Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-17 / 37. szám

1989. szeptember tl. «oRsom «Awr.4«r Új KISZ-vezetőség Edelény II-es aknán SZEPTEMBER 13-án, szom­baton délelőtt 9-kor tartották meg a BSZ területén az első KISZ-vezetőség választó tag­gyűlést. Az edelényi II-es ak­na KISZ-alapszervezetének­ tagjai gyűltek össze ekkor a bányászklubban, hogy meg­válasszák új vezetőiket. Az ünnepélyes hangulatú taggyűlés — melyen részt vettek az Edelényi Bánya­üzem ifújsági, társadalmi és politikai szervezeteinek kép­viselői — Csodó Béla alap­szervezeti KISZ-titkár sza­vaival vette kezdetét. A KISZ-esek vezetője értékelte a kétéves munkát és irányel­veket adott az elkövetkezen­dő időszak feladatainak sike­res elvégzéséhez. Elmondotta, hogy az alap­szervezet jó munkát végzett a termelés segítése terén. Brigádjaik kivétel nélkül 110 százalék fölött teljesítették első féléves tervüket. Még mindig vannak azonban ten­nivalók a minőségjavítás te­rületén és a balesetmentes munkavégzés érdekében. Saj­nos, gyakori jelenség a bá­nyában szétszórtan heverő, de használható alkatrész. Ez azt mutatja, hogy nem kellő körültekintéssel, lelkiismeret­tel dolgoznak a brigádtagok. Pedig az egyik legfontosabb cél, a gazdaságosság elérése — illetve további javítása — érdekében elengedhetetlen feltétel az anyagtakarékosság. NAGY GONDDAL szervez­ték meg a különböző oktatá­sok tanfolyamait. Fontos fel­adatuknak tekintették azt, hogy az MSZMP IX. kong­resszusának és a KISZ VII. kongresszusának célkitűzéseit és határozatait minden fia­tallal megismertessék. Szép eredményekkel büszkélked­hetnek az üzemen belüli szakmai tanfolyamok láto­gatottsága terén is. Némi probléma mutatko­zott a különböző rendezvé­nyek szervezésénél és a KISZ-tagok aktivitása szin­tén kívánnivalót hagy maga után. Nem általános, de gya­kori figyelmet érdemlő jelen­ség, hogy a fiatalok nem vá­lasztják külön a KISZ-tag jo­gait és kötelességeit. Egyesek véleménye az, hogy csak a társadalmi munkaakciókban vesznek részt és kimaradnak a közös kirándulásokból, ös­­­szejövetelekből. BESZÉDE VÉGÉN a KISZ- titkár kérte a leendő vezető­séget, hogy többet és nagyobb gonddal foglalkozzanak a fia­talok problémáival, mert csak így lehet igazán eredményes munkát végezni. Ezután a megjelentek sza­vaztak az új vezetőség tagjai­ra. A szavazatokat tartalmazó urnát a közeli napok egyikén bontják fel, a teljes létszámú szavazatszedő bizottság jelen­létében. Csodó Béla KISZ-titkár beszámolóját tartja. (fotó: L. J. Szavaznak a fiatalok. Hírek OKTATÁS A Farkaslyuki Bányaüzemben a napokban szervezik a politikai oktatások tanfolyamait. A far­­kaslyukiak tavaly is szép ered­ményeket mutattak fel ezen a téren és remélik, hogy az idén sem rs lesz problémájuk. 15 ÉVES TALÁLKOZÓ Már most megkezdték az 1955-ben végzett bánya-, olaj- és geológusmérnökök tizenöt éves találkozójának szervezését. A találkozóra csaknem egy év múlva, 1970 nyarán kerül majd sor. KIRÁNDULÁS Az elmúlt hónapban a fekete­­völgyi és a szeles-aknai KISZ- alapszervezetek jól sikerült ki­rándulást szerveztek. A fekete­völgyi KISZ-fiatalok Debrecen­be és Hajdúszoboszlóra láto­gattak el, míg a szelesiek a me­zőkövesdi Zsóri-fürdőbe kirán­dultak. A kirándulásokat a Szu­­havölgyi Bányaüzem KISZ-szer­­vezete anyagiakban is támogatta. KIÁLLÍTÁS Szeptember 23-án Remb­randt 100 rajza címmel