Borsodi Bányász, 1968. július-december (11. évfolyam, 27-53. szám)
1968-09-18 / 38. szám
42 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BORSOD» BANYA ZQK H FTNAP !A XI. évfolyam, 38. szám. Ára: 50 fillér 1968. szeptember 18. A munkaidő-csökkentés jövő évi tervei az ŐSZ-nél Szezonális termelés — Évi plusz 25 szabadnap Heti 44 óra munkaidő — 3,2 százalékos szezonpótlék AZ ÓZD VIDÉKI Szénbányák kereskedelmi osztálya a szénigény felmérésére az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés évében 1967 őszén végzett előzetes piackutatást. Az idei szállítási szerződéseket már ennek alapján kötötték meg. A szezonális változások igénye azonban a teljesítés során — a szerződések lemondásánál, valamint az I. és III. negyedévi többletmegrendeléseknél — még inkább kiemelkedett. Az igényekhez igazodó termelés feltételeit a fejtések szezonális tervezésével, az üzemszünetek hozzá igazodó ütemezésével és a fizetett szabadságok irányított kiadásával csak együttesen lehet biztosítani. Ez annál is sürgetőbb, mert a TÜZÉP-ek, a MÁV és az erőművek igen minimálisra csökkentették szénkészletüket, s így meg is kívánják, hogy a bányaüzemek a megrendelők saját ütemezése alapján szállítsanak. A SZÉNIGÉNYEK hullámszerű változásával elsősorban a termelő üzemeknek kell lépést tartaniuk. Természetesen a bányák nem tudnak egyik napról a másikra teljes mértékben igazodni a szélsőséges igényekhez. De az igények évközbeni változásának követéséhez a szénbánya vállalatok minden lehetőséget megragadnak. Többek között az ŐSZ vezetői is szorgalmazzák a szezonális munkarend, a hozzá kapcsolódó munkaidő-csökkentés és az ezzel összefüggő bérezési rendszer jövő évi megvalósításának előkészületeit. A TERVEK szerint január elsejétől a vállalat minden üzemében átlagos, heti 44 órás munkaidőben dolgoznak majd az Ózd vidéki bányászok. A korábbi elképzelésektől függetlenül a szabad szombatok kiadására azonban nem kéthetenként kerül sor. A szezonális igényhez igazodva jövőre összesen 25 szabad szombatot ütemeztek be: az első negyedévben 4, a második negyedév „mélyponti” időszakában 11, a harmadikban 7 és a negyedik negyedévben 3 szabadnap kiadását tervezik. A szezonális rendre jellemző, hogy például július — augusztus — szeptemberben, amikor 7 szabad szombatot tartalmaz az előzetes ütemezés, még a hónapokon belül is figyelembe vették az igényeket. A „legüresebb” három hónapban viszont — májusban, júniusban és júliusban — a legkevesebb munkanapok száma. Ebben az időszakban minden hétre szabad szombatok megtartását írják elő. A MUNKAIDŐ-CSÖKKENTÉS végrehajtásának azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a bányászok változatlan teljesítményért, változatlan bért kapjanak. Az idén az Ózd vidéki bányászok még heti 46 órás munkaidővel dolgoznak. A hozzá tartozó 13 szabadnapra a vállalat bért nem fizet. A változatlan éves keretet a ledolgozott műszakok bérének arányos megemelésével biztosítják. Ez a bérrendszer a dolgozók havi keresetében igen komoly ingadozásokkal jár. Ezért az átlagos heti 44 órás munkaidőre való áttéréshez a vállalati bérrendszert tovább fejlesztik. Az 1969. évi szabadnapokra új módszer szerint szezonpótlékot fizetnek majd. A BÉRRENDSZER ilyen jellegű továbbfejlesztésére négyféle tervet dolgoztak ki és az üzemvezetők, főmérnök, valamint a vállalat vezetőinek részvételével szeptember 11-én kibővített vállalati értekezleten vitatták meg. Az értekezlet során kialakult egységes álláspont alapján az OSZ igazgatója a szakszervezeti bizottság javaslatára utasítást adott ki. Elrendelte a munka- és bérügyi osztálynak, hogy az elfogadott legegyszerűbb, legrugalmasabb megoldásról tájékoztassa a felügyeleti szerveket és tegyen intézkedéseket az előkészítés lebonyolítására. Ez a bérrendszer — az előzetes számítások szerint — szabadnaponként havi 3,2 százalékos értékkel emeli meg a tényleges fizetéseket. Így minden darab- és időbéres dolgozónak szezonpótlék címén minden szabadnapra a havi kereset 3,2 százalékát adják. AZ ÉRTEKEZLETEN létrejött együttes megállapodás értelmében a jövő évi kollektív szerződés elkészítésekor már ezt a bérezési megoldást fogják alkalmazni. Jubileumi verseny Jó eredmények az Edelényi Bányaüzemben A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 5. évfordulója tiszteletére indított munkaversenybe az Edelényi Bányaüzem dolgozói is bekapcsolódtak. Minden elővárosi és fejtési csapat, tekintet nélkül arra, hogy szocialista brigád-e vagy sem — részt vesz ebben a nemes vetélkedésben. S az elmúlt időszakban olyan szellemben dolgoztak az edelényi bányászok, amely méltó a nagy évfordulóhoz. Még szebb eredményhez vezetne azonban az, hogyha nagyobb gondot fordítanának a minőségi termelésre, valamint a balesetek megelőzésére. Igen hasznos jelenség viszont, hogy ismét kezd tért hódítani a csapatok egymás közötti versengése. Az eredmények folyamatos ismertetése, az üzemi híradó rendszeres tájékoztatása a verseny állásáról azt eredményezte, hogy a brigádok figyelemmel kísérik más csoportok teljesítményeit, s igyekeznek egymást túlszárnyalni. A legszebb munkasikerek Edelény II. aknán születtek. Kiss Imre és Fazekas János festési brigádja 1549, illetve 1470 pontszámot ért el. Az elővárosi csapatok is kitettek magukért. Volopik János csapata 525, Urbán András csapata 421 pontot érdemelt. Kurucz József I. aknai fejtési brigádja 635 pontot mondhat magáénak, míg III. aknán Seres László fejtési csapata 377 pontot ért el. Az aknák közötti versenyben Edelény III. aknai sikerről számolhatunk be, 448 pontos vezetéssel a III-as akna lett az első az elmúlt időszakban. Biztosra vehetjük, hogy az Edelényi Bányaüzem dolgozói továbbra is jól megállják helyüket a jubileum tiszteletére hirdetett munkaversenyben. Háromnegyed éve kezdődött Hozzávetőleg egy éve jelent meg az a rendelet, amely intézkedik a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről. A rendelet nyomán 1967 decemberében a Szuhavölgyi Bányaüzemnél létrejött a három tagot magába foglaló rehabilitációs bizottság. A bizottságban az üzemvezetőséget, a szakszervezetet és az egészségügyi szerveket egy-egy fő képviseli. A bizottság nagy ambícióval látott munkához. Első feladata a rendelkezésben előírt munkahelyi jegyzék összeállítása volt, vagyis felkutatták azokat a munkahelyeket, ahol a csökkent munkaképességűek további károsodás nélkül dolgozhatnak. Az általuk elkészített jegyzékben feltüntették azt is, hogy egyes munkahelyeken hány csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztathatnak. Összesen 122 ilyen munkahelyet talált az üzem területén a rehabilitációs bizottság, s ez éppen elegendőnek bizonyult a munkában testi károsodást szenvedett dolgozók elhelyezésére. Tehát elmondhatjuk, hogy a csökkent munkaképességűek megfelelő helyen tevékenykednek. Megalakulása óta eltelt mintegy háromnegyed év alatt a bizottság 16 panaszos levelet kapott, amelyben a dolgozók könnyebb munkahelybe történő elhelyezésüket, illetőleg keresetük kiegészítését kérték. A könnyebb munkahelyet kérők meghallgatásra találtak a bizottságnál, panaszukat meghallgatták, és elintézték azt, hogy a dolgozók könnyebb munkát kapjanak. Viszont a keresetkiegészítési kérelmek teljesítése egyetlen esetben, sem volt lehetséges, mivel a szükséges feltételek hiányoztak. A rehabilitációs bizottság rövid múltja ellenére jó kapcsolatot épített ki az üzem jogászával, a társadalombiztosítás helyi vezetőivel, valamint az aknák vezetőségével, ez pedig megfelelő záloga lehet a további jó munkának. (k. t.) Beszerelés előtt... Hatvanöt koprodukciós Dobson-egység vár beszerelésre Alberttelep I. aknán. Az egységek szelepeit és tárnáit az angolok, a főte és talplemezt a hazaiak gyártották. Felvételünkön Nagy Károly főaknász ellenőrzi a beszerelésit für« tánagsU... Román Dénes felvétele. A modernizálás útság • Egy hónap múlva üzemel a Szeles-aknai dobsonos front Néhány hét múlva dobsonos front kezdi meg az üzemelést Szeles-aknán. Az előkészületekről és a következő tennivalókról érdeklődtünk Papp Gézától, az akna bányamesterétől. — Hol tartanak az előkészületek, mikor indulhat be az új, korszerű frontfejtés?