Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-17 / 37. szám

1969. szeptember 17. Az üres csilléket szállítja a munkahelyekre mozdonyával Váradi Jenő, a putnoki bányában. t BÍDY4V0MT Egy műszak történetéből: Ha a MÁV késik, a szénosztályozó fizet Krónikus vagonhiány ■ jogok és kötelességek Szót érteni egymással ■ Aminek a népgazdaság látja kárát Mint egy nagybeteg, olyan volt az osztályozó az elmúlt héten, szombaton. A kór — ami nem mai keletű — különösen kiütközött ezen a napon. Azok, akik ott sürögtekforogtak a beteg ágyánál, tétlenségre ítélve várták reménykedve és bizakodón: talán megérkezik a segítség . . . Sajnos, hiába volt minden bizodalom, a kényszerű tétlenségtől nem szabadulhattak. Telefon telefont ért, amikor úgy 11 óra tájban jelentették a diszpécsernek: nincs tovább, meg kell állni. Minden kocsi tele, üres nincs, s a MÁV hallgat, mintha semmi köze se lenne az egészhez. Azazhogy annyit közölt: talán délután két órára tud küldeni valamennyit, addig várjanak . . . Az első üzemszünet reggel fél hattól fél tízig tartott, tehát egy fél műszakon át. Akkor újra mozdulhatott a mechanizmus, dolgozhatott az osztályozó, de csak másfél óráig. Akkor újra leálltak, pedig ezen a szabad szombaton a bányaüzemek is termeltek. Kell a szén, a fogyasztó várja, de a MÁV nem nagyon veszi ezt figyelembe. Pedig időben megkapták az osztályozótól a kocsiigénylést, ami 260 üres vagon biztosítását jelentette volna reggel 6 órától este tízig — folyamatosan. Az igényt elfogadták, aláírták, csak éppen nem teljesítették. S nemcsak ezen a napon, korábban is. Péntekről, kocsihiány miatt 1200 tonna szén maradt, amit másnap, az aznapi háromezer tonnával együtt kellett osztályozni és útnak indítani. De hogyan, ha nincs mivel?... Mindezek ismeretében logikus, hogy a kocsik megrakása csak késve történhet. Ám e késésért, — annak ellenére, hogy a késedelmet a MÁV okozta — az osztályozó kocsi állás pénzt köteles fizetni. Az alapösszeg kocsinként és óránként 12 forint. Ennél a problémánál érdemes egy kicsit tovább időzni. Egy, a MÁV és az osztályozó között létrejött szerződésben olvasható a következő: — A minőségi átvevők által át nem vett kocsik rendeltetését illetően, az osztályozó 10 percen belül köteles nyilatkozni és 30 percen belül fuvarlevelet köteles kiállítani és a vasútnak átadni. Ha ez nem történik meg, az osztályozó a kocsik megrakásától a fuvarlevél átadásáig egyedi leszámolás szerint 300 százalékkal felemelt kocsiállás-pénzt köteles fizetni. Szigorú megszorítás, csak éppen a késésért való felelősség megállapítása hiányzik belőle. Ezt a felemelt összeget akkor is köteles az osztályozó kifizetni, ha a MÁV hibájéból nem érkezik elegendő üres vagon. Elnézést a kifejezésért, de ez még viccnek is rossz. Mert, ha krónikus az üres hiány, az az osztályozott szén minőségében is lemérhető. Ilyenkor vaskosabb az adagolás, nagyobb a gépek és berendezések megterhelése, nem lehet olyan figyelemmel dolgozni, mint rendes körülmények között, így sokkal több szennyező anyag marad a szén között, mint normális viszonyok mellett. Érthetetlen, hogy az osztályozó aláírt egy ilyen szerződést, s nem követelt hasonló megszigorításokat a MÁV- tól. Mert az elmúlt szombatért is tízezreket fizethet a vasútnak csak azért, mert kénytelen volt állni az üzemmel vagonhiány miatt. S itt nem egyszerűen csak a MÁV- nak fizetendő összegről van szó, hanem sok egyéb költségről is. Mert az erre a napra berendelt dolgozóknak munkabért kell