Borsodi Vegyész, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-23 / 25. szám

1983. június 13. Információs iroda A LEGKÖZELEBBI euró­pai kereskedelmi seregszem­lére Pozsonyban kerül sor jú­nius 25-től kezdődően. Az In­­cheba évről évre a vegyipar fejlődéséről ad számot mér­hetővé válik a termék, a gyár­tó és a kereskedő magatar­tása, s nem utolsósorban a korábban megkötött nemzet­közi együttműködések életké­pessége, sikere. Magyarország ezen a kiál­lításon hagyományos résztve­vőnek számít, ahol jelentős megállapodásokat kötött. Az idén 500 négyzetméternyi te­rületen szinte valamennyi magyar vállalat felsorakoztat­ja termékeit, s mellettük — első alkalommal — „szóhoz” jutott több ipari és mezőgaz­dasági szövetkezet is. Ez utóbbiak valamilyen formá­ban szorosan kapcsolódnak a kémiához, a vegyiparhoz, be­rendezésekkel, termelőeszkö­zökkel, vagy komplett tech­nológiák részeként. A kiállításról ez alkalom­mal sem hiányoznak a sajó­­bábonyi termékek. Az Észak­magyarországi Vegyiművek a CHEMOLIMPEX külkereske­delmi vállalattal közösen in­formációs irodát nyit az In­­cheba idejére. A gyár első­sorban növényvédő szereivel kívánja megismertetni az ér­deklődőket. A szakemberek figyelmét bizonyára felkelti, hogy számos gyomirtó szert, mint egy-egy komplex terme­lési rendszer részét ajánlják a sajóbábonyiak. Az ipari nö­vények hozamnövelő techno­lógiájában ma már nélkülöz­hetetlenek a borsodi kemiká­liák, és a kimagasló terme­lési eredményeket huzamo­sabb ideje nemzetközi szin­ten is figyelemmel kísérik. Az információs iroda jó lehető­séget biztosít a gyártmányok megismerésére, megállapodá­sok, együttműködések és szerződések megkötésére. A Taurus, a Nitrokémiai Ipartelepek, a Caola, a Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár, vagy a Tiszamenti Vegyiművek cikklistájából nehéz lesz a lá­togatónak, kereskedőnek vá­lasztania, hiszen az említett vállalatok mindegyike olyan áruval rendelkezik, amelyet szakember és háziasszony egyaránt már — legalábbis névről — jól ismer. AZ ÉMV MUNKATÁRSAI ezúttal is bizakodnak. Az ed­digi tapasztalatok bizonyítot­ták, hogy a pozsonyi sereg­szemlét kereskedelmi és együttműködési megállapodá­sok követték a múltban. (fekete) MAGYARORSZÁG energia­helyzetére, felhasználására, az energiahordozók struktú­rájára, a kőolajfeldolgozásra késleltetett módon, alacso­nyabb szinten, de a világ energetikai, energiastrukturá­lis, szénhidrogén-felhasználá­si tendenciái a jellemzőek. A századfordulóig a szél- és a vízenergia hasznosítása mellett a szén felhasználása dominált, az agrárország adott szintjén, az energia­­igény kielégítésében. Az ipa­rosodás késleltetett, korláto­zott elterjedésével jelentkező energiaigényt, különösebb ne­hézségek nélkül, a szénva­­gyon fokozott feltárásával ki lehetett elégíteni. Ugyanak­kor, a még főleg világítási célt szolgáló petróleum gyár­tása céljából — 100 évvel ezelőtt — a kőolaj kezdetleges feldolgozása is megkezdődött. A századfordulón a galíciai olaj­mezőről érkező nyersolaj feldolgozására — vasútvonal által érintett helységekben: Ungvár, Munkács, Kisvárda, Csap, Kemecse — több kis kőolajfinomító épült. A nyers­olajból csak a petróleumot és a gázolajat értékesítették, az egyéb