincs kizárva, hogy ide is be­vonul az új biztosítási mód, az acéltám. SAJNOS, A TERMELÉSI eredményekre rányomja bé­lyegét a magas baleseti arány­szám. Amíg 1961. évben 2040 műszak esett ki a termelésből, addig a múlt évben ez a szám már 2472-re növekedett. S a helyzet lényegesen most sem javult. Csak az első negyedév­ben 36 balesetet jelentettek. Igaz, hogy a félév végére van némi javulás, de az eredmén­­nyel nem lehetnek megelé­gedve. Mi a balesetek oka? Erről Tuza Ernő, idős bányász így nyilatkozik: — Negyven éve dolgozom a bányában, de balesetem még nem volt. Lehet, hogy holnap lesz. Viszont én azt és úgy akarom, hogy ne legyen. Ép­pen ezért vigyázok magamra, és munkatársaimra is. A lé­nyeg, hogy az emberek meg­értsék: a saját érdekük, ha vi­gyáznak magukra. A balesetet meg lehet előzni, ki lehet kü­szöbölni. De nem úgy, ahogy egyesek csinálják. Nagyon gyakran, ha egy idősebb dol­gozó figyelmeztet egy fiatalt, hetykén odavágja: — Nyugi, öreg ... ! HÁT EZ ÍGY NEM MEHET. De az sem, hogy a kapcsos gyakran elhagyja a helyét, mert neki „más” dolga van. Hol itt a fegyelem, az idős munkatársak, szaktársak irán­ti tisztelet, megbecsülés?! Verbán József, aki a fenn­tartásnál dolgozik, így nyilat­kozik: — Mi mindennap rendbe rakjuk az anyagot. De ha más­nap lemegyünk, biztos nem ta­láljuk a helyén. Így soha nem fogjuk elérni, hogy baleset nélkül dolgozzunk. VAN TEHÁT TENNIVALÓ Királdon. S ezek nem egysze­rű dolgok. Hogy jól menjen a munka, nagyobb felelősségtu­datra, nagyobb körültekintésre van szükség. Szépül a bánya Farkaslyukon nagy szorgalommal végzi a vágatok falazá­sát Hajdú József és munkatársa. A MOCSOLYÁSI AKNA UTÓDA... Királd község és a bányász lakótelep között 1952-ben nyi­tották meg, a királdi üzem Mocsolyás-aknáját. A kis akna termelése maximum 16—20 vagon volt naponta, viszont 3800—4090 kalóriás szenet bá­nyásztak ki a föld mélyéből. Mocsolyás akna néhány hét múlva augusztus 15-én befe­jezi üzemelését. Az akna gaz­dasági kimerülése azonban nem érte váratlanul a Királdi Bányaüzem vezetőségét. Is­merték a szénvagyont, ezért Mocsolyás termelésének pótlá­sára a „Szabadsági’ aknát fej­lesztették fel. A kimerült akna termelését a „Szabadság” ak­na veszi át. A dolgozókat is idehelyezték — nem kellett senkit elbocsátani. Az aknaüzem bezárása tehát nem okoz törést a királdi üzem termelésének felfejlesz­tésében, és a növekvő terme­lési terv teljesítésében. Elmozdul-e a holtpontról Felsőn­yárád? Az aknák közül egyik sem okoz annyi gondot a Szuha­­völgyi Bányaüzem vezetőségé­nek, mint a felsőnyárádi. Az alma hosszú hónapok óta nem teljesíti előirányzatát, annak ellenére, hogy biztosítva van a lehetőség. Műszaki hibák, hiá­nyosságok nem gátolják a ter­melést, mégsem produkál 45— 55 százaléknál magasabb ered­ményeket. Mit mond az igazgató? — Felmértük a bánya adott­ságait, helyzetét, s az a véle­ményünk — mondja Kovács Ferenc elvtárs —, hogy a reá­lis lehetőség megvan ahhoz, hogy a tervet 90 százalékra hozzák. A hozzáállásban van a hiba, ahol egy 2 szárnyú frontfestést 24 óra alatt nem szerelnek ki, ott baj van a munkaszellemmel, márpedig ez így van Nyárádon. Kérdez­tem akkor az anyavezető mér­nököt, milyen