Borsodi Szemle, 1959 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1959 / 3. szám - SZÉPHALOM - Katona Béla: A klasszikus Krúdy

IROD­AL­M­I SZE HI L­E A KLASSZIKUS KRÚDY (Krúdy Gyula válogatott novellái a Magyar Klasszikusok sorozatban) KATONA BÉLA Sokan vagyunk, kik régóta vallották, hogy a nagy írók sorába tartozik. Vol­tak azonban olyanok is, akik csak múló jelenséget láttak benne, s legfeljebb sajátosan egyéni stílusát tartották figyelemreméltónak. Most aztán „hivatalosan" is bevonult a klasszikusok közé. Az Irodalomtörténeti Társaság gondozásában kiadásra kerülő Magyar Klasszikusok sorozatban 550 lapos hatalmas kötetben jelentek meg Krúdy novellái. Csaknem egy negyedszázad telt el az író halálától e hivatalos elismerésig, végül azonban az idő mégis azokat az olvasókat igazolta, akiknek a szemében már régen klasszikus volt. A vaskos kötet Krúdy 44 novelláját tartalmazza. Ez a látszólag nagy terje­delem azonban az író életművének csak kis töredékét jelenti. Nem volt könnyű dolga a válogatónak. Egyrészt a szinte áttekinthetetlen gazdagság, másrészt az előmunkálatok, a hasonló vállalkozások majdnem teljes hiánya nehezítette feladatát. Krúdy a legtermékenyebb magyar írók közé tartozik. Életművének terjedelmét csak a Jókaiéhoz lehet hasonlítani. Körülbelül 130 kötete jelent meg, könyvalakban eddig még ki nem adott temérdek írását pedig még az irodalom­­tudomány is csa­k most kezdi számbavenni. Ilyen életműből kiválogatni egy kötetre valót, igen nehéz feladat. Különösen akkor, ha annyira úttörő munkát kell végezni, mint e kötet összeállítójának. Ilyen válogatás ugyanis még nem készült Krúdy műveiből. A népszerű, nagy sikert elért Krúdy-könyvek (nem­csak a regények, hanem a novellás­kötetek is) újra és újra megjelentek változ­tatás nélkül, válogatás azonban sem az író életében, sem azóta nem került az olvasók elé. (Kozocsa Sándor adott ki egy kis kötetet Krúdy háborús publi­cisztikájából Pest a világháborúban címmel, és az elmúlt években jelent meg egy kis válogatás Asszony a nagybőgőben címmel a Vidám Könyvek sorozat­ban. Ezek azonban jellegüknél fogva aligha lehettek segítségére a mostani válogatásnak.) Szabó Ede, a kötet összeállítója, így fogalmazta meg a gyűjtemény célját: ......az adott keretek közt nem is lehetett más a válogatás szempontja, mint az, hogy a legjellemzőbbnek ítélt Krúdy-novellák itt közölt füzére, követve az idő­rendet s a fejlődés menetét, lehetőleg minél tisztább képet adjon az író világá­ról, s ezen belül szemlélete, mondanivalója, stílusa változó szakaszairól.” A szempont kétségbevonhatatlanul helyes, kérdés azonban, sikerült-e meg­valósítania a válogatónak a kitűzött elveket. Sajnos, nem egészen. Sok részlet­­kérdésen is lehetne vitázni, egy-egy nem túlságosan jellemző írás közlésén, más művek kimaradásán. A leglényegesebb fogyatékosság azonban az, ahogyan ez a válogatás Krúdy írói pályájának első felét bemutatja. Letagadhatatlan tény, hogy Krúdy csak 1910 után, az első Szindbád-novellákkal és „A vörös posta­kocsival” találta meg igazán saját hangját. Akkor fejlődött ki senki mással össze nem téveszthető stílusa, akkor vált irodalmunk egyik legegyénibb hangú alkotójává, de úgy, hogy már hosszú és nem is jelentéktelen írói múlt állott mögötte. Az ifjúkori újságírói tevékenységet is beleszámítva, csaknem húsz év, körülbelül 30 kötet, köztük nem egy maradandó értékű alkotás is. Ezt az egész korszakot négy novella képviseli a kötetben. Hozzá kell tennünk, mégcsak nem is a legjellemzőbbek. A fiatalkori írások Krúdy egyik legmélyebb élményforrását hozzák fel­színre, a nyírségi dzsentri-világot. Egész sor kötetében ábrázolja ezt a züllő.

Next