Borsodi Bányász, 1970. január-június (13. évfolyam, 3-25. szám)

1970-06-03 / 22. szám

Fegyverropogó 4. oldal. Az ifjúság fóruma 5. oldal Sport 6. oldal VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKí BKNYASI BORSODI BÁNY­­ 6ZOK HITLAPJ XIII. évfolyam, 22. szám.­­ Ara: 50 fillér 1910. június 3. Gépesíteni kell 2. oldal BNV — 191« 3. oldal Bonyolult helyzetben — Húszméteres fedőrétes — Versenyfutás a vízzel — Gerendák a talpon s Közel két évtizede már annak, hogy a szuhakállói akna beírta nevét a bányász­kodás történetébe. Nem ki­magasló termelési sikert rej­tenek a lapok, hanem az ak­kor majdnem tragédiává nőtt vízbetörést örökítették meg. A föld alá szorult bá­nyászokat az egész ország összefogása mentette meg az életnek, legyőzve a ter­mészeti erőket, s köztük is az egyik legveszedelmesebb bányabeli ellenséget, a vizet. A víz okoz problémát most is, s nem is akármilyet. Még márciusban az I-es akna alá vittek egy dobsont azzal, hogy e gép segítségével mi­nél több és jobb minőségű szén­ kerüljön a felszínre. De itt, ahol 8—20 méterig mér­­h­ető a szénmező fedőrétege, ami kiad egy 12 méteres át­lagot, a geológiai viszonyok is másként esnek a latba. Bonyolítja a helyzetet, hogy 4—5 méteres, vízdús kavicsréteggel is számolni kell, ami újabb veszélyt je­lent. Mindemellet­ten, de a munkahelyen is nedv­dús a talp, a támrendszer besül­­­lyed, igen körülményes a művelés. Nem is boldogultak a dobsonnal, vissza is vit­ték azzal, hogy kénytelenek magm­aradni a hagyományos művelési mód mellett. De a vezetők és dolgozók egyaránt úgy érezték: nem lehet, hogy kifogjon rajtuk a bánya. Előkerült a papír, a ceruza, a logarléc. S a szá­mok nyelvén szólva, kiala­kult a követendő út is. Úgy számolták, ha minimálisan 4 méteres előrehaladási sebes­séget el tudnak érni, akkor már nyert ügyük van. De ha többet, akkor még jobb. Eddig rendben is van a dolog. Ahhoz, hogy indítani tudják a gépet, versenyt kell futni a vízzel. Ezt a sebessé­get biztosítja, de az indu­láshoz stabil talpra van szükség, hogy a dobson szi­­­lárd pozícióból induljon. Er­re is találtak megoldást. A talpra úgynevezett fúróge­­rendákat fektettek, erre ke­rült rá a gép, s már indul­hatott is. Persze, míg mindezt meg­oldották, eltelt egy kis idő. De minden percet kihasznál­tak, hogy az előkészületek­kel maximális biztonságot teremtsenek. Pillanatra sem hagyták egyedül a munka­helyet, a vezetők is éjjel­nappal ott voltak, felváltva három szakba jártak hogy kellő irányítás, legyen a je­lentős feladat megoldásához. Az erőfeszítéseket siker koronázta. Pontosan kimun­kált és megfelelő következ­tetéseket tartalmazó adato­kat még nem tudnak adni, de, hogy megbirkóznak a bányabeli viszonyokkal, az szent igaz. A bonyolult hely­zet csak fokozta a tettre kész­séget, amiből nincs, nem is volt hiány a Mákvölgyi Bá­nyaüzemnél. Első napi rekord Kétnapos üzemszünet után az elmúlt héten szerdán, megkezdte üzemszerű terme­lését a putnoki páncélpa­j­­zsos, maróhengeres front. A két nap alatt kiszerelték a KBR—1 típusú lengyel gyárt­mányú maróhengert, mert az ottani viszonyok között­­ nem érte el a várt eredmé­nyeket. A régi maróhenger kisze­relésével egyidőben folytak" az új gép beszerelésének " munkálatai. A tervezett ütemben haladva, kedden már befejezték a szerelést , és sor került a KSZ—К tí­­­­pusú szovjet gyártmányú­j maróhenger próbaüzemelésé­­­­re is. Az új marógép már az el­­s­­ő napon beváltotta a hozzá­ f­­űzött reményeket, és remek­­ teljesítményt ért el. Az első napon 330 csille szenet küld­­­­tek a felszínre a pajzsos­­ frontról, ami annyiból jelen­­­­tős, hogy a régi maróhen­­­­gerrel csak 307 csille volt a­­ rekord, amit csak egy eset­­ben értek el. A gép kezelése­­ egyszerűbb, üzemelése biz­­­­tonságosabb, mint a régié­é volt. Mind a dolgozók, mind a­­ műszaki vezetők megelége­­­­déssel szemlélik az új gép­­ teljesítményét, s remélik, hogy nem lesz akadálya an­­­­nak, hogy mihamarabb el­­­­érjék a kitűzött napi 1200 i csille termelést. А X.