Borsodi Vegyész, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-51. szám)

1989-11-29 / 48. szám

1989. november 29. Ha­ rr I •• 1 rr a mukodo beteszi a lábát A minőséget a vevő határozza meg! Azt mondják, amikor megkaptuk a világútlevelet és még valutát is adtak hozzá, akkor szinte nem volt olyan személykocsi, amely ne hozott volna ízléses nyu­gati kertibútort Ausztriából. Ha némi túlzás van is az állításban, de az biztos, hogy nálunk hiánycikknek számítanak ezek a termékek. Szállítanak ugyan kisebb mennyiséget hazánkba, de valuta híján közel sem annyit, amennyire szükség volna. A műanyagos szak­emberek azt tartják, hogy akinek családi háza van és igazán ízlésessé akarja tenni a kertjét, az műanyag­ból készült kertibútorokkal rendezi be. A tervek sze­rint a jövőben lesz is miből. No, nem valutát adnak rá, hanem nálunk is gyártani fogják. A termékválasz­ték azonban ennél jóval szélesebb lesz ... S hogy mindez valóban így lesz, annak bizonyítéka az a részvénytársaság, ame­lyet november 23-án alapí­tott a BVK Miskolci Mű­­any­ag-feldolgozó Rt., az Am­fora Kereskedelmi Vállalat, a holland Flair és a nyu­gatnémet Braas cég. Mis­kolcon már előre gondol­kodtak, amikor az esztendő elején az Amforával rt.-t hoztak létre. Céljuk az volt, hogy korszerűbbé váljon a technológia, növekedjen a termelékenység, és a nyuga­ti tőke bevonásával fokozód­jon a versenyképesség. Most ez utóbbi megvalósulni lát­szik. Több újszerű jellem­vonása is van ennek a vál­lalkozásnak. Ilyen például az, hogy nem a meglévő részvényeket adták el a kül­földi partnereknek, hanem tőkeemelést hajtottak végre, amihez egyenlő arányban — 22—22 százalékkal — járult hozzá a Flair és a Braas. A 2—2 millió dolláros összeg értékének megfelelően hoz­nak korszerű nyugati tech­nológiát és berendezéseket a vállalkozásba, így ma már mintegy 520 millió forintos tőke fölött rendelkezik az MM Rt. A termékválaszté­kot pedig 80-féle Fiatr- és 40—50-féle Braas-termék egé­szíti majd ki. A világszínvonalú techno­lógia megjelenését emelte ki dr. Tolnai Lajos, a BVK Rt. elnök-vezéri­gazgatója Miskolcon, a Technika Há­zában tartott sajtótájékozta­tón. Arról is beszélt, hogy a hazai fogyasztók ellátása mellett az exportra is gon­doltak. Ugyanitt a Braas képviselője egyik fontos fel­adatnak nevezte a piacori­­entáltságot, amely párosul az eredmények növelésével és a m­nkahelyek biztosítá­sával. Manapság hazánkban sajnos mo® nem fogadták el mindenütt a nvu^Mném^t úr filozófiáját, mely sze­rint: — A minősedet enve­­dii’ n vevő határozza man! Frdekes és az MM Bt. s-4 mára fpHát­teVn'jl ftacrnos ,^1*. töt a B'air fpír trávw'setfíip vr■.m'v­flanVánnen vál­^aiVnzácra c74m’tsv'-¡.v ezarj p iSt­crT A1 «m fáSzÁt sze­rArpÁV f AV A«zté«rA forn­íf r r n planed'® itt. Magyarorszá­gon Az Amfora Kereskedelmi Vállalat vezérigazgató­ja mindjárt egy kérdéssel kezd­te tájékoztatóját: — Mit ke­res egy kereskedő ebben a nemzetközi gyároscsapat­ban?! Elsősorban a folyamat végén érvényesül az ő sze­repük, hiszen a megtermelt árut el kell adni. Azt sze­retnénk, hogy az emberek jól érezzék magukat, ké­nyelmesen pihenhessenek. Négyen arra szövetkeztünk, hogy ezt megvalósítsuk — mondotta. Nem olcsó árat, hanem kiváló minőséget ígérnek. Az újságírók kérdéseire válaszolva a Braas cég kép­viselője elmondta, hogy Ke­let-Európában elsőként ha­zánkban lettek részvényesei egy vállalkozásnak, de ha­marosan a Szovjetunióban is kialakítanak új munkahelye­ket. November 24-én, a rész­vénytársasági szerződést alá­írók Budapesten, az Atrium Hyatt Szállodában újabb sajtótájékoztatót tartottak. Itt dr. Tolnai Lajos arról beszélt, hogy a lakosság szá­mára kívánnak az új rt.