Borsodi Vegyész, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-23 / 25. szám

XX. évfolyam 25. szám 1983. június 23. Ára: 1 forint Nemzetközi színi­bionkaverseny NYOLC ÉVE tart fenn sokold­alú, hasznos kapcso­latot a KISZ Borsod me­gyei és a Lenini Komszo­­mol Vologda megyei Bi­zottsága. A két ország if­júsági szer­vezete között 1975 óta rendszeres mun­kakapcsolat valósult meg, a különböző látogatások segítettek egymás munká­jának, életkörülményeinek jobb megismerését. A tu­ristacsoportok cseréjével, meghitt barátság alakult ki a két nép fiai között. A vologdai delegáció legutób­bi látogatása során elha­tározták, hogy 1983-ban közös munkaversenyt in­dítanak az ipar, a mező­­gazdaság­, a szolgáltatás és a kereskedelem területén dolgozó ifjúsági, szocialista brigádok­ között. A közzétett felhívásban a kitűzött célok a munka­helyi és a településpoliti-­­kai feladatok megoldására, az egyéni teljesítmények növelésére ösztönöznek. A verseny tág lehetőségeket kínál a testvérmegyék kap­csolatának bővítésére, az ifjúsági brigádok munká­jának kölcsönös megisme­résére, az általános, szak­mai és műveltségi szint emelésére. A felhívást követően az Északmagyarországi Vegyi­művek fiataljai: a V-gyár­­részleg Szent-Györgyi Al­bert, a Z-gyárrészleg Ság­­vári Endre, az M-üzem Gábor Áron, a Gagarin, a Petőfi Sándor, az I-üzem Kun Béla, a fejlesztési fő­osztály Polimer és Ubrizsy Gábor ifjúsági szocialista brigádja csatlakozott a nemzetközi munkaverseny­hez. Elhatározásukat eljut­tatták a KISZ megyei és járási bizottságára. A VERSENY első érté­kelésére várhatóan 1984 tavaszán kerül sor. Műszerészek a beruházáson A műszerészeken nem múlik, hogy határidőre elkészüljön a TVK ú­j polipropiléngyára. Mint képünk is bizonyítja, már a számítógép tápegységének a bekötésénél tartanak a munkával. (Cikkünk a 3. oldalon.) Tanácskozás Baján AZ ELMÚLT hét kedd­jén, júniu 14-én kezdődött Baján az a kétnapos tanács­kozás, amely az ipari kuko­ricatermelés hazai és kül­földi tapasztalatait összegez­te. A ma már országhatá­ron túl is elismert bajai ku­koricatermelési rendszer, a BKK-szimpozion szervezői el­méleti előadások megtartá­sával és gyakorlati bemuta­tóval siettek a meghívott szakemberek segítségére. A Hotel Sugovicában megtar­tott tájékoztatókban több­ször is elhangzott a növény­védő szerek és egyéb mezei gazdasági kemikáliák fon­tossága. Az Északmagyarországi Vegyiművek több mint egy évtizede járul hozzá a BKK kimagasló teljesítményeihez. A több évre szóló, kétolda­lú együttműködés kísérleti vegyszerek kipróbálására, korszerű technológiák kidol­gozására szakosodott, sike­resen. Sajóbábony elsősor­ban kiváló növényvédő sze­rekkel járult a komplex rendszerek elterjesztéséhez, s ebben jelentős szerephez jutott az Alb­ox 80 EC és az Anelda+80 EC. Az idén elő­ször alkalmazták a BKR-hez tartozó egységekben és a partenergazdaságokban a Sa­to klór 500 EG-t, s ennek eredményeiről kedvezően nyilatkoztak a szakemberek. Sok szó esett a külföldi értékesítésről, annak gya­korlati visszhangjáról. Az előadás során elhangzott: a termelési rendszer komplex technológiájáról a külföldi partnerek elégedetten nyi­latkoznak. Természetesen a külföldi adaptálások