Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-24 / 47. szám
A BORSODI VEGYÉSZ Akikre mindig lehet számítani — Rájuk mindig lehet számítani — így ismerik Németh Gábor műszerész szocialista brigádját a BVK-nál. A brigád jelenleg a kaprolaktári gyáregység műszerezését végzi. Mindennapos munkájuk mellett bekapcsolódtak a kongresszusimunkaversenybe is. Első munkavállalásukat május 17-én tették. Ez alkalommal vállalták, hogy a kaprolaktám üzemcsoport műszerezési tervében nem szereplő különböző jelző- és szabályozókészülékeket szerelnek fel a rendszerekre. Ezek között volt a nitrit üzemnél a széndioxid gáz kimaradását jelző készülék Ugyanitt a NONEYWELL gyártmányú műszernél olyan ellenőrző rendszert építettek be, melylyel rövid idő alatt meg lehet állapítani a műszerben előforduló esetleges hibákat. A laktam és a HÁSZ üzemnél ugyancsak olyan műszerekkel egészítették ki a már meglevő szerelvényeket, amelyek biztosítják a zavartalan üzemelést. A brigád a tervezettnél jóval előbb teljesítette kongresszusi felajánlását, ezért szeptemberben újabb munkavállalásokat tettek. E vállalások is a korábbiakhoz hasonlóan a biztonságos üzemelést szolgálják. Kaprolaktám üzemcsoport műszerein eredetileg nem terveztek feszültségingadozás stabilizátorokat. Németh elvtársék vállalták, hogy az elfekvő készletből beépítenek négy darab stabilizátort. Ugyancsak elfekvő műszerekből a laktám üzemnél felszereltek egy gőz mérésére alkalmas nyomástáradó műszert, melyet a műszerfalon egy regisztráló készülékkel kötöttek össze. Ezzel lehetővé tették a gőznyomás-ingadozás mérését, ami üzemzavar esetén egyben biztosítja a gyors beavatkozás lehetőségét. A fenti képeink a szocialista brigád tagjait munka közben mutatják be. (—sz—a) Dudás Sándor és Kismarton János távadó műszer javításán dolgozik. Váradi János és Poschner József, a pH-műszer hitelesítését végzi. Dubák Ferencék vákuumtávadót hitelesítenek. Fotó: Káprai János Háromnszázharmincháromt lakás Mielőtt Tiszaszederkény sokat vitatott közszolgáltatási problémájáról — pro vagy kontra — akárcsak egy szót is ejtenénk, hadd mutassunk rá egy alapvető igazságra, amely még ezt a problémát is háttérbe tudja szorítani. És amelyről manapság igen sokan megfeledkeznek. Nevezetesen arra, hogy Tiszaszederkény közművesítése, más szóval közszolgáltatása, úgy mennyiségi, mint minőségi vonatkozásban, magasan a közép-európai színvonal felett áll. Megyénket tekintve, pedig a legelső helyen. Még akkor is, ha háromszázharminchárom lakás , közművesítése, a nálunk kialakult szintnek megfelelően, nincs még teljesen befejezve. De ha az imént egy alapvető igazságra mutattunk rá, akkor most hadd tegyük meg ugyanazt Tiszaszederkény legalapvetőbb közszolgáltatási problémájával is. Illetve mutassunk rá a nyilvánosság előtt ennek a háromszázharminchárom lakásnak az esetére. Ne kutassuk azonban már az okát, hogy miért nem lett beépítve annak idején ezekbe a lakásokba a központi fűtés és a gáztüzelés műszaki berendezése. Csak a szót szaporítanánk vele. Fogadjuk el tényként, hogy nincs beépítve és kész. A probléma ugyanis jelen pillanatban nem az, hogy ki végett és mi végett szenvednek hátrányt ezeknek a lakásoknak a lakói, hanem az, hogy a hiányzó műszaki berendezés pótlása körülbelül nyolc millió forintba kerül. Ennyi pénzt pedig a városgazdálkodás felújítási hitelkeretéből biztosítani nem lehet. Maga a megoldás sem lenne megfelelő, miután sértené a pénzügyi fegyelmet.A megye jóindulatára apellálni pedig, őszintén szólva nagyfokú önzés lenne. Éppen a fentebb említett ok, illetve kivételes helyzetünk miatt. — Mi akkor a teendő? — kérdezhetnénk. Ezt kérdezik illetékeseink is. Akik ezt az álláspontot úgyszólván csak örökölték. És nem előidézték. — Kihez forduljunk, vagy kihez fordulhatnánk .. .? — járja a kérdés évek óta. De megoldás nincs. Legalábbis