Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-27 / 4. szám

1983. január 27. BORSODI BÁNYÁSZ2 Termelési körkép Geológiai nehézségek (Folytatás az 1. oldalról) Jóllehet, már 1982 első ne­gyedévében is gondokkal küszködött a Szuhavölgyi Bányaüzem, mégis sikerült túlteljesíteni ebben az idő­szakban a tervet. Az elő­irányzott 183 500 tonnával szemben 201 063 tonna szenet termeltek ki. Igaz, többet szerettek volna. A vágathajtásban tervezett 1500 métert 44 méterre­ lép­ték túl — tehát itt sem si­került maradéktalanul való­ra váltani elképzeléseiket. Mindezek dacára márciusig 18 ezer tonna többletet­ tud­tak adni. S már úgy tűnt, , ha kisebb nehézségekkel is, de mindinkább a több, a jobb felé billen a mérleg nyelve. Ekkor következett be az, amire kevéssé számítot­tak : váratlanul hatalmas ere­jű iszapáradat árasztotta el az M­ 9-es frontfejtést! A sú­lyos helyzet kemény próba­tétel elé állította a fekete­­völgyi bányászokat. Heteken, hónapokon keresztül küzdöt­tek a természeti csapás el­len. A meg-megismétlődő iszap­betörések naponta 2500—3000 tonna kiesést okoztak. S bár a másik tömegtermelő mun­kahely normális ütemben üzemelt, Szuhavölgy lemara­dása esztendő felére 83 ezer tonnára nőtt. A gyorsított vágathajtási tervüket sem si­került realizálni, noha az elő­készületeket elvégezték. Az iszapbetörések a beruházást is igen érzékenyen érintet­ték: nem tudták elvégezni a mezőbővítést. A geológiai problémákkal való küszködés közepette áll­tak át az új munkarendre, fogadták a Mákvölgyről át­csoportosított mintegy két­száz dolgozót. Aztán június elejére olyan terv született, amelynek ré­vén megkezdődhetett a sú­lyos helyzet normalizálása. Egyre javult a teljesítmény az augusztus 22-i indulás után. Eleinte 1500—1600 ton­na, majd a későbbiek­ folya­mán mind növekvő mérték­ben emelkedett a lefejtett szén mennyisége. Nemritkán háromezer tonnán felül ter­meltek. Túljutva a nehézségeken, minden erőfeszítés ellenére a ’82-ben kitűzött 848 900 ton­nás tervet nem sikerült tel­jesíteni. A felszínre küldött szénmennyiség 762 611 tonna volt. A feketevölgyiek elővá­rosi tervükben 9000 méter ki­hajtását tervezték, ezzel szemben — az említett okok következtében —, az idegen vágathajtással együtt 6434 métert értek el. Az átlagos fűtőértéket 10 700 kJ-гe ter­vezték, 10 940 kJ-lal zártak —, tehát túlteljesítették. Ár­bevételük 697,49 Ft/t helyett 752,42 Ft/t-ra alakult. Biz­tonsági helyzetük nem rom­lott. Jelenleg az üzem a múlt esztendő utolsó két hónapjá­nak jó lendületét tartja a termelés terén. Az ígéretes kezdet remélhetőleg egész évben folytatódik, s a Szu­­havölgyi Bányaüzem siker­rel teljesíti az új esztendő célkitűzéseit. T. T. Kiss István vájár egységléptetést végez .­ Meglehetősen kevésszer adhatunk hírt arról, hogy a­ Borsodi Szénbányák Vállalat egymástól területileg távol eső üzemei milyen kooperá­cióban, gyakorlati kapcso­latban állnak egymással. Nos, a vállalatnál az utóbbi időben tapasztalható tipizá­lási törekvés jegyében „cse­rélt” ezúttal elővájógépeket a Miskolci, illetve a Putnoki Bányaüzem. A közelmúltban két, L­yu­­kóbányáról kiszerelt F—6-os elővájógép érkezett Putnok­­ra, melynek fejében a mis­kolci bányászok F—8-asokat kaptak. Természetesen nem mindegy, hogy a bányából kikerült gépek milyen