ma­gukba foglalják az ajánlott növényvédő szereket , így az ÉMV termékeit is. A TANÁCSKOZÁS más­napján bemutatott kísérleti táblák jól érzékeltették a terméshozam-növelő sajóbá­­bonyi készítmények fontos­ságát. Környezetvédelmi konferencia Fotó: Nagy Miklós Az elmúlt héten Leninvárosban környezetvédelmi kerekasz­­tal-konferenciát rendeztek a térség iparvállalatai vezető szak­embereinek részvételével. Képünkön: Szénási Tibor, Kónya Sándor és Dudás József válaszol a felvetett kérdésekre. zombat, ak­ki’imm területén is kevesebb a moz­gás, csak a gépek átható zú­gása jelzi: a munka nem szünetel. A polietiléngyár­ban 18-án, a Béke szocialista brigád dolgozik, a laboratóri­umban és a raktárban tevé­kenykedő szakemberekkel együtt ők alkotják a délelőt­tös műszakot. A vezénylőteremben Boka Sándor művezető fogad. — Reméljük, csendes na­punk lesz — mondja. Érthe­tően érződik az aggodalom a hangján. Az éjszaka folya­mán ugyanis esemény­telen­­ségről egyáltalán nem lehe­tett beszélni. A jelentésnap­lót lapozgatva kiderül, hogy áramkimaradás miatt a poli­etiléngyár termelése több mint egy órán át szünetelt, az ügyeletes tmk-sok segít­ségével éjfél előtt küszöböl­ték ki a hibát. Az egyes rendszerben például 22.10 és 23.20 között állt be a kény­szerszünet. Szerencsére, most legfeljebb csak az ügyeletes laboráns félóránkénti tele­­foncsörgetése jelenti az „ese­ményt”. Nyolc 30-kor az FA 2210-es termék folyadék in­dexe valamivel magasabb a középarányosnál, pontosab­ban: 26 az optimális 21 f he­lyett-----derül ki a jelentés­ből. — Nem túl nagy probléma — jegyzi meg Katona Sán­dor, reaktorkezelő — és mi­után a grafikonba bejegyez­te az értékeket, néhány szak­avatott mozdulatot tesz az előtte levő kapcsolótáblán. Turi Imre rendszerkezelő köz­ben szokásos ellenőrző kör­útjainak egyikére készül. Természetesen én is vele tar­­tok. Először a kompresszor­csarnokba megyünk. — A svájci gépek megbíz­hatóságát­ dicséri,­ hogy a szo­kásos évi nagyjavítás terme­lési okok miatti eltolása el­lenére­ komolyabb probléma nincs velük — állapítja meg Tari Imre. A csarnokban hár­man kísérik figyelemmel — a zajvédő fülkékből — a kompresszorok működését: Medve József, Rácz Béla és Vályi István. Vaslétrán jutunk fel, a re­­akto­rterem előterébe. Ez a gyár szíve. — A legnagyobb veszély itt az óriási túlnyomásból ere­dő szivárgás — mondja a rendszer­kezelő. Sorra járjuk a „termeket”, minden a leg­nagyobb rendben. Ezután a granuláló üzemegységet ke­ressük fel ahol már a vég­termék minőségét is szemre­vételezzük. Alig van selejt. A vezénylőterembe visszaér­kezvén, Bóka Sándorral van egy kis időnk beszélgetni. — Régi dolgozója vagyok vállalatunknak — mondja. — 1963-ban a műtrágyagyárban kezdtem. Öt év múlva a po­lietiléngyár beindítása előtt azonban Belorussziába kerül­tem. Ott sajátítottam el — többedmagammal — azokat az új ismereteket amelyeket 1970-től kezdve immáron a jelenlegi helyemen kamatoz­tathattam. 