Borsodi Bányász, 1967. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-02 / 31. szám

Pártmunka a gépjavítóban Bükkaljai tervek Ezt várják a vásárlók VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III i B: 1IIJB"iI"»TBW— 8 0 R SOD­­R­A­M­Y ^ 8-7­0 K­H BT11 A P J X. évfolyam, 31. szám. Ara: 50 fillér 1967. augusztus 2. Háromezer dolgozó nevében Az Ormosi Bányaüzem dolgozói az elmúlt héten a genfi egyezmény 13. évfordulója al­kalmából tiltakozó gyűléseket tartottak va­lamennyi aknán. Elítélték az amerikai im­perializmus durva szószegését, s egész ag­resszív politikáját. Felháborodásuknak nem­csak szavakban, hanem tiltakozó táviratban is hangot adtak, melyet eljuttattak Buda­pestre a bányászszakszervezet központjába, azzal a kéréssel, hogy továbbítsák azt az amerikai követségre. A távirat szövege így hangzik: „Az ormosi bányászok nevében mélységes gyűlölettel elítéljük az amerikai kormány katonai vezetőinek ama cselekményét, melyet a hős vietnami nép függetlensége és a sza­badságáért harcoló nép ellen tesznek. Nem lehet tűrni, hogy a védtelen lakosság terü­leteit, lakóházait, kórházait indokolatlanul pusztítsák, bombázzák, s ártatlan embereket gyilkoljanak meg. Az amerikai kormány brutális cselekménye felháborítja az embe­riség békés nyugalmát. Mi, az Ormosi Bányaüzem dolgozói a viet­nami nép függetlenségi harcát a legmes­­­szebbmenőkig támogatjuk a végső győzele­mig.” Szuh­avölgyön­ is bevezették az ötnapos munkahetet Augusztus elsején a Szuhavölgyi Bánya­üzemben is áttértek az ötnapos munkahétre. Az intézkedést megelőzően a vb majd a pártbizottság is megtárgyalta a legfontosabb tennivalókat és felmérte a lehetőségeket. A szakszervezeti tanács szintén megvitatta az új munkarendet, a dolgozókkal pedig­ terme­lési tanácskozáson ismertették a feladatokat. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés­ idő állt az ötnapos munkahét előkészületi mun­káinak elvégzésére, az üzem és az aknák vezetői mindent megtettek a zökkenőmentes átállás érdekében. A feltételeket sikerült biz­tosítani minden területen, így a további si­ker már főleg magukon a dolgozókon múlik. Persze az aknák műszaki vezetőire a jövő­ben is jelentős feladatok hárulnak az üres csille- és a levegőellátás, valamint a láncos- vonszoló zavartalan üzemeltetésének bizto­sításában. Sokat tehet a MÁV is az eredmé­nyes termelésért. Ha mindig folyamatosan biztosítani tudják a vagonellátást, akkor el­kerülhetővé válik az a sok kellemetlenség, amelyben az elmúlt hónapban része volt az üzemnek a szállítás akadályai miatt. A Szuhavölgyi Bányaüzem vezetői és dol­gozói optimista hittel tekintenek az előttük álló feladatokra, s bíznak abban, hogy az új, a nagyon szép célt közös összefogással el is érik. Üresjárat nélkül armadik éve dol­gozik együtt a brigád. Hét fő­vel alakult, de a nyári napokban 6 emberrel látja el a feladatot, a hetediket át tudják ad­ni más munkaterületre. Hiányuk még nem volt, a keresetük a legmaga­sabb a külüzemnél. Ezt lehetne egészen rövi­den elmondani a Nagy Árpád által vezetett szo­cialista meddőürítő bri­gádról. A meddőürítés igen fontos láncszeme az üze­mi termelésnek. Az ő gyors és lelkiismeretes munkájuktól is