-ben háztartási termékeket gyár­tani, mégpedig kiváló minő­ségben. A gépek egy része már megérkezett Miskolcra és­ termel is. Szó volt arról is, hogy a Braas a VÁÉV— Bramac tetőcseréprendszer­­hez korábban is szállított műanyag elemeket. A jövő­ben ezeket is az MM Rt. gyártja majd. A Braas cég képviselőjé­től arra is választ kaptunk, hogy miért kapcsolódtak be a tetőcserép-vállal­kozásba. Magyarország a keleti blokk első országa, amely a piac­­gazdaság felé nyitott. S hogy most az együttműködés bő­vül, az annak is a következ­ménye, hogy a VÁÉV—Bra­mac-kapcsolat kedvező ta­pasztalatokat hozott. Ablakok, ajtók, háztartási műanyag edények, kerti bú­torok, tetőfedéshez haszná­latos kiegészítő elemek , mindez beletartozik majd az MM Rt. profiljába, je­gyezte meg a Flair cég kép­viselője. Ezek után hozzátet­te: a négy cég együttműkö­dése szép jövővel kecsegtet. Az első igazgatótanácsi ülésen fontos kérdésekről­ határoztak, így például ar­ról, hogy valamennyi dolgo­zó érezze a jövedelmén ke­resztül, az igényesebb tech­nológia igényesebb munkát követel meg. A résztvevők szerint az olcsó olasz háztartási mű­anyagárukkal is versenyké­pes lesz az MM Rt. termék­­választéka. Ez azért is érvé­nyes, mert korábban a vá­sárolt áruféleségeket mint­egy 30 százalékos szállítási, vám- és külkereskedelmi költség terhelte. Az alapító cégek nem feledkeznek el a szakmunkásképzésről sem. A nyugati partnerek szerint az szorosan hozzátartozik a vál­lalkozásukhoz. Bár nem a témához tarto­zik, de az egyik veszprémi újságíró megkérdezte, hogy milyen álláspontot képvisel a BVK a Péti Nitrogénmű­vekkel kapcsolatban. Dr. Tolnai Lajos válaszában ki­fejtette, hogy a jelenlegi helyzet szerint van egy veszteséges műtrágyagyár, amely tönkrement, kalapács alá került. Az árverésen a BVK volt az egyetlen olyan pályázó, amely ért is a mű­trágya gyártásához. Egy vesz­teséges vállalat nem más, mint egy nagy halom ócs­kavas. Hogy mégsem így van, azt bizonyítja az a 3000 értékes ember, aki ott dol­gozik és az infrastruktúra. Az értéke pedig annyi, amennyit a vevő ad érte. Maga a gyár nekünk 10 milió dollárt ér és meg kell vásárolni 20 millió dollár értékű eszközt. Nem 600 millió forintba kerül, mert a forgóeszközökért is ki kell adni a pénzt. Végül pedig bejelentette, hogy november 27-én ismét ott­­lesznek az árverésen. Szilágyi Sándor Fotó: Ökrös István BORSODI VEGYÉSZ „Remélem, sokan magukénak tekintik majd ezt a pártot.” BESZÉLGETÉS NAGY LAJOSSAL, AZ MSZP SAJÓBÁBONYI SZERVEZETÉNEK TITKÁRÁVAL November 15-én az ÉMV MSZMP-szervezete beje­lentette megszűntét és megalakult Sajóbábonyban az MSZP helyi szervezete, amelynek titkára Nagy La­jos lett, akivel lapunk munkatársa beszélgetett. Lapunk hasábjain már hírt adtunk a jogelőd párt üzemi szervezetének megszűnéséről és a Ma­gyar Szocialista Párt köz­ségi szervezetének meg­alapításáról. Hogyan él­te meg ezt a történelmi­nek is tekinthető ese­ményt? — Válaszolhatnék rövi­den, akár csak annyit em­lítve, hogy nehezen. Ez a kifejezés azonban túlzot­tan leegyszerűsíti a törté­nelmi minősítést éppúgy, mint az érzéseimet. Beval­lom, az elmúlt év alatt sok-sok ellentmondást is­merhettem fel, ezek között egyik személyes ellent­mondás, hogy miközben a helyi pártélet megújításá­ra vállalkoztam, az esemé­nyek úgy hozták, hogy ne­kem kellett kezdeményez­ni a megszüntetést, a párt­­bizottság feloszlatását. Jellemző, hogy még ez év májusában „elgondo­­lás”-t írtam az MSZMP helyi szervezete politikai munkájának komplex megújítására. Ami az érzéseimet illeti, bizony nem volt könnyű a testületi ülés levezetése, hiszen huszonkét éves őszinte kötődés a párthoz, a közösséghez,­ a párt ér­telmes törekvéseihez emlé­keket idézett fel. ön mint kongresszusi küldött jelen volt az új párt megszületésénél. Utólag hogyan értékeli a kongresszus munkáját? — A résztvevők­­döntő többsége — köztük magam is — először volt kong­resszuson. Viszonyítási ala­pom így nincs. Úgy gon­dolom azonban, nem is le­hetne össz­emélni az elő­zőekkel, hiszen teljesen új politikai környezetben ülé­sezett a kongresszus. Az értékelést pontosítja, ha azt kiterjesztjük az elő­készítés minősítésére is. Számomra ez azért is fon­tos, mert magával az elő­készítéssel egyáltalán nem voltam megelégedve, már­pedig ennek hatása végig érződött a rendezvényen. Már korábban nyilatkoz­tam arról, hogy milyen té­nyezők adtak ösztönzést az új párt melletti szavazás­nak. Most ezt nem ismét­lem. Utólag természetesen le­het okos dolgokat monda­ni, feltételezésekre utalni. Mert például felvethető, vajon nem kellett volna a kongresszusi küldötteknek minden párttag viszonyu­lását megismerni a név­­változtatást illetően, nem lett volna célszerűbb, ha a névváltozás keresésében pártszavazás döntött vol­na, vagy például a kong­resszus nem a belépést jelző megerősítés mellett foglal állást, hanem arra épít, hogy azok a pártta­gok, akik a dokumentu­mokkal nem tudnak azo­nosulni, majd kilépnek a pártból. Dehát — mint mondtam — könnyebb utólag kérdéseket feltenni. Hogyan látja az új párt, az MSZP helyét, szerepét a jelenlegi poli­tikai helyzetben? — Meggyőződésem, hogy az én ■ válaszomról jóval többet mond, ha a kelet­európai változásokra, a változásokat indukáló nép­akaratra utalok. Ezt azért tartom fontosnak­, mert az objektív tendenciák biz­­­tonságosabbak mint az, hogy ki-ki hogyan véleke­dik ezekről. Az ma már nyilvánvaló, hogy a dikta­tórikus, bürokratikus, a­ nép fölötti hatalmi struk­túra nem felel — nem fe­lelhet — meg a népnek. Sokkal inkább helyesli a nép a saját hatalmát, és azt, hogy az ember és kö­zösségei méltó helyet kap­janak a társadalomban. A Magyar Szocialista Párt a jogelőd párt meg­kezdett ez irányú törekvé­seit kívánja továbbfej­leszteni, teljesebbé tenni. A jogállamiság és ennek alkotmányos garanciái mellett természetes, hogy a pártnak lehetnek és vannak olyan célkitűzései, amelyek a nép­jólét bizto­sítására irányulnak. Az új párt helyét, sze­repét meg lehet fogalmaz­ni, lehet körvonalazni. Úgy vélem azonban, ennek iga­zi értékét belülről a párt­tagság, kívülről a társada­lom minősítése adja majd. Bevallom, nem értem azokat, akik a pártot nem vállalják, mert nem sajá­títja ki a vezető szerepet, a hatalmat, mert elveti és megveti az erőszakot, a diktatúrát, mert a párton belül nem a pártfunkcio­náriusok hatalmasságát tá­mogatja, hanem a pártta­gok autonómiáját, szerepük növelését. Azokat még inkább nem értem, akik az előbbiek szellemében akarták meg­újítani az MSZMP-t, most azonban a névváltozás té­nye elhalványítja a lénye­get döntésüknél. E párt, a saját munkájuk jövedel­méből élők pártja. Épít a szocialista és kommunista mozgalom értékálló hagyo­mányaira. Ebben a vonat­kozásban pedig megfelelő szerepet kap a szellemi és fizikai munkás. Meggyőző­désem, a párt említett társadalmi bázisa fokozato­san rájön, hogy igazi bel­ső demokráciával működő, ember- és közösségköz­pontú, humanista szelle­miségű baloldali párt nem hiányozhat a pártok soka­ságából. Remélem, sokan lesznek, akik magukénak tekintik majd ezt a pártot. A jogelőd párt létszá­mához viszonyítva mind­össze mintegy tízszázalék­nyi azoknak a száma, akik beléptek az MSZP sajó­­bábonyi szervezetébe. Vé­leménye szerint mi en­nek az oka? — Bizonyára voltak, akik belefáradtak a politizálás­ba, és emiatt csupán­­ for­mai