Borsodi Bányász, 1983. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-11 / 32. szám

1983. augusztus 11. I BORSODI BÁNYÁSZ lemet nyári vásár A kereskedelmi vállalatok augusztus 8. és 19. között rendezik meg hagyományos nyári vásárukat. Ebben a két hétben az áruházakban és üzletekben 30—40 százalékkal olcsóbban kínálják a vásárba bevont, cikkeiket, így többek között a nyári férfiöltönyöket, -szandálokat, -ingeket és -pulóvereket, a nők és bakfisok számára pedig kánikularuhákat, lábbeliket, fehérneműket, strandcikkeivel. Olcsóbbak lettek egyes ágyneműgarnitúrák, különféle nyári kelmék, selymek, jersey-к kartonok. Felvételünk a nyitó napon, hétfőn készült a miskolci Centrum Áruházban, ahol a kereskedelmi szakemberek azt állapíthatták meg, hogy a lakosság már jó előre készül az ilyen akciókra, hisz’ tudják, hogy a szezon befejezése előtt ugyanolyan jó minőségű termékekhez juthatnak, mint előtte, csak éppen olcsóbban. Sokan még a napokban veszik ki a évi rendes szabadságukat, és ha az időjárás is kegyes lesz, akkor a most vásárolt nyári holmikat még ebben az évben kihasználhatják. Nemzetközi torna Sajószentpéteren Kétnapos nemzetközi labdarúgótornát rendezett az elmúlt hét végén a Borsodi Bányász labdarúgó-szakosztálya Sajószentpéteren. A területi bajnokságban szereplő hazaiakon kívül rangos, együttesek, lépjek pálya. r*o Aiatet ек«г [UNK]*-ЬйNo.дат,.lösjcsapaton.. Videoton, az NDK-ben másodosztályú Premnitz gárdájának indulása avatta nemzetközivé a tornét. Az első napon a Bányász a székesfehérváriakkal, mérkőzött,s 5-1 ,(2-1) arányú vereséget szenvedett. Az első félidőben a hazaiak még csak-csak ellenálltak nagyobb tudású ellenfelüknek, a második, játékrészben már kidomborodott a két együttes között , levő két osztálykülönbség. A, Bányász bec.vületgólját Lintner szereziv^ÍAt ,... . vo vv. rfvír; >í -■ Cl: Я ,At D>TTC, a második mérkőzésén 3-6 arányban verte az NDK-beli gárdát, így vasárnap a két NB I-es gárda mérkőzhetett a tornagyőzelemért, míg a két vesztes a 3—4. helyért játszhatott. Vasárnap az időjárás nem kedvezett a csapatoknak, már a Premnitz—Borsodi Bányász találkozón is esett, a döntőt azonban a második félidő 25. percében félbe kellett szakítani 2-1es Videoton vezetésnél. A versenybíróság úgy döntött, hogy a pályán elért eredményt igazolja. A Bányász a Premnitz ellen csaknem meglepetést okozott, ugyanis a félidőben még 1-0 arányban vezettek Klem góljával. A vendégek azonban egyenlíteni tudtak, s 11-es rúgásokkal jobbnak bizonyultak a vendéglátóknál. I I Sporthírek KÉZILABDA Megkezdődött az idei kézilabda-bajnokság második felvonása az NB I/B-ben. A Borsodi Bányász női együttese az elmúlt hét végén hazai környezetben kezdte meg az őszi szereplést, méghozzá rangadó mérkőzéssel. A Bányász-lányok ellenfele a Nagykanizsai Olajbányász volt, mely ugyancsak az élvonalba kerülésre esélyes csapatok közé tartozik. Lányaink visszavágtak a tavasszal idegenben elszenvedett vereségért, 22:16 (12:10) arányban győztek. Góldobók: Dobainé (8), Engine, Kondiné (4—4). Jók: Dobainé, Demeter, Enginé. Nem mindennapi megtiszteltetés érte a Borsodi Bányász balátlövőjét, Kondiné Budai Ilonát.