Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-06 / 31. szám

4 BORSODI BÁNYÁSZ ifin tapasztalt a krónikás a szénosztályozó kulisszái mögött? A kétségbeesett küldöttség # Fél áron, új alkatrészek Árulkodó kartonok # Ahol minden kapható MESÉLIK, hogy a Berentei Szénosztályozóra úgy járnak a környékbeli bányaüzemekből, mint egy központi raktárba. S ez így igaz. Aki bekopog ide, fontos ügyben jön és soha nem távozik üres kézzel. Az osztályozó szolgálatkész, nem utasít el senkit, ha teheti, mindent, amit kérnek tőle, ad ... Persze nem szenet keresnek ezek a vendégek, hanem olyasmit, ami a figyelmetlenség, a hanyagság jóvoltából itt, az osztályozón gyűlik össze és szinte korlátlan mennyiségben kapható. Akadnak azonban ritkaságszámba menő esetek is. Ma is emlékezetes az a történet, ami miatt egy F—5-ös gép majdnem „halálra” volt ítélve. AZ EGYIK közeli bányából, ahonnan nem kötélpályán, hanem vagonokban érkezik a szén Berentére, egy alkalommal — ahogy az osztályozó raktárában megfogalmazok — a teljes vezérkar toppant be hozzájuk. Idegesen, kétségbeesetten mesélték, milyen nagy baj történt. Eltűnt a szerelésre bekészített F–5-ös gép bordástengelye. Enélkül pedig egy halom ócskavas az egész. Eljöttek hát az osztályozóra, netán, valamilyen csoda kapcsán nem került-e ide. Ide került. A szénnel együtt, a vagonban. Az osztályozón azonnal felfigyeltek a furcsa szállítmányra s félretették, hátha keresi valaki. Keresték is, hiszen addig lenn a bányában állt a szerelés, moccanni se tudtak. Effajta gépalkatrész az utóbbi időben már alig-alig érkezik, annál több viszont a vasiamhoz használatos alkatrész, ezenkívül szinte megszámlálhatatlan mennyiségben kapnak pipacsavart, néha-néha egy fúrógép „vendégeskedik” náluk, található itt vámbiztosító, TH-kengyel, s ki tudná elsorolni, még mi minden. A RAKTÁR szomszédságában, egy kimondottan erre kijelölt, dróthálóval körülkerített területen bárki szemrevételezheti a készletet. Egy nyugdíjas bányász a gondviselője ezeknek a talált tárgyaknak, amelyek valahol, valamelyik bányában elvesztették a gazdájukat, de mindig új gazdára is találnak. Fura s egyáltalán nem dicséretre méltó helyzetek adódnak abból, hogy az osztályozót ellátó üzemek nem törődnek úgy a társadalmi tulajdonnal, ahogy az elvárható lenne. Tegyük fel, hogy valamelyik üzemből sok pipacsavar érkezik. Egy idő után ott helyben kifogynak a készletek, amit nem mindig könnyű pótolni. Ekkor jön a mentsvár, az osztályozó. S lehet, hogy olyan pipacsavart vásárol meg az üzem, ami tőle származik. Az osztályozó ugyanis a valóságos érték 50 százalékáért adja vissza ezeket a „hívatlan vendégeket”, ami az osztályozónak ugyan hasznot jelent, viszont növeli a veszteséget az adott üzemben. Nő az önköltség, hiszen az így kifizetett összeg valahol realizálódik. Pedig egy kis gondossággal elkerülhető lenne az ilyen kitérő. AZ IS IGAZ, hogy más üzem esetében viszont nyereség az osztályozó ilyen irányú lehetősége. Amit ugyanis újonnan kellene beszereznie a bányának, itt fél áron megkaphatja. Tehát nyer a vásáron, s ami a legfontosabb, azonnal szállítható alkatrészeket kap, nincs fennakadás a munkában. Ilyesmiről is árulkodnak az osztályozó raktárában vezetett kartonok. Egy gyors számvetés után kiderül, hogy 1969 első fél évében 242 ezer forint értékű anyag és alkatrész érkezett az osztályozóra csillékben és vagonokban. Ide mindig készre jönnek az üzemek, s a tapasztalatok szerint szívesen