Borsodi Vegyész, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-51. szám)
1989-11-29 / 48. szám
1989. november 29. Ha rr I •• 1 rr a mukodo beteszi a lábát A minőséget a vevő határozza meg! Azt mondják, amikor megkaptuk a világútlevelet és még valutát is adtak hozzá, akkor szinte nem volt olyan személykocsi, amely ne hozott volna ízléses nyugati kertibútort Ausztriából. Ha némi túlzás van is az állításban, de az biztos, hogy nálunk hiánycikknek számítanak ezek a termékek. Szállítanak ugyan kisebb mennyiséget hazánkba, de valuta híján közel sem annyit, amennyire szükség volna. A műanyagos szakemberek azt tartják, hogy akinek családi háza van és igazán ízlésessé akarja tenni a kertjét, az műanyagból készült kertibútorokkal rendezi be. A tervek szerint a jövőben lesz is miből. No, nem valutát adnak rá, hanem nálunk is gyártani fogják. A termékválaszték azonban ennél jóval szélesebb lesz ... S hogy mindez valóban így lesz, annak bizonyítéka az a részvénytársaság, amelyet november 23-án alapított a BVK Miskolci Műanyag-feldolgozó Rt., az Amfora Kereskedelmi Vállalat, a holland Flair és a nyugatnémet Braas cég. Miskolcon már előre gondolkodtak, amikor az esztendő elején az Amforával rt.-t hoztak létre. Céljuk az volt, hogy korszerűbbé váljon a technológia, növekedjen a termelékenység, és a nyugati tőke bevonásával fokozódjon a versenyképesség. Most ez utóbbi megvalósulni látszik. Több újszerű jellemvonása is van ennek a vállalkozásnak. Ilyen például az, hogy nem a meglévő részvényeket adták el a külföldi partnereknek, hanem tőkeemelést hajtottak végre, amihez egyenlő arányban — 22—22 százalékkal — járult hozzá a Flair és a Braas. A 2—2 millió dolláros összeg értékének megfelelően hoznak korszerű nyugati technológiát és berendezéseket a vállalkozásba, így ma már mintegy 520 millió forintos tőke fölött rendelkezik az MM Rt. A termékválasztékot pedig 80-féle Fiatr- és 40—50-féle Braas-termék egészíti majd ki. A világszínvonalú technológia megjelenését emelte ki dr. Tolnai Lajos, a BVK Rt. elnök-vezérigazgatója Miskolcon, a Technika Házában tartott sajtótájékoztatón. Arról is beszélt, hogy a hazai fogyasztók ellátása mellett az exportra is gondoltak. Ugyanitt a Braas képviselője egyik fontos feladatnak nevezte a piacorientáltságot, amely párosul az eredmények növelésével és a mnkahelyek biztosításával. Manapság hazánkban sajnos mo® nem fogadták el mindenütt a nvu^Mném^t úr filozófiáját, mely szerint: — A minősedet envedii’ n vevő határozza man! Frdekes és az MM Bt. s-4 mára fpHátteVn'jl ftacrnos ,^1*. töt a B'air fpír trávw'setfíip vr■.m'vflanVánnen vál^aiVnzácra c74m’tsv'-¡.v ezarj p iStcrT A1 «m fáSzÁt szerArpÁV f AV A«zté«rA forníf r r n planed'® itt. Magyarországon Az Amfora Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója mindjárt egy kérdéssel kezdte tájékoztatóját: — Mit keres egy kereskedő ebben a nemzetközi gyároscsapatban?! Elsősorban a folyamat végén érvényesül az ő szerepük, hiszen a megtermelt árut el kell adni. Azt szeretnénk, hogy az emberek jól érezzék magukat, kényelmesen pihenhessenek. Négyen arra szövetkeztünk, hogy ezt megvalósítsuk — mondotta. Nem olcsó árat, hanem kiváló minőséget ígérnek. Az újságírók kérdéseire válaszolva a Braas cég képviselője elmondta, hogy Kelet-Európában elsőként hazánkban lettek részvényesei egy vállalkozásnak, de hamarosan a Szovjetunióban is kialakítanak új munkahelyeket. November 24-én, a részvénytársasági szerződést aláírók Budapesten, az Atrium Hyatt Szállodában újabb sajtótájékoztatót tartottak. Itt dr. Tolnai Lajos arról beszélt, hogy a lakosság számára kívánnak az új rt.