Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-23 / 25. szám

983. június 23. A tárgyalóteremből megölte nevelt fiát Emberölés bűntette miatt vonta felelősségre és ítélte el a Miskolci Megyei Bíróság büntetőtanácsa Jaczkó Ró­bert, ózdi lakost. A 62 éves, büntetlen előéletű férfi ös­­­szesen nyolc baltacsapással megölte nevelt fiát Ebben a tragédiában is főszerepet ját­szott, a mértéktelen alkohol­fogyasztás, illetve az, hogy a család tagjai az ital hatására elveszítették ítélőképességü­ket. — A cselekményemet rend­kívül megbántam. Börtönben még sohasem voltam, egysze­rűen azt sem tudom, hogy te­hettem ilyet. Azt hiszem az ital is befolyásolt — vallotta a vádlott az ügyészi meghall­gatáson. Jaczkó Róbert 25 évvel ez­előtt — éppen italozás miatt — elvált feleségétől. Kisvár­tatva azonban újra összeköl­töztek, s azóta élettársként éltek együtt Nemcsak a fér­fi, hanem már az asszony is szívesen nézett a pohár fe­nekére, s így természetesen gyakori volt köztük a vesze­kedés. durva jelenet Az asz­­ezony első házasságából szár­mazó fiút, az áldozatot azért úgy-ahogy felnevelték. A fiú, Orosz István, katonaidejének letöltése után Dunaújváros­ba költözött. Megnősült, de az ő élete szintén kisiklott az italozás miatt. Felesége gya­kori részegsége miatt elvált tőle, ezért ő hazautazott Ózd­­ra, és Jaczkó Róbertékkal egy lakásban élt A vádlott ezt nem nézte jó szemmel. Egyre inkább úgy érezte, hogy másodlagos sze­repet játszik a családban, vé­leményét nem hallgatják meg, szavai nem számítanak semmit. Ehhez járult még, hogy Orosz István többször is rátámadt, megütötte. Az idén, március 14-én, mindhárman az ózdi vető­magboltba indultak. Az üz­letet azonban zárva találták. Visszafordultak, de útjuk nem vezetett egyenesen laká­sukra. Több ózdi vendéglátó­­helyen, presszóban fordultak meg, röviditalt és nagyobb mennyiségű sört fogyasztot­tak. Késő délután értek haza. Az asszony — sejtve, hogy valami történni fog —, az ud­varon maradt. A két férfi a lakásba lépve azonnal ellen­ségeskedni kezdett. A fiú meg is lökte nevelőapját, aki a földre esett, de sérülést nem szenvedett. Kiment az udvarra, onnan behozott egy baltát, s további szóváltás után nyolcszor nevelt fiának fejére sújtott. Orosz István olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy életét a gyors orvosi beavatkozás sem tud­ta megmenteni. Jaczkó Ró­bert a bűncselekmény elkö­vetése után azonnal, önként jelentkezett a rendőrségen. A bíróság a vádlottat 11 évi, börtönben letöltendő sza­badságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. U. 1. Elvonókúra Mező István rajza BORSODI BÁNYAST Sporthírek KÉZILABDA Két fordulót játszott az elmúlt héten a Bányász női kézilabdacsapata. A sajó­­s­entpéteri lányok a fővá­rosban a Goldberger együt­tesétől 24:19 (15:9) arányú vereséget szenvedtek. A lis­tavezető ezúttal gyenge na­pot fogott ki, a hazaiak ma­gabiztosan tartották otthon a két bajnoki pontot. Góllö­vők: Jeddi 8, Kondiné 6. * A pénteki mérkőzésen már jóval könnyebb dolga volt a Bányász lányoknak. Sajó­­szentpéteren