Borsodi Bányász, 1966. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-21 / 51. szám

BORSODI BÁNTASZ Az eskühöz m­éltóan ! A munkásőrök ünnepi gyűlése Ózd-vidékén t ÓZDON AZ ELMÚLT héten szombaton tartotta meg év végi ünnepélyes zászlóalj-gyű­lését a munkásőrség járási parancsnoksága. A jól meg­szervezett és előkészített zász­lóalj-gyűlésen ott voltak a város és járás párt, gazdasági és társadalmi vezetői. Részt vett és felszólalt Deme László elvtárs is, a megyei pártbi­zottság titkára. Köszöntötte a munkásőr elvtársakat és an­nak a véleményének adott han­got, hogy a munkásőrök az elmúlt 10 év alatt eleget tet­tek önként vállalt feladatuk­nak. „A zászlóalj alkalmas arra — mondotta —, hogy eredményesen tevékenyked­jen és védje szocialista vív­mányainkat, hazánkat belső és külső ellenségeinkkel szem­ben.” AZ ÜNNEPI GYŰLÉSEN Ménesi József, a zászlóalj pa­rancsnoka mondott beszédet, amelyben részletesen elemez­te a munkásőrök egész évi tevékenységét és önzetlen helytállását. Jó dolog volt hal­lani, hogy a munkásőrök ál­dozatkészen, a legnehezebb feladatokból mindenkor kivet­ték részüket és példamutató­an dolgoztak a kongresszusi verseny során. T­iztnsága en­nek az a tény is, hogy az „el­múlt évhez viszonyítva az idén 2327 szolgálati órát haj­tottak végre a különböző szol­gálati tevékenység ellátásá­ban — társadalmi időben. Megnőtt a munkásőrség tekin­télye a környéken. Erről ta­núskodik az is, hogy a párt­vezetőségek és pártbizottságok újjáválasztásakor igen sok m­unkásőr került a vezetésbe. A zászlóaljparancsnok sza­vai után Tajti Gyula, a járá­si pártbizottság első titkára ki­tüntetéseket adott át a mun­kásőr elvtársaknak. MEGKAPÓ JELENET kö­vetkezett ezután: búcsúztak az idős munkásőrök és esküt tet­tek a fiatalok. A leszerelő, il­letve tartalékba vonuló elv­társak nevében Bartha Lajos köszönte meg a bizalmat és­ jelképesen átadta fegyverét­ Varga András fiatal munkás­­­őrnek, hogy az eskühöz mél­tóan bánjon vele. NEHÉZ PILLANAT volt ez.* Kissé meglágyultak az acélosi munkásszívek és itt-ott ki-* gördültek a szemekből a kön­­­­nyek. De a kezek annál kemé­­­nyebben szorították a fegy­vert. T. A. Eskfi. A leszerelő munkásőrök nevében Bartha Lajos elvtárs átadja fegyverét Varga András fiatal munkásőrnek. Miért eredményes a pártoktatás Somsályon? TAVALY 255 DOLGOZÓ je­lentkezett, hogy részt vegyen a pártoktatásban.­­A szerve­zés, illetve a szervezeti fel­építés, bármilyen erőfeszíté­seket is tett a párt közös ve­zetősége, nem tette lehetővé, hogy az emberek zavartalanul tanulhassanak. A vidékről bejáró hallgatók közül is so­kan távolmaradtak, a megje­lenés soha nem volt kielégítő. A közös vezetőség elhatá­rozta: az élethez, az embe­rekhez igazodva az új párt­­oktatási évben más szerve­zeti felépítéssel oldja meg a tanulást, könnyíti a tanulni vágyók helyzetét. S az elkép­zelés bevált, most 1 napon tartják az oktatást, illetve a délutános műszakba 1 órával korábban jönnek be az embe­rek, havonta egy esetben, így nincs szükség az olyan nagy­mérvű kocsi vissza­tartásra, mint korábban, s műszak után mindenki hazautazhat. Az eredmény:­az új pártok­tatási évben már 323-an ta­nulna­k, s jól felkészülnek az előadásokra, illetve a szemi­náriumokra. AZ IS ÚJ VONÁS Somsá­­lyon, hogy egy-egy előadás után minden esetben 2 hall­gatót kérnek meg, készüljön fel, a leadott anyagból ők tartanak vitaindító előadást. Ez is helyes módszer, hiszen így minden hallgatóra sor kerül, számot ad társai előtt is fejlődéséről, s arról, meg­értette-e az előadást. Legutóbb például a Szocia­lista demokrácia és a munkás­­osztály vezető szerepe címmel tartottak értékes előadást a hallgatóknak. A téma iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az emberek nemcsak meghallgatták az előadást, de aktívan és okosan vitatkoztak is erről a fontos kérdésről. Mit bizonyít mindez? Ter­mészetesen azt, hogy