függ, hogy minél több üres kerüljön be a bányába, amely azután szénnel indulhat kifelé. De igen nehéz munka is, hiszen egy-egy meddős csille súlya eléri a 18—20 má­zsát is. Ezt pedig moz­gatni nem is olyan könnyű. Nagyon vigyáz­­nak arra, hogy szó ne érje a brigád „házatá­­ját”. A keresetük a há­rom brigád kö­zött mindig a leg­nagyobb. Hogy miért? Mert Nagy elvtárs úgy irányítja a brigád mun­káját, mint egy gyako­rolt karmester. A szak­szerű irányítás a terve­zés eredménye, hogy „üres járat” a brigádban nincs, mindig találnak valamilyen elfoglaltsá­got, javítani valót, ami­vel megkönnyíthetik munkájukat. A brigád munkasi­kereinek igen lelkiismeretes ko­­vácsolója Timkó János, a patronáló. A munka­­fegyelmet nemcsak, hogy megköveteli minden brigádtagtól, de meg is magyarázza, hogy miért van arra szükség, mit jelent az, ha gyorsan, lelkiismeretesen, taka­rékosan dolgoznak. Jó ez a brigád.­­ Olyan, mint egy­­ nagy család. Büszkék a munkájukra, érzik, hogy komoly, fe­lelősségteljes ugyan­úgy, mintha a föld alatt a szenet vágnák. A múlt hetekben történt, a meddő kötél pászmája kibomlott, és már majd­nem elszakadt. A bri­gád habozás nélkül ne­ki­állt az ügyeletes la­katossal a fonáshoz, és 45 perc alatt sikerült újra üzemképessé tenni a szállítógépet, és még aznap 209 meddős csillét ürítettek. Nehéz a mun­kájuk. Az idő viszontag­ságainak ki vannak téve télen, nyáron egyaránt. De nagyot tudnak alkot­ni, mert akarnak, mert egy nyelven beszél brigád, és érzik, hogy munkájukra az egész üzemvezetőség számít. Baráz Antal A brigádvezető és Csiszkó Ferenc meddőürítés közben. Nagy Árpád szocialista meddőürítő brigádját látjuk a saját maguk által gondozott parkban. Középen a brigád patroná­lója: Timkó János. Fotó: Baráz Ere­dményes a jubileumi verseny Edelényben AZ EDELÉNYI BÁNYA­ÜZEM dolgozói eredményesen haladnak azoknak a vállalá­soknak teljesítésében, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tettek. A verseny­ben a szocialista brigádok mu­tatnak jó példát. Ha a verseny eddig eltelt időszakának ered­ményeit vizsgáljuk, kedvező képet kapunk. A 10 legfonto­sabb termelési mutatóból he­tet túlteljesítettek. Száz száza­lékon felüli eredményt értek el mennyiségi termelésben, az összüzemi teljesítményben, a gépi rakodásban, de túlteljesí­tették az elővájási sebesség­tervet is. A durva szemhullás javítása azonban továbbra is az egyik legfontosabb teendő marad. A vállalási pontok között szere­pel ennek a fontos mutatónak a javítása is, azonban az ezen a téren elért eredmények még mindig nem kielégítőek. A li­es akna például tervéhez ké­pest 0.3 százalékos javulást tu­dott felmutatni a darabos szemhullásban, de még így is 0.2 százalékkal elmaradtak a versenyvállalástól. A helyes műszakgazdálkodás és a termelés ütemessége szin­tén jó eredményeket hozott. Az elmúlt hónapokban 6 százalék­kal túlszárnyalták a kijelölt szintet, s ennek következtében több mutató alakult a vártnál kedvezőbben. Nem beszélhe­tünk viszont elismerően a rob­banóanyag felhasználásáról. Mind a három akna magasan túllépte az előirányzott terv­számot, s a vállalásokat sem tudták teljesíteni. A 0,20 ki­­loeremm/10 tonnás túllépés miatt az önköltségben