­­fi­rtkongresszus tiszteletén* 5000 tonna terven felül Az Ormosbányai Bánya­üzem 5000 tonnás többletter­meléssel fejezte be a májusi hónapot. A tervtúlteljesítést elsősorban a H-es és az Ella­­aknai kollektíva nagyszerű helytállása tette lehetővé. A 137 méteres homlokhos­­­szon üzemelő II-es akna kétszárnyú maróhengeres front májusban beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A tömegtermelő munkahelyről átlagosan napi 50 vagon sze­net küldtek felszínre. Gondot csupán a létszámhiány jelen­tett, azonban a fronthomlok­­ fokozatos rövidülése e hó­napban minden bizonnyal csökkenti a telepítési nehéz­ségeket. A Ella-akna az 5000 tonnás többlettermelésből egymaga 4000 tonnával vette ki ré­szét. A zavartalan termelés biztosítása mellett a kollek­tíva nagy erőfeszítéseket tesz az őszre várható komplex gé­pesítés megfelelő előkészíté­sére. Az elmúlt hónapban je­lentősen meggyorsult az elő­­városi munka. A két F—5-ös vágathajtó gép mellé egy F— 6-os berendezést is üzembe kívánnak állítani a III. ne­gyedévben. A közel­jövőben megkezdődik a dolgozók fel­készítése a gépesített fronton folyó munkára. Sajnos, a VI-os és a HI-as­­­ akna tervlemaradással zárta l a­­ májust. Mindkét aknán geo­lógiai nehézségekkel, üzem­zavarokkal küzdenek. Ráadá­sul a jelek azt mutatják, hogy néhány brigád lendülete va­lamelyest megtört. Tehát a jelentős mennyi­ségű többlettermelés ellenére sem teljes az öröm az üzem­nél. Rengeteg tennivaló, erő­feszítés szükséges még ahhoz, hogy a lemaradók felzárkóz­zanak az élenjáró aknák mellé. Ez a felzárkózás re­mélhetőleg már most, június elején megkezdődik. h­izelp­alla>ban Az elmúlt hé­ten, szombaton Ц tartotta tavaszi éleslövészetét a Borsodi Szén­bányák újon­nan alakult munkásőr szá­zada. Az alapos előkészületnek meglett az eredménye: jó átlagot értek el a munkásőrök az iskola-lő­­gyakorlaton. Képünkön a géppuskásokat látjuk tüzelőál­­lásban. (Képes riportunk a 4. oldalon.) Bezárta kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár, amelyet sok százezren kerestek fel. A vásáron a bányagápgyártó vállala­tok is bemutatták a legújabb gyártmányukat. (Riportunk a 3. oldalon.) Fotó: I­aczó J. Tervteremtés Feketevölgyön A Feketevölgy 1-es asnai dobsonos fronton továbbra is vetőkkel küzdenek. A 30. számú egységnél 85 centimé­teres felvetőt, a 39-esnél pe­dig körülbelül 30 centiméte­res levetőt észleltek. Az em­lített két egység közötti frontszakaszon szén helyett meddős, nedves, homokos anyagot jévesztenek. A vizes meddő betapasztja a kaparó­szalagot, letisztogatása nagy erőfeszítéseket követel. A kollektívának a geoló­giai problémák nem szegték kedvét, a fronti műszaki és fizikai dolgozók töretlen len­dülettel fáradoznak a nehéz­ségek leküzdéséért. Számos ■''■Elekes, újszerű megoldás­sal. tasértekeznek­, amelyek feel remélhetőleg mihamarabb kijutnak a kritikus helyzet­ből. A gondokat üzemzava­rok tetézik. Például pénte­ken 02 órától 14 óráig szüne­telt a fronton a termelés. A hónap folyamán összesen 40 órás kiesés származott­ a gépek meghibásodásából. Ennek ellenére az akna ve­­­zetői sikeres hónapként* jf náii­AÍ A v 1 könyvelik el a májusi. Az I—H-es akna, továbbá a s dobsonos front is túltel­jesí­­­tette havi termelési tervét. A gépesített fronton 3,64 mé­ter volt az átlagos napi elő­rehaladás, ami a körülmé­nyeket figyelembe véve­ jó eredménynek számít Közúti szátütés Több gépkocsi AZ ŐSZ KÖZEPiAVI perspektivikus tervében sze­repel a szénszállítás közútra való átterelése. Az új szállí­tási mód olcsóbb, miin­ a hagyományos