Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
1970. szeptember 16. Készülődés a télre A Központi Szénosztályozöműben már megkezdték a télre való felkészülést. A műhely szocialista brigádjai a 4-es számú vagonbuktató javítását 33 óra alatt befejezték. A verseny lendületére jellemző, hogy korábban hasonló feladatot 4—5 napig oldottak meg. Elég a hónap folyamán az 5. számú buktató nagyjavítására is sor kerül. Képünk a 4. sz. buktató nagyjavításáról készült. I BORSODI BÁNYÁSZ Titkári értekezlet Az Ózdvidéki Szénbányák - KISZ-alapszervezeteinek titkárai az elmúlt héten szerd ^dán, 9-én tartották legutóbbi titkári értekezletüket. Az ülés első részében Kovács Béla, vállalati KISZ-titkár tartott részletes tájékoz♦tatót, időszerű kérdésekről. ♦ Ezt követően konzultációt ♦ tartottak, melynek keretében a titkárok beszámoltak a legutóbbi értekezlet óta eltelt időszakban végzett munkáról, s az elért eredményekről, s a további feladatokról. Gépjárművek módosított TMK-jának tapasztalatai A KPM 44/1960. számú rendelete — amely szabályozta a gépjárművek kötelező karbantartását — 1970. január 1-vel megszűnt. Módosították a gépjárművek tervszerű megelőző karbantartását. Az előírt egyes számú műszaki szemle kilométerteljesítményét 1500 kilométerről 3000 kilométerre emelték fel. A kettes számú műszaki szemlék kilométerteljesítmény-határa változatlanul 12 000 kilométer maradt. A TMK-módosítás nagy feladatot rótt a bányagépjavító szállítási üzemegység dolgozóira, hiszen úgy kellett megoldaniuk a feladatot, hogy a gépjárművek műszaki állapota változatlan szinten maradjon. A végrehajtás tapasztalatairól Bardócz László főművezető a következőket mondta. A javítóműhelynek először át kellett állnia az új rendszerű feladatok ellátására, a szükséges technológiai berendezések elkészítésére. A kitűzött cél elérése megkövetelte a műszaki irányítók, a gépkocsivezetők és a bányaüzemi irányítók együttműködését. Oktatásokat kellett tartani a gépkocsivezetőknek, ahol elsősorban a napi karbantartások megnövekedett fontosságát hangsúlyoztuk. Meg kellett szervezni a hatékonyabb ellenőrzést, a munkába „lépő” gépjárművek biztonsági berendezéseinek különös figyelemmel való elbírálását. A feladatok közé tartozott az is, hogy figyeljék a vállalati összes gépkocsitípus költségeit (forint, kilométer), amely szintén döntő az új rendszer eredményességében. Ezeket a részfeladatokat a szállítási üzemegység szakemberei sikerrel megoldották. Az egyes számú műszaki szemle kilométerteljesítményének módosításával nőtt a gépjárművek fuvarképessége, csökkent a karbantartás miatt kiesett idő. A javítónapok száma az 1969. I. félévi 578-ról 453-ra csökkent . Az üzemeltetők így nagyobb szállítókapacitáshoz jutottak. Sajnos, a munkaóra-ráfordí tás száz százalék fölé emelkedett, a darabszámot viszont teljesítették. Javult a javítási százalék is: a múlt év első félévi 12,7 százalékról 9,1 százalékra csökkent. Ennek következtében természetesen növekedett a gépjárművek üzemképessége. A kettes számú műszaki szemle munkaóra-ráfordítása gépkocsi típusonként változik. A tehergépkocsiké 170 óra, a személygépkocsiké 100 óra. A szállítási üzemegység vezetői jó szervezéssel elérték, hogy a munkaóra-ráfordítás a tervezett alatt maradt, és a darabszámokat is teljesítették. Amint az előre várható is volt — az eltelt idő rövidsége miatt — a megváltozott rendszer kihatása a kettes számú szemlén még nem volt érzékelhető. A módosítás előreláthatóan a szeptemberi szemlén már érzékelhető lesz. — kolaj — Befejeződött a kötélpálya nyári koncentrált javítása A kötélpálya nyári TMK- jának utolsó „felvonására” augusztus 29—30—31-én került sor a lyukói szakaszon. A munkát eredetileg korábbra tervezték, gazdaságossági szempontokat figyelembe véve azonban egy héttel elhalasztották. A koncentrált