Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-03 / 48. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Műszak után Egercsehiben az északi irányon gyengélkednek a termeléssel. Az üzem vezetői, de maguk a dolgozók is mindent meg tesznek, hogy kikerüljenek ebből a kedvezőtlen helyből. Problémáikról, gondjaikról érdeklődtünk műszak után. Az aknászi irodában ültunk össze Bokor Béla frontaknász, Farkas D. Norit brigádvezető, Prókai G. zászló és Polya József — Nagyon nehéz geológiai dikények között kell dolgoznunk — kezdi a frontaknász — két vetőt harántoltunk át, s ez természetesen megnehezítette a szenelést,de a frontszerelést is. A gyűjtővágatból folyik a víz, laza a talp. — Bizony megküzdünk a biztosítással — szól közbe egyikük. — Javítani egyelőre nem tudunk. Bár lenne rá lehetőség, hogy fával biztosítsunk, de mi azt akarjuk, hogy maradjon így. Nem akarunk időt feszíteni az átszereléssel. — Megszerettük a vasrámot — mondja a brigádvezető. — A traul jobb szárnyán egy sor KL 65-ös új támot szereltünk be. De mindig ott van a fejünk felett, hogy akadozik a termelés. Csak reménykedni tudunk, hogy december elejére helyreállunk. Ennek érdekében mindent megteszünk. Az üzem vezetőségétől jelentős segítséget kapunk. 21 fő helyett 34-en dolgozunk. Az a célunk, hogy amilyen gyorsan csak lehet elhagyjuk a kritikus bányarészt és nyugodt ütemben jól termelhessünk. Munkatársunk elbeszélget a frontbrigád tagjaival. Miskolc 2000-ben November 28-án, pénteken délután 3 órakor került sor egy igen érdekes kiállítás megnyitójára Miskolcon, a Hónai Sándor Megyei Művelődési Központ színházterménnek előcsarnokában. Az SZAKTERV Miskolci Tervező Vállalat Miskolc belváosának rekonstrukciós terét mutatta be. Dr. Fekete László megnyitó beszédében hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a nagy volumenű terv kétéves kutató és alkotó munka után rosunk felszabadulásának 6 éves évfordulójára készült el. A tervezés munkájáról, a kísérleti, metodikai útkeresésről a megnyitó előtt sajtófogadáson beszélt Fekete ........é s építésztervező és Dávidházy Péter közlekedés és közműtervező. A kiállítás szerzői törekedtek arra, hogy munkájuk gondolatmenetét érthetően adják vissza. Az építész mértani formáit hangulatosan bontják meg Feledy Gyula és Lenkey Zoltán grafikusművészek alkotásai és Panyik István fotóművész reprezentatív fényképfelvételei. Az elképzelés szerint a centrum körül egy ún. forgalmi négyszöget alakítanak ki, mely segítségével teljesen tehermentesítik a belvárosi utakat. Az épületek elhelyezkedésére vonatkozóan irányadó a már meglévő BSZV székház és az SZMT székház által meghatározott * intézménytengely. A jelenlegi Tanácsház tér és Béke tér vonalán idegenforgalmi igazgatási és kereskedelmi központok létrehozását tervezik. A mester utcák és a Béke tér környékét házgyári elemekből összeállított blokkházak alakítják ki. Újszerű elgondolás a függőkertes magasházak építése, mely az emberek „zöld igényét” lesz hivatott kielégíteni. A tervek összességét szemléltetően mutatta be a nagy gonddal, hozzáértéssel elkészített makett, melyen látható a jövő városának centruma. Ezenkívül számos modell ábrázolta a városképi jelentőségű, különleges építészeti megoldású épületeket. A nagyszerű kiállítás már az első napon nagyszámú érdeklődőt vonzott, s várhatóan még sok ember szeretné látni milyen lesz Miskolc néhány évtized múlva. Megjelent a BSZ jubileumi műsorfüzete A napokban látott napvilágjait a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának gondozásában a Borsodi Szénbányák művelődési