a Lehel SC együttesét fogadták, s lép­tek le 32:14 (14:5) arány­ban. A tizennyolc gólos ma­gabiztos győzelem hűen tük­rözte a mérkőzés képét, a hazaiak mindvégig egy osz­­­tállyal „följebb” játszottak, tetszés szerint lőtték góljaikat, míg az ellenfél támadásaiban nemigen volt átütő erő. A Bányásznál sok jó egyéni tel­jesítmény akadt, elsősorban a góllövők „villogtak’*. Ld.: Nagy­né 8, Kondiné 6, Jeddi 5, Kerti 4. * Tovább folytatta jó sze­replését a férfiegyüttes. Zsi­nórban nyerték hatodik ta­lálkozójukat is, s ezzel do­bogós helyről várják az őszi folytatást. Igaz, ezúttal ha­zai környezetben is meg kel­lett szenvedni a két bajno­ki pontért, a vizes pálya és csúszós labda mellett az el­lenfél Debreceni Medicor gárdája sem adta meg egy­­könnyen magát. A vendégek az első félidő végén még vezettek, közel álltak hozzá, hogy meglepe­tést okozzanak­. A második játékrész elején azonban is­mét rákapcsolt a hazai gár­da, egyenlített, sőt sikerült két gólos előnyre is szert tenni. Ez a különbség a mér­kőzés végéig megmaradt a két együttes között. Vég­eredmény: 18:16 (8:9). Gól­dobók: Bessenyei 7, Kecske­­méti- Székely 4—4. Jova gól­­­­lövők és Fegyverneki. ‘ . ÖKÖLVÍVÁS A Bányász három váloga­tott ökölvívója külföldi tor­nákon szerepel. Az olaszor­szági juniortornán Isaszegi Róbert szép sikert ért el, súlycsoportjában a második helyet szerezte meg. Kubában, a Cordova Car­din viadalon szerepel Csé­­pányi és Вата. Előbbi szá­mára nem a legszerencsé­sebben kezdődött a torna, 4:1 arányú pontozásos vere­séget szenvedett a kubai baj­nok Quintanától. Вата la­punk zárásáig még nem lé­pett szorítóba. 5 Jogsegélyszolgálat Áthelyezés — Dolgozóink számos ügyben keresik fel jogsegélyszolgála­tunkat, kérve segítségünket, igényelve állásfoglalásunkat. Ezek között vannak olyan ügyek is, amelyek az alapprob­lémán túlmenően járulékos hiányosságról, illetve szabályta­lanságról is árulkodnak. Föld alatti dolgozóink gyak­ran kerülnek olyan helyzetbe, hogy egészségi károsodás mi­att rehabilitálni kell őket, ami aztán nemcsak a rehabilitá­ciós eljárásban, a keresetki­egészítés megállapításában, folyósításában rejt hibákat, hanem más hiányosságokra is utalhat. Előfordul, hogy külszíni dolgozóink egészsége, vagy éppen annak hiánya miatt más munkakör elfoglalása válik szükségessé, ezért a munkáltató hivatalból, vagy a dolgozó kérésére intézkedik más munkakör kijelöléséről. Egy-egy jogszabálymódo­­sítás esetén a dolgozók egé­szét, vagy nagyobb csoportját kell átsorolni. Ettől függetle­nül is előfordul azonban, hogy egyes dolgozóink új be­sorolást kapnak kézhez mun­kaadójuktól. Jelentkezik olyan eset is, amikor a dolgozó személyi kö­rülményeinek változása mi­att kéri más üzemnél történő elhelyezését. Lehetne a hasonló eseteket sorolni, azonban ennyi is elégnek látszik annak bemu­tatására, hogy az eredetileg megkötött munkaszerződésben foglalt feltételek milyen sok esetben módosulhatnak. Mindez jogi következmények­kel jár, amelyekben — mint más vonatkozásban is — té­vedések fordulhatnak elő, amelyek