kiál­lítás nyílik a kurityáni mű­velődési házban. A tárlat a­­ Hónap végén zárja kapuit. Apa és a gyermek a szobában dermedt csend. Az ember ott ül az asztalnál és ököl­be szorított kezét félelmete­sen tartja maga előtt. Haja csapzottan lóg a szemébe. Vad tekintetéből látszik, hogy ki­törni készül belőle valami. Mindig ilyen ha iszik. Ezért volt most is oda, majdnem egy évig. De alighogy haza­került, első útja máris a kocsmába vezetett. Az asszony az ágy szélén kuporog. Sápadt arca, kisírt szeme a férjét vádolja. A szo­ba másik részében három gyermek. A legifjabb hat, a középső kilenc, a legnagyob­­bik pedig tizennégy éves. Nem merik levenni apjukról a sze­müket. Aztán, ha egy pilla­natra is megmindul az ököl­be szorított kéz, a kisebbik fiú nyomban elsírja magát De ugyanezt teszi a középső is. Csak a nagyobbik ül moz­dulatlanul, mint egy szobor. Még a szeme se rebben. — Mi ez, siralomház — ug­rik fel végre az ember és olyant vág öklével a gyenge fenyőasztalra, hogy mindjárt megreped. A két kisebb gyermek ré­mülve szalad az anyjához. A nagyobbik azonban csak fel­áll de tovább nem mozdul. A felbőszült embernek ez csak olaj a tűzre. — Te! — villámlik a sze­me — Még dacolni mersz velem? — Velem, az apáddal? S már nyújtja is hatalmas markát, hogy nyakon ragad­ja a gyermeket. A gyengének látszó asszony nem rest. Egy pillanat alatt a felbőszült ember mellett te­rem. — Hozzá ne merj nyúlni ahhoz a gyermekhez — néz elszántan férjére. — Vedd tudomásul, hogy ez a gyer­mek különb mindannyiónk­­nál. Mert, ha nem tudnád, akkor most megmondom: a fiúnk tanulni szeretne. Igen, tanulni. Az embert most nem érdek­lik az asszony szavai. Csak nézi a gyermeket. — Aztán mit? — böki ki végül. Hidakat szeretnék építeni. Nagy boltíves hidakat, mint amilyenek Pesten is vannak —­ feleli a fiú. —■ Hidakat — akadt fel az apa szeme a nem várt felelet­től. Mert ilyet még nem hal­lott. Legalább is nem, az ő családjában. Nem, ez nem le­het igaz — szaladt át agyon a gondola­t. A szobában ismét úrrá lesz a csend. De most már nem iz­gatja ez a mély hallgatás. In­kább csak nézi a gyermeket, mint ahogy kevéssel előbb, a gyermek nézte őt. Kint az utcán munkás­busz robog végig. Bá­nyászok ülnek benne. Az asszony nagyot sóhajt. Ezt teszi mindig, amikor robogásukat hallja. Valami­kor férje is ott ült benne, a többi bányász között. De az régen volt. Azóta csak sírás és szégyen az élete. Ekkor újra az ember töri meg a csendet. Szava a gyer­mekhez szól. De az előbbi dühnek már a nyomát sem látni rajta, ökle is mint a láb­hoz tett fegyver, leengedve. — Valóban tanulni sze­retnél? — kérdi most már apai hangon. A gyermek igenlően bólint. — Úgy, mint az Asztalosok gyermekei? — Még azoktól is jobban. — Még azoktól is? — lepő­dik meg az apa és arra gon­dol, hogy mikor a szomszé­dok ezekről a gyermekekről beszéltek, neki mindig le kel­lett hajtani a fejét. — De ilyen ruhában? — néz végig gyermeke kopottas öltözetén. — Hogyan mennél így a töb­bi diák közé? — Hiszen lá­tom, szűk is már néked. A gyermek akarata ellené­re húzogatni kezdi magán a ruhát. Érzi, hogy valóban úgy van, ahogyan az apja mondja. Keserűen néz maga elé. — Na, ne keseregj — szól ekkor az apa vigasztalóan, aztán a zsebébe nyúl és egy marék gyűrött százast húz ki belőle. — Nesze — nyújtja a gyermeknek. Majd anyád vesz belőle, ami kell. Ami diákfiúhoz