intézményeié Jő rendezvénysorozata, hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. A közel öt hónapos jubileumi kulturális programot vagy gonddal, körültekintéssel állították össze. A színes, érdekes rendezvénysorozat tükrözi népünk, ezen belül bányászaink mérföldléptes kulturális fejlődését HÉT PROGRAMJÁBÓL: DECEMBER 4. Sajószentpéter. Szabad hazában, Lenin nyo I” p*3 ! \ 'nbileumi bányász kulturális ' ’-k megnyitója. Ünnepi beszéd’«• mond Monos János, a BSZazgatója. "FCEMBER 6. Alberttelep. Termelj ma többet, mint tegnap. Találkozás a széncsata hőseivel. m»ndégt'nk Loy Árpád, Kossuthí íjas vájár. nvf'Ti**BK.R io. Pereces. *iállítás a bányászklubban, a Miskolci Bányaüzem 25 éves fejlő*'fi/iséről. Megnyitja Kőhalmi Istvn irazgató. Fölényben ,A Ha•uiAik és az egyház kapcsolata/’ PiWa<W Lukács József, a Világosság főszerkesztője. DECEMBER 3-án a Miskolci Bányaüzemben ifjúsági nagygyűlést tartanak. Tanulságok és feladatok Veszély és biztonság — Az adatok bizonyítanak — Halálos „utazás” — Jelzések — papíron KÖZHELYNEK számítható már, amit annyiszor elmondunk, leírunk, hogy „Élni csak egyszer lehet!” Bármennyire is sablon ez a mondat, de amit takar és kifejez: igaz... A veszély állandóan körülöttünk ólálkodik, az utcán, a munkahelyen, otthon és mindenütt, amerre jár az ember. A biztonság megteremtése ennek az ellenszere, amely ugyancsak rajtunk, embereken múlik. De mindenki mindent megtesz-e a veszélyek elhárítására, az élet védelmére, a balesetek, a különféle sérülések, nem egyszer tragikus kimenetelű helyzetek elkerülésére? ... Egyértelműen — sajnos — nem mondható el, hogy: igen ... Minderről szó volt legutóbb a Bükkaljai Bányaüzem szakszervezeti bizottságának az ülésén is, ahol a legkisebb jelenségre is kiterjedő figyelemmel értékelték a munkásvédelem helyzetét üzemi szinten, s külön-külön az aknákat érintően is. AZ ADATOK önmagukért beszélnek és bizonyítanak. Mindenekelőtt arról vallanak, hogy mint a jelentés is leszögezi: — Ez év elmúlt tíz hónapjában, 1968 hasonló időszakához képest, üzemi szinten a baleseti helyzet romlott. Amíg a múlt évben október végéig 209 baleset volt (ebből egy halálos kimenetelű), addig ez év október végéig ez a szám 242-re növekedett. (Sajnos, most is történt egy halálos végű sérülés.) Amikor Mikovszki József Berentén megkezdte a műszakot, nem gondolt arra, hogy innen az útja a kórházba, s onnan oda vezet, ahonnan már nincs visszatérés. A sérülés olyan súlyos volt, hogy a leggondosabb orvosi közreműködéssel sem tudtak már segíteni. MOZDONYVEZETŐ volt Mikovszki József. A műszak elején azt az utasítást kapta, hogy a meddős vágányon levő üres csilléket vigye le a bányába, s onnan tele csillékkel térjen vissza. Ennek megfelelően cselekedett. A mozdonnyal ráállt az üres szerelvényre. Vontatás közben a mozdonyból kihajolt, és ... de erre vonatkozóan idézzünk az szb által készített jelentésből: — ... az űrszelvényben levő üres csille közé szorult a feje. Az üres csillék a meddős vágány mellett levő tárolóvágányon álltak, kaparó alkatrészekkel megrakva. A baleset azért következett be, mert a tárolóvágány között levő határjelző kövön kívül még 5 darab, kaparó alkatrésszel megrakott csillét is tároltak. Az ötödik csille olyan közel került a meddős vágányhoz, hogy a baleset okozója lett. S mindebből a következtetés, amit a jelentés így fogalmaz meg: — A baleset elkerülhető lett volna, ha a szabálytalanul tárolt csilléket eltávolítják. Ugyanígy idézhetünk eseteket más aknákról is, ahol — bár nem ilyen súlyos és tragikus, de könnyen azzá válható — sérülésekről érkezett