-ben háztartási termékeket gyártani, mégpedig kiváló minőségben. A gépek egy része már megérkezett Miskolcra és termel is. Szó volt arról is, hogy a Braas a VÁÉV— Bramac tetőcseréprendszerhez korábban is szállított műanyag elemeket. A jövőben ezeket is az MM Rt. gyártja majd. A Braas cég képviselőjétől arra is választ kaptunk, hogy miért kapcsolódtak be a tetőcserép-vállalkozásba. Magyarország a keleti blokk első országa, amely a piacgazdaság felé nyitott. S hogy most az együttműködés bővül, az annak is a következménye, hogy a VÁÉV—Bramac-kapcsolat kedvező tapasztalatokat hozott. Ablakok, ajtók, háztartási műanyag edények, kerti bútorok, tetőfedéshez használatos kiegészítő elemek , mindez beletartozik majd az MM Rt. profiljába, jegyezte meg a Flair cég képviselője. Ezek után hozzátette: a négy cég együttműködése szép jövővel kecsegtet. Az első igazgatótanácsi ülésen fontos kérdésekről határoztak, így például arról, hogy valamennyi dolgozó érezze a jövedelmén keresztül, az igényesebb technológia igényesebb munkát követel meg. A résztvevők szerint az olcsó olasz háztartási műanyagárukkal is versenyképes lesz az MM Rt. termékválasztéka. Ez azért is érvényes, mert korábban a vásárolt áruféleségeket mintegy 30 százalékos szállítási, vám- és külkereskedelmi költség terhelte. Az alapító cégek nem feledkeznek el a szakmunkásképzésről sem. A nyugati partnerek szerint az szorosan hozzátartozik a vállalkozásukhoz. Bár nem a témához tartozik, de az egyik veszprémi újságíró megkérdezte, hogy milyen álláspontot képvisel a BVK a Péti Nitrogénművekkel kapcsolatban. Dr. Tolnai Lajos válaszában kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet szerint van egy veszteséges műtrágyagyár, amely tönkrement, kalapács alá került. Az árverésen a BVK volt az egyetlen olyan pályázó, amely ért is a műtrágya gyártásához. Egy veszteséges vállalat nem más, mint egy nagy halom ócskavas. Hogy mégsem így van, azt bizonyítja az a 3000 értékes ember, aki ott dolgozik és az infrastruktúra. Az értéke pedig annyi, amennyit a vevő ad érte. Maga a gyár nekünk 10 milió dollárt ér és meg kell vásárolni 20 millió dollár értékű eszközt. Nem 600 millió forintba kerül, mert a forgóeszközökért is ki kell adni a pénzt. Végül pedig bejelentette, hogy november 27-én ismét ottlesznek az árverésen. Szilágyi Sándor Fotó: Ökrös István BORSODI VEGYÉSZ „Remélem, sokan magukénak tekintik majd ezt a pártot.” BESZÉLGETÉS NAGY LAJOSSAL, AZ MSZP SAJÓBÁBONYI SZERVEZETÉNEK TITKÁRÁVAL November 15-én az ÉMV MSZMP-szervezete bejelentette megszűntét és megalakult Sajóbábonyban az MSZP helyi szervezete, amelynek titkára Nagy Lajos lett, akivel lapunk munkatársa beszélgetett. Lapunk hasábjain már hírt adtunk a jogelőd párt üzemi szervezetének megszűnéséről és a Magyar Szocialista Párt községi szervezetének megalapításáról. Hogyan élte meg ezt a történelminek is tekinthető eseményt? — Válaszolhatnék röviden, akár csak annyit említve, hogy nehezen. Ez a kifejezés azonban túlzottan leegyszerűsíti a történelmi minősítést éppúgy, mint az érzéseimet. Bevallom, az elmúlt év alatt sok-sok ellentmondást ismerhettem fel, ezek között egyik személyes ellentmondás, hogy miközben a helyi pártélet megújítására vállalkoztam, az események úgy hozták, hogy nekem kellett kezdeményezni a megszüntetést, a pártbizottság feloszlatását. Jellemző, hogy még ez év májusában „elgondolás”-t írtam az MSZMP helyi szervezete politikai munkájának komplex megújítására. Ami az érzéseimet illeti, bizony nem volt könnyű a testületi ülés levezetése, hiszen huszonkét éves őszinte