Borsodi Vegyész, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-21 / 25. szám

1984. június 21. Jutalmazott újítók a BVK-ban A szakvéleményezők versenyé­ben I—III. helyezést értek el (megosztva), Bihari Gyula (mun­kaved­oszt.-v.), Vízi Ágoston (gőzellátás üz.-v.), Gaál Gyula (pve-gyár, műszaki v.), Kepesi Zoltán (energiagazd. oszt.-v.), Bartha László (miskolci gyár­­egys.), IV. Hadházi Fe­rencné (bonam­idüz.-v.). Az újítások gyors bevezetésé­ben I. Sántha Pálné (polimer II. üz.-v.), II. Üveges Sándor (kar­bantartó I. üz.-V.),­ Ili—IV. Kram­­csák Imre (spóldlóüz.-v.). A legnagyobb vállalati megta­karítást eredményező újítások (energia-megtakarítás) I. Debre­ceni Lajos­, Folyami László, Ve­res Gyula, Kotelkó Pál közös javaslata. II. Nagy György és Németh Péter közös, javaslata; (anyag-importmegtakarítás) I. Lantos László, II. Szabó Károly; (legnagyobb többlettermelést eredményező) Gazdag Sándor és Rajkai Zsombor újítása. A szeptemberi munkavédelmi hónapon I. Che Guevara szoc. brig, (vízelőkészítő­ üzem), ii. he­lyezést nem értek el m. n Borh szoc. brig, (polimer I. üzem), és az ..Edison” szoc. brig, (villamos i. üzem). . .A­­ novemberi ifjúsági és KISZ újítási versenyben I. ..Jose Marti” ifjúsági szoc. brig. (klór­üzem), II. ..Komponens” ifjúsági bng. (keverőüzem), in. ..Elekt­rolízis’’ ifjúsági brig. (klórüzem); a legtöbb női újítóval az ..Ápri­lis 4.” brig. (polimer I. üzem) vett részt, a legtöbb újítóval a II/2. ..Poll Sándor” KISZ-alap­­szervezet nyert. Az októberi környezetvédel­mi újítási hónapon a legtöbb javaslatot a ,,Che Guevara” szoc. brig. (vízelőkészítő-üzem) nyújtotta be. Kiváló újítók (arany fokozat) : Debreceni Lajos és Folyami Lász­ló (ammóniaüzem), Geller István (gépészeti főmérn.), Gombás La­jos (intermedier I. üzem), Gön­czi László (vezérigazgatóság). *Ko­­telkó Pál (ammóniaüzem), Lan­tos László és Szabó Károly (gé­pészeti fömer­.), Olajos Sándor (MAS-üzem), Szabó András (nit­­rogénműtrágya-gyár karbantar­tó), Tóth Ottó (műszaki igazg.), Váczi Lajos (keverőüzem) : (ezüst fokozat) Féltéri László (anyag­­os­.1.), Kőszegi László (ammónia­üzem), Nag­y György (karba­­midü­zem), Peles János (vízelő­készítő-üzem) Szinai Mihály (miskolci gyáregys.) : (bronz fo­kozat) Czakó József és Szabó Béla (MAF-gyár karbantartó), Czeller Attila (keverőüzem), Erős Istvánné, Fazekas Lajosné és Szabó Józsefné (kommunális osz­tály), Galambosi Gyula (szolgál­tató gyáregys.), Kiss Balázs, Kis­­benedek Tibor és Török György (vízellátási üzem), Töpler László (építési gyáregys.), Végh László (I­arbantartóüzem). Az­ elmúlt heti lapunkban számoltunk be a Borsodi Vegyi Kombinát 1983. évi újítási tevékenységének érté­keléséről. Akkori ígéretünk­höz hűen, a következőkben ismertetjük az újítási ver­senyben kiemelkedően sze­replő brigádok és dolgozók névsorát. A szocialista brigádok részére öt pályázati lehetőség volt biz­tosítva. I. helyezést nem é­rt el senki. II. ,,N. Borh” szocialista brigád (polimer II. üzem). III— V. „Than Károly szocialista bri­gád (feldolgozás- és alkalmazás­technikai