Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-26 / 13. szám

mo. MÁRCIUS 26. BORSODI VEGYÉSZ Iskolaavatás és névadó ünnepség Kun Béla nevét vette fel a tiszaszederkényi gimnázium és szakközépiskola A tavasz első napján, már­cius 21-én délelőtt ünnepi külsőt öltött a tiszaszederké­­nyi gimnázium és szakközép­­iskola. Ezen a napon avatták fel a város legújabb oktatási intézményét, amely mintegy 22 millió forintos költséggel épült. Az iskola hallgatói és ta­nárai fogadták a vendégeket. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt he­lyet Varga Gáborné, ország­­gyűlési képviselő, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Nagy Zoltán, a megyei párt­­bizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács Miklós, a Tiszaszederkényi városi-üzemi Pártbizottság első titkára, Gulyás István, a Tiszaszederkényi városi Ta­nács vb-elnökhelyettese, to­vábbá a helyi állami és tár­sadalmi szervek több veze­tője. Gulyás Istvánnak, a városi tanács vb-elnökhelyettesé­­nek üdvözlő szavai után Var­ga Gáborné, a megyei Ta­nács vb-elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Az országgyűlési képvi­selő történelmünk három nagy tavaszi évfordulójára emlékezett. — A természet­ben a tavasz ébredése min­dig új öröm, új élet, terem­tés forrása. Érdekes módon történelmünk nagy fordulói tavaszra esnek. Március 15, március 21 és április 4 egy­mást követik — mondotta be­vezetőjében. A Tanácsköz­társaság évfordulójára emlé­kezve szólt arról, hogy a magyar nép történelme dicső korszakának emléke kitörölhetetlenül belevésődött a magyar munkások és pa­rasztok százezreinek szívébe, és a nemzetközi proletariátus millióinak tudatába. A Ta­nácsköztársaság nagy törté­nelmi tetteket hajtott végre a szocialista rend megterem­téséért, a nemzeti független­ség védelméért és a szocia­lista világforradalom támo­gatásáért vívott harcában. — Nincs ebben az ország­ban egyetlen egy falu, vagy település sem, ahol ne szól­hatnának őszinte és igaz sza­vak emberséget adó 25 évünk­ről — folytatta beszédét Var­ga Gáborné. — Itt, Tiszasze­­derkényben különösen meg­fogható, a szavaknál is ha­talmasabb erő, az új város alkotó és lük­tető ritmusa vall az elmúlt negyedszázadról. Ez a város, amely rövidesen Lenin nevét veszi fel, amely jelképe lesz szocialista építé­­sünknek — mondotta. — Az új iskola, amely Kun Bélának, a magyar munkás­­mozgalom nagy alakjának a nevét veszi fel, kettős köte­lezettséget vállal magára. Legyen a kommunista neve­lésnek, a munkára nevelés­nek igazi, korszerű pedagó­giai és szakmai műhelye, irá­nyítsa az itt folyó munkát a párt iránti hűség és tisztelet, dolgozó népünk megbecsülése és az alkotó munka szeretet®. — A Kun Béla nevét fel­vett iskolát gondjaiba aján­lom mindazoknak, akiket il­let: a városi-üzemi pártbizott­ságnak, a városi tanácsnak, Tiszaszederkény egész tár­sadalmának, a nagyhírű üzemeknek. Mi magunk — a megyei ta­nács is —, külön figyelem­mel kísérjük életét — mon­dotta befejezésül Varga Gá­borné. A tantestület és a diákok nevében Bodnár János, az iskola igazgatója vette át az új létesítményt. Az ünnepség második részében az iskola irodalmi szakköre és ének­kara, valamint a zeneiskola tanárai adtak színvonalas műsort. Ezt követően került sor az oktatási intézmény felszaba­dulási emlékkiállításának ün­nepélyes megnyitójára. Az