Borsodi Vegyész, 1967. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 1. szám
2 Három 14 éves fiút idéztek tárgyalásra szüleivel együtt Szenczy Zsuzsa gyámügyi előadóhoz. A rendőrség lopás címén vádat emelt ellenük, mert az egyik gazda földjéről mintegy 90 cső kukoricát eltulajdonítottak. Csendes megfigyelője voltam a tárgyalásnak. A fiúk monoton hangú nemtörődömséggel hadarták el betanított védekezésüket. A szülők közben arckifejezésekkel, gúnyos mosolylyal, vagy arrogáns megjegyzésekkel nyilvánították, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonítanak az ügynek és az egész tárgyalást felesleges molesztálásnak tartják. Az egyik apa megjegyezte: „Túl erős az a kifejezés, hogy lopás! Nem egyéb ez gyerekes csínytevésnél.” Nem a lopás mérvéről, értékéről, vagy jelentőségéről kívánok itt vitatkozni. A szülők tárgyaláson tanúsított magatartása volt az, amin megütköztem. Hacsak csínytevés történt, az sem ok arra, hogy a hatóság képviselője előtt, gyermekük jelenlétében körömszakadtáig és arrogánsan védelmezzék annak hibáit. Sőt, lovat adjanak gyermekük alá és példát statuáljanak előtte hasonló hangnemű védekezésre. A tárgyalást nyilván azzal a céllal hívták össze, hogy a vádlottak és szüleik előadhassák védekezésüket, esetleg megdönthessék a vádat. A védekezők azt állították, mindössze 8—10 cső kukoricáról volt szó, amelyet a fiúk a helyszínen meg akartak sütni és elfogyasztani, de ténykedésük közben egy csősz megzavarta őket és elfutottak. A szülők megfelelő magatartása nyilván az lett volna, hogy gyermeküket megdorgálják és kiküldésük után felnőtt módra és illő hangnemben tárják ellenérveiket és védekezésüket a gyámügyi előadó elé. Nem elég a szülőknek életre hívni a gyerekeket, az emberré nevelés felelőssége is elsősorban az övéké. Szigorúan kell tehát megtanítaniuk őket arra, hogy más javainak az eltulajdonítása igenis: lopás. Lopás akkor is, ha csínytevésből történik és akkor is, ha bűnös szándékkal, romlottságból fakadóan. A kisebb hibák szülői pártfogolása tápot ad nagyobbak elkövetéséhez is. Sőt, egész életére erkölcsi bizonytalanságra neveli a gyereket, mert jó és rossz, helyes és helytelen között határvonalat vonni soha nem tud majd. Amikor a gyámügyi előadó az egyik apát figyelmeztette gyermeke gondosabb és szigorúbb nevelésére, az: „Nincs szükségem oktatásra! Meg van az nevelve!” — felkiáltással, dühösen és köszönés nélkül távozott. Fia — követve az apai példát — ugyancsak köszönés nélkül lépett ki az ajtón. Miután a gyámügyi előadó köszönésre visszaszólította, grimaszt vágva fordította viszsza fejét egy kurta „jónapot”ra és cinikus mosollyal hagyta el a helyiséget. Sokszor hallani szülőktől a panaszt, hogy nem bírnak a gyermekükkel. Nos, úgy vélem, ilyen esetben inkább a szülőkben van a hiba. A példa feltétlenül ragadós, a következetes és indokolt szigorúság viszont sokkal inkább megteszi jó hatását. Lakárdy Éva Lopás-e a lopás? Megszűnik az ócskavas-telep Esztétikai szempontból, de a gyár bővítése miatt is fel kell számolni a BVK hulladékgyűjtőhelyét. Több tonna vasat és más hulladékanyagot tároltak ezen a csúfondárosan „káposztás kert”-nek nevezett telepen. A közelmúltban a szállítási osztály és a központi anyagraktár dolgozói elkezdték a hulladéktelep felszámolását. Társadalmi munkában már eddig is több alkalommal dolgoztak a telepen, melynek végleges felszámolására rövidesen sor kerül. (Fotó: Káprai János) BORSODI VEGYÉSZ 1967. JANUAR 1. Egy év mérlegén: Műszaki fejlesztési tapasztalataink A műszaki fejlesztési munka határozza meg egy gyár műszaki színvonalát, ez a