osztály). ..Technika” szocialista brigád (villamos II. üzem). ..Nitrogén” szocialista brigád (nitrogénműtrágya-gyár, karbantartóüzem). Az egyéni újítók között I. he­lyezést nem értek­ el. il. Hajdú József (MAF-gyár, karbantartó­­üzem) III. Tóth Béla, Kovács Ervin, Varjú Béla (mindhárman intermediergyár, karbantartó­üzem) A női újítók között I—II. he­lyezést nem értek el. III. Silye Andrásné (vízelőkészítő üzem). A munka- és üzemszervezési újítások között I—III. helyezést nem értek el IV. „Hankó János , (karbantartó I. üzem). Építészet és közélet Irodalmi hetilapunkban érdekes írás jelent meg ar­ról, hogy vajon miért nincs ma Magyarországon épí­tészeti kritika. Néhány mondat elolvasása után rögtön kiderül, hogy a probléma sokkal bonyolul­tabb, mint ahogyan gon­dolná a laikus, jó akaratú érdeklődő. Az építészet teljesen nyil­vánvalóan rendkívül sok szállal kötődik bizonyos lé­tező intézményekhez, az itt dolgozó, nem kis­­hatalom­mal rendelkező funkcioná­riusokhoz, tisztségviselők­höz. Az újságíró fel is te­szi a kérdést: ki meri ma vállalni hazánkban, hogy folyamatosan alkosson véle­ményt — tehát ha kell, bí­ráljon — egy olyan ,,mű­vészetet" — azért az idéző­jel, mert a mindennapok­ban az építészet inkább ipar — amely a gyakorlat­ban mint a költésvetés­nek a része, az aktuális ter­vek elidegeníthetetlen tar­tozéka — tehát az illeté­kesek kézjegyeivel ellátott „édes gyermeke” — jelenik meg? Konkrét példát is elmond a megfelelő ,,megvilágítás” érdekében. Egy építészeti megoldást merészelt bírála­ta tárgyává tenni. A gond csak az volt vele, hogy a művet már látta az arra suhanó gépkocsija ablaká­ból a „fontos ember”. Tet­szett neki. A helyi vezetők számára ennyi elég volt, ellentmondásnak helye ez­zel kapcsolatban természe­tesen már nem lehetett. Megindították ellene a har­cot. Ebből következően te­szi fel a szerző az elgon­dolkodtató kérdést: hasonló tapasztalatok birtokában — ilyet tollforgató huszonnégy órán belül szerezhet — ki meri vállalni a vélemény­­alkotás jogát? Sommásnak tetszhet a megállapítás: körülbelül ezért nincs ma Magyaror­szágon építészeti kritika. A kivezető utak — mint oly sok esetben — a mos­tanság bőven emlegetett közéleti demokrácia szöve­vényes kérdésköreiben ke­resendők. Ha majd köz­épületekről, lakóházaikról, vagy lakótelepekről is olyan természetes lesz beszélni a nyilvánosság vállalásával is, mint mondjuk könyvek­ről, vagy filmekről, akkor nyugodtak lehetünk: a hely­zet nemcsak­­az építészeti kritika területén változott meg ... — b — Kivi katona Munkahelyi vezetők, szü­lők, barátok és ismerősök számára jóleső érzés, hogy a munkapadnál becsülettel helytálló fiatal, a sok-sok örömet szerző gyermek, ka­tonai szolgálata közben is példát mutat fegyveres tár­sai előtt. Bredács István, aki a Bor­sodi Vegyi Kombinátból vo­nult be a Magyar Néphad­sereghez sorkatonai szolgá­latának letöltésére.