országos propagandista tanácskozás után A párt Központi Bizottsá­ga a közelmúltban 3 napos összevont propagandista ta­nácskozást tartott a főváros­ban. Röviddel ezután a Tiszasze­derkényi városi-üzemi Párt­­bizottság propaganda- és művelődésügyi osztálya hoz­záfogott a tanácskozás anya­gának feldolgozásához. Táj­értekezleten és összevont propagandista tanácskozáson határozták meg a helyi fel­­adatokat. Elsősorban a gazdasági építő munkával s az idősze­rű gazdaságpolitikai kérdé­sekkel összefüggő tennivaló­kat vitatják meg a résztve­vők. -----33-----­ díjó díjára... Aztán, az egyén esetében az a fontos, mindig tudja az ember, hogy mit akar. Akkor célba ér. Értitek ugye? Ahogyan Descartes mondotta: Cogito ergo sum! Gon­dolkodom, tehát vagyok! Bár ennek az ellenkezője is igaz, például: Nem gondolkodom, mégis vagyok, így vannak most a megvert német agyvelők. Nem gondolkodnak, s már nincs is rá idejük. Nem bírják felfogni, hogy mi történt. Elfelejtet­ték, hogy menekült már Oroszországból Napóleon, angol tá­bornok, német hadvezér, japán sereg, s most ők. Hitler jól elködösítette a német koponyákat.. Csak egyet nem értek: hogyan hihettek Hitler Adolf zavaros ideológiájában? _ Ah!_ kiáltott fel. — Mit bánom én? Kell ez a kis buli az emberiségnek, hadd tanuljon. Még nem volt elég... Elhallgatott. Új kalapot tett a formára. Gőzölgött és éme­lyítő szagot árasztott a fekete posztó. — Simi, te még sokra viszed az életben... — szólalt meg Hollós nagy komolyan, s hitt is ebben a véleményében. Simi felkacagott: — Én? Meghülyültél! Naiv gyerek vagy! — intette le Hol­lóst. — Én nem futok ideák után, mint Platon barátom, aki még a lelkét is három részre osztotta. Én a földön élek. A kalapok között. S milyen jól elszórakozom velük. Rengeteg gondolatot ébresztenek bennem. Most például arra gondolok, hogy milyen koponya lehet ebben a kalapban. Mert nagy fej fér bele. Valami nagy emberé. Már úgy értem, hogy alkati­lag... Különben... az emberi nagyságot nem centiméterek­ben mérik... Szóval, hol is hagytam abba? Amit akartam, már elértem. Nem veszed észre? Mert ha nem, akkor hiába pofáztam neked az élet céljáról, az emberről, meg... min­denről. Van szakmám, és dolgozom! Ez az alapvető! Hogy megvesse a lábát az ember. Aztán, ami ugyanilyen fontos: van világnézetem. Ennyi az egész. Mást én nem akarok... — Cinikus vagy! — csipkelődött Hollós. Bár ez igaz is volt. Simon tele volt szkepticizmussal és pesszimizmussal. Árva­­ gyerekként nőtt fel, nem ismerte se apját, se anyját. Nem­­ ismerte a szülői szeretetet. A kalaposmester nevelte fel. Ke- | serves volt az élete. Csupa küzdés. Cinikussá vált. Nem tör- | tetett magasabb csúcsok felé. Súlyos lelkisebeket hordozott­­ magában. Különös alkat volt. Másokat lelkesített, tanított,­­ szép és bölcs, és igaz gondolatokkal ismertette meg az em­ | bereket, s ő maga ott maradt a csekély keresetet nyújtó, kis­­ műhely egyszerű és szürke világában, így zajlott le a beszélgetés. A három fiú élvezettel és ha- | tártalan csodálattal hallgatta a „tudós” kalaposmestert. S­­ még tovább is hallgatták volna, ha nem lép be Simon egyik­­ ismerőse. — Simi! — szólt izgatottan. — Pálfalvi meg Gálos két mun­kaszolgálatost kisér a Köves-hegyre. Állítólag megszöktek és elfogták őket. Apa és fia... — Mit beszél? Igaz ez? —• kiáltott fel