illik. Szép, vasalt nadrágot, fehér inget hozzá, és divatos nyakkendőt. No, meg könyveket. Nem szeret­ném,­ ha alábbvaló lennél a többitől. A gyermek ijedten nézi a sok pénzt, s nem nyúl hoz­zá. Még hátrál is egy kicsit. — Nesze, ha mondom. — Ne félj tőle — biztatja tovább az apja. Tiszta pénz ez a­z utolsó fillérig, erre esküszöm. A börtönben sem kívánják ingyen a munkát. Mert ott kaptam. Papír is van róla. S ezzel a marék pénzt a gyer­mek zsebébe gyűri. R­eggel van. Az egyik ház kapuján jól öltö­zött diákfiú fordul ki. S ahogy az útra ér, bányász­buszok húznak el mellette. Az egyikben izgatottan kopog­tatja valaki az ablakot. A fiú odanéz. — Csókolom, apu! — kiált­ja magasra tartva kezét. Az­tán csak néz, néz a buszok után boldog örömmel. Csobod Árpád Ki minek Szeptember 9-én, kedden Berentén rendezték meg a fiatal villanyszerelők Ki mi­nek mestere vetélkedőjének vállalati döntőjét. Az üzemi döntőkből kikerült 17 leg­jobb villanyszerelő mérte össze erejét, illetve szaktu­dását. A vetélkedő zsűrije a vál­lalat villamos szakemberei­ből tevődött össze. Elnöke Dudás István, a BSZ fő­­energetikusa volt. A ver­senyt kieséses rendszerben bonyolították le. Az első for­duló elméleti feladat elé ál­lította a résztvevőket. A megadott szempontok alap­ján egy elektromos kapcso­lás sémáját kellett lerajzol­niuk. A második fordulóba 10 fiatal jutott. Itt szóbeli válaszokat kellett adniuk az előre megszerkesztett kérdé­sekre és számítási feladato­kat kellett megoldaniuk. Az itt legjobban szereplő négy mesteres fiatal került a harmadik fordulóba, ahol gyakorlati feladatot kellett elvégezniük. Legjobban Rácz Pál, a bá­nyagépjavító dolgozója sze­repelt. Második lett Bánó­­czi Sándor, Szuhavölgyi Bá­nyaüzem, harmadik Sáfár­­­csik István, bányagépjavító. Az első két helyezett részt vett a megyei döntőn. Ezt 13-án, szombaton rendezték meg Miskolcon, a Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikumban. A rendkívül erős mezőnyben 24 résztve­vő közül a negyedik és ötö­dik helyezést szerezte meg Rácz Pál és Bánóczi Sándor. Az előkelő helyezések azt bizonyítják, hogy a bányász­fiatalok nem maradtak el a fejlődésben. Lépést tartanak a kor követelményeivel, s méltán reprezentálták a bá­nyászat mérföld léptű techni­kai fejlődését. Feleségek egymás között Az egyik asszony így panaszkodik a másiknak: — A férjem el akar hagyni, s nem tudom mi­tévő legyek. — Érdeklődj azon dolgok iránt, amelyek őt érdeklik. — Sajnos, ez lehetetlen! — Miért? Kötelességed tudni, hogy mi az, ami a férjedet legjobban érdekli az életben! — Tudom. A szőkék! Közösen a fiatalokkal Sajtókonferencia Sajószentpéteren A SAJÓSZENTPÉTERI Pe­tőfi Sándor Művelődési Köz­pontban sajtókonferenciát tartottak a kultúrműsorokat rendszeresen látogató fiata­lok. Haris László, a művelő­dési központ igazgatója a Bükkaljai Bányaüzem és az üveggyár KISZ-istáit is meg­hívta a találkozóra. Az igazgató bevezetőjében elmondotta, hogy az alig há­rom hónapja működő kultúr­otthon jellege megváltozott elődjéhez, a bányász művelő­dési házhoz képest. Nevéből is kitűnik, hogy központilag, az egész község kulturális igényét igyekszik kielégíteni. A megnövekedett feladatokat a fiatalokkal közösen szeret­­n­é­nek megoldani. Az ifjúság, gerincét képezi a művelődési központ közönségének, ezért a program kialakítása szem­pontjából nagy szerepe