segítség kell, mit adjunk még? Bodnár elv­társ ezt válaszolta: nem­ kérek segítséget, megkaptam, az anyagellátás kielégítő, gépészetileg is bizto­sítva van a zavartalan üzeme­lés, mégsem megy úgy a ter­melés, ahogy kellene.” Műszakilag rendben van az akna, tehát más oldalon ke­restük a hibát. A műszaki ve­zetők és a középkáderek mun­káját vizsgálva kiderült egy sor lazaság. Most van a krízis ideje, forr a világ Felsőnyárá­­d­on — folytatja az igazgató. Július elsejével lecseréltünk néhány aknászt, akik gyengé­nek bizonyultak ilyen felelős­ségteljes beosztás ellátására. Hat technikus került az akná­hoz. Átcsoportosítottuk a lét­számot, és megerősítettük a törzsgárdát. Hatástalan figyelmeztetések A bányamester sem úgy vé­gezte munkáját, ahogy képes­ »Augusztusban hozzuk a tervet« A radikális intézkedéseket, több hónapig tartó megfigye­lések előzték meg, s az így­ szerzett tapasztalatok tették indokolttá a személycseréket. A műszaki feltételek biztosít­va vannak. Erőskezű, követ­kezetes vezetés mellett biztos, hogy a bányászok hozzáállása is javulni fog. A frontfejtési tapasztalatokkal rendelkező dolgozókkal megerősített fron­tosok így nyilatkoztak: — Júliusban még talán lesz egy kis lemaradás, de augusz­tusban már hozzuk a tervet. Szégyelnénk ha a megfelelő körülmények mellett sem tel­jesítenénk előirányzatunkat. Megmutatjuk, hogy a Felső­nyárádi bányászok is tudnak jól dolgozni. Az ígéreteket remélhetőleg tettek követik és a nyárádi aknát a jövőben nem a lema­radók között emlegetjük majd. Koltai Kató :Én már ségétől tellett volna. Klikk­mindent rendszert alakított ki maga körül, visszavonult, elszakadt a dolgozóktól, a műszakiaktól. Néhány kedves emberen kívül a dolgozók nem szerették, nem támogatták, nem tisztelték. Az üzemvezetőség többszöri fi­gyelmeztetése is hatástalan maradt. Nem ismerte el hibá­it, továbbra is passzív maga­tartást tanúsított. Le kellett te­hát a bányamestert is váltani, áthelyezték egy másik akná­hoz alacsonyabb beosztásba. Ezen a fronton az edelényi I-es aknában még fával biz­tosítottak. Az előkészített mező festése már a határhoz közeledett. A fotoriporter akkor készítette ezeket a fel­vételeket, amikor már csak néhány óra volt a munka befejezéséhez. Azóta, akik itt dolgoztak, más munkahelyre mentek át, hogy ott is ugyanolyan szorgalommal fejtsék a szenet, mint itt, ezen a­ határig lefejtett fronton. A gép, barátja az embernek a bányában. Barát az az alap­kaparó is, amely sok fáradtságos csillézéstől kíméli meg a dolgozókat. Trészi Zoltán garatos gépkezelőnek viszont nem nagy fáradságba kerül az üres csillék megtöltése. A bányában munka közben gyakran igen sok nehézség­gel kell megküzdeni. A bányászok elé bukkan a víz , ilyenkor bármilyen nagy is a meleg, kénytelenek felölteni a képen is látható gumiöltözéket. Lakatos László is ilyen ruhában dolgozta végig a műszakot, — ugyancsak meg­ — A FARKASLYUKI Bá­nyaüzemben munkásvédelmi jelleggel új karbitoló raktárt állítottak be. Ezzel elsősorban a bányászokon könnyítettek. Műszak után nem kell a bá­nyászoknak haza­vinniük a karbid-lámpákat, azokat lead­ják, és műszakkezdéskor meg­felelően előkészítve kapják kézhez›

Next