is. Nyugodtan válogathatnak, a vásár nem kötelező, de mindig sikeres. Ami pedig már használhatatlan, azt az osztályozó, egy ide vonatkozó szerződés értelmében ócskavasként eladja a KAV-nak. S VAN MÉG egy tapasztalat: zömmel új anyagok érkeznek ilyen különleges úton az osztályozóra, olyan is, amin még a gyári festék is érintetlen. Főként a pipacsavarok ilyenek, de sok marókés és görgő is található a kollekcióban. Hogy mennyire sok, arra példa, hogy nemrégiben a Bükkaljai Bányaüzem 2 ezer darab görgőt szállított el Berentéről mert nagy szüksége volt rá. A KULISSZÁK mögött tehát ilyen apróságoknak is tanúja lehet az ember. Mindebből viszont van egy igen nagy és megszívlelendő tanulság: nagyobb körültekintésre, fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a szénosztályozó kulisszái mögül, azaz hogy a külön raktárból végleg eltűnjenek ezek a drága alkatrészek. Mert, hisz a hanyagság mindenkinek a zsebére megy... (tóth) Szállítás Pillanatkép az erenyői fatelepről. Kulturális fórum Az új kultúrház felépülésében reménykednek Rudolftelepen A BSZ területén talán a rudolftelepi kultúrotthon körülményei a legmostohábbak. Itt található a legkevesebb helyiség, az egyik legkisebb költségvetés, s a bevételi források szintén meglehetősen szűkösek. Völgyesi Antalné kultúrotthon vezetővel Rudolftelep művelődési helyzetéről, a népművelő munka nehézségeiről beszélgettünk. — Milyen nehézségek állnak a tartalmasabb kulturális élet útjába? — Röviden: a kevés helyiség, a kevés pénz és az érdektelenség. E tényezők közül egy is elegendő ahhoz, hogy lelassuljon a kultúrotthon vérkeringése. Három ilyen súlyos probléma esetén pedig már a művelődési élet megbénulásával is lehet számolni. — Ilyen körülmények között hogyan próbálja az intézmény vezetősége a lakosság kulturális igényeit kielégíteni? — Az otthonnak gyakorlatilag nincs nagyterme. A 150 férőhelyes moziterem kicsi ahhoz, hogy komolyabb rendezvényeket szervezzünk. Ráadásul ez szolgál felolvasóhelyiség céljára is. Éppen ezért a kulturális munka fő területe a könyvtár, ezenkívül TIT-előadások és szakköri foglalkozások szervezése. 4600 kötetes könyvtárunk népszerű, mintegy 200 rendszeres látogatója van. Sajnos, a helyiség zsúfolt, áttekinthetetlen. De ahogy mondani szokás: „ez van, ezt kell szeretni” — egyszerűen nincs más helyiségünk, ami megfelelne könyvtár céljaira. A kölcsönzésen kívül a könyvtárban tartjuk több rendezvényünket is, például jó néhány TIT-előadást. A TIT-előadások a leglátogatottabb rendezvényeink közé sorolhatók. A jogi és egészségügyi előadásokon, általában 40—50 ember jelent meg — s ez a szám helyi viszonylatban jelentősnek mondható. — Milyen szakkörök tevékenykednek a kultúrotthon falai között? — Vannak népi táncosaink, színjátszóink, zenészeink, modellezőink. A szakköröknek nincs sok okuk panaszra, az otthon vezetősége megértően foglalkozik gondjaikkal, s lehetőségeihez mérten mindenben támogatja őket. A gondoskodást a szakkörök lelkes munkával honorálják. Színjátszóink például gyakran adnak önálló műsort. — Milyen rendezvények iránt érdeklődnek a rudolftelepiek? — Az igények megoszlóak, de a lakosság nagy százaléka elsősorban a könnyű műfajú szórakozás híve. Ennek bizonysága az, hogy amikor színházlátogatást szervezünk Miskolcra, operett megtekintésére, mindig sokan jelentkeznek. Nagy öröm számunkra viszont, hogy Jancsó Adrien és Keres Emil előadói estje óta megnőtt az érdeklődés a tartalmasabb művészi