fizetni, aztán tetemes summa az állásidőből keletkező kár, s még sok egyén sabilikus költség. Amit ezért a szombatért a MÁV kap pénzben (nem ártana, ha illetékes szervek mélyebben elemeznék a kialakult helyzetet!) könnyen kiszámítható. Az előző napról áthozott 1200 tonna lemaradás miatt — a 12 forintos alapösszeget számítva — 7200 forint kocsiállás-pénzt kell fizetnie az osztályozónak. De mert egy teljes műszakot állt az üzem, az aznapi 3000 tonnás előirányzatból is marad vagy kétezer tonna a következő napra, de inkább hétfőre. Emiatt az osztályozónak kocsilemondással kell élnie, mert az igénylés szerint ezt a mennyiséget szombaton kellett volna teljesítenie. A lemondásért kocsinként 100 forintot követel a MÁV. Kereken száz kocsival számolva húszezer forint az az összeg, amit ilyen címen ki kell egyenlítenie az osztályozónak. A kocsilemondásoknál is van egy — enyhén szólva — furcsa helyzet. Amikor az osztályozó kocsit kér, pótigénylést nyújt be, akkor a MÁV a fajlagos kocsikihasználásnak megfelelően adja a vagonokat, ami egyenként 25 tonnás kocsiknak felel meg. Amikor viszont az osztályozó az üres hiány miatt kénytelen lemondással élni, akkor a MÁV 20 tonnás kocsikban számol, ami — nem kell nagy matematikusnak lenni hozzá — plusz vagonokat, tehát plusz 100 forintokat is jelent. (Háromezer tonna szén elszállításához 120 darab 25 tonnás vagon kell. De ha az osztályozó késedelem miatt rá van kényszerítve a lemondásra, akkor a MÁV 20 tonnás kocsikkal számol, s akkor már 150 vagon után kéri a száz forintokat, ami kereken 3 ezer forint, amit az osztályozónak pluszként ki kell fizetnie.) E zárójeles példa nem egyedi nem olyan, mint a fehér holló, hanem szinte mindennapos gyakorlat. S S itt ágaskodik a kérdés: miért megy bele ilyenbe az osztályozó? Amikor szerződést köt (a legújabb keletű ilyen szerződés 1969. július 17-i), nem ártana, ha azok véleményét is messzemenően érvényesítenék, akik nap mint nap saját bőrükön érzik ezt az áldatlan helyzetet, azokat, akik szeretnének jól dolgozni, de a krónikus kocsihiány miatt ezt nem tehetik. SDH Még ők is rosszul járnak, hiszen a prémiumfelvételek egyik kritériuma a keső idő, vagy üzemzavar. B ezt a zavart, többnvire ilyen okokra lehet visszavezetni. Mert a túlterhelés“ a "érieknek. a ungvohh pda"olása a szénper^ nem ránk hasznára 3 hprc'r' flozófoVn <?p»rn T Sen csak in spnn« — bármilyen kalefi'í is a 70^05; — ■P~7.;í,M'70rfAini mindkét részről a jogokat és a kötelességeket. Mert van még egy furcsa vonása ezeknek a dokumentumoknak. Majd minden szerződés így kezdődik: — A MÁV-nak joga van, a szállítónak kötelessége ... Úgy látszik, a MÁV csak jogokat gyakorol, de kötelessége nics (legalábbis erre utal a szénosztályozón kialakult helyzet) a szállíttató pedig — ez esetben az osztályozó — jogairól ne is beszéljen, mert neki csak kötelessége van, aminek teljesítésében a vasút állandóan akadályozza .. . Újólag szeretnénk javasolni, amit már egy alkalommal megtettünk a lap hasábjain: üljenek össze az érdekelt felek, vizsgálják felül az adott helyzetet, s mindkét fél számára elfogadható szerződésben rögzítsék, a mindkét fél számára kötelező érvényű jogokat és kötelességeket. Mert hiszen ha nem javul a helyzet és a munka, annak a népgazdaság látja a kárát. A bizalom kötelez ő Haját már őszre festette az Idő. Arcvonásai mélyültek és megsokasodtak. Fiatalos rugalmasságát mégsem vesztette el, ugyanolyan mozgékonysággal intézi az emberek ügyes-bajos dolgait, mint sok