Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-24 / 47. szám

A BORSODI VEGYÉSZ Akikre mindig lehet számítani — Rájuk mindig lehet szá­mítani — így ismerik Né­meth Gábor műszerész szo­cialista brigádját a BVK-nál. A brigád jelenleg a kaprolak­tári gyáregység műszerezését végzi. Mindennapos munká­juk mellett bekapcsolódtak a kongresszusi­­munkaversenybe is. Első munkavállalásukat május 17-én tették. Ez alka­lommal vállalták, hogy a kaprolaktám üzemcsoport mű­szerezési tervében nem sze­replő különböző jelző- és sza­bályozókészülékeket szerelnek fel a rendszerekre. Ezek kö­zött volt a nitrit üzemnél a széndioxid gáz kimaradását jelző készülék Ugyanitt a NONEYWELL gyártmányú műszernél olyan ellenőrző rendszert építettek be, mely­­lyel rövid idő alatt meg le­het állapítani a műszerben­ előforduló esetleges hibákat. A laktam és a HÁSZ üzem­nél ugyancsak olyan műsze­rekkel egészítették ki a már meglevő szerelvényeket, ame­lyek biztosítják a zavartalan üzemelést. A brigád a tervezettnél jó­­val előbb teljesítette kong­resszusi felajánlását, ezért szeptemberben újabb munka­­vállalásokat tettek. E válla­lások is a korábbiakhoz ha­sonlóan a biztonságos üzeme­lést szolgálják. Kaprolaktám üzemcsoport műszerein erede­tileg nem terveztek feszült­ségingadozás stabilizátorokat. Németh elvtársék vállalták, hogy az elfekvő készletből be­építenek négy darab stabili­­zátort. Ugyancsak elfekvő műszerekből a laktám üzem­nél felszereltek egy gőz mé­résére alkalmas nyomástár­­adó műszert, melyet a mű­szerfalon egy regisztráló ké­szülékkel kötöttek össze. Ez­zel lehetővé tették a gőznyo­más-ingadozás mérését, ami üzemzavar esetén egyben biz­tosítja a gyors beavatkozás lehetőségét. A fenti képeink a szocia­lista brigád tagjait munka közben mutatják be. (—sz—a) Dudás Sándor és Kis­marton János távadó mű­szer javításán dolgozik. V­áradi János és Poschner József, a pH-műszer hitele­sítését végzi. Dubák Ferencék vákuum­­távadót hitelesítenek. Fotó: Káprai János Háromnszázharm­incháromt lakás Mielőtt Tiszaszederkény so­kat vitatott közszolgáltatási problémájáról — pro vagy kontra — akárcsak egy szót is ejtenénk, hadd mutassunk rá egy alapvető igazságra, amely még ezt a problémát is háttér­be tudja szorítani. És amelyről manapság igen sokan megfe­ledkeznek. Nevezetesen arra, hogy Tiszaszederkény közmű­vesítése, más szóval közszol­gáltatása, úgy mennyiségi, mint minőségi vonatkozásban, magasan a közép-európai szín­vonal felett áll. Megyénket te­kintve, pedig a legelső helyen. Még akkor is, ha háromszáz­harminchárom lakás , közmű­vesítése, a nálunk kialakult szintnek megfelelően, nincs még teljesen befejezve. De ha az imént egy alap­vető igazságra mutattunk rá, akkor most hadd tegyük meg ugyanazt Tiszaszederkény leg­alapvetőbb közszolgáltatási problémájával is. Illetve mu­tassunk rá a nyilvánosság előtt ennek a háromszázharminc­három lakásnak az esetére. Ne kutassuk azonban már az okát, hogy miért nem lett beépítve annak idején ezekbe a laká­sokba a központi fűtés és a gáztüzelés műszaki berendezé­se. Csak a szót szaporítanánk vele. Fogadjuk el tényként, hogy nincs beépítve és kész. A probléma ugyanis jelen pil­lanatban nem az, hogy ki vé­gett és mi végett szenvednek hátrányt ezeknek a lakásoknak a lakói, hanem az, hogy a hi­ányzó műszaki berendezés pótlása körülbelül nyolc mil­lió forintba kerül. Ennyi pénzt pedig a városgazdálkodás fel­újítási hitelkeretéből biztosíta­ni nem lehet. Maga a megol­dás sem lenne megfelelő, mi­után sértené a pénzügyi fe­gyelmet.