ez ideig. Az igazság kedvéért azonban tényként hadd jegyezzük meg, hogy a város ezernégyszáznégy lakása közül ezerhetvenegyben minden berendezés megvan. Sőt. A következőkben is meglesz. Csak éppen az a háromszázharminchárom van mellőzve évről évre, amely a legkorábban épült és amelynek lakói a legrégebben élnek városunkban. És ha a tervfegyelemmel vagy a pénzügyi fegyelemmel, mint olyannal, a legteljesebb mértékben egyet is értünk, ezzel az égbekiáltó „helyi” igazságtalansággal nem tudunk egyetérteni. Nemcsak a mellőzöttek iránt érzett szolidaritásunk mondatja ezt velünk, hanem igazságérzetünk Nem tudjuk továbbá, hogy azt a hírt, miszerint a községgazdálkodási vállalat a háromszázharminchárom lakás műszaki berendezését betervezte a jövő évre, — annak ellenére, hogy azt pozitíven értékeljük, — jó hírnek vegyük-e vagy sem. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ugyanis egy ilyen betervezés még nem minden. És az ígéret sem. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy elvesztettük volna a reményünket. Bízunk ugyanis abban, hogy ez a csak „helyinek” mondott igazságtalanság előbb-utóbb orvosolva lesz. Mondjuk felsőbb szinten. És erre vonatkozóan be is jelentjük igényünket. Ezzel az írásunkkal. ( eh -) Van abban valami szomorú és elgondolkoztató, amikor sok szülő öregségére magára marad. Ha élnek is gyermekei, elhanyagolják, nem törődnek vele. Nem viszonozzák a kiskorukban kapott sok szeretetet és gondoskodást. Az öregek sok bántást kénytelenek elszenvedni. Magukba roskadnak, fáj az elhagyatottság és hosszú, nehéz küzdelem után betegen, messze néző szemmel várják a halált. Ezt a hiányzó szeretetet, gondoskodást szeretné pótolni Kazincbarcikán a városi tanács egészségügyi osztálya, amikor társadalmi összefogással létrehozta az öregek napközi otthonát. Az otthont a Tardona-part egyik új épületének 2 szoba, hallos, földszinti lakásában rendezték be, és november 7- én adták át az öregeknek. Nem túlzás, ha azt mondjuk, gyönyörűség belépni a ragyogóan tiszta, derűs, új otthonba. Modern bútorok, szőnyegek, függönyök és csillárok, televízió, rádió, lemezjátszó, könyvek, folyóiratok és társasjátékok, tehát minden adottság megvan itt ahhoz, hogy az öregek hátralevő napjait kellemessé tegyék. Imre Józsefné szociális előadó és Kiss Andrásné, a nőtanács titkára fáradoztak legtöbbet azon, hogy a tanács, a vállalatok és iskolák adakozásából a berendezést és felszerelést előteremtsék. A tények bizonyítják, hogy igen eredményesen fáradoztak. Ez az új otthon a társadalmi összefogás és szeretet szép példája. — Hány személyt helyeztek el az öregek napközi otthonában? — fordulok Imre Józsefnéhoz. Húsz éreg jár sen az otthonba. De módunkban van még további öt személyt fogadni, mert különböző otthoni elfoglaltságok miatt nem jön mindennap mindenki. — Fizetnek valamit az öregek ellátásukért? — Az ellátásuk teljesen ingyenes. A költségeket a kórházi költségvetésből fedezik. Olyan öregek nyernek itt elhelyezést, akik teljesen magukra utaltak és csak szociális segélyt, vagy egészen csekély nyugdíjat élveznek. — Az otthon létrehozásához milyen támogatást nyújtottak az egyes vállalatok és társadalmi szervek? — A városi tanács a községfejlesztési alapból 15 ezer forintot fordított új bútorok vásárlására. A Borsodi Vegyikombináttól asztalokat és fotelokat, televíziót, szekrényeket, előszobafalat, fogast és képeket kaptunk. A Könynyűbetongyár három virágállványt készített. A Városgazdálkodási Vállalat adta a zöld növényeket. A Borsodi Hőerőmű 40 darab frottír törülközőt és 20 darab törlőruhát vásárolt. A Központi Szénosztályozó szőnyegeket, függönyöket, asztalterítőket adott. A Bányagépjavító Vállalat megjavította a használt bútorokat és 10 darab nyugágyvázat készített A központi iskola tányérokat, evőeszközöket, rádiót, és lemezjátszót