Borsodi Bányász, 1968. július-december (11. évfolyam, 27-53. szám)

1968-10-23 / 43. szám

2368. október 23. Az első Dobsonos frontfejtés kezdte meg üzemelését Szeles-aknán A néhány napja beavott szinte még festékszagot árasz­tó támegységek katonás rend­ben sorakoznak egymás mel­lett. A Dobson-berendezés előtt a maróhenger nyílegyenes ren­det vág a szénfalba. Minden­felé kábelek, vezetékek, Izzadt testű emberek hajladoznak az önjáró biztosító támjai között. A vezényszavak túlharsogják a munkahely, a gépek zajait. — A Szeles-aknai gépesí­tett frontfejtésben egy héttel a tervezett határidő előtt kezdte meg működését — mondja Pa­pp Géza bánya­mester. A vezetők és a dolgo­zók egyaránt nagy várakozás­sal tekintenek a jövő elé, mindenki azt latolgatja: az önjáró biztosító segítségével mennyivel emelkedik majd az aknák termelése. Az előze­tes számítások alapján min­den remény megvan arra, hogy a 128 méter hosszú dob­sonos front üzembe állításá­val az akna jóval túlszárnyal­ja a napi 100 vagonos terme­lést. Ha ez így lesz, a szelesi kollektíva szép reményekkel vághat neki az elkövetkezen­dő esztendőknek. Tátrai Gyula, a march­inger „kapitánya”, éppen most ju­tott szusszanásnyi pihenőhöz, mivel valami hiba történt a motorral. — Egyáltalán nem örülök ezeknek kényszerpihenőknek. Az az igazi, ha egy percnyi megállás sincs! Dehát az első napokban mindig akadnak kisebb-nagyobb problémák. Ma egyébként kevesebbet kell ál­nunk géphiba miatt. Teg­napelőtt egy vágást tudtunk csinálni, tegnap már csaknem kettőt. Biztos vagyok benne, hogy ma délelőtt már meglesz a két vágás. Az akarattal, a hozzáállással nincs baj, de egyelőre makrancoskodnak a gépek, a műszaki feltételek Igen. Az indulás égi részét sajnos még nem tudták biztosítani a szelesiek. A tartalék alkatrészek zöme csak a jövő héten érkezik meg. A maróhenger is sok bányát megjárt öreg „jószág” már, két vágás után erősen felme­legszik a teste, sok apró hi­bája azon­ban korántsem szegi kedvét az itt dolgozóknak. Láthatóan örömmel végzik feladatukat, idegeskedésnek, bosszankodás­­nak még a nyoma sem fedez­hető fel. Kitüntetésnek tart­ják, hogy az értékes berende­zést az ő gondjaikra bízták. Tapasztalt, kitűnő kollektíva tevékenykedik a dobsonos fronton: a Hartyán—Hájas— Fábián „trió” aranykoszorús szocialista brigádja. A délelőttös harmadban a 24 tagú Fábián-csapat dolgo­zik. A brigádvezető mindenütt ott van, mindent észrevesz. Tanácsokat ad munkatársai­nak, akik egyre inkább bele­lendülnek a munkába. — Nagyszerű berendezés ez — simogatja meg szemével a brigádvezető az önjáró bizto­sító kecses tárnákon nyugvó testét. — Jó néhány éve kop­tatom már a gumicsizmámat itt lenn a bányában, de ilyen „okos” géppel még nem talál­koztam. Öröm vele dolgozni. De meg is becsüljük! Úgy dajkáljuk, mint a pályás gye­reket — mondja nevetve. Ebben a pillanatban műkö­désbe lép a Dobson-berende­zés, a brigád élénk figyelmé­től kísérve. Az emberek sze­me összevillan, ajkukon mo­soly vibrál. Valóban impo­záns látványban van részünk: a gépóriás önműködően „elő­re lépeget", miközben a hát­rahagyott festési részben meg­kezdődik az omlás. Hatal­mas, asztallap nagyságú med­dő darabok zuhognak alá tom­pa dübörgéssel. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre folyamatosabbá a ter­melés. A kaparó olykor ki sem látszik a nagy szénhal­mok alól: csillogó szénfolyam úszik méltóságteljesen a szál­lítás irányába. Az egyik támegység mellett tucatnyi szívlapát fekszik el­árvulva. Nincs rájuk szükség. Gépek pótolják a fizikai mun­kát. — örülünk, hogy kevesebb fizikai munkával láthatjuk el kötelességünket — mondja Lőrinc Kálmán vájár. — A gépek beállítása azonban nem jelenti azt, hogy csökkentek feladataink. Sőt! A felelőssé­günk jócskán megnövekedett, mert például, ha valakinek a hanyagságából elszakad a be­rendezés egy tömlője, az egész fronton megáll a munka hosszú percekre. Nagy-nagy figyelemre van szükség és jó szervezésre. Akkor nem lesz semmi probléma: a Szeles­aknai dobsonos frontfejtés beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket. K. T. „A maróhenger nyílegyenes rendet vág a színfalba.” Elővájó brigádok az élen Kitűnő eredményekkel zár­ta a harmadik negyedévet a Szuhavölgyi Bányaüzem kol­lektívája. Az üzem mennyi­ségi tervét 4,5 százalékkal túl­teljesítette, ugyanakkor a mi­nőségi mutatók is elérték a kívánt színvonalat. A darabos szemhullás 1,3 százalékkal, a­­ bányafafelhasználás 9,3 száza­lékkal javult. A frontsebessé­get 2,3 százalékkal növelték a szuhavölgyiek, üzemi szinten. A nagyszerű helytállás azt eredményezte, hogy az önkölt­ség 1,7 százalékkal csökkent az előző időszakhoz viszonyít­va. Ezek az eredmények mind­­mind a jubileumi munkaver­seny gyümölcsei, amelyben a végső kiértékelés közeledtével egyre-másra születnek a szebbnél szebb munkasike­rek. A frontfejtésen dolgozó bri­gádok versenyében a Szeles­aknai Hajas—Hartyán—Fá­­bián-brigád megerősítette ve­zető pozícióját, mivel az el­múlt hónapban 122 százalé­kos tervteljesítést ért el. A legszebb eredményekkel az elővárosi brigádok büsz­kélkedhetnek. A jubileumi munkaversenyben élen álló Szeles-aknai Kecskeméti-bri­gád szeptemberben is „kivág­ta a rezet”: 164,4 százalékra teljesítette a tervét. Nem sok­kal maradt el a Kecskeméti­ Brigád mögött a felsőnyárá­don dolgozó Bodnár-brigád sem. Bodnár Károly csapata ugyanis 157 százalékot ért el. Ezenkívül még három elővá­ló csapat — a Veres-, a Gö­­böri- és a Terényi-brigád — teljesített 140 százalék felett. (K.) borsodi bányász Szovjet tudósok látogatása Királdon A napokban kedves szovjet vendégek keresték fel a Királ­­di Bányaüzem dolgozóit. A három vendég a Moszkvai Bá­nyászati Tudományos Kutatóintézet munkatársa volt. A ta­pasztalatcserére érkezett vendégek vezetője a híres B. H. Ho­­rin professzor volt. A professzort két munkatársa is elkísér­te. A Királdi Bányaüzem vezetőivel együtt megtekintették a frontokat és az elővárásokat, s hosszan elbeszélgettek a dol­gozókkal is. A vendégeket elkísérte a bányajárásra Lőcsei Lajos vállalati igazgató és Szili Ferenc főmérnök is. Hohin professzor két szocialista brigád naplójába bejegyezte elis­merő szavait. A szovjet vendégek a legnagyobb elismeréssel beszéltek a királdi üzemben látottakról, s megállapították, hogy ebben az üzemben a követelményeknek megfelelő, korszerű bá­nyászkodás folyik. Az üzemlátogatáson kívül hasznos eszme­cserét folytattak a szovjet vendégek a Királdi Bányaüzem vezetőivel és sok jó tanáccsal látták el őket. Kulturális élet Egereseiben Huszonöt kilométer nem nagy távolság, s hogy mégis mit jelent egy falu lakóinak életében, azt utoljára Eger­­csehiben tapasztaltam. A köz­ség és a bányatelep, körülbelül ilyen távolságban bújik meg a megyeszékhelytől, Egertől északra, a hegyek között. • Szórakozási lehetőség? Van itt művelődési ház, mozi, presszó, lehet sportolni is, csak nehéz összeszedni az em­bereket. A többség inkább a televíziót nézi — fogadott igazgató. A művelődési ház elhanya­golt, felújításra áhítozó épülete a telep alsó végén, a központ­tól 800 méterre áll. Kiesik a forgalomból, s látogatottságát ez is meglehetősen befolyásol­ja. Van benne egy nagy, 300 férőhelyes mozi­terem, egy presszóhelyiség (biliárdasztal­lal), mely egyúttal mindenes szórakozóhely is; két öltöző, egy 4 ezer kötetes csere­­könyvtár (két helyiséggel) és egy emeleti