Borsodi Bányász, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-31 / 22. szám
* pnt?cofit Felhívás, FMKT-vetélkedőre A Borsodi Szénbányák RISZ-bizottsága és FMKT elnöksége közli, hogy a meghirdetett FMKT-vetélkedő időpontja MÉRNÖKÖKNEK 1984. június 7, 13 óra. Helye BSZ nagytanácsterem. TECHNIKUSOKNAK 1984. június 8, 10 óra. Helye BSZ nagytanácsterem. Azoknak a mérnököknek lehet részt venni a vetélkedőn, akik kisdolgozatukat már korábban beadták. A technikusok viszont a helyszínen nevezhetnek be a vetélkedőre. A legjobbak pénzjutalomban részesülnek. Békenagygyűlés Mint minden évben, idén is a május hónap a fiatalok számtalan ifjúsági rendezvényét kínálja. A hosszú téli hónapok után és a vakációt, szabadságolási lázt megelőző időszak előtt megannyi ifjúsági rendezvény kínálja magát annak a korosztálynak, amelynek tagjai bíznak a jövőben, tenni akarásuk, fiatalos lendületük töretlen. Az elmúlt héten például a sajószentpéteri ifjúsági napok egyhetes rendezvényei jelenthettek a résztvevőknek hasznos időtöltést, kikapcsolódást és nem utolsósorban politikai töltést. A hét nap alatt a sajószentpéteri és az odalátogató fiataloknak maradandó élményt jelenthetett a Sturmix-vetélkedő, a Polcasinó, az egész napos gyermeknapi kavalkád, a közös szalonnasütés és a vasárnapi sportnap. Az ifjúsági napok egyik kiemelkedő rendezvényének, a békenagygyűlésnek a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Ház adott otthont csütörtökön. A nagygyűlésen a Borsodi Szénbányák valamennyi üzemének képviselői részt vettek, köztük számtalan párt- és KISZ-vezető, valamint üzemigazgató, Békegalamb és magasba törő rakéta. Furcsa párosítás ez, de valós, és napjainkban egyre inkább feszítő gondot kifejező színpadképet láthattunk. Óhaj és vágy, miszerint az emberiség döntő többsége békés körülmények között szeretné folytatni a megkezdett munkát, hogy minél emberibb körülmények között éljen. A széksorok között helyet foglalt fiatalok szeméből szinte ezek a gondolatok sugároztak, miközben az úttörők dalai értelmet adtak a gondolatnak. A békenagygyűlést Bombicz János, a KISZ Borsodi Szénbányák Bizottságának titkára nyitotta meg. Seper László, a vállalati pártbizottság első titkára beszédében többek között hangsúlyozta, hogy hisszük: a második világháború az emberiség utolsó háborúja volt. Emlékeztette az egybegyűlteket a „világégés” akkori pusztításaira, megemlítve, hogy a mai technikai színvonallal embert, természetet és egyáltalán a földet nem kímélő erőket szabadítana föl az, ki háborút kezdeményezne. Kell, hogy elevenen éljen az emberiségben a békében eltöltött 40 esztendő ellenére is a múlt, ami eltántorítja szándékuktól a békétleneket. Nem hiszünk a korlátozott háborúban, amely csak újabb viszályokat váltana ki. A tiltakozó szavakat követően valami hasonlókról, de más formában szóltak a politikai dalosok és az irodalmi színpad tagjai, bizonyítván azt, hogy a dalok szerzői és a versek írói sajátos eszközeik segítségével emelik fel szavukat a fegyverkezés, az örökös viszályok ellen. Hallhattunk itt amerikai dalokat, sugallva ezzel azt, hogy az ottani emberek is a föld túlsó oldalán élőkkel együtt ugyanazt akarják: a BÉKÉT. Seper László a békéről beszél Móré István a békéért énekelt A nagyurülés résztvevőinek egy csoporti» ш [UNK] [UNK]в [UNK] 1454, májlis St. Falra és papírra Min ^SC Kft. Egy kissé korán érkeztünk a kurityani sportpályára a szombati gyermeknapot megtekinteni. Délelőtt tíz óra tájban érkeztek a nagyobb csoportok, hogy végül is jó fél óra múlva kezdetét vegye az óvodások, iskolások számára rendezett érdekes vetélkedősorozat. Nagy Lajos, a November 7. Művelődési Ház igazgatója már kora reggel ott sürgöttforgott a pályán, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Segítőtársai között ott volt a könyvtár vezetője is, Lukács László, aki a szövés-fonás fortélyaira okította a fiatalokat a gyermeknapon. Feketevölgyi bányász teherautó hozta a pingpongasztalokat a verseny színhelyére. Az erősítőberendezés, a hangosbemondó is készen állt a kezdésre, és Nagy Lajos két zeneszám között meleg szavakkal nyitotta meg az ez évi gyermeknapot. Felsorolta a sportpályán és környékén felállított különböző állomáshelyeket, ahol felmérhetik ügyességüket, tudásukat a kisdobosok, úttörők is. Volt ott