Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-23 / 25. szám
983. június 23. A tárgyalóteremből megölte nevelt fiát Emberölés bűntette miatt vonta felelősségre és ítélte el a Miskolci Megyei Bíróság büntetőtanácsa Jaczkó Róbert, ózdi lakost. A 62 éves, büntetlen előéletű férfi összesen nyolc baltacsapással megölte nevelt fiát Ebben a tragédiában is főszerepet játszott, a mértéktelen alkoholfogyasztás, illetve az, hogy a család tagjai az ital hatására elveszítették ítélőképességüket. — A cselekményemet rendkívül megbántam. Börtönben még sohasem voltam, egyszerűen azt sem tudom, hogy tehettem ilyet. Azt hiszem az ital is befolyásolt — vallotta a vádlott az ügyészi meghallgatáson. Jaczkó Róbert 25 évvel ezelőtt — éppen italozás miatt — elvált feleségétől. Kisvártatva azonban újra összeköltöztek, s azóta élettársként éltek együtt Nemcsak a férfi, hanem már az asszony is szívesen nézett a pohár fenekére, s így természetesen gyakori volt köztük a veszekedés. durva jelenet Az aszezony első házasságából származó fiút, az áldozatot azért úgy-ahogy felnevelték. A fiú, Orosz István, katonaidejének letöltése után Dunaújvárosba költözött. Megnősült, de az ő élete szintén kisiklott az italozás miatt. Felesége gyakori részegsége miatt elvált tőle, ezért ő hazautazott Ózdra, és Jaczkó Róbertékkal egy lakásban élt A vádlott ezt nem nézte jó szemmel. Egyre inkább úgy érezte, hogy másodlagos szerepet játszik a családban, véleményét nem hallgatják meg, szavai nem számítanak semmit. Ehhez járult még, hogy Orosz István többször is rátámadt, megütötte. Az idén, március 14-én, mindhárman az ózdi vetőmagboltba indultak. Az üzletet azonban zárva találták. Visszafordultak, de útjuk nem vezetett egyenesen lakásukra. Több ózdi vendéglátóhelyen, presszóban fordultak meg, röviditalt és nagyobb mennyiségű sört fogyasztottak. Késő délután értek haza. Az asszony — sejtve, hogy valami történni fog —, az udvaron maradt. A két férfi a lakásba lépve azonnal ellenségeskedni kezdett. A fiú meg is lökte nevelőapját, aki a földre esett, de sérülést nem szenvedett. Kiment az udvarra, onnan behozott egy baltát, s további szóváltás után nyolcszor nevelt fiának fejére sújtott. Orosz István olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. Jaczkó Róbert a bűncselekmény elkövetése után azonnal, önként jelentkezett a rendőrségen. A bíróság a vádlottat 11 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. U. 1. Elvonókúra Mező István rajza BORSODI BÁNYAST Sporthírek KÉZILABDA Két fordulót játszott az elmúlt héten a Bányász női kézilabdacsapata. A sajósentpéteri lányok a fővárosban a Goldberger együttesétől 24:19 (15:9) arányú vereséget szenvedtek. A listavezető ezúttal gyenge napot fogott ki, a hazaiak magabiztosan tartották otthon a két bajnoki pontot. Góllövők: Jeddi 8, Kondiné 6. * A pénteki mérkőzésen már jóval könnyebb dolga volt a Bányász lányoknak. Sajószentpéteren a Lehel SC együttesét fogadták, s léptek le 32:14 (14:5) arányban. A tizennyolc gólos magabiztos győzelem hűen tükrözte a mérkőzés képét, a hazaiak mindvégig egy osztállyal „följebb” játszottak, tetszés szerint lőtték góljaikat, míg az ellenfél támadásaiban nemigen volt átütő erő. A Bányásznál sok jó egyéni teljesítmény akadt, elsősorban a góllövők „villogtak’*. Ld.: Nagyné 8, Kondiné 6, Jeddi 5, Kerti 4. * Tovább folytatta jó szereplését a férfiegyüttes. Zsinórban nyerték hatodik találkozójukat is, s ezzel dobogós helyről várják az őszi folytatást. Igaz, ezúttal hazai környezetben is meg kellett szenvedni a két bajnoki pontért, a vizes pálya és csúszós labda mellett az ellenfél Debreceni Medicor gárdája sem adta meg egykönnyen magát. A vendégek az első félidő végén