Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-16 / 24. szám
2 BORSODI BÁNT4SZ Bányásznyugdíjasok Leányfalun, a BDSZ üdülőjében júniusban került sor arra az értekezletre, amelyen jelen voltak a BDSZ-hez tartozó nyugdíjas alapszervezetek titkárai. A vállalat szakszervezeti nyugdíjasait 12 titkár képviselte, és jelen volt a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára is. Kovács László főtitkár vitaindítójában elemezte a BDSZ XXII. kongresszusa óta a nyugdíjasok életkörülményeiben bekövetkezett változásokat, szólt az érdekükben tett intézkedésekről. Ezek sorából kiemelhető az áramkedvezmény, a nyugdíjasok szénjárandósága, amely már ugyanannyi, mint az aktív dolgozóké, a nyugdíjasok üdültetése a különböző segélyezés, illetve esetenként a nyugdíjkiegészítés. A vita során kiélezetten vetődtek fel azok a gondok, amelyek a nyugdíjasok helyzetét meghatározzák. Az alábbiakban három szakszervezeti nyugdíjas titkár mondja el benyomásait a tanácskozásról, illetve a területéhez tartozó nyugdíjasok problémáira hívja fel a figyelmet. * — „A múlt tisztelete nélkül nincs jelen és jövő.” — E jelmondat volt a leányfalui tanácskozás mottója — elevenítette fel az eseményeket Székely László, az ormosbányai nyugdíjas szakszervezeti alapszervezet titkára. — Beváltotta-e a tanácskozás a hozzá fűzött reményeket? — Rendkívül nyílt, őszinte hangvételű eszmecsere volt, melyen bizony nem egy nyugdíjas szakszervezeti titkárt kapott el a hév, s kendőzetlenül, a dolgokat nevükön nevezve mondták el a véleményüket. Úgy gondolom, a bányászszakszervezet illetékeseinek — élükön Kovács László főtitkárral —, volt mit hallgatni ... Elsősorban az alacsony nugdíjasok helyzete elszomorító. Míg az utóbbi években az árak mintegy 40 százalékkal emelkedtek, addig a nyugdíjak csak tízzel! Az országban a bányásznyugdíjasok mintegy felének vannak komoly anyagi gondjai, melyen a szeptemberre esedékes emelés is csak kismértékben segíthet. Óriási a különbség a közelmúltban nyugdíjazottak és a régebbi járadékosok között, ami hatalmas feszültséget jelent e réteg soraiban. A kisnyugdíjasok mellőzöttnek, cserbenhagyottnak érzik magukat, pont az a korosztály, amelyik legtöbbet tette társadalmunk fejlődéséért. — Gondolom, a főtitkár vitaindítójában elmondta, hogy mit kívánnak tenni a már nyugdíjba távozókért. — ígéretet kaptunk, hogy ezt a kérdést a szakszervezetünk központi vezetősége súlyának megfelelően fogja kezelni. Elmondták, évente 3,5 ■billió forint tagdíjat szednek be a bányász nyugdíjasoktól, de ennek éppen a dupláját adják vissza valamilyen formában. A nyugdíjas szakszervezeti aktívák munkáját fokozottabban kívánják megbecsülni a jövőben, erre oklevelet alapítottak, mely anyagi vonzattal is jár. Tervezik bányász nyugdíjasházak létrehozását, melyben azok a magukra maradt emberek kapnának helyet, akik egyedül élnek, betegek, vagy akikről a hozzátartozók valamilyen oknál fogva nem tudnak gondoskodni. Még inkább tekintetbe kívánják venni az üdültetésnél az alacsony nyugdíjasokat. Nagyobb erkölcsi megbecsülésünk jele lesz a jövőben, hogy a központi vezetőség üléseire nyugdíjasokat is meg fognak hívni. — Úgy tudom, szót kapott a tanácskozáson... — Igen, az orvosi alapszervezethez tartozó, 760 nyugdíjas nevében kértem szót. Szóltam azokról a gondokról, melyek alól mi sem vagyunk kivételek, de beszámoltam arról, is, hogy az üzem nagyon sok segítséget ad nekünk. Tavaly például Égerszögön harminckét nyugdíjast üdültettünk, egynapos fürdőzésre pedig közel ötszáz embert tudtunk elvinni. Az évente megrendezett nyugdíjas találkozóra mintegy ötszázan jönnek el. 1978 óta klubéletünk is szépen fejlődik, nyugdíjasklubunk a közösségi élet fonztos színtere. * A Miskolci Bányaüzem parasznyai nyugdíjas szakszervezeti alapszervezetének mintegy kétszáz tagját Dienes András képviselte a tanácskozáson. — Még csak három éve vagyok nyugdíjban, így