„Kiscsapatból” kapott behívót a magyar válogatott keretbe! Hazánk sportéletében meglehetősen ritka dolog, hogy valaki a második vonalból húzhassa magára a címeres mezt. A fiatal, tehetséges játékos tudásán kívül feltétlenül dicséri a tény a csapatnál folyó szakmai munkát is, hogy Sajószentpéterről válogatott játékos nőhetett ki. ÖKÖLVÍVÁS Továbbra is jól megy a „bunyó” a Borsodi Bányász két fiatal, tehetséges ökölvívójának: Isaszegi Róbertnek és Bodnár Jánosnak. Balassagyarmaton a közelmúltban megrendezett országos junior bajnokságon mindketten nagyszerűen szerepeltek, Isaszegi a 48 kilogrammos súlycsoportban az első helyen ,у [UNK]0 [UNK], tavig Bodnár a f P k Hotele Wildban u a dobogó második fokára állhatott fel. Ugyanezen a versenyen a Bányász harmadik versenyzője, Papp László súlycsoportjában a hatodik lett. S ■ Görögdinnye A falu utcáján vasárnapi csöndesség. Ebéd utáni pihenőre tértek az emberek. Az eső is esik, kinek van kedve kint lenni? Még a kutyák is védettebb helyre húzódtak. Lovak patái csattognak a bitumenen. Majd gumikerekű fuvaros kocsi bakján ülő fiatal férfi elnyújtott vásári kiáltozását hallani: „Dinnyééét! Tessék, itt a finom hevesi dinnye! Dinnyét tessék!” A kutyák felriadnak, vakkantanak egyet-kettőt, aztán visszafekszenek a vackaikra. Az egyik ház ajtaja sarkig kicsapódik, és a lépcsőn már nyargal is egy kicsi legényke a kapuig. Utána a nagyi a pénztárcával. Az unoka kéri, követeli, hogy őneki a legnagyobbat vegye, mert otthon anyu is olyat hoz a piacról. A nagyi ígér is, teljesíti is, mivel a meglévő zöld golyó belseje vörös és mézédes. Ezt megkóstolhatja bárki emberfia, igazi hevesi a javából! A közelgő Lőrinc-napjának még se híre, se hamva itt ebben az ötkilós gyümölcsben. Az áru eladattatik annak rendje-módja szerint, s a gumikerekű tovább utaztatja az úton, vásárlóra várva a többi dinnyét. A legényke mögött bezáródik az ajtó. S ahogy az már szokás, a nagyi hatalmas késsel kétfelé szeli a sercegve pattogó héjú érett csemegét, hogy egy jókorát kanyarítson unokájának belőle. Kisvártatva nyílik ismét az ajtó, s,a csöpp fiúcska lépegetve a lépcsőn, a kapu felé veszi az irányt, s a kezében ott a szabályos alakú, hatalmas dinnyekaréj. Első harapás a közepébe, ott nincs mag. A másik harapás is ugyanoda sikeredik, s a megfogyatkozott karéj szép huszáros bajuszt nyom a dundi pofiká„Táj .Uncsi к a leveses húsú gyümölcs, telik a has tőle. Vagyis telne, ha a legényke egy jól irányzott dobással, korát meghazudtoló ügyességgel át nem hajítaná a kerítésen, ki az útra, annak is a közepére. — Jaj, szegény dinnye, miért büntetted meg ennyire? — kérdeztem a fiúcskát, hiszen nem tudtam mire vélni, amit tett. — Már nem kell — válaszolta bölcs rövidséggel. Nem elégedvén meg e kurta indoklással, tovább kérdeztem: — Akkor miért nem vitted be nagyinak, ő biztosan megette volna? — Van még bent, vágjon magának! — Akkor a kacuk biztosan jóízűen falatoztak volna egy kis dinnyét. Rájuk sem gon dől tál? A fiúcska feladta a párbeszédet, sarkon fordult, és bement a házba. Én meg ott maradtam az alig rágott, majdnem ép dinnyekaréjjal az esőtől ázott út közepén. Lehajoltam, felvettem és az utolsó ház után a a bozótba dobtam. Talán a bogarak, legyek, madarak örülni fognak ennek az édességnek. Mert úgy látszik, ez a kisfiú megfeledkezett arról, vagy még nem tanulta meg, hogy ha ő jóllakott is, mások talán éhesek. Hát ne pazaroljunk mi itthon, legalább! — pa — Közel két éve annak, hogy Zipánban Karcsi, az alig tizenkilenc éves fiú akaratlanul is a legnagyobb bajt okozta egy idős falubeli asszonynak a legnagyobb bajt, amit ember csak elkövethet. Azóta komor, csendes, magábaforduló fiú lett, az