Szigeti. — Láttam őket... Ásót visznek a vállukon... A Köves­hegyen lesz a kivégzés... A németek a két nyilasra bízták az ítélet végrehajtását... — Mit tehetünk? — kérdezte Simon. — Semmit... Ahhoz fegyver és sok ember kellene... És se fegyverünk, se embe­rünk nincs. Még gyávák is vagyunk! Mindenki behúzódott, menti a bőrét... Szerencsétlen magyar nemzet. Ahogy Ady írta: „Mindig az ütés tartotta, óvta.” Gyászos történelem... — Gyertek! — szólt határozottan Szigeti. — Megkeressük őket! Elrohantak. A kalapos ottmaradt. Mit tehetett volna? Tovább bölcsel­­kedett magában. Bizonyára elfogadta Arisztotelész — Pasi dixi — állítását: A legtökéletesebb boldogságot az ész szem­lélődő tevékenysége adja... (Következik: Kivégzés a hegyen.)... Felhívás a TVK szocialista brigádjaihoz • A gépgyár kollektívája ha­zánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére ápri­lis 1. és május 1. között ün­nepi munkahónap akciót kez­deményez. A versenyben minden olyan brigád részt vehet, amely a jubileumi vállalásain túl pótfelajánlást vállal. A pótfelajánlást az üzem gazdasági vezetőjével egyez­tetve írásban kell rögzíteni, és azt április 1-ig a vállalat szakszervezeti bizottságához kell beküldeni. A verseny értékelését a szakszervezeti bizottság vég­zi. A verseny eredményét májusban hozzák nyilvános­ságra. Kérünk minden szocialista és munkabrigádot, csatlakoz­zon a felhíváshoz, segítse elő az akció sikerét. A GÉPGYÁR KOLLEKTÍVÁJA Forradalmi ifjúsági napok A forradalmi ifjúsági na­pok keretében a TVK számos üzemében, főosztályán tartot­tak ünnepi megemlékezése­ket a KISZ-fiatalok. A poli­etiléngyár etilén KISZ-alap­­szervezete a közelmúltban nagy sikerű kiállítást rende­zett. Szabad hazában — Le­nin útján címmel, tablókon mutatták be a világ első szo­cialista állama megalapító­jának életútját, munkássá­gát. A karbamidüzem KISZ- alapszervezete hasonlóképpen kiállítás keretében emléke­zik a közelgő évfordulóra. A Lenin-centenárium tiszteleté­re rendezett ünnepségen — a kiállítás megnyitását követő­en — irodalmi műsorral emelték a rendezvény színvo­nalát. A meghívott vendégek kö­zött szép számmal voltak gazdasági vezetők és a társa­dalmi szervek képviselői. A tablókon dokumentumok, ké­pek, reprodukciók, s Lenin művei kaptak helyet. Az ünnepség színvonalát emelte az is, hogy megjutal­mazták a legjobb munkát végző KISZ-fiatalokat. A műszerautomatika fő­­osztályon a múlt héten csü­törtökön bensőséges ünnepsé­gen emlékeztek hazánk fel­szabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évforduló­jára. Ezen részt vett: Káló­­czy József, a Tiszaszederké­nyi városi-üzemi Pártbizott­ság tagja, és meghívták Tajty István veteránt is. Felszabadulásunk negyed­­százados évfordulójának mél­tatása­ után Polák István, a pártalapszervezet titkára ün­nepi beszédben emlékezett meg Leninről, majd az egyik szovjet szakértő beszélt a proletariátus nagy vezérének életútjáról Az ünnepség részvevői ez­után magnóról meghallgat­ták Lenin hangját. A meg­emlékezésen az általános is­kola énekkara is közreműk­­dött. Az etilén-üzemcsoport KISZ-alapszervezetének titkára könyvjutalmat ad át a kiállítás megszervezésében kitűnt fia­taloknak. (Fotó: Szabó Istvánné.) Leszerelés után újra az üzemben Néhány szó a jogokról és egyetlen kötelességről A BVK-ban már hagyo­mány, élő, eleven