karbantartást alapos felkészülés előzte meg. A szükséges alkatrészeket, a különböző anyagokat a helyszínre szállították. Azon a kötélszakaszon, ahol a részleges kötélcsere végrehajtása volt a feladat, kiterítették a földön az új kötelet. Személyekre lebontva, meghatározták az egyes napokon végrehajtandó munkát, és a kötélpálya vezetőinek gondjuk volt arra is, hogy az erőgépek üzemképes állapotban legyenek. Szabó Sándor főművezető elmondta, hogy a háromnapos TMK az előzetes tervek alapján lett végrehajtva. A meteorológia által „jósolt” prognózis is valósnak bizonyult. Így a feladat végrehajtásánál a már jól bevált gyakorlatot követték: központi irányítás mellett dolgoztak a brigádok. A második feszítőnél állították fel a parancsnoki sátrat, ahonnan Bári Imre műhelyvezető és Szabó Sándor főművezető dirigálta embereit. A hálóterv alapján nyomon követték az egyes munkafolyamatok végrehajtását, és az igényeknek megfelelően csoportosították az erőket. Az 1970. évi utolsó kötélpálya TMK — egybehangzó vélemények alapján — minden idők legsikeresebb koncentrált karbantartása volt. Ez részben a körültekintő előkészületi munkának, részben pedig néhány ésszerű változtatásnak, újításnak köszönhető. Mivel a pálya hossza 7580 méter, ezért hasznosnak bizonyult a rádiós összeköttetés bevezetése. Problémát okozott az előző karbantartások alkalmával és kihatással volt a dolgozók munkaszellemére, hogy a második és harmadik napon kellett a legnehezebb munkát elvégezniük, amikor már amúgy is fáradtak voltak. Az emberek ezúttal 29-én dolgoztak a legtöbbet, 30-án kevesebbet, és 31-én már csak saruápolást, tehát ülőmunkát végeztek. Sikerült megoldaniuk az étkeztetést az üzemi konyháról, a 700 liter Borsodi víz pedig a vízigényt elégítette ki. A kötélpálya szakemberei becsülettel végrehajtották a rájuk bízott munkát, s így a lyukói kötélpálya 31-én a tervezettnél négy órával hamarabb beindult. — kolaj — 3 Hogyan áll a verseny? BORSODI SZÉNBÁNYÁK 1. Szuhavölgyi B.-üzem 111,6% 2. Miskolci Bányaüzem 100,2% 3. Mákvölgyi Bányaüzem 92,0% 4. Edelényi Bányaüzem 83,3% 5. Ormosi Bányaüzem 72,2% 6. Bükkaljai Bányaüzem 77,1% Vállalat 91,2% LEGJOBB 5 AKNA Szeles 123,7% Edelény III. 107,8% Ormos VL 105,2% Lyukó 104,5% Feketevölgy 103,5% ÓZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁK 1. Putnoki Bányaüzem 121,9% 2. Farkaslyuki Bányaüzem 96,6% 3. Somsályi Bányaüzem 96,1% 4. Borsodnádasdi akna 94,5% 5. Királdi Bányaüzem 91,9% 6. Egercsehi akna 74,5% Vállalat 93,0% Egyhetes tanfolyam Ebben az esztendőben ismét beindulnak a borsodi vezetőképző iskola előadássorozatai. Október végén egyhetes tanfolyamot szerveznek, melyen részt vesznek majd az OSZ illetékes szakemberei is. A Tapolcán megrendezett tanfolyamon a hallgatók a szervezési és technológiai feladatok megvalósításának lehetőségeiről hallanak majd előadásokat. Ismét a putnoki fürdőrel Még mindig szárazon Lapunk hasábjain egy év óta rendszeresen visszatérő téma az új putnoki fürdő-öltöző, mely sajnos objektív akadályok miatt nem képes betölteni hivatását. Mint már több ízben hírt adtunk róla, a csaknem hárommillió forintos beruházással készült fürdőépületet már az elmúlt év decemberében átadták műszakilag. Emellett a járulékos beruházás munkálatait is határidőre elvégezték, így márciusban elkészítették a fürdő üzemeltetéséhez szükséges derítőberendezést is. Ám a műszaki átvétel nem jelentette a fürdő tényleges használatba vételének lehetőségét, s korszerű, a bányászok által nagyon is igényelt fürdő-öltöző mindmáig kihasználatlanul áll. Az előzetes tervek szerint a fürdőt csak az észak-borsodi regionális vízhálózatról lehet üzemeltetni, mert a jelenleg használatos Sajó-víz nem felel meg a minőségi követelményeknek. A Lázbérc—Ózd közötti vízvezetéket pedig még nem kapcsolták be a hálózatba. A