termékeket — így a benzint is— ,mint veszélyes mellékterméket kezelték. A motorizáció fejlődésével az első világháborút követően már benzint, le/hment és fű­tőolajat is gyártottak. Magyarország fosszilis ener­giahordozó-készletének feltá­rása, termelt mennyisége már a­ század első felében sem kö­vette az igényeket. A szén­bányászat követte viszonyla­gosan egy-egy időszak gazda­ságpolitikája által esetenként jelentősen behatárolt igénye­ket, a kőolaj feltárás és ki­termelés — a készletek szű­kös volta miatt — a fejlődés igényétől egyre inkább el­maradt. Magyarország energetikai, energiagazdálkodási, szénhid­rogén-felhasználási helyzeté­ben bekövetkezett változások az 1960—65-ös évekre tehe­tők. Ez megnyilvánult a kő­olajtermékek mennyiségi, mi­nőségi és strukturális válto­zásában egyaránt, összhang­ban az energiagazdálkodás nemzetközi tendenciáival, il­letve azt megkésve és követ­ve, a IV. ötéves tervtörvény hazánk energiaforrás-szerke­zetének m­egváltoztatását irá­nyozta elő. A világ energia­­fogyasztásának szerkezete ugyanis az 1950—70 közötti években alapvetően megvál­tozott, a szén részaránya 58,6 százalékról 37 százalékra csökkent, míg a szénhidrogé­nek részaránya 34 százalékról 56 százalékra emelkedett. A IV. ötéves terv időszaká­ra, de a távlati fejlesztés cél­jaként hazánkban olyan,ener­­giastruktúra került meghatá­rozásra, melynek megfelelően az 1970-es 49 százalékos szén­felhasználással szemben 1975- ben 38 százalék, ’80-ban 30 III. százalék, ’82-ben 21 százalék szénfelhasználást prognoszti­záltak. Szénhidrogénből 1970- ben 44 százalék, 1975-ben 57 százalék, 1980-ban 66 száza­lék. 1982-ben 72 százalékos arány megvalósítását tervez­ték. A szénhidrogének növek­vő arányú felhasználását meg­alapozó elképzelések az élen­járó, fejlett ipari országok azon tapasztalatán alapultak, melynek megfelelően a kő­olajfeldolgozó ipar céltermé­ke, a motorhajtóanyag-terme­lés és -felhasználás dinami­kusan fejlődik. Abból indul­tak ki, hogy a gépkocsiállo­mány növekedési üteme eléri az évi 20 százalékot, amely­nek alapján az 1970-ben meg­levő 200 000 gépkocsit 1985- ben már 1,5 millió gépkocsi követi. Ugyanakkor nagy ben­zinfelvevő piacnak számított a petrolkémiai, olefinkémiai ipar kibontakozása, melynek tervezése szintén a IV. öt­éves terv időszakára esett. Dinamikus fejlődés volt várható a tüzelő- és dízel­olaj-fogyasztás tekintetében is, ugyanis a IV. ötéves terv kezdetén a hazai tüzelő- és dízelolaj-fogyasztás mennyi­sége és aránya messze elma­radt a fejlett ipari országok fogyasztásától. (A fejlett nyu­gati országokban az 1950—70-es évek között csaknem öt­szörösére nőtt az erőművek­ben felhasznált fűtőolaj mennyisége.) A terv mind­ezek figyelembevételével az 1970-es 6 millió tonna kőolaj feldolgozása mellett 1975-re 9,5 millió tonna, 1980-ra 15 millió tonna, 1985-re 17—25 millió tonna kőolaj feldolgo­zását tervezte a szénfelhasz­nálás rovására. A kőolajfel­dolgozás ilyen mértékéhez szükséges finomítói kapacitá­sokat 1970-re 7 millió tonna, 1975-re 11 millió tonna, 1980- ra 16,5 millió tonna, 1985-re 20—29 millió tonnára tervez­ték. A kőolajfeldolgozó-kapaci­­tás ilyen nagyarányú fejlesz­tését egyrészt a meglevő kis kapacitású finomítóknál az elsődleges