ajándékozott. A nőtanácstól kaptuk a bútorhuzatokat, ülőpárnákat és csillárokat. A könyvespolcot a központi iskola politechnikai oktatásán készítették a tanulók. — Az otthon lakóinak egészségügyi felügyeletét is megoldották ? A kórház Kiss Tatronálja az otthon lakóit. Időnként vizsgálatokat végeznek és elintézik az öregek gyógyszerellátását, vagy ha szükséges, kórházi beutalását is. — Kivétel nélkül nagyon jól érzik magukat öregjeink, — számol be Kormos Pálné, az otthon vezetője. — A 82 éves Tiszai bácsi például, — aki feleségével együtt jár hozzánk, — hónapok óta fekvő beteg volt. Mióta ide jár, nincs semmi baja. Mindnyájan kedélyesek, sokat mesélnek egymásnak fiatal korukról. Olvasnak, társasjátékot játszanak. Igen kellemesen telik az idejük. Hogyne, hiszen sokkal szebb, barátságosabb ez az otthon, mint a sajátjuk és itt nincsenek egyedül. Az öregek tulajdonsága, hogy szeretnek beszélni magukról és szívesen hallgatják egymást. Alkalmuk van itt a tisztálkodásra és az étkezésre is. Az otthon három szobája csupa napsugár. Fürdenek a fényben a lakók, a növények és az új bútorok. Minden csillog, ragyog a tisztaságtól. Igazán jó, igazán otthonos itt lenni. Valóban betölti majd ez az otthon hivatását, hogy az elhagyott öregeknek kedves, derűs órákat szerezzen. Sok köszönet azoTknak akik fáradoztak és áldozatot hoztak létrehozásáért. (L. É.) Fiatal város az öregekért IVéget ért a bajnokság A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság végeredménye: Az első három csapat feljutott az NB III-ba, az MAKÖV pedig osztályozót játszik a bennmaradásért. * Miskolci Egyetem — TMTK 3:0 (0:0). TMTK: Gál — Karafa, Kovács, Taskó, Toperczer, Tóth L., Kiss M., Tóth B., Lupkovics, Vladucz, Gunics. A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság utolsó fordulója tét nélküli mérkőzés volt mindkét csapat számára. Az Egyetem már az utolsó előtti találkozón biztosította feljutását az NB III-ba. A TMTK-t pedig vereség esetén sem fenyegette a kiesés veszélye. Mégis a mérkőzést igen sok szabálytalanság tarkította. Ebben közrejátszott a játékvezető gyengesége is. Az egyetemisták rohamait a 70. percig eredményesen verte vissza a TMTK védelme, azonban az utolsó negyedórában már összeroppant a hátsó alakzat. Először Kovács hibájából szerezte meg a vezetést a hazai csapat. Majd Taskó öngóljával 2:0-ra alakult az eredmény. Annak ellenére, hogy a TMTK 3:0-ás vereséget szenvedett, Gál igen jó teljesítményt nyújtott, különösen az első félidőben több biztos gólnak látszó lövést hárított. A csatársor viszont nem tudta tartani a labdát, így a védelemre, szinte az egész mérkőzés ideje alatt óriási nyomás nehezedett. A csatársorban Tóth és Vladucz egymást múlta felül gyenge játék tekintetében. K. L. X. M. Egyetem 30 18 7 5 67:25 43 2. Alberttelep 30 16 9 5 52:28 41 3. Szuhavölgy 30 16 8 6 52:28 40 4. Szirmab. 30 14 9 7 36:26 37 5. Tállya 30 14 7 9 51:37 35 6. Putnok 30 13 7 10 35:36 33 7. S.-újh. MÁV 30 13 6 11 49:38 32 8. T.-szederk. 30 11 9 10 55:52 31 9. Felsőzsolca 30 11 9 10 38:38 31 10. Farkaslyuk 30 12 6 12 42:36 30 11. M. Üveggyár 30 12 3 15 39:50 27 12. S. Spartacus 30 10 6 14 44:44 26 13. Izsófalva 30 8 7 15 37:49 23 14. Hejőcsaba 30 8 7 15 39:68 23 15. Szerencs 30 6 8 16 34:51 20 16. MAKÖV 30 3 2 25 20:84 8 a Borsod megyei vegyipari üzemek lapja Felelős szerkesztő: Magyar István A szerkesztőség levélcíme: Kazincbarcika 2. Pf.: 219 BVK-lakótelep. Ifjúsági körtér Telefon: 15-25 Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó V. Felelős kiadó: Bíró Péter Kiadóhivatal: Miskolc, Kossuth u. H. Telefon: 36-131 Terjesztik: az üzemi sajtófelelősök Készült: a Borsodi Nyomdában, Miskolc Felelős vezető: Méry György mfl. NOVEMBER 14. Nagy küzdelem után ismét vereség Miskolci Dózsa—Sajóbábonyi TC 5:2 (4:0) Balszerencsés mérkőzést vívott Miskolcon a Sajóbábonyi