Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-26 / 13. szám
mo. MÁRCIUS 26. BORSODI VEGYÉSZ Iskolaavatás és névadó ünnepség Kun Béla nevét vette fel a tiszaszederkényi gimnázium és szakközépiskola A tavasz első napján, március 21-én délelőtt ünnepi külsőt öltött a tiszaszederkényi gimnázium és szakközépiskola. Ezen a napon avatták fel a város legújabb oktatási intézményét, amely mintegy 22 millió forintos költséggel épült. Az iskola hallgatói és tanárai fogadták a vendégeket. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Varga Gáborné, országgyűlési képviselő, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács Miklós, a Tiszaszederkényi városi-üzemi Pártbizottság első titkára, Gulyás István, a Tiszaszederkényi városi Tanács vb-elnökhelyettese, továbbá a helyi állami és társadalmi szervek több vezetője. Gulyás Istvánnak, a városi tanács vb-elnökhelyettesének üdvözlő szavai után Varga Gáborné, a megyei Tanács vb-elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az országgyűlési képviselő történelmünk három nagy tavaszi évfordulójára emlékezett. — A természetben a tavasz ébredése mindig új öröm, új élet, teremtés forrása. Érdekes módon történelmünk nagy fordulói tavaszra esnek. Március 15, március 21 és április 4 egymást követik — mondotta bevezetőjében. A Tanácsköztársaság évfordulójára emlékezve szólt arról, hogy a magyar nép történelme dicső korszakának emléke kitörölhetetlenül belevésődött a magyar munkások és parasztok százezreinek szívébe, és a nemzetközi proletariátus millióinak tudatába. A Tanácsköztársaság nagy történelmi tetteket hajtott végre a szocialista rend megteremtéséért, a nemzeti függetlenség védelméért és a szocialista világforradalom támogatásáért vívott harcában. — Nincs ebben az országban egyetlen egy falu, vagy település sem, ahol ne szólhatnának őszinte és igaz szavak emberséget adó 25 évünkről — folytatta beszédét Varga Gáborné. — Itt, Tiszaszederkényben különösen megfogható, a szavaknál is hatalmasabb erő, az új város alkotó és lüktető ritmusa vall az elmúlt negyedszázadról. Ez a város, amely rövidesen Lenin nevét veszi fel, amely jelképe lesz szocialista építésünknek — mondotta. — Az új iskola, amely Kun Bélának, a magyar munkásmozgalom nagy alakjának a nevét veszi fel, kettős kötelezettséget vállal magára. Legyen a kommunista nevelésnek, a munkára nevelésnek igazi, korszerű pedagógiai és szakmai műhelye, irányítsa az itt folyó munkát a párt iránti hűség és tisztelet, dolgozó népünk megbecsülése és az alkotó munka szeretet®. — A Kun Béla nevét felvett iskolát gondjaiba ajánlom mindazoknak, akiket illet: a városi-üzemi pártbizottságnak, a városi tanácsnak, Tiszaszederkény egész társadalmának, a nagyhírű üzemeknek. Mi magunk — a megyei tanács is —, külön figyelemmel kísérjük életét — mondotta befejezésül Varga Gáborné. A tantestület és a diákok nevében Bodnár János, az iskola igazgatója vette át az új létesítményt. Az ünnepség második részében az iskola irodalmi szakköre és énekkara, valamint a zeneiskola tanárai adtak színvonalas műsort. Ezt követően került sor az oktatási intézmény felszabadulási emlékkiállításának ünnepélyes megnyitójára. Az országos propagandista tanácskozás után A párt Központi Bizottsága a közelmúltban 3 napos összevont propagandista tanácskozást tartott a fővárosban. Röviddel ezután a Tiszaszederkényi városi-üzemi Pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztálya hozzáfogott a tanácskozás anyagának feldolgozásához. Tájértekezleten és összevont propagandista tanácskozáson határozták meg a helyi feladatokat. Elsősorban a gazdasági építő munkával s az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekkel összefüggő tennivalókat vitatják meg a résztvevők. -----33----- díjó díjára... Aztán, az egyén esetében az a fontos, mindig tudja az ember, hogy mit akar. Akkor célba ér. Értitek ugye? Ahogyan Descartes mondotta: Cogito ergo sum! Gondolkodom, tehát vagyok! Bár ennek az ellenkezője is igaz, például: Nem gondolkodom, mégis vagyok, így vannak most a megvert német agyvelők. Nem gondolkodnak, s már nincs is rá idejük. Nem bírják felfogni, hogy mi történt. Elfelejtették, hogy menekült már Oroszországból Napóleon, angol tábornok, német hadvezér, japán sereg, s most ők. Hitler jól elködösítette a német koponyákat.. Csak egyet nem értek: hogyan hihettek Hitler Adolf zavaros ideológiájában? _ Ah!