álla­potban jutnak űi tulajdono­saikhoz, hiszen ezekre a be­rendezésekre új helyükön is nagy feladatok várnak. — A lyukói kollégák ki­fogástalan munkát végeztek­— mondta Varga József, a Putnoki Bányaüzem gépé­szeti csoportvezetője —, s az általunk kért hajtóműcseré­ben is készségesek voltak. Természetesen beszerelés előtt mi is átnéztük a tőlük érkezett gépeket, s az itteni művelési viszonyoknak meg­felelően alakítottuk át. Mi másfajta kaparót használunk — szemes, láncos kaparót —, ami jobban bírja az itteni körülményeket. A közelmúltban kapott F 6-os meglehetősen nehéz munkahelyre kerül — a­ C mező nyugati­ határvágatába —, ahol kedvezőtlen nyo­másviszonyok uralkodnak, s a víz is nehezíti a munkát. Egy olyan csapat dolgozik vele, amely még eddig nem volt F-gépen, így a berende­zéssel együtt a brigád tag­jai is vizsgáznak. Üzemünk szempontjából ez a munka­hely nagy jelentőséggel bír, hiszen az 1985 végén indí­tandó új frontunkat készíti elő. Egy évig termel jól sikerült a frontszerelés Vasárnap megkezdte termelését a Miskolci Bányaü­zem legújabb frontja, az l/6-os jelzésű, mely a korábbi I 5-ös fronton dolgozó Krebán Béla vezette Kun Béla szocialista brigád új munkahelye. Előreláthatóan egy évig termel majd, viszonylag kedvező geológiai viszonyok között. Ez a munka­­terület nemcsak a bányaüzem tervteljesítése szempontjából lesz jelentős, de nagy szerepet játszik majd a lakossági szén­ellátás megfelelő mennyiségben és minőségben történő ki­elégítésében is. A frontszerelés munkála­tairól Lantos Sándorral, a föld alatti gépészet műveze­tőjével beszélgettünk. — Mennyi időt vett igény­be az átszerelés? — Az I/5-ös front kiszere­lését január 13-án délután kezdtük meg, kihoztuk a maróhengert, az első és hát­só kaparót külszíni javítás­ra, majd az egységek kisze­relése következett. Amit tud­tunk, saját erőből csinál­tunk: a helyszíni hegeszté­sektől kezdve a hidraulika­szelep mosásig, de a KOSZ­­GY is besegített, a bölcsőket és egyéb alkatrészeket ők javították, így a frontátsze­relést a tervezett tíz nap alatt elvégeztük. . — Hányan, milyen körül­mények között dolgoztak az iparosok közül? — Iparos részről hetven ember vett részt a munká­latokban­­ — természetesen három szakban. Az esedékes szabadnapokat csak rendkí­vüli esetben adtuk ki. Ez, azt hiszem, mindenki szá­mára érthető, hiszen a ter­melés mielőbbi indítása ér­dekében kötelességünk min­dent megtenni. A körülmé­nyekre sem lehet különö­sebb panaszunk, a nyomás­­viszonyok kielégítőek vol­tak, s bár a víz kicsit ,.kel­lemetlenkedett”, jó ütem­ben tudtunk haladni. — Hogy néz ki az I 6-os front? — A fronthomlokot nyolc­vannégy egység biztosítja, az alapkaparó nyolcvanöt méter hosszú, míg a ván­dorkaparó harmincöt méter­ben helyezkedik el. A szén szállítását nyolcszáz méter gumiszalag biztosítja. Be­üzemeltünk egy széntörő be­rendezést is, mely­ a darabo­lást végzi. Reméljük, az új munkahely beváltja a hozzá fűzött reményeket... A frontszereléssel egy időben kell elvégezni a szalagok ta­lálkozásánál levő beömlők átszerelését. Felvételünkön Jász­pataki Attila és Bódi Vendel lakatosok láthatók szerelés közben. „Nyúzzák” a szalagot összeragasztás előtt Kaszab Béla, Kristek László és Fodor Béla lakatosok . Fotó: Nagy Lajos Munkálatok: Külszínen és föld alatt Hol tart