kapacitás növelé­sével, míg a nagy teljesítmé­nyű Dunai Kőolajipari Vál­lalat további dinamikus fej­lesztésével, illetve a IV. és V. ötéves terv időszakában felépítendő új, 3 millió ton­na feldolgozókapacitású vál­lalat létrehozásával kívánták megoldani. E nagyszabású energetikai program része­ként került elhatározásra és megvalósításra a Tiszai Kő­olajipari Vállalat. A 1973-ban bekövetkezett olajárrobbanás és ennek nyo­mán kialakult világgazdasági helyzet sokáig nem éreztette határozottan hatását, a célki­tűzések további fenntartása mellett azonban körvonala­zódott a kőolaj-beszállítási lehetőségek szűkülése is. Fel­ismerve az 1973-as világgaz­­dasági események várható hatását, az Állami Terv­bi­zottság 1977. nyarán a meg­változott körülményeknek, megfelelően a kőolaj-feldol­gozási irányzatot jelentősen módosította, így 1978-ra 11,3, 1979-re 11,4, 1980-ra 11,7, 1999-re 13,8 millió tonna kő­olaj feldolgozását irányozta elő. Összehasonlítva a kőolaj­feldolgozási előirányzatot a desztillációs kapacitással, megállapítható, hogy a kapa­citás-kihasználatlanság gya­korlatilag az európai kapaci­tásviszonyokkal megegyező tendenciák szerint alakult. A kihasználtság mértéke 1970- ben 85,7 százalékos, 1975-ben 95,2 százalékos, 1980-ban 68,9 százalékos volt. A kőolaj-fel­dolgozás növekedési üteme az V. ötéves terv második felé­ben tovább csökkent, és az 1980. év végén elfogadott VI. ötéves tend energiagazdálko­dási program fő célként je­lölte meg a népgazdaság energiaellátásával kapcsola­tos terheinek jelentős mér­séklését. Meghatározta, hogzy 1985-re az 1981-es állapotnak megfelelő 64 százalékról 59 százalékra kell csökkenteni a szénhidrogének részesedését az energiafelhasználás szer­kezetében, tehát a szénhidro­gén fogyasztása 1985-b­en nem haladhatja meg az 1980. évi színvonalat. Az elengedhetet­lenül növekvő igényeket, pél­dául a motorhajtóanyag-fo­gyasztást, más fogyasztóknál megtakarított energiahordo­zóval, a struktúra átalakítá­sának­­ fokozásával, tüzelő­anyagért cseréjével kell kielé­gíteni. A program fő feladatai között szerepel még a meg­levő berendezések, technoló­giák energetikai hatásfoká­nak növelése, a hulladékhő hasznosítása, az energiataka­rékos beruházások megvaló­sítása, a jobb energiagazdál­kodás érdekében kifejtett ku­tatási tevékenység fejleszté­se. A népgazdaság óriási erő­feszítések árán biztosította az utóbbi tíz évben is a fejlő­déshez szükséges energiát. A struktúraátalakítás során az import energiahordozók meny­­nyiségének csökkentése mel­lett fejlesztette a szénterme­lést s rövidesen az energia­­ellátás szolgálatába állítja az atomenergiát is. BÍZHATUNK abban, hogy ésszerűbb energiafelhaszná­lással, a tudomány és tech­nika fejlesztésével, új utak és módszerek keresésével, az energiatakarékos gondolko­dás társadalmi üggyé tételé­vel, elhárulnak a népgazda­ságunk fejlesztése előtt álló feladatok teljesítésének ener­getikai akadályai. (Vége) Méhes György Energia, energia... Két évtized a versenymozgalomb­an fe/kn/Ipc örökifjú,­­ talán egyedül deres Lthul/Cj hajával csúfolódik a gyorsan illanó idő. A brigádmozgalomban eltöltött közel húsz esztendő nem tűnt el nyomtala­nul életéből. Átélte az első kezdetleges lé­péseket, együtt