műszaki tevékenység rugója. Műszaki fejlesztési osztályunk igyekezett az 1966. évi műszaki fejlesztési munkálatokat ennek szellemében végezni. Osztályunk ÁLLANDÓ FELADATAI közé tartozik a beruházási előkészítő munkálatok irányítása, a tervező-kutató intézetekkel való együttműködés megszervezése, a kutatás-kísérleti munka végzése és irányítása, valamint a jelenlegi gyártástechnológia fejlesztése, illetve modernizálása. Nagyobb horderejű munkaként megemlíthetjük a lakkgyapot beruházási programjának elkészítését, amelynek alapján 1968-ban a lakkgyapot üzem beindítását tervezzük. Ugyancsak elkészült az 1000 t/év kapacitású triazinszármazékokat előállító növényvédőszer üzem beruházási programja. Mindkét programhoz osztályunk szolgáltatta a gazdaságossági számításokat és a műszaki adatokat. A növényvédőszer-gyártás fejlesztésében a meglevő guanidimitrát üzem váltóprofiljaként, kisebb átalakításokkal és új technológiai berendezések beépítésével megvalósítottuk a sazin, illetve satrin növényvédőszerek kísérleti gyártását. 1966-ban ez a kísérleti üzem megfelelő minőségben mintegy 8 tonna készterméket állított elő 2 millió forint termelési értékkel. Változatlanul FOLYTATJUK KÍSÉRLETEINKET a dekorit-gyártás minőségi javítására, az önköltség csökkentésére, valamint vizsgáljuk a hazai színpapírok felhasználhatóságát a dekorit-gyártásnál. ] Itt különösen a minőség-javítás terén értünk el eredményeket, ami az 1966. évi termelési terv értékelésénél gazdaságilag is jelentkezik. A dekozit-gyártással kapcsolatos szennyvíz fenoltartalmának csökkentésére — ami laboratóriumi szinten megoldást nyert — az üzemesítést 1967- re tervezzük. A poliuretán-gyártásnál főleg a textilhab-hulladék csökkentésével értünk el eredményeket. Az 1965-ben beindult heterogénhab-gyártást figyelemmel kísértük, és a jelentkező műszaki problémák megoldásánál folyamatosan segítettünk. A budapesti telephelyünkön működő PAFTO-osztály ridegrab-előállítási kísérleteket végzett, főként alkalmazásechnikai vonatkozásban. Több szem igénybe vette a szigeteki kísérleteknél a rideghábosítással való szigetelést. (Hűjőpar, Magyar Vagon- és Gépgyár, Hajógyár, Ikarusgyár, stb.) Budapesti telephelyünkön műszaki fejlesztési feladatként szerepel az organofilbentonit (ülepecásgátló) termékünk kapacitásbővítése, amely új szárítóberndezés beépítésével megolást nyert. Az 155 végén beindult formaldehi-gyártás próbaüzemelésénél részt vettünk a végleges gyrtástechnológia kialakításába a műszaki paraméterek kiérésében, valamint a katalizát-készítés megfelelő technológiának kialakításában. A BZELJÖVŐBEN beépülő egyszercsarnok tervezéséhez VEGYTERV-nek folyamaton biztosítjuk az adatszolgatást, laboratóriumban méréseket végzünk a gyógysícsarnokba kerülő termékek gyártási paramétereinek tisitására. Kísérleti hatási témaként foglalkozik a szerves foszforsavészek ÉMV-nél történő gyárának kidolgozásával. 1967-a Nehézvegyipari Kutató Szettel együttműködve teszzük a szerves foszforsavierek (Paration, Dipterex) ízesítésére alkalmas gyártechnológiájának kidolgozási Munkányan széles körű, amit a jehgi műszaki fejlesztési lérm semmiképpen nem tudna végezni. Ezért a munkálatagy részébe bekapcsoljuk kutatólaboratórium dolga: a technológiai osztály dolgit, az üzemvezetőket, üzemmérnököket, gépészeti vám pedig a szerkesztési elost és a főmechanika ízoit is. Beszámolónk teszetesen nem öleli fel az ez évben végzett munkák csak a lényegesebb dolgo kívántuk kiemelni, rövivékoztatás céljából. Elkészítette az 1967. évi műszaki fejtsi tervünket, amelynek fő célkitűzései: a) Parafomirid-gyártás