élményt nyújtó rendezvények iránt is. — Melyik korosztály képviselői a legszorgalmasabb kultúrotthon-látogatók ? — Látogatóink túlnyomó többsége fiatal. Az idősebbek elszoktak a kultúrotthontól, amióta „megcsúnyult” az épület. — Melyek a főbb bevételi források? — 140 ezer forint az évi költségvetésünk. Ennek az összegnek egy részét saját erőnkből kellene előteremteni, de ez túl nehéz feladat számunkra. Bevételt eredményező rendezvény alig-alig akad, a mozi és a táncestek is keveset hoznak konyhára. Komolyabb pénzforrásunk, a dolgozók kulturális hozzájárulása. — Kevés pozitívumot hallottunk a rudolftelepi művelődési helyzetről. Miben látja a kivezető utat az igazgatónő? — Az új kultúrház mielőbbi elkészültében reménykedünk, ami jövő év végére várható. Addig aligha lépünk előre, sőt még a jelenlegi színvonal tartása is egyre nehezebbé válik. (K.) Grafikai kiállítás nyílt Sajószentpéteren Augusztus 1-én, pénteken délután 5 órakor nyitották meg Sajószentpéteren a Petőfi Sándor Művelődési Központban a borsodi képzőművészek grafikai kiállítását. Az újjáalakított kultúrotthon újszerű vállalkozása az, hogy bemutatja a megye képzőművészeinek alkotásait. A kiállított anyag már több borsodi községben ismert, mert a megyei tanács vándorkiállítási anyaga, már hosszú ideje látogatja a megye helységeit. A tárlaton 11 festő- és grafikusművész mutatta be 31 grafikai munkáját. A kiállító művészek közül FELEDY GYULA, BARCZY PÁL és LUKOVSZKY LÁSZLÓ nevei nem ismeretlenek a sajószentpéteriek előtt, hiszen FELEDY GYULA és BARCZY PÁL szülőfalujába látogatott munkáival és LUKOVSZKY LÁSZLÓ is hosszú ideig élt a községben. Így tehát a művészek otthonuknak tolmácsolták üdvözletüket képeikkel. Rajtuk kívül LENKEY ZOLTÁN, CSABAY KÁLMÁN, KUNT ERNŐ, PAPP LÁSZLÓ, KALLÓ LÁSZLÓ, TÓTH IMRE, FICZERE LÁSZLÓ és SERES JÁNOS szerepel a 10-éig nyitva tartó kiállításon. A sajószentpéteri közönség érdeklődéssel, tisztelettel fogadta a kiállítást. A megnyitáskor HARIS LÁSZLÓ, a művelődési központ igazgatója üdvözölte a megjelenteket, köztük a megye képzőművészetének néhány képviselőjét, és a Miskolci Járási Tanács vezetőit. A megnyitó után FELEDY GYULA, kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész mondott rövid bevezetőt. Elmondotta, hogy az a kiállítás méreteiben és anyagában szerény tolmácsolója a magyarországi, szűkebben a borsodi képzőművészetnek, de elég ahhoz, hogy az érdeklődők mélyebben megszeressék ezt a kifejező művészetet. Kiemelte a sajószentpéteri művelődési központ helyes törekvését, mellyel pártolja a képzőművészetet és nem lehetetlen, hogy idővel nagyobb szabású, igényesebb, differenciáltabb tárlatot rendeznek Sajószentpéteren, mely egyre több érdeklődőt vonz majd. kf^S,ÓS2ív?VKrít<ígífl kultúrotthon hű szarad hagyományaihoz. Lelkesen, új ötletekkel dúsan ápolja azokat és mindenkor lehetőséget ad a művészeknek, hogy találkozzanak közönségükkel. 1969. augusztus 6- Átmeneti időszakban 10 millió forinttal csökkentették az önköltséget Jobb minőséget ígér a déli szénmeze A PUTNOKI Bányaüzem az Ózd vidéki szénmedence legészakibb fekvésű termelőüzeme. Ez az elhelyezkedés jelentősen befolyásolja elsősorban a termelt szén minőségét, a gazdasági mutatókat, azonkívül meghatározza a jövesztési módszereket. A gyengébb minőségű szén, az ebből eredő hátrányok és különböző problémák rendkívül nehéz helyzet elé állítják az üzem műszaki-gazdasági vezetőit és a dolgozókat. Az Ózdvidéki