addig, szélesen mosolygó,, örökké beszédes gyerekből. Miért, és hogyan vált ilyenné? — erről faggatom. — Kem voltam én se rosszabb se jobb a többi srácnál. Kem volt testvérem, de annál több barátom, haverom. Csapatokba verődve jártunk, búvóhelyünk a kolónia feletti meddőn volt. Akácbokrok és esővágta üregek között cigiztünk és vitattuk meg az élet akkor fontosnak tűnő dolgait, itt próbálgattuk ki az erőnket, itt árultuk el féltett titkainkat a lányokról. Suli után, estig itt voltunk. A nyár sem hozott ebben változást, hisz' többnyire együtt és egy helyre mentünk üdülni a bányától, szüleink révét,. Nyolcadik után is megmaradt ez a haveri kör. Mi meg azok közé tartoztunk, akik nem váltak szét az általános után csak azért, mert az egyik gimibe, a másik meg szakmunkásképzőbe került. Igazán összetartoztunk. A barátaim közéd a legtöbben szakmát tanultak, sok közülük most a bányánál dolgozik. Engem az apám kicsi koromtól taníttatni akart, hiszen én voltam az egyetlenje. Anyámról ne is beszéljünk, neki az volt a szíve vánva, hogy a fiából diplomás ember legyen. Mindig mondta, hogy te csak tanulj fiam, az a te dolgod. Nem dicsekvésként mondom, de jól fogott a fejem. Gimibe kerültem hát, de a barátok a régiek maradtak. Nem is tiltották apámék, hiszen a tanulás jól ment. Apámnak tekintélye volt a bányánál, fent is, lent is. Brigádja élenjáró volt, s erre büszke is lehetett. Tíz éve az ő jutalmuk volt a legtöbb az aknánál. Az apám kiállt minden dolgozója mellett, de nagyon mennézte, hogy kit vesz maga mellé. A többiek már tizenhat évesen saját motoron furikáztál a lányokat, én még mindig a drótkarikáson vedaloztam az utcán. Hiába volt kocsira pénzünk, apám azt mondta, hogy ő nem vezet, anyám meg félt volna a volán mellé ülni. Azt ígérték, ha jól sikerül az érettségim, akkor kapok egy kocsit. Nagyon fel voltam villanyozva. Tanultam is, éjt nappallá téve. A haverok meg, akik már mind a saját kenyerükkel büszkélkedtek, nem értették, mi jó van az örökös magolásban. Az érettségim sikerült de a felvételim nem. Egy esztendőre biztosan bekaszniznak valahova melózni — gondoltam, így is lett. Apám javasolta, hogy a hármához menjek, de ne le, a föld alá, ő oda nem enged. Menjek az építkezésre, az legalább illik a fuccsba ment főiskolámhoz. Közel is van, s a pénz sem lesz olyan rossz. Azután, majd jövőre, megpróbálom ismét a főiskolát. A gépkocsit azért megkaptam. Együtt mentünk fel érte Pestre. Bár már megszereztem a jogsit, a biztonság kedvéért mégsem én hoztam le, hanem apám egyik munkatársa. Nagyon vigyázott az egész család a vadonatúj Skodára. Amikor meló után beülhettem, mindig velem volt valamelyikük. Nekem azt mondták, hogy azért, mert úgy szeretnek kocsikázni. Pedig éreztem, inkább féltenek, de főleg apám nem bízott meg bennem. Ha kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam, mindig beleszólt. De nem szólhattam semmit, hiszen kocsim volt, csupán anyyi,a szépséghibával, hogy nem én vettem. El lehet gondolni, hogy megnőtt egyszerre a haveri kör. Mindenki meghívott valamire a presszóban. A lányok sem voltak olyan hányavetiek velem szemben ezentúl. Kocsikázni szerettem volna, de nem a szüleimmel a hátam mögött, hanem egyedül, vagy a társakkal együtt. A meló nem volt olyan kiborító. Inkább az, hogy bemutatkozásomtól kezdve ismertek, az apám révén, s úgy is bántak velem. A többi habarcsos bezzeg ellóghatott a kocsmába sörözni, vagy munkaidőben