Borsodi Bányász, 1968. július-december (11. évfolyam, 27-53. szám)
1968-10-23 / 43. szám
2368. október 23. Az első Dobsonos frontfejtés kezdte meg üzemelését Szeles-aknán A néhány napja beavott szinte még festékszagot árasztó támegységek katonás rendben sorakoznak egymás mellett. A Dobson-berendezés előtt a maróhenger nyílegyenes rendet vág a szénfalba. Mindenfelé kábelek, vezetékek, Izzadt testű emberek hajladoznak az önjáró biztosító támjai között. A vezényszavak túlharsogják a munkahely, a gépek zajait. — A Szeles-aknai gépesített frontfejtésben egy héttel a tervezett határidő előtt kezdte meg működését — mondja Papp Géza bányamester. A vezetők és a dolgozók egyaránt nagy várakozással tekintenek a jövő elé, mindenki azt latolgatja: az önjáró biztosító segítségével mennyivel emelkedik majd az aknák termelése. Az előzetes számítások alapján minden remény megvan arra, hogy a 128 méter hosszú dobsonos front üzembe állításával az akna jóval túlszárnyalja a napi 100 vagonos termelést. Ha ez így lesz, a szelesi kollektíva szép reményekkel vághat neki az elkövetkezendő esztendőknek. Tátrai Gyula, a marchinger „kapitánya”, éppen most jutott szusszanásnyi pihenőhöz, mivel valami hiba történt a motorral. — Egyáltalán nem örülök ezeknek kényszerpihenőknek. Az az igazi, ha egy percnyi megállás sincs! Dehát az első napokban mindig akadnak kisebb-nagyobb problémák. Ma egyébként kevesebbet kell álnunk géphiba miatt. Tegnapelőtt egy vágást tudtunk csinálni, tegnap már csaknem kettőt. Biztos vagyok benne, hogy ma délelőtt már meglesz a két vágás. Az akarattal, a hozzáállással nincs baj, de egyelőre makrancoskodnak a gépek, a műszaki feltételek Igen. Az indulás égi részét sajnos még nem tudták biztosítani a szelesiek. A tartalék alkatrészek zöme csak a jövő héten érkezik meg. A maróhenger is sok bányát megjárt öreg „jószág” már, két vágás után erősen felmelegszik a teste, sok apró hibája azonban korántsem szegi kedvét az itt dolgozóknak. Láthatóan örömmel végzik feladatukat, idegeskedésnek, bosszankodásnak még a nyoma sem fedezhető fel. Kitüntetésnek tartják, hogy az értékes berendezést az ő gondjaikra bízták. Tapasztalt, kitűnő kollektíva tevékenykedik a dobsonos fronton: a Hartyán—Hájas— Fábián „trió” aranykoszorús szocialista brigádja. A délelőttös harmadban a 24 tagú Fábián-csapat dolgozik. A brigádvezető mindenütt ott van, mindent észrevesz. Tanácsokat ad munkatársainak, akik egyre inkább belelendülnek a munkába. — Nagyszerű berendezés ez — simogatja meg szemével a brigádvezető az önjáró biztosító kecses tárnákon nyugvó testét. — Jó néhány éve koptatom már a gumicsizmámat itt lenn a bányában, de ilyen „okos” géppel még nem találkoztam. Öröm vele dolgozni. De meg is becsüljük! Úgy dajkáljuk, mint a pályás gyereket — mondja nevetve. Ebben a pillanatban működésbe lép a Dobson-berendezés, a brigád élénk figyelmétől kísérve. Az emberek szeme összevillan, ajkukon mosoly vibrál. Valóban impozáns látványban van részünk: a gépóriás önműködően „előre lépeget", miközben a hátrahagyott festési részben megkezdődik az omlás. Hatalmas, asztallap nagyságú meddő darabok zuhognak alá tompa dübörgéssel. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre folyamatosabbá a termelés. A kaparó olykor ki sem látszik a nagy szénhalmok alól: csillogó szénfolyam úszik méltóságteljesen a szállítás irányába. Az egyik támegység mellett tucatnyi szívlapát fekszik elárvulva. Nincs rájuk szükség. Gépek pótolják a fizikai munkát. — örülünk, hogy kevesebb fizikai munkával láthatjuk el kötelességünket — mondja Lőrinc Kálmán vájár. — A gépek beállítása azonban nem jelenti azt, hogy csökkentek feladataink. Sőt! A felelősségünk jócskán megnövekedett, mert például, ha valakinek a hanyagságából elszakad a berendezés egy tömlője, az egész fronton megáll a munka hosszú percekre. Nagy-nagy figyelemre van szükség és jó szervezésre. Akkor nem lesz semmi probléma: a Szelesaknai dobsonos frontfejtés beváltja a hozzáfűzött reményeket. K. T. „A maróhenger nyílegyenes rendet vág a színfalba.” Elővájó brigádok az élen Kitűnő eredményekkel zárta a harmadik negyedévet a Szuhavölgyi Bányaüzem kollektívája. Az üzem mennyiségi tervét 4,5 százalékkal túlteljesítette, ugyanakkor a minőségi mutatók is elérték a kívánt színvonalat. A darabos szemhullás 1,3 százalékkal, a bányafafelhasználás 9,3 százalékkal javult. A frontsebességet 2,3 százalékkal növelték a szuhavölgyiek, üzemi szinten. A nagyszerű helytállás azt eredményezte, hogy az önköltség 1,7 százalékkal csökkent az előző időszakhoz viszonyítva. Ezek az eredmények mindmind a jubileumi munkaverseny gyümölcsei, amelyben a végső kiértékelés közeledtével egyre-másra születnek a szebbnél szebb munkasikerek. A frontfejtésen dolgozó brigádok versenyében a Szelesaknai Hajas—Hartyán—Fábián-brigád megerősítette vezető pozícióját, mivel az elmúlt hónapban 122 százalékos tervteljesítést ért el. A legszebb eredményekkel az elővárosi brigádok büszkélkedhetnek. A jubileumi munkaversenyben élen álló Szeles-aknai Kecskeméti-brigád szeptemberben is „kivágta a rezet”: 164,4 százalékra teljesítette a tervét. Nem sokkal maradt el a Kecskeméti Brigád mögött a felsőnyárádon dolgozó Bodnár-brigád sem. Bodnár Károly csapata ugyanis 157 százalékot ért el. Ezenkívül még három előváló csapat — a Veres-, a Göböri- és a Terényi-brigád — teljesített 140 százalék felett. (K.) borsodi bányász Szovjet tudósok látogatása Királdon A napokban kedves szovjet vendégek keresték fel a Királdi Bányaüzem dolgozóit. A három vendég a Moszkvai Bányászati Tudományos Kutatóintézet munkatársa volt. A tapasztalatcserére érkezett vendégek vezetője a híres B. H. Horin professzor volt. A professzort két munkatársa is elkísérte. A Királdi Bányaüzem vezetőivel együtt megtekintették a frontokat és az elővárásokat, s hosszan elbeszélgettek a dolgozókkal is. A vendégeket elkísérte a bányajárásra Lőcsei Lajos vállalati igazgató és Szili Ferenc főmérnök is. Hohin professzor két szocialista brigád naplójába bejegyezte elismerő szavait. A szovjet vendégek a legnagyobb elismeréssel beszéltek a királdi üzemben látottakról, s megállapították, hogy ebben az üzemben a követelményeknek megfelelő, korszerű bányászkodás folyik. Az üzemlátogatáson kívül hasznos eszmecserét folytattak a szovjet vendégek a Királdi Bányaüzem vezetőivel és sok jó tanáccsal látták el őket. Kulturális élet Egereseiben Huszonöt kilométer nem nagy távolság, s hogy mégis mit jelent egy falu lakóinak életében, azt utoljára Egercsehiben tapasztaltam. A község és a bányatelep, körülbelül ilyen távolságban bújik meg a megyeszékhelytől, Egertől északra, a hegyek között. • Szórakozási lehetőség? Van itt művelődési ház, mozi, presszó, lehet sportolni is, csak nehéz összeszedni az embereket. A többség inkább a televíziót nézi — fogadott igazgató. A művelődési ház elhanyagolt, felújításra áhítozó épülete a telep alsó végén, a központtól 800 méterre áll. Kiesik a forgalomból, s látogatottságát ez is meglehetősen befolyásolja. Van benne egy nagy, 300 férőhelyes moziterem, egy presszóhelyiség (biliárdasztallal), mely egyúttal mindenes szórakozóhely is; két öltöző, egy 4 ezer kötetes cserekönyvtár (két helyiséggel) és egy emeleti olvasóterem. Nagy