_ kiáltott fel. — Mit bánom én? Kell ez a kis buli az emberiségnek, hadd tanuljon. Még nem volt elég... Elhallgatott. Új kalapot tett a formára. Gőzölgött és émelyítő szagot árasztott a fekete posztó. — Simi, te még sokra viszed az életben... — szólalt meg Hollós nagy komolyan, s hitt is ebben a véleményében. Simi felkacagott: — Én? Meghülyültél! Naiv gyerek vagy! — intette le Hollóst. — Én nem futok ideák után, mint Platon barátom, aki még a lelkét is három részre osztotta. Én a földön élek. A kalapok között. S milyen jól elszórakozom velük. Rengeteg gondolatot ébresztenek bennem. Most például arra gondolok, hogy milyen koponya lehet ebben a kalapban. Mert nagy fej fér bele. Valami nagy emberé. Már úgy értem, hogy alkatilag... Különben... az emberi nagyságot nem centiméterekben mérik... Szóval, hol is hagytam abba? Amit akartam, már elértem. Nem veszed észre? Mert ha nem, akkor hiába pofáztam neked az élet céljáról, az emberről, meg... mindenről. Van szakmám, és dolgozom! Ez az alapvető! Hogy megvesse a lábát az ember. Aztán, ami ugyanilyen fontos: van világnézetem. Ennyi az egész. Mást én nem akarok... — Cinikus vagy! — csipkelődött Hollós. Bár ez igaz is volt. Simon tele volt szkepticizmussal és pesszimizmussal. Árva gyerekként nőtt fel, nem ismerte se apját, se anyját. Nem ismerte a szülői szeretetet. A kalaposmester nevelte fel. Ke- | serves volt az élete. Csupa küzdés. Cinikussá vált. Nem tör- | tetett magasabb csúcsok felé. Súlyos lelkisebeket hordozott magában. Különös alkat volt. Másokat lelkesített, tanított, szép és bölcs, és igaz gondolatokkal ismertette meg az em | bereket, s ő maga ott maradt a csekély keresetet nyújtó, kis műhely egyszerű és szürke világában, így zajlott le a beszélgetés. A három fiú élvezettel és ha- | tártalan csodálattal hallgatta a „tudós” kalaposmestert. S még tovább is hallgatták volna, ha nem lép be Simon egyik ismerőse. — Simi! — szólt izgatottan. — Pálfalvi meg Gálos két munkaszolgálatost kisér a Köves-hegyre. Állítólag megszöktek és elfogták őket. Apa és fia... — Mit beszél? Igaz ez? —• kiáltott fel Szigeti. — Láttam őket... Ásót visznek a vállukon... A Köveshegyen lesz a kivégzés... A németek a két nyilasra bízták az ítélet végrehajtását... — Mit tehetünk? — kérdezte Simon. — Semmit... Ahhoz fegyver és sok ember kellene... És se fegyverünk, se emberünk nincs. Még gyávák is vagyunk! Mindenki behúzódott, menti a bőrét... Szerencsétlen magyar nemzet. Ahogy Ady írta: „Mindig az ütés tartotta, óvta.” Gyászos történelem... — Gyertek! — szólt határozottan Szigeti. — Megkeressük őket! Elrohantak. A kalapos ottmaradt. Mit tehetett volna? Tovább bölcselkedett magában. Bizonyára elfogadta Arisztotelész — Pasi dixi — állítását: A legtökéletesebb boldogságot az ész szemlélődő tevékenysége adja... (Következik: Kivégzés a hegyen.)... Felhívás a TVK szocialista brigádjaihoz • A gépgyár kollektívája hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére április 1. és május 1. között ünnepi munkahónap akciót kezdeményez. A versenyben minden olyan brigád részt vehet, amely a jubileumi vállalásain túl pótfelajánlást vállal. A pótfelajánlást az üzem gazdasági vezetőjével egyeztetve írásban kell rögzíteni, és azt április 1-ig a vállalat szakszervezeti bizottságához kell beküldeni. A verseny értékelését a szakszervezeti bizottság végzi. A verseny eredményét májusban hozzák nyilvánosságra. Kérünk minden szocialista és munkabrigádot, csatlakozzon a felhíváshoz, segítse elő az akció sikerét. A GÉPGYÁR KOLLEKTÍVÁJA Forradalmi ifjúsági napok A forradalmi ifjúsági napok keretében a TVK számos üzemében, főosztályán tartottak ünnepi megemlékezéseket a KISZ-fiatalok. A polietiléngyár etilén KISZ-alapszervezete a közelmúltban nagy sikerű kiállítást rendezett. Szabad hazában — Lenin útján címmel, tablókon mutatták be a világ első szocialista állama megalapítójának életútját, munkásságát. A karbamidüzem KISZ- alapszervezete hasonlóképpen kiállítás keretében emlékezik a közelgő évfordulóra. A Lenin-centenárium tiszteletére rendezett ünnepségen — a kiállítás megnyitását követően — irodalmi műsorral emelték a rendezvény színvonalát. A meghívott vendégek között szép számmal voltak gazdasági vezetők és a társadalmi szervek képviselői. A tablókon dokumentumok, képek, reprodukciók, s