a zavar­talan tanuláshoz jó feltétele­ket biztosítottak Somsályon. Hiszen nem várható az embe­rektől, hogy a nehéz termelő­­munka után még eredménye­sen szerepeljenek is az ok­tatásban, a tanulásban. A fel­tét­eleket mindenütt meg kell teremteni, mert az emberek tanulni, fejlődni akarnak. EZT A PÉLDÁT KELL kö­vetni mindenütt, keresni és megtalálni azokat a lehetősé­geket, módszereket, amelyek eredményhez vezetnek. Az ózd vidéki tröszt üzemeiben már sok ilyen új szervezeti vonás jellemzi az új pártok­tatást, még tovább kell azon­ban dolgozni, hogy a­ nyugodt tanulást minden üzemben biz­tosítani lehessen. Különösen most fontos ez, amikor szerte megnőtt a ta­nulási kedv. ■— szegedi — Kassai vendégek Ózd-vidékén December 14-én a kassai te­rületi pártbizottság több tag­ja tapasztalatcsere látoga­táson vett részt megyénk­ben, s ellátogattak az Ózd­­vidéki Szénbányászati Tröszthöz is. A pártbizottsá­gon Búzás János, Lőcsei La­jos és Hossó Gyula fogad­ták a vendégeket, akikkel hosszas eszmecserét folytat­tak különféle kérdésekről. A látogatás során a kassai­ak megtekintették a borsod­­nádasdi fürdőt és legény­szállót, majd a már híressé vált lanovkán leszálltak a föld alá, s megtekintették a munkahelyeket. A küldöttség vezetője, a kassai területi pártbizottság ipari osztályának vezetője elismerően nyilatkozott a korszerű személyszállító be­rendezésről, s elmondotta: azt tapasztalták, hogy az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt vezetői jól gondos­kodnak a termelő emberek­ről, jó a kapcsolatuk a fizi­kai dolgozókkal. A tapasztalatcsere során a vendégek is és a vendéglátók is sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek, s ez is mutatja, hogy hasznosak az ilyen lá­togatások. A kassai küldöttség a me­gye több területére is elláto­gatott. •• Üzemrendészek vetélkedője Bükkalján A közelmúltban 12 résztvevővel megrendezték a Bükkaljai Bánya­üzemben az üzemrendészek vetél­kedőjét. Ez teljesen új kezdemé­nyezés a tröszt területén. A vetél­kedőt megelőzte egy aknánként megrendezett előzetes selejtező, s az itt legjobban szereplő rendé­­szek kerültek be az üzemi dön­tőbe. A versenyen olyan két kér­désre kellett a versenyzőknek írásban válaszolniuk, mely az üzemrendész legfontosabb teendőit foglalta össze, s így óra állt a ver­senyzők rendelkezésére, hogy megoldják a feladatot. Jáni Gyu­la,­ az üzem igazgatója vezette azt az 5 tagú zsűrit, mely elbírálta a helyezési sorrendet. A legeredményesebben Zólyomi Imre és Horváth József berentei, valamint Virágh József III-as ak­nai dolgozó versenyzett. Megoszt­va nyerték el az első díjat. Az­­ üzem igazgatója 6000 forint, jutal­­­­mat tűzött ki a verseny résztve­­­­vői számára. A verseny befejezése után Já­ni Gyula összefoglalta és értékelte a verseny jelentőségét és tanulsá­gait. Megállapította, hogy alapo­san felkészültek a vetélkedőre az üzem legjobb társadalmi rendé­szet s mind elméleti, mind gya­korlati képzettségük alapján si­kerrel birkózhatnak meg a rájuk háruló bonyolult feladatokkal. EGYESÜLETI ROVAT: Munkaszervezési koherencia Miskolcon Az ország minden részéből összesereglett 120 szakember előtt nyitotta meg Monos Já­nos elvtárs, trösztigazgató, a miskolci MTESZ székházban tartott munkaszervezési kon­ferenciáját, december 15-én. Megnyitó beszédében rámuta­tott arra, hogy az új gazdasági irányítás olyan üzemszervezést kíván, amely kevesebb bánya­mezőből, kevesebb üzemgóc­­pontból biztosítja a termelést. Részletesen Lostorfer Rezső osztályvezető ismertette a munkaszervezés eddigi ered­ményeit, hogy nem egészen két év leforgása alatt a­­ fémbizto­sítás kiterjesztése, az önjáró keretes biztosítás bevezetése, a maróhengeres jövesztés és a csoportos robbantás a front­fejtés sebességében 28—29 szá­zalékos növekedést, a frontfej­tések teljesítményében 15—17 százalékos emelkedést eredmé­nyezett. Az árbevételnél a