vasúti szállí­tás, jobban megfelel a vevői­ igényeinek és kikerülhetem­­válik a sok esetben akadá­lyozó vagonhiány. Jelenleg 98 db különböző típusú személy- és tehergép­kocsit,­­illetőleg munkagépet­ üzemeltet a vállalat. A bán­szállási központi raktár te­rületén levő garázsüzemet már­ kinőtte a gépkocsipark. A raktár és a garázs vezetői sokat tettek annak érdeké­ben, hogy hiánytalanul el­lássák a gépkocsikat. Meg­növelték a szerelőcsarnokok területét és január 1-től két műszakban dolgoznak a sze­relők. Délután­ ügyeletes szolgálatot teljesítenek, hogy a futójavításokat elvégezzék így egy-egy gépkocsi egy teljes nappal többet futhat Még egy bő fél év­ és a fark­aslyuki szenet teljes egé­szében gépkocsival szállít­ják. Ekkorra — a tervek szerint — 20—22 nagytelje­sítményű teherautóval bő­vül a kocsipark. A jelenleg foglalkoztatott 40 főnyi sze­relőgárda már nem fogja tudni ellátni a feladatokat. Hiszen a 120 autót Farkas­lyukban és Bánszálláson he­lyezik el. TERVBE VETTÉK, hogy nemcsak az I-es és II-es szemlét végzik házilag, ha­nem a nagyobb javításokat, alkatrészcseréket is. Egy gép­kocsi javítása — ha idegen vállalat végzi — átlagosan 90—100 ezer forintba kerül ha házilag ez alig több, mint fele költség. A gazdaságos­­sági szempontokat figyelem­be véve az üzem szocialista brigádjai felajánlották, hogy egy évben 130 ezer forint értékű munkát végeznek. A soron kívül végzett alkat­­­részjavítás nagyban meg­könnyíti a szerelők munká­­ját, mert az alkatrészellátás akadozó, bár egy anyagbe­szerző teljes egészében gép­kocsialkatrész beszerzésével foglalkozik. A SZERELŐMŰHELY dol­gozói egyre jobb munkát végeznek. A munkaidő kihasználás sokat javult az utóbbi időben és ebben az évben nem történt komoly baleset. Munkaszolidaritás Segítség az árvízkárosultaknak A BSZ területén mindin­kább kibontakozik az árvíz­­károsultak megsegítésére irá­nyuló mozgalom. A vállalati kollektíva a bér­felajánláso­kon­ kívül is számos jelét adja önzetlen segítőszándé­­kának. A legjelentősebb akcióba hazánk valamennyi szénbá­nya vállalata bekapcsolódott. Az EMSZ kebelén belül mű­ködő szénbányák 1000 árvíz­sújtotta család éves tüzelő­­szükségletének ingyenes biz­tosítását vállalták. A BSZ-ra, mint az ország legnagyobb széntermelő vállalatára, ter­mészetesen a felajánlott mennyiség tetemes hányada jut. A többi akciót a párt, a szakszervezet, a gazdasági vezetőség együttes irányítá­sával és szervezésével bonyo­lítják le. A segítségnyújtás sok konkrét eredménye közül kiemelkedik a szappanado­mány. A BSZ központi anyagraktárából az elmúlt héten indítottak útnak egy csaknem 9000 darab pipere­­szappanból álló szállítmányt Mátészalkára. A 20 ezer fo­rintot érő küldeményt a vál­lalat saját gépkocsijával fu­varozták. A­ hét közepére fejeződik be az anyagraktárban az a felmérés, amelynek alapján eldöntik: mennyi takarót, tö­rülközőt, munkaruhát, vas­ágyat stb. küld a BSZ az ár­vízkatasztrófát szenvedett vi­dékre. Ugyancsak ekkorra futnak be az igazgatóságra a jelentések az üzemekből is. Ezekből derül ki majd az, hány borsodi bányászt ért ár­vízkár. Támogatásukra a BSZ segélyt folyósít. A bejelenté­sek között különböző válla­lások vannak. Szuhakálló l­­es aknán például a követ­kező eset történt meg. Hajdú Sándor aki most építkezett, és öt gyermek apja. ezzel lépett be az iro­dába : — Azért jöttem — mondta — tegyék lehetővé, hogy vendégül láthassak egy csa­ládot az árvíz sújtotta terü­letről. Az igényét feljegyezték. Papírra került mindazoknak a kérése is, akik hasonló ké­relemmel fordultak a bányá­hoz, vagy az illetékes szer­vekhez. A névsorban edd­gg már nyolcvan név olvashat­ó, azoknak a neve, akik várjál, hívják a veszélyeztetett terü­letekről, az otthontalanná vált családokat, vagy gyer­mekeiket.

Next