okokból vártak a kongresszus döntésére. Má­sok az­­ MSZMP hibáinak megismerése miatt az új párttal szemben is bizal­matlanná váltak. Ismét mások tartalmi következte­tést­ vontak le a „munkás” szó­­k elhagyásából, noha az új párt többre kíván vál­lalkozni a népjólét, ezen belül a munkások érdeké­ben jogelődjénél. Sajnála­tos, de meg kell említeni, hogy sokakat sért a kom­munistákat megbélyegző rosszalló minősítés, ezért inkább eltávolodtak a po­litizálástól. Az előbbiek mellett persze sokan utaltak már azokra a párttagokra, akik csak karrierizmusból lép­tek az MSZMP-be, és akik az új helyzetben­­nem kö­zelednek az MSZP-hez. Említette a „kommu­nista" minősítés presztí­zsének romlását. Hogy vélekedik Ön erről? — Ezt a kérdést úgy te­kintem, hogy a történe­lem pontosítani fogja e minősítés igazi értékét. Ehhez azonban szükséges, hogy a „kommunista" szó­­használat jelentése újra átgondolást nyerjen. Az a megközelítés, amely sze­rint a marxizmus-leniniz­­mus meggyőződéses híve­ként tagja valaki a kom­munista pártnak, akkor kommunistának tekinthető, pontatlan és súlyos téve­dés, a szavazó állampol­gár­ számára nem értel­mezhető, illetve mégis, de jelenleg azokkal a rossz emlékekkel, amelyeket egyes párttagok miatt so­kan a kommunistáknak rónak fel. Ezzel arra is utalok, hogy az én értelmezésem szerint aligha minősíthetők kommunistának azok, akik a népet becsapták, akik ember elleni bűnöket kö­vettek el, akik a hatalom­mal visszaélve megsértet­ték az emberek méltósá­gát, másokon élősködtek és korrupt életvitelükkel kiváltságosokként a nép nevében szóltak. Ez utób­biak tagdíjukat fizető párttagok voltak, akik rá­adásul kárt okoztak a kommunista mozgalom tisztaságának. Ön a kialakult helyzet­ben új beosztásba került. Mostanában divatba jött az „ejtőernyős” kifejezés. Hogy vélekedik erről és a foglalkoztatásáról? — Nagyon sajnálatos­nak tartom, hogy sokan eljutottak az „állampárt” lebontása szükségességé­nek felismeréséig, de a következményeinek gondo­zására már nem fordíta­nak figyelmet. Azt még inkább sajná­lom, hogy néhányan ugyanolyan diszkrimináci­ót, az emberi méltóság le­becsülését gyakorolják, amit magukra nézve ter­mészetesen sérelmesnek, méltatlannak tartanának. Természetesen nem va­gyok híve annak, hogy a pártapparátusok dolgozói szakismeretüket, értéküket meghaladó munkakörhöz jussanak. De természetes­nek tartom, hogy pusztán azért, mert diplomájukkal a zsebükben a kialakult állampárti struktúrában a köz ügyét szolgálták, ne kerüljenek számukra és családjuk számára elvisel­hetetlenül méltatlan hely­zetbe. Ami pedig a saját helyzetemet illeti, én en­nek a vállalatnak vagyok huszonöt éve dolgozója, és a párttagság bizalmából e kollektívát szolgáltam. Új beosztásom összhang­ban van a tizennégy éves személyzeti munkában szerzett gyakorlatommal, a felsőfokú munkaügyi szakképzettségemmel és jelenlegi egyetemi tanul­­mányaimmal. Akik köze­lebbről ismerik korábbi törekvéseim, tudják, hogy szívósan szorgalmaztam a vezetés színvonalának fej­lesztését, a tudás vállalati rendszerű hasznosítását és az egyének, közösségek kezdeményezéseire, vállal­kozásaira épülő komplex érdekeltségi rendszer mű­ködtetését, valamint a ve­zetők értékelésénél a telje­sítményközpontúság érvé­nyesülését. Meggyőződésem, hogy tanácsadói munkaköröm­ben jelentős segítséget tu­dok adni a vállalat komp­lex és rendszerjellegű irá­nyításához, a vállalat fej­lődéséhez. Végezetül engedje meg, hogy a lehetőséggel élve megköszönjem mindazek­­■­nak a párttagoknak és pártonkívülieknek a se­gítségét, akik a helyi párt­­szervezet helyes törekvé­seit támogatták. Köszönöm a beszélge­tést! Bánhegyi Gábor X­i

Next