jogsértést eredmé­nyezhetnek. A felsorolt példák össze­vontan egy jogintézmény­ ter­­ületét érintik, amelyben — ,a tapasztalat szerint — sem az ismeretek, sem a gyakor­lat nem hibátlanok. A megol­dásnál abból kell kiindulni, hogy a dolgozó és a munka­adó, a munkaszerződés meg­kötésének időpontjában több dologban állapodnak meg. Hogy miben, az nagyjából a szerződő felekre van bízva. Jogszabály szerint azonban a munkakörben és a besorolási bérben meg kell állapodni. Ez a megállapodás a feleket a szerződés fennállta alatt, mindvégig köti. Ha az így megállapodott feltételek bár­melyikén változtatni kell, vagy célszerű, úgy ehhez a változtatáshoz a másik fél be­leegyezése, hozzájárulása szükséges. A megkötött, érvé­nyes munkaszerződést tehát módosítani csak közös meg­egyezéssel lehet. A felsorolt példákra vis­­­szatérve hadd hivatkozzam annak a dolgozónak az ese­tére, akit egészségkárosodás miatt, más, egészségre nem ártalmas munkakörbe helyez­nek át. Ebben az esetben a dolgozó egészsége, tehát ér­deke azt kívánja, hogy más, az eredetitől eltérő munka­körbe kerüljön, a munkálta­tót pedig jogszabály kötelezi az áthelyezésre. Mégis, ilyen körülmények között is csak közös megegyezés esetén he­lyezhetik át a dolgozót más munkakörbe. Másik példánknál, más ol­dalról közelítve a kérdést: ha a dolgozó személyes érdeke kívánja meg, hogy másik munkakörbe kerüljön, ez a kérelme csak akkor válik jog­hatályossá, ha a munkáltató hozzájárul a munkaszerződés­ben foglalt munkakör meg­változtatásához,­ az áthelye­zéshez (ez a példa nem esik egy tekintet alá egy másik jogszabály által szabályozott áthelyezési kényszer esete alá). Azonos a helyzet, haji dol­gozó átsorolása válik indo­kolttá. Ha tehát az átsorolás indokolttá vált, azt jogérvé­­nyesen végrehajtani csak a dolgozó beleegyezésével le­het, mivel az intézkedés egy szerződési elemet —, a sze­mélyes, besorolási bért — érinti. A szerződés módosítását a munkáltató mindig köteles írásban foglalni, de nem kell minden esetben a dolgozó alá­írása, mert az a tény, hogy a dolgozó aláírás hiányában is elfoglalta az új munkakört, kellőképpen bizonyítja a bele­egyezését. (Az egyértelműség miatt persze, célszerűbb a be­leegyezést írásba is foglalni.) Akkor is munkaszerződés­­módosításról beszélhetünk,­­ ha a dolgozót egyik üzemtől egy másik üzembe kívánják , áthelyezni még akkor is, ha­­ ez a korábbival azonos mun­kakörbe és besorolási bérrel történne. Feltéve persze, ha­­a munkaszerződésre­ „X” üzemhez szólt eredetileg és­­ az áthelyezés „Y” üzemhez történne. Ennek magyaráza­ta abban van, hogy a szerződő­tt felek — a szerződés keretei között — itt az ,,X” üzem és­­ az érintett dolgozó, más mun­­­­káltatóhoz való áthelyezés g ténye áll fenn, tehát az „Y” üzemhez történő áthelyezése­ ■; kor. t Sok vonásában hasonlít a munkaszerződés módosításá­­­­hoz, az áthelyezéshez az át­irányítás, joghatásában azon­­os­­ban lényegesen eltér attól. Amíg az áthelyezés esetén­­ az eredetileg megkötött mun­kaszerződés valamely eleme módosul és ezért írja elő jogszabály a