évvel ezelőtt. Elveszettnek hitt sorsfonalakat ad kézbe Négyesi Bertalanná. Négyesiné — igaz a nagytöbbségnek csak Ilonka — 1952-től dolgozik a tanácsnál. Ekkor lett párttag is. Adminisztrátorként kezdte, majd négy év után Parasznya község vb-titkára lett. Később Varbóra került, azután ismét Parasznyára. Tíz évig dolgozott itt. Szülőfalujában nagy megbecsülést vívott ki magának. A bányászfalu lakosai szeretik, ő is mindenkit ismer, az emberek lelkébe lát. Július 1-től a Pitypalatvvölgy hat községét hármas csoportosítás szerint összevonták, így Parasznya—Varbó—Radostyán, valamint Sajókápolna—Sajólászlófalva —Kondó, falvak közös vezetés alá tartoznak. E gazdaságos átszervezéssel egyidőben Négyesi Bertalanná Sajókápolna községi tanácsára került vb-titkárnak. — Milyen szívvel vált meg Parasznyától? — Hogyan is fogalmazzak? — mondta Négyesiné. Nehezen, de beletörődjem a felsőbb utasításba. Két hónapja vagyok Kápolnán és még mindig kísértenek a parasznyai gondok. Természetesen most már fő nekem a kápolnai, a köridői, a lászlói emberek bizalmát megnyerni: az ottani tervek intézése. De Siiröpforn fiam*p«znvón főt,ahagyottak valóra váltását is. Az orvosi tehdnlő szűkösségén való változtatást, az óvoda létesítésének nevét, mert ezek egetben fontosak. — Mint női vb-titkár hogyan képviseli 117, alkotmányunk által biztosított női jogokat? — A nők ingáiért már nem kell harcolni. Egyáltalán nincsenek háttérbe szorítva — nekem ez a tapasztalatom. Pontosan most szerveztem a Pa iószentpéteri Vegyesipari Ktsz-nek női munkaerőt. A bánászfeleségek szívesen jelentkeztek. Egymás után adjuk ki az építkezési hozzájárulásokat. Említésre méltó, hogy Sajókőbálya községben még nem működik termelőszövetkezet, az átszervezéshez most kezdtünk hozzá. Fő részt vállaltam ebben a munkában. Nagy rábeszélésre nincs szükség és főképpen a nők azok, akik hajlandók a tsz-szakszövetkezetbe való belépésre, a férjeket is ők győzik meg. Fogadónapokon (Kondó és László falvakban) a nők is részt vesznek. Nagyon sok életjogú javaslatot tesznek. Figyelik a fejlődést, dolgoznak a pártszervezetben, a nőtanácsban, a KISZ-ben. Alkalomadtán bírálnak. — Melyek a főbb terveik? — Több megoldásra váró probléma sürget. Kezdeném talán a kápolnai útszakasz építésével, a kondói járdásítással. Folyamatban van a mezőgazdasági szakszövetkezet szervezése (amit már említettem is) és szeretnénk, ha a három falu csatlakozna a Parasznay Bükkalja Termelőszövetkezethez. Kápolnán orvosi rendelőt építünk. Kondó vegyesáru-fűszerboltot kap. Óvodát akarunk létesíteni. Emellett hozzám fordulnak adófellebbezésekkel, ebből látható, hogy lassan feloldódik a tartózkodás, bizalmasak az emberek. A szociális segély jogosságát is én vizsgálom ki. Emberileg a leghumánusabban igyekszem dönteni. Négyesi Bertalanná ilyen sokrétű, az élet minden terét átölelő munkát végez. Nem könnyű emberekkel bánni, főleg nem mindenki megelégedésére, de neki. Négyesi Bertalan, lyukóbányai mérnök feleségének sikerül. (R. Zs.) BORSOD? BÁNYÁSZ A vastámok erdejében Tóth József és Szesze Lajos a feketevölgyi H-es akna 92 számú frontján vastám előfeszitést végez. 