épület, csak éppen a belső elosztás rossz. Az egyetlen, a nyolcszor három méteres olvasóterem, amelyet jól ki lehet használni. Könyvtári órák után itt próbál a helyi tánczenekar, a 40 gyereket foglalkoztató zongoraiskola, a 25 tagú modellező szakkör többségében általános iskolásokkal — és a bélyeggyűjtők is itt dolgoznak. A volt raktárépület átadásával — ahol most ABC-áruház lesz — a 22 tagú bányászzenekar is ide szorult be. Tavaly 49 rendezvényünk volt. Ezeken általában 200— 200 látogató jelent meg. A természettudományi ismeretterjesztő előadásokat is hasonló létszámmal látogatták A helyi könyvtárból a bányatelep egy-egy lakosa átlagban kéthavonként olvas el egy könyvet. Ezen kívül gyakran rendeznek hétvégi táncos összejöveteleket, fiataloknak. — Ez minden. No, és a televízió — egészítette ki Barta József —, mert a többség inkább tv mellett művelődik. A telepen majdnem minden családnak van tv-készüléke. Nem mondom, vannak itt érdekes rendezvények is. Az idén járt nálunk az Állami Népi Együttes 70 tagú csoportja, a budapesti Déryné Színház a „Néma leventé”vel, meg táncdalénekesek is. Madarász Kati, Gaál Gabi, Tárkányi Tamara, Harangozó Teri és Poór Péter. A színházi évadban havonta bejárunk Egerbe. Csakhogy a polgári buszjárattal este, színház után már nem lehet hazajönni. Fél nyolckor indul vissza az utolsó. Közel százezer forint a kultúrház évi költségvetése. Nem kevés. De nem is sok, mert például hozzájuk tartozik a mozi üzemeltetése is és majdnem 20 ezer forint ráfizetéssel működik. Heti két előadásán — csütörtökön és vasárnap — nem éppen a legújabb filmeket vetítik. A MOKÉP — mivel nem az ő „portája”, ritkán küldi a megrendelt filmeket. Így érthető, hogy ha egy-egy előadáson a 300 férőhelyes teremben alig lézeng 50—60 ember, azok is inkább fiatalok. Pedig a mozi alkalmazottainak (egy fő- és három mellékfoglalkozású) fizetése évente ötvenezernégyszáz forint. A maradék költségvetés jó részét is a MOKÉP viszi el. A vendégművészek szereplése is általában mindig ráfizetéssel jár. Ritka eset, hogy marad a bevételből. Valamicskét a helyi, belépődíjas rendezvények hoznak a kasszába. De igen sok pénzt emészt fel az éves villanyszámla is. Majdnem 30 ezer forintot. Az idén az utolsó negyedévben már csak két komolyabb rendezvényük lesz. November 7-ére a helyi iskolával közösen, egy műsoros irodalmi estet és később egy nyugdíjasok találkozóját terveznek. A három bál már csak a fiataloké. A bányatelepen 1700 ember él. Egy lakos egy évben — a nem hivatalos statisztika szerint — öt könyvet olvas el, négyszer megy moziba és 11 rendezvényt látogat meg. Az adatok kissé torz képet adnak, hiszen a rendezvényeknek és a könyvtáraknak is kialakult törzsgárdája van. S ha figyelembe vesszük, hogy a teleptől nem messze fekvő falu lakói is szerepelnek a kimutatásban, már kevésbé biztató a kép. Pedig a fiatalok sokat tehetnének Egercsehi kulturális életéért. Csakhogy ninc ifjúsági klubélet sem. Sokat arra hivatkoznak, helyiség hiányában ilyesmit életre hívni képtelenség. Talán részben igazuk van, de még a ifjúsági klubnak sem akar megfelelő vezetősége, mer a KISZ-élet gyengélkedik. Az is mondják, a vezetőség tagja nem értik meg egymást. E minden vonatkozásban érezteti hatását a telep és a község kulturális életében. Reméljük nem sokáig. Elérhető közelben a nagy cél A Királdi Bányaüzem, mint arról már hírt adtunk, ez évben harcba indul a szocialista üzem cím elnyeréséért. Az eddigi eredmények rendkívül biztatóak, s a háromnegyedéves mérlegzárás azt bizonyítja, hogy elérhető közelségbe került a nagy cél. Néhány adat ennek bizonyítására. Termelési