a törmelékkupacon verhették a lapot, énnekem nem lehetett semmi keresnivalóm közöttük. Ki is közösítettek. Maradt hát a délután, a szűkre szabott idővel. Barátaimmal csakis gyalog engedtek el. Egyszer kértem apámat, hogy szeretnénk bemenni egyy koncertre a városi stadionba, de kocsival. Azt mondta, hogy majd ha „leszerelek Nem baj, gondoltam, akkor is ott leszek a koncerten. Vasárnap délután a presszóban odajött hozzám Gyuszi, és átadott nekem két jegyet. Másnapra szólt, hétfőre. Már akkor tudtam, hogy nem fogok bemenni melózni, akármi történik is.Apámnak valami szb-értekezletre kellett menni, anyám pedig úgyis korán indul munkába. Kivárom valahol, hogy tiszta legyen a levegő, aztán kocsiba ülök, felveszem a többieket az elágazásnál. Ügy is lett. Amikor kitolattam az udvarról, alig mertem szétnézni, nehogy valaki beköpjön otthon. Beleadtam mindent, hogy az elágazásnál se kelljen sok időt vesztegetni a beszállásra. Amikor kikanyarodtam, már láttam, hogy Gyuszi Jutkával, meg az egyik barátnőjével, akit szintén Jutkának hívtak, már integetnek nekem. Odaértem, enyhe fékcsíkkal a hátam mögött. Aztán bevágódtak, s jól bevágták az ajtókat is. Én meg beletapostam megint a gázba. A falu vége felé enyhén balra kanyarodik az út. Előttünk egy lovas szekér állt. Azelőtt meg... azelőtt egy öregasszony ült fel éppen a biciklijére... Előttem. Legalább nyolcvannal mentünk, amikor megláttam a Zilt. Velem szemben robogott, úgy jó húsz méterre lehettünk egymástól, ösztönösen jobbra rántottam a kormányt, hogy kikerüljem a kocsit. A hátam mögött meg őrült ordításba kezdett Gyuszi, hogy vigyázz, az öregasszony!!! A kocsi vinnyogott, sasszézott, egy kicsit az úton, azután megpördült és az árok fölött berepültünk egy udvarra. Egy pillanatig csönd lett. Akkor már tudtam, hogy valami óriási bajt csináltam. Hátranéztem. A többiek mind a jobb oldali ülésen, mert az egész kocsi a jobb oldalán feküdt. A bal ajtón szálltam ki, és a legrosszabbat sejtve, előre sántikáltam. Négyen megúsztuk kisebb karcolásokkal, egy egy térdvérzéssel. De az idős asszony, aki gyanútlanul elindult a boltba, ott feküdt a kerítés tövében, a málnás mellett. Nem mozdult. Egy karcolás sem volt rajta, nem is vérzett. Ekkorra már összegyűlt az utcán a fél falu. Kiabáltak, ordítoztak egymásra is, meg rám is. A rendőrség is megérkezett. A helyszínelésnél már minden tisztázódott. Nem ittam, gyorsan hajtottam, szabálytalanul előztem. De mindezt miért? A félelem miatt, hogy ne lássanak meg. Mert a sorból én sem lóghatok ki, nekem is el kell mennem arra a koncertre. " A tárgyaláson nem tagadtam semmit. Nem is nehezteltem senkire, csakis én vagyok mindenért a fő felelős. ■ Ha nem hívnak, akkor nem megyek, de ha nem lettem volna olyan könnyelmű és gyenge magammal szemben. ,, akkor meg lehetett volna ezt az egészet másként is oldani. ‘ Akkor nem lenne az életemen másfél év pecsét, a lelkémén pedig nem száradna egy vétlen öreg halála, aki , éppen azon a napon szerette volna élvezni nyugdíjaséveinek első napjét. P Apám nem adta el а ко ■ csit. Kijavíttatta. Nem beszélt velem erről az egészről akkor sem, s most sem, hogy a büntetésemből hazaengedtek. Csak annyit mondott egyszer, hogy ő beszólt volna a telepvezetőnek, hiszen jól ismerik egymást, hogy a kölyök ma szórakozni akar”. Most már mindegy. Nehéz belenézni a vádló szemekbe. Frázs István Лг. ÍV., aki nem ment be dolgozni 95 Pecsét az életemen”