ma­­róh­engeres, mozgókeretes fron­tok 35 forint javulást hoztak tonnánként. BombR­r István aknafőmér­­nök a tervzárói mozgókeretes, maróhengeres frontművelést részletezte. Itt világviszonylat­ban is kiugró sebességet tud­nak tartani. Kevés európai bá­nyában értek el napi 3,41 m-es fejtési sebességet. A lyukóbányai eredmények­ről Sólymosi István aknafő­­mérnök számolt be. Hosszas kí­sérletek előzték meg a mosta­ni fémbiztosításos, maróhen­geres jövesztést, amely 25 szá­zalékkal növelte a napi előre­haladást és 10 százalékkal csökkentette a munkahelyi költségeket. Fűzi Tibor osztályvezető a szervezés bérügyi vonatkozá­sairól beszélt; sebesség és mi­nőségi prémiumok ösztönzik a dolgozókat magasabb kereset elérésére. Az előadásokat követő vitát Stoll Lóránt trösztfőmérnök vezette. A felszólalók egyhan­gúan elismerték a Borsodi Szénbányászati Trösztnek a­ munkaszervezés terén végzett kitűnő munkáját. Észrevéte­leiket Stoll Lóránt úgy foglalta össze, hogy eredményes munka­­szervezést csak az végezhet, aki tisztában van az üzemek mű­szaki fejlesztési problémáival; közölte, hogy két éven belül a jelenlegi 3600 méteres front­hosszúságnak 3000 méterre kell lecsökennie változatlan terme­lés mellett. R. V. 1966. december 21. M Polgári védelem ♦ a borsodi bányáknál ásfél évtizeddel ezelőtt a borsodi bányáknál is, mint az egész ország­ban, megindult egy szervezet létrehozatala, a légoltalmi szervezeté. Amíg a légolta­­lomból polgári védelem lett, sok-sok állomással tarkí­tott utat tettünk meg. Ez az út mindig egyet jelentett < ♦ dolgozó nép hű szolgálata­­ival, a munkahely, a bánya ♦ védelmével. ♦ Kik voltak, akik elsőkként ♦ vállaltak és láttak el felada­tot a légoltalmi szervezetek­ében? Elsősorban a bányák­­ törzsgárdájához tartozó dol­gozók, a kommunisták, akik látták, hogy az élet és a mun­kahely védelme nem választ­ható el a napi termelőmun­kától. Sokan vannak, akik vé­gigkísérték a 15 éves utat. Az első idő, a „hőskor” igen sok akadály legyőzésével járt. Hozzá kellett látni a szerve­zési és kiképzési munkához. A munkába bevont dolgo­zók zöme nehezen látta meg, minek is kell hat évvel a háború befejezése után is­mét védelemről beszélni? Az egészséges életösztön azt lát­szott diktálni, nem akarnak az emberek visszaemlékezni a bajra, a veszedelemre, nem akarnak háborút, még gondo­latukban sem. Dolgozóink azonban tájékozódtak a saj­tóolvasás és a politikai okta­tások során arról, hogy nem így gondolkodik mindenki. Vannak tőkés körök, amelyek nem nézik jó szemmel az erősödő szocialista tábort, nem nézik jó szemmel, hogy közeledik társadalmuk fel­bomlása. A hidegháború, ké­sőbb , az erőszakosan kirob­bantott helyi háborúk alkal­mazásával fel kívánják tar­tani a háborús hisztériát, az esztelenné fokozott fegyver­kezéssel pedig állandó ve­szélynek teszik ki a békés élet után vágyó dolgozók százmilliós tömegeit. A­z ilyen törekvések ki­váltják mi közöttünk is az ellenállást. Mi sem nézhetjük tétlenül az imperialisták háborús készü­lődését. Néphadseregünk har­ci szelleme és korszerű tech­nikája bármikor kész meg­semmisíteni a támadó ag­­resszort. A védelem nemcsak a fegyveres védelmet jelenti, hanem a fegyveres védelem­mel egységet képező polgári védelem feladatai is ide tar­toznak. A légoltalom sem megnevezésében, sem felépí­tésében már nem fedte a fej­lődés diktálta igényeket, ez­ért gyökeres változáson, kor­szerűsítésen ment keresztül. A megnevezés polgári vé­delemmé módosult, ami a ki­­szélesedett feladatkört takar­ja. Felépítése pedig a nagy­hatású támadó fegyverek ha­tásai ellen való védekezés igényeinek megfelelően ala­kult ki. Másfél évtizede a megalakuláskor a hagyomá­nyos támadó fegyverek által okozott kisebb károk elhárí­tása volt a kiképzés és a gya­korlatok tárgya, ma pedig a nagyhatású támadó fegyverek hatásának csökkentése az, amit a polgári védelemnek meg kell oldani. E­z