most Mocsolyás­­akna építése — erre voltunk kíváncsiak, amikor megkér­deztük dr. Meskó Lászlót, a Borsodi Szénbányák Vállalat ber­uházási osztályának léte­sítmény főmérnökét. A kö­vetkező választ kaptuk: — Novemberben indult be a függőleges akna szállítási rendszere, a próbaüzemelés jól sikerült és ezzel lehető­vé vált a személy- és anyag­­szállítás —, tájékoztatott a főmérnök. — Ez tette lehe­tővé, hogy már két hónap­pal ezelőtt tovább folytathat­tuk a vízmentesítő telep épí­téséhez , a szivattyúkamra kialakításához, szivattyúk be­szereléséhez, valamint a víz­vezeték belső szakaszának építéséhez. Ezenkívül a transzformátorállomás végle­gesítése folyamatban van. Ezekkel párhuzamosan az Országos Bányagépgyártó Vállalat dolgozói az akna­kiszolgáló berendezést szere­lik. A jelenleg folyó fővíz­­mentesítő telep munkálatai­ban elsősorban az Aknamé­lyítő Vállalat, míg a szivat­­­tyú- és csőszerelésben a FAKBÜ szakemberei veszik ki a részüket. Még annyit, hogy a zsompépítés a put­­nok-aknai termelés bizton­ságát is szolgálja. — Mi a helyzet a külszí­nen ? — Jelenleg az aknaépület befejező munkálatai folynak, a kőművesek a szó igazi ér­telmében az utolsó simításo­kat végzik. Ezzel és a kül­színi tereprendezéssel előre­láthatólag tavasszal végez­nek a munkások és nyárra várható a függőleges aknai szállítórendszer végleges üzembe helyezése. Az év el­ső napjaiban megkezdődött a függőleges aknából a plusz 52-es szinti feltáráshoz szük­séges előkészület és tervez­zük a gépesített munkahely kialakításával mintegy 500 méter vágat kihajtását. Eh­hez kapcsolódóan a Putnoki Bányaüzem elővájócsapata az „M” mezei gyűjtősikló kihaj­lását hajtja végre. (temesi) Fotó: Tóth Károly - щл*»г­~т Tordai Pál brigádja a szivattyúkamra megközelítéséhez vas­útpályát épít Tóth László kuplungot szerel össze Г Újítási feladatok Az újítások jótékony cél­ját nem kell bizonygatni. Az ez évi termelési feladatok maradéktalan teljesítése csak a műszaki színvonal, a mun­ka termelékenységének to­vábbi növelésével, a terme­lés gazdaságosabbá tételével lehetséges. Ehhez nagyban hozzájárulnak évről évre a Borsodi Szénbányák újítói is. A rájuk vonatkozó idei fel­adatok szinte a vállalat egész tevékenységét érintik, így: a jelenlegi gazdasági nehézsé­gek leküzdésére, a dolgozók munkakörülményeinek javí­tására, a balesetek megelő­zésére vonatkozóan egyaránt. Az újítókra váró feladatok a következők: gazdaságosabb és hatékonyabb víztelenítési eljárások kidolgozása; a front­fejtési gépek, kapcsolódó szállítórendszerek hatékony karbantartása; komplexen gépesített frontfejtésekben al­kalmazott nagy értékű gépek üzemidejének növelésére vo­natkozó szervezési megoldá­sok; import, főleg tőkés ,im­portból származó berendezé­sek és gépalkatrészek, anya­gok, hazai, házi úton történő helyettesítése, pótlása, fel­újítása; szállítóberendezések üresjárásának csökkentése; önjáró frontfejtések tisztán termelésének fokozása; villa­mos energia és egyéb ener­giahordozók megtakarítása; bányavágatokban, különösen a gumiszalagok átürítési pontjain keletkező por lekö­tése, eltávolítása stb. Az újításokkal minden év­­ben jelentős összeget lehet megtakarítani. A szorító gaz­dasági helyzetben talán még nagyobb szükség van az újí­tók munkájára, mint­ eddig bármikor. X. L.

Next