korábban elkerülte a figyelmemet, az a rengeteg probléma, mely napjainkban jellemzi a járadékosok életét. A legnagyobb gond — a tanácskozás tizenhét felszólalója is egyöntetűen első helyen említette —, a régi kisnyugdíjasok, és a közelmúltban nyugdíjba távozottak közötti nagy járadékbeli különbség. A tőlünk is idősebbek elkeseredése teljesen érthető, hiszen egyeseknek épp hogy a létminimum megvan. Kongresszusi határozat is kimondja a nyugdíjasokkal való nagyobb törődést. Ezt eddig az öregek alig vettékészre, úgy érzik, hogy a rendelkezésre álló kis anyagot a vállalat és az üzemek, mintegy könyöradományt adják, s ez emberileg megalázó. A szociális segélykeret emelése nem megoldás, a nyugdíjakat közelíteni kellene egymáshoz! A segélyekben kifizetendő pénzt nem kell elaprózni, hanem oda kell adni a legjobban rászorulóknak. De nemcsak anyagi jellegű gondok vannak. Az idősebbek azért még adnak a formákra is. Jólesne a nyugdíjba távozóknak, hogy ne csak a kollégák köszönjenek el tőle, de adott esetben a párt- és gazdaságvezetés részéről is kezet szoríthatna valaki ... Aztán másik problémakör az üdültetés. Olykor egy-egy nyugdíjast is el lehetne küldeni jutalomüdülésre, mondjuk egy bányásznap alkalmából . Színvonalasabb klubéletet is sokan szorgalmazták, sajnos, erre nincsenek meg mindenfelé a feltételek. Nekünk például Parasznyán még klubhelyiség sincs, pusztán ígéret. ígéretből azonban megélni nem lehet, ezért úgy gondolom, hogy e régen várt tanácskozás is csak annyit ér — ez majd később derül ki — amennyit az elhangzott panaszokból orvosolni tudnak. * F. Z. — Mi terítettük meg az asztalt, s csak a morzsák jutnak ma már nekünk, ez az igazság! — fakadt ki Fürjes Се [UNK]а, a farkaslyuki nyugdíjas alapszervezet szakszervezeti titkára. — Maga még fiatal, talán nem is érti igazán, a mi sérelmünket. Pedig igenis beszélni kell arról, hogy a mi nemzedékünk volt az, amelyik megnyerte a széncsatákat. Sokszor étlen-szomjan dolgoztunk, az új forint megjelenéséig szinte semmit nem lehetett venni a keresetből, nem volt értéke a pénznek. És a bánya sem olyan volt, mint mostanában. Kirabolt és levegőtlen volt — Elmondta ezt a tanácskozáson? — El. Sőt, meglehetősen keményen szóltam. De nemcsak én, a többiek is. Végső soron kellemesen csalódtam a tanácskozásban, hasznos volt, sok tapasztalatot szereztem. Dehát nekünk már van elég tapasztalatunk... — Mik a legégetőbb gondok ebben a körzetben? — Tulajdonképpen a konferencián az derült ki, hogy másutt is hasonlóak a gondok. Nincs új a nap alatt. A hozzánk tartozó 7—8 községben 800 olyan nyugdíjas van, akik eleve szakszervezeti tagok, de nekem a többi öreg panaszát is meg kell hallgatnom. Sokan vannak, akik kisemmizettnek érzik magukat. — Ezt hogy érti? — Az alacsony nyugdíj miatt. Megítélésünk szerint ebben a körzetben legalább 250- en vannak azok, akiknek nincs meg a létminimumhoz szükséges nyugdíjuk. — Nem túlzás ez? — Nem! 1600 forint alatt kapnak! Ezeknek az embereknek a többsége házhoz- udvarhoz, ágyhoz kötött. Sokan magatehetetlenek. — És télen? Télen hogyan boldogulnak? — Nagyon örültünk, mikor mi is illetményszénhez jutottunk ugyanannyihoz, mint az aktív dolgozók. De sajnos, ez így nem igaz! Ugyanis mi Farkaslyukból kapjuk a szenet — illetve a meddőt. Innen vagyunk kénytelenek vinni, azt, amit kapunk. A 20 mázsából jó, ha 10 mázsa a szén. Tudjuk, hogy évek óta áldatlan állapotok vannak a bányában, sok a homok, a meddő, de még olyan kályha nem született, ami homokkal meg meddővel fűtött. Mit csináljon az, aki nem kap rendes szenet. Kénytelen dideregni. Ha hiszi, ha nem, találkoztam olyan emberrel, aki tehetetlenségében sírt ... — Nem cserélik ki a szállítmányt? — Nézze, nyűg vagyunk mi az üzem nyakán. Elsők az aktív dolgozók ... azoknak se jut mindig rendes szén. Ha ők zúgolódnak, azért az mégiscsak más, mint ha mi szólunk. És ezek az öregek nem képesek végigjárni