Sajómenti Vízművek 1970. június 8-án keltezett levelében ígéretet tett arra, hogy a putnoki külső bányatelep vízellátását júliusban, de legkésőbb augusztusban megoldja az új regionális vízhálózaton keresztül. Ez azonban úgy látszik, hogy még szeptemberben sem történik meg. A Sajómenti Vízművek technológiai osztályvezetőjének legutóbbi információja szerint még két hónapig kell várniuk a putnokiaknak a vízre. A regionális vízhálózat kiépítésének munkálatait teljes egészében az Országos Vízügyi Beruházási Igazgatóság és a Vízügyi Építő Vállalat ellenőrzi és végzi. A Sajón levonuló árvíz, és egyéb okok miatt a munkálatokat nem tudták az ígért időpontra elvégezni. A putnoki bányászok pedig várják, hogy mikor vehetik használatba az új fürdőöltözőt, mert közeleg a tél, s az ideiglenes, régi épület nem felel meg a követelményeknek, s a jóval több mint kétmillió forint értékű, korszerű épület nyolc hónapja kihasználatlanul áll. (cs. a.) Tervzáró mindig élen járt az aknák közötti versenyben. Még a múlt hónapban is túlteljesítette 1820 tonnás napi tervét. Itt csak nagy, tömegtermelő munkahelyek vannak, így, ha valamelyiknél probléma van, ez azonnal jelentősen befolyásolja az egész akna eredményét. Ez történt most is. A három front közül az egyiknél a nehéz geológiai viszonyok miatt igen lassú volt az átállás. Augusztus 26- tól a múlt hét végéig tartott a biztosítóberendezések mentése, javítása, szerelése. Azt mondják, ilyen itt még nem fordult elő. Ezt a munkát ugyanis normális körülmények között általában 2—3 nap alatt lebonyolítják. Ennek a frontnak a gyengélkedése miatt a múlt hét közepéig 4 ezer tonna szén volt az akna adóssága a tervhez viszonyítva. Ezt azonban — ahogy mondották —, a hátralevő időben törlesztik. Az adósságot nem is kell szó szerint érteni, hiszen az eddigi túlteljesítések következtében az éves terv teljesítésében ez szinte „eltűnik”. A termelőmunka mielőbbi beindulása érdekében dolgozott a 11 jB frontbrigád a bányásznapon, a nehéz helyzetben levő 11/A fronton. Ezen az ünnepnapon nemcsak a műszakpénzért mentek le a bányába Király János brigádjának tagjai, hanem azért, hogy segítséget nyújtsanak a másik brigádnak. — Ez természetesen azt jelenti — mondotta a fiatal brigádvezető, amikor munkahelyükön meglátogattuk —, hogy magunkon is segítettünk, hiszen a frontokra épül az akna eredményessége, az aknától függ az üzem, az üzemektől pedig az egész vállalat tervteljesítése. Igyekszünk saját munkaterületünkön is többet tenni. A munka nálunk most elég jól megy. 14—15 tonna szenet adunk ki fejenként és műszakonként. Végigmentünk a 65 méter hosszú fronthomlokon a Dobson típusú biztosítóegységek védelme alatt. Egyenes, 160 centiméter magas szénfal mellett vitt az utunk az imponálóban rendben tartott munkahelyen. Rövid, de jó hangulatú találkozásaink voltak a trikóban dolgozó bányászokkal. Meglepve tapasztaltuk, hogy védőkesztyűt használnak, ami azonban jó dolog, mert sok kisebb balesetnek veheti elejét. Goór Bertalan gépkezelő a maróhengert dicsérte. — Jó masina ez — mondotta. — Emiatt itt még nem kellett állni a munkának. Igaz, ha van egy kis időm, azonnal bütykölöm. A gép is meghálálja a törődést. Míg átértünk a fronton, megtörtént az átállás. Ismét a szénfal tövében feküdt a láncos vonszoló, a mesteregységek pedig egy lépéssel a segédek előtt vigyázták az alattuk dolgozó bányászokat. Felmorajlott a maróhenger, meglódult a kaparó. O. J. Tervzáró, 11.B frontfejtés A fronton megtisztítják az utat a Dobson-egységek előtt, hogy könnyedén léphessenek előre. Ezt a munkát végzi a képen látható Pataki Miklós brigád tag is. A D 11-es front végtagjánál Ы [UNK]+osítást végeznek: T. Tóth István és Bartha Miklós. A maróhenger előtt lazító jellegű robbantást végeznek a szénhomlokon. Róth László robbantómester lövéshez készül.