hír. Sajószentpéter III-as aknán B. Szakács Sándornak két bordája tört el rakodás közben a külszínen, amit a körültekintő munka hiánya okozott. Ugyanilyen okok miatt sérült meg Berentén Kulcsár József csapatvezető vájár is, akit robbantásnál ért baj. Ebben a lómester felelőssége is megállapítható. NÉHÁNY PÉLDA ez csupán, de az elmúlt tíz hónapban 242 esetről tanúskodnak a jegyzőkönyvek. A balesetek kivizsgálása során, a jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy 86 baleset előre nem látható ok miatt, 84 figyelmetlen, míg 56 szabálytalan munkavégzés miatt történt. Emellett 13 a gyakorlatban kialakult szabályok megsértésére, míg 3 baleset egyéb okokra vezethető vissza. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a nagyságrendet illetően az aknák hogyan sorolhatók be?... A legtöbb baleset — 99 — Tervtáron történt. Berente neve mellé 85, míg Sajószentpéter III-as akna nevéhez 48 írható. A külüzem 10 balesetet jelentett. Mindez százalékosan kifejezve a következő képet adja: ha a múlt év hasonló időszakát 100 százaléknak vesszük,akkor ebben az évben Sajószentpéter III-as aknán 1,3 százalékkal, a külüzemben (nem tévedés) 171,6 százalékkal, Berentén 7,9 százalékkal, míg Tervtáron 36,5 százalékkal romlott a baleseti helyzet. Üzemi szintre vetítve a negatív irányú változás 21,4 százalékra tehető. Megdöbbentő adatok! TENNIVALÓ TEHÁT sok van a biztonságos munkát illetően. Az üzemek és aknák vezetői el is követnek mindent, hogy az adott helyzeten változtassanak, de ez csak az üzem kollektívájának együttes erőfeszítései árán hozhat érdemleges eredményeket. A már megtett intézkedések hatása érezhető. Mindenekelőtt abban, hogy nőtt a biztonságtechnikai oktatások színvonala, aktívabb a munkásvédelmi őrök tevékenysége, akik korábban is jelezték a hibákat, észrevételeket a munkásvédelmi őrnaplóban. A MUNKAVÉDELEM hatékonyságának a növelésében igen nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. Erről egy mondatban emlékezik meg a jelentés, amikor hangsúlyozza: „ ... fokozottabban kellene támaszkodni a szocialista brigádokra”. E megfogalmazás nem eléggé határozott, sokkal egyértelműbb és ösztönzőbb, ha azt mondanák: kell támaszkodni... MÉG EGYSZER szeretnénk ide írni a mondatot: Élni csak egyszer lehet!... Gondoljon mindenki erre ne csak Bükkalján, de másutt is, ha lemegy a bányába, vagy bármilyen munkahelyen megkezdi a műszakot, hiszen otthon mindenkit vár a család, a gyerek, a feleség, a hozzátartozók. (tóth) Töretlen lendülettel hírt adtunk már arról, hogy a farkaslyuki dobsonos front kátyúba jutott. Napról napra megfeszített erővel dolgoznak a bányászok, hogy kijussanak a veszélyes zónából. A négynegyedes munkarenddel is segítik a továbbhaladást, mind ez ideig azonban sikertelenül. A telep bukik, s emiatt a víz az omlásból a fronthomlokra jut, ami fellazítja a talpat A víz miatt tovább süllyedtek a keretek és — a baj nem járt egyedül! — egy szakadás következtében 20 csille homok jutott a munkatérbe. A 11-es és 16-os egységek között 1 méterre vékonyodott el a telep, és így 80 centiméteres főtét kell vágniuk. A front csúszós, így állandó a kidőlésveszély. Több ízben kézi szenelést kellett alkalmazni emiatt. A farkaslyukiak munkaszeretetét, helytállását dicséri, hogy a hosszú ideje tartó, állandó gond közepette sem vesztették el kedvüket és reménykedve, újult erővel látnak munkához. Lenin a munkások között V. Sz. Ovszjannyikova visszaemlékezéseiből T Vlagyimir Iljics többször is járt abban a gyárban, ahol dolgoztam, a Trjohgornaja Manufaktúra textilgyárban. Olyankor az