van a fiatalok érdeklődési köré­nek. A tanácskozás célja az volt, hogy a művelődési központ vezetősége és a két nagyüzem fiatalságát képviselő KISZ- vezetők együttesen felmérjék ezt az igényt, és a követke­zőkben olyan műsortervet ál­lítsanak össze, mely a legna­gyobb tömeget vonzza. A RÉSZVEVŐK elmondot­ták, hogy a még igen fiatal művelődési központ rendez­vényeit hamar megkedvelte a közönség. A változatos elő­adásokat sokan látogatják és s­zinte minden esetben el­mondják véleményüket, kri­tikájukat. A fiatalok egyedül a megfelelő táncterm­et hiá­nyolják. Mivel fiatalok, na­­gyon szeretnek táncolni. Saj­nos, a művelődési központ épületében nincs olyan helyi­ség, melyben hódolhatnának ennek a szenvedélyüknek. Ez­ért helyesnek tartanák egy ifjúsági ház létesítését. Véle­ményük szerint a két intéz­mény nem zavarná egymás tevékenységét, sőt, színesebb, változatosabb, magasabb szín­vonalú kultúrprogramot biz­tosíthatnának a lakosságnak. Bizonyos mellékgondolatot ébreszt az a tény, hogy vala­melyest csökkent az ismeret­­terjesztő előadások és a nyelvoktatások látogatottsága. Erre maguk a fiatalok sem tudtak megfelelő indoklást adni. Ugyanígy probléma van a szép hagyományú Irodalmi színpaddal is. A bányász iro­dalmi színpad nemrégiben még országos hírű volt. Az új művelődési központban teljesen elölről kellett kezde­ni a színpad megszervezését. Rövid idő alatt még nem ju­tottak el a fellépésig, és a mai napig is gondokkal küzdenek. Jelentős változást eredmé­nyezne, ha az üveggyári és a kultúrotthonbeli irodalmi színpad fuzionálna, így meg­oldódna mind a létszámbeli, mind a színvonalbeli problé­ma. Az így életre hozott iro­dalmi színpad alkalmas len­ne arra, hogy a község ilyen irányú kulturális igényét ki­elégítse. SZÓ ESETT a negyedik negyedévi műsortervről is mely változatos szórakozást ígér. Neves beatzenekarok, táncdalénekesek ugyanúgy szerepelnek ebben, mint kiál­lítások, író—olvasó találkozó, valamint egy Radnóti-emlék­est. Jelentős helyet kapott a község és hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulóját kö­szöntő program is. A fiatalok örömmel vettek részt a tanácskozáson El­mondhatták véleményüket, kérésüket. S ha a javaslato­kat és az elképzeléseket összhangba hozzák, ez igen hasznos lehet a művelődési központ további­­ munkája szempontjából. Érdekes ja­vaslatokkal álltak elő, amikor a kiállításokról esett szó Szí­vesen látnának amatőr fotó­kiállításokat, valamint olyan grafikai kiállítást, melyen megvásárolhatnák az alkotá­sokat. A bányaüzem barká­csolóinak jelentene fórumot, ha olyan kiállítást rendezné­nek, melyen az FMKT szak­­dolgozatok makettjeit mutat­nák be az érdeklődőknek. A tanácskozás valószínűleg jól lemérhető gyakorlati hasznot hoz majd A műve­lődési otthon és a KISZ-szer­­vezetek kapcsolata szorosabb­ra fűződött, s ezáltal kiter­jedtebb proba­gandára nyílik lehetőség. A kielégítő tájé­­koztatás megszervezése idő­szerű feladat, mert­­­­ sajnos egész sor kifogás merült fel a műsorközlők­ minőségével szemben A KULTÚRMUNKA másik, fontosabb oldaláról nézve is hasznosnak bizonyult az ös­­­sze­jövetel. Az elhangzottak­ alapján várható, hogy az if­júság segítségével még színe­sebbé válik a kultúrotthon élete és a legközelebbi ta­nácskozáson bizonyára már a közös munka eredményessé­gét fogják méltatni. A résztvevők egy csoportja.

Next