Borsodi Vegyész, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 2. szám

337­­. JANUÁR 14. NEM KELL KÜLÖNÖ­SEBBEN kommentálni, mi­lyen fontos helyet foglal el a nagyvállalatok, üzemek életében a KISZ-fiatalok ter­melést segítő tevékenysége. Az elmúlt évi munka érté­kelése alapján megállapítha­tó, hogy a Borsodi Vegyi­­kombinát fiataljai átérezték a X. pártkongresszus tiszte­letére meghirdetett verseny­mozgalom jelentőségét, hi­szen az üzemek munka- és szocialista brigádjaihoz kap­csolódva alapszervezetenkénti nagy mértékű munkafelaján­lásokkal csatlakoztak a fel­híváshoz. Sem mód, sem lehetőség nincs arra, hogy sorra ve­gyük a KISZ-alapszervezetek vállalásait, s külön-k­ülön értékeljük azokat. Néhány ki­emelkedő eredmény alapján azonban képet alkothatunk, milyen energiát összpontosí­tottak, mennyivel járultak hozzá a tervfeladatok telje­sítéséhez, túlszárnyalásához. A II. alapszervezet fiatal­jai például felajánlásukban rögzítették, hogy a kongresz­­szus időpontjáig a szocialis­ta brigádokkal együttműköd­ve az V. szintéziskor beren­dezéseivel elérik a tervezett kapacitást és fajlagosokat, s terven felül 3000 tonna am­móniát termelnek. Ezen kí­vül folyamatosan biztosítják a PO-üzem sikeres próbaüze­meltetéséhez szükséges oxi­gént, a kívánt paraméterek­kel. AZ V-ÖS ALAPSZERVE­ZET a következőt jelentette október 9-én: Eddig terven felül 2450 tonna lúgot gyár­tottunk, valamint a pártkong­resszus tiszteletére tett továb­bi 1500 tonna felajánlásból 450 tonnát teljesítettünk. A cseppfolyós-klór export kö­telezettségünket ez ideig 1074 tonnával túlteljesítettük. A XX-as KISZ-alapszerve­­zet tagsága több mint tíz­millió forintos megtakarítás­ra tett ígéretet a kaprolak­­tám-gyártás önköltségének csökkentésével, amelyet a szocialista brigádokkal kö­zösen teljesítettek. Természetes, hogy a kivi­telező vállalatok alapszerve­zetei is bekapcsolódtak a versenybe. A Gyár- és Gép­szerelő Vállalat KISZ-alap­­szervezete a vállalásban meghatározott időre elvégez­te többek között a granuláló üzem készülékeinek nyomás­próbáit, s a PO-üzem komp­resszorház lefúvató vezeté­kének átalakítását. A XII-es KISZ-alapszervezet ( I1. sz. Állami Építőipari Vállalat) tagsága a létesítmények be­fejezésének meggyorsítása érdekében több mint 60 ezer forint értékű munkát végzett. A XI-es alapszerve­zethez tartozó (VEGYSZER) ifjúsági brigádok a különbö­ző szerelési munka határidő előtti befejezésével csatla­koztak a mozgalomhoz. A BORSODI VEGYIKOM­­BINÁT KISZ-alapszerveze­­tei a vállalati célkitűzések megvalósításáért mindent megtettek, s az elért ered­mények az ő erőfeszítéseiket és lelkiismeretes munkájukat is dicsérik. Egyszerű, rtka festett íróasztal, néhány szék a tárgyalóasztal körül, egy zöld páncélszekrény — és semmi más. Ennyi emlí­tésre méltó bútordarab talál­ható a párttitkár dolgozószo­bájában. Puritán egyszerű­ség. Tompán, alig hallhatóan szűrődik be a szobába a ja­vítóműhely dohogása, szinte érzékelhető, tapintható az ott folyó munka. S talán ezért a néhány perce még rideg­séget árasztó szoba barátsá­gossá, közvetlenné vált. Rágyújtottunk. Az íróasz­tal túloldalán Klah­anka Bé­la, lassú, nyugodt mozdulat­tal szájához emeli cigarettá­ját,­ s mélyen leszívja a füs­töt. — Bizony, ez így van — mondja. — A mai huszon­évesek nem nagyon lelkesed­nek. Mondják: rossz korban születtünk. Nem lehetünk ve­teránok, nincsenek érdeme­ink, a tanuláshoz már öre­gek vagyunk. Így aztán más választásunk nincs, mint dolgozni, és várni, hogy fel­fedezzenek. — Van valami igazuk — mondja elgondolkodva. — Talán abban, hogy manap­ság a felfedezés egyre nehe­zebb, és egyre magasabb mérce. Szerencsére, hogy úgy mond­jam: a mérce alól senki sem kivétel. Gyakran mondják nekem a huszon­évesek: te Béla, mi a titka a te funkciódnak? S erre bi­zony nem is olyan könnyű válaszolni. Most, hogy itt az alkalom, elmondanám. Az újjáépítés minden hőskorban, nem volt köny­­nyű életünk odahaza Bán­szálláson sem. Bányalakatos voltam, s 17 évesen a legne­hezebb munkát végeztem a királdi üzemben. Ugyanúgy, mint az apám. A bánya tet­te és az idősebb cimborák, hogy szinte gyerek fejjel tud­tam, és nem csak sejtettem, hol van a helyem. 