— Hosszú hónapok óta munkánk homlokterében az önjáró biztosító sikeres beindítása áll. Nehéz, komoly szaktudást igénylő feladatokat kellett ennek érdekében megoldani. — Néhány vágatot bővítettünk, hogy a támegységeket beszállíthassuk a VI-os fővonali frontra. Rengeteg gépészeti és villamossági probléma is megoldásra várt. A szállítási rendszerben korszerűsítési munkákat végeztünk el. Ma már a főszállítóvágatból nyíló bunkerba önti a szenet a gyűjtőszalag, s a bunker alá félautomata csilletöltő berendezést helyeztünk, amit Pécsről vásároltunk. A gyűjtő gumiszalagsor indítását és megállítását is automatizáltuk, mégpedig a bányászatban eddig nem alkalmazott lépcsőházi automatarendszer segítségével. — 200 támegységet kapunk a berentei központi bányagépjavítóból. Ez a berendezés, amely nálunk fog üzemelni, nem vadonatúj már, hiszen előzőleg Lyukóbányán használták. Éppen ezért a bányagépjavítóban sok apróbb-nagyobb hibát kellett kiküszöbölni. A Dobsonegységek zöme már megérkezett, így meggyőződhettünk róla, hogy a központi javító kielégítő munkát végzett,, ám egy-két kisebb kifogás azért felmerült a javítással kapcsolatban. Több támegységnél például sérültek a gumialátétek. Már felvettük a kapcsolatot a berentei gépjavítóval, amelynek vezetői megígérték, hogy néhány szakembert kiküldenek a hibák kijavítására. — Mik a következő tennivalók? — A napokban kaptunk 25 darab speciális Dobson-szállító kocsit, amelyek segítségével e hónap végén megkezdjük a támegységek beszállítását. A próbaüzemelés október elején indul, az üzemszerű termelés pedig október 10 táján. Reméljük, ezeket a terminusokat tartani tudjuk. — Hogyan fogadták a dolgozók azt a hírt, hogy önjáró biztosító berendezést kap az akna? — Természetesen mindenki nagyon örült neki. Hadd illusztráljam ezt egy jellemző történettel. Amikor megérkeztek az első Dobson-egységek, az autóbuszról leszálló bejáró dolgozók rögtön köréje sereglettek, babrálgatták, szemrevételezték a berendezést. Úgy kellett őket figyelmeztetni, hogy menjenek a felolvasóba, mert elkésnek. Nagyon sokat vár mindenki a Dobson-berendezéstől. — Eldöntötték-e már, mely brigádok fognak a dobsonos fronton dolgozni? — Igen, a teljes személyi állományt kijelöltük már hetekkel ezelőtt. Erre azért volt szükség, mert az önjáró biztosító kezelése bizonyos előképzettséget igényel. Akik a dobsonos fronton fognak dolgozni, egy hetet töltenek az Alberttelep I-es aknai dobsonos fronton, ahol megismerik a berendezés kezelésének minden csínját-bínját. A műhelyisták részére is indult egy Dobson- és maróhenger-kezelői tanfolyam. A dobsonos fronton Hájas István szocialista brigádja fog tevékenykedni. Azt hiszem, hozzáértőbb kezekre nem is bízhattuk az értékes berendezést, hiszen ez a brigád jelen pillanatban is élen áll az üzem szocialista brigádjainak versenyében. Valamennyi brigádtag kitűnő, régi bányász. Bízunk bennük. — A Szuhavölgyi Bányaüzem vezetősége hogyan támogatta a szelesiek törekvéseit? — Bármilyen kéréssel fordulunk az üzem vezetőihez „Dobson-ügyben”, maximális támogatásra találunk. Különösen a szervezésnél segítettek sokat. A próbaüzemeléstől számítva néhány hétig az üzem műszaki csoportjának három mérnöke jár majd ide. Segítenek a kezdeti nehézségek kiküszöbölésénél. » — Milyen eredmények várhatók, ha a dobsonos front is bekapcsolódik a termelésbe? — A dobsonos fronton megvalósul a komplex gépesítés. Az önjáró biztosító mellett maróhenger fog üzemelni. 128 méteres fronthomlokkal indulunk. Nagyszerű kollektíva fog az új fronton tevékenykedni. Tehát minden adott ahhoz, hogy ne valljunk szégyent. Bízunk benne, hogy naponta több mint 100 vagon szenet hozunk felszínre október közepétől. — kiss — Autóbusztúra A rudolftelepi VI-os aknai dolgozók egy része a közelmúltban tett egynapos autóbusztúrát. Debrecenbe és Hajdúnánásra. Ez utóbbi helységben megtekintették az épülő korszerű bányászüdülőt.