kötődés a párthoz, a közösséghez, a párt értelmes törekvéseihez emlékeket idézett fel. ön mint kongresszusi küldött jelen volt az új párt megszületésénél. Utólag hogyan értékeli a kongresszus munkáját? — A résztvevőkdöntő többsége — köztük magam is — először volt kongresszuson. Viszonyítási alapom így nincs. Úgy gondolom azonban, nem is lehetne összemélni az előzőekkel, hiszen teljesen új politikai környezetben ülésezett a kongresszus. Az értékelést pontosítja, ha azt kiterjesztjük az előkészítés minősítésére is. Számomra ez azért is fontos, mert magával az előkészítéssel egyáltalán nem voltam megelégedve, márpedig ennek hatása végig érződött a rendezvényen. Már korábban nyilatkoztam arról, hogy milyen tényezők adtak ösztönzést az új párt melletti szavazásnak. Most ezt nem ismétlem. Utólag természetesen lehet okos dolgokat mondani, feltételezésekre utalni. Mert például felvethető, vajon nem kellett volna a kongresszusi küldötteknek minden párttag viszonyulását megismerni a névváltoztatást illetően, nem lett volna célszerűbb, ha a névváltozás keresésében pártszavazás döntött volna, vagy például a kongresszus nem a belépést jelző megerősítés mellett foglal állást, hanem arra épít, hogy azok a párttagok, akik a dokumentumokkal nem tudnak azonosulni, majd kilépnek a pártból. Dehát — mint mondtam — könnyebb utólag kérdéseket feltenni. Hogyan látja az új párt, az MSZP helyét, szerepét a jelenlegi politikai helyzetben? — Meggyőződésem, hogy az én ■ válaszomról jóval többet mond, ha a keleteurópai változásokra, a változásokat indukáló népakaratra utalok. Ezt azért tartom fontosnak, mert az objektív tendenciák biztonságosabbak mint az, hogy ki-ki hogyan vélekedik ezekről. Az ma már nyilvánvaló, hogy a diktatórikus, bürokratikus, a nép fölötti hatalmi struktúra nem felel — nem felelhet — meg a népnek. Sokkal inkább helyesli a nép a saját hatalmát, és azt, hogy az ember és közösségei méltó helyet kapjanak a társadalomban. A Magyar Szocialista Párt a jogelőd párt megkezdett ez irányú törekvéseit kívánja továbbfejleszteni, teljesebbé tenni. A jogállamiság és ennek alkotmányos garanciái mellett természetes, hogy a pártnak lehetnek és vannak olyan célkitűzései, amelyek a népjólét biztosítására irányulnak. Az új párt helyét, szerepét meg lehet fogalmazni, lehet körvonalazni. Úgy vélem azonban, ennek igazi értékét belülről a párttagság, kívülről a társadalom minősítése adja majd. Bevallom, nem értem azokat, akik a pártot nem vállalják, mert nem sajátítja ki a vezető szerepet, a hatalmat, mert elveti és megveti az erőszakot, a diktatúrát, mert a párton belül nem a pártfunkcionáriusok hatalmasságát támogatja, hanem a párttagok autonómiáját, szerepük növelését. Azokat még inkább nem értem, akik az előbbiek szellemében akarták megújítani az MSZMP-t, most azonban a névváltozás ténye elhalványítja a lényeget döntésüknél. E párt, a saját munkájuk jövedelméből élők pártja. Épít a szocialista és kommunista mozgalom értékálló hagyományaira. Ebben a vonatkozásban pedig megfelelő szerepet kap a szellemi és fizikai munkás. Meggyőződésem, a párt említett társadalmi bázisa fokozatosan rájön, hogy igazi belső demokráciával működő, ember- és közösségközpontú, humanista szellemiségű baloldali párt nem hiányozhat a pártok sokaságából. Remélem, sokan lesznek, akik magukénak tekintik majd ezt a pártot. A jogelőd párt létszámához viszonyítva mindössze mintegy tízszázaléknyi azoknak a száma, akik beléptek az MSZP sajóbábonyi szervezetébe. Véleménye szerint mi ennek az oka? — Bizonyára voltak, akik belefáradtak a politizálásba, és emiatt csupán