45-ben felvettek a pártba. Aztán két esztendő múlva engem is, mint akkor több ezer mun­kásfiatalt hívott a néphad­sereg, a tisztiiskola. Erre most azt mondják: hja, ak­kor könnyű volt a karrier útjára lépni. Pedig nem volt könnyű. Nehéz évek, fárasztó tanulással eltöltött éjszakák következtek. Nehezen moz­dult írásra a kezünk, és fél­tünk, rettenetesen féltünk, nem tudunk hivatásunknak eleget tenni. Nehéz volt, de nem adtuk olcsón a bőrünket. Engem a hadseregben eltöl­tött öt esztendő, szívóssá, kö­vetkezetessé tett. Elsősorban azt értettem meg, hogy egye­dül, a közösség nélkül sem­mivé válik, lelkileg összetö­rik, „elporlad” az ember. Újra rágyújt, kicsit remeg a keze. Hátrasimítja a haját. — Igen. Ha úgy tetszik, ez az én bölcsességem, ha ugyan 39 éves korában le­het egyáltalán bölcs valaki. A hadsereg után itt a szom­szédban, a hőerőműnél dol­goztam, ahol párttikárrá vá­lasztottak. Új munka, új fel­adat, új emberek, más mun­kastílus. Ismét tanulnom kellett, és szó ami szó , „elfáradtam”. Visszavágytam a kalapácshoz, a reszelőhöz, a régi cimborákhoz, ahol minden olyan egyszerű és magától értetődő volt. Szinte markomban érez­tem a szerszámok formáját. A BVK-hoz jöttem, lakatos­nak. Igyekeztem jól és be­csületesen dolgozni, és soha nem rejtettem véka alá a véleményemet. A közösség hálátlan, éljen és boldoguljon mindenki úgy, ahogy tud. Nagyon di­vatos életszemlélet ez ma­napság. Ám az élet mást is példáz. A munkatársak, a közösség elismerését csak őszinteséggel, a „cimborák” becsülésével lehet megválta­ni. Ha úgy tetszik, ez ma a karrier egyik útja. És Kla­­mianka elvtársat immár har­madszor választották titkár­rá a III-as pártalapszervezet kommunistái. Két alkalom­mal kapott kormánykitünte­tést, a kombinát kiváló dol­gozója, és aminek leginkább örül: megkapta a 25 éves párttagságát elismerő jubi­leumi emlékérmet, és tíz éve az „úttörő” szocialista bri­gád tagja. AT __()_/in­fpn tiszta lel­vsiímen, kiismerettel velük maradni — mondja — ez a legfontosabb . Sz. D. Velük maradni így te az első hét A tél sok gondot okoz Az 1971-es esztendő első napjaiban végzett munkáról érdeklődtünk a Borsodi Ve­gyikombinát üzemcsoport ve­zetőinél. Arra a kérdésre kértünk választ: hogyan telt el az első hét? SZERENCSÉS KÁROLY, a kaprolaktám üzemcsoport ve­zetője arról tájékoztatta la­­­­punkat, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Az első dekádban laktámból a tervben előirányzott napi 16 tonna helyett 19,5 tonnát gyártottak, így 35 tonnás túl­teljesítésről adhatnak szá­mot. Ugyancsak jól megy a munka a bonamid üzemben is. OSVAY LAJOS, az ammó­nia üzemcsoport vezetője így nyilatkozott: — Nehézségek közepette teltek el az első napok. A földgáz nyomásának állandó csökkenése nagymértékben befolyásolja a termelést. Nem tudjuk maradéktalanul tel­jesíteni a tervet. Jelenleg naponta 380—420 tonna am­móniát gyártunk. Ha a föld­gáz nyomásával nem lenné­nek problémák, képesek len­nénk a 460—480 tonnás napi termelésre is. BENEDA KÁROLY, az elektrolízis üzemcsoport ve­zetője szintén erőfeszítések­ről szólt. — Nálunk minden télen meg kell küzdeni a szállítási gondokkal. A lúgszállítás te­rén adódó nehézségek miatt már 200 tonnás lemaradá­sunk van. Nem katasztrofá­lis ez, de az egyébként is fe­szített