örült társaival az eredmé­nyeknek­, és meditált hosszú napokon, hogy a legjobb módszerrel oldja meg szűkebb és tágabb környezetének gondjait. Bodnár Zoltán neve összefonódott az Északmagyarországi Vegyiművek K-üzemi Petőfi Sándor brigádjának nevével, amely­nek egyik alapító tagja, és amelynek hatodik éve áll az élén. Az elmúlt idő alatt sok min­den megváltozott benne és körülötte, egy azonban mindmáig megmaradt: a példamu­tatás és a szorgalom. Kitüntetések jelzik a megtett utat, amelynek legutóbbi elismerő mérföldköve a Munka Érdemrend bronz fo­kozata. E magas elismerést ez év április 4- én vette át Méhes Lajos ipari minisztertől. Iskolák, óvodák, gyermekintézmények fa­laiba munkával beágyazott nevüket egyaránt ismerik Hangácstól Miskolcig, Sajószentpé­­tertől Edelényig. Bodnár Zoltán részt kér és vállal a társadalmi megbízatásokból és a brigád egyemberként ragadja meg a kőmű­­veskalapácsot, vagy a malterosládát. Tel­jesítményeiket 1974 óta ismerik el a Válla­lat Kiváló Brigádja címmel, s már két ízben voltak a Szakma Kiváló Brigádja kitünte­tés birtokosai. Önzetlen munka, becsületes helytállás a brigád jelszava, így hát nem volt véletlen, hogy a közel háromezres sajóbábonyi kol­­lektíva másodízben választotta küldöttnek a szocialista brigádvezetők országos tanácsko­zására. Első alkalommal 1977 márciusában képviselte küldőinek érdekeit. Most az idei, májusi fórumon pedig felszólalásával részt vállalt a két nap munkájából. Az elhangzott főtitkári bevezetőt követően szót kért. Mon­danivalójának lényege, az eddiginél rugal­masabb értékesítési rendszerre összpontosult, és a jól bevált sajóbábonyi módszer alkal­mazását ajánlotta a tanácskozás résztvevői­nek. Elmondotta, hogy Sajóbábonyban a munkahelyén 1981 óta negyedéves munka­versenyt folytatnak. A rövidebb távra szóló gazdasági feladatokra történő mozgósításra a vállalások végrehajtásának gyors értéke­lésével és elismerésével az éves terv végre­hajtását, segítik. Az elvégzett feladatokkal közvetlen vagy közvetett tevékenységet is számba veszik és az elbírálásnál rugalmasan alkalmazkodnak a helyi sajátosságokhoz. Az elmondottakhoz hozzáteszi saját véleményét is: megtalálni a leghatékonyabb módszert a mozgalom megújhodásáért. Ehhez tudni kell felnőni, s olykor önzetlen sorsközösséget vál­lalni a nagyobb és nehezebb célok érdeké­ben. A tanácskozásról hazatérve egyre több brigádvezető társával cserélt véleményt a budapesti fórumon elhangzott felvetésekről és nemegyszer idézte a SZOT főtitkárát, aki a versenymozgalom megújhodását a jobb, hatékonyabb munkában, a társadalmi cse­lekvés hajtóerejében jelölte meg. A fi­nii­mis hétköznapok folytatódnak és " a­z-üzemi Petőfi Sándor bri­gád újabb feladatok elvégzésére vállalkozik. Új létesítmények születnek, magasodnak a falak és Bodnár Zoltán, társaival újabb mér­földkövet rak le a jövőbe vezető útra. Fekete Béla Javaslat és döntés Többször kérték már a Tiszai Vegyi Kombinát Ma­­linovszkij utca környékén lakó dolgozói, hogy egy autóbuszjáratot közlekedtes­sen a Volán Vállalat leg­alább a műszakváltások ide­jén a város ezen részéről a TVK-hoz­. Nos, a javaslatot az ille­tékesek az elmúlt hetekben mérlegelték, s úgy határoz­tak: próba­járatot indítanak