tervét 105,6 százalékra teljesítette az év első 9 hónapjában az üzem, az önköltséget pedig sikerült 96,8 százalékra leszorítani. Az árbevételi terv 102,3 százalékra alakult, örvendetesen javultak az összüzemi teljesítmények is. Az elmúlt évben elért 1,104 tonna/műszakkal szemben ez évben már 1.209 tonna műszak eredményt produkáltak a királdi szocialista brigádok. A szocialista üzem címért folytatott versenynek új lendületet adott a hármas jubileumi évforduló tiszteletére meghirdetett verseny. Ebben a vetélkedésben is sok kiemelkedő munkasiker született már eddig is. A fronti csapatok közül különösen jó eredményeket ért el Pálfi Gyula és Simon Gyula előváló, valamint Tuza Lajos és Balogh B. István fronti csapata. Simon Gyula brigádja 128,2 százalékos eredményt ért el, Balogh B. István csapata pedig 112 százalékot. Ezeknek a brigádoknak jelentős részük van abban, hogy a tervezett 203 920 tonna helyett 215 245 tonna szenet termeltek ki a háromnegyed év alatt az üzem szocialista brigádjai. Szinte valamennyi termelési mutató jobban alakult az év első 9 hónapjában a tervezettnél, így tehát ezen a téren nincs mit szégyellniük az üzem dolgozóinak. Van azonban a szocialista üzem cím elnyerésének még néhány más feltétele is. Szocialista ember módjára kell élni, tanulni, amit legalább olyan nehéz elérni, mint a kimagasló termelési sikereket Ezen a téren még van néhány hiányosság az üzemben, melyeknek megszüntetése magukon a dolgozókon múlik. — pataki — Vasrámok alatt A Farkaslyuki Bányaüzem 60. számú frontfejtésén dolgozó szocialista brigád a jó munka mellett nagy gonddal ügyel a balesetmentes termelésre is. A képen Juhász Jánost és a brigád egyik tagját látjuk munka közben. Fotó: Molnár 1 Kényszerű semmittevés Kissé talán furcsának tűnik, hogy a Perecesen lakó bányi szók minden reggel 4-kor kelnek, pedig 6-kor kezdődik a mi szak. Muszáj 4-kor kelni, mert fél 5-kor indul az autóbus ami munkahelyükre, Lyukóbányára szállítja őket. Miért isdul fél 5-kor, mikor 6-kor kell kezdeni? Erre kerestem választ, amit Reményi Gábor mérnöktől kaptam meg. — Már két éve, hogy a nyári időszakra bevezettük az 6 napos munkahetet. A tervezetet akkor közölték a dolgozóikat és lehetőséget adtunk a választásra, mert két tervező között választhattak. Az egyik —• feltétlenül kényelmeset megoldás szerint a felolvasás nem húsz, hanem negyve perccel a műszakkezdés előtt történik és minden héten szakad a szombat. A másik lehetőség a régi, hatnapos munk. hét volt. A munkások — a szakszervezet bevonásával —z első lehetőséget választották. — Most, hogy vége a nyári időszaknak? — A nyári szabad szombat megszüntetésével sem álltak vissza az 5.40, 13.40 és 21.40-es felolvasáskezdésre, mert jlenleg 44 órás munkahéttel dolgozunk, és így a húszperc eltolódással is csak mintegy 6,5—7 órás az effektív munkáid — A műhelyben dolgozóknak viszont nem szükséges időeltolódás, mégis 1 órával hamarabb kell ébredniü — Tudomásom szerint már történt intézkedés, hogy a mi helyben dolgozó munkások külön autóbuszt kapjanak, hol csak a szükséges időben érkezzenek a munkahelyre. Igen. Lehet, hogy már született elhatározás, a kivitelezőnél azonban probléma akadt, mert a mai napig a lakatoso szerelők, egyszóval a kiszolgáló üzem dolgozói minden mi szakkezdés előtt kerek egy órát nem tudnak mivel eltöltei Különösen a délelőttös műszakra vonatkozik, mert nem kelemes dolog egy órával korábban kelni a szükségesnél, s azt az egy órát semmittevéssel tölteni, de délben és este valószínűleg kényelmesebben és kellemesebben el tudnák tölteni a dolgozók ezt a jelenleg még haszontalan időt. — cs. a. —