terv teljesítését aka­dályozza. A lemaradás csök­kentése érdekében továbbra is üzemben tartjuk a lúgbe­­párlót, s a szállítási gondok mérséklésére magunk mostuk ki a szállítási üzem által rendelkezésünkre bocsátott tartálykocsikat. NAPI 110 TONNÁS telje­sítményt értünk el Egyéb­ként tovább folytatjuk az előző évben megkezdett cel­lafelújításokat a marónátron üzemben. Eddig a bontócel­láknak mintegy a felét új­­ragumiztattuk, felújítottuk, a gumisműhely kapacitása mi­att azonban mérsékelni kel­lett a munkatempót. BORSODI VEGYÉSZ Értékelték a brigádok munkáját A TVK savüzemének kol­lektívája sikerrel zárta az 1970-es évet. A jó munkát bizonyítja, hogy terven felül — a kongresszus tiszteletére felajánlott 20 ezer tonna he­lyett — 24 ezer 450 tonna salétromsavat termeltek. A közelmúltban értékelték az itt dolgozó szociálisa bri­gádok egyévi munkáját is. Egyöntetű volt a vélemény: valamennyi kollektíva ki­emelkedő munkát végzett, maradéktalanul eleget tett a szocialista brigádokkal szem­ben támasztott hármas kö­vetelménynek. Az üzem négy brigádja 1966. óta minden évben el­nyerte a szocialista címet. A dolgozóknak mintegy 80 szá­zaléka brigádokban végzi munkáját. Szakmunkástanulók a BVK-ban A jövő szakmunkás-utánpótlását, a Borsodi Vegyikombi­nát szakemberigényét a 105-ös Szakmunkásképző Intézet igyekszik biztosítani. A BVK oktatási csoportjának vezetője, Illés Ferenc kérésünkre elmondotta, hogy az 1970—71-es tan­évben, a korábbi évekhez hasonlóan több mint 250 általános iskolát végzett fiatal kezdte meg a tanulást. Közülük 121-en a vegyipari szakmákban tanulnak tovább. Első évben az el­méleti oktatás mellett a tanműhelyekben vesznek részt gya­korlati képzésen. A második és harmadik évben kerülnek ki az üzemekhez. Az elosztás az úgynevezett forgatási terv alapján történik, amelynek lényege, hogy egy-egy hallgató minden technológiát megismerjen, s egy-egy üzemben leg­alább másfél hónapot dolgozzon. Az elkövetkezendő évek során mintegy kétszeresére kell növelni a szakmunkástanulók számát. Ezt az olefin-program maradéktalan megvalósítása teszi szükségessé. A Borsodi Vegyikombinát központi javítóműhelyében másod- és harmadéves szak­munkástanulók, hegesztők, csőszerelők, lakatosok és esz­tergályosok dolgoznak. Ter­mészetesen emellett még tan­műhelyi elfoglaltságuk is van. Lakatosokból 50 másod- és 32 harmadévest oktatnak az I-es telepen, míg a pvc-gyár­­egységben csaknem 40 laka­tostanuló dolgozik. A csősze­relők 15—15-ös létszámú ön­álló brigádokat alkotnak, a harmadévesek pedig szak­munkások mellé vannak be­osztva. Vizsuráfszky Sándor és Pogány Béla harmadéves kovács­tanulók avatott mesterektől tanulják a szakma mesterfogá­sait. Fotó: Káprai Még nehéz a nagykalapács... A IV. ötéves terv Agitáció és propaganda Pullai Árpád elvtárs a pro­pagandamunkával kapcsolat­ban többek között a követ­kezőket hangsúlyozta kong­resszusi felszólalásában: „Kiterjedt és eleven gaz­daságpolitikai propagandát folytattunk az utóbbi évek­ben. Propagandánk rendszeresen foglalkozott a gazdasági élet­tel, a fontos közérdekű kér­déseikkel; rávilágított a je­lenségek okaira és a mélyebb összefüggésekre; segítette a gazdaságirányítás reformjá­nak politikai előkészítését és bevezetését. A gazdasági épí­tőmunka időszerű feladatai­nak segítése során előfordult, hogy a propaganda az össze­függéseket leegyszerűsítette, időnként azok egyik vagy másik oldalát hangsúlyozta. A gazdaságirányítás alap­elveinek, új vonásainak ered­ményes propagandája mel­lett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változá­sok hangsúlyozása volt a jel­lemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás —, kevesebb szó esett. Ez olykor félreér­tésekre adhatott okot. A