közös megegye­zést, addig átirányításnál a­ munkaszerződés tartalma vál­­­­tozatlan marad, ezért a mun­­­­káltató egyoldalúan is intéz­kedhet. Az átirányításnál ugyanis arról van csak­ szó, hogy a munkavégzés konkrét helye változik meg, minden más, változatlan. (Ha tehát az­­ alapszerződésben a konkrét munkavégzés helyét is meg­jelölték, akkor ez is szerző­désmódosítás, és csak közös megegyezéssel érvényes.) A részletezett példákban csak az általános esetekről szóltunk, így nem szerepel­nek azok a kivételek — ami­­­­ket jogszabály ír elő — és el­térést eredményeznek az ál­talánostól. Így például nem érvényes az általános szabály, ha a dolgozót „változó” munka­­­­­helyre alkalmazzák, mert bár egyik nap „X”, másik nap „Y” üzemnél kell dolgoznia,­ nem beszélhetünk áthelyezés­­­­ [UNK] ről, így nem kell dolgozói hoz­zájárulás sem. Dr. Tóth László jogsegélyszolg. vez. Sorozatunk néhány cikke után egy közös vonásra fi­gyelhettünk oda: a nemzeti­ségi, vagy a nemzetiségi vi­dékről Borsodba számozott munkáscsaládok már a szá­zadforduló idején eljegyez­ték magukat a munkásmoz­galommal. Lapozzuk csak fel a Rimak­mrány—Salgótarjá­ni Vasmű Rt. „fekete köny­veit”, már a névanyag alap­ján is megállapítható, hogy az idegen származású szak­munkásokkal gyakran meg­gyűlt a baja a munkaadók­nak, így volt ez a borsodi bányatelepeken, vagy a vas­kohászoknál. Ott találjuk a nemzetiségi vidékekről to­borzott vendégmunkásokat a sztrájkok szervezői között, a szakszervezeti mozgalom ve­zetői, de még az 1919. évi direktóriumok tagjai között is igen nagy arányú a jelen­létük­­­ Még visszatérünk a szá­zadelő sztrájkmozgalmaira, és a direktóriumi tagok te­vékenységére, de most foly­tassuk felfedező utunkat a lupényiek, és általában a Zsil-völgyiek házatáján. Ha a mozgalom veterán­jairól készítenénk tablót, születési helyeik igencsak a történelmi Magyarország nemzetiségi vármegyéire utalnának. A bányásztársa­dalom veteránjairól nem ké­szült külön nyilvántartás; Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye internacionalistái (Élet­rajzi gyűjtemény) 1981-ben jelent meg Miskolcon, amely segít a tájékozódásban. Gö­­möri, zempléni, abaúji, sá­­rosi származású veteránokat is bemutat a gyűjtemény, s közöttük bányászokat. An­nak ellenére ott találjuk őket, hogy az első világhá­ború idején a katonai front­szolgálat alól felmentést kap­tak. A Zsil-völgyiek után ku­tatva akadtam rá Szakács Imre, lupényi születésű mun­kásra, a „Munkás—Paraszt Hatalomért Érdemérem”-m­él kitüntetett bányászra. Lás­suk életútját! ■ [UNK] ■ * — Mikor kapta meg a ma­gas kitüntetést, és miért? „Az 1956-os ellenforrada­lom idején, december 12-én jelentkeztem..........karhatalmi­ szolgálatra Miskolcon. Ak­kor teljesítettem fegyveres szogálatot a zavargások ide­jén. Helytállásomat a kor­mány kitüntetéssel honorál­ta. Igaz, többször voltam életveszélyben Ózdon és Mis­kolcon, de a munkáshatal­mat védtem, s az életemet is föláldoztam volna, ha a helyzet úgy kívánja. Néztem én szembe fegyveres csend­őrökkel és a fasiszta cső­cselékkel még korábban is”.