év januárjában a kormány határozatot hozott, mely megjelöli a fejlődés további irányát. Ez a határozat minden terüle­ten, így bányáinknál is meg­szabja a tennivalókat A ha­tározat hivatalosan is állást foglal a polgári védelem ki­szélesítése mellett Az eddigi erőket újabb dolgozók bevo­násával kell növelni, hogy a polgári védelem a feladatai­nak megfelelhessen. Meg kell határozni azt a megoldást, ami bányáink helyzetének megfelel, és ami megnyugtató védelmet is jelent a bányák dolgozói, családtagjai részére. A polgári védelem fejlesz­tése új feladatokat ró mind a vezetőkre, mind az üzemek dolgozóira is. Melyek ezek? A vezetők — itt értjük a gazdasági, párt és tömegszer­vezeti vezetőket — kötelesek olyan speciális polgári védel­mi alakulatokat létrehozni, melyek a bányászati dolgo­zók békebeli kiképzésének legjobban megfelelnek. Tehát a bányák dolgozóiból zömmel olyan műszaki alakulatokat kell létrehozni, amelyek na­gyobb kárterületen is képe­sek a romok alóli mentést gyorsan és szakszerűen vég­rehajtani. Emellett létre kell hozni alakulataink kiegészí­tésére önvédelmi és speciális kiegészítő egységeket is, me­lyek a fő feladat teljesítésé­ben a műszaki alakulatokat segítik. Gondoskodni kell a vezetőknek a megfelelő mű­szaki kiépítésről és felszere­lésről is. Az üzemi dolgozók pedig saját érdekükben, de a Hon­védelmi törvény által köte­lezve is — felhívás esetén — meg kell, hogy jelenjenek a polgári védelmi alakulatok kiképzésén. Részt kell vegye­nek az esetenkénti gyakorla­tokon. Ott legjobb tudásuk­kal kell dolgozniuk. El kell sajátítaniuk a mentési mun­ka módját még különleges körülmények között is. Pon­tosan végre kell hajtaniuk parancsnokaik által kiadott intézkedéseket, mert azok végrehajtása jelenti adott esetben a legdrágábbat: az életet! A polgári védelem haté­konyságának növelése országosan fő feladattá vált. Minisztériumok, taná­csok, nagyvállalatok, érdek­­védelmi szervezetek fejlesztik a polgári védelem létszámát, ütőképességét. Nincs megál­lás itt sem. Állandóan lépést kell tartani a napi események­kel. Csak így számíthatunk ar­ra, hogy adott esetben hadra­­fogható szervezetünk legyen. Megindult hazánkban egy olyan folyamat, melynek kö­vetkeztében a polgári védelem össznépi, össztársadalmi üg­­­gyé válik. Mérnökök, tudósok, gazdasá­gi vezetők és bányászok fára­doznak azon, hogy a kormány polgári védelme fejlesztésével kapcsolatos határozata való­sággá váljon. Védelmi rend­szerünket az egész társada­lom összefogásával kell ki­alakítanunk és állandóan erő­sítenünk. A polgári védelem küldetése: az ország védelme. E cél érdekében a borsodi bá­nyák dolgozóinak teljesíteni kell kötelezettségeiket. A hí­vó szóra öntudatosan részt kell venni a kiképzéseken és gyakorlatokon, hiszen a borso­di bányák dolgozói eddig is igazolták: bármikor számított rájuk a haza, ők ott voltak. Wrublovszky Nándor pv. törzsparancsnok Nyugdíjasok és kiszesek találkozója a mákvölgyi üzemnél 1966. december 16-án jól sikerült baráti találkozót rende­zett a Mákvölgyi Bányaüzem vezetősége Rudolftelepen és Alberttelepen. Ez évben 45 dolgozó ment nyugdíjba az üzemtől. A nyugdíjasokat mindkét helyen Takács István elvtárs, az üzem igazgatója búcsúztatta. Az ünnepi alka­lomra meghívták a korábbi években nyugdíjba vonultakat is és kedves ajándékkal lepték meg a veterán elvtársakat. A hangulatos találkozó színfoltja volt mindkét helyen a KISZ-fiatalok ajándékműsora. Nagy sikert aratott Bartusz Sándor bácsi monológja is. Két zenekar hangulatos játéka és a teli poharak mellett felelevenedtek a régi bányász­élmények, a szorgalmas múlt emlékei és számtalan érdekes történet. Az üzemnél már hagyományossá váló találkozókra mindig szívesen gondolnak vissza a részt­vevők. Ez a találkozó is fémjelzi, hogy a Mákvölgyi Bányaüzem vezetői messzemenően gondoskodnak, megbecsülik a mun­kában elfáradt dolgozókat.

Next