mintegy 70 ezer forintos többletkiadás jelentkezett. A takarékos el-1 áramfelhasználás viszont­lensúlyozza e kiadásokat. TÖBBLETFELHASZNÁLÁS: jelentkezik a bányafánál is. Az­ elkövetkező versenyidőszakban tehát minden aknának fontos­ feladata a robbanóanyagfel­­­használás csökkentése, melyet­ a helyes lyuktelepítéssel, az I-­ es telepen megfelelő réseléssel,­ s a robbantási technológia által előírt szabályok betartásával lehet elérni. A bányafafelhasz­­­nálást az anyagok gondosabb­ kezelésével és a még használ­ható rabolt faanyag újbóli fel­­­használásával lehet csökkente­­­ni. Kedvezően alakult az elmúlt­ hónapokban az önköltség is:­ tonnánként 8,82 forint a meg­­­takarítás. Az árbevételnél je­­­lentkező többlet szerint bizto­sítottnak látszik a gazdaságos­ termelés mielőbbi elérése. * A Dobsonos fronton Alberttelep I-es aknán sikeresen dolgoznak a képen lát­ható Győrfi Zoltán csapatának tagjai a Dobsonos fron­ton. A három műszak közül ők a legjobbak. Fotó: Molnár G. Ahol jól segítik a szocialista brigádokat Mint ismeretes, az Ormosi Bányaüzem Ella aknájának kollektívája már a szocialista akna cím elnyeréséért fá­radozik. Ezen a munkahelyen 44 szocialista brigád dol­gozik hosszú ideje, igen eredményesen. Joggal mondható, hogy Ella-akna kollektívája egy kitűnő együttes, a mű­szaki vezetők állandó kontaktust teremtettek a munkahe­lyek dolgozóival. És ez a sikerek alapja. Mert a termelés alakulása évről évre kedvezőbb mind az önköltség, az ár­bevétel, mind pedig a gazdaságosság alakulása tekintetében. Természetesen az sem véletlen, hogy a 44 szocialista brigád munkája oly nagyszerű. Ez annak is köszönhető, hogy a műszaki patronálok hatékony támogatást, segítsé­get adnak a brigádnak. Segítenek a napló vezetésében, amelyeknek tartalma és formája egyaránt jó. Hervaiy Béla aknafőmérnök ezt mondotta, amikor a jó patronálok iránt érdeklődtünk: Nehéz megkülönböztetni, hogy ki a jobb, vagy még jobb patronáló, mert valamennyien min­den öncélúság nélkül dolgoznak. De talán Holló Bálint fiatal aknászt említem meg elsőként, ő is menet közben ad segítséget a szocialista brigádnak, figyelemmel kíséri mun­kájukat, rendszeresen értékeli vállalásaikat. Holló Bálint aknász, Pernye István 25 tagú szocialista brigádját és Hor­­nyák József brigádját patronálja, s ezek a brigádok mind jobb munkával viszonozzák a segítségek Főfeladat: a gazdaságosabb termelés! Félévi mérleg­ Ózd-vid­ékén A KÖZELMÚLTBAN tartot­ták meg az Ózdvidéki Szén­bányáknál a félévi termelési és munkavédelmi tanácsko­zást. Szili Ferenc vállalati fő­mérnök ismertette a vállalat, illetve a bányaüzemek párt-, társadalmi- és gazdasági-mű­szaki vezetői előtt az első fél­év eredményeit és a soron kö­vetkező legfontosabb felada­tokat. Nyugodtan előrebocsát­­hatjuk, az Ózd-vidéki bányá­szok szép teljesítményeket produkáltak az év első felé­ben. A vállalat főmérnöke öröm­mel jelentette be: minden bányaüzem teljesí­tette szén termelési tervét, amely vállalati szinten 100,6 százalékos teljesítést ered­ményezett. Sőt, — a Putnoki Bányaüzem kivételével — valamennyi üzem teljesítette összüzemi tervét is, s így a vállalat (tröszt) pedig ezen a téren 102,5 százalékos