Borsodi Szemle, 1963 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 5. szám - Művészet-irodalom - GYÁRFÁS IMRE: A marxista irodalomtudomány újabb eredménye

csak Móricz foglalja össze mindazt, ami a XIX. századból és a századforduló vajú­dásából megmaradt”, — írja nagyon helyesen. Ha összefoglalja, akkor ez pontosan annyit jelent, hogy szintézist alkot, nemcsak ..kezd” és „kísérletezik”!... Efféle kitérői, reflexiói gyakran elborítják tanulmányainak irodalomtörténeti alapszövetét. Feltehetőleg saját tudományos és közírói fejlődésének „Sturm and Drang”-periódusában jár még ... Tóth Bélát — úgy vélem — túlságosan magasra értékeli (bár tagadhatatlanul fölöttébb érdekesen!)... Túlméretezi a Tömörkény-fejezetet is, de ez azért igen értékes, helytálló, alapos és megbízható, jó írás. Az elméleti kitekintések itt nem kitérők: szervesen illesz­kednek az irodalomtörténeti portré alapszövetébe,­­ nem „függetlenednek”, nem „önállósulnak”, hanem­ Tömörkény egyéniségének vonásait jelentik és magyaráz­zák is!. . . Hiányzik azonban ebből a remek fejezetből az irodalomtörténeti kitekin­tés a közvetlen és nagy tanítvány: Móra Ferenc irányába!... Az előzőkben tett bíráló megjegyzéseink mellé méltató szavakat is kell fűznünk Mezei András — teljesítményeként sem csekély — munkájának jellemzésére, ha azt akarjuk — márpedig akarjuk! —, hogy ez a jellemzés hűséges legyen. Jól megoldott, tömör, ügyes részlet a Szocialisztikus lírai törekvések című feje­zet bevezetése. Vagy a Szentessy-portré, amelyben szinte a felfedezés izgalma érző­dik... Ilyen „szerencsés pillanatot”, jól megalkotott, szép részletet jelent A Hét szerepének megrajzolása (297. L). Helytálló és érdekes elméleti-történeti kitekintés­­jellegű bevezetőt olvasunk „A romantikus társadalmi regény” című fejezet kezde­tén, Iványi Ödön munkásságának fejtegetésébe beszőve. Ugyancsak érdekes, jól si­került rész az Ábrányi Kornélról és a Vértesi Arnoldról rajzolt kis arckép, már­­már annyira, hogy úgy tűnik, mintha jelentőségükhöz képest túl is becsülné őket Mezei. Igen értékesek és elgondolkoztatók a Petelei Istvánnal kapcsolatos alkotás­lélektani és stílusesztétikai megfigyelései (különösen a 343. és 344. lapon). Hasonló méltánylással olvashatjuk a Gozsdu Elekről szóló lapok néhány észrevételét. Helyt­álló, okos, világos és sikerült munka Ambrus Zoltán bemutatása, amelyből külön is ki szeretném emelni rendkívül ügyes és mélyenjáró fejtegetését a különböző iro­dalmi irányok, ábrázolási, alkotási módszerek, stílusok mozgásáról, fejlődéstörténe­téről, vegyüléséről. (376—377. 1.)... Mezei József eredeti meglátásokra képes, nagy tehetségű és színes egyéniségű irodalomtörténész, önnön fejlődésének még alakuló-formálódó időszakában, a Sturm und Drang-nak körülbelül abban a stádiumában, amely már-már a lehiggadás kü­szöbét jelzi és ígéri. Néhány év múlva, bizonyos tapasztalatok felhalmozódása és ezzel párhuzamosan bizonyos elmélyülés bekövetkezte után, biztonsága hihetőleg teljesen megszilárdul, s ő maga irodalomtudományunknak erőteljes egyénisége, tö­mör összefogásra is képes művelője lesz... * Mikszáth Kálmánt Király István írta meg e könyv számára. Voltaképpen mono­gráfiája eredményeit, sőt legszebb mondatait is sűrítette, „kivonatolta” erre az alig több mint harminc oldalra. E kézikönyvnek sajátos színe a Mikszáth-fejezet. Nem csupán világos tagolása, fejlődéstörténeti fővonalra épített és asszociációkban is gazdag kristálytiszta gon­­dolatmenete a nagy erénye, hanem: kedves, vonzó, meleg hangvétele, művészi esz­közökkel élő, olvasmányos, valósággal szépirodalmi stílusa. Ezt a stílust nem teszi mesterkéltté sem képgazdaságsága, sem csiszolt műgondja, sem zenei hatásokra is törekvő esztétikussága ... A tudomány és művészet mintaszerűen tökéletes összhangjának észrevétlenül egyszerű megvalósulása, ez a Mikszáth-fejezet. Olvasása — élmény!... * Diószegi András munkája is a kötet legkitűnőbb néhány oldalát jelenti. A ki­egyezési korszakhoz és a századvéghez adott sokoldalú, tömör és magas színvonalú bevezetője, illetve „Összegezés és kitekintés”-e, bizonysága a fiatal marxista nem­zedék fölényének, biztonságának, mélységeket és távlatokat nyújtó gondolkodása-

Next