­­ kiérde­melte a Magyar Néphadse­reg Kiváló Katonája elis­merő címet. Hogy áll a tanüzem? A kérdés költői: jól. Az Északmagyarország­i Vegyi­művekben — az országban másodikként — elhatározás született:­­ ne csak a „vasa­soknak”, hanem a „főprofilt tanuló utánpótlásnak is le­gyen meg a lehetősége az elsajátított ismeretek fel­­használására üzemszerű kö­rülmények között. Bevált fordulat ugyan, de az itteni helyzetre tökéletesen ráil­lik : az elhatározást tett kö­vette. Ahhoz napjainkban egyre inkább hozzá kell szoknia mindenkinek, hogy a tet­tekhez is — mindenekelőtt — pénz kell, ami természe­tesen többnyire nincs, vagy legalábbis kevés van belőle. Megint egy bevált fordulat: most sem volt másképpen. Körül kellett nézni, hogyan , lehetne ezt saját erőforrás­ból előteremteni, vagy leg­alábbis kipótolni. A karbantartó gyárrészleg KISZ-alapszervezete és ve­zetője — Jakab József —­­vállalta a kivitelezés meg­szervezését. A „fővédnök” — ha szabad így fogalmazni — Dárda József, a gyárrész­­leg vezetője. A titkártól a helyszínen — az É3 b. részlegben — szá­mos érdekes háttérinformá­­ciót tudtunk meg. — Az eredeti átadási ha­táridő december 31. volt. A körülmények alapos elemzé­se után arra a megállapítás­ra jutottunk, hogy a tanüze­met — igaz nem kis erőfe­szítések árán — már szep­tember 1-én át lehet majd adni. — Ezekről a nem kis erő­feszítésekről ha hallhatnánk néhány szót! — Mindenekelőtt 1800— 2000 • társadalmi munkaóra szükséges még. Azért még, mert már sok minden a he­lyére került. A helyére ke­rült kifejezés azért nem vé­letlen, mert ezeknek az óriá­si gépmonstrumoknak a moz­gatása, az ideszállítása nem mindennapi munkát igé­nyelt. Az üzem ugyanis lép­csőktől, meredek partszaka­szoktól körbevett helyen fekszik. A kisvasúttól kézi erővel kellett idáig hozni a felszereléseket. Közben Perjési Gyulának, a kazincbarcikai 105. szak­munkásképző oktatójának a segítségével ismerkedem meg a szóban forgó gépekkel: — Ezek kiselejtezett, de még használható vegyipari műszerek, berendezések, edé­nyek. A felújításokat elvé­gezték, a betonalapozások is elkészültek már. Az átalakí­tási munkálatok, a festés után, most a rendszer össze­állítása van hátra. A KISZ-titkár ezzel kap­csolatban arról tájékoztat, hogy az egyes munkafáziso­kat különböző kollektívák társadalmi munkában vé­gezték eddig is. A terveket a szerkesztési osztály Pat­tantyús brigádja, a betono­zást a K-üzemi Petőfi Sán­dor kőműveskollektíva csi­nálta. Jócskán kivette részét a munkálatokból az M2- ü­zemi II. Rákóczi Ferenc, az M1-üzemi Kilián György és a Béke brigád is. Jakab József és Perjési Gyula elmondják azt is, hogy a tanüzemben egy osz­tály kényelmesen elfér majd, mindenkinek juthat feladat. A közeljövőben készül el a minden igényt kielégítő la­boratórium, ahol a folyama­tok közti elemzéseket és az üzemi mintákat vizsgálhat­ják. Megjegyzendő itt­­ — csak a kedélyek megnyug­tatása érdekében —, hogy a fiatalok semleges anyagok­kal dolgoznak majd, kár nem keletkezhet... Röviden ez a helyzet 1984 júniusában az új ÉMV-s tanüzemben. A szeptember 1-i nyitásig van még­ ugyan idő, de a szervezők szívesen veszik azért az újabb mun­kafelajánlásokat is. — Balázsi — Munkahelyi pillanatok ★ Bódi Lajos, az Északmagyarországi