Szénbányák többi üzeme jobb minőségű szénvagyonnal rendelkezik. Ezek az üzemek mind délebbre helyezkednek el, mint Putnok. A legjobb szenet Egercsehiben és Borsodnádasdon hozzák a felszínre, de még a Királdi Bányaüzem is jobb minőségű szenet ad a fogyasztóknak. A putnoki bánya a szénmedence peremén helyezkedik el és ez egy másik nagy hátrányt is jelent. Ez a rétegvíz. A szokatlanul nagy mennyiségű víz jelenlétének oka az, hogy közel van a Sajó. A 40-es, 50-es években a műveletek mintegy 100 méterre folytak a Sajótól. A széntelepek észak-északkeleti irányban fokozatosan kiemelkednek az ártér alá, ezért a telepeket kísérő vízvezető homokrétegek közvetlen kapcsolatban állnak a Sajó ártér csekély ingadozást mutató vizével. A bánya ennek megfelelően állandó jelleggel sok vizet kap a folyóból. A nagy mennyiségű víz nemcsak a munkát nehezíti meg, hanem jelentős többletköltséget is eredményez. Percenként 4—4,5 köbméter vizet emelnek ki a föld alól. Ez évente 2 millió 200 ezer köbméter vizet jelent. A vízemelés átlagos magassága 148 méter. Az emeléshez felhasznált energia 12—15 forint/ tonna értékkel növeli az önköltséget. A BÁNYA 25 ÉVES fennállása óta mintegy 3 millió tonna szenet termelt. Jellemző, hogy ez idő alatt 28 millió köbméter vizet emeltek ki a bányából. Átlagosan 1 tonna termelt szénre 9 köbméter kiemelt víz jut. Ez az érték az elmúlt évek intenzív rétegvízvédelmi tevékenységének következményeként 12 köbméter/ tonnára emelkedett, ami határértéke a karsztvízveszélyes bányák vízemelésének. A gyenge minőségű szén, a vízemelési költségek természetesen hátrányos helyzetbe hozzák az üzemet. Ehhez járul még, hogy a szenet lágy, duzzadásra hajlamos mellékkőzet kíséri, ami miatt rendkívüli nyomásjelenségek lépnek fel. Azonkívül a 2,2—3,5 méter vastagság között ingadozó II-es telep öngyulladásra hajlamos. Néhány éve — 1965—67-ben — a bányát nyugatról határoló oligocén homokkőből metánszivárgást észleltek. Emiatt a bánya egy ideig I. osztályú sújtóléges minősítésű volt. A felsorolt problémák, nehézségek együttesen eredményezték azt, hogy éveken keresztül 80—100 forint/tonna ráfizetéssel dolgoztak. Évente ez 15—17 millió forint dotációt jelentett. Ezek után nem csoda, hogy kérdésessé vált a bányaüzem további léte. A 60-as évek közepén került szóba, hogy megszüntetik az üzemet, mivel a szénvagyon — várhatóan 1972 —73-ra — kimerül. EZ IDŐ ALATT azonban folytattak kutatásokat. Ezek eredményeként bizonyossá vált, hogy az Eger—Putnok vasútvonallal közel párhuzamosan nincs meg a korábban feltételezett, a területet megszakító harántvető, hanem az A, B és C jelölésű mezők telepei megszakítás nélkül folytatódnak, délnyugati irányban, Sajómercse község felé. Ez a feltárt szénvagyon délibb fekvése miatt jelentősen jobb minőségű, mint a jelenlegi. Megközelíti a királdi szén minőségét. A jövő szempontjából különösen előnyös az a tény, hogy az új mező III-as telepe 3,5 méter vastagságban és jó minőségben mutatkozik, míg az öreg bánya III-as telepe nem fejlődött ki annyira, hogy művelhető legyen. A KUTATÁSOK eredményeinek értékelése után 1964— 65-ben rekonstrukciós programot készítettek a mintegy 10 millió tonnányi szenet tartalmazó terület feltárására. A beruházási programot a NIM 1965-ben 93 millió forintos összeggel jóváhagyta. 