Lenin művei kaptak helyet. Az ünnepség színvonalát emelte az is, hogy megjutalmazták a legjobb munkát végző KISZ-fiatalokat. A műszerautomatika főosztályon a múlt héten csütörtökön bensőséges ünnepségen emlékeztek hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára. Ezen részt vett: Kálóczy József, a Tiszaszederkényi városi-üzemi Pártbizottság tagja, és meghívták Tajty István veteránt is. Felszabadulásunk negyedszázados évfordulójának méltatása után Polák István, a pártalapszervezet titkára ünnepi beszédben emlékezett meg Leninről, majd az egyik szovjet szakértő beszélt a proletariátus nagy vezérének életútjáról Az ünnepség részvevői ezután magnóról meghallgatták Lenin hangját. A megemlékezésen az általános iskola énekkara is közreműkdött. Az etilén-üzemcsoport KISZ-alapszervezetének titkára könyvjutalmat ad át a kiállítás megszervezésében kitűnt fiataloknak. (Fotó: Szabó Istvánné.) Leszerelés után újra az üzemben Néhány szó a jogokról és egyetlen kötelességről A BVK-ban már hagyomány, élő, eleven gyakorlat, ahogyan várják , fogadják a honvédségtől leszerelő katonákat. Még a szolgálat ideje alatt levélben keresik fel azokat a fiatalokat, akik a vállalattól vonultak be, s tájékoztatják arról, hogy mit, mennyit fejlődött a gyár, milyen lehetőségeket tud biztosítani hazatérő fiainak, melyek azok a munkahelyek, amelyek közül választhat, ha nem akar visszatérni régi beosztásába. Nem titkolják a bérezési, fizetésbeli lehetőségeket, s arról is kellő tájékoztatást igyekeznek nyújtani, hogy munkaügyi és egyéb problémákban milyen jogaik vannak, mi illeti meg a leszerelőket. Mindennek ellenére sokan nem ismerik eléggé azokat az intézkedéseket, amelyek különféle kedvezményeket biztosítanak a gyárba visszatérő katonáknak. Ezekről kértünk tájékoztatást a munkaerőgazdálkodás vezetőjétől, Topiczer Imre elvtárstól, aki elmondta, hogy az üzem a régi munkahelyre és beosztásba köteles elhelyezni a leszerelő dolgozót. Ettől csak akkor tér el, ha az újra munkába lépő fiatal kifejezetten kéri. Természetesen az egyik legnagyobb érdeklődésre számottartó kérdés a munkabér. A leszerelő katonát megilleti a mindenkori bérszínvonalnak megfelelő juttatás. Ha ez magasabb, mint amilyen a bevonulás idején volt, akkor nem a régi, hanem az új besorolás a mérvadó. Ha valakinek például a bevonuláskor 6,50 volt az órabére, és leszereléskor régi beosztásába megy vissza, ahol az órabér már — tegyük fel — nyolc forint, akkor ez az öszszeg illeti meg. De más munkahely választása esetén is a mindenkori bérszintnek megfelelő öszszeg jár. A katonai szolgálatban töltött idő folyamatos munkaviszonynak számít, ami a fizetett és pótszabadság megállapításánál, de egyéb juttatásoknál is fontos és lényeges körülmény. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szólni kell arról az újabb rendelkezésről, amely kimondja: a munkaviszony szempontjából azoknak is beszámítják a katonai szolgálatban eltöltött időt, akik a bevonulás előtt nem álltak munkaviszonyban, vagy munkaviszonyuk a sorkatonai szolgálat idején szűnt meg. Ebnnek az időnek az elismeréséhez az illetékes alakulat ad igazolást. Még egy fontos tétele van ennek a rendelkezésnek. Csak azokra vonatkozik, akik 1970. január elsején még katonák voltak, vagy ezt követően lesznek. A katonai szolgálati időt a törzsgárda tagság megállapításánál is figyelembe veszik, az ide vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően. A lényege ennek az, hogy a katonai idő sima évnek számít. Nem akármilyen kedvezmény az sem, ami a nyereségrészesedés megállapítását és kifizetését jelenti. Az ide vonatkozó szabályok értelmében nyereség csak annak fizethető, aki július 2-án már a vállalat alkalmazásában volt. A visszatérő katonáknál más a helyzet. A vállalathoz visszatérés időpontjától függetlenül — időarányosan — jár a nyereség a leszerelőnek, vagy a bevonulónak. Aki — tegyük fel — októberben tér vissza a december 31-ig terjedő időre jogos a nyereségre. Olyan jogok és kedvezmények ezek, amelyek minden leszerelő, a vállalathoz viszszatérő katonát megilletnek. Mindezzel szemben csupán egyetlen kötelessége van a munkát újra kezdő dolgozónak: becsületesen dolgozni, helytállni azon a poszton, amit hivatásának választott. Ezt kéri és elvárja a vállalat nemcsak a leszerelő katonáktól, de a gyár minden dolgozójától. (t.l.) 5