úgynevezett „Nagykonyhán” gyűltünk össze, ott, ahol 1905-ben az önkéntes munkáscsapatok parancsnoksága volt. A gyár szosznovkai női szállásán laktam. Egyik este a folyosón valaki elkiáltotta magát: Megjött Lenin! Csak egy kendőt terítettem a vállamra és futottam a „Nagykonyhára.” A lépcsők csak úgy dübörögtek a siető lábak alatt... Iljics váratlanul, bejelentés nélkül érkezett, de néhány perc múlva már egy tűt se lehetett volna leejteni a teremben. Lenin nem beszédet mondott, hanem csak beszélgetett a munkásokkal, meleg szívvel, egyszerűen, km-etlenül, úgy ahogy mi magunk beszélünk egymással. Mindenkit figyelmesen végighallgatott, érdekelte a munkások véleménye. Egyszer engem is megszólított. Ha emlékezetem nem csal, október harmadik évfordulóján történt. Reggel a főváros közelében a horosevszkojei Szerebrjannij borban voltunk rohammunkán, kommunista szombaton. Este, mint rendesen, megint a „Nagykonyhán” gyűltünk össze. Iljics már korábban meglőtt, de meghagyta, hogy erről senkinek ne szóljanak, várt egy órát, hogy mindenki pihenjen egy kicsit és egyen. Az első sorba ültem le és velem volt karonülő kisfiam is. Lenin a kommunista szombatokról kérdezgetett. Hirtelen rém tekintett és megkérdezte: — Elvtársnő, ön volt rohammunkán? — Igen, voltam, — feleltem. Iljics megkérdezte, hogy kosztot kaptam-e. Amikor igent mondtam, így fordult a többihez: — Nézzék meg ezt az asszonyt, pici gyermeke van, most várja a másikat, mégis elgyalogolta versztét (csaknem 8 km), hogy segítsen az államnak. Ilyen munkásokkal hamar úrrá tudunk lenni a gazdasági romláson. Nem vártam én ilyen elismerést a munkámért, mint amit Lenin szavai jelentettek. Lenin beszédeiben sokszor szólt arról, milyen nagy feladat áll az ország előtt, rendbe kell hozni a szétzilált gazdaságot, de a munka frontján épp úgy győzünk, mint a polgárháború frontjain. Szavai magabiztosságot öntöttek belénk, erőt adtak a nehéz feladatok megoldásához. 1969. december S. Putnoki helyzetkép November az egész putnoki üzem számára a legnehezebb hónap volt. A szezonális igények ingadozása miatt ekkor csúcsosodtak ki a kereskedelem követelményei. Nehezítette a napi 72 vagon szén felszínre hozatalát, hogy mindhárom fronton átállást hajtottak végre. Az 50-es fronton jól sikerült manővert vittek véghez. Gyorsan, balesetmentesen álltak át a fronttal, úgyszólván probléma nélkül. A jelenlegi körülmények is szinte kifogástalannak mondhatók. A 60-as front öreg vágatot közelített meg, melyen a tervek szerint át akartak menni Ám a vágat megközelítése során két vetőt is találtak. Ezek olyan magasak voltak, hogy nem lehetett biztonsággal harántolni őket. Ezért leállították a 6- ast az ócska vágat előtt, s helyette új frontot indítottak. December közepéig — várhatóan egy szokatlanul meredek teleprész művelésére kerül sor. A 250—300 ezrelékes emelkedő erősen próbára teszi a kollektívát, ezért a csapatnak rendkívül nagy gondot kell fordítani a biztonságra. A 80-as front is öreg vágatot közelített meg ezért a múlt héten leállították. Helyette a 2/1 ereszke mélypontjáról indítottak egy új frontot. Ez a hely a bánya legmélyebb, legvizesebb, legnagyobb nyomás alatt álló területe. Az indítás is igen kedvezőtlen nyomásviszonyok között történt. Itt ismét a dolgozókra hárul nagy feladat. Gondos, körültekintő, óvatos munkát követel a veszélyes bányarész. Ez ideig sikerült a legkisebb balesetet is elkerülni és szeretnék, ha ez állandósulna. Jelenleg az acéltámok beépítése folyik. Minden remény megvan arra, hogy 80-as front »»cember eltétől ismét ütő! ?pes termelőegység lesz.