1966. január másodikén az üzem hozzálátott, hogy saját vállalkozásban megvalósítsa a terveket. A beruházás feltétlen szükséges munkálatait, valamint a kapcsolódó egyéb külszíni létesítmények korszerűsítését 1970. július elsejére kell elvégezniük az ütemezés szerint. Ezek a munkálatok most kb. 70—75 százalékos készültségi fokon állnak. Természetes, hogy a beruházási programot már 1965-ben úgy készítették, hogy az veszteségmentes gazdálkodást irányozzon elő. A termelési kapacitás 60—70 százalékos emelése útján, változatlan technológiával ez elérhetőnek látszik. Az energiahordozók versenye és a gazdaságirányítási reform célkitűzései következtében az 1965-ben elkészített beruházási programot a kivitelezés során felül kellett vizsgálni, módosításokat kellett eszközölni azért, hogy az előirányzatinál kedvezőbb műszaki-gazdasági adatokat érjenek el az üzemelés során és az üzemelés tartós legyen. Erre azért volt szükség, hogy eleget tegyenek az időközben megnövekedett követelményeknek, hogy versenyképesek maradjanak, mert így biztosítható a fennmaradás akár évtizedekig is. 1968-ban — az eredeti programot több ízben átdolgozva — olyan tervjavaslatot készítettek, mely megvalósítása esetén 100 vagonos napi teljesítményt figyelembe véve megközelítőleg 2 tonna/műszak összüzemi teljesítményt érhetnek el, mintegy 210 forint/tonna önköltséggel. A geológiai adottságok és a rendelkezésre álló munkamódszerek arra engednek következtetni, hogy a déli bányarészből kitermelt szén kalóriaértéke 3200 körül lesz és az árbevétel szempontjából jelentős durva szemhullás arányszámát 62 százalék körüli értéken tartják. A CÉLKITŰZÉSEK megvalósítása érdekében meg kell teremteniük a termelés maximális koncentrációját. A tervek szerint 1973-ban már a teljes termelést egy frontról kívánják adni. A frontfejtést a Várpalotán kikísérletezett páncélpajzzsal fogják biztosítani és korszerű, marótárcsás lövesztőgépeket fognak üzemeltetni. A gépi front kifutását 800 méteresre tervezik. Ez a távolság biztosítja a gazdaságos üzemmenetet. A fenntartás költségeinek leszorítását úgy akarják megvalósítani, hogy minimálisra csökkentik a nyitott vágatok hosszát. A Putnoki Bányaüzem 1963- ban tette meg az első mérföldes lépést a rentabilitás felé. Ezért kerülhet szóba az, hogy évtizedekre előre meghatározzák a bánya sorsát. 1967-ben a bánya 17 millió forint veszteséggel dolgozott. Ezt a nagy ráfizetést tavaly 10 millió forinttal csökkentették. Az összüzemi teljesítmény 200 kg/műszakkal növekedett. Ez a jó eredmény a déli mező minősége, a rekonstrukciós beruházási munkálatok gyors előrehaladása biztosítja a további működést. Ezek alapján és a távlati tervben előkalkulált kedvező gazdasági mutatók alapján változott meg a NIM és az EMSZ véleménye, mely korábban a bánya bezárását irányozta elő. Jelenleg az átmeneti üzemek kategóriájába helyezték és remélik, hogy az ország 99-ről 46-ra csökkent bányája között a putnoki is megmarad. AHhoZ, hogy beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, a bányaüzem minden dolgozójának további szívós munkájára van szükség, hogy következetesen, lépésenként megvalósítsák a terveket. Jelenleg legnagyobb problémájuk a munkafegyelem megszilárdítása. A nagy arányban kétlaki bányászokat foglalkoztató üzemben e téren nincs meg a kívánt előrehaladás. Feltétlenül szükséges, hogy leküzdve a helyi adottságokból származó nehézségeket, modern bányászati módszerek, eszközök segítségével egy emberként akarják a célkitűzések megvalósítását, mert az objektív lehetőségek mellett az emberek lelkesedése is szükséges a jó eredmények eléréséhez.