bevezetési importcsökkentés cél. b) Karbamiid-gyártás modernize a regenerálás megodás, ami önköltségcsörést eredményez. c) Polikarb kísérleti üzemeltetésbeli részvétel a MŰK kísérleti foszgénylétesítése. d) A szennytődés megoldása. e) A Vegyiproszt által KIEMELT ADATOK az alábbi allnt: pirobenzin beiárlatának nitrálása nizollá, toluol párlat nitrálása mononitráté; az ÉMV gyártási és ti fejlesztési tervéne tematika modellje. Feladatainknövekednek, ami szűké teszi, hogy osztályunfeáma is növekedjék a k felatok, s az év kösmerű problémák sik megoldása érdekében. Gribovsz Műszaki fejlesztitályvea Akikre műszakban köszöntött az új év Szilveszteri riport önmagammal és másokkal Könnyű volt a választásom, amikor azokról akartam írni, akik a szilveszter-éjjelt munkában töltötték. Rögtön magamat ajánlhattam az egyik riportalanynak, bízva abban, hogy néhány értelmes mondatot ki tudok csikarni magamból. Hogy ez mennyire sikerült, az majd az alábbiakban elválik. Mindenesetre, megpróbáltam még néhány emberrel beszélni, hogy megtudjam az ő véleményüket is. A szilveszteri elmélkedés már a műszakos buszon elkezdődött. Nem hiába mondják, hogy fárasztó a váltóműszakosok élete. Ha jól megszámoljuk, 13 szabad vasárnapot mondhatnak egy évben a magukénak, ami babonás körökben szerencsétlenséget jelent. A mi szerencsétlenségünk az, hogy a BVK- ban szilvesztereztünk. Egy tájékozatlan ember, látván, hogy az autóbuszon milyen szép számmal összegyűltünk, rögtön megkérdezte: — Maguk is a BVK-ba jönnek szilveszterezni? Azt mondják, sokan leszünk a Radnótiban. * — Ugyan, mi olyan helyre nem megyünk — vágott vissza Oravecz Ferenc lakatos, az ammónia üzemből. •— Persze, hogy nem megyünk, sokkal jobb lesz a gyárban — erősítgették mások is, kevés lelkesedéssel, de annál több iróniával. — Csak azt kell kibírni, ahogy a délutánosok a szemébe nevetnek az embernek, amikor leváltjuk őket — folytatta tovább Oravecz Ferenc. Ám, ahogy elhagytuk a kivilágított művelődési házat, mégiscsak megjegyezte: — Azért komám, ha választani lehetne, akkor inkább itt állnék be a sorba, mintsem a kapunál. Fenn az öltözőben jövő évi jókívánság „osztás”. De ezt is kibírtuk. Csak úgy röpködtek a hangos BUÉK-ok! Egyedül egy elkeseredett hang mormogta mellettem magányosan: — Inkább bújjék az öreganyád az ágyba, én meg mennék a ,,J’-be. Ehelyett persze mindenki a munkaposztjára sietett. Jómagam a kezdeti munkaláz után megpihenve, elkezdtem a faggatózást. Első kérdésem az volt önmagamhoz: szokatlan-e szilveszter éjjelén dolgozni? Miután a kérdésen mélyen elgondolkoztam, imigyen fogalmaztam meg a választ: — Sajnos, lassan ott tartok, hogy nem tudom értékelni a szilveszter jelentőségét, mert sorrendben ez már a harmadik alkalom, amikor az évet munkával fejezem be. — No, de mégis, mit szeretnél ehelyett csinálni? Hogy képzeled el az év befejezését? — záporoztak a további kérdések. — Van egy magyar közmondás, miszerint szegény ember vízzel főz, így vagyok én az igényeimmel. Már leadtam odáig, hogy jó lenne a rádió műsorát meghallgatni, esetleg valami szolid családi összejövetelen eltölteni az időt. Többre nem is merek gondolni. Bizony, ezek nem elérhetetlen vágyak. Vajon más is így leértékelte az igényeit? Ezt könnyen meg lehet tudni, mióta Bell feltalálta a telefont. Rövid tárcsázás: 13-43, oxigén üzem. — Antal Tibor művezetőt keresem. — Hogy érzed magad ezen az éjszakán? — Lassan beletörődöm, hogy nekünk nincs külön ünnep, és már a harmadik szilvesztert kell az üzemben tölteni. Nem mondom, hogy nem lett volna jobb a tv előtt üldögélni, de ilyen peches a