még vezettek, közel álltak hozzá, hogy meglepetést okozzanak. A második játékrész elején azonban ismét rákapcsolt a hazai gárda, egyenlített, sőt sikerült két gólos előnyre is szert tenni. Ez a különbség a mérkőzés végéig megmaradt a két együttes között. Végeredmény: 18:16 (8:9). Góldobók: Bessenyei 7, Kecskeméti- Székely 4—4. Jova góllövők és Fegyverneki. ‘ . ÖKÖLVÍVÁS A Bányász három válogatott ökölvívója külföldi tornákon szerepel. Az olaszországi juniortornán Isaszegi Róbert szép sikert ért el, súlycsoportjában a második helyet szerezte meg. Kubában, a Cordova Cardin viadalon szerepel Csépányi és Вата. Előbbi számára nem a legszerencsésebben kezdődött a torna, 4:1 arányú pontozásos vereséget szenvedett a kubai bajnok Quintanától. Вата lapunk zárásáig még nem lépett szorítóba. 5 Jogsegélyszolgálat Áthelyezés — Dolgozóink számos ügyben keresik fel jogsegélyszolgálatunkat, kérve segítségünket, igényelve állásfoglalásunkat. Ezek között vannak olyan ügyek is, amelyek az alapproblémán túlmenően járulékos hiányosságról, illetve szabálytalanságról is árulkodnak. Föld alatti dolgozóink gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy egészségi károsodás miatt rehabilitálni kell őket, ami aztán nemcsak a rehabilitációs eljárásban, a keresetkiegészítés megállapításában, folyósításában rejt hibákat, hanem más hiányosságokra is utalhat. Előfordul, hogy külszíni dolgozóink egészsége, vagy éppen annak hiánya miatt más munkakör elfoglalása válik szükségessé, ezért a munkáltató hivatalból, vagy a dolgozó kérésére intézkedik más munkakör kijelöléséről. Egy-egy jogszabálymódosítás esetén a dolgozók egészét, vagy nagyobb csoportját kell átsorolni. Ettől függetlenül is előfordul azonban, hogy egyes dolgozóink új besorolást kapnak kézhez munkaadójuktól. Jelentkezik olyan eset is, amikor a dolgozó személyi körülményeinek változása miatt kéri más üzemnél történő elhelyezését. Lehetne a hasonló eseteket sorolni, azonban ennyi is elégnek látszik annak bemutatására, hogy az eredetileg megkötött munkaszerződésben foglalt feltételek milyen sok esetben módosulhatnak. Mindez jogi következményekkel jár, amelyekben — mint más vonatkozásban is — tévedések fordulhatnak elő, amelyek jogsértést eredményezhetnek. A felsorolt példák összevontan egy jogintézmény területét érintik, amelyben — ,a tapasztalat szerint — sem az ismeretek, sem a gyakorlat nem hibátlanok. A megoldásnál abból kell kiindulni, hogy a dolgozó és a munkaadó, a munkaszerződés megkötésének időpontjában több dologban állapodnak meg. Hogy miben, az nagyjából a szerződő felekre van bízva. Jogszabály szerint azonban a munkakörben és a besorolási bérben meg kell állapodni. Ez a megállapodás a feleket a szerződés fennállta alatt, mindvégig köti. Ha az így megállapodott feltételek bármelyikén változtatni kell, vagy célszerű, úgy ehhez a változtatáshoz a másik fél beleegyezése, hozzájárulása szükséges. A megkötött, érvényes munkaszerződést tehát módosítani csak közös megegyezéssel lehet. A felsorolt példákra visszatérve hadd hivatkozzam annak a dolgozónak az esetére, akit egészségkárosodás miatt, más, egészségre nem ártalmas munkakörbe helyeznek át. Ebben az esetben a dolgozó egészsége, tehát érdeke azt kívánja, hogy más, az eredetitől eltérő munkakörbe kerüljön, a munkáltatót pedig jogszabály kötelezi az áthelyezésre. Mégis, ilyen körülmények között is csak közös megegyezés esetén helyezhetik át a dolgozót más munkakörbe. Másik példánknál, más oldalról közelítve a kérdést: ha a dolgozó személyes érdeke kívánja meg, hogy másik munkakörbe kerüljön, ez a kérelme csak akkor válik joghatályossá, ha a munkáltató hozzájárul a munkaszerződésben foglalt munkakör megváltoztatásához, az