olvasóterem. Nagy épület, csak éppen a belső elosztás rossz. Az egyet­len, a nyolcszor három méte­res olvasóterem, amelyet jól ki lehet használni. Könyvtári órák után itt próbál a helyi tánczenekar, a 40 gyereket foglalkoztató zongoraiskola, a 25 tagú modellező szakkör többségében általános isko­lásokkal — és a bélyeggyűj­tők is itt dolgoznak. A volt raktárépület átadásával — ahol most ABC-áruház lesz — a 22 tagú bányászzenekar is ide szorult be. Tavaly 49 rendezvényünk volt. Ezeken általában 200— 200 látogató jelent meg. A természettudományi ismeret­­terjesztő előadásokat is ha­sonló létszámmal látogatták A helyi könyvtárból a bánya­telep egy-egy lakosa átlagban kéthavonként olvas el egy könyvet. Ezen kívül gyakran rendeznek hétvégi táncos összejöveteleket, fiataloknak. — Ez minden. No, és a tele­vízió — egészítette ki Barta József —, mert a többség in­kább tv mellett művelődik. A telepen majdnem minden csa­ládnak van tv-készüléke. Nem mondom, vannak itt ér­dekes rendezvények is. Az idén járt nálunk az Állami Népi Együttes 70 tagú cso­portja, a budapesti Déryné Színház a „Néma leventé”­­vel, meg táncdalénekesek is. Madarász Kati, Gaál Gabi, Tárkányi Tamara, Harangozó Teri és Poór Péter. A színházi évadban havonta bejárunk Egerbe. Csakhogy a polgári buszjárattal este, színház után már nem lehet hazajönni. Fél nyolckor indul vissza az utolsó. Közel százezer forint a kul­­túrház évi költségvetése. Nem kevés. De nem is sok, mert például hozzájuk tartozik a mozi üzemeltetése is és majd­nem 20 ezer forint ráfizetéssel működik. Heti két előadásán — csütörtökön és vasárnap — nem éppen a legújabb filme­ket vetítik. A MOKÉP — mi­vel nem az ő „portája”, ritkán küldi a megrendelt filmeket. Így érthető, hogy ha egy-egy előadáson a 300 férőhelyes te­remben alig lézeng 50—60 ember, azok is inkább fiatalok. Pe­dig a mozi alkalmazottainak (egy fő- és három mellékfog­lalkozású) fizetése évente öt­venezernégyszáz forint. A maradék költségvetés jó ré­szét is a MOKÉP viszi el. A vendégművészek szereplése is általában mindig ráfizetéssel jár. Ritka eset, hogy marad a bevételből. Valamicskét a helyi, belépődíjas rendezvé­nyek hoznak a kasszába. De igen sok pénzt emészt fel az éves villanyszámla is. Majd­nem 30 ezer forintot. Az idén az utolsó negyed­évben már csak két komo­lyabb rendezvényük lesz. November 7-ére a helyi isko­lával közösen, egy műsoros irodalmi estet és később egy nyugdíjasok találkozóját ter­veznek. A három bál már csak a fiataloké. A bányatelepen 1700 ember él. Egy lakos egy évben — a nem hivatalos statisztika szerint — öt könyvet olvas el, négyszer megy moziba és 11 rendezvényt látogat meg. Az adatok kissé torz képet adnak, hiszen a rendezvényeknek és a könyvtáraknak is kialakult törzsgárdája van. S ha figye­lembe vesszük, hogy a telep­től nem messze fekvő falu lakói is szerepelnek a kimu­tatásban, már kevésbé biztató a kép. Pedig a fiatalok sokat te­hetnének Egercsehi kulturá­lis életéért. Csakhogy ninc ifjúsági klubélet sem. Sokat arra hivatkoznak, helyiség hiányában ilyesmit életre hívni képtelenség. Talán rész­ben igazuk van, de még a ifjúsági klubnak sem akar megfelelő vezetősége, mer a KISZ-élet gyengélkedik. Az is mondják, a vezetőség tagja nem értik meg egymást. E minden vonatkozásban érez­teti hatását a telep és a köz­ség kulturális életében. Re­méljük nem sokáig. Elérhető közelben a nagy cél A Királdi Bányaüzem, mint arról már hírt adtunk, ez év­ben harcba indul a szocialista üzem cím elnyeréséért. Az eddigi eredmények rendkívül biztatóak, s a háromnegyed­éves mérlegzárás azt bizo­nyítja, hogy elérhető közel­ségbe került a nagy cél. Né­hány adat ennek bizonyításá­ra. Termelési