gyakorlat, ahogyan várják , fogadják a honvédségtől leszerelő ka­tonákat. Még a szolgálat ide­je alatt levélben keresik fel azokat a fiatalokat, akik a vállalattól vonultak be, s tájékoztatják arról, hogy mit, mennyit fejlődött a gyár, milyen lehetőségeket tud biztosítani hazatérő fiainak, melyek azok a munkahelyek, amelyek közül választhat, ha nem akar visszatérni régi beosztásába. Nem titkolják a bérezési, fizetésbeli lehetősé­geket, s arról is kellő tájé­koztatást igyekeznek nyújta­ni, hogy munkaügyi és egyéb problémákban milyen jogaik vannak, mi illeti meg a leszerelőket. Mindennek ellenére sokan nem ismerik eléggé azokat az intézkedéseket, amelyek kü­lönféle kedvezményeket biz­tosítanak a gyárba visszatérő katonáknak. Ezekről kértünk tájékoztatást a mun­kaerő­­gazdálkodás vezetőjétől, To­­piczer Imre elvtárstól, aki el­mondta, hogy az üzem a régi munkahely­re és beosztásba köteles elhelyezni a leszerelő dol­gozót. Ettől csak akkor tér el, ha az újra munkába lépő fiatal kifejezetten kéri. Természetesen az egyik legnagyobb érdeklődésre szá­­mottartó kérdés a munkabér. A leszerelő katonát megilleti a mindenkori bérszínvonal­nak megfelelő juttatás. Ha ez magasabb, mint amilyen a bevonulás idején volt, ak­kor nem a régi, hanem az új besorolás a mérvadó. Ha valakinek például a bevonu­láskor 6,50 volt az órabére, és leszereléskor régi beosz­tásába megy vissza, ahol az órabér már — tegyük fel — nyolc forint, akkor ez az ösz­­szeg illeti meg. De más munkahely választása esetén is a mindenkori bérszintnek megfelelő ösz­­szeg jár. A katonai szolgálatban töl­tött idő folyamatos munkavi­szonynak számít, ami a fize­tett és pótszabadság megál­lapításánál, de egyéb juttatá­soknál is fontos és lényeges körülmény. Ezzel kapcsolat­ban feltétlenül szólni kell arról az újabb rendelkezés­ről, amely kimondja: a mun­kaviszony szempontjából azoknak is beszámítják a ka­tonai szolgálatban eltöltött időt, akik a bevonulás előtt nem álltak munkaviszony­ban, vagy mun­ka­viszonyuk a sorkatonai szolgálat idején szűnt meg. Ebnnek az időnek az elismeréséhez az illetékes alakulat ad igazolást. Még egy fontos tétele van ennek a rendelkezésnek. Csak azok­ra vonatkozik, akik 1970. ja­nuár elsején még katonák voltak, vagy ezt követően lesznek. A katonai szolgálati időt a törzsgárda tagság megálla­pításánál is figyelembe ve­szik, az ide vonatkozó rendelkezé­seknek megfelelően. A lénye­ge ennek az, hogy a katonai idő sima évnek számít. Nem akármilyen kedvez­mény az sem, ami a nyere­ségrészesedés megállapítását és kifizetését jelenti. Az ide vonatkozó szabályok értelmé­ben nyereség csak annak fi­zethető, aki július 2-án már a vállalat alkalmazásában volt. A visszatérő katonáknál más a helyzet. A vállalathoz visszatérés időpontjától füg­getlenül — időarányosan — jár a nyereség a l­esze­relőnek, vagy a bevonulónak. Aki — tegyük fel — októberben tér vissza a december 31-ig ter­jedő időre jogos a nyereségre. Olyan jogok és kedvezmények ezek, amelyek minden le­szerelő, a vállalathoz visz­­szatérő katonát megillet­nek. Mindezzel szemben csupán egyetlen kötelessége van a munkát újra kezdő dolgozó­nak: becsületesen dolgozni, helytállni azon a poszton, amit hivatásának választott. Ezt kéri és elvárja a válla­lat nemcsak a leszerelő kato­náktól, de a gyár minden dolgozójától. (t.l.) 5

Next