áthelyezéshez (ez a példa nem esik egy tekintet alá egy másik jogszabály által szabályozott áthelyezési kényszer esete alá). Azonos a helyzet, haji dolgozó átsorolása válik indokolttá. Ha tehát az átsorolás indokolttá vált, azt jogérvényesen végrehajtani csak a dolgozó beleegyezésével lehet, mivel az intézkedés egy szerződési elemet —, a személyes, besorolási bért — érinti. A szerződés módosítását a munkáltató mindig köteles írásban foglalni, de nem kell minden esetben a dolgozó aláírása, mert az a tény, hogy a dolgozó aláírás hiányában is elfoglalta az új munkakört, kellőképpen bizonyítja a beleegyezését. (Az egyértelműség miatt persze, célszerűbb a beleegyezést írásba is foglalni.) Akkor is munkaszerződésmódosításról beszélhetünk, ha a dolgozót egyik üzemtől egy másik üzembe kívánják , áthelyezni még akkor is, ha ez a korábbival azonos munkakörbe és besorolási bérrel történne. Feltéve persze, haa munkaszerződésre „X” üzemhez szólt eredetileg és az áthelyezés „Y” üzemhez történne. Ennek magyarázata abban van, hogy a szerződőtt felek — a szerződés keretei között — itt az ,,X” üzem és az érintett dolgozó, más munkáltatóhoz való áthelyezés g ténye áll fenn, tehát az „Y” üzemhez történő áthelyezése ■; kor. t Sok vonásában hasonlít a munkaszerződés módosításához, az áthelyezéshez az átirányítás, joghatásában azonosban lényegesen eltér attól. Amíg az áthelyezés esetén az eredetileg megkötött munkaszerződés valamely eleme módosul és ezért írja elő jogszabály a közös megegyezést, addig átirányításnál a munkaszerződés tartalma változatlan marad, ezért a munkáltató egyoldalúan is intézkedhet. Az átirányításnál ugyanis arról van csak szó, hogy a munkavégzés konkrét helye változik meg, minden más, változatlan. (Ha tehát az alapszerződésben a konkrét munkavégzés helyét is megjelölték, akkor ez is szerződésmódosítás, és csak közös megegyezéssel érvényes.) A részletezett példákban csak az általános esetekről szóltunk, így nem szerepelnek azok a kivételek — amiket jogszabály ír elő — és eltérést eredményeznek az általánostól. Így például nem érvényes az általános szabály, ha a dolgozót „változó” munkahelyre alkalmazzák, mert bár egyik nap „X”, másik nap „Y” üzemnél kell dolgoznia, nem beszélhetünk áthelyezés [UNK] ről, így nem kell dolgozói hozzájárulás sem. Dr. Tóth László jogsegélyszolg. vez. Sorozatunk néhány cikke után egy közös vonásra figyelhettünk oda: a nemzetiségi, vagy a nemzetiségi vidékről Borsodba számozott munkáscsaládok már a századforduló idején eljegyezték magukat a munkásmozgalommal. Lapozzuk csak fel a Rimakmrány—Salgótarjáni Vasmű Rt. „fekete könyveit”, már a névanyag alapján is megállapítható, hogy az idegen származású szakmunkásokkal gyakran meggyűlt a baja a munkaadóknak, így volt ez a borsodi bányatelepeken, vagy a vaskohászoknál. Ott találjuk a nemzetiségi vidékekről toborzott vendégmunkásokat a sztrájkok szervezői között, a szakszervezeti mozgalom vezetői, de még az 1919. évi direktóriumok tagjai között is igen nagy arányú a jelenlétük Még visszatérünk a századelő sztrájkmozgalmaira, és a direktóriumi tagok tevékenységére, de most folytassuk felfedező utunkat a lupényiek, és általában a Zsil-völgyiek házatáján. Ha a mozgalom veteránjairól készítenénk tablót, születési helyeik igencsak a történelmi Magyarország nemzetiségi vármegyéire utalnának. A bányásztársadalom veteránjairól nem készült külön nyilvántartás; Borsod-Abaúj-Zemplén megye internacionalistái (Életrajzi gyűjtemény) 1981-ben jelent meg Miskolcon, amely segít a tájékozódásban. Gömöri, zempléni, abaúji, sárosi származású veteránokat is bemutat a gyűjtemény, s közöttük bányászokat. Annak ellenére ott találjuk őket, hogy az