tervét 105,6 szá­zalékra teljesítette az év első 9 hónapjában az üzem, az ön­költséget pedig sikerült 96,8 százalékra leszorítani. Az ár­bevételi terv 102,3 százalékra alakult, örvendetesen javul­tak az összüzemi teljesítmé­nyek is. Az elmúlt évben el­ért 1,104 tonna/műszakkal szemben ez évben már 1.209 tonna­ műszak eredményt pro­dukáltak a királdi szocialista brigádok. A szocialista üzem cím­ért folytatott versenynek új lendületet adott a hármas ju­bileumi évforduló tiszteletére meghirdetett verseny. Ebben a vetélkedésben is sok ki­emelkedő munkasiker szüle­tett már eddig is. A fronti csapatok közül különösen jó eredményeket ért el Pálfi Gyula és Simon Gyula elővá­ló, valamint Tuza Lajos és Balogh B. István fronti csa­pata. Simon Gyula brigádja 128,2 százalékos eredményt ért el, Balogh B. István csa­pata pedig 112 százalékot. Ezeknek a brigádoknak jelen­tős részük van abban, hogy a tervezett 203 920 tonna helyett 215 245 tonna szenet termel­tek ki a háromnegyed év alatt az üzem szocialista brigádjai. Szinte valamennyi termelési mutató jobban alakult az év első 9 hónapjában a tervezett­nél, így tehát ezen a téren nincs mit szégyellniük az üzem dolgozóinak. Van azon­ban a szocialista üzem cím elnyerésének még néhány más feltétele is. Szocialista ember módjára kell élni, ta­nulni, amit legalább olyan ne­héz elérni, mint a kimagasló termelési sikereket Ezen a téren még van néhány hiá­nyosság az üzemben, melyek­nek megszüntetése magukon a dolgozókon múlik. — pataki — Vasrámok alatt A Farkaslyuki Bányaüzem 60. számú frontfej­tésén dolgozó szocialista bri­gád a jó mun­ka mellett nagy gonddal ügyel a balesetmentes termelésre is. A képen Juhász Jánost és a bri­gád egyik tag­ját látjuk mun­ka közben. Fotó: Molnár 1 Kényszerű semmittevés Kissé talán furcsának tűnik, hogy a Perecesen lakó bányi szók minden reggel 4-kor kelnek, pedig 6-kor kezdődik a mi szak. Muszáj 4-kor kelni, mert fél 5-kor indul az autóbus ami munkahelyükre, Lyukóbányára szállítja őket. Miért is­dul fél 5-kor, mikor 6-kor kell kezdeni? Erre kerestem vá­laszt, amit Reményi Gábor mérnöktől kaptam meg. — Már két éve, hogy a nyári időszakra bevezettük az 6 napos munkahetet. A tervezetet akkor közölték a dolgozói­kat és lehetőséget adtunk a választásra, mert két tervező között választhattak. Az egyik —• feltétlenül kényelmeset megoldás szerint a felolvasás nem húsz, hanem negyve perccel a műszakkezdés előtt történik és minden héten sza­kad a szombat. A másik lehetőség a régi, hatnapos munk. hét volt. A munkások — a szakszervezet bevonásával —­z első lehetőséget választották. — M­ost, hogy vége a nyári időszaknak? — A nyári szabad szombat megszüntetésével sem álltak vissza az 5.40, 13.40 és 21.40-es felolvasáskezdésre, mert j­lenleg 44 órás munkahéttel dolgozunk, és így a húszperc eltolódással is csak mintegy 6,5—7 órás az effektív munkáid — A műhelyben dolgozóknak viszont nem szükséges­­ időeltolódás, mégis 1 órával hamarabb kell ébredniü — Tudomásom szerint már történt intézkedés, hogy a mi helyben dolgozó munkások külön autóbuszt kapjanak, hol csak a szükséges időben érkezzenek a munkahelyre. Igen. Lehet, hogy már született elhatározás, a kivitelező­nél azonban probléma akadt, mert a mai napig a lakatoso szerelők, egyszóval a kiszolgáló üzem dolgozói minden mi szakkezdés előtt kerek egy órát nem tudnak mivel eltöltei Különösen a délelőttös műszakra vonatkozik, mert nem ke­lemes dolog egy órával korábban kelni a szükségesnél, s azt az egy órát semmittevéssel tölteni, de délben és este valószínűleg kényelmesebben és kellemesebben el tudnák töl­teni a dolgozók ezt a jelenleg még haszontalan időt. — cs. a. —

Next