­­ De hol volt ez „koráb­ban”, vagy hol „terem a for­radalmár”? „Lupényban születtem, Dél- Erdélyben. Bányászcsaládból származom. Apám és­­ roko­naim mind ott éltek a lu­pényi „Kezitcsókolom” koló­­­nián. Alig­­ voltam­­ öt-hat éves, már sejtettem, hogy milyen sors vár rám.­ Apám egy vízbetörés alkalmával a bányából kiömlő vízzel sod­ródott ki a vágatból, egy fe­nyőgerendába kapaszkodott. Én, mint gyerek ott botla­doztam az Aranka-tárná­nál a jajgatózó asszonyok kö­zött, amikor a sújtólég-rob­banás 92 bányászt pusztított el” — Mikor vett részt a mun­kásmozgalomban? „Nyolcéves­­ lehettem­, ami­kor a lupényi bányászok til­tott munkásgyűlésén ott vol­tam a Rezerva-oldalban. Hír­vivőnek használtak föl. A fekete­ komlóból főzött sört hűtöttük a Zsil egyik patak­jában. Ha csendőrt láttam, vinni kellett egy üveg sört, és azt kellett mondani, hogy kilőtt a sör. Ez volt a jel­szó. Erre­ a munkások szét­széledtek. Nagybátyámat Csajkovsz­­ky Miklóst, a­ román csend­őrök Déváig kísérték a röp­lapok terjesztése miatt 19­37- ben. Ütlegelték, és négy év­re börtönbe zárták. De ott is rendes ember maradt, nem köpött be senkit. Nevelőanyám, Szuder Má­ria 1938-ban a felozoló fö­lött fölmászott a kas tete­jére és kitűzte a vörös zász­­­lót. Onnan­­ kiabálta a­­ nép ч előtt: ■ .Szabadságot,­­­­ jogot!’ Elkapták a csendőrök, és ő Ш Megkapta Ф huszonötöt. Akkor vittek el tizennyolc személyt, s a bányászok ki­jöttek a tárna elé, és éne­kelték a marszeji dalt. A csendőrök meg ütlegelték őket”. — Miért jöttek el Lupény­ból? „Antonescu uralomra ju­tása után, aki magyarnak vallotta magát, annak át kellett telepedni. Egymázsás csomaggal engedtek át 1940. őszén. Békéscsabán fogadták a menekülteket, s akkor ját­szották a Himnuszt. Minden­ki sírt. Onnan Diósgyőrbe hozták a munkáscsaládokat. Onnan szóródtunk szét Beer­­csehibe, Tatabányára, Sajó­­szentpéterre. Itthon a bá­nyászokhoz csatlakoztunk és folytattuk a harcot, amit i­epényben abbahagytunk”. — Itt is szembekerültek a politikai rendszerrel? „Antonescu vasgárdistái a nyilasokhoz hasonlíthatók. Apámat a nyilasok keresték, de elszökött előlük 1944. no­vember 16-án. Engem el­­­­kaptak, és Tatabányán bezár­tak a zsidóházba. Onnan a Monostori-erődbe vittek, majd elindították Németországba a transzportot. Győrnél már megszöktem. Nem kerültem ki fogságba sem, mert románul jól tudtam, és Arad mellett sikerült megszöknöm.” —1945: az új élet kez­dete: a szocializmus építé­sének időszaka. Hol dolgo­zott ekkor? „Dorogon dolgoztam a bá­nyánál, majd 1948-ban Put­­nokra kerültem.­ 1949—1956 között katona­ voltam, majd­ 1963-ig ismét a bánya adott munkát Sajószentpéteren. Majd két évtizedig az Ózdi Kohászati Üzemek munkása lettem.” * Szakács Imre megjárta a „hadak útját”, román bá­nyászok gyerekeivel együtt iskolázott Lupényban, a ma­gyar Himnusz fogadta Bé­késcsabán, s az a marszesi dal: Előre ,ország népe, harc­ra ... elkísérte Lupénytől Sajópüspökig. Nemcsik Pál Г „ Édes hazám, fogad szívedbe...!” Q. „Már ébred a munkás, már ébred a nép'*

Next