propagandamunkának a továbbiakban is központi fel­adata marad, hogy a gyakor­lati feladatokhoz kapcsolód­va, elmélyül­ten foglalkozzék a gazdasági építőmunka kér­déseivel. E propaganda konk­rét tartalmát és feladatait a következő években a IV. öt­éves terv adja. Tovább kell fejlesztenünk a marxista köz­­gondolkodást, erősíteni kell azt a szemléletet, hogy a si­kerek nem máról holnapra születnek, azokért keményen és kitartóan meg kell dol­goznunk” — mondotta Pullai elvtárs. Nagyon időszerű kérdés te­hát annak elemzése, milyen célt kell szolgálnia a tervagi­­tációna­k. Mindenekelőtt világossá kell tenni a köz­vélemény előtt gazdaság­­politikánk célját, főbb jel­lemzőit. Széles körben ismertetni kell, hol tart ma a magyar nép­gazdaság — ezen belül az adott üzem, vállalat — és milyen színvonalra jut a ne­gyedik ötéves terv teljesíté­sével. Az ötéves vállalati tervek összeállítása, a vállalati ön­állóság, felelősség és egyben a vezetés színvonalának mi­nősítése is. Sok embert érde­kel, hol tart ma népgazdasá­gunk, és hol tart majd öt év múlva. A negyedik ötéves terv fontos szerepet szán a válla­latok, dolgozó kollektívák ön­­tevékenységének. A vállalati kezdeményezések ugyanis na­gyon jelentősek, nemcsak a helyi tartalékok jobb haszno­sításában, de a központi fej­lesztési célkitűzések mara­déktalan megvalósításában is. Gazdaságpolitikai agitá­­ciónkban — és ezen belül a tervagitációban — nem arra kell vállalkozni, hogy min­den emberrel megtaníttassuk a tervelőirányzatban rögzí­tett számokat, adatokat, ha­nem, hogy céljainkat, törek­véseinket felismerő köz­­gondolkodást alakítsunk ki. Olyan közgondolkodást, amelynek alapján az embe­rek felismerik az egyes je­lenségek összefüggéseit, kap­csolatát az általános tenden­ciákkal, ahol saját maguk tudják meghatározni viszo­nyukat a jelenségekhez. El kell érni, hogy a köz­vélemény tisztán lássa: a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozása mindenütt fontos feladat, ahol termelés folyik. A hatékonyság minden mun­kahelyen, termelőkollektívá­ban mást és mást jelent. Népgazdasági szintű intézke­dések csak nagy általános­ságban határozhatják meg az eredményesebb munka fel­tételeit és irányát. Ezért igen nagy szerepe van a vállalati önállóságnak, a vezetők és a kollektíva kezdeményező­készségének. Következetesen fejleszteni kell az emberekben a munka szeretetét, a szocialista mun­kaerkölcs normáit. A szocia­lista munkamorál kialakulá­sának, illetve továbbfejlesz­tésének előfeltétele: a vég­zett munka szeretete. Ahhoz, hogy valaki szeresse munká­ját, látni kell értelmét, cél­ját. Ezért a szocialista mun­kára nevelés ott kezdődik, hogy megértessük a munka társadalmi hasznát és érté­két. Minden munkásnak, dol­gozónak ismernie kell sze­mélyes tevékenységének üze­mi, népgazdasági összefüggé­seit. Mindenütt el kell érni, hogy a termelőmunkában részt vevő dolgozók beleszól­janak az üzem, a vállalat ügyeibe. A gazdaságpolitikai agitá­ció nagy segítséget jelent­­het a gazdasági tervek megvalósításában. Ugyanakkor látni kell: a po­litikai munka — önmagában — nem vállalkozhat arra, hogy kiküszöbölje az objek­tív közgazdasági környezet hatására fellépő negatív ten­denciákat, mindössze részt vállalhat kedvezőtlen hatá­suk csökkentésében. Segíthet a különböző intézkedések eredményesebb érvényesíté­sében. Robbanás a BVK-ban Kedden délelőtt 11 óra után néhány perccel robba­nás történt a Borsodi Vegyi­kombinát acetilént gyártó üzemrészében. A légtérbe ju­tott acetilén robbant fel. Két munkás könnyű, egy súlyos sérülést szenvedett. Az I-es fejlesztő épülete megrongá­lódott, a környező üzemek ablakai bezúzódtak. A tech­nológiai berendezésekben nem esett kár. A robbanás körülményeit vizsgálják. 3

Next