­­A megye jó­indulatá­ra apellálni pedig, őszintén szólva nagyfokú önzés lenne. Éppen a fentebb említett ok, il­letve kivételes helyzetünk miatt. — Mi akkor a teendő? — kérdezhetnénk. Ezt kérdezik illetékeseink is. Akik ezt az álláspontot úgy­szólván csak örökölték. És nem előidézték. — Kihez forduljunk, vagy kihez fordulhatnánk .. .? — járja a kérdés évek óta. De megoldás nincs. Legalábbis ez ideig. Az igazság kedvéért azonban tényként hadd jegyezzük meg, hogy a város ezernégyszáznégy lakása közül ezerhetvenegy­ben minden berendezés meg­van. Sőt. A következőkben is meglesz. Csak éppen az a há­romszázharminchárom van mellőzve évről évre, amely a legkorábban épült és amely­nek lakói a legrégebben élnek városunkban. És ha a tervfegyelemmel vagy a pénzügyi fegyelem­mel, mint olyannal, a legtelje­sebb mértékben egyet is ér­tünk, ezzel az égbekiáltó „he­lyi” igazságtalansággal nem tudunk egyetérteni. Nemcsak a mellőzöttek iránt érzett szo­lidaritásunk mondatja ezt ve­lünk, hanem­­ igazságérzetünk Nem tudjuk továbbá, hogy azt a hírt, miszerint a község­gazdálkodási vállalat a há­romszázharminchárom lakás műszaki berendezését beter­vezte a jövő évre, — annak el­lenére, hogy azt pozitíven érté­keljük, — jó hírnek vegyük-e vagy sem. Az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint ugyanis egy ilyen betervezés még nem minden. És az ígéret sem. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy elvesztettük volna a reményünket. Bízunk ugyanis abban, hogy ez a csak „helyi­nek” mondott igazságtalanság előbb-utóbb orvosolva lesz. Mondjuk felsőbb szinten. És erre vonatkozóan be is jelentjük igényünket. Ezzel az írásunkkal. (­ eh -) Van abban valami szomorú és elgondolkoztató, amikor sok szülő öregségére magára marad. Ha élnek is gyermekei, elhanyagolják, nem törődnek vele. Nem vi­szonozzák a kiskorukban ka­pott sok szeretetet és gon­doskodást. Az öregek sok bán­tást kénytelenek elszenved­ni. Magukba roskadnak, fáj az elhagyatottság és hosszú, nehéz küzdelem után betegen, messze néző szemmel vár­ják a halált. Ezt a hiányzó szeretetet, gondoskodást szeretné pótolni Kazincbarcikán a városi ta­nács egészségügyi osztálya, amikor társadalmi összefogás­sal létrehozta az öregek nap­közi otthonát. Az otthont a Tardona-part egyik új épületének 2 szoba, hallos, földszinti lakásában rendezték be, és november 7- én adták át az öregeknek. Nem túlzás, ha azt mondjuk, gyönyörűség belépni a ragyo­góan tiszta, derűs, új otthon­ba. Modern bútorok, szőnye­gek, függönyök és csillárok, televízió, rádió, lemezjátszó, könyvek, folyóiratok és tár­sasjátékok, tehát minden adottság megvan itt ahhoz, hogy az öregek hátralevő nap­jait kellemessé tegyék. Imre