TC labdarúgó-csapata. A mérkőzés nagy részében mezőnyfölényben játszott a bábonyi együttes, s hogy mégis vesztesként kellett elhagynia a pályát, az főleg a balszerencse rovására írható. A mérkőzés jelentős részében az STC labdarúgói tíz emberrel játszottak, mert Görcsös súlyos bokasérülést szenvedett. A vereség fő oka az volt, hogy az eddigi mérkőzések során kifogástalan formában védő Szántó ezen a találkozón mélyen tudása alatt védett. Szinte minden gólban benne volt. Bár az STC csatársora igen jól játszott, azonban a Dózsa kapuvédője százszázalékos gólhelyzetben is hárítani tudott. A döntetlen eredmény jobban megfelelt volna a játék képének. (K. J.) Kedvezményes utazás a Vasas-Inter mérkőzésre A BVK dolgozóinak biztosítási és önsegélyező csoportja intéző bizottsága elhatározta, hogy a 20 forintos havi díjat befizető tagjai részére december 8-án kedvezményes utazást szervez Budapestre. Az utazás résztvevői megtekinthetik a nagy érdeklődéssel várt Bp. Vasas — Internazionale labdarúgó mérkőzést. A részvételi díj 50 forint, mely magába foglalja a 27 forintos stadionjegy árát is. Ugyanannyi részvételi díjat fizetnek a családtagok is. Jegyek az 50 forintos részvételi díj befizetése ellenében december 3-ig válthatók az üzemrészek önsegélyező csoport megbízottainál. A résztvevők december 8-án reggel 6 órakor indulnak az ózdi kohászok biztosítási és önsegélyező csoportjának különvonatával, a vasúti jegyen feltüntetett 6-os számú kocsijával. A vonat indulásának pontos idejét az utazás előtti napon a vasútállomáson (a BVK-ban a gépkönyvelés dolgozóinál) érdeklődhetik meg a résztvevők. A vonat a Sajószentpéter nagyállomáson is megáll. Mátrai koktél Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda újabb kezdeményezése helyeslésre talált az ifjúság körében, örömmel vették a hírt, hogy november 26. és március 18. között, szombatonként ellátogathatnak a Mátrába, ahol jó szórakozási lehetőségeket ígér a kezdeményezés. Népszerű gitáregyüttesek, táncdalénekesek, parodisták, táncosok, írók, költők, színművészek, bűvészek szórakoztatják a kirándulni vágyókat, örülnek a viszonylag alacsony részvételi díjnak is, hiszen 159 forintért utazást és másfél napos ellátást biztosítanak a Mátra legszebb turistaházában. A szervezést a KISZ-bizottságok végzik, s mindennemű tájékoztatást is a vállalati KISZ-bizottságok nyújtanak. „Lant és kard" készülnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei. A „Lant és kard” című műsor Petőfi Sándor életéből és műveiből mutat be részleteket versben, prózában, dramatizált jelenetekben és filmrészletekben. Az összeállítás anyaga szorosan kapcsolódik az általános iskolák felső osztályainak tananyagához és szándéka az, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a magyar irodalom tanításához. Éppen ezért a hasznos kezdeményezés célja, hogy a műsorral megyeszerte ellátogassanak az általános iskolákba és neves művészek tolmácsolásában vigyék el az irodalmi anyagot az ifjúsághoz. A műsor szereplői: Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész, Margittay Ági Jászai-díjas, Máthé Éva Jászaidíjas, Sallós Gábor Jászai-díjas és Gonda György színművészek. Az előadás bemutatóját november 28-án délelőtt 11-kor tartják a Megyei Művelődési Házban, majd az első vidéki előadás december 5-én lesz Kazincbarcikán. Kazincbarcika négy általános iskolája szívesen fogadta a kezdeményezést és egyegy külön előadást kötött le tanulói részére, így a műsor december 5-én az újvárosi Béke mozi helyiségében kerül négy előadásban (9, 11, 14 és 16 órakor) bemutatásra. Hisszük, hogy az előadás a pedagógusoknak segítő kezet nyújt, a tanulók pedig élményt és ismereteket szereznek általa. n. e.) A megyei tanács művelődésügyi osztályának támogatásával, és a Megyei Művelődési Ház szervezésében nívósnak ígérkező irodalmi műsorral