Vegyiművek Z-üzemének dolgozója a katalizátorbemérőt ellenőrzi Katona Gyula felvétele BORSODI VEGYÉSZ Szovjet növényvédőszer-piac A Szovjetunióban a nö­vényvédő szerek gyártása 1980 és 1983 között egészé­ben 474 ezer tonnáról 557 ezer tonnára nőtt, évi átlag­ban 5,5 százalékkal. Az idén legfeljebb 3,6 százalékkal, körülbelül 580 ezer tonnára növekedhet a gyártás. A növekvő belföldi szük­ségletekre való tekintettel, a Szovjetunió nagy mennyiség­ben importál növényvédő szereket: 1981-ben 90 ezer 500 tonnát (de ezen belül a gyom­irtó szerek importja 42 ezer tonnáról 33 ezer tonnára csökkent). A legtöbb növény­védő szert 1982-ben az NDK- ból vásárolta a Szovjetunió, ezenkívül Belgiumtól, Ma­gyarországtól, Franciaország­tól és az NSZK-tól is vettek kemikáliákat. ­ „Rangjuk” a VKB Sikeres munka — megérdemelt jutalom idén, a május elseje tiszteletére rende­zett vállalati ünnepségen a Borsodi Vegyi Kombinát négy közösségének képviselője vehette át a megtisztelő Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. E „ranghoz" jutott az elmúlt évi munkája, társadalmi tevé­kenysége, valamint a közéletben és a kü­lönböző kulturális rendezvényeken való rendszeres és aktív részvételéért az 50. Október szocialista brigád. A közösség a kutatási főosztályon dolgo­zik. A brigádtagok — midőn megfogal­mazták a VKB cím elnyeréséért a pályá­zatot —, méltán mondhatják azt is: mun­kájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a munkahelyük 1983-ban el­nyerte az Élenjáró Gazdasági Egység cí­met. Amint azt a brigádnapló bejegyzései, az értékelések, valamint Almási Zoltánné brigádvezető szavai felidézik: a közösség 1967-ben alakult. Tevékenységére általá­ban az egyenletes fejlődés volt a jellemző. Különösen arra kellett ügyelniük a bri­­gádtagoknak, hogy kiemelkedő társadalmi és kulturális munkát végezzenek, hiszen a gazdasági munkában — az analitikai osz­tályon — aligha lehet rekorderedményt el­érni. Egy biztos: mindenki arra töreke­dett, hogy — a lehetőségek szerint — si­keresen valósuljon meg mindaz, ami a ku­tatási főosztály feladattervében szerepel, s ami abból az ő témakörük. Érdemes a múlt évi munka krónikájából megemlíteni, hogy a terven felül kidolgozták a BE nö­­vényvédőszer-család analitikai vizsgálati módszerét. Ez azért is jelentős, mert az originális szer analitikája addig még szakirodalmi szinten sem volt ismert. Az 50. Október brigád pótfelajánlásokat tett és azokat teljesítette, együttműködési szerződéseket kötött más közösségekkel. Ily módon is igyekeztek javítani a munká­juk minőségét, s hatékonyabbá tenni azt. A DH-javaslatokkal, valamint az utóbbi három évben elfogadott két újítással és egy szabadalommal is e célokat igyekez­tek megvalósítani. Társadalmi munkavállalásaikat is min­den évben túlteljesítik a brigádtagok. Hoz­zájárultak ahhoz például, hogy a növény­védőszer-formáló üzem beinduljon, s ha­tékony legyen a termelés. Valamennyien részt vesznek az oktatás, a továbbképzés valamilyen formájában. Rendszeresen kapcsolódnak be a mérnök­továbbképző, illetve egy-egy nyelvtanfo­lyam munkájába. Többen tettek sikeres technikusminősítő, vagy érettségi vizsgát. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mert a kollektíva kétharmad része fizikai állo­mányban levő, laboráns. Arról is híres a legutóbbi VKB-val ki­tüntetett 50. Október brigád, hogy körük­ben szinte már hagyomány a közéletben való részvétel. Tizenketten választott tiszt­ségviselők.­­ valamilyen társadalmi vagy tömegszervezetben. Rendszeresen segítik a Vöröskereszt, az MSZBT, s a vállalati nő­­bizottság tevékenységét, részt vesznek a különféle rendezvények sikeres lebonyolí­tásában. E munkáért többször megkapták a Vöröskereszt nagyüzemi szervezetének elismerő oklevelét. Büszkék arra is, hogy a város szebbé tételéért, s a különféle pat­ronáló munkáért háromszor kapta meg a brigád a városi tanács Közösségért pla­kettjét. — Ami újság volt a brigádmunkánk­ban: biztonságtechnikai vetélkedőt szer­veztünk a kutatási főosztály fizikai dolgo­­­­zói számára. Egyébként a vetélkedőkön való részvétel és nemegyszer értékes he­lyezések megszerzése évek óta végigkíséri a kollektívánk életét — sorolgatta fel a különböző szellemi versenyek, nemes ve­télkedők dátumait, s az elért helyezéseket Almási Zoltánná, a brigád vezetője. Arról is szó esett, bár általában csalá­dos emberek, de azért az már hagyo­mány, hogy évente két alkalommal ren­deznek egy-egy hangulatos kilatárói pi­henést, v­agy autóbusz-kirándulásokat. S a sikeres munka megérdemelt jutalma nem­­csak az idén kapott kitüntetés, hanem ta- ' lán az is: egy-egy ilyen rendezvényen, ta-.a­lálkozón a brigádtagak nemcsak a mun­káról beszélnek. Szó esik ott a hétköznapi­­ gondokról, a családról, a kisebb-nagyobb­­örömökről is . .. — gyárfás — Húsz éve írta a Borsodi Vegyész A DIÁKOK NYÁRI FOGLALKOZTATÁSA A városi tanács munka­ügyi előadója arról adott tá­jékoztatást, milyen lehetősé­gek nyílnak a kazincbarcikai diákok szünidei elhelyezésére. — Az egyes vállalatok be­jelentették munkaerő-igényü­ket — tájékoztat Gál elvtárs. — Így a MÁV 20, a 31. szá­mú Építőipari Vállalat 50, a Mélyépítő Vállalat 15, a BVK két turnusban 20—20, az ÉMÁSZ 10, a Városgazdálko­dási Vállalat 7 diákot tud foglalkoztatni. Az erdészet ál­landóan alkalmaz 30 fiatalt. — Hány lány- és hány fiú­munkaerőt kérnek? — Mindössze a BVK kért 10. lányt, a többi helyeken csupán fiúkat kívánnak al­kalmazni. (1964. június 18.) MILYEN LESZ A BARCIKAI STRAND? — A strand és vidámpark létesítésére 10 hektárnyi te­rületet jelöltünk ki. A két létesítmény egymás mellett, a központi iskol­a épületével szemben, a Herbolya irányá­ba induló D. útvonal és ,a kisvasút új vonala között, fákkal borított domb lábá­nál fekszik majd. — Hány és milyen meden­cét terveznek a strandra?­­ — 1964-ben elkészül egy 50x22,5 méteres, 2,25—1,30 méter mély, szabályos ver­senyuszoda méretű meden­ce. 1965-ben pedig a nem úszók részére egy 1000 négy­zetméter vízfelületű, 1,30— 0,63 méter mély medence, amelyhez úgynevezett nyak­kal kapcsolódik a gyermekek részére készítendő. 0.35 mé­ter mély, kerek medence. (1964. június 18.)

Next