3 Kábelrendezés A Szuhakálló 11-es dobsonos fronton Bajusz Károly segédgépkezelő a maróhenger haladása után, kábelrendezést végez. Felv.: Laczó A jó munka jutalma A bányásznapi kitüntetés Tizenöt évvel ezelőtt kapta a megbízatást Csorba Lőrinc bányamesterré nevezték ki. Huszonnégy éves volt akkor. Fiatalon, tettre készen még Herbolyán kezdte. Végig járt néhány bányát, amíg 1966-ban Berentére került. Az évek múlásával, növekvő, gazdagodó tapasztalatokkal, mind biztonságosabban látta el nagy felelősséggel járó feladatát. Mert bányamesternek lenni nem egyszerűen csak beosztást, egy szűk határok között mozgó feladatkört jelent, hanem sokkal, de sokkal többet ennél. Nemcsak a bányát kell ismernie mint a tenyerét, hanem elsősorban az embereket. Hiszen emberekért felelős a műszak minden percében, akkor is, ha kötelessége időnként a külszínhez köti. Ideje nagy részét a föld alatt, a munkahelyeken tölti aktív, tevékeny munkában. Ott él a problémák, a feladatok sűrűjében. Nincs előtte titok, az embereknek szinte még a gondolatát is eltalálta, két szóból is megértik egymást: a szénfalnál dolgozó bányász és ő, a bányamester. Hetenként egy nap kivételével mindig a föld alatt található, ott, ahol a szenet fejtik. Nem akármilyen teljesítmény ez. Igaz, naponta nem tudja — nem is tudhatja — bejárni a bányát, hiszen a noott vágathossz kereken 92 kilométer. De egy hét alatt minden munkahelyre eljut. S ezt fontosnak, elengedhetetlennek tartja ahhoz hopy elmondhassa: a lehetőségekhe képest megtette a kötelességét. Kö*e'“«séCTei közé tartozik promdopnoris plionTÍfás. Ez azt jelenti, hogy re'P'l 5 óraka már a holy«n van s műszak vée ° t is mpy+nldig pgv órával,' hiszen a k'felé jö'ő elleti £ C rT''V'r' ísocrfóioinío nno * kíváncsi. Reggel az éjszakásokat hallgatja meg és a délelőttösöket igazítja útba. Igen hasznos és jó dolog az ilyen röpke eszmecsere. Lehetőség nyílik a sokrétű tájékozódásra, s azonnali intézkedésre is, ha arra szükség van. Megismeri az előző műszak munkáját s ebből eredően megalapozottabb útbaigazításokat adhat a következő siktának. A bányásznapot megelőző délután sikerült szóra bírni Csorba elvtársat. Induló félben volt már, hiszen várta a család és a pihenés. Az aknászok is sorban köszöntek el tőle, miután — csak a tényeket rögzítve — elmondták a délelőttös műszak tapasztalatait. Feljegyzéseit vizsgálva mondja el, hogy a bányásznap tiszteletére nagyon szép eredményről számolhat be a VI-os és a VH-es frontfejtés. Együttesen 3R2 csille szenet termeltek, ami elismerésre méltó teljesítmény. A VI-os fronton Koleszár Lajos, Csire József és Fucskó András csapata tett ki magáért. A kamrafestéseken dicséret illeti Plósz András és Simon László csapatát, míg a szénelőváiáson D. Kiss József és Hankó Pál csapata volt a legjobb. Ezek az eredmények a bányamester jó munkáját is dicsérik, hiszen a szervezés az irányítás elengedhetetlen feltétele a növekvő tonnáknak, a magasba szökő grafikonoknak. Eddig végzett munká'a pjonián Csorba a'vtársn* -east a bányásznap alkalmából kiváló dolgozó kitüntetés«"' hitalma"'", ami találkozik az akna dolgozóinak egyetérté Spval p_ elismerésével is Sok ilyen szén predméert és elismerést a további mun-' ! - A V-Iq Fnnekezés Kandó Kálin sí ura A bányász szakszervezet meghívására szeptember 10-én a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Házban előadást tartott dr. Tóth Bertalan nyugalmazott vasúti főtanácsos. A nagyszámú közönség érdeklődéssel hallgatta az idős kutató visszaemlékezéseit harcostársáról, Kandó Kálmánról. Dr. Tóth Bertalan méltatta a mérnök-tudó« minikusságát valamint ismertette a vasúti villamosító« forradalmi jelentőségét. Kandó Kálmán s ileté«"”ek 100. évfordul l-ír;i rendezett — egyórás — tisztelet-emlékezést a helyi I. számú általános iskola úttörői virágcsokorral köszönték meg. (R)