teljesítményt ért el. Különösen kiemelkedő eredmények születtek Eger­­csehiben, ahol az összüzemi tervet mintegy kilenc száza­lékkal teljesítették túl. Ha­sonlóan szép eredménynek ne­vezhető a királdi 103 százalé­kos összüzemi teljesítmény is. A SZÉNÖNKÖLTSÉGI terv teljesítése is kedvezően ala­kult: 98,7 százalékra, amely a tervhez viszonyítva több mint négyforintos megtakarítást je­lent tonnánként. Ebben a vo­natkozásban is — ugyancsak Putnok kivételével — vala­mennyi bányaüzem teljesítet­­te a tervét. A tervezett ütemben alakult a feltárási tevékenység és az elővájások, fejtések korszerű biztosítása is. A frontfejtések korszerű biztosításánál viszont lema­­radás mutatkozott az első félévben, különösen Királdon, ahol a fronthomloknak csupán 68 százalékát biztosították acél­*­tommal és acélsüveg-gerendá­­val. Ezek mellett kedvező körül­ménynek kell nevezni azt, hogy a bányafafelhasználás jelentősen csökkent. Ez annak tudható be, hogy a csoportos kamrafejtésekben is nagy­mértékben kezd meghonosod­ni a korszerű biztosítás. (Fő­leg Borsodnádasdon és Királ­don.) E tendencia különösen örvendetes és a további kiszé­lesítése egyre inkább kívána­tos, ha perspektívában látjuk azt is, hogy — amint előzetes információkból tudjuk — komoly mértékben növek­szik 1968-tól a bányafa ára. (A fenyőfáé kb. 22, s a lom­bos bányafáé pedig mintegy 17 százalékkal!) Az elkövetkező feladatok­ról, a rentábilitás, a gazdasá­gosság középpontba helyezé­sével tanácskoztak a konfe­rencia részvevői. — Ha visszagondolunk az elmúlt húsz esztendőre — mondta Szili Ferenc elvtárs — a különböző tervidőszakok más és más feladatokat rót­tak a szénbányászatra. Az első időszakban csupán a mennyi­ségi, a másodikban inkább minőségi követelményeknek kellett eleget tennünk. Ma pe­dig, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előes­téjén, — az említett követel­ményeken kívül — a minél gazdaságosabb termelés kiala­kítása képezi legfőbb felada­tunkat. ENNEK ÉRDEKÉBEN sza­kadatlanul növelnünk kell a munka termelékenységét, s el kell érni, hogy a jelenlegi árak mellett a jövő évben az önköltség 365 Ft/tonnára csökkenjen, az árbevétel pedig erre a szintre növekedjen. Ezáltal valósul meg a veszte­ségmentes termelés, amely ugyan jelentős eredmény lesz, de megnyugvást semmikép­pen sem jelenthet majd. Ugyanis ahhoz, hogy nyeresé­ges legyen a gazdálkodás, a­­ termelés, az önköltséget túl kell haladnia az árbevételnek. Ózd­ vidékén — amint ezt Szili ♦ Ferenc főmérnök hangsúlyoz­nia — 1969-ben el lehet és el­­ is kell érni a dotáció nélküli nyereséges termelést. Termé­szetesen nem kis feladat ez, s eredményes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha már a tervezéskor több megoldást dolgoznak ki az üzemek veze­tői, terveik, feladataik meg­valósítására, és az üzemi párt­, szakszervezet és a KISZ fóru­main történt alapos megvita­tás után ezekből a variánsok­­ból választják ki a legéssze­rűbb, a leggazdaságosabb módszereket. E fő célkitűzés­ből egyértelműen következik, hogy fokozni kell a korszerű biztosítást, a gépesítést és az automatizálást. Csak így ér­hetnek el az Ózd-vidéki bányá­szok a jövőben is szép ered­ményeket. T<tlvxü Sámáag <

Next