a tortúrát, kivárni az ígérgetéseket ... — Úgy tűnik, mintha teljesen megkeseredtek volna itt a nyugdíjasok... — Ne higgye! Üzenjük, hogy mi már nagyon sokszor meghúztuk a derékszíjat ezért a munkáshatalomért. Ezután is meghúzzuk, ha kell! Ugyanis mi teljes életetünkkel szegődtünk szolgálatra. Nem akarunk mi most se sokat, csak egy kis biztonságot a megélhetésben, több becsületét és tiszteletét a múltnak, bizakodó örömét a jelennek ... K. Székely László Dienes András Fürjes Géza 1983. június 10. Sesíteni az oóvá jók A Miskolci Bányaüzem szocialista brigádjai tanácskoztak június 6-án délután fél kettőkor Lyukóbányán. Elsőként a háromszakaszos munkaverseny első szakaszának értékeléséről, valamint a második szakasz célkitűzéseiről adott tájékoztatást Berencsi Miklós, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára. Ezt követően a szocialista brigádok naplói ellenőrzésének tapasztalatait összegezték, értékelték az elővárosi brigádok munkáját. Végezetül Krebán Béla a hatodik alkalommal megrendezett szocialista brigád vezetők országos tanácskozásának lyukói küldötte számolt be a fórum munkájáról, a tanácskozás hangulatáról. A vitában nyolcan szólaltak fel, s csaknem valamennyien érintették az elővárosi tevékenység javításának munkáját kérdését. Kérték a műszaki feltételek megfelelő biztosítását, mivel mint elhangzott, az elővárosi brigádok napokon keresztül álltak TH-hiány, gépi alkatrész és létszámhiány miatt. Ez is közrejátszott abban, hogy míg az üzem a munkaverseny első szakaszában tornatervét teljesítette, az elővárók elmaradtak a kitűzött tervtől. A létszámhiányért való tekintettel többen kérték az előjáróknál az 512-es munkarend bevezetését. A szocialista brigádnaplók ellenőrzésének tapasztalatait ismertetve elhangzott az is, hogy bár döntő többségben színvonalasan, az elvárásoknak megfelelően vezetik e dokumentumokat, apróbb hiányosságok még mindig akadnak, melyek kijavítására jobban oda kell figyelni. Siker a városi DHK -n A közelmúltban rendezte meg a Magyar Honvédelmi Szövetség Miskolc városi vezetősége az idei összetett honvédelmi versenyt. A városi döntőre huszonhárom csapat nevezett, közöttük a perecesi MHSZ-klub két csapattal képviseltette magát. A párbajlövészetből, akadálypálya leküzdéséből, valamint a lövészettel és kézigránátdobással nehezített futásból álló összetett versenyben mindkét csapat tagjai kitettek magukért, ugyanis az egyes számú csapat az első, míg a második együttes az V. helyen végzett. Az egyéni versenyben a nőknél Szombati Józsefné szerezte meg az első helyet Barkóczi Emese az V. helyen végzett. Az ifjúságiak közül ketten is felállhattak a dobogóra, Sepsi József a II. helyet, Dorogi László pedig a harmadikat szerezte meg. A férfiak egyéni értékelésében Mónus Sándor bizonyult a legjobbnak. Az első helyezettek jogot szereztek az összetett honvédelmi verseny megyei döntőjében való indulásra, melynek helyszíne Mályi lesz. Talajtani Észtország minden talajfajtája — a futóhomoktól az agyagos és köves földekig — megtalálható a köztársaság mezőgazdasági akadémiája szervezésében létrehozott ma- múzeum zeumban. Megközelítőleg 120 talajfajta található itt. E múzeum jó iskola a mezőgazdasági ismeretek kibővítéséhez. (APN) Lánckerék a hosszúnyalun A KOSZGY Bányagépjavító üzemébe nemrégiben egy hosszúgyalu érkezett, amelyen speciális forgácsolási munkákat is el lehet végezni. bevételünkön Simárszki László esztergályos a kaparó lánckerekét munkálja meg. Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Kazinczy a. V. Postacím: JZOJ Miskolc Po lse. Telefon: 1-884. 18 461 Felelős szerkesztő: TÖRÖK ALIRED Kiadja: s Borsod, megyei lapkiadó Vállalat: 3521 Miskolc, Bajcsy Zsilinszky út 15 Postacím: 3501 Miskolc, pt 17» Telefon: 35-isl Felelős kiadó: VERES MIHÁLY. Index: 25-904 Készült: a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál, Miskolcon. Felelős KILIÁN BÉLA