1971-ben lettem művezető. A beszélgetést Ta­ri Imre szakítja félbe. Az E4/2-es szűrőn az egyébként rendben végrehajtott szellőz­tetés után peremfúvást ész­leltek. A művezetőnek men­ni kell. Ketten maradunk a vezénylőteremben Mécsei Jó­zsef reaktorkezelővel. Ő a Béke brigád vezetője. Termé­szetes, hogy a kollektíva ered­ményei, gondjai is szóba ke­­rülnek. — A hetvenes évek köze­­pén nagyon „jól ment” ne­künk. 1973-ban és ’76-ban A Vállalat Kiváló Brigádja let­tünk. Az utóbbi néhány év­ben — valljuk be őszintén — az aktivitásunk, közösségi tevékenységünk visszaesett. Ez elsősorban annak a kö­vetkezménye hogy a munka­idő utáni elfoglaltságunk jócskán megnövekedett. Töb­ben, szinte egy időben fogtak hozzá családi ház építéséhez. Manapság pedig házat építe­ni... Ebből következően a korábbinál ritkábbak az­ ösz­­szejövetelek, csökkentek a vállalások. Azért — és talán ez a legfontosabb — a mun­kánkra nem lehet panasz. Most is elértük a bronzfoko­zatot. Megérkeznek Bóka Sándo­­rék. — A tmk-sok lokalizálták a szivárgást — közli a mű­vezető. Aztán a részleteket is megtudjuk: arra, hogy most teljesen kiküszöböljék a hi­ba okát, nincs lehetőség. Hétfőn, ha majd teljes lesz a műszak, ez is megtörténik. A verénylőterem­ben újra elfoglalja mindenki a helyét. Lassan dél lesz. Még két óra és­­jöhet a váltás.. Balázsi Tibor Szombati műszak Kommunista műszak Közel másfél ezer dolgozó jelentkezett önkéntes munkára május 31 -én az ÉMV-ben. Az Uj üzemiek gyógyszer-interme­dierek csomagolásával járultak hozzá a vállalati felajánlások­hoz. Fotó: Katona Gyula Beruházás, Étek­lelem, oktatás a párszorisápok­ nípirendjén . 4 tartalomból: A PÁRT-VB MEGTÁRGYALTA (2. oldal) MŰSZERÉSZEK A BERUHÁZÁSON (3. oldal) CÉLJUK: A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE (4. oldal) OLVASÓTÁBOR BARCIKÁN (5. oldal) HÍREK, SPORT (6. oldal) Mikolé fiatalok Hatalmas erő rejlik az if­júságban, s még hatalmasabb az ifjúság azon rétegeiben, amelyek képesek újat létre­hozni, valamilyen téren új­donságot felmutatni. Ennek az energiának a kiaknázásá­ra különböző mozgalmak jöt­tek létre, s egyre-másra szü­letnek meg a pályamunkák. Nemrégiben, június 8-án, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület égi­sze alatt egész napos rendez­vényre került sor. Ez volt az úgynevezett VI. szakmai ifjúsági napok egyik esemé­nye, melynek keretében az elmúlt két esztendő legsike­resebb FMKT-dolgozatait vitatták meg. A Tiszai Kőolajipari Vál­lalat fiataljai négy témakör anyagát küldték be, melyből hármat elfogadtak. Ezeket előadás során hallhatták a résztvevők.­ Felvetődik az emberben a hír hallatán, hogy mi lesz e dolgozatok sorsa? Ki tudja, hány ilyen pályamunka ké­szült el, s hová lettek ezek? Az értékelés, a díjazás után felhasználták-e a benne meg­fogalmazott ötleteket, elkép­zeléseket? Vagy egyszerűen a süllyesztőbe került? Ha pe­dig nem volt bennük olyan tartalmi anyag, ami a gya­korlatban felhasználható le­het, miért lettek e munkák díjazva? Egyik kérdés hozza a másikat, de a választ még az érdekeltek sem tudják mindig. Mindenesetre tanul­mányíró nemzet vagyunk. Van, aki szinte már futó­szalagon­ gyártja a pálya­munkákat. S lehet, hogy akad olyan kutató lelkületű, ám­de egyszersmind gyakorlati ember, aki kibányássza be­lőlük, s­ felhasználja az ér­tékes részt. Vagy pedig ma­ga az alkotó próbálja szé­les körben elterjeszteni ta­nait. Ha pedig mindez nem jön össze? Jöhet a süllyesztő...? lám

Next