első világháború idején a katonai frontszolgálat alól felmentést kaptak. A Zsil-völgyiek után kutatva akadtam rá Szakács Imre, lupényi születésű munkásra, a „Munkás—Paraszt Hatalomért Érdemérem”-mél kitüntetett bányászra. Lássuk életútját! ■ [UNK] ■ * — Mikor kapta meg a magas kitüntetést, és miért? „Az 1956-os ellenforradalom idején, december 12-én jelentkeztem..........karhatalmi szolgálatra Miskolcon. Akkor teljesítettem fegyveres szogálatot a zavargások idején. Helytállásomat a kormány kitüntetéssel honorálta. Igaz, többször voltam életveszélyben Ózdon és Miskolcon, de a munkáshatalmat védtem, s az életemet is föláldoztam volna, ha a helyzet úgy kívánja. Néztem én szembe fegyveres csendőrökkel és a fasiszta csőcselékkel még korábban is”. De hol volt ez „korábban”, vagy hol „terem a forradalmár”? „Lupényban születtem, Dél- Erdélyben. Bányászcsaládból származom. Apám és rokonaim mind ott éltek a lupényi „Kezitcsókolom” kolónián. Alig voltam öt-hat éves, már sejtettem, hogy milyen sors vár rám. Apám egy vízbetörés alkalmával a bányából kiömlő vízzel sodródott ki a vágatból, egy fenyőgerendába kapaszkodott. Én, mint gyerek ott botladoztam az Aranka-tárnánál a jajgatózó asszonyok között, amikor a sújtólég-robbanás 92 bányászt pusztított el” — Mikor vett részt a munkásmozgalomban? „Nyolcéves lehettem, amikor a lupényi bányászok tiltott munkásgyűlésén ott voltam a Rezerva-oldalban. Hírvivőnek használtak föl. A fekete komlóból főzött sört hűtöttük a Zsil egyik patakjában. Ha csendőrt láttam, vinni kellett egy üveg sört, és azt kellett mondani, hogy kilőtt a sör. Ez volt a jelszó. Erre a munkások szétszéledtek. Nagybátyámat Csajkovszky Miklóst, a román csendőrök Déváig kísérték a röplapok terjesztése miatt 1937- ben. Ütlegelték, és négy évre börtönbe zárták. De ott is rendes ember maradt, nem köpött be senkit. Nevelőanyám, Szuder Mária 1938-ban a felozoló fölött fölmászott a kas tetejére és kitűzte a vörös zászlót. Onnan kiabálta a nép ч előtt: ■ .Szabadságot, jogot!’ Elkapták a csendőrök, és ő Ш Megkapta Ф huszonötöt. Akkor vittek el tizennyolc személyt, s a bányászok kijöttek a tárna elé, és énekelték a marszeji dalt. A csendőrök meg ütlegelték őket”. — Miért jöttek el Lupényból? „Antonescu uralomra jutása után, aki magyarnak vallotta magát, annak át kellett telepedni. Egymázsás csomaggal engedtek át 1940. őszén. Békéscsabán fogadták a menekülteket, s akkor játszották a Himnuszt. Mindenki sírt. Onnan Diósgyőrbe hozták a munkáscsaládokat. Onnan szóródtunk szét Beercsehibe, Tatabányára, Sajószentpéterre. Itthon a bányászokhoz csatlakoztunk és folytattuk a harcot, amit iepényben abbahagytunk”. — Itt is szembekerültek a politikai rendszerrel? „Antonescu vasgárdistái a nyilasokhoz hasonlíthatók. Apámat a nyilasok keresték, de elszökött előlük 1944. november 16-án. Engem elkaptak, és Tatabányán bezártak a zsidóházba. Onnan a Monostori-erődbe vittek, majd elindították Németországba a transzportot. Győrnél már megszöktem. Nem kerültem ki fogságba sem, mert románul jól tudtam, és Arad mellett sikerült megszöknöm.” —1945: az új élet kezdete: a szocializmus építésének időszaka. Hol dolgozott ekkor? „Dorogon dolgoztam a bányánál, majd 1948-ban Putnokra kerültem. 1949—1956 között katona voltam, majd 1963-ig ismét a bánya adott munkát Sajószentpéteren. Majd két évtizedig az Ózdi Kohászati Üzemek munkása lettem.” * Szakács Imre megjárta a „hadak útját”, román bányászok gyerekeivel együtt iskolázott Lupényban, a magyar Himnusz fogadta Békéscsabán, s az a marszesi dal: Előre ,ország népe, harcra ... elkísérte Lupénytől Sajópüspökig. Nemcsik Pál Г „ Édes hazám, fogad szívedbe...!” Q. „Már ébred a munkás, már ébred a nép'*