formai okokból vártak a kongresszus döntésére. Mások az MSZMP hibáinak megismerése miatt az új párttal szemben is bizalmatlanná váltak. Ismét mások tartalmi következtetést vontak le a „munkás” szók elhagyásából, noha az új párt többre kíván vállalkozni a népjólét, ezen belül a munkások érdekében jogelődjénél. Sajnálatos, de meg kell említeni, hogy sokakat sért a kommunistákat megbélyegző rosszalló minősítés, ezért inkább eltávolodtak a politizálástól. Az előbbiek mellett persze sokan utaltak már azokra a párttagokra, akik csak karrierizmusból léptek az MSZMP-be, és akik az új helyzetbennem közelednek az MSZP-hez. Említette a „kommunista" minősítés presztízsének romlását. Hogy vélekedik Ön erről? — Ezt a kérdést úgy tekintem, hogy a történelem pontosítani fogja e minősítés igazi értékét. Ehhez azonban szükséges, hogy a „kommunista" szóhasználat jelentése újra átgondolást nyerjen. Az a megközelítés, amely szerint a marxizmus-leninizmus meggyőződéses híveként tagja valaki a kommunista pártnak, akkor kommunistának tekinthető, pontatlan és súlyos tévedés, a szavazó állampolgár számára nem értelmezhető, illetve mégis, de jelenleg azokkal a rossz emlékekkel, amelyeket egyes párttagok miatt sokan a kommunistáknak rónak fel. Ezzel arra is utalok, hogy az én értelmezésem szerint aligha minősíthetők kommunistának azok, akik a népet becsapták, akik ember elleni bűnöket követtek el, akik a hatalommal visszaélve megsértették az emberek méltóságát, másokon élősködtek és korrupt életvitelükkel kiváltságosokként a nép nevében szóltak. Ez utóbbiak tagdíjukat fizető párttagok voltak, akik ráadásul kárt okoztak a kommunista mozgalom tisztaságának. Ön a kialakult helyzetben új beosztásba került. Mostanában divatba jött az „ejtőernyős” kifejezés. Hogy vélekedik erről és a foglalkoztatásáról? — Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy sokan eljutottak az „állampárt” lebontása szükségességének felismeréséig, de a következményeinek gondozására már nem fordítanak figyelmet. Azt még inkább sajnálom, hogy néhányan ugyanolyan diszkriminációt, az emberi méltóság lebecsülését gyakorolják, amit magukra nézve természetesen sérelmesnek, méltatlannak tartanának. Természetesen nem vagyok híve annak, hogy a pártapparátusok dolgozói szakismeretüket, értéküket meghaladó munkakörhöz jussanak. De természetesnek tartom, hogy pusztán azért, mert diplomájukkal a zsebükben a kialakult állampárti struktúrában a köz ügyét szolgálták, ne kerüljenek számukra és családjuk számára elviselhetetlenül méltatlan helyzetbe. Ami pedig a saját helyzetemet illeti, én ennek a vállalatnak vagyok huszonöt éve dolgozója, és a párttagság bizalmából e kollektívát szolgáltam. Új beosztásom összhangban van a tizennégy éves személyzeti munkában szerzett gyakorlatommal, a felsőfokú munkaügyi szakképzettségemmel és jelenlegi egyetemi tanulmányaimmal. Akik közelebbről ismerik korábbi törekvéseim, tudják, hogy szívósan szorgalmaztam a vezetés színvonalának fejlesztését, a tudás vállalati rendszerű hasznosítását és az egyének, közösségek kezdeményezéseire, vállalkozásaira épülő komplex érdekeltségi rendszer működtetését, valamint a vezetők értékelésénél a teljesítményközpontúság érvényesülését. Meggyőződésem, hogy tanácsadói munkakörömben jelentős segítséget tudok adni a vállalat komplex és rendszerjellegű irányításához, a vállalat fejlődéséhez. Végezetül engedje meg, hogy a lehetőséggel élve megköszönjem mindazek■nak a párttagoknak és pártonkívülieknek a segítségét, akik a helyi pártszervezet helyes törekvéseit támogatták. Köszönöm a beszélgetést! Bánhegyi Gábor Xi