műszakbeosztásunk. — Akkor megnyugtatásul közlöm, hogy változatlan műszakbeosztás mellett a következő szilvesztert ugyanitt töltheted. v- Hát szí már nem! Sis3S S de végre szeretnék már a feleségemmel eltölteni egy szilvesztert. Egyébként pedig, ha azt nézem, más szórakozik, én nem, aztán én is meghalok, ő is meghal, ez lesz a végemindennek. Viszont a másik elmondhatja, hogy legalább élt egy kicsit. — Végezetül még egy kérdést. Hogy készül a műszak szilveszterre? — Van nálunk egy hagyomány. Reggel, az öltözőben családiasan köszöntjük egymást. Előfordul, hogy ilyenkor honnan, honnan nem, még egy kis itóka is előkerül. Ezek után bízvást közölhettem magammal, hogy másnak sem fenékig tejfel a szilveszter. A sorsközösség tudata megnyugtatóan hatott felzaklatott idegeimre. • A közelgő éjfél előtt a szokásos újévi fogadkozásokat latolgattam magamban. Milyen szerencse, hogy nekem nem kell szilárdan elhatároznom, hogy új életet kezdek, s ezentúl dolgozni fogok, mert akarva, akaratlanul is az év első percétől dolgozom. Töprengésem közben félfüllel sikerült hallanom egy jellemző mondatot a mi helyzetünkről. Egy telefonáló Géczi Istvánt, a gázüzem művezetőjét kereste, aki így válaszolt: — Képzelheted, milyen szilveszter az, amit egy kancsó víz mellett tölt el az ember. Valóban, milyen az efféle szilveszter? Valami van, de egyáltalán nem az igazi. Csupán azzal tudom nyugtatgatni magam, hogy egyik nap pont olyan, mint a másik. Csak az nem stimmel, hogy a többi ember mégis különös jelentőséget tulajdonít ennek az egy napnak. Mindegyik szórakozik, mulat, amit én esetleg csak később tudok bepótolni. Lehet, hogy más is így van ezzel? Mindenesetre jó lesz megkérdezni. Ismét a telefont hívom segítségül. — Halló, itt salétromsav üzem, műszerszoba — jelentkeznek a vonal másik végén. Röpke bemutatkozás megtudom, hogy Kiss Ödönnel beszélek. Mivel rohamosan közeledik mind a nagy-, mind a kismutató az órán a 12-eshez, ezért rögtön azt tudakolom, hogy mit csinál az év utolsó perceiben? — Várjuk az éjfélt — kapom a választ. — Üldögélünk és beszélgetünk. Lassan telik az idő. — Milyen érzés munkával szilveszterezni? — Ki lehet bírni. Azért jobb volna másutt, pláne egy mulatóhelyen. — No, de így legalább pénzt keresünk — szólok közbe. — Amúgy pedig elköltenénk a pénzt. • Ez se sokat jelent, mert így is elfogy a pénz, úgyis elfogy. Aztán otthon még reggel be akarom pótolni a lemaradást. Ami pénzt nem költöttem el ma, azt majd elköltöm holnap. • Erre hirtelenében nem tudok mit válaszolni. Eszembe villan, hogy tényleg igaza van. Vigasztalásul szolgálhat mindenkinek, hogy jobb helyeken még délben is folyik a heje-huja, s arról mi sem maradunk le. — Bezzeg a délutánosok már ropják a csárdást — hallom tovább a telefonban. — Szerintem a fiatalok inkább a mai táncokat szeretik — vetem közbe. — Az lehet, de én ezt szeretem, és ezt csinálnám, ha lehetne. — Remélem, hogy lesz alkalma rá. Addig is boldog új évet kívánok — fejezem be a beszélgetést. — Most pedig várjuk az éjfélt — határozom el magamban. Még szerencse, hogy itt nem oltják el éjfélkor a villanyt, mert abból olyan üzemzavar lenne, hogy ugyancsak megemlegetnénk a „boldog” új évet. Ilhogy így elméltettem, hogy a szomszédban már megkezdődött az újévi jókívánságok közlése. A bort, búzát, békességet mellé mintha még szép asszonyt is kívánnának egymásnak. Hiába, nőtlen fiatalemberek, nekik ilyesmire is kell gondolniuk. Mindenesetre a jókívánságokból én sem maradok ki. Gyorsan köszöntöm, akit tudok, aztán munkához látok. Ideje beírni a szakmánylapra az éjféli adatokat. Lányi Botond