több napon keresztül ezen az útvonalon, s a tapaszta­latok — utasszámlálás — alapján majd kiderül, meny­nyire lesz „zsúfolt” ez a já­rat. A próbautak befejeződtek. Kiderült, hogy az autóbu­szokon 5-en, 6-an utaztak. A döntés a járat további éle­téről bizonyára ezek után mindenki számára világos... Műszerészek a Mázát Amint azt már megírtuk lapunkban, a Tiszai Vegyi Kombinát új polipropilén­­gyárának beruházásából a műszerautomatika főosztály dolgozói jelentősen kiveszik a részüket. A műszerészek végezték el, illetve jelenleg végzik a központi folyamat­irányító berendezés — bele­értve a számítógépet is — telepítését, szerelését és tesz­telését. Emellett a polime­­rizációs üzemben a portáro­lás, -szállítás, -keverés fo­lyamatrészek műszeres sze­relését, valamint a granuláló üzemrészben a teljes mű­szerszerelést. S hogy pontos legyen a sor, meg kell említe­ni, a hulladékégető berendezés műszeres szerelését is a fő­osztály szakemberei oldották meg. Az elmúlt héten Csermely Zoltán főosztályvezetőtől el­sőként azt kérdeztük, hogy ezek a munkák mennyire terhelték le a műszerésze­ket és milyen egységekben fejezték már be a szerelést? — A főosztály dolgozóinak közel húsz százaléka folya­matosan vett részt a PPGY —II. beruházás műszeres szereléseiben, de csúcsidő-­­szakban az összlétszám 30 százalékával is számolnunk kell. Eddig a hulladékége­tőben fejeztük be a műszer­szereléseket, sőt elvégeztük a műszerek próbáit is. Je­lenleg itt a berendezés üzem­szerű­­ próbái folynak, s azt lehet megállapítani, hogy üzemi körülmények között is jól működik a hulladékége­tő­ mű minden egysége.­­ A központi folyamat­­irányító rendszer, a számí­tógép telepítését március végén kezdtük­­ meg. Azóta itt is befejeztük a szerelést.­zeket a rendszernél, pillanatban a Softwa­rokat végzik szakén­ink, de még csak a­­ csatlakozások nélkül,­pasztalataink szerint ! Elvégeztük a Hardware-tesz­­rendezés teljesíteni tudja az­ elvárásokat, legalábbis az­ eddigi próbák ezt mutatják. A japán szakemberek egyéb­ként nagyon elismerően nyi­latkoznak főosztályunk dol­gozóinak munkájáról, felké­szültségükről. — Milyen feladatok van­nak még a PPGY—II. be­ruházáson? — Most folyik a granu­láló üzemrészben a műsze­rek beszerelése, amelyet várhatóan júniusban befeje­zünk és megkezdődhetnek a hidegpróbák. Június 20-án megkezdjük a portárolás, -szállítás és -keverés trrv­­szerszerelését is. A polime­­rizációs üzemrészben pedig a terepi szerelést a főosz­tály dolgozóinak felügyelete mellett a Vilati szakemberei végzik. A jelenlegi állapot megfelel az ütemtervben rögzítettnek. S ez nem kis mértékben köszönhető a szocialista brigádok jó hoz­záállásának, hiszen kommu­nista műszakok keretében az egyidőben nagyobb létszá­mot igénylő munkák eseté­ben sokat segítettek.­­ Végezetül a főosztályunk javító-, karbantartó-egységei, valamint a szolgáltatóüzem poliprlipiléngyári részlegé­nek dolgozói megkezdték a folyamatos felkészülést az üzembe helyezési és üzeme­lési feladatok ellátására — mondotta befejezésül Cser­mely Zoltán főosztályvezető. (— soltész —) A TVK szakemberei a már beszerelt berendezéseket azonnal ki is próbálják. Képünkön: a számítógép programellenőrzését végzik. Fotó: Vass Györgyné

Next