rakétamodellező verseny, bemutatóval egybekötve. A sajókazai szakkör Boros Ferenc vezetésével érkezett az utolsó pillanatban a színhelyre, mert bevallásuk szerint a művelődési ház által küldött meghívólevél nem jött időben meg. No, de ez már mellékes, mert az ágyból aznap reggel kiugrasztott fiatal modellezőszakkörös fiú az egyik Pille feliratú, gumimotoros repülőmodellt az „égre bocsátva” feledtette a reggeli kapkodás még fellelhető nyomait. Boldog arcok, röpüléstől vágyakozó tekintetek követték a kis modell útját az alacsony égen. A sportpálya másik sarkában sárkánykészítők, sárkányröptetők gyülekeztek, hogy avatott szakemberektől megtanulhassák a nádból készíthető sárkány összeszerelését. Délfelé az első madzagon vezetett légvitorlások is fölemelkedtek a zöld gyepszőnyegről. Az előző két hely között, a focikapu előterében, úgy a tizenegyes tájékán pedig ügyes kerékpárosok kormányozták „versenybiciklijüket” a fehér rudak között a starttól a célig és vissza. Aki vétett, vagyis nekihajtott a fehér botoknak, annak egyegy pingponglabdányi pontot levontak az eredményéből. Ugyanis a hibajelző a botok végén elhelyezett fehér kis pingponglabda volt, ami a legcsekélyebb érintéstől is a földre pottyant. A kisebbek, főként a lányok csendes foglalkozása volt a legszínesebb, a szó szoros értelmében véve, mert ők a pálya szélén, a lócákon színes gyöngyöket fűztek vékony cérnaszálra. Ebből aztán a legékesebb nyakláncok, ruhadíszok készültek el az ünnepi délelőttön. A művelődési ház igazgatója elmondta még, hogy lövészverseny is van a lőpályán az ügyes szemű, ..sasszemű és biztoskezű” fiatalok számára. A gyöngyfűzők mellett a lengőtekebajnokok is lemérhették tudásukat, ki mennyi bábut képes a golyó segítségével a földre teríteni. A pálya bejáratánál, a kerítés mellett pedig Lukács László szövő-fonó mester, aki egyben a könyvtár vezetője is, a színes fonalakból szőhető díszes alkalmatosságokat mutatta be. Amint elmondta, ez is, mint más ehhez hasonló játék, egyben a versenyjellegű játék díja is, mert aki ezeket elkészíti, haza is viheti. Úgy, mint a gyöngyi űzők, vagy a bábosok. A bábosok a sportiroda udvarán levő elkerített sarokban csattogtatták ollóikat a színes kelmékben. Szakavatott bábos, egy miskolci tanár vezetésével készítették a gyerekek a népmesék figuráit a szövetekből. A jobb kapu előtt aranylábú legénykék rúghatták a tizenegyes gólokat Ablonczi tanár úrnak a kapuba. S bizony, nem egy volt olyan, akinek kemény rúgását nem lehetett kivédeni, s a hálóba került. A legvidámabb élet mégis a pálya közepén felállított állvány körül zajlott, ahol lepényevő versenyt rendeztek. A madzagon csüngő óriási lekváros lepények alatt ádáz harc folyt minden egyes harapásért. Ugyanis sehogyan sem akart a körbekörbe forgó tésztakorong a szájnak engedelmeskedni. A győztes egy nyolcadikos fiú volt, aki a verseny hevében azzal sem törődött, hogy a haja, feje, háta, nyaka is csupa lekváros lesz. A körülállók nagy derültségére falatozta a lekváros lepényt a legkisebbre. A lekváros képű legénykétől megtudtam, hogy Bod Gézának hívják, és a 112-es Ipari Szakmunkásképzőbe jelentkezett hegesztőnek. Bár nem a legjobb előmenetelű, csak kettes tanuló, de kiváló lepényevő, s itt most éppen ez a legfontosabb. Délben, amikor a rádió sípszója elhangzott, az eső is megriasztotta egy picit a vidám sereget. De mivel amúgyis ebédidő volt, hát szépen sorakozva elindultak a csoportok az üzemi étkezde felé. Az igazgató, Nagy Lajos elmondta, hogy a Felsőnyárádról, Ragályból és Kurityánból idesereglett gyerekek részére mintegy 22 ezer forintot költöttek el. A Szuhavölgyi Bányaüzem 13 500 forintban, az iskolák 2800 forintban járultak hozzá a gyermeknap költségeihez. A több mint 500 gyerek étkeztetéséhez pedig körülbelül 12 ezer forint állt rendelkezésre, amely paprikáskrumpliból, s benne kolbászból, salátából, egy üveg kólából és egy jégkrémből állt. Az ebéd alatt pedig mesefilmeket vetítettek az óvodások részére. A délutánt pedig ki-ki úgy tölthette, ahogy kedve tartotta. Például csodálkozhatott egy fiatal bűvész produkcióiban, esetleg a jó ebédet futhatta le versenyszerűen. Magas színvonalú, érdekes és tartalmas gyermeknapot ünnepeltek a kurityániak május 26-án. Parázs IstvánFotó: Pusztai László be Csak ügyesen, gyerekek