Józsefné szociális elő­adó és Kiss Andrásné, a nő­tanács titkára fáradoztak leg­többet azon, hogy a tanács, a vállalatok és iskolák adako­zásából a berendezést és fel­szerelést előteremtsék. A té­nyek bizonyítják, hogy igen eredményesen fáradoztak. Ez az új otthon a társadalmi összefogás és szeretet szép példája. — Hány személyt helyeztek el az öregek napközi ottho­nában? — fordulok Imre Jó­­zsefnéhoz. Húsz éreg jár sen az otthonba. De módunk­ban van még további öt személyt fogadni, mert kü­lönböző otthoni elfoglaltságok miatt nem jön mindennap mindenki. — Fizetnek valamit az öregek ellátásukért? — Az ellátásuk teljesen in­gyenes. A költségeket a kór­házi költségvetésből fedezik. Olyan öregek nyernek itt el­helyezést, akik teljesen ma­gukra utaltak és csak szoci­ális segélyt, vagy egészen csekély nyugdíjat élveznek. — Az otthon létrehozásá­hoz milyen támogatást nyúj­tottak az egyes vállalatok és társadalmi szervek? — A városi tanács a köz­ségfejlesztési alapból 15 ezer forintot fordított új bútorok vásárlására. A Borsodi Vegyi­kombináttól asztalokat és fo­telokat, televíziót, szekrénye­ket, előszobafalat, fogast és képeket kaptunk. A Köny­­nyűbetongyár három virágáll­ványt készített. A Városgaz­dálkodási Vállalat adta a zöld növényeket. A Borsodi Hő­erőmű 40 darab frottír törül­közőt és 20 darab törlőruhát vásárolt. A Központi Szénosz­tályozó szőnyegeket, függö­nyöket, asztalterítőket adott. A Bányagépjavító Vállalat megjavította a használt bú­torokat és 10 darab nyugágy­vázat készített A központi iskola tányérokat, evőeszkö­zöket, rádiót, és lemezjátszót ajándékozott. A nőtanácstól kaptuk a bútorhuzatokat, ülőpárnákat és csillárokat. A könyvespolcot a központi is­kola politechnikai oktatásán készítették a tanulók. — Az otthon lakóinak egészségügyi felügyeletét is megoldották ? A kórház Kiss Tat­ronálja az otthon lakóit. Időnként vizsgálatokat vé­geznek és elintézik az öregek gyógyszerellátását, vagy ha szükséges, kórházi beutalását is. — Kivétel nélkül nagyon jól érzik magukat öregjeink, — számol be Kormos Pálné, az otthon vezetője. — A 82 éves Tiszai bácsi például, — aki feleségével együtt jár hoz­zánk, — hónapok óta fekvő beteg volt. Mióta ide jár, nincs semmi baja. Mindnyá­jan kedélyesek, sokat mesél­nek egymásnak fiatal koruk­ról. Olvasnak, társasjátékot játszanak. Igen kellemesen telik az idejük. Hogyne, hi­szen sokkal szebb, barátságo­sabb ez az otthon, mint a sa­játjuk és itt nincsenek egye­dül. Az öregek tulajdonsága, hogy szeretnek beszélni ma­gukról és szívesen hallgatják egymást. Alkalmuk van itt a tisztálkodásra és az étkezésre is. Az otthon három szobája csupa napsugár. Fürdenek a fényben a lakók, a növények és az új bútorok. Minden csillog, ragyog a tisztaságtól. Igazán jó, igazán otthonos itt lenni. Valóban betölti majd ez az otthon hivatását, hogy az elhagyott öregeknek ked­ves, derűs órákat szerezzen. Sok köszönet azoTkna­k akik fáradoztak és áldozatot hoztak létrehozásáért. (L. É.) Fiatal város az öregekért IVéget ért a bajnokság A megyei I. osztályú labda­rúgó-bajnokság végeredmé­nye: Az első három csapat felju­tott az NB III-ba, az M­­AKÖV pedig osztályozót ját­szik a bennmaradásért. * Miskolci Egyetem — TMTK 3:0 (0:0). TMTK: Gál — Karafa, Ko­vács, Taskó, Toperczer, Tóth L., Kiss M., Tóth B., Lupko­­vics, Vladucz, Gunics. A megyei I. osztályú labda­rúgó-bajnokság utolsó forduló­ja tét nélküli mérkőzés volt mindkét csapat számára. Az Egyetem már az utolsó előtti találkozón biztosította felju­tását az NB III-ba. A TMTK-t pedig vereség esetén sem fe­nyegette a kiesés veszélye. Mégis a mérkőzést igen sok szabálytalanság tarkította. Ebben közrejátszott a játék­vezető gyengesége is. Az egyetemisták rohamait a 70. percig eredményesen ver­te vissza a TMTK védelme, azonban az utolsó negyedórá­ban már összeroppant a hát­só alakzat. Először Kovács hibájából szerezte meg a ve­zetést a hazai csapat. Majd Taskó öngóljával 2:0-ra ala­kult az eredmény. Annak el­lenére, hogy a TMTK 3:0-ás vereséget szenvedett, Gál igen jó teljesítményt nyújtott, különösen az első félidőben több biztos gólnak látszó lö­vést hárított. A csatársor vi­szont nem tudta tartani a labdát, így a védelemre, szin­te az egész mérkőzés ideje alatt óriási nyomás neheze­dett. A csatársorban Tóth és Vladucz egymást múlta felül gyenge játék tekintetében. K. L. X. M. Egyetem 30 18 7 5 67:25 43 2. Alberttelep 30 16 9 5 52:28 41 3. Szuhavölgy 30 16 8 6 52:28 40 4. Szirmab. 30 14 9 7 36:26 37 5. Tállya 30 14 7 9 51:37 35 6. Putnok 30 13 7 10 35:36 33­­ 7. S.-újh. MÁV 30 13 6 11 49:38 32­­ 8. T.-szederk. 30 11 9 10 55:52 31 9. Felsőzsolca 30 11­ 9 10 38:38 31 10. Farkaslyuk 30 12 6 12 42:36 30 11. M. Üveggyár 30 12 3 15 39:50 27 12. S. Spartacus 30 10 6 14 44:44 26 13. Izsófalva 30 8 7 15 37:49 23 14. Hejőcsaba 30 8 7 15 39:68 23 15. Szerencs 30 6 8 16 34:51 20 16. M­­AKÖV 30 3 2 25 20:84 8 a Borsod megyei vegyipari üzemek lapja Felelős szerkesztő: Magyar István A szerkesztőség levélcíme: Kazincbarcika 2. Pf.: 219 BVK-lakótelep. Ifjúsági körtér Telefon: 15-25 Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó V. Felelős kiadó: Bíró Péter Kiadóhivatal: Miskolc, Kossuth u. H. Telefon: 36-131 Terjesztik: az üzemi sajtófelelősök Készült: a Borsodi Nyomdában, Miskolc Felelős vezető: Méry György mfl. NOVEMBER 14. Nagy küzdelem után ismét vereség Miskolci Dózsa—Sajóbábonyi TC 5:2 (4:0) Balszerencsés mérkőzést ví­vott Miskolcon a Sajóbábonyi TC labdarúgó-csapata. A mér­kőzés nagy részében mezőnyfö­lényben játszott a bábonyi együttes, s hogy mégis vesz­tesként kellett elhagynia a pályát, az főleg a balszeren­cse rovására írható. A mérkőzés jelentős részé­ben az STC labdarúgói tíz emberrel játszottak, mert Gör­csös súlyos bokasérülést szen­vedett. A vereség fő oka az volt, hogy az eddigi mérkő­zések során kifogástalan for­mában védő Szántó ezen a találkozón mélyen tudása alatt védett. Szinte minden gólban benne volt. Bár az STC csatársora igen jól ját­szott, azonban a Dózsa kapu­védője százszázalékos gól­helyzetben is hárítani tudott. A döntetlen eredmény job­ban megfelelt volna a játék képének. (K. J.) Kedvez­ményes utazás a Vasas-Inter mérkőzésre A BVK dolgozóinak bizto­sítási és önsegélyező csoportja intéző bizottsága elhatározta, hogy a 20 forintos havi díjat befizető tagjai részére decem­ber 8-án kedvezményes uta­zást szervez Budapestr­e. Az utazás részt­vevői megtekint­hetik a nagy érdeklődéssel várt Bp. Vasas — Internazio­­nale labdarúgó mérkőzést. A részvételi díj 50 forint, mely magába foglalja a 27 forintos stadionjegy árát is. Ugyan­annyi részvételi díjat fizetnek a családtagok is. Jegyek az 50 forintos rész­vételi díj befizetése ellenében december 3-ig válthatók az üzemrészek önsegélyező cso­port megbízottainál. A részt­vevők december 8-án reggel 6 órakor indulnak az ózdi kohászok biztosítási és önsegélyező csoportjának kü­­lönvonatával, a vasúti jegyen feltüntetett 6-os számú kocsi­jával. A vonat indulásának pontos idejét az utazás előtti napon a vasútállomáson (a BVK-ban a gépkönyvelés dol­gozóinál) érdeklődhetik meg a részt­vevők. A vonat a Sajószentpéter nagyállomáson is megáll. Mátrai koktél Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda újabb kezdeményezése helyeslésre talált az ifjúság körében, örömmel vették a hírt, hogy november 26. és március 18. között, szombatonként elláto­gathatnak a Mátrába, ahol jó szórakozási lehetőségeket ígér a kezdeményezés. Népszerű gitáregyüttesek, táncdaléneke­­sek, parodisták, táncosok, írók, költők, színművészek, bűvé­szek szórakoztatják a kirán­dulni vágyókat, örülnek a viszonylag alacsony részvételi díjnak is, hiszen 159 forintért utazást és másfél napos ellá­tást biztosítanak a Mátra leg­szebb turistaházában. A szervezést a KISZ-bizott­­ságok végzik, s mindennemű tájékoztatást is a vállalati KISZ-bizottságok nyújtanak. „Lant és kard"­ készülnek a Miskolci Nemze­ti Színház művészei. A „Lant és kard” című mű­sor Petőfi Sándor életéből és műveiből mutat be részlete­ket versben, prózában, drama­tizált jelenetekben és film­részletekben. Az összeállítás anyaga szorosan kapcsolódik az általános iskolák felső osz­tályainak tananyagához és szándéka az, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a magyar irodalom tanításához. Éppen ezért a hasznos kez­deményezés célja, hogy a mű­sorral megyeszerte ellátogas­sanak az általános iskolákba és neves művészek tolmácso­lásában vigyék el az irodalmi anyagot az ifjúsághoz. A műsor szereplői: Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész, Margittay Ági Já­szai-díjas, Máthé Éva Jászai­­díjas, Sallós Gábor Jászai-dí­jas és Gonda György színmű­vészek. Az előadás bemutatóját no­vember 28-án délelőtt 11-kor tartják a Megyei Művelődési Házban, majd az első vidéki előadás december 5-én lesz Kazincbarcikán. Kazincbarcika négy általá­nos iskolája szívesen fogad­ta a kezdeményezést és egy­­egy külön előadást kötött le tanulói részére, így a műsor december 5-én az újvárosi Béke mozi helyiségében kerül négy előadásban (9, 11, 14 és 16 órakor) bemutatásra. Hisszük, hogy az előadás a pedagógusoknak segítő kezet nyújt, a tanulók pedig él­ményt és ismereteket szerez­nek általa